Világgazdaság, 1969. december (1. évfolyam, 227-245. szám)

1969-12-03 / 228. szám

TI­LAG GAZ­DASÁG 1969. DECEMBER 3., SZERDA I. ÉVFOLYAM 228. SZÁM A HÁGAI KOMPROMISSZUM A hírügynökségek kedden délután világgá röpítették a hírt. Hágában — tájékozott hírforrások szerint — úgy döntöttek, hogy az Európai Gazdasági Közösség legkésőbb 1970. július 1-éig megkezdi a tárgyalást a felvételt kérő országokkal, ugyanakkor elhatározták, hogy már 1970. január 1-e előtt életbe­léptetik a mezőgazdaság finanszírozásának új rendszerét. A holland fővárosban emellett nagy jelentőségű eszmecsere folyt a politikai, gazdasági, műszaki és pénzügyi együttműködés továbbfejlesztéséről. „Hága — végső esély, vagy temetés”, hirdették — némi túlzással, de talán nem teljesen indokolatlanul — egyes feliratok a holland főváros utcáin a tanácskozás megkezdésekor. Úgy fest, hogy a csúcstalálkozó választ adott erre az alternatívára: az egyhelyben topogás hosszú szakasza után valószínűleg új fejezet kezdődik a Közös Piac tö­té­­netében. Hága minden bizonnyal egyéb tekin­tetben is új fejezet hírnöke. A csúcs­­találkozón kifejezésre jutott, hogy az EGK gazdaságilag legerősebb hatalma, Nyugat-Németország, elhódítja Francia­­országtól a Közös Piacon belüli vezető szerepet. Bár a találkozót Pompidou kezdeményezte, sőt a közösség tovább­fejlesztésére irányuló fontos javaslatok nagy részét is ő terjesztette elő, egy­értelműen megmutatkozott, hogy a csúcstalálkozón Brandt nyugatnémet kancellár a hangadó. Az első, többé­­kevésbé töredékes jelentések alapján is nyilvánvaló, hogy az angolokkal — illetve a három másik, bebocsátást kérő országgal — kezdendő tárgyalások­ra mindenekelőtt Brandt harcolta ki az időhatárt. Az új bonni kancellár fellépését egy másik mozzanat is figyelemre méltóvá tette: az, hogy a nyugatnémet politikus átfogóbban, összeurópai keretbe he­lyezve vázolta fel a problémákat. Brandt, amikor Nyugat-Európa két ré­szének összefogása mellett érvelt, utalt Kelet- és Nyugat-Európa közeledésének esélyeire, a feszültség csökkenésének kilátásaira. A csúcsértekezlet résztvevőinek lázas sietséggel kellett előre vinni a tárgya­lásokat, hogy valamilyen megállapo­dást produkáljanak a kétnapos csúcs­­találkozó végére. Az értekezlet ügy­rendje kedden délelőttre egyetlen há­romórás munkaülést tűzött ki, dél­utánra pedig 90 perces ülést a záró­közlemény jóváhagyására. Az érdem­beli tárgyalások eszerint elsősorban a színfalak mögött, a hivatalos ülésen kívül folytak — mondják a beavatot­tak. Franciaország két döntő kérdésben állt szemben öt partnerével: az egyik az angolokkal való tárgyalások meg­kezdésének időpontja, a másik a köz­­ös mezőgazdasági politika finanszí­rozása. A két kérdést az értekezleten különválasztották és „a közösség ki­bővítésének”, tehát Anglia és a többi jelentkező ország felvételének ügyével a külügyminiszterek külön ülése fog­lalkozott. Tájékozott körök szerint a külügyminiszterek már a reggelinél találkoztak és megkezdték a probléma megvitatását, mielőtt a csúcsértekez­let második napja megkezdődött volna. A miniszterelnökök délelőtti munka­ülésén elsőnek Pompidou szólalt fel, hogy előadja az előző nap ígért rész­letes javaslatait. Megismételte, hogy Franciaország nem ellenzi a közösség kibővítését, de ragaszkodik ahhoz, hogy a Hatok előbb jussanak közös álláspontra a tárgyalások feltételei­ben, és állapodjanak meg a