Világgazdaság, 1970. május (2. évfolyam, 83/328-102/347. szám)

1970-05-05 / 83. (328.) szám

VILÁGGAZDSAG 1970. MÁJUS 5., KEDD II. ÉVFOLYAM 83. (328.) SZÁM ÖT NAP A VILÁGGAZDASÁGBAN Lapunk e számában a szokásostól némileg eltérő formában tájékoztatjuk ol­vasóinkat. A VILÁGGAZDASÁG legutóbbi számának megjelenése óta öt nap telt el, s a fölhalmozódott hírek, jelentések nem férnének bele a lapba, ha azokat a hagyományos módon tennénk közzé. Minthogy pedig hívek akarunk maradni vállalt célunkhoz, hogy a nemzetközi gazdasági élet összes fontos eseményéről késedelem nélkül informáljuk olvasóinkat, egyes figyelmet érdemlő esemény­ről nem külön cikkben számolunk be, csupán az alábbi összefoglalóban, s több­nyire mellőzzük a nem elsőrangúan fontos részleteket, kommentárokat, jóslato­kat és magyarázatokat. Hírcsokrunk első részében a nyugati világ gazdasági életéről szóló jelenté­seket foglaljuk össze. A második hírtömb a szocialista országokból érkező jelen­téseket, illetve a kelet-nyugati kereskedelem fontosabb eseményeit ismerteti. A múlt héten sokat foglalkoztunk a Wall Street-tel, amelynek irányzata az utóbbi hét esztendő legalacsonyabb szintjére süllyedt. Ezúttal is a New York-i értéktőzsde kívánkozik beszá­molónk élére, hétfőn ugyanis újabb számottevő áresés volt, az ipari papírok Dow Jones átlagindexe 721 pontra esett, vagyis jóval alacsonyabb volt, mint a múlt hét mélypontján. A to­vábbi gyengülést az indokínai helyzet rosszabbodása, a Koszigin miniszter­­elnök sajtóértekezletén elhangzó figyel­meztetés idézte elő. (Később azonban a veszteség egy része visszatérült.) Es­tek a részvények a londoni tőzsdén is, a londoni devizapiacon pedig javarészt névleges volt a forgalom a kambodzsai helyzet és USA-dollár helyzetével ösz­­szefüggő bizonytalanságok miatt. (Szo­kásos heti jelentésünket a nyugati ér­téktőzsdékről lásd a második oldalon.) Washingtonból egyébként, tájékozott forrásokra hivatkozva azt jelenti a Reuter tudósítója, hogy az Egyesült Államok első negyedévi fizetési mér­lege — amelyről május 15-én teszik közzé a hivatalos jelentést — hozzá­vetőleg 3 milliárd dollár deficittel zárul majd. A tudósító e fejleményt az amerikai és Eurodollár kamatlábak viszonylag gyors csökkentésével hozza összefüggésbe, és azt írja, Amerikában remélik, hogy az európai hatóságok a kamatláb-struktúra kialakításakor szem előtt tartják majd a tőkekiáram­lást az Egyesült Államokból. Remélik azt is, hogy az európaiak hozzájárul­nak a rugalmasabb paritásrendszer kialakítására irányuló erőfeszítések meggyorsításához. A Közös Piac kibővítésével és to­vábbépítésével foglalkozó hírek soka­ságából két jelentést ragadunk ki: Londonban tárgyal Érit nyugatnémet földművelésügyi miniszter. A látoga­tásról írva a Times megállapítja: „Angliának mint a közös mezőgazda­­sági alap leendő finanszírozójának ér­dekei szakasztott ugyanazok, mint az NSZK érdekei. Nagy-Britannia csak­úgy, mint az NSZK arra kényszerül majd, hogy aránytalanul nagy össze­get fizessen be a közös alapba, ha nem sikerül megtalálni az agrárfölöslegek leépítésének módját.” Fontos nyilatkozatot tett Palme svéd miniszterelnök, aki kifejezésre juttat­ta, hogy országa szeretné mielőbb megkezdeni a tárgyalásokat a Közös Piachoz való csatlakozásról, miután a NORDEK, az észak-európai gazdasági unió létrehozását célzó tervek lénye­gében kudarcot vallottak. Palme meg­jegyezte, Svédország a kapcsolatok olyan formájára gondol, amely össze­egyeztethető az ország semlegességé­vel. Svédországból még egy hír érkezett: a stockholmi kormány szigorú hitel­szűkítő intézkedéseket léptetett életbe. Az infláció leküzdésére szolgáló ren­delkezést hoztak Dániában is. Lon­donban és Párizsban közzétették a havi jelentést a