Világgazdaság, 1970. január (2. évfolyam, 1/246-21/266. szám)

1970-01-03 / 1. (246.) szám

Megállapodás az aranyról A Nemzetközi Valuta Alap bejelen­tette, hogy az igazgató tanács megálla­podott a dél-afrikai arany eladásának kérdéséről. A határozat megszületése előtt közel 1 évig tartó előkészítő ta­nácskozást folytattak az amerikai és dél-afrikai pénzügyi vezetők. A határozat értelmében az Alap meg­vásárolja Dél-Afrika újonnan termelt aranyát, ha az arany unciánkénti sza­badpiaci ára 35 dollárra, vagy az alá csökken. Dél-Afrika viszont kötelezte magát, hogy a folyó fizetéseihez szüksé­ges deviza előteremtésére újonnan ter­melt aranyát a szabadpiacon adja el, feltéve, hogy ott az unciánkénti ár meg­haladja a 35 dollárt. Amennyiben a Dél-Afrikai Köztársaság féléves deviza­szükséglete nem fedezhető a frissen bá­nyászott arany szabadpiaci eladásából, a szabadpiaci árfolyamtól függetlenül juthat pótlólagos devizához hű aranyát a hivatalos úton értékesíti. A Reuter­ hírügynökség washingtoni tudósítója rámutat arra, hogy a meg­egyezés egyfelől garantálja Dél-Afrika számára az arany minimális árát, más­felől megfelel az USA eredeti elgondo­lásainak. Az egyes tagállamok továbbra sem vásárolnak Dél-Afrikától közvetle­nül aranyat, ugyanakkor a megállapo­dás biztosítja, hogy az újonnan bányá­­szok fi­­­umét i­kkennmentesen ára­molják a nemzetközi monetáris csa­tornákba. Az egyezményből arra lehet következtetni, teszi hozzá a Reuter tu­dósítója, hogy Dél-Afrika meg sem kí­sérli majd aranyának közvetlen eladá­sát a jegybankoknak. A megegyezés visszhangja A Washingtonból, illetve Pretoriából érkező legújabb jelentések szerint mind az USA, mind Dél-Afrika, hi­vatalos körei elégedettek a megálla­podással. Volcker az Egyesült Államok pénzügyminiszterhelyettese különösen azért tartja nagy jelentőségűnek az egyezményt, mert így biztosítható a kettős aranyárrendszer fennmaradása és megerősödése. Mint mondotta, az egyezménnyel sikerült teljes féltenni a kört, összekapcsolni az 1968 márciu­sában aláírt washingtoni megállapo­dás „szabad végeit”. Az újonnan bá­nyászott dél-afrikai aranynak gya­korlatilag teljes mennyisége eléri majd a szabad piacot — mondotta Volcker. Ezt nemcsak az egyezmény feltételei teszik lehetővé, hanem Dél-Afrika je­lenlegi jelentős fizetésimérleg-deficitje is. Ugyanakkor aláhúzta, hogy a mini­mális árat pusztán Dél-Afrikával szem­ben rögzítették. Ez nem jelenti azt, hogy intervencióra kerül sor, ha az ár 35 dollár alá esik. A dél-afrikai pénzügyminiszter nyi­latkozatában elsősorban azokról az elő­nyökről beszélt, amelyeket Dél-Afri­­kának, illetve az ország aranybányá­szatának az új megegyezés biztosít. Megerősödött az arany monetáris sze­repe és kétéves kötélhúzás után a dél­afrikai arany ismét elfoglalná helyét a világ fizetési forgalmában — hangoz­tatta Diederichs. Londoni arany piaci körökben meg­oszlanak a vélemények az árfolyam jövőbeni alakulásáról. Néhány prognó­zis szerint az elmúlt évben felhalmo­zott óriási spekulációs készletek hirte­len a piacra szabadulnak és ezáltal az arany ára könnyen a 35 dolláros szint alá eshet, többségben vannak viszont azok, akik a közeljövőben 35—36 dol­láros árfolyammal számolnak. Szerin­tük csak akkor jelentkezhet árfelhajtó tendencia, ha újabb pénzügyi krízis következnék be, ekkor ugyanis a speku­lánsok ismét megfelelő fedező eszköz­nek tekintenék a sárga fémet. Kétségesnek ítélték meg egyes szak­értők, hogy vajon eleget tesz-e a Nem­zetközi Valuta Alap szerződésben vál­lalt kötelezettségének, és aranyat vásá­rol Dél-Afrikától akkor is, ha a tag­országok jegybankjai nem mutatnak érdeklődést arany felhalmozás iránt. A szakértők legnagyobb része min­denesetre egyetért azzal, hogy az arany