Világgazdaság, 1970. április (2. évfolyam, 62/307-82/327. szám)

1970-04-01 / 62. (307.) szám

:W( 1970. ÁPRILIS 1. ÚJ TÍPUSÚ JÉGTÖRŐ HAJÓ Új típusú atommeghajtású jégtörő hajó kifejlesztésén dolgoznak a Szov­jetunióban. Alkalmazásával a jeges tengereken évente hat hónapig lehetne hajózni, és a szállító ha­jókat nehéz kö­rülmények között is kétszer olyan gyorsan lehet átvezetni a jeges terü­leteken, mint a „Lenin” jégtörő hajó segítségével. Az új hajó számára javí­tott kivitelű reaktort terveznek, amely az üzemanyag-felvételek közötti idő­szakot a két és félszeresére növeli. Az új jégtörő gyakorlatilag több éven ke­resztül végezheti feladatát újabb tü­zelőanyag felvétele nélkül. A legénység minden egyes tagjának légkondicionált lakószoba áll rendelkezésére, a hajón tornaterem és uszoda is lesz. Két ilyen új jégtörő hajónak az építését már megkezdték Leningrádban. NÖVEKSZIK AZ OSZTRÁK MAGNEZITIPAR TERMELÉSE A vas- és acélkohászat világszerte észlelhető fellendülése a magnezitipar termelésének alakulására is kedvező hatással van. Az osztrák magnezitipar például minden gyártmányából tavaly többet állított elő, mint előző évben. Különösen szembetűnő a magnezit­­tégla- és laptermelés emelkedése, amely 71340 tonnát (25,5 százalékot) tett ki. Nyersmagnezitből 61 584 tonná­val (+ 3,9 százalék), szantermagnezitből 42 876 tonnával (8,9 százalék), égetett magnezitből pedig 2004 tonnával (1,7 százalék) többet termeltek. Az osztrák magnezittermelésnek ke­rek 90 százalékát exportálják, a legna­gyobb vevők az NSZK, Franciaország, Svájc, Magyarország és az USA. (APA) SZOVJET SEGÍTSÉG CSEHSZLOVÁK TEHERGÉPKOCSIÜZEMNEK A Szovjetunió anyagi segítséget nyújt a Koprivnice Moravia-i Tatra teher­gépkocsigyár bővítéséhez és egyidejűleg vásárlásait is növeli a csehszlovák gyárból — írja a Financial Times. A tárgyalások még folynak a két fél kö­zött, de valószínű hogy az üzem a kö­vetkező hét évben nehéz tehergép­kocsikból mai termelését kétszeresére növeli. A múlt évben a Tatra 3500 gép­kocsit állított elő. A Szovjetunió jelen­leg 900 járművet vásárol a Tátrától, és vásárlásait évi 3500—4000 darabra akarja növelni. 9 A Szovjetunió és Szíria műszaki se­gélynyújtási egyezményt kötött, amely­nek értelmében a két ország közötti távközlési kapcsolatot megjavítják. A tárgyalásokon megállapodtak, hogy mű­holdak segítségével létesítenek össze­köttetést a két ország között. 9 Csehszlovák kereskedelmi delegáció érkezett Caracasba, Venezuela főváro­sába. A látogatás célja: bővíteni a ke­reskedelmi kapcsolatokat. • A Szovjetunió hajózási irodát nyit Madridban, mert a szovjet kereskedel­mi és halászhajók egyre nagyobb mér­tékben veszik igénybe a spanyol kikö­tőket. Az iroda létesítésére az 1967-ben kötött egyezmény (amely a francóista Spanyolország és a Szovjetunió első hivatalos megállapodása volt) ad lehe­tőséget. • Arab betűkkel író telex-gépeket ex­portál India Kuwaitba. A mintegy 2,3 millió dollár értékű szállítmányt május elején indítják útnak.­­ Giri indiai államelnök jóváhagyta a 14 kereskedelmi bank államosítását célzó kormányrendeletet. (A rendeletet tavaly augusztusban a legfelső bíróság visszautasította.) A közelmúltban be­terjesztett, módosított javaslat szerint — amelyet a parlament a múlt héten hagyott jóvá — a 14 bank összesen 874 millió rúpia összegű kártérítést kap.