Világgazdaság, 1970. május (2. évfolyam, 83/328-102/347. szám)
1970-05-05 / 83. (328.) szám
VILÁGGAZDSAG 1970. MÁJUS 5., KEDD II. ÉVFOLYAM 83. (328.) SZÁM ÖT NAP A VILÁGGAZDASÁGBAN Lapunk e számában a szokásostól némileg eltérő formában tájékoztatjuk olvasóinkat. A VILÁGGAZDASÁG legutóbbi számának megjelenése óta öt nap telt el, s a fölhalmozódott hírek, jelentések nem férnének bele a lapba, ha azokat a hagyományos módon tennénk közzé. Minthogy pedig hívek akarunk maradni vállalt célunkhoz, hogy a nemzetközi gazdasági élet összes fontos eseményéről késedelem nélkül informáljuk olvasóinkat, egyes figyelmet érdemlő eseményről nem külön cikkben számolunk be, csupán az alábbi összefoglalóban, s többnyire mellőzzük a nem elsőrangúan fontos részleteket, kommentárokat, jóslatokat és magyarázatokat. Hírcsokrunk első részében a nyugati világ gazdasági életéről szóló jelentéseket foglaljuk össze. A második hírtömb a szocialista országokból érkező jelentéseket, illetve a kelet-nyugati kereskedelem fontosabb eseményeit ismerteti. A múlt héten sokat foglalkoztunk a Wall Street-tel, amelynek irányzata az utóbbi hét esztendő legalacsonyabb szintjére süllyedt. Ezúttal is a New York-i értéktőzsde kívánkozik beszámolónk élére, hétfőn ugyanis újabb számottevő áresés volt, az ipari papírok Dow Jones átlagindexe 721 pontra esett, vagyis jóval alacsonyabb volt, mint a múlt hét mélypontján. A további gyengülést az indokínai helyzet rosszabbodása, a Koszigin miniszterelnök sajtóértekezletén elhangzó figyelmeztetés idézte elő. (Később azonban a veszteség egy része visszatérült.) Estek a részvények a londoni tőzsdén is, a londoni devizapiacon pedig javarészt névleges volt a forgalom a kambodzsai helyzet és USA-dollár helyzetével öszszefüggő bizonytalanságok miatt. (Szokásos heti jelentésünket a nyugati értéktőzsdékről lásd a második oldalon.) Washingtonból egyébként, tájékozott forrásokra hivatkozva azt jelenti a Reuter tudósítója, hogy az Egyesült Államok első negyedévi fizetési mérlege — amelyről május 15-én teszik közzé a hivatalos jelentést — hozzávetőleg 3 milliárd dollár deficittel zárul majd. A tudósító e fejleményt az amerikai és Eurodollár kamatlábak viszonylag gyors csökkentésével hozza összefüggésbe, és azt írja, Amerikában remélik, hogy az európai hatóságok a kamatláb-struktúra kialakításakor szem előtt tartják majd a tőkekiáramlást az Egyesült Államokból. Remélik azt is, hogy az európaiak hozzájárulnak a rugalmasabb paritásrendszer kialakítására irányuló erőfeszítések meggyorsításához. A Közös Piac kibővítésével és továbbépítésével foglalkozó hírek sokaságából két jelentést ragadunk ki: Londonban tárgyal Érit nyugatnémet földművelésügyi miniszter. A látogatásról írva a Times megállapítja: „Angliának mint a közös mezőgazdasági alap leendő finanszírozójának érdekei szakasztott ugyanazok, mint az NSZK érdekei. Nagy-Britannia csakúgy, mint az NSZK arra kényszerül majd, hogy aránytalanul nagy összeget fizessen be a közös alapba, ha nem sikerül megtalálni az agrárfölöslegek leépítésének módját.” Fontos nyilatkozatot tett Palme svéd miniszterelnök, aki kifejezésre juttatta, hogy országa szeretné mielőbb megkezdeni a tárgyalásokat a Közös Piachoz való csatlakozásról, miután a NORDEK, az észak-európai gazdasági unió létrehozását célzó tervek lényegében kudarcot vallottak. Palme megjegyezte, Svédország a kapcsolatok olyan formájára gondol, amely összeegyeztethető az ország semlegességével. Svédországból még egy hír érkezett: a stockholmi kormány szigorú hitelszűkítő intézkedéseket léptetett életbe. Az infláció leküzdésére szolgáló rendelkezést hoztak Dániában is. Londonban és Párizsban közzétették a havi jelentést a devizatartalékokról. A