Világgazdaság, 1970. április (2. évfolyam, 62/307-82/327. szám)

1970-04-03 / 64. (309.) szám

1970. ÁPRILIS 3. mmmmmmmamm ipar is technika A JUGOSZLÁV AUTÓGYÁRAK Rohamosan nő az autógyárak száma Jugoszláviában, írja a Magyar Szó. Több zágrábi vállalat folytat eddig még meg nem nevezett nyugat-európai autó­gyárral tárgyalásokat Zágrábban léte­sítendő gépkocsi-összeszerelő üzem épí­tésére. Rijeka és Zadar a japánokkal tárgyal, Eszék pedig a Ford Művekkel. „Számíthatunk tehát arra — írja a cikk szerzője —, hogy rövidesen megjelenik a piacon a hazai gyártmányú Volvo, Peugeot, Saab, Ford és Mazda.” Ma Kragujevácban a Zastava Művek a Fiat néhány gépkocsitípusát állítja ösz­­sze, a sarajevói Unis a Volkswagennel, az NSU-val és az Audival, a koperi Tomas a Citroennel, a ljubljanai Litost­­roj a Renault-tal, a Kosmos az Alfa Romeóval kooperál. Ezt az egészségtelen „burjánzást” az idézte elő, hogy a vállalatok, amelyek anyagi nehézségekkel küzdenek, a sze­relőiparban keresik és találják meg a fellendülés útját. A gépkocsigyártó ipart ugyanis jóval nagyobb vámok védik, mint a gép- és szerszámgépgyártást. A külföldi autóalkatrészekre 25 száza­lékos a behozatali vám, de a haszon ennél jóval nagyobb. Igaz, hogy a gép­­kocsiiparnak rendkívül nagy szerepe van a gazdaságfejlesztésben és a meg­növekedett keresletet a Zastava terme­lése nem tudta kielégíteni, mindez azonban ma már oda vezetett, hogy a számos gépkocsigyártó cég érdekeit ne­héz összeegyeztetni és ez a zűrzavar már távolról sem szolgálja a gazdaság­­fejlesztés érdekeit. ELEKTROMOS HÁZTARTÁSI KÉSZÜLÉKEK OLASZORSZÁGBAN Az olasz központi statisztikai intézet adatai szerint 1969-ben Olaszországban körülbelül 400 milliárd líra értékben ál­lítottak elő elektromos háztartási ké­szülékeket. 1968-ban 350 milliárd líra értékű volt a termelés. Az export 1969- ben 250 milliárd líra értékű, az elekt­romos háztartási készülékek importja viszont mindössze 10 milliárd líra ér­­­­tékű volt. Elektromos háztartási kis­gépekből és padlókefélő gépekből a múlt évben körülbelül 10—12 százalék­kal termeltek többet Olaszországban, mint az előző évben. A gyártott vil­lanytűzhelyek mennyisége valamivel kisebb volt, mint 1968-ban — közli a Markt Informationen. JAPÁN AUTÓK GÖRÖGORSZÁGBAN A hirosimai Toyo Kogyo Co. al­­elnöke látogatást tesz Belgiumban, Svájcban, Görögországban és Francia­­országban. A sajtónak tett közlése sze­rint főképpen azért látogat ezúttal Európába, hogy Athénben részt vegyen a vállalat ottani autóeladási cége ré­szére készült új irodaépület felavatá­sán. A vállalat a jövőben összesen havi 10 000 gépkocsit szándékszik exportálni és ez annál is inkább elérhetőnek lát­szik, mert jelenleg havi 8000 kocsit ex­portálnak. (Kyodo) ÚJ ADIPINSAVGYÁRTÓ ÜZEM ROMÁNIÁBAN A Savinesti műszál- és műtrágya­gyártó kombinátot adipinsavtermelő üzemegységgel egészítették­­ki. Ez az első ilyen jellegű üzem Romániában. 