felértékelésének kérdése, ha nem is végérvényesen, de hosszú időre a hát­térbe szorul. A most nyilvánosságra hozott megállapodás valószínűleg olyan helyzetet teremt, amiben az aranyat egyre inkább kereskedelmi szempontok szerint árusítják, és ipari célokra hasz­nálják fel, bár hagyományos „kincs­képző” szerepe — főleg a Távol-Kele­ten és bizonyos európai központokban — változatlanul megmarad. A londoni aranypiacon a megállapo­dás nyilvánosságra hozatala után süly­­lyedni kezdett az arany ára és zárás­kor a 35,075-ös dolláros szinten állapo­dott­ meg. Kereskedők szerint a piaci kínálatot képtelen volt ellensúlyozni a gyenge kereslet. Hírmagyarázatunk A nyugati fővárosokban általában nem okozott meglepetést az a bejelen­tés, hogy sikerült rendezni a dél-afrikai arany eladásának kérdését. Az IMF égisze alatt létrejött megállapoás lénye­gében az 1968-as washingtoni szerződés betetőzését jelenti. A vezető tőkés­országok közel két éve állapodtak meg a kettős aranyárrendszer bevezetésében, ami egyet jelentett a­ hivatalos és a sza­badpiaci árfolyam kettéválasztásával. Erre a lépésre akkor kerül sor, amikor fokozódott a nyomás az arany felérté­kelésére, illetve az amerikai valuta le­értékelésére az aranyhoz képest. Azóta az arany jelentősége fokozatosan elhal­­ván­yódott, ... Dél- Afrika egy­­e inkább hajlott a kompromisszumra. Francia­­ország, amelyik azt hirdette, hogy az arany a monetáris rendszer nélkülöz­hetetlen bázisa, két évvel ezelőtt még 6 milliárd dolláros aranytartalékkal rendelkezett. Ma már e tartalékok mi­nimálisra csökkentek és a francia kép­viselő, amikor az IMF-ben határozatot hoztak a dél-afrikai aranyról, fenntar­tásait csak a szavazástól való tartóz­kodás szimbolikus aktusával fejezte ki. A Valuta Alap kvótaemelése A Nemzetközi Valuta Alap az arany­megállapodás bejelentésével egyidejű­leg közzétette a tagállamok kvótáinak emelésére vonatkozó tervezetet is. Ha a tagállamok (a súlyozott szavazási rend­szer szerint) 85 százalékos többséggel jóváhagyják az Alap vezetőségének ja­vaslatát, akkor 1970. október 30-tól 7,6 milliárd dollárral emelkedik a 115 tag­állam hozzájárulása az Alap tőkéjéhez. Mint várható volt, igen nagy arány­ban — 65 százalékkal — emelik Japán kvótáját az eddigi 725 millió dollárról 1,2 milliárdra. összegben kifejezve azonban az Egyesült Államok kvótája növekszik a legnagyobb mértékben, 5,16 milliárd dollárról 30 százalékkal 6,7 milliárd dollárra. A kvóta nagyságát tekintve továbbra is Nagy-Britannia marad a második helyen az Alap tagállamai között, de kvótája csak 14,8 százalékkal emelke­dik, kisebb mértékben mint bármely más ipari országé. A rendezés után Anglia kvótája 2,8 milliárd dollár lesz a jelenlegi 2,44 milliárddal szemben. Az új elosztásban a harmadik helyre a vezető tőkés országok sorában Nyu­gat-Németország kerül. Kvótáját 1,2 milliárd dollárról 1,6 milliárd dollárra emelik. Utána Franciaország követke­zik, amelynek kvótája 985 millió dol­lárról 1,5 millióra megy fel. Japán az ötödik helyre került, s így kiszorította Indiát az öt legnagyobb kvótával ren­delkező tagállam közül. Ennek az öt tagállamnak joga van egy-egy tagot delegálni, az Alap húsztagú igazgató tanácsába. A többi tizenöt tagot vá­lasztják. Az összes kvótaemelések közül arányban Libanoné a legnagyobb. Az eddigi­­kilenc millió dollár helyett 56 millió dollárral járul majd hozzá az Alaphoz. Az igazgató tanács javaslata értel­mében az Alap összes lejegyzett tőkéje mintegy 30 százalékkal növekszik, a jelenlegi 21,3 milliárd dollárról 28,9 milliárdra. Az egyetlen tagállam, amelynek a kvótája nem emelkedik. Tajvan. Taj­van 1945-ben lépett az Alap tagjai kö­zé, 550 millió dolláros kvótával, de azóta egyetlen alkalommal sem vette igénybe