Világgazdaság, 1970. április (2. évfolyam, 62/307-82/327. szám)
1970-04-03 / 64. (309.) szám
1970. ÁPRILIS 3. mmmmmmmamm ipar is technika A JUGOSZLÁV AUTÓGYÁRAK Rohamosan nő az autógyárak száma Jugoszláviában, írja a Magyar Szó. Több zágrábi vállalat folytat eddig még meg nem nevezett nyugat-európai autógyárral tárgyalásokat Zágrábban létesítendő gépkocsi-összeszerelő üzem építésére. Rijeka és Zadar a japánokkal tárgyal, Eszék pedig a Ford Művekkel. „Számíthatunk tehát arra — írja a cikk szerzője —, hogy rövidesen megjelenik a piacon a hazai gyártmányú Volvo, Peugeot, Saab, Ford és Mazda.” Ma Kragujevácban a Zastava Művek a Fiat néhány gépkocsitípusát állítja öszsze, a sarajevói Unis a Volkswagennel, az NSU-val és az Audival, a koperi Tomas a Citroennel, a ljubljanai Litostroj a Renault-tal, a Kosmos az Alfa Romeóval kooperál. Ezt az egészségtelen „burjánzást” az idézte elő, hogy a vállalatok, amelyek anyagi nehézségekkel küzdenek, a szerelőiparban keresik és találják meg a fellendülés útját. A gépkocsigyártó ipart ugyanis jóval nagyobb vámok védik, mint a gép- és szerszámgépgyártást. A külföldi autóalkatrészekre 25 százalékos a behozatali vám, de a haszon ennél jóval nagyobb. Igaz, hogy a gépkocsiiparnak rendkívül nagy szerepe van a gazdaságfejlesztésben és a megnövekedett keresletet a Zastava termelése nem tudta kielégíteni, mindez azonban ma már oda vezetett, hogy a számos gépkocsigyártó cég érdekeit nehéz összeegyeztetni és ez a zűrzavar már távolról sem szolgálja a gazdaságfejlesztés érdekeit. ELEKTROMOS HÁZTARTÁSI KÉSZÜLÉKEK OLASZORSZÁGBAN Az olasz központi statisztikai intézet adatai szerint 1969-ben Olaszországban körülbelül 400 milliárd líra értékben állítottak elő elektromos háztartási készülékeket. 1968-ban 350 milliárd líra értékű volt a termelés. Az export 1969- ben 250 milliárd líra értékű, az elektromos háztartási készülékek importja viszont mindössze 10 milliárd líra értékű volt. Elektromos háztartási kisgépekből és padlókefélő gépekből a múlt évben körülbelül 10—12 százalékkal termeltek többet Olaszországban, mint az előző évben. A gyártott villanytűzhelyek mennyisége valamivel kisebb volt, mint 1968-ban — közli a Markt Informationen. JAPÁN AUTÓK GÖRÖGORSZÁGBAN A hirosimai Toyo Kogyo Co. alelnöke látogatást tesz Belgiumban, Svájcban, Görögországban és Franciaországban. A sajtónak tett közlése szerint főképpen azért látogat ezúttal Európába, hogy Athénben részt vegyen a vállalat ottani autóeladási cége részére készült új irodaépület felavatásán. A vállalat a jövőben összesen havi 10 000 gépkocsit szándékszik exportálni és ez annál is inkább elérhetőnek látszik, mert jelenleg havi 8000 kocsit exportálnak. (Kyodo) ÚJ ADIPINSAVGYÁRTÓ ÜZEM ROMÁNIÁBAN A Savinesti műszál- és műtrágyagyártó kombinátot adipinsavtermelő üzemegységgel egészítettékki. Ez az első ilyen jellegű üzem Romániában. 1970 végére háromezer tonna adipinsavat állítanak elő majd itt, és ez szükségtelenné teszi e termék importját. Az üzem berendezését egy román tervezőintézet konstruálta. Az előállítási technológiát a Savinesti vegyiüzem szakemberei a ploesti petrolkémiai intézet kutatóival együttműködve dolgozták ki. (Markt Informationen) BŐVÍT A BSC Az angol állami acélipari vállalat (BSC) 45 millió font sterling beruházással Wales tartományban levő acélműveiből Anglia egyik legnagyobb ónozott és galvanizált lemez-hengerművét alakítja ki. Ugyanekkor 1975-ig ebben a gyárban kifuttatják a vas- és acélgyártásit. Ez utóbbi intézkedést azzal indokolják, hogy távlatilag nem érdemes ebben az üzemben a jelenlegi eljárással folytatni a gyártást. Az új üzemek 8000 főnyi létszámmal dolgoznak. Ez az eddigi létszámnál 1300 fővel kevesebb. Az üzemi tanács elnöke szerint az érdekelt szakszervezetek nem hajlandók beleegyezni az acélgyártás teljes