mezőgaz­daság finanszírozásáról. A francia elnök átfogó programot terjesztett elő a hat tagállam, poli­tikai, gazdasági, iparfejlesztési, és valutapolitikai együttműködésére. Ami a külpolitikát illeti, javasolta, hogy a hat külügyminiszter rendszeresen ta­lálkozzék a nemzetközi problémák tanulmányozására, a Hatok közös kül­politikai koncepciójának kidolgozá­sára. A valutapolitika összehangolása ér­dekében azt ajánlotta, hogy a tagál­lamok két évenként tartsanak pénz­ügyminiszteri értekezletet. Az iparfejlesztés és technológia te­rén azt a gondolatot vetette fel, hogy a Hatok közösen létesítsenek dúsított uránium előállítására szolgáló izotóp­szeparáló berendezést, egy hatalmas „európai komputert” és korszerű nuk­leáris reaktorokat. Pompidou javaslatairól diplomáciai körökben megjegyzik, hogy ha elfogad­hatók is a többi tagállam számára, megvalósításuk számottevő időt igényel. A brüsszeli angol megfigyelők szerint Anglia már most is, mintegy előlegezve későbbi csatlakozását, kész részt venni a külpolitika öszehangolásában a közös­ség tagállamaival. Erre meg is van az alkalmas szerv, a Nyugat-európai Unió, amely a Közös Piac hat tagállamát és Angliát egyesíti. Franciaország azonban február óta bojkottálja e szervezet ta­nácsának üléseit. Pompidounak a pénzügyi együttmű­ködésre vonatkozó elgondolása jóval kevésbé radikális, mint Eyskens belga miniszterelnök hétfői javaslata (ame­lyet előző számunkban csak röviden érintettünk). Eyskens a hétfői ülésen a közös valuta fokozatos megteremtésé­nek programját vázolta fel. Elgondolás szerint lépésről lépésre csökkenteni kell a tagállamok valutáinak megengedett árfolyamingadozását egymáshoz képest, amíg a viszonylagos árfolyamok telje­sen rögzítetté nem válnak. Ez lenne a közös valuta megteremtésének első lé­pése. A következő lépés az lenne, hogy létrehozzák a közösség központi bank­ját, az amerikai Federal Reserve Sys­tem (szövetségi tartalékrendszer) min­tájára. A Hatok monetáris uniójának gondo­latát Brandt bonni kancellár is felvetet­te, amikor a hétfői ülésen európai tar­talékalap létesítését javasolta. Visszatérve a csúcsértekezlet keddi munkájára: a francia elnök után Rey, a brüsszeli bizottság elnöke szólalt fel. A bizottság szóvivőjének tájékoztatása szerint azt javasolta, hogy bízzák a kö­zösség miniszteri tanácsára az Angliá­val folytatandó tárgyalások időpontjá­nak kitűzését. A csúcsértekezletnek ebben a kérdésben csak elvi határoza­tot kell hoznia, hiszen a Római Szerző­dés értelmében a külső országokkal való tárgyalások feltételeinek megálla­pítása a miniszteri tanács hatáskörébe tartozik. Rey hozzátette, hogy vélemé­nye szerint 1972 végéig be lehet fejezni ezeket a tárgyalásokat. A délelőtti ülésről kiszivárgott hiá­nyos értesülések szerint Rey után Brandt nyugatnémet kancellár nyilat­kozott és újra hangoztatta, hogy a csúcstalálkozón okvetlenül dönteni kell a jelentkező országokkal való tárgya­lások megkezdéséről. Az ülés berekesztése előtt Pompidou elnök még egyszer szót kért. Mint Lans holland külügyminiszter a sajtónak adott tájékoztatásában elmondta, Pom­pidou, a Közös Piac „valószínű” kibőví­téséről beszélt, és megismételte, hogy Franciaország nem ellenzi a közösség kibővítését. Brandt kancellár egy nyugatnémet rádióállomásnak adott nyilatkozatot a csúcstalálkozó záróülésének megkezdése előtt. Ebben kijelentette: a fő dolog­ az, hogy sikerült