devizatartalékokról. A tartalékállomány mindkét országban növekedett. (Lásd számunk második oldalát.) A francia pénzügyminisz­térium közleménye megjegyzi, a frank leértékelése óta eltelt nyolc hónapban az ország tartalékai 1 milliárd 500 millió dollárral gyarapodtak. A sze­nátus pénzügyi bizottságában Giscard d’Estaing pénzügyminiszter kijelentet­te: az inflációs veszély gyengül s az árak emelkedése az év folyamán nem haladja meg a 4 százalékot. Az NSZK-ban egyelőre nem módo­sítják a hitelszűkítő politikát — közölte a Bundesbank elnöke. Brandt kancel­lár egyik legutóbbi beszédében síkra szállt az ellen, hogy recesszióhoz fo­lyamodjanak az áremelkedések eltor­laszolása céljából. A gazdasági hely­zet nem tehető rendbe néhány hónap alatt, ha annakelőtte hosszú időn át el­hanyagolták — mondotta. Egy másik nyilatkozatában viszont bejelentette: További rendszabályokat hoznak a konjunktúra ellenőrzésére, ha az árak a 4 százalékos határ fölé emelkednek. Az NSZK társadalmi termékének név­leges növekedése 12 százalék lesz az idén — ezt Arndt államtitkár közölte hétfői nyilatkozatában. Arndt szerint a gazdaság, illetve a termelékenység növekedése 5,6 százalék lesz ebben az esztendőben. A fogyasztói árak — mondotta — áprilisban 3,8 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző év azonos hónapjában. A szocialista országok életéből A szocialista országok gazdasági éle­tére vonatkozó jelentések közül ki­emelkedik prágai tudósítónk beszámo­lója azokról a megállapodásokról, amelyeket soron kívüli tárgyalások eredményeként a Szovjetunió és Cseh­szlovákia képviselői írtak alá Prágában. A három megállapodás útján a Szov­jetunió néhány kulcsfontosságú nép­­gazdasági kérdés megoldásában segíti Csehszlovákiát. A Szovjetunió az első megállapodás szerint két Voronyezs-típusú atomerő­mű berendezéseit szállítja. Az 1700 me­gawatt teljesítményű létesítmények szovjet—csehszlovák együttműködésen épülnek. A Szovjetunió átadja az e té­ren szerzett gazdasági tapasztalatokat is és lehetőséget nyújt a csehszlovák iparnak, hogy a jövőben saját maga is gyártson atomerőművekhez szükséges berendezéseket, akár a hazai magener­getika további fejlesztésére, akár kül­földi eladásra. A második megállapodás négy házgyár komplett berendezéseit szállítja, ezek évente mintegy 8000 új lakás felépítését teszik lehetővé. Végül a prágai közlekedés nehézségeinek megoldáshoz járul hozzá az a megál­lapodás, amelynek értelmében a Szov­jetunió segítséget nyújt a prágai metró kiépítéséhez. . Ezzel kapcsolatban említendő az a TASZSZ jelentés, amely szerint Cseh­szlovákia — az NDK és Lengyelország után — a Szovjetunió legjelentősebb kereskedelmi partnere. A szovjet—cseh­szlovák árucsere-forgalom idén eléri a 2,2 milliárd rubelt, s ezzel új csúcs­­eredményt állít fel. Csehszlovákia ex­portjának 33 százaléka irányul a Szov­jetunióba, a Szovjetunió exportjából 10 százalékkal részesedik. Jugoszláviában országszerte heves vita folyik a múlt héten elhatározott adópolitikai­­ intézkedésekről. Az MTI jelentése szerint a forgalmi adók — s ezzel gyakorlatilag az árak — emelé­sét kifogásolták a horvát parlament­ben. Különösen a fűtőolaj és a gép­kocsik adójának emelését támadják és a hazai gépkocsiipar túlzott védelmét vetik a kormány szemére. Ribicsics miniszterelnök a belgrádi televízióban védelmezte az intézkedé­seket, amelyek — mint mondta — egy­beesnek a gazdaságpolitika megszilár­dításának irányvonalával. A Tanjug jelentése szerint Ribicsics ebben a nyi­latkozatában nagy jelentőségű szerve­zeti reformokat jelentett be. Új minisz­tériumot létesítenek a mezőgazdasági és piaci kérdések intézésére, a jugo­szláv Nemzeti Bank mellett pedig monetáris tanácsot állítanak fel. Ta­nulmányozzák azt a