megszüntetésébe. (Reuter) A NYUGATNÉMET HAJÓIPAR PROBLÉMÁI A márka felértékelése óta eltelt 7 hónap alatt a nyugatnémet hajóépítő ipar körülbelül 1,0—1,3 milliárd márka értékű megrendelést volt kénytelen átengedni külföldi versenytársainak. Hamburgi ipari források szerint a hajóépítő ipar versenyképessége a felértékelés, az emelkedő bérek, és költségek, valamint a legutóbb felemelt kamatlábak miatt erősen csökkent. Az NSZK minisztertanácsa legutóbb tárgyalta a hajógyártás pénzügyi programját. Az alsóház pénzügyi bizottsága, valamint a Közös Piac bizottsága ehhez még nem járult hozzá, de még elfogadás esetén is, az iparágnak jutó több mint egymilliárd márka szubvenció, a kamatlábemelkedés következményeinek ellensúlyozására is csak részben elegendő. A felértékelés és az infláció következményeit nem hárítja el. A világszerte kiadott hajórendelések értékében nem mutatkozott csökkenés, az NSZK részesedése azonban alanybra esett, hogy a február végével záródó öt hónap alatt mindössze 175 ezer regiszter tonna megépítésére érkezett rendelés, szemben az 1969 első 9 hónapjában beérkezett több mint 2 millió tonnás megrendelési volumennel. Nem meglepetés tehát, hogy a legtöbb nyugatnémet hajógyárban rövidesen megjelenő veszteségekkel számolnak. Bár a még kézben levő elintézetlen megrendelések a foglalkoztatottságot egyelőre biztosítják, az újonnan beérkező rendelések csekély volta egyre aggasztóbb. (Reuter) 9 Az NDK és Nagy-Britannia kereskedelmi kapcsolatáról tartanak szemináriumot Londonban április 28-án. Az előadók ismertetik a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságát, a két ország kereskedelmi lehetőségeit, és szó lesz a pénzügyi kérdésekről is. 9 Hivatalosan is létrejött a zambiai állami bányászati és iparfejlesztési társaság. Az elnöki tisztet Kaunda, az ország miniszterelnöke tölti be, számos kabinettag pedig az igazgató tanácsban kap funkciót. Jól értesült körök szerint az igazgató tanács határozza majd meg az ország ipar- és bányászati fejlesztésének alapelveit. Aláírták az első román—thaiföldi kereskedelmi egyezményt. A megállapodás értelmében Románia ipari berendezéseket, országúti, vasúti és tengeri szállítási eszközöket, traktorokat, mezőgazdasági gépeket, szerszámgépeket, vegyszereket, és kőolajipari termékeket, valamint textíliát és más árukat szállít Thaiföldnek. A délkelet-ázsiai ország cserébe hagyományos exportcikkeit szállítja: nyersgumit, juttát, trópusi nemesfát. Az alaszkai indiánok és eszkimó őslakosok egy csoportja elvesztette a pert, amelyben meg akarták akadályozni, hogy az angol, amerikai és kanadai olajtársaságok országukon keresztül csővezetéket fektessenek le. Az alaszkai őslakosok azzal érveltek, hogy a Port of Valdez kikötőben végződő olajvezeték sértené tulajdoni és törzsi jogaikat., 9 Az ICI angol vegyipari óriásvállalat elnöke kijelentette: az emelkedő költségek és az idén várható egyéb kedvezőtlen tényezők miatt az 1970-es év előreláthatólag nehéz lesz. Az elnök évi közgyűlési beszédében hangsúlyozta, a világkereskedelem várható lassulásának, az emelkedő költségeik és a gazdasági expanzió mérséklődésének mérvét és kihatásait pillanatnyilag úgyszólván lehetetlen megjósolni. Tavaly az ICI- csoport 1,34 milliárd fontos forgalmat bonyolított, a nettó bevétel meghaladta a 99 millió fontot (255 millió dollár). ( JELENTI ) A nyugatnémet fizetési mérleg deficitje februárban 366 millió márkát tett ki. A nyugatnémet jegybank legújabb körlevele kiemeli, hogy janárban a mérleghiány 2,99 milliárdot, tavaly februárban pedig 1,48 milliárd márkát ért el. Vízrebocsátották a Lengyelországban gyártott legnagyobb fehérhajót, az 55 ezer tonnás „Manifest Lipcowy”-t. A hajót a gdyniai hajóépítő műhely építette a lengyel kereskedelmi flotta megrendelésére. Több amerikai autógyár elhatározta, hogy felfüggeszti az