1970 végére háromezer tonna adipin­­savat állítanak elő majd itt, és ez szük­ségtelenné teszi e termék importját. Az üzem berendezését egy román tervező­­intézet konstruálta. Az előállítási tech­nológiát a Savinesti vegyiüzem szak­emberei a ploesti petrolkémiai intézet kutatóival együttműködve dolgozták ki. (Markt Informationen) BŐVÍT A BSC Az angol állami acélipari vállalat (BSC) 45 millió font sterling beruhá­zással Wales tartományban levő acél­műveiből Anglia egyik legnagyobb óno­zott és galvanizált lemez-hengerművét alakítja ki. Ugyanekkor 1975-ig ebben a gyárban kifuttatják a vas- és acél­­gyártásit. Ez utóbbi intézkedést azzal indokolják, hogy távlatilag nem érde­mes ebben az üzemben a jelenlegi el­járással folytatni a gyártást. Az új üzemek 8000 főnyi létszámmal dolgoznak. Ez az eddigi létszámnál 1300 fővel kevesebb. Az üzemi tanács elnöke szerint az érdekelt szakszervezetek nem hajlan­dók beleegyezni az acélgyártás teljes megszüntetésébe. (Reuter) A NYUGATNÉMET HAJÓIPAR PROBLÉMÁI A márka felértékelése óta eltelt 7 hó­nap alatt a nyugatnémet hajóépítő ipar körülbelül 1,0—1,3 milliárd márka ér­tékű megrendelést volt kénytelen át­engedni külföldi versenytársainak. Hamburgi ipari források szerint a hajó­építő ipar versenyképessége a felérté­kelés, az emelkedő bérek, és költségek, valamint a legutóbb felemelt kamat­lábak miatt erősen csökkent. Az NSZK minisztertanácsa legutóbb tárgyalta a hajógyártás pénzügyi prog­ramját. Az alsóház pénzügyi bizottsága, valamint a Közös Piac bizottsága ehhez még nem járult hozzá, de még elfoga­dás esetén is, az iparágnak jutó több mint egymilliárd márka szubvenció, a kamatlábemelkedés következményeinek ellensúlyozására is csak részben ele­gendő. A felértékelés és az infláció következményeit nem hárítja el. A világszerte kiadott hajórendelések értékében nem mutatkozott csökkenés, az NSZK részesedése azonban alanybra esett, hogy a február végével záródó öt hónap alatt mindössze 175 ezer regiszter tonna megépítésére érkezett rendelés, szemben az 1969 első 9 hó­napjában beérkezett több mint 2 millió tonnás megrendelési volumennel. Nem meglepetés tehát, hogy a legtöbb nyu­gatnémet hajógyárban rövidesen meg­jelenő veszteségekkel számolnak. Bár a még kézben levő elintézetlen meg­rendelések a foglalkoztatottságot egye­lőre biztosítják, az újonnan beérkező rendelések csekély volta egyre aggasz­tóbb. (Reuter) 9 Az NDK és Nagy-Britannia kereske­delmi kapcsolatáról tartanak szeminá­riumot Londonban április 28-án. Az előadók ismertetik a Német Demok­ratikus Köztársaság gazdaságát, a két ország kereskedelmi lehetőségeit, és szó lesz a pénzügyi kérdésekről is. 9 Hivatalosan is létrejött a zambiai ál­lami bányászati és iparfejlesztési tár­saság. Az elnöki tisztet Kaunda, az or­szág miniszterelnöke tölti be, számos kabinettag pedig az igazgató tanácsban kap funkciót. Jól értesült körök sze­rint az igazgató tanács határozza majd meg az ország ipar- és bányászati fej­lesztésének alapelveit.­­ Aláírták az első román—thaiföldi kereskedelmi egyezményt. A megálla­podás értelmében Románia ipari beren­dezéseket, országúti, vasúti és tengeri szállítási eszközöket, traktorokat, me­zőgazdasági gépeket, szerszámgépeket, vegyszereket, és kőolajipari termékeket, valamint textíliát és más árukat szállít Thaiföldnek. A délkelet-ázsiai ország cserébe hagyományos exportcikkeit szállítja: nyersgumit, juttát, trópusi nemesfát.