tartalékállomány mindkét országban növekedett. (Lásd számunk második oldalát.) A francia pénzügyminisztérium közleménye megjegyzi, a frank leértékelése óta eltelt nyolc hónapban az ország tartalékai 1 milliárd 500 millió dollárral gyarapodtak. A szenátus pénzügyi bizottságában Giscard d’Estaing pénzügyminiszter kijelentette: az inflációs veszély gyengül s az árak emelkedése az év folyamán nem haladja meg a 4 százalékot. Az NSZK-ban egyelőre nem módosítják a hitelszűkítő politikát — közölte a Bundesbank elnöke. Brandt kancellár egyik legutóbbi beszédében síkra szállt az ellen, hogy recesszióhoz folyamodjanak az áremelkedések eltorlaszolása céljából. A gazdasági helyzet nem tehető rendbe néhány hónap alatt, ha annakelőtte hosszú időn át elhanyagolták — mondotta. Egy másik nyilatkozatában viszont bejelentette: További rendszabályokat hoznak a konjunktúra ellenőrzésére, ha az árak a 4 százalékos határ fölé emelkednek. Az NSZK társadalmi termékének névleges növekedése 12 százalék lesz az idén — ezt Arndt államtitkár közölte hétfői nyilatkozatában. Arndt szerint a gazdaság, illetve a termelékenység növekedése 5,6 százalék lesz ebben az esztendőben. A fogyasztói árak — mondotta — áprilisban 3,8 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző év azonos hónapjában. A szocialista országok életéből A szocialista országok gazdasági életére vonatkozó jelentések közül kiemelkedik prágai tudósítónk beszámolója azokról a megállapodásokról, amelyeket soron kívüli tárgyalások eredményeként a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői írtak alá Prágában. A három megállapodás útján a Szovjetunió néhány kulcsfontosságú népgazdasági kérdés megoldásában segíti Csehszlovákiát. A Szovjetunió az első megállapodás szerint két Voronyezs-típusú atomerőmű berendezéseit szállítja. Az 1700 megawatt teljesítményű létesítmények szovjet—csehszlovák együttműködésen épülnek. A Szovjetunió átadja az e téren szerzett gazdasági tapasztalatokat is és lehetőséget nyújt a csehszlovák iparnak, hogy a jövőben saját maga is gyártson atomerőművekhez szükséges berendezéseket, akár a hazai magenergetika további fejlesztésére, akár külföldi eladásra. A második megállapodás négy házgyár komplett berendezéseit szállítja, ezek évente mintegy 8000 új lakás felépítését teszik lehetővé. Végül a prágai közlekedés nehézségeinek megoldáshoz járul hozzá az a megállapodás, amelynek értelmében a Szovjetunió segítséget nyújt a prágai metró kiépítéséhez. . Ezzel kapcsolatban említendő az a TASZSZ jelentés, amely szerint Csehszlovákia — az NDK és Lengyelország után — a Szovjetunió legjelentősebb kereskedelmi partnere. A szovjet—csehszlovák árucsere-forgalom idén eléri a 2,2 milliárd rubelt, s ezzel új csúcseredményt állít fel. Csehszlovákia exportjának 33 százaléka irányul a Szovjetunióba, a Szovjetunió exportjából 10 százalékkal részesedik. Jugoszláviában országszerte heves vita folyik a múlt héten elhatározott adópolitikai intézkedésekről. Az MTI jelentése szerint a forgalmi adók — s ezzel gyakorlatilag az árak — emelését kifogásolták a horvát parlamentben. Különösen a fűtőolaj és a gépkocsik adójának emelését támadják és a hazai gépkocsiipar túlzott védelmét vetik a kormány szemére. Ribicsics miniszterelnök a belgrádi televízióban védelmezte az intézkedéseket, amelyek — mint mondta — egybeesnek a gazdaságpolitika megszilárdításának irányvonalával. A Tanjug jelentése szerint Ribicsics ebben a nyilatkozatában nagy jelentőségű szervezeti reformokat jelentett be. Új minisztériumot létesítenek a mezőgazdasági és piaci kérdések intézésére, a jugoszláv Nemzeti Bank mellett pedig monetáris tanácsot állítanak fel. Tanulmányozzák azt a javaslatot is, hogy külön