angol leányvállalatok fejlesztésére szánt összegek folyósítását. Az angol sajtó ellenségesen reagált a döntésre, mivel érvei szerint a háromnegyed részben amerikai ellenőrzés alatt álló brit autóipar sok ezer munkása így elveszítheti állását. Új-Delhiben szovjet—indiai légügyi megállapodást írtak alá, amely jogot ad az Aeroflotnak, hogy indiai repülőterek építésével közlekedtesse ázsiai, ausztráliai és új-zélandi járatait. A feltételek között szerepel az is, hogy a bevételeket az érvényes pool-egyezmény alapján fele-fele arányban megosztják a két ország légitársaságai között.' 9 A Philips-konszern 1969-ben sikeres üzleti évet zárt le. A konszern forgalma 12 százalékkal, 13,02 milliárd holland forintra szökött fel, míg a tiszta nyereség 19 százalékkal múlta felül az előző évét, és értékben 518 millió holland forintot tett ki. 9 Az angol autógyártás 6 százalékkal visszaesett az egy évvel korábbi eredményekhez képest. Februárban heti 33 floő gépkocsit gyártottak, az exportra szánt autók száma 10 százalékkal viszszaesett. Angol hajóépítő műhelyek 30 millió font összegű megrendelést kaptak a hongkongi World-Wide Shipping társaságtól 3 óriás méretű szállítóhajó megépítésére. A három hajó közül kettő egyenként 264 500 tonnás lesz, míg a harmadik vízkiszorítása meghaladja a 167 ezer tonnát. Egyelőre nem létesítenek nyersanyagkészletet Nyugat-Németországban A bonni kormány — mint a VILÁGGAZDASÁG már jelentette — programot dolgozott ki állami nyersanyagkészlet létesítésére. A Reuter-iroda tudósítója úgy értesült a bonni gazdasági minisztériumtól, hogy a program végrehajtása nem indul meg a kitűzött időpontban, július 1-én. A kormány ugyanis az e célra szánt 20 millió márkát a takarékossági politika keretében befagyasztotta. Az összeg esetleges felszabadításáról csak a nyár elején döntenek, a jelek azonban arra mutatnak, hogy ez a döntés negatív lesz. Tervbe vette a nyugatnémet kormány azt is, hogy évente mintegy 40 millió márkával segíti a vállalatokat olyan létfontosságú nyersanyagok — különösen színesfémek — gyűjtésében, amelyekből az NSZK szükségletének több mint 70 százalékát importból kell fedezni. A Reuter-értesülés szerint azonban ezzel az akcióval is várnak, legalábbis addig, amíg a színesfémek árszintje némileg esik. A kormány igen óvatosan akarja elkezdeni ezt a programot, hogy elejét vegye a spekulációnak. Megnőtt a svéd gépipar rendelésállománya Svédország gépgyártó és fémfeldolgozó ipara tavaly 12 százalékkal több megrendelést kapott kézhez, mint 1968- ban. Az 1970. január 1-én elintézetlen rendelések értéke pedig 25 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel azelőtt. A részletes adatok azt mutatják, hogy az elintézetlen rendelések a gépiparban 48 százalékkal, a hajógyártásban 37 százalékkal, a fémfeldolgozásban 25 százalékkal, az elektromosiparban 17 százalékkal, a szállítóeszközök gyártásában pedig 2 százalékkal voltak magasabbak, mint tavaly. (SIP) Az osztrák textilexport megoszlása Ausztriából tavaly összesen 5,93 milliárd schilling értékű textilárut exportáltak. Az export országok szerinti megoszlásában folytatódott az az eltolódás az EFTA-országok irányába, amely már 1968-ban is megfigyelhető volt. Az osztrák textilipar teljes exportjának 1968-ban 48,2 százaléka került az EFTA tagállamaiba, tavaly pedig ez az arány már 51,8 százalékra nőtt. A Közös Piac vásárlásainak hányada viszont 24,9-ről 23,8 százalékra csökkent. A szocialista államokba irányuló export részesedése 7,9 százalékról 6,5 százalékra, egyéb országok vásárlásai pedig 19 százalékról 17,9 százalékra csökkentek. A tavaly összesen 6,37 milliárd értéket kitevő textilimportból a Közös Piac 1968. évi 56,8 százalékos részesedése 53,5 százalékra csökkent. Az EFTA államaiból ezzel szemben a teljes import 33,4 százaléka helyett 36,4 százaléka