­­ Az alaszkai indiánok és eszkimó ős­lakosok egy csoportja elvesztette a pert, amelyben meg akarták akadályozni, hogy az angol, amerikai és kanadai olajtársaságok országukon keresztül csővezetéket fektessenek le. Az alaszkai őslakosok azzal érveltek, hogy a Port of Valdez kikötőben végződő olajveze­ték sértené tulajdoni és törzsi jogaikat., 9 Az ICI angol vegyipari óriásvállalat elnöke kijelentette: az emelkedő költ­ségek és az idén várható egyéb kedve­zőtlen tényezők miatt az 1970-es év előreláthatólag nehéz lesz. Az elnök évi közgyűlési beszédében hangsúlyozta, a világkereskedelem várható lassulásá­nak, az emelkedő költségeik és a gazda­sági expanzió mérséklődésének mérvét és kihatásait pillanatnyilag úgyszólván lehetetlen megjósolni. Tavaly az I­CI- csoport 1,34 milliárd fontos forgalmat bonyolított, a nettó bevétel meghaladta a 99 millió fontot (255 millió dollár).­ ­( JELENTI ) A nyugatnémet fizetési mérleg defi­citje februárban 366 millió márkát tett ki. A nyugatnémet jegybank legújabb körlevele kiemeli, hogy janárban a mérleghiány 2,99 milliárdot, tavaly feb­ruárban pedig 1,48 milliárd márkát ért el.­­ Vízrebocsáto­tták a Lengyelországban gyártott legnagyobb fehérhajót, az 55 ezer tonnás „Manifest Lipcowy”-t. A hajót a gdyniai hajóépítő műhely épí­tette a lengyel kereskedelmi flotta meg­rendelésére.­­ Több amerikai autógyár elhatározta, hogy felfüggeszti az angol leányvállala­tok fejlesztésére szánt összegek folyósí­tását. Az angol sajtó ellenségesen rea­gált a döntésre, mivel érvei szerint a háromnegyed részben amerikai ellen­őrzés alatt álló brit autóipar sok ezer munkása így elveszítheti állását.­­ Új-Delhiben szovjet—indiai légügyi megállapodást írtak alá, amely jogot ad az Aeroflotnak, hogy indiai repülő­terek építésével közlekedtesse ázsiai, ausztráliai és új-zélandi járatait. A fel­tételek között szerepel az is, hogy a be­vételeket az érvényes pool-egyezmény alapján fele-fele arányban megosztják a két ország légitársaságai között.' 9 A Philips-konszern 1969-ben sikeres üzleti évet zár­t le. A konszern forgal­ma 12 százalékkal, 13,02 milliárd hol­land forintra szökött fel, míg a tiszta nyereség 19 százalékkal múlta felül az előző évét, és értékben 518 millió hol­land forintot tett ki. 9 Az angol autógyártás 6 százalékkal visszaesett az egy évvel korábbi ered­ményekhez képest. Februárban heti 33 floő gépkocsit gyártottak, az exportra szánt autók száma 10 százalékkal visz­­sz­aesett.­­ Angol hajóépítő műhelyek 30 millió font összegű megrendelést kaptak a hongkongi World-Wide Shipping társa­ságtól 3 óriás méretű szállítóhajó meg­építésére. A három hajó közül kettő egyenként 264 500 tonnás lesz, míg a harmadik vízkiszorítása meghaladja a 167 ezer tonnát. Egyelőre nem létesítenek nyersanyagkészletet Nyugat-Németországban A bonni kormány — mint a VILÁG­­GAZDASÁG már jelentette — prog­ramot dolgozott ki állami nyersanyag­­készlet létesítésére. A Reuter-iroda tudósítója úgy értesült a bonni gaz­dasági minisztériumtól, hogy a prog­ram végrehajtása nem indul meg a kitűzött időpontban, július 1-én. A kormány ugyanis az e célra szánt 20 millió márkát a takarékossági politika keretében befagyasztotta. Az összeg esetleges felszabadításáról csak a nyár elején döntenek, a jelek azonban arra mutatnak, hogy ez a döntés negatív lesz. Tervbe vette a nyugatnémet kor­mány azt is, hogy évente mintegy 40 millió márkával segíti a vállalato­kat olyan létfontosságú nyersanyagok — különösen színesfémek — gyűjtésé­ben, amelyekből az NSZK szükségle­tének több mint 70 százalékát import­ból kell fedezni. A Reuter-értesülés szerint azonban