elhárítani a válságot. „El tudtam volna képzelni merészebb előre­lépést is, de olyan eredményeket ér­tünk el, amelyek jónak mondhatók az utóbbi évek számos csalódása után”, tette­ hozzá a bonni kormányfő. Végül a délutáni ülést követően De Jong holland miniszterelnök sajtóérte­kezleten bejelentette: A Közös Piac vezetői megállapodtak, hogy jövő jú­nius 30-ig kialakítják a közös álláspon­tot az Angliával és a felvételre jelent­kezett többi országgal folytatandó tár­gyalásokról. A jövő év első hat hónap­ja elég időt ad arra, hogy az előké­szítéssel kapcsolatos problémákat meg­oldják. A cél az, hogy e határidő után azonnal megkezdődjenek a tárgyalások — tette hozzá a miniszterelnök. Figyelemre méltó, hogy a hivatalos közlemény — amelynek erre vonat­kozó részét De Jong felolvasta nem nevezi meg a határidőt, csak azt mond­ja, hogy a közös álláspont kidolgozá­sát „a legmegfelelőbb időben, és a le­hető leggyorsabban” kell végrehajtani. A tagállamok ezt úgy értelmezik, hogy az előkészületeket 1970 első felében kell befejezni. A francia küldöttség értel­mezése ugyanaz­t tartotta szükséges­nek hozzátenni a holland miniszterel­nök. Schumann francia külügyminiszter ezt megerősítette: „nem látom be, hogy az előkészítő munkának, vagyis a közös álláspont meghatározásának miért kel­lene hat hónapnál tovább tartani”. A tárgyalásokat előkészítő munkát — folytatja a hivatalos közlemény, „kö­zös megegyezéssel és pozitív szellem­ben kell” végrehajtani. Amint megkez­dődtek a tárgyalások az eddig jelent­kezett országokkal, Angliával, Dániával, Norvégiával és Írországgal — további megbeszéléseket kell kezdeni az EFTA olyan tagállamaival, amelyek tisztázni akarják kapcsolataikat a Közös Piac­cal és kérik a tárgyalások felvételét. A közlemény a továbbiakban meg­állapítja: a Közös Piac vezetői tovább akarnak haladni a Közös Piac átmeneti időszakáról a befejező szakaszba, s ezért legkésőbb a folyó év végéig meg akar­ják határozni a mezőgazdaság finanszí­rozására vonatkozó végleges rendelke­zéseket. A kormányfők ugyanakkor fel­szólítják a közösség miniszteri tanácsát, igyekezzenek gondoskodni a termelés hathatósabb korlátozásáról és az agrár­­támogatás költségeinek csökkentéséről. A tagállamoknak a közös mezőgazda­­sági alaphoz való hozzájárulását foko­zatosan meg kell szüntetni és helyére a közösség saját forrásaiból merített ala­pokat léptetni. A közlemény ismertetését követő saj­tóértekezleten Brandt kancellár igennel válaszolt az újságíróknak arra a kér­désére, hogy meg van elégedve a kon­ferencia eredményével. Schumann külügyminiszter a francia álláspont diadalának nevezte a hágai megállapodást — meglepő ellentétben az európai sajtó értékelésével. A csúcs­találkozóról kedd esti számában még a párizsi Monde is azt írja, hogy Pom­pidou beszéde általános csalódást kel­tett, Brandt kancellár fellépése viszont megerősítette Nyugat-Németország sú­lyának növekedését. Schumann ezzel szemben a követke­zőkkel indokolta, hogy a francia állás­pont diadalmaskodott: 1. A közlemény kimondja, hogy jövő januárig meg kell egyezni a mezőgazdaság finanszírozá­sában, ahogyan azt Franciaország köve­telte; 2. A csúcsértekezlet magáévá tette Pompidou elnök javaslatainak lé­nyegét a gazdaságpolitikai, valutapoli­tikai és egyéb együttműködés tökélete­sítésére, „talán csak az iparfejlesztés terén kevésbé részletesen”. 