az Alapot és nem is kérte kvó­tájának emelését. A kvóták új elosztásában tükröződik a vezető tőkés hatalmak erőviszonyai­nak változása: Anglia meggyengült — bár megőrizte második helyét —, ha­tározottan előretört viszont Japán és az NSZK. A fejlődő országok közül az eddig is élenjáró India maradt az első helyen, 25 százalékos kvótaemeléssel. Kiesett azonban az igazgató tanácsba állandó tagot delegáló „öt nagy” közül. Kvótája 25 százalékkal emelkedik, 750 millió dollárról 940 millióra. A kvótaemelés nem jelentéktelen ter­heket ró az érintett tagállamra. Nem­csak presztízs okok vezették a legbe­folyásosabb pénzügyi hatalmakat arra, hogy a kvóták emelését sürgessék az Alap szeptemberben tartott washingto­ni közgyűlésén. A kvóták arányában osztja el ugyanis az Alap a „speciális lehívási jogok” — az úgynevezett pa­pírarany — 1971-ben és 1972-ben ese­dékes második és harmadik részletét. Minél nagyobb kvótával rendelkezik valamelyik tagállam, annál nagyobb részre tarthat igényt ebből az új tarta­lékeszközből, amely a nemzetközi likvi­ditás szűkösségének pótlására hivatott. A „papírarány" első részletének elosz­tása még a jelenlegi kvóták alapján történt. A papírarany elosztása .A különleges lehívási jogok (SDR) első,­­1,5 milliárd dolláros twiktelértek­t tagállamok közötti elosztását csütörtö­kön ejtette meg a Nemzetközi Valuta Alap. Az Alap 104 tagállama kvótájá­nak 16,8 százaléka erejéig hívhat le esz­közöket ebből a rend­kívül­i hitelkeret­ből. A legnagyobb rész (866,9 millió dollár) az Egyesült Államoké. Anglia 409,9, Ny­ugat-Németország 201,6, Fran­ciaország 165,5 millió dollárnak meg­felelő összeget hívhat le. Japán ezúttal még viszonylag hátul áll a sorban, 121,8 millió dolláros részesedésével. Nem ré­szesülnek az új tartalékeszközből azok az országok, amelyek nem vettek részt az SDR-megállapodásban: Etiópia, Irak, Kuwait, Libanon, Líbia, Nepál, Portu­gália, Szaúd-Arábia, Singapore és Thai­föld. A tajvani kormány utólag jelen­tette be, hogy nem tart igényt a papír­aranyra. Ezért 86 millió dolláros része­sedését már nem lehetett más országra kiosztani. Ilyen formán a speciális le­hívási jogok életbeléptetése nem 3,5 milliárd dollárral, hanem csak 3 mil­liárd 414 millió dollárral növeli a tőkés világ nemzetközi kereskedelmének fi-­ nanszírozásához igénybevehető tartalé­kokat. Kvótájának megfelelő részesedést ka­pott viszont Franciaország és Dél-A­ri­ka, amely mindeddig ellenezte a psipir-­, arany bevezetését.­­Az SZOVJET-EGYIPTOMI KERESKEDELMI TÁRGYALÁS^ , x JZEG* A Szovjetunió és az Egyesült Autriya Köztársaság kereskedelmi küldöttsége Moszkvában az 1970. évi kölcsönös áruszállításokról folytat tárgyalást. Várható, hogy a tárgyalások eredmé­nyeképpen aláírják a jegyzőkönyvi megállapodást, amely kiteljesíti a két ország hosszú lejáratú (1966—1970) kereskedelmi egyezményét. Ez az egyezmény a kölcsönös szállítások növekedését az 1965. évihez képest másfélszeresére irányozta elő. A Szovjetunió külkereskedelmében az Egyesült Arab Köztársaság a fej­lődő országok között az első helyet foglalja el. (MTI) Kedves Olvasónk! Az új év kezdetével lapunk is új esztendőbe lép, mától II. év­folyamát írja. Ebből az alkalomból a VILÁGGAZDASÁG szerkesztő­sége a lap minden olvasójának gazdag és eredményes új esztendőt kíván. Szerkesztőségünk egyúttal némi meglepetéssel is szolgál, hogy elősegítse jókívánságaink megvalósulását. Mától kezdve ugyanis a lap első oldalán naponta esemény-összefoglalót adunk „N­apról napra” címmel. Ebben megemlítünk minden fontosabb gazdasági eseményt, néha értékeléssel együtt, hogy elősegítsük olvasóink jobb és gyorsabb tájékozódását. Ezzel egyidőben árupiaci híreinket a 4. oldalon kö­zöljük, együtt a tőzsdei ár­folyam-táblázattal. Árupiaci