ezzel az akcióval is várnak, legalábbis addig, amíg a színesfémek árszintje némileg esik. A kormány igen óvatosan akarja elkez­deni ezt a programot, hogy elejét vegye a spekulációnak. Megnőtt a svéd gépipar rendelésállománya Svédország gépgyártó és fémfeldol­gozó ipara tavaly 12 százalékkal több megrendelést kapott kézhez, mint 1968- ban. Az 1970. január 1-én elintézetlen rendelések értéke pedig 25 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel azelőtt. A részletes adatok azt mutatják, hogy az elintézetlen rendelések a gépipar­ban 48 százalékkal, a hajógyártásban 37 százalékkal, a fémfeldolgozásban 25 százalékkal, az elektromosiparban 17 százalékkal, a szállítóeszközök gyártá­sában pedig 2 százalékkal voltak ma­gasabbak, mint tavaly. (SIP) Az osztrák textilexport megoszlása Ausztriából tavaly összesen 5,93 milliárd schilling értékű textilárut exportáltak. Az export országok sze­rinti megoszlásában folytatódott az az eltolódás az EFTA-országok irányába, amely már 1968-ban is megfigyelhető volt. Az osztrák textilipar teljes ex­portjának 1968-ban 48,2 százaléka ke­rült az EFTA tagállamaiba, tavaly pedig ez az arán­y már 51,8 százalékra nőtt. A Közös­­ Piac vásárlásainak hányada viszont 24,9-ről 23,8 száza­lékra csökkent. A szocialista álla­mokba irányuló export részesedése 7,9 százalékról 6,5 százalékra, egyéb or­szágok vásárlásai pedig 19 százalékról 17,9 százalékra csökkentek. A tavaly összesen 6,37 milliárd ér­téket kitevő textilimportból a Közös Piac 1968. évi 56,8 százalékos részese­dése 53,5 százalékra csökkent. Az EFTA államaiból ezzel szemben a tel­jes import 33,4 százaléka helyett 36,4 százaléka származott. A szocialista államokból érkezett az 1968. évi 1,6 százalékkal szemben az összes beho­zatal 2,0 százaléka. Ez utóbbi tétellel kapcsolatban az APA osztrák hírügynökség jelentése megjegyzi, hogy az osztrák piac szem­pontjából a szocialista államok kíná­latának választéka meglehetősen szűk­körű. Elsősorban kötszövött áruról, pamutszövetekről és szőnyegekről le­het szó. A szőnyegek kivételével a fel­ajánlott termékek minősége nem min­dig kielégítő. Damaszkusz új repülőtere Szíria számára kifizetődőnek bizo­nyul az a 15 millió font sterlinges be­fektetés, amellyel Damaszkusz mellett a Közép-Kelet legkorszerűbb repülőterét hozta létre. Az új légikikötő forgalma januárban 83 százalékkal volt maga­sabb, mint a régi repülőtéré az előző év azonos hónapjában. Az új repülő­téren 832 indulást és érkezést regiszt­ráltak. Április elsejétől kezdve ismét három nyugati repülőtársaság kapcso­lódik be az új repülőtér használatába, éspedig a BOAC, a SAS és az ausztrá­liai Qantas. Ezekkel együtt már 21 légi­­forgalmi vállalat használja az építői által „új Orly”-nak becézett légikikötőt. Az új légikikötőnek a kelet-nyugati útvonalon kiemelkedő fontossága van és erős versenyre fogja kényszeríteni a legfőbb versenytársát, Bej­rút repülő­terét, bár Szíria kereskedelmi repülés­ügyi minisztériuma, valamint Libanon polgári repülésügyi hatóságai nem hi­szik, hogy a bejrúti repülőtér jelenleg 40 társaság által lebonyolított forgalma a jövőben csökkenne. Mindenesetre je­lentős, hogy Damaszkuszban most szu­­perszonikus sugárhajtású repülőgépek is megfordulhatnak, míg a bejrúti ki­kötő erre még nem készült fel. Libanon javára szól viszont az a tény, hogy az ország idegenforgalmi berendezései sokkal fejlettebbek és ott található a Közép-Kelet nemzetközi gazdasági te­vékenységének központja. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG VÁLASZÚTON AZ AMERIKAI GAZDASÁGVEZETÉS Az USA gazdasági „jövendőmondói” komoly bajban vannak, amikor az ame­rikai gazdaságról kell rövid lejáratú prognózisokat készíteniük. Annyi bizo­nyosnak látszik, hogy az áprilistól jú­niusig tartó időszakra még rányomja bélyegét a tavalyi erőteljes gazdasági lelassulás, de ott a nagy kérdőjel: mi történik ezután? Nixon még választási kampánya ide­jén hangzatos ígéretet tett, hogy a napi­rendre került inflációellenes küzdelem­ben nem fogják veszélyeztetni a foglal­­koztattottságait és „Johnson gazdasági tanácsadóit kivéve” senkinek sem kell tartania a munkanélküliség fokozódá­sától. A gazdaság lelassítását — kor­mányával együtt — csak fokozatosan, nagyobb társadalmi, illetve gazdasági feszültség okozása nélkül kívánja vég­rehajtani. Kétségtelenül az óvatos poli­tika javára írható, hogy a legutolsó statisztikai adatok szerint az ipari ter­melés indexe — a héthónapos állandó visszaesés után is — csupán 2,9 száza­lékkal volt alacsonyabb, mint a múlt év közepén. (A háborút követő négy recesszió alkalmával ennél jóval mere­dekebben, 6—10 százalékkal csökkent a termelés.) A jelenlegi „mini-recesszió” másik jellemző vonása, hogy a munka­­nélküliség aránya „csupán” 4,2 száza­lékos és előrejelzések szerint idén, az év végéig 4,3 százalékra, de legrosszabb esetben is 5 százalékra emelkedik. (A munkanélküliségi arány az elmúlt visz­­szaesések során legalább 6 százalékos volt.) Mindez a fokozatosság politikájának sikerét jelzi. A következmények azon­ban korántsem ilyen egyértelműek, s ez annál súlyosabban esik a latba, mert a gazdaság visszafogásának végső célja az infláció megfékezése és a helyes gaz­dasági arányok újabb szinten való ki­alakítása. Az infláció tempója viszont még a legutolsó jelentések szerint sem lassult: a fogyasztási árindex változat­lanul évi 6 százalékos ütemben megy feljebb. A tőkések „inflációs várako­zása” — ami egyet jelent a nagyfokú beruházó kedvvel, hiszen emelkedő árak mellett érdemes minden rendel­kezésre álló pénzeszközt, beleértve a felvett hiteleket is a termelésbe fek­tetni — változatlan. A felmérések azt mutatják, hogy idén 10,5 százalékkal szeretnék termelői beruházásaikat fo­kozni. Noha a gazdaság lelassulása az előző visszaesésekhez képest enyhének bizo­nyul, széles társadalmi rétegekre nézve súlyos következményekkel jár. Novem­ber óta félmillióval, 3,4 millióra nőtt a munkanélküliek száma. Főleg az ala­csonyabb keresetű rétegek lehetőségeit korlátozta a kormány múlt év végi in­tézkedése, amikor drasztikusan lefarag­ták a lakásépítkezéseket megillető álla­mi szubvenciókat, akkor, amikor a hitel­kamatok amúgy is megemelkedtek. Az áremelkedés különösen az élelmiszerek­ben volt érezhető; ezek után nem csoda, hogy a kollektív szerződések megújítá­sakor a dolgozók fizetésemelési köve­telései nagyobb hangsúlyt kaptak és kapnak. A tőkések a megadott maga­sabb béreket természe­tesen igyekeznek áthárítani a fogyasztókra. A „cost-push” (termelési költségek indukálta) infláció megfékezésére azonban mindeddig te­hetetlennek bizonyult a fokozatosságot szem előtt tartó