­­ Moszkvában felújították a kétoldalú tengeri szállítási egyezmény létrehozá­sáról a brazil—szovjet tárgyalásokat. Hivatalos brazil források igen fontos­nak értékelik a most folyó tárgyaláso­kat a megyegyezés szempontjából. Hozzáfűzik ugyanakkor, hogy a két or­szág kereskedelmét nagymértékben fé­kezi a tengeri áruszállítási egyezmény hiánya. • Felavatták a Magyarországgal ter­melési kooperációban álló OBOD ju­goszláv háztartási gépgyár új, szuper­automata mosógépeket gyártó üzemét. Az OBOD gyár magyar üzemekkel együttműködve, olasz licenc alapján készít szuperautomata mosógépeket.­­ A nyugatnémet fegyvervásárt az idén harmadik alkalommal rendezik meg Stuttgartban. A május 6-7-én nyitva tartó vásáron hat ország vadász- és sportfegyvergyártói szerepelnek. A vásáron a szövetségi bűnügyi hivatal és az amerikai bűnügyi laboratórium be­mutatót tart az európai kábítószer­kereskedelemről. • A bolgár földművelésügyi és élelmi­­szeripari minisztérium és a román föld­­művelési és erdőügyi minisztérium tu­dományos és műszaki együttműködési egyezményt kötött. Ez előirányozza a szakemberek és tudományos dolgozók, valamint a műszaki dokumentációk és információk kölcsönös cseréjét. A JELENTI 9 Palme svéd miniszterelnök április 6-án Londonba érkezik. Kétnapos hiva­talos látogatása során találkozik Wilson miniszterelnökkel, hogy a két felet köl­csönösen érdeklő kérdésekről folytas­sanak eszmecserét.­­ Aláírták a Bulgária és Törökország közötti árucsere-forgalmi jegyzőkönyvi megállapodás 1970-re szóló pótegyezmé­nyét, amelynek értelmében idén 20 szá­zalékkal növekszik a forgalom 1969-hez képest. Bulgária gépeket, felszerelése­ket, vegyipari, kőolajvegyészeti és gyógyszeripari készítményeket szállít, cserébe pedig halat, növényi olajat, citrus-gyümölcsöket, bőrt, gyapotot és könnyűipari termékeket vásárol.­­ Az iráni olajat Törökországon ke­resztül a Földközi-tengerhez szállító 1850 kilométer hosszú olajvezeték épí­tését még az idén megkezdik — közölte a török állami olajvállalat igazgatója. Amerikai, francia és olasz vállalatok csoportja építi a körülbelül 672 millió dollárba kerülő vezetéket. 9 Lengyelország 15 év alatt 52 államba összesen 286 komplett gyárberendezést szállított. A berendezések közül a leg­több volt a hőerőmű, cukorgyár, hen­­gerde, textilgyár, vegyipari üzem, épí­tőanyagipari üzem, híd, és raktárépület.­­ Marokkó hetedik cukorfinomító­­gyárát a nyugatnémet BMA-BW Lucks ipari csoport építi fel. Az évi 45 ezer tonna kapacitású gyár 1971 júniusában kezdi meg a termelést. Hivatalos körök szerint az ország cukorfeldolgozási ka­pacitása ezzel körülbelül évi 280 ezer tonnára növekszik, így a belföldi fo­gyasztás 70 százalékát hazai gyárak termeléséből fedezik. 9 Jugoszláv állami küldöttség utazott Washingtonba, hogy a Világbankkal újabb kölcsönegyezmény megkötéséről tárgyaljon. Liefbnick, a Világbank ügy­vezető igazgatója korábban kijelentette, hogy Jugoszlávia valószínűleg újabb útépítési kölcsönt kap a Világbanktól. Bár az összegről nem volt szó, de az igazgató szavai szerint „jelentős hitelt” kaphat a belgrádi kormány.