származott. A szocialista államokból érkezett az 1968. évi 1,6 százalékkal szemben az összes behozatal 2,0 százaléka. Ez utóbbi tétellel kapcsolatban az APA osztrák hírügynökség jelentése megjegyzi, hogy az osztrák piac szempontjából a szocialista államok kínálatának választéka meglehetősen szűkkörű. Elsősorban kötszövött áruról, pamutszövetekről és szőnyegekről lehet szó. A szőnyegek kivételével a felajánlott termékek minősége nem mindig kielégítő. Damaszkusz új repülőtere Szíria számára kifizetődőnek bizonyul az a 15 millió font sterlinges befektetés, amellyel Damaszkusz mellett a Közép-Kelet legkorszerűbb repülőterét hozta létre. Az új légikikötő forgalma januárban 83 százalékkal volt magasabb, mint a régi repülőtéré az előző év azonos hónapjában. Az új repülőtéren 832 indulást és érkezést regisztráltak. Április elsejétől kezdve ismét három nyugati repülőtársaság kapcsolódik be az új repülőtér használatába, éspedig a BOAC, a SAS és az ausztráliai Qantas. Ezekkel együtt már 21 légiforgalmi vállalat használja az építői által „új Orly”-nak becézett légikikötőt. Az új légikikötőnek a kelet-nyugati útvonalon kiemelkedő fontossága van és erős versenyre fogja kényszeríteni a legfőbb versenytársát, Bejrút repülőterét, bár Szíria kereskedelmi repülésügyi minisztériuma, valamint Libanon polgári repülésügyi hatóságai nem hiszik, hogy a bejrúti repülőtér jelenleg 40 társaság által lebonyolított forgalma a jövőben csökkenne. Mindenesetre jelentős, hogy Damaszkuszban most szuperszonikus sugárhajtású repülőgépek is megfordulhatnak, míg a bejrúti kikötő erre még nem készült fel. Libanon javára szól viszont az a tény, hogy az ország idegenforgalmi berendezései sokkal fejlettebbek és ott található a Közép-Kelet nemzetközi gazdasági tevékenységének központja. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG VÁLASZÚTON AZ AMERIKAI GAZDASÁGVEZETÉS Az USA gazdasági „jövendőmondói” komoly bajban vannak, amikor az amerikai gazdaságról kell rövid lejáratú prognózisokat készíteniük. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az áprilistól júniusig tartó időszakra még rányomja bélyegét a tavalyi erőteljes gazdasági lelassulás, de ott a nagy kérdőjel: mi történik ezután? Nixon még választási kampánya idején hangzatos ígéretet tett, hogy a napirendre került inflációellenes küzdelemben nem fogják veszélyeztetni a foglalkoztattottságait és „Johnson gazdasági tanácsadóit kivéve” senkinek sem kell tartania a munkanélküliség fokozódásától. A gazdaság lelassítását — kormányával együtt — csak fokozatosan, nagyobb társadalmi, illetve gazdasági feszültség okozása nélkül kívánja végrehajtani. Kétségtelenül az óvatos politika javára írható, hogy a legutolsó statisztikai adatok szerint az ipari termelés indexe — a héthónapos állandó visszaesés után is — csupán 2,9 százalékkal volt alacsonyabb, mint a múlt év közepén. (A háborút követő négy recesszió alkalmával ennél jóval meredekebben, 6—10 százalékkal csökkent a termelés.) A jelenlegi „mini-recesszió” másik jellemző vonása, hogy a munkanélküliség aránya „csupán” 4,2 százalékos és előrejelzések szerint idén, az év végéig 4,3 százalékra, de legrosszabb esetben is 5 százalékra emelkedik. (A munkanélküliségi arány az elmúlt viszszaesések során legalább 6 százalékos volt.) Mindez a fokozatosság politikájának sikerét jelzi. A következmények azonban korántsem ilyen egyértelműek, s ez annál súlyosabban esik a latba, mert a gazdaság visszafogásának végső célja az infláció megfékezése és a helyes gazdasági arányok újabb szinten való kialakítása. Az infláció tempója viszont még a legutolsó jelentések szerint sem lassult: a fogyasztási árindex változatlanul évi 6 százalékos ütemben megy feljebb. A tőkések „inflációs várakozása” — ami egyet jelent a nagyfokú beruházó kedvvel, hiszen emelkedő árak mellett érdemes