Nixon-adminisztráció. A helyzetet még csak bonyolítja, s a tisztánlátást ködösíti a bankpolitikai döntéseiben nagyobbrészt önálló Federal Reserve Board (FED) tevékenysége. A jegybanki funkciót betöltő, 12 ameri­kai bankot összefogó igazgató­tanács — Burns igazgatóval az élén — nem­rég elhatározta, feladja az eddig foly­tatott deflációs politikát. A kevésbé restrikciós jellegű nyílt piaci művele­tek s nyomukban a kincstári jegyek és más értékpapírok kamatainak a csök­kenése, néhány nappal ezelőtt a nagy bankok részéről a prime rate félszáza­lékos mérséklése, s a pénzellátás évi 2 százalékos növelésének bejelentése már az új irányzat előhírnökei. De ami a legfontosabb, e lépéseket a Fehér Ház tudtával és helyeslésével hozták, mint ahogy az a hivatalos közleményekből kiderül. Új fejlemények érlelődnek a költség­­vetési politikában is. Nixon máris be­jelentette az építkezési célokat szolgáló másfél milliárd dolláros, korábban be­fagyasztott kiadási tétel felszabadítását. Ez pedig már a jövő költségvetési év­ben 600 millió dolláros pótlólagos ki­adást jelent, s felére nyirbálja a terve­zett költségvetési többletet. A kormány még a nyár előtt növelni akarja a szö­vetségi alkalmazottak fizetését, és 15 százalékkal emelik az állami biztosítási járulékokat is. A megnövekedett ter­hekkel szemben összeszűkülnek a be­vételi források: a januárban már amúgy is felére, 5 százalékra csökken­tett jövedelmi többletadó júniusban teljesen megszűnik. A monetarista iskola nem hivatalos vezéralakja, Friedmann professzor sötét színekben festette meg az amerikai gaz­daság jövőjét, amennyiben a kormány és a FED elsietett intézkedéseket hoz, ha emeli a költségvetési kiadásokat és jelentősen növeli a pénzellátást. Az infláció üteme úgy felgyorsulhat — figyelmeztet a professzor —, hogy olyan ár- és bérbefagyasztási intézkedések válhatnak szükségessé, melyek alapjai­ban veszélyeztetnék a magángazdaságra épülő amerikai társadalmat. Washingtoni gazdasági szakértők úgy magyarázzák a bank- és költségvetési politikában bekövetkezett fordulatot, hogy az inflációs veszély elmúltával a recesszió fenyegetésével kell szembe­nézni. Véleményük szerint a drágulás — éppen az eddigi intézkedések nyo­mán — a második félévben mérséklő­dik, s a mostani elhatározások már egy újabb szakasz gazdasági követelmé­nyeinek hivatottak eleget tenni. E derűlátó magyarázatokat számos közgazdász hitetlenkedve fogadta. Azzal érvelnek: a múltbeli tapasztalatok sem igazolják, hogy a gazdasági tevékenység felélénkülésével egyidőben — akár a régebbi elhatározások következménye­ként is — lelassulna az infláció tempója. Nincs egy­etlen olyan árindex sem, amely állandóan elmaradna a gazdasági tevékenység ciklikus mozgása mögött. Csupán keresleti inflációt feltételezve is (márpedig az amerikai inflációban a termelési tényezők drágulása jócskán szerepet játszik) világos, hogy a gazda­ság felélénkülésével felgyorsul az inflá­ciós tendencia is. A washingtoni kormány döntéseit nyilvánvalóan nem kismértékben be­folyásolják az ősszel sorra kerülő kong­resszusi választások. Túlságosan nép­szerűtlen intézkedések nyomán a repub­likánus elnöknek ismét demokratikus többségű törvényhozással kellene szem­­beállnia, s ez lényegesen nehezebbé tenné gazdasági programjának valóra­­váltását. A nagy kérdés végül is így