3. Ami az angolokkal folytatandó tárgyalásokat illeti, a közlemény átveszi Pompidou elnök megfogalmazását, hogy ezt az ügyet pozitív szellemben kell kezelni, de nem tűzik ki a tárgyalások megnyitá­sának határidejét. Magyarország és az NDK Gazdasági és Tudományos-Műszaki Együttműkö­dési Bizottsága 1962-ben alakult. Fő feladata az árucsere-forgalom rend­szeres figyelemmel kísérése, a gyár­tásszakosítás, termelési kooperáció és tudományos-műszaki együttműködés elősegítése és szervezése. Legutóbb a bizottság október végén tartotta ülését, s erről az alábbiakban számolunk be: A két ország között eddig mintegy harminc jelentősebb és sok kisebb sza­kosítási és kooperációs szerződés meg­kötésére került sor. A külkereskedelmi forgalom mintegy 20 százaléka szako­sítási, kooperációs és hosszú lejáratú szállítási szerződések alapján folyik. A bizottság megállapította, hogy a technikai fejlődés meggyorsítása és a nemzetközi munkamegosztás kiszéle­sítése megköveteli az együttműködés ki­­szélesítését. Ilyen közvetlen együttmű­ködésre jó példa a Budapesti Mező­­gazdasági Gépgyár és a VEB Boden­­bearbeitungsgerdte­ Werk, Leipzig kap­csolata. A két gyár közös kutatással és fejlesztéssel kialakította a növény­­védelem egységes géprendszerét és építőkocka rendszerű gyártását. Most folyik a prototípusok kipróbálása, és utána döntenek a gyárszakosításról. Az árucsere-forgalom az elmúlt há­rom évben dinamikusan, évente átla­gosan 10—12 százalékkal növekedett. Az NDK jelenleg — a Szovjetunió után — Magyarország legnagyobb ke­reskedelmi partnere. A forgalom ilyen mértékű emelkedését hol az NDK ex­portja, hol a magyar export nagyobb ütemű növekedése eredményezte. 1968- ban és 1969-ben a magyar export biz­tosította a forgalom növekedését, ugyanakkor az NDK exportja lénye­gében stagnált. Ez elsősorban a gép­forgalomban bekövetkezett változás eredménye. Az utóbbi két évben az NDK-ba irányuló gépexport mintegy 1,8-szorosára emelkedett, ezzel szemben az NDK-gépexport Magyarország felé csak 5 százalékkal nőtt. Jelenleg az éves gépszállítások volumene teljesen kiegyenlített. A bizottság megállapí­totta, hogy mindkét országban erőfe­szítéseket kell tenni az NDK Magyar­­országra irányuló gépexportja növelé­sére, mert ennek további stagnálása esetleg az árucsere-forgalom növeke­dése nem kívánatos lelassulásához ve­zethet. A két ország központi tervező szervei jelentése alapján a bizottság egyet­értett abban, hogy 1971—75 között az árucsere-forgalom az elmúlt években kialakult ütemben fejlődjék. Ezen be­lül a gépipari termékek cseréje na­gyobb ütemben növekszik, és jelentő­sen emelkedik a mezőgazdasági és élel­miszeripari termékek NDK-ba irányuló exportja is. A tervegyeztető tárgyalá­sok során megállapodás jött létre, hogy az NDK nagymértékben — mintegy kétszeresére — növeli a vegyi alap­anyagok exportját Magyarország felé. Ezzel szemben Magyarország az alu­míniumipari termékek szállítását fo­kozza. A bizottság egyetértett abban, hogy az egyeztetett kutatási és termelési kapcsolatokra, valamint nagy volumenű áruszállításokra az ipari és külkeres­kedelmi vállalatok hosszú lejáratú szerződéseket kössenek, illetve néhány gépipari termékcsoport kontingenseinek specifikációjára megállapodásokat hoz­zanak létre az illetékes minisztériumok. Ezek a hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás előkészítését is szolgál­ják. A vegyiparban a gyógyszeripar, gumi­ipar, lakk- és