minden rendelkezésre álló pénzeszközt, beleértve a felvett hiteleket is a termelésbe fektetni — változatlan. A felmérések azt mutatják, hogy idén 10,5 százalékkal szeretnék termelői beruházásaikat fokozni. Noha a gazdaság lelassulása az előző visszaesésekhez képest enyhének bizonyul, széles társadalmi rétegekre nézve súlyos következményekkel jár. November óta félmillióval, 3,4 millióra nőtt a munkanélküliek száma. Főleg az alacsonyabb keresetű rétegek lehetőségeit korlátozta a kormány múlt év végi intézkedése, amikor drasztikusan lefaragták a lakásépítkezéseket megillető állami szubvenciókat, akkor, amikor a hitelkamatok amúgy is megemelkedtek. Az áremelkedés különösen az élelmiszerekben volt érezhető; ezek után nem csoda, hogy a kollektív szerződések megújításakor a dolgozók fizetésemelési követelései nagyobb hangsúlyt kaptak és kapnak. A tőkések a megadott magasabb béreket természetesen igyekeznek áthárítani a fogyasztókra. A „cost-push” (termelési költségek indukálta) infláció megfékezésére azonban mindeddig tehetetlennek bizonyult a fokozatosságot szem előtt tartó Nixon-adminisztráció. A helyzetet még csak bonyolítja, s a tisztánlátást ködösíti a bankpolitikai döntéseiben nagyobbrészt önálló Federal Reserve Board (FED) tevékenysége. A jegybanki funkciót betöltő, 12 amerikai bankot összefogó igazgatótanács — Burns igazgatóval az élén — nemrég elhatározta, feladja az eddig folytatott deflációs politikát. A kevésbé restrikciós jellegű nyílt piaci műveletek s nyomukban a kincstári jegyek és más értékpapírok kamatainak a csökkenése, néhány nappal ezelőtt a nagy bankok részéről a prime rate félszázalékos mérséklése, s a pénzellátás évi 2 százalékos növelésének bejelentése már az új irányzat előhírnökei. De ami a legfontosabb, e lépéseket a Fehér Ház tudtával és helyeslésével hozták, mint ahogy az a hivatalos közleményekből kiderül. Új fejlemények érlelődnek a költségvetési politikában is. Nixon máris bejelentette az építkezési célokat szolgáló másfél milliárd dolláros, korábban befagyasztott kiadási tétel felszabadítását. Ez pedig már a jövő költségvetési évben 600 millió dolláros pótlólagos kiadást jelent, s felére nyirbálja a tervezett költségvetési többletet. A kormány még a nyár előtt növelni akarja a szövetségi alkalmazottak fizetését, és 15 százalékkal emelik az állami biztosítási járulékokat is. A megnövekedett terhekkel szemben összeszűkülnek a bevételi források: a januárban már amúgy is felére, 5 százalékra csökkentett jövedelmi többletadó júniusban teljesen megszűnik. A monetarista iskola nem hivatalos vezéralakja, Friedmann professzor sötét színekben festette meg az amerikai gazdaság jövőjét, amennyiben a kormány és a FED elsietett intézkedéseket hoz, ha emeli a költségvetési kiadásokat és jelentősen növeli a pénzellátást. Az infláció üteme úgy felgyorsulhat — figyelmeztet a professzor —, hogy olyan ár- és bérbefagyasztási intézkedések válhatnak szükségessé, melyek alapjaiban veszélyeztetnék a magángazdaságra épülő amerikai társadalmat. Washingtoni gazdasági szakértők úgy magyarázzák a bank- és költségvetési politikában bekövetkezett fordulatot, hogy az inflációs veszély elmúltával a recesszió fenyegetésével kell szembenézni. Véleményük szerint a drágulás — éppen az eddigi intézkedések nyomán — a második félévben mérséklődik, s a mostani elhatározások már egy újabb szakasz gazdasági követelményeinek hivatottak eleget tenni. E derűlátó magyarázatokat számos közgazdász hitetlenkedve fogadta. Azzal érvelnek: a múltbeli tapasztalatok sem igazolják, hogy a gazdasági tevékenység felélénkülésével egyidőben — akár a régebbi elhatározások következményeként is — lelassulna az infláció tempója. Nincs egyetlen olyan árindex sem, amely állandóan elmaradna a gazdasági tevékenység ciklikus mozgása mögött. Csupán keresleti