híreinket az elkövetkező hetekben fokozatosan úgy módosítjuk, hogy az széles olvasótáborunk igényeit még inkább kielégítse. Pénteki mellékletünk is változik. Eddig az olvasás­hoz fel kellett vágni a mellékletet — ezentúl olyan formában adjuk, hogy erre nem lesz szükség. Az elmondottak formai módosítások, de tartalmi változást is maguk után vonnak. Ugyanis bővítjük hírforrásainkat és teljesebb, még tartalmasabb és a napi gazdasági munkában jobban használható információkat közlünk. Kérjük, Kedves Olvasónk, írja meg észrevételeit a szerkesztőség­nek. Abban a reményben, hogy lapunk tovább is hasznos segítőtársa lesz munkájában, kívánunk még egyszer eredményekben gazdag új esztendőt.a vii. Aggá­z­d­a­ság Szerkesztősége NAPRÓL NAPRA A DÉL-AFRIKAI ARANY értékesítésének problémája majd két esz­­tendőn keresztül megoldatlan volt. Most nyilvánosságra hozták, hogy az Egyesült Államok és Dél-Afrika megállapodott az újonnan bányászott arany piacra dobásának módozataiban. A dél-afrikai és amerikai pénzügyi vezetők között létrejött megállapodás nyilvánvalóan nagyobb horderejű valamiféle fizetéstechnikai rendezésnél. A megegyezést a Nemzetközi Valuta Alap szentesítette, s egyszersmind más intézkedéseket is hozott. Ismét elosztotta a tagok részesedését az Alapban, ami kifejezésre juttatja a gazdasági arányokat és az erőviszonyok eltolódását a tőkésországok között. Az IMF azt is bejelentette, hogy életbe lépett a papírarany-program, meg­történt a pótlólagos fizetőeszközök első szétosztása az SDR-rendszer alapján. A MAGYAR KÜLKERESKEDELEM szállítmányozási eseményeiről ösz­­szefoglalót teszünk közzé. Ebben a magyar—lengyel tengerhajózási kap­csolatokról, a bolgár közúti egyezmény felmondásáról és a szovjet—magyar szállítmányozási kapcsolatok aktuális kérdéseiről tájékoztatunk. AZ NDK ÉS A SZOVJETUNIÓ kereskedelme tovább növekszik, az eredeti tervnél nagyobb mértékben — közölte a Német Demokratikus Köz­társaság külgazdasági minisztere. Bejelentette továbbá, hogy az KGST- országokkal kötött idei áruforgalmi­ megállapodásokban több mint 50 szá­zalékos arányban szerepelnek a fémfeldolgozó ipar termékei. ANGLIÁBAN ELTÖRLIK a külföldi utazásokkal kapcsolatos 50 fontos plafont. A külföldre utazó angolok ezentúl 300 fontot kaphatnak. A meg­figyelők nagy része választási előkészületet lát a népszerű intézkedésben, de egyben jelét annak is, hogy javul a gazdasági klíma. Ezt a benyomást megerősíti a font kedvező irányzata, illetve a brit deviza- és aranyállo­mány immár negyedik hónapja tartó növekedéséről szóló jelentés is. LAPSZEMLE ROVATUNKBAN a Szovjetunió könnyű- és élelmiszer­­iparának műszaki fejlesztésével összefüggő problémákról adunk ismertetést és Kína nyugati kereskedelméről, továbbá — a financial Times cikke nyomán — az osztrák beruházási politika eredményeiről és kérdő­jeleiről teszünk közzé tájékoztatást. AZ ACÉLIPAR KILÁTÁSAIRÓL, a kávétermelésről és a kőolajra irányuló keresletről adunk hírt az új esztendő küszöbén napvilágot látó kereskedelmi jelentések és prognózisok nyomán. Közöljük az EGB munka­­csoportjának jelentését az idei első negyedévi szén- és kokszhelyzetről. A jelentés szerint Nyugat-Európa növelni akarja a kokszimportot Kelet- Európából és a Szovjetunióból. JAPÁN—NYUGATNÉMET acélipari összefogás keretében csőgyárat építenek Kanadában. A Fuji és a Thyssen együttműködése újabb láncszem a mind gyakoribb kooperációs megállapodások, fúziók sorában. A gazdasági klíma javulása Angliában Az óév utolsó napjaiban és az új év első két napján több biztató ese­ményt jelentettek Angliából. Decem­berben számottevően javult a font sterling árfolyama, és az Angol Bank jelentős mennyiségű dollárt nyert visz­­sza azokból a veszteségekből, amelyek