­­ Nigéria partmenti olajmezőinek fel­tárására nemzetközi versenytárgyalást hirdettek, amelyen három japán cégből álló konzorcium is pályázik. A közle­mény szerint az afrikai ország kőolaja igen jó minőségű, mert alacsony a kén­tartalma. A pályázat feltételeihez tar­tozik, hogy a külföldi társaságok segít­séget nyújtanak a nigériai iskolák és kórházak építésében.­­ Belgrádban megkezdte munkáját kedden a szovjet—jugoszláv tudomá­nyos-műszaki együttműködési vegyes bizottság 23. ülésszaka. Ezen megvitat­ják a legutóbbi ülés óta eltelt idő ered­ményeit és meghatározzák a soron kö­vetkező periódus munkatervét. IPAR ÉS TECHNIKA HIÁNYFÉMEK VISSZANYERÉSE Az Egyesült Államok bányászati hi­vatalának dolgozói olyan eljárást fej­lesztettek ki, amelynek segítségével a piacon hiánycikket képező vagy igen drága fémek az ötvözött hulladékból visszanyerhetők. Figyelemmel a rend­kívül magas nikkelárakra és a kobalt egyre emelkedő árára, ennek az eljá­rásnak jelenleg komoly értéket kell tulajdonítani. A módszer egyes ötvözőanyagok te­kintetében 90 százalékig hatásos. Az el­járás abból áll, hogy az ötvözött hul­ladékot forró sávban feloldják, és az oldatban található fémeket oldószeres kivonás és ülepítés segítségével nyerik ki. Az eddigi kísérletek szerint az új módszer segítségével a nikkel, kobalt és molibdéntartalom 90 százaléka, a króm­tartalomnak pedig több mint 90 száza­léka nyerhető vissza az ötvözött hul­ladékból. (Financial Times) SVÉDORSZÁG ACÉLIPARÁNAK EREDMÉNYEI Svédországban tavaly 5,3 millió ton­na nyersacélt gyártottak, 5 százalékkal többet, mint 1968-ban. Az átlagon belül 2 százalékkal emelkedett a kereskedel­mi minőségek gyártása, míg a külön­leges acélok termelése 11 százalékkal 1,5 millió tonnára nőtt. A kereskedelmi minőségek termelé­sének viszonylag csekély növekedése azzal magyarázható, hogy az acélmű­vek az év legnagyobb részében csak­nem teljes kapacitással dolgoztak. A különleges acélminőségek közül a legjobban a szerszámacél és a gyors­acél gyártása emelkedett. Rozsdamentes acélból azonban csak négy százalékkal gyártottak többet, ami a nikkelhiányra vezethető vissza. Az acél késztermékek előállítása 7 százalékkal nőtt és 3,85 millió tonnát tett ki. Ebből változatlan mennyiséget, 1,3 millió tonnát exportáltak. Az export értéke mégis az előző évhez képest 14 százalékkal magasabb volt, mert na­gyobb hányadban szerepeltek benne különleges acélok, és emellett az árak is emelkedtek. Az acéltermékek importja 27 száza­lékkal nőtt és elérte az 1,6 millió ton­nát. Az év végi rendelési állomány meny­­nyiségben 30 százalékkal magasabb az év elején mutatkozó elintézetlen ren­deléseknél. (SÍP) A Yawata és Fuji fúziója Japán két legnagyobb acélvállalata, a Yawata és a Fuji, március 31-én hivatalosan is egyesült, Nippon Steel Corporation néven — jelenti a Reuter­­iroda. Az új vállalat több mint 229 mil­liárd yen tőkéjével az ország leg­nagyobb ipari konszernje. Évi for­galma megközelíti a 3 milliárd dol­lárt. Nyersacéltermelését tekintve a világ acélgyártó vállalatai között a második helyet foglalja el. A két vál­lalat együttes acéltermelése tavaly 30 millió tonna volt, szemben a világ legnagyobb acélvállalatának, a United States Steel Corporationnak 31,5 mil­lió tonnás kihozatalával. De az új vállalat szóvivője máris bejelentette, hogy 1970-re 35 millió tonna nyers­acél termelését tervezik. A két nagyvállalat egyesítése rég­óta húzódott és sok vitát kavart. A