inflációt feltételezve is (márpedig az amerikai inflációban a termelési tényezők drágulása jócskán szerepet játszik) világos, hogy a gazdaság felélénkülésével felgyorsul az inflációs tendencia is. A washingtoni kormány döntéseit nyilvánvalóan nem kismértékben befolyásolják az ősszel sorra kerülő kongresszusi választások. Túlságosan népszerűtlen intézkedések nyomán a republikánus elnöknek ismét demokratikus többségű törvényhozással kellene szembeállnia, s ez lényegesen nehezebbé tenné gazdasági programjának valóraváltását. A nagy kérdés végül is így vetődik fel: a kormány és a pénzügyi hatóságok legutóbbi döntéseikben valóban az inflációs veszély elmúltából indultak ki, vagy pedig úgy gondolták, hogy a jelenlegi helyzetben még a gyorsuló infláció is kisebb veszély, mint a beláthatatlan következményekkel járó esetleges súlyos visszaesés. H. R. Növekszik a kereslet a tejgazdasági berendezések iránt A legfejlettebb tejgazdaságokat az ipari országokban találjuk — írja a berlini Markt Informationen. A tehéntejtermelés 80 százaléka ezekbe az országokba koncentrálódik. Megoszlása a következő: Nyugat-Európa részesedése 50 százalék, az Amerikai Egyesült Államoké 25 százalék. Fejlett tejgazdasággal rendelkezik Japán, Ausztrália és Új-Zéland is. A fejlettséget jól mutatja az egy tehénre számított tej- és zsírhozam. A fent említett országok többségében az átlagos tejtermelés állatonként 3400—4300 kilogramm évente. Az élen Japán áll, 4310 kg-mal (1967-es adat), ezt Hollandia követi 4233 és az Egyesült Államok 4000 kilogrammal. A fejlődő országokban az egy tehénre jutó átlag ezzel szemben 400—1000 kilogramm évente. Ezzel magyarázható, hogy a fejőgépek, fejőberendezések és más tejgazdasági gépek legnagyobb számban a nyugat-európai országokban, az USA- ban és a fejlett tengerentúli országokban találhatók — írja a lap. Az Egyesült Államokban például, ahol a gépi fejésre való átállás már az ötvenes évek elején befejeződött, a fejőgépekkel felszerelt farmok száma csökkent. Növekedett viszont a nagy fejőgépek, szívóberendezések és hűtőtartályok alkalmazása következtében a nagy tejtartályok száma. (1963-ban 193 475 volt, 1968. január 1-én pedig 229 245 ) Nyugat-Európában különösen az NSZK, Franciaország, Svédország, Dánia, Nagy- Britannia, Hollandia, Ausztria, Belgium és Finnország rendelkezik nagy fejőgép-állománnyal. Ezekben az országokban a fejés 80—90 százalékban géppel történik. Az elmúlt években nagymértékben nőtt a világpiacon a kereslet fejőgépek és fejőberendezések iránt. Az Alfa- Laval svéd cég elektromos vezérlésű csőfejő-berendezést szerkesztett, ez máig a legautomatizáltabb fejőgép, önállóan állítja be magát, önállóan fej, és használatával sohasem következik be túlfejés. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és más országokban is egyremásra látnak napvilágot a különböző automatizált fejőberendezések, melyeknél a fejők munkáját elektromos készülékek veszik át. Igen jelentős eredményeket értek el a tejvezetékek javításában is. Itt általában krómozott, nikkelezett acélvezetéket használnak. Különösen Nyugat-Európában, de az Egyesült Államokban már a speciális üvegből készített vezetékeket is használják. Számos cég dolgozott ki korszerű eljárást a tejvezetékek tisztítására, éppúgy mint a tej hűtésére. A tejgazdasági berendezéseket előállító legnagyobb cégek (az Alfa-Laval, a BBC, a Linde- Dam, a Melotte, a Miele, a National, a Tritschler, a Westfalia-Separator stb.) a mezőgazdasági üzemek számára aggregátorokat és kannahűtő, merülő-hűtő készülékeket gyártanak. A hét legnagyobb tejgazdasági berendezést előállító és exportáló országra (az Egyesült Államok, Kanada, Svédország, az NSZK, Nagy-Britannia, Dánia és Hollandia) jut az össztőkés tej- s gazdasági gép termelésének és kivitelének 90 százaléka. Hirdessen a VILÁGGAZDASÁG-ban