javaslatot is, hogy külön szövetségi szerveket hozzanak létre az idegenforgalom, a tudományos­műszaki fejlődés és a közoktatás szá­mára. Ezekkel a változtatásokkal akar­ják lehetővé tenni, hogy Jugoszlávia lépést tartson a világ műszaki fejlődé­sével. A kelet—nyugati kapcsolatokról A kelet—nyugati kapcsolatok legér­dekesebb új fejleménye talán a múlt hét végén aláírt lengyel—spanyol ke­reskedelmi egyezmény. Az ötéves egyezmény — az 1936 óta tartó szünet után — először szabályozza állami szer­ződéssel a két állam kereskedelmét. Miután Lengyelország és Spanyolor­szág között hosszú ideig semmiféle ke­reskedelmi kapcsolat nem volt, az utóbbi években a lengyel és a spanyol külkereskedelmi bank megállapodásá­val pótolták a kereskedelmi egyez­ményt. A most kötött megállapodás az árucsere-forgalmon kívül szabályozza a hajózási és ipari együttműködést is, és kijelöli azokat a termelési ágakat, amelyekben Lengyelország és Spanyo­­ország gazdasága kiegészítheti egy­mást — mondja a Reuter iroda jelen­tése. Lengyelország nyugati gazdasági kap­csolatainak is fontos állomása Jedry­­chowski külügyminiszter hétfőn meg­kezdett háromnapos hivatalos párizsi látogatása. A hírügynökségi jelentések egybehangzóan kiemelik, hogy a poli­tikai kérdéseken kívül nagy súlyt kap­nak a párizsi megbeszéléseken a gaz­dasági és kereskedelmi kérdések. Var­sóban a tavaly aláírt ötéves lengyel— francia kereskedelmi és gazdasági egyez­ményt a szocialista és a tőkésorszá­gok eredményes gazdasági együttmű­ködésének példájaként említik. A szer­­ződés értelmében 1975-ig megkétszere­ződik a lengyel—francia árucsere-for­galom. Franciaország hitelt nyújt li­­cencek és ipari berendezések vásárlá­sára, s a hitelegyezmény alapján fran­cia vállalatok műtrágyagyárat építettek Lengyelországban. A tudományos-mű­szaki együttműködés erőteljesen fejlő­dik. A külügyminiszter erről is tanács­kozik majd Párizsban, mert a program szerint találkozik Ortolival, az ipari és tudományos ügyeket intéző francia miniszterrel is. A lengyel külügyminiszterrel egy­idejűleg érkezett Párizsba Günter Mit­tag, az NDK termelési és külkereske­delmi parlamenti bizottságának elnöke, és Gerhard Beil külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Egyhetes látogatásuk célja az, hogy felvegyék a kapcsolatot a francia ipar köreivel, elsősorban a Schneider-csoporttal, a Renault művek képviselőivel és a vasúti berendezése­ket gyártó vállalatok vezetőivel talál­koznak. A Kínai Népköztársaság és Anglia kereskedelmének felélénküléséről ta­núskodik a Kínai—Angol Kereskedel­mi Tanács Londonban közzétett jelen­tése. Eszerint a kölcsönös árucsere­­forgalom az első negyedévben 24,7 millió font volt, 2,7 millióval több mint egy évvel korábban. Az angol kivitel 15,8, a kínai export 8,9 millió fontot tett ki. NAPRÓL NAPRA ♦ TOVÁBBI ÁRFOLYAMESÉSEK A NYUGATI értéktőzsdéken, új hitel­korlátozások Svédországban és az eddigiek fenntartása Nyugat-Német­­országban, szovjet—csehszlovák megállapodás atomerőmű szállításáról, lengyel—spanyol hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás — ezek talán a legfeltűnőbb jelentések a „hírcsokorból”, amelyet az elmúlt öt nap eseményeiről adunk. ^ ♦ BEFEJEZŐDÖTT BÉCSBEN AZ IPARFEJLESZTÉSI TANÁCS ülés­szaka. Tudósítónk jelentése megállapítja, hogy a szocialista országok aktívan szerepeltek és pozitív visszhangot keltettek az UNIDO irányító szervének vitáján. Az ülésszak legfontosabb döntése az, hogy rendkí­vüli konferenciát tartanak az UNIDO hosszú távú programjának meg­vitatására. ♦ A SZOVJETUNIÓ IPARÁNAK FEJLŐDÉSÉt elemzi cikkünk, amely a moszkvai Központi Statisztikai Hivatal jelentéséhez fűz kommentá­rokat. ♦ KÍNA MEGTETTE AZ ELSŐ LÉPÉST VALUTÁJÁNAK átváltható­sága