japán kormány tavaly októberben adta meg rá nagy nehezen az engedélyt. A fúzió tulajdonképpen visszaállítja a második világháború előtti helyzetet. A Fuji és a Yawata ugyanis a há­ború után vált külön, a monopóliumok felbontására irányuló politika alapján. A fúziónak messzeható következmé­nyei lesznek a japán acélpiacon, álla­pítja meg a Reuter-jelentés, mert egyrészt az árak stabilizálódását, más­részt a termelési kapacitás növelésé­ben élesebb versenyt idéz majd elő. Áralakulás a textiliparban A tőkés ipari országokban a textil­ipar árai a múlt év második felében jelentős mértékben emelkedtek — mondja a Markt Informationen beszá­molója. Az Egyesült Államokban június és szeptember között 1,7 százalékkal nőttek a textiltermékek nagykereske­delmi árai, a múlt év első félévében viszont az 1968-as esztendő végéhez ké­pest szinte nem volt változás. Leggyor­sabban a ruházati cikkek ára emelke­dett (júniustól szeptemberig 2,6 száza­lékkal). Az NSZK-ban a múlt év második felé­ben nagy volt a bel- és külföldi keres­let a textiltermékek iránt. Nőtt az im­port is. A termékárak indexe szerint a ruházati cikkek áremelkedésének növe­kedése 1969 első felében 1 százalék volt, június és október közötti további 1,3 százalék. A külföldi szállítók erős nyo­mást gyakoroltak az árakra, különösen a szabvány­cikkek területén. Divatáruk­ból a nyugatnémet ipar nem is tudta mindig teljesen kielégíteni a keresletet. Az NSZK ruházati ipara is tartja po­zícióját az export terén. Az év első kilenc hónapjában a ruházati cikkek exportárai 4,6 százalékkal emelkedtek. Mindebből arra következtetnek, hogy a nyugatnémet textilipar helyzete 1970- ben is viszonylag kedvező lesz. Erre az évre a ruházati cikkek területén 2—3 százalékos áremelkedést várnak, de a nagyon keresett divatcikkeknél talán még ennél is nagyobb lesz a drágulás Nagy-Britanniában a ruházkodás 1969 január és október között éppen 2 szá­zalékkal lett drágább. A textiltermékek exportárai múlt év szeptemberéig több mint 4 százalékkal emelkedtek. Meg kell azonban említeni, hogy ez az emel­kedés lényegében 1968 decembere és 1969 májusa között következett be. Egyelőre nem lesz Görögországban atomreaktor Görögország állami enrgiaszolgáltató vállalata és az angol energiahatóság kö­zött hosszúra nyúlt tárgyalások folytak az angol szerv által Görögországban építendő 450 megawattos nehézvízreak­tor építéséről. A tárgyaláson kialakult elgondolások szerint a 30 millió font sterling ellenértékből 25 milliót Görög­ország 12 éven keresztül 40 ezer tonna görög dohány szállításával egyenlített volna ki. Tavaly áprilisban erre vonat­kozólag előzetes jegyzőkönyvet is alá­írtak. Időközben több ízben küldtek dohány­­mintákat Angliába, de azokat minden alkalommal visszavetették, mert állító­lag aromájuk az angol ízléshez képest túl erős volt. Általában a jegyzőkönyv aláírásának pillanatától kezdve a terv megvalósítása állandóan nehézségekbe ütközött. Athénből most érkezett Reu­­ter-jelentés szerint a tárgyalások meg­szakadtak és Anglia kénytelen lesz le­mondani erről a jelentős megrendelés­ről. Az athéni angol nagykövetség szó­vivője szerint a tárgyalások azért sza­kadtak meg, mert a görög kormány az atomreaktor megépítését elhalasz­totta addig, amíg belföldi fűtőanyagok felhasználásának lehetőségére vonatko­zóan újabb vizsgálatokat nem folytat­nak. Görög források szerint az ország ez idő szerint nem foglalkozik a reak­tornak máshonnan való beszerzésével sem, bár tudott dolog, hogy annak szál­lítására Kanada is tett ajánlatot és az üzlet megvalósítása érdekében 32 millió font sterlinges kölcsönt is helyezett ki­látásba. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a legutóbbi hónapokban a görög enrgiaszolgáltató vállalat francia és szovjet cégekkel szerződött hagyomá­nyos erőművek szállítására. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG Hogyan fejlődik a dán ipar? Dániában, különösen a legutóbbi tizenöt-húsz év alatt erőteljes ipari fejlődés tapasztalható. Dánia Magyar­­országhoz hasonlóan, sőt talán még nagyobb mértékben energia- és nyers­anyagszegény ország. A dán ipari fejlődés fő jellemző vonásai a magyar szocialista ipar fej­lődésének jellegzetességeitől, a társa­dalmi berendezkedés különböző voltá­ból következő eltéréseken túlmenően is különböznek. A nyersanyagszegény­ség Dániából azonnal és egyértelműen a munkaigényes termékek gyártásának előretörését eredményezte, az ipari ter­melés döntő hányadát a munkaigényes termékeket gyártó szektorok bocsátják ki. Ennek következtében az iparnak a termékek összértékéhez viszonyított (fajlagos) energia- és anyagráfordítása egyike a legalacsonyabbaknak a vilá­gon. A vállalatok igen szűk termék­skálával dolgoznak, a dán gyárak zöme csak néhány cikket vagy egy­két cikkcsoportba tartozó árut gyárt. A nagy fokú speciallizációra az ország ipara részben a lényegesen nagyobb és eszközökben gazdagabb nyugat­európai és amerikai cégek versenye következtében szorult rá. A termelési specializáció ilyen foka természetesen azt eredményezi, hogy a dán ipar jelentős mértékben függ az exporttól. Ez azonban, különösen az utóbbi néhány évben tapasztalható kedvező konjunkturális helyzetben, nem okozott komolyabb nehézségeket a dán iparnak. Mindenekelőtt az egyes vállalatok általában igen jól megta­lálták a választott profilban azokat a termékeket, amelyeket az ugyanezek­ben az iparágakban más országokban tevékenykedő gyárak nem — vagy csak kis mértékben — gyártanak. Más­részt az ipari berendezései, gépei újak, és nem egy esetben az adott beren­dezéstípus legmodernebb, legmaga­sabb színvonalát képviselik. Ennek a termelékenység szempontjából kézzel­fogható előnyeit jól kihasználják, de a minőségi konzekvenciák sem elha­nyagolhatók. A specializáció ezenkívül még egy jelentős előnnyel járt a dán ipar szá­mára. Mivel szűk cikkskálát termel egy-egy üzem, Dániában nem érvé­nyesül a szokásos mértékben az a hátrány, amit a kis országok általá­ban kénytelenek elszenvedni a fejlesz­tésre fordítható eszközök korlátozott volumene következtében. Relatíve je­lentős összegeket fordítanak gyárt­mányfejlesztésre. A gyárak, üzemek talán legkiemeltebben társulva a vi­lágszínvonalon álló berendezésekkel, kitűnő minőséget produkálnak. Ugyan­csak a specializáció következtében az egyes gyárak munkás- és műszaki gárdája olyan szakértelemre tett szert az adott területen, ami néhány ter­mékben szinte egyeduralkodóvá tette a dán ipart a világpiacon. Néhány példa a specializáció fokára. Az Anhydro cég kizárólag porlasztó­­szárító berendezések tervezésével és — fővállalkozói minőségben — kivite­lezésével foglalkozik; a Svanehej Pum­penfabrik centrifugálszivattyúkat gyárt 8 m3-től 1800 mW/óra teljesítménnyel; a Cerstenberg og Agger cég csak mar­garingyártó gépeket termel. Ugyanez a helyzet azonban az ezeknél még na­gyobb vállalatok esetében is. A Danfoss hűtő- illetve fűtőipari automatikákat, szabályozórendszereket gyárt. Ezeket a szűk profilokat azon­ban — mivel a szűk gyártmányskála optimális szérianagyságot tesz lehe­tővé — igen széles választékban állít­ják elő. A gyárak zöme viszonylag kis alap­területet foglal el, mivel a telekárak talán itt a legmagasabbak Nyugat- Európában. A foglalkoztatott munká­sok üzemenkénti létszáma lényegesen alatta marad a hasonló termelési ér­téket előállító nyugat-európai üzemek munk­áslétszám­ának. Ez részben a gyá­rak kis alapterületéből is következik, lehetővé azonban a kitűnő munkaszer­vezés és az­­automatizáltság magas foka teszi. A kis létszámú és méretű üze­mek igen nagy termelési értéket mu­tatnak fel. A magas fokú specializá­ció és a magas termelési érték csak nagy­­exportorientáció melett lehet­séges. Nem ritka a dán vállalatok körében a 90 százalék feletti export­­hányad, több világhírű — elsősorban finommechanikai, műszeripari — vál­lalat (Bruel og Kjaer, Rex Rotary stb.) exporthányada eléri a 97—98 százalékot. Ez még akkor is magas arány, ha figyelembe vesszük a dán piac felvevőképességének korlátait. Néhány iparágban a dán váll­alatok igen jelentős eredményeket könyvel­hetnek el. A dán műszeripar néhány termékét például az amerikai hold­programban és rakétaprogramban használják fel, amit a propaganda­­szempontból egyébként nem túlságo­san aktív vállalatok igyekeznek is fel­használni termékeik propagálásának eszközéül. A beérkező rendelések (mindenek­előtt külföldi megrendelésekről van szó) kezelési módja is igen sok, a vi­lágpiacon monopolhelyzetet élvező dán vállalatnál eltér a fejlett tőkésorszá­gokban általában tapasztalható nor­máktól. Jelentős számú vállalat meg­engedheti magának ugyanis azt, hogy ne a beérkező nagy volumenű rende­léseket tekintse jövőbeli gyártási pro­filja alapjának, hanem a futurológiai­­orckutatási jelentések alapján elsősor­ban saját fejlesztési lehetőségei és gaz­daságossági szempontjai figyelembe­vételével dolgozza ki azt a termékská­lát, amelyet a jövőben gyártani kíván, és e gyártási program alapján fogadja el, illetve sorolja be a beérkező ren­deléseket. Ezekben az iparágakban (élelmiszer­­ipari gépgyártás, hűtőipari gépek gyár­tása, több műszeripari és finommecha­nikai­­ágazat) a legjelentősebb válla­latok kapacitását a vásárlók néha évekre előre lekötik. Érdekes módon ez nem ösztönzi egyértelműen a vál­lalatokat arra, hogy termelésüket új gyártelepek létesítésével nagy mérték­ben megnöveljék, mint ez a profittö­meg növelésének szempontjaiból egyéb­ként következne. Ennek oka a terjesz­kedésnek a területhiányból és a ma­gas telekárakból eredő korlátain túl­menően, a dán ipar bizonyos, egyéb vonatkozásokban is tapasztalható tar­tózkodóbb magatartásban keresendő. A dán üzletemberek óvatosabb visel­kedésének magyarázata abban rejlik, hogy sokan nem bíznak a jelenlegi jó konjunktúra tartósságában. A ter­melés évről évre bővül, a bővítésben azonban a munkaszervezési, racionali­zálási intézkedések, az anyag- és