festékipar, valamint a növényvédőszergyártás területén ala­kult ki eredményes kutatási és terme­lési, továbbá kölcsönös szállítási együtt­működés. A bizottság szükségesnek tart­ja, hogy a közösen kidolgozandó távlati prognózisokból kiindulva a petrolké­miai termékek, műanyagok, műgumik és vegyiszálak kutatására és termelésére is kialakítsák az együttműködést a két ország között. A mezőgazdaságban és az élelmiszer­­iparban a termékek nagy volumenű ex­portja mellett a — Szovjetunió után — Magyarország az NDK-val folytat leg­élénkebb, mennyiség és minőség tekin­tetében is legjelentősebb gazdasági és tudományos együttműködést. A MÉM- hez és a MTA Agrártudományok Osz­tályához tartozó 14 kutatóintézet foly­tat közvetlen együttműködést az NDK 11 kutatóintézetével az egész mezőgaz­daságot átfogó, mintegy 28 témakörben. Az élelmiszeripar területén 6 magyar kutató- és tervezőintézet, illetve vállalat kötött együttműködési megállapodást a megfelelő NDK-partnerekkel. A Vető­mag Munkacsoport 9 növénynemesí­­tési munkaközösség útján jelentősen hozzájárul a két ország számára szük­séges vetőmag biztosításához és új faj­ták nemesítéséhez. Az elektrotechnika-elektronika ipar­ág minden területén több évre vissza­tekintő együttműködés folyik, amely­nek eredményeként számos szakosítási és kooperációs szerződés megkötésére került sor. Különösen jelentős a MOM és a világhírű Carl Zeiss Jena üzemek között kialakult kapcsolat. Az említett iparág mindkét országban fejlett és a következő időszakban is a legdinamiku­­sabbak közé tartozik. Ezért az együtt­működést már a fejlesztési elképzelések egyeztetésénél kell kezdeni. Különösen fontosnak tartotta a bizottság az adat­feldolgozási és számítástechnikai be­rendezések gyártásában történő jó együttműködés kialakítását. Az irodai munka modern gépesítését Magyaror­szágon főleg az NDK-ból vásárolt iro­dagépekkel oldják meg. Magyarország viszont nagyban hozzájárul a kulturált kereskedelem kialakításához a koope­rációban gyártott pénztárgépekkel. Az építésügyi egyezmény keretében végzett tervezési munkák alapján Ber­linben, de az NDK más városaiban és ipartelepein is számos lakóház, köz­épület, ipari és közmű épül magyar tervek alapján. A nagy volumenű szel­lemi exporton túl jó lehetőséget nyújt ez, az együttműködés a magyar terve­zőknek fejlett építéstechnológiák meg­ismerésére és hazai alkalmazására. Se­gíti a könnyűszerkezetes építési mód elterjesztését. i . Az 1967-ben kötött egyezmény alap­ján évente mintegy 5000 magyar fiatal utazik az NDK-ba, hogy hároméves munkaszerződés megkötésével szakmai gyakorlatot szerezzen az NDK üzemei­ben. 1969 végéig az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok létszáma eléri a 11 000- et. A bizottság egyetértett az egyez­mény meghosszabbításával, ami azt je­lenti, hogy ebben az időszakban is évente 4500—5000 fiatalnak lesz lehető­sége arra, hogy szakmai képzettségét az NDK-ban gyarapítsa. A bizottság jóváhagyta „Az MNK és az NDK közötti tudományos-műszaki együttműködés végrehajtásának rend­jét”. E rend egységes szerkezetű, és magában foglalja a tudományos mű­szaki együttműködési bizottságban ed­dig elfogadott, a kutatási, fejlesztési, szerkesztési együttműködésre, dokumen­tációk, találmányok, tervek, újítások és minták átadására, szakértők küldésére és tanulmányutak lebonyolítására vo­natkozó szabályozásokat. Megfelel