vetődik fel: a kormány és a pénzügyi ható­ságok legutóbbi döntéseikben valóban az inflációs veszély elmúltából indultak ki, vagy pedig úgy gondolták, hogy a jelenlegi helyzetben még a gyorsuló infláció is kisebb veszély, mint a be­láthatatlan következményekkel járó esetleges súlyos visszaesés. H. R. Növekszik a kereslet a tejgazdasági berendezések iránt A legfejlettebb tejgazdaságokat az ipari országokban találjuk — írja a berlini Markt Informationen. A tehén­­tejtermelés 80 százaléka ezekbe az or­szágokba koncentrálódik. Megoszlása a következő: Nyugat-Európa részesedése 50 százalék, az Amerikai Egyesült Álla­moké 25 százalék. Fejlett tejgazdaság­gal rendelkezik Japán, Ausztrália és Új-Zéland is. A fejlettséget jól mutatja az egy tehénre számított tej- és zsír­hozam. A fent említett országok több­ségében az átlagos tejtermelés állaton­ként 3400—4300 kilogramm évente. Az élen Japán áll, 4310 kg-mal (1967-es adat), ezt Hollandia követi 4233 és az Egyesült Államok 4000 kilogrammal. A fejlődő országokban az egy tehénre jutó átlag ezzel szemben 400—1000 kilo­gramm évente. Ezzel magyarázható, hogy a fejő­gépek, fejőberendezések és más tej­gazdasági gépek legnagyobb számban a nyugat-európai országokban, az USA- ban és a fejlett tengerentúli országok­ban találhatók — írja a lap. Az Egye­sült Államokban például, ahol a gépi fejésre való átállás már az ötvenes évek elején befejeződött, a fejőgépek­kel felszerelt farmok száma csökkent. Növekedett viszont a nagy fejőgépek, szívóberendezések és hűtőtartályok al­kalmazása következtében a nagy tej­­tartályok száma. (1963-ban 193 475 volt, 1968. január 1-én pedig 229 245 ) Nyu­­gat-Európában különösen az NSZK, Franciaország, Svédország, Dánia, Nagy- Britannia, Hollandia, Ausztria, Bel­gium és Finnország rendelkezik nagy fejőgép-állománnyal. Ezekben az orszá­gokban a fejés 80—90 százalékban gép­pel történik. Az elmúlt években nagymértékben nőtt a világpiacon a kereslet fejőgépek és fejőberendezések iránt. Az Alfa- Laval svéd cég elektromos vezérlésű csőfejő-berendezést szerkesztett, ez máig a legautomatizáltabb fejőgép, önállóan állítja be­ magát, önállóan fej, és hasz­nálatával sohasem következik be túl­­fejés. Az Egyesült Államokban, Nagy-Bri­­tanniában és más országokban is egyre­­másra látnak napvilágot a különböző automatizált fejőberendezések, melyek­nél a fejők munkáját elektromos ké­szülékek veszik át. Igen jelentős ered­ményeket értek el a tej­vezetékek javí­tásában is. Itt általában krómozott, nikkelezett acélvezetéket használnak. Különösen Nyugat-Európában, de az Egyesült Államokban már a speciális üvegből készített vezetékeket is hasz­nálják. Számos cég dolgozott ki korszerű el­járást a tejvezetékek tisztítására, épp­úgy mint a tej hűtésére. A tejgazda­sági berendezéseket előállító legnagyobb cégek (az Alfa-Laval, a BBC, a Linde- Dam­, a Melotte, a Miele, a National, a Tritschler, a Westfalia-Separator stb.) a mezőgazdasági üzemek számára agg­regátorokat és kannahűtő, merülő-hűtő készülékeket gyártanak. A hét legnagyobb tejgazdasági beren­dezést előállító és exportáló országra (az Egyesült Államok, Kanada, Svéd­ország, az NSZK, Nagy-Britannia, Dá­nia és Hollandia) jut az össztőkés tej- s gazdasági gép termelésének és kivite­­­­lének 90 százaléka. Hirdessen a VILÁG­GAZ­DASÁG-ban

Next