ener­giaellátás zökkenőmentességének biz­tosítása, az automatizáltság fokának növelése, a hatékony műszaki fejlesz­tés nagyobb szerepet játszik, mint az extenzív fejlesztési módszerek. Így a termelésnövekedés üteme nem éri el azt a mértéket, ami a rendelésállomány növekedéséből következne. A dán ipar vázolt struktúrája jó világpiaci pozíciókat szerzett a dán nagytőkének. Az ipar gyors felfejlő­dését a második világháború óta ta­pasztalható nagyobb válságoktól men­tes periódus is elősegítette. A kon­junkturális helyzet jelenleg is kedvező a dán ipar számára. Igen fontos té­nyező ez, hiszen a fentebb vázolt ösz­­szefüggésekből eléggé nyilvánvaló, hogy Dánia ipara meglehetősen kon­junktúraérzékeny. Nagyon valószínű, hogy ennek felismerése az oka a dán tőkések óvatosabb beruházási politi­kájának is. Egy dolog azonban világos: míg a mezőgazdaság vonalán Dánia inkább konkurrensünk a világpiacon, az ipar bizonyos ágazatokban k­omplementer jellegű, és így a magyar—dán keres­kedelem és ipari együttműködés le­hetőségeinek kiaknázása terén még nagyon messze járunk a maximumtól. Olah­ Zoltán Hirdessen a VILÁG­GAZ­DASÁG-ban Az áramellátás helyzete Csehszlovákiában A csehszlovák energetikai helyzet a hetvenes évek elején igen kedvezőtlen és ez — minden valószínűség szerint — még a következő ötéves terv idő­szakában is így lesz — írja az Új Szó. Az áramfogyasztás Csehszlovákiában az utóbbi tíz év folyamán megkétszerező­dött, a fogyasztás évi növekedése el­érte a 7,9 százalékot. Ez a ráta azonban viszonylag alacsony (a Szovjetunió: 10,5, Olaszország: 8, Magyarország 7,3 százalék), és nehéz helyzetet idézett elő az energiaellátásban. Az oka részben az, hogy kevés az új, nagy teljesítményű villany­erőmű az országban és ezek­ is többnyire a kevésbé értékes barnaszén­re épülnek, ahelyett hogy a vízi erőmű­vekben rejlő lehetőségeket, vagy a fo­lyékony tüzelőanyag adta előnyöket ki­használnák. Hiba volt az is — írja a cikk szerzője —, hogy az áramfejlesztő­ket többnyire Északnyugat-Csehország­­ban építették, ami ugyan az egyes háló­zati rendszer telepítése szempontjából helyes, más szempontokból azonban előnytelen. Mivel az áramszükséglet az elkövet­kező évek folyamán is körülbelül 6—7 százalékkal fog növekedni, a népgazda­ság fejlődése érdekében az áramellátás problémáit halaszthatatlanul meg kell oldani. Valószínű azonban, hogy még 1975-ben sem rendelkezik majd Cseh­szlovákia azzal a szükséges áramtarta­lékkal (18 százalék), amely biztosíthatná az áramszolgáltatás zavartalanságát. Elsődleges feladat tehát, hogy növeljék a klasszikus hőerőművek kapacitását, új, nagy teljesítményű villamos erőmű­veket építsenek és az összes iparágak gazdaságosan használják fel az ener­giát. A jövőben az atomerőművek épí­tésére is nagyobb gondot kell fordítani — állapította meg a Csehszlovák Nem­zeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Ta­nács iparügyi bizottságának együttes ülése. Az első atomerőmű építése le­maradt a tervhez képest, és ezért a múlt év végén az illetékesek úgy dön­töttek, hogy két szovjet atomerőművet fognak importálni. Építésüket 1972-73- ban kezdik meg. A következő tíz év­ben azonban nem remélhető, hogy az atomerőművek üzembe helyezésével je­lentős javulás következik be a cseh­szlovák áramtermelésben.

Next