a magyar és NDK gazdasági mechaniz­mus elvének. Elősegíti a tudományos­műszaki együttműködés új, hatéko­nyabb formáinak érvényre juttatását és különösen a két ország minisztériumai, ipari egyesülései, üzemei és intézetei közötti közvetlen együttműködés szer­ződéses alapon történő továbbfejlesz­tését. MAGYARORSZÁG ÉS AZ NDK GAZDASÁGI ÉS TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI EGYÜTTMŰKÖDÉSE Magyar—angol közgazdásztalálkozó Londonban befejeződött a magyar és angol közgazdászok kollokviuma, ame­lyen megvitatták a világgazdaság hely­zetét, a magyar és az angol gazdaság felépítését, irányításának módját. Fog­lalkozott a két ország gazdasági kapcso­lataival és a további együttműködés lehetőségével is. A magyar küldöttséget dr. Bognár József akadémikus, a Kulturális Kap­csolatok Intézetének elnöke vezette; tagjai között volt dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Ár­­hivatal elnöke; Czeitler Sándor keres­kedelmi miniszterhelyettes és Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnök­­helyettese. Az angol küldöttség tagjai között volt Lord Balogh és Sir Alec Cairn­­cross, a brit kormány két volt gazda­sági főtanácsosa. A találkozó végeztével magyar és angol részről összegezték a vitában el­hangzottakat. Megállapították, hogy mindkét országban nagy a külkereske­delem szerepe. Ez a nemzeti jövedelem arányában Angliában eléri a 25, Ma­gyarországon pedig a 30 százalékot. Simai Mihály professzor elmondotta, hogy a magyar kivitel az elmúlt évben jelentősen emelkedett, az ország fizetési mérlege aktív. A magyar gazdasági me­chanizmus reformja kiállta az első pró­bát és minden remény megvan arra, hogy az ország sikeresen bekapcsolódik a nemzetközi munkamegosztás világ­méretű szerkezetébe. Sok szó esett a magyar—angol ipari kooperáció lehetőségeiről is. A Shell kelet-európai igazgatója megállapította, hogy bár jelentős együttműködés ala­kult ki elsősorban a vegyi, az elekt­ronikus és az élelmiszeriparban a két ország között, több nyugat-európai or­szág — például az NSZK — megelőzte az angol cégeket ezen a területen. A magyar küldöttség bejelentette, hogy a közgazdászok következő talál­kozóját jövőre Magyarországon tartják. (Reuter, MTI) AAA 4­ • Az ELEC III. kerekasztal-konferenciája • A világ legfontosabb cukortermelő országainak várható termelése 1970-ben ISMÉT MEGKEZDŐDNEK A LENGYEL-NYUGATNÉMET GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK Varsói sajtójelentések szerint rövide­sen megkezdődnek a még múlt hónap­ban megszakadt lengyel—nyugatnémet kereskedelmi tárgyalások. A hosszú lejáratú gazdasági megálla­podás megkötését célzó tárgyalások ok­tóberben indultak meg, annak jegyében, hogy az NSZK hajlandóságot mutatott Lengyelországgal fennálló kapcsolatai­nak jelentős kibővítésére. A krónikussá vált nyugatnémet kereskedelmi aktívum csökkentésére nyugatnémet részről ki­látásba helyezték a lengyel export tá­mogatását is. Jól értesült varsói körök úgy tudják, hogy Lengyelország több száz millió értékű hosszú lejáratú hitel felvételéről is folytat megbeszéléseket. A tanácskozások újrafelvételét múlt héten Bonnban határozták el, ahol Lengyelországot Karsky külkereskedel­mi miniszterhelyettes képviselte. Az újabb megbeszélések helyéről és idő­pontjáról, valamint a jövőre érvénybe lépő hosszú lejáratú megállapodás rész­leteiről egyelőre semmi sem szivárgott ki. (Reuter)

Next