felé. A Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk szerint Peking — kizárólag külkereskedelmi ügyleteknél — kész azonnali és határidős ügyleteket kötni a kínai népi valutában. ♦ A BÉCSI SÜDBAHNHOFRÓL HÉTFŐN ünnepélyesen útnak indították az első két vagont a Szovjetunióba, amely a május 1-én életbe lépett tarifamegállapodás alapján szállít árut. Az új megállapodás hosszú szünet után ismét lehetővé teszi, hogy az osztrák vasutak pályaudvarai­ról a Szovjetunióba egyetlen átmenő fuvarlevéllel adjanak fel fehér­árut. ♦ MEGKEZDŐDTEK A SVÉD KERESKEDELMI MINISZTER hivatalos budapesti megbeszélései. Cikkünk ezzel kapcsolatban ismerteti a ma­gyar—svéd árucsere-forgalom alakulását. ♦ BIZONYTALANNÁ VÁLT AZ ALUMÍNIUM szabad piacának hely­zete. Jelentésünk szerint a következő hónapok irányzatára döntő be­folyással lesz az, hogy a kantoni vásáron Kína milyen mennyiséget vásárol és milyen árat hajlandó fizetni. FOIRE DE PARIS SIKERES BEMUTATKOZÁS, ÜZLETKÖTÉS NÉLKÜL Kiküldött tudósítónktól: A párizsi vásárt aligha lehetne össze­hasonlítani bármely más rangos üzleti eseménnyel. Itt az élelmiszerektől a luxus jachtig, az­ automata irodagépek­től a fonott kerti székig rendkívül szé­les áruválasztékot tekinthet és vásá­rolhat a fogyasztó. Különös, ellentmon­dásokkal teli randevú ez, ahová csak az egyik fél — a kereskedő — jött el nagy reményekkel. Mennyire nemzetközi ez a vásár? 3150 kiállítóból 810 a külföldi cég — a számadat önmagában eléggé impo­záns. A valóságban azonban a francia részvétel jó 80 százalékosnak tekint­hető: a külföldiek döntő többsége né­hány négyzetméteres boxokkal, az egyes szakkiállítások dzsungelében mutatja be termékeit. A nemzetközi rangot tulaj­donképpen a Pavilon Nations Etran­­geres adja a vásárnak. Itt önálló nem­zeti pavilonrészekkel főként a szocia­lista, a fejlődő és néhány kevésbé fej­lett tőkésország (Görögország, Török­ország stb.) rendezett kiállítást. A magyar kiállításon több vállalat, az ARTEX, a HUNGAROCOOP, a HUNGAROTEX, a MONIMPEX és a TERIMPEX mutatja be termékeit, s az első hét elteltével azt is hozzáte­hetjük: szép sikerrel. A lakást, az öl­tözködést és az otthoni menü összeál­lítását egyre inkább a szórakozás egyik formájának tekintő franciák mindent szívesen megvesznek, ami egyedi, nem­zeti jellegű, vagy ami divatossága mellett a kevésbé ismert külföldi or­szág gyártó címkéjének vonzerejével is rendelkezik. Főként ezzel magyaráz­ható az ARTEX „magyaros” és a HUNGAROTEX divattermékei iránti meglepő érdeklődés. A siker említése azonban egész sor kritikai megjegyzést­ is vonz. A vásár külföldi kiállítói közül talán az egyet­lenek vagyunk, akik nem hoztak el­adásra árut magukkal. (Az egyik fran­cia nagykereskedő találóan meg is je­gyezte: „Önök csak a vagontételt sze­retik, pár ezer dollárért nem szívesen mozdulnak.”) Pedig a hímzett gyer­mekruhákra, a HUNGAROTEX divat­termékeire és az ARTEX díszítőelem­nek szánt fafiguráira már az első na­pokban több száz vevő jelentkezett —­­visszautasításuk nem feltétlenül öreg­bíti jó hírnevünket. (Ugyanakkor a szomszédos román, csehszlovák, bolgár, koreai és más pavilonok már most te­kintélyes bevétellel dicsekedhetnek.) Évek óta szinte minden vásári tudósí­tásunkba bekerül: kevés a prospektus, a szóróajándék. Ez alól, sajnos, a pári­zsi vásár sem kivétel — az első napok után kimerülőben vannak a készletek. Igaz, angol, német prospektusokból és magyar nyelvű kincses kalendárium­ból (!) nincs hiány. (Csak úgy mellé­kesen: a TERIMPEX konzervj­ein is német, illetve angol felirat díszeleg.) Propagandamunkánk gyengeségére utal az is, hogy a francia áruházak választékában csak igen elvétve szere­pelnek magyar fogyasztási cikkek. Több itteni nagykereskedővel is beszéltem. Véleményük