a különböző devizaválságok idején kárba mentek. Újévi ajándékként­ a brit pénzügyminiszter — korábbi nyilat­kozataival ellentétben — bejelentet­te, hogy eltörlik a külföldi utazásokkal­­kapcsolatban eddig érvényes 50 fontos plafont. Ezentúl a külfödre utazó an- Wjok, ahányszor elhagyják az országot, font sterlinget igényelhetnek az Hozáshoz. A kommentárok megjegyzik,­­ hogy a kiutazásokra megállapított de­vizakorlátozás, amelyet 1966-ban lép­tettek életbe, nagyjában évi 25 millió font sterling megtakarítást jelentett a fizetési mérleg szempontjából. A brit sajtó nagy teret szentelt az utazási korlátozás enyhítésének. A Guardian szerint az intézkedés a kor­mányzat és a pénzügyminiszter ama véleményét tükrözi, hogy a fizetési mérleg jelenlegi aktívuma tartós lesz. A Times, amely újévi vezércikkben je­lentette be, hogy „európai irányvona­lat" akar követni, azért tartja fontos­nak ezt az intézkedést, mert megkez­dődnek a tárgyalások a Közös Piac­hoz való csatlakozásról. A Daily Te­legraph utal arra, hogy Jenkins még október 21-én a korlátozás fenntartása mellett nyilatkozott. A lap szerint az intézkedés választási taktika a mun­káspárti kormány részéről. Január 2-án közzétették a jelentést az arany- és devizatartalékokról. A jelentésből kitűnt, hogy decemberben a tartalékállomány 10­ millió font sterlinggel növekedett, vagyis 1968 ok­tóbere óta a legmagasabb szintre ke­rült. E szerint a múlt év végén Anglia tartalékállománya 1053 millió font sterlinget tett ki. A Reuter jelentése megjegyzi, hogy a tartalékok tényleges növekedése decemberben mintegy 50 millió­ font sterling volt, figyelembe véve az adósságok törlesztését, vala­mint a Nemzetközi Valuta Alapból való lehívást. A hónap folyamán 110 millió font sterling törlesztést eszkö­zöltek, viszont 73 millió font sterling érkezett be az IMF-től. 1969 tizenkét hónapja folyamán 39 millió font sterlinggel gyarapodott a tartalékállomány. Emellett azonban a kormányzat több mint 500 millió font sterling értékű külföldi adósságot fize­tett ki. A decemberi arany- és devizakész­letekről szóló jelentés összeállítása óta az Angol Bank tartaléka további 171 millió font sterlinggel nőtt, ugyan­is ennyi a brit rész a Nemzetközi Valuta Alap most életbe lépő ,,papír­arany” programja keretében. (Reuter) Adatok az NDK külkereskedelméről Algéria költségvetése Az NDK 1970-ben külkereskedelmi forgalmának 13,6 százalékos növelésé­vel járul hozzá az ország mezőgazda­ságának automatizálásához és komplex racionalizálásához — jelentette be a sajtónak adott nyilatkozatában az NDK külgazdasági miniszterhelyettese. A KGST-tagállamokkal az 1970. évi árucsere-forgalomról kötött megállapo­dásokban több mint 50 százalékos arányban szerepelnek a fémfeldolgozó ipar termékei; a Szovjetunióval kötött kölcsönös áruszállítási megállapodás ér­téke 15 milliárd márka. Ezzel az NDK és a Szovjetunió között az 1966-tól 1970- ig terjedő időszakban lebonyolítandó kereskedelem értéke 65 milliárd már­kára növekszik. Ez ötmilliárd márká­val több, mint a hosszú lejáratú egyez­ményben eredetileg megállapított ösz­­szeg. Az NDK a Szovjetuniótól egyebek mellett elektronikus adatfeldolgozó, va­lamint más automatizálási és racionali­zálási berendezéseket importál. Az NDK 50 százalékában gépeket, berendezése­ket szállít. (MTI) Algéria költségvetése 1970-ben, az ország új négyéves tervének első évében 6 milliárd 507 millió algériai dinár kiadást irányoz elő az 1969-es évi 6 milliárd 115 millió dinárral szemben. Az ipar fejlesztésére fordítják a kiadásoknak majdnem a felét — 3 milliárd 100 millió dinárt. A mező­gazdaság szükségleteire 793 millió dinárt biztosítottak, a művelődésre és a szakemberképzésre pedig 784 millió dinárt. (MTI)

Next