szövetségi szerveket hozzanak létre az idegenforgalom, a tudományosműszaki fejlődés és a közoktatás számára. Ezekkel a változtatásokkal akarják lehetővé tenni, hogy Jugoszlávia lépést tartson a világ műszaki fejlődésével. A kelet—nyugati kapcsolatokról A kelet—nyugati kapcsolatok legérdekesebb új fejleménye talán a múlt hét végén aláírt lengyel—spanyol kereskedelmi egyezmény. Az ötéves egyezmény — az 1936 óta tartó szünet után — először szabályozza állami szerződéssel a két állam kereskedelmét. Miután Lengyelország és Spanyolország között hosszú ideig semmiféle kereskedelmi kapcsolat nem volt, az utóbbi években a lengyel és a spanyol külkereskedelmi bank megállapodásával pótolták a kereskedelmi egyezményt. A most kötött megállapodás az árucsere-forgalmon kívül szabályozza a hajózási és ipari együttműködést is, és kijelöli azokat a termelési ágakat, amelyekben Lengyelország és Spanyoország gazdasága kiegészítheti egymást — mondja a Reuter iroda jelentése. Lengyelország nyugati gazdasági kapcsolatainak is fontos állomása Jedrychowski külügyminiszter hétfőn megkezdett háromnapos hivatalos párizsi látogatása. A hírügynökségi jelentések egybehangzóan kiemelik, hogy a politikai kérdéseken kívül nagy súlyt kapnak a párizsi megbeszéléseken a gazdasági és kereskedelmi kérdések. Varsóban a tavaly aláírt ötéves lengyel— francia kereskedelmi és gazdasági egyezményt a szocialista és a tőkésországok eredményes gazdasági együttműködésének példájaként említik. A szerződés értelmében 1975-ig megkétszereződik a lengyel—francia árucsere-forgalom. Franciaország hitelt nyújt licencek és ipari berendezések vásárlására, s a hitelegyezmény alapján francia vállalatok műtrágyagyárat építettek Lengyelországban. A tudományos-műszaki együttműködés erőteljesen fejlődik. A külügyminiszter erről is tanácskozik majd Párizsban, mert a program szerint találkozik Ortolival, az ipari és tudományos ügyeket intéző francia miniszterrel is. A lengyel külügyminiszterrel egyidejűleg érkezett Párizsba Günter Mittag, az NDK termelési és külkereskedelmi parlamenti bizottságának elnöke, és Gerhard Beil külkereskedelmi miniszterhelyettes. Egyhetes látogatásuk célja az, hogy felvegyék a kapcsolatot a francia ipar köreivel, elsősorban a Schneider-csoporttal, a Renault művek képviselőivel és a vasúti berendezéseket gyártó vállalatok vezetőivel találkoznak. A Kínai Népköztársaság és Anglia kereskedelmének felélénküléséről tanúskodik a Kínai—Angol Kereskedelmi Tanács Londonban közzétett jelentése. Eszerint a kölcsönös árucsereforgalom az első negyedévben 24,7 millió font volt, 2,7 millióval több mint egy évvel korábban. Az angol kivitel 15,8, a kínai export 8,9 millió fontot tett ki. NAPRÓL NAPRA ♦ TOVÁBBI ÁRFOLYAMESÉSEK A NYUGATI értéktőzsdéken, új hitelkorlátozások Svédországban és az eddigiek fenntartása Nyugat-Németországban, szovjet—csehszlovák megállapodás atomerőmű szállításáról, lengyel—spanyol hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás — ezek talán a legfeltűnőbb jelentések a „hírcsokorból”, amelyet az elmúlt öt nap eseményeiről adunk. ^ ♦ BEFEJEZŐDÖTT BÉCSBEN AZ IPARFEJLESZTÉSI TANÁCS ülésszaka. Tudósítónk jelentése megállapítja, hogy a szocialista országok aktívan szerepeltek és pozitív visszhangot keltettek az UNIDO irányító szervének vitáján. Az ülésszak legfontosabb döntése az, hogy rendkívüli konferenciát tartanak az UNIDO hosszú távú programjának megvitatására. ♦ A SZOVJETUNIÓ IPARÁNAK FEJLŐDÉSÉt elemzi cikkünk, amely a moszkvai Központi Statisztikai Hivatal jelentéséhez fűz kommentárokat. ♦ KÍNA MEGTETTE AZ ELSŐ LÉPÉST VALUTÁJÁNAK átválthatósága felé. A Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk szerint Peking — kizárólag külkereskedelmi ügyleteknél — kész azonnali és határidős ügyleteket kötni a kínai népi valutában. ♦ A BÉCSI SÜDBAHNHOFRÓL HÉTFŐN ünnepélyesen útnak indították az első két vagont a Szovjetunióba, amely a május 1-én életbe lépett tarifamegállapodás alapján szállít árut. Az új megállapodás hosszú szünet után ismét lehetővé teszi, hogy az osztrák vasutak pályaudvarairól a Szovjetunióba egyetlen átmenő fuvarlevéllel adjanak fel fehérárut. ♦ MEGKEZDŐDTEK A SVÉD KERESKEDELMI MINISZTER hivatalos budapesti megbeszélései. Cikkünk ezzel kapcsolatban ismerteti a magyar—svéd árucsere-forgalom alakulását. ♦ BIZONYTALANNÁ VÁLT AZ ALUMÍNIUM szabad piacának helyzete. Jelentésünk szerint a következő hónapok irányzatára döntő befolyással lesz az, hogy a kantoni vásáron Kína milyen mennyiséget vásárol és milyen árat hajlandó fizetni. FOIRE DE PARIS SIKERES BEMUTATKOZÁS, ÜZLETKÖTÉS NÉLKÜL Kiküldött tudósítónktól: A párizsi vásárt aligha lehetne összehasonlítani bármely más rangos üzleti eseménnyel. Itt az élelmiszerektől a luxus jachtig, az automata irodagépektől a fonott kerti székig rendkívül széles áruválasztékot tekinthet és vásárolhat a fogyasztó. Különös, ellentmondásokkal teli randevú ez, ahová csak az egyik fél — a kereskedő — jött el nagy reményekkel. Mennyire nemzetközi ez a vásár? 3150 kiállítóból 810 a külföldi cég — a számadat önmagában eléggé impozáns. A valóságban azonban a francia részvétel jó 80 százalékosnak tekinthető: a külföldiek döntő többsége néhány négyzetméteres boxokkal, az egyes szakkiállítások dzsungelében mutatja be termékeit. A nemzetközi rangot tulajdonképpen a Pavilon Nations Etrangeres adja a vásárnak. Itt önálló nemzeti pavilonrészekkel főként a szocialista, a fejlődő és néhány kevésbé fejlett tőkésország (Görögország, Törökország stb.) rendezett kiállítást. A magyar kiállításon több vállalat, az ARTEX, a HUNGAROCOOP, a HUNGAROTEX, a MONIMPEX és a TERIMPEX mutatja be termékeit, s az első hét elteltével azt is hozzátehetjük: szép sikerrel. A lakást, az öltözködést és az otthoni menü összeállítását egyre inkább a szórakozás egyik formájának tekintő franciák mindent szívesen megvesznek, ami egyedi, nemzeti jellegű, vagy ami divatossága mellett a kevésbé ismert külföldi ország gyártó címkéjének vonzerejével is rendelkezik. Főként ezzel magyarázható az ARTEX „magyaros” és a HUNGAROTEX divattermékei iránti meglepő érdeklődés. A siker említése azonban egész sor kritikai megjegyzést is vonz. A vásár külföldi kiállítói közül talán az egyetlenek vagyunk, akik nem hoztak eladásra árut magukkal. (Az egyik francia nagykereskedő találóan meg is jegyezte: „Önök csak a vagontételt szeretik, pár ezer dollárért nem szívesen mozdulnak.”) Pedig a hímzett gyermekruhákra, a HUNGAROTEX divattermékeire és az ARTEX díszítőelemnek szánt fafiguráira már az első napokban több száz vevő jelentkezett —visszautasításuk nem feltétlenül öregbíti jó hírnevünket. (Ugyanakkor a szomszédos román, csehszlovák, bolgár, koreai és más pavilonok már most tekintélyes bevétellel dicsekedhetnek.) Évek óta szinte minden vásári tudósításunkba bekerül: kevés a prospektus, a szóróajándék. Ez alól, sajnos, a párizsi vásár sem kivétel — az első napok után kimerülőben vannak a készletek. Igaz, angol, német prospektusokból és magyar nyelvű kincses kalendáriumból (!) nincs hiány. (Csak úgy mellékesen: a TERIMPEX konzervjein is német, illetve angol felirat díszeleg.) Propagandamunkánk gyengeségére utal az is, hogy a francia áruházak választékában csak igen elvétve szerepelnek magyar fogyasztási cikkek. Több itteni nagykereskedővel is beszéltem. Véleményük szinte egységes volt: „Mi szívesen »megcsalnánk« időnként a hazai ipart magyar fogyasztási cikkekkel is. Amit itt, a standjukon látunk, azt szinte egy az egyben holnap el lehetne adni...” — plt. — Az Egyesült Államok enyhíti a kiviteli korlátozásokat Az Egyesült Államok kormánya megszüntette 222 árucikknek a szocialista országokba történő kivitelére vonatkozó korlátozását. Kubába, Kínába, a Koreai NDK-ba azonban továbbra is csak kormányengedély alapján lehet exportálni ezeket az árucikkeket. Az új intézkedés javarészt textíliákra,vegyicikkekre, vas- és acélárukra, telefon- és távíróberendezésekre, mezőgazdasági gépekre és traktorokra, könyvelő- és összeadógépekre, szállítóberendezésekre, rádió- és tv-stúdiókra, kézi- és gépi szerszámalkatrészekre, valamint elektromos készülékekre vonatkozik. A múlt évben a KGST tagállamokba szállított amerikai árucikkek értéke összesen 249,3 millió dollárt tett ki szemben az 1968-as 215 millióval. Az amerikai export megoszlása a következő volt (zárójelben az 1968-as adat): Szovjetunió 105,5 (57,7), Lengyelország 52,7 (82,4), NDK 32,4 (29,0), Csehszlovákia 14,4 (14), Románia 32,4 (16,7), Magyarország 7,3 (11,2) és Bulgária 4,6 (4) millió dollár. A fent említett országok összesen 195,1 millió dollár értékben exportáltak az amerikai piacokra 1969-ben. Az országonkénti megoszlás: Szovjetunió 51,5 (58,5), Lengyelország 97,8 (96,9), Csehszlovákia 24,1 (23,8), Románia 8,0 (5,6), Magyarország 4,1 (3,8), Bulgária 1,6 (3,7) és NDK 8,0 (5,9). HÍREK A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK ÉLETÉRŐL Az afrikai kontinensről érkező jelentések nagy része az államosítási intézkedésekkel foglalkozik. Uganda fővárosában Kampuidban Obote elnök bejelentette a külkereskedelem haladéktalan államosítását, a kőolaj és az olajtermékek kereskedelmének kivételével. Az elnök azt is közölte, hogy a kormány intézkedéseket hozott, hogy megszerezze az ugandai gazdaság valamennyi fő ágában tevékenykedő vállalat részvénytöbbségét. Az állam felvásárolja az összes feldolgozóipari, közlekedési és olajkitermelő vállalat, valamennyi ültetvény, rézbánya, bank és biztosítási intézet részvényeinek 60 százalékát. A kártalanítás meghatározott ideig tart s azt a vállalatok profitjából fedezik — jelentette be Obote. A zambiai kormány a Shell BP olajtársasággal kötött megállapodást, amely biztosítja a kormány ellenőrzési jogát a vállalatra, miután állami kézbe került a részvétnek 51 százaléka. Líbiában e héten kezdődnek tárgyalások a külföldi olajtársaságokkal. A kormány magasabb árakat követel az országban kitermelt kőolajért. A tárgyalásokat szerdán az ESSO céggel nyitják meg. Az olajtársaságok hasznából való nagyobb részesedésre már csak azért is szüksége van Líbiának, mert költségvetését alaposan megterheli a vasárnap bejelentett jóléti törvény. Ebben számos, a dolgozók jogait növelő és életkörülményeit javító intézkedést jelentettek be: felemelték a minimális fizetéseket, növelték az évi szabadságokat és egyenlő fizetést helyeztek kilátásba a nők számára. Afrikánál maradva említést érdemel, hogy júliusban 12,5 millió dolláros alaptőkével európai, kanadai és japán bankokból álló konzorcium alakul az afrikai beruházások előmozdítására. Az új intézményben részt vesznek az Afrikai Fejlesztési Bank képviselői is. A Latin-Amerikai országok fokozódó együttműködéséről számolnak be a Dél- Amerikával foglalkozó hírügynökségi jelentések. Az úgynevezett Andesi közös piac országai megállapodtak abban, hogy megszüntetik 183 árucikk kereskedelmi korlátozását. Ezentúl szabadon áramolhatnak Bolívia, Chile, Kolumbia, Ecuador és Peru között a mezőgazdasági termékek és magvak, a gyógyászati és vegyipari termékek, az ipari és az étolajak, a fémek, az építőanyagok, a gépi berendezések, televíziókészülékek és szárított gyümölcsök.