szinte egységes volt: „Mi szívesen »­megcsalnánk­« időnként a ha­zai ipart magyar fogyasztási cikkekkel is. Amit itt, a standjukon látunk, azt szinte egy az egyben holnap el lehetne adni...” — plt. — ­ Az Egyesült Államok enyhíti a kiviteli korlátozásokat Az Egyesült Államok kormánya meg­szüntette 222 árucikknek a szocialista országokba történő kivitelére vonatko­zó korlátozását. Kubába, Kínába, a Koreai NDK-ba azonban továbbra is csak kormányengedély alapján lehet exportálni ezeket az árucikkeket. Az új intézkedés javarészt textíliák­ra,­­vegyicikkekre, vas- és acélárukra, telefon- és távíróberendezésekre, me­zőgazdasági gépekre és traktorokra, könyvelő- és összeadógépekre, szállító­­berendezésekre, rádió- és tv-stúdiókra, kézi- és gépi szerszámalkatrészekre, valamint elektromos készülékekre vo­natkozik. A múlt évben a KGST tagállamok­ba szállított amerikai árucikkek érté­ke összesen 249,3 millió dollárt tett ki szemben az 1968-as 215 millióval. Az amerikai export megoszlása a követ­kező volt (zárójelben az 1968-as adat): Szovjetunió 105,5 (57,7), Lengyelország 52,7 (82,4), NDK 32,4 (29,0), Csehszlo­vákia 14,4 (14), Románia 32,4 (16,7), Magyarország 7,3 (11,2) és Bulgária 4,6 (4) millió dollár. A fent említett or­szágok összesen 195,1 millió dollár ér­tékben exportáltak az amerikai pia­cokra 1969-ben. Az országonkénti meg­oszlás: Szovjetunió 51,5 (58,5), Lengyel­­ország 97,8 (96,9), Csehszlovákia 24,1 (23,8), Románia 8,0 (5,6), Magyarország 4,1 (3,8), Bulgária 1,6 (3,7) és NDK 8,0 (5,9). HÍREK A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK ÉLETÉRŐL Az afrikai kontinensről érkező je­lentések nagy része az államosítási intézkedésekkel foglalkozik. Uganda fővárosában Kampuidban Obote elnök bejelentette a külkereskedelem hala­déktalan államosítását, a kőolaj és az olajtermékek kereskedelmének kivéte­lével. Az elnök azt is közölte, hogy a kor­mány intézkedéseket hozott, hogy meg­szerezze az ugandai gazdaság vala­mennyi fő ágában tevékenykedő vál­lalat részvénytöbbségét. Az állam fel­vásárolja a­z összes feldolgozóipari, közlekedési és olaj­kitermelő vállalat, valamennyi ültetvény, rézbánya, bank és biztosítási intézet részvényeinek 60 százalékát. A kártalanítás meghatáro­zott ideig tart s azt a vállalatok pro­fitjából fedezik — jelentette be Obote. A zambiai kormány a Sh­ell BP olajtársasággal kötött megállapodást, amely biztosítja a kormány ellenőrzési jogát a vállalatra, miután állami kéz­be került a részvétnek 51 százaléka. Líbiában e héten kezdődnek tárgya­lások a külföldi olajtársaságokkal. A kormány magasabb árakat követel az országban kitermelt kőolajért. A tár­gyalásokat szerdán az ESSO céggel nyitják meg. Az olajtársaságok hasznából való na­gyobb részesedésre már csak azért is szüksége van Líbiának, mert költség­­vetését alaposan megterheli a vasár­nap bejelentett jóléti törvény. Ebben számos, a dolgozók jogait növelő és életkörülményeit javító intézkedést je­lentettek be: felemelték a minimális fizetéseket, növelték az évi szabadságo­kat és egyenlő fizetést helyeztek ki­látásba a nők számára. Afrikánál maradva említést érdemel, hogy júliusban 12,5 millió dolláros alaptőkével európai, kanadai és japán bankokból álló konzorcium alakul az afrikai beruházások előmozdítására. Az új intézményben részt vesznek az Af­rikai Fejlesztési Bank képviselői is. A Latin-Amerikai országok fokozódó együttműködéséről számolnak be a Dél- Amerikával foglalkozó hírügynökségi jelentések. Az úgynevezett Andesi kö­zös piac országai megállapodtak abban, hogy megszüntetik 183 árucikk keres­kedelmi korlátozását. Ezentúl szabadon áramolhatnak Bolívia, Chile, Kolumbia, Ecuador és Peru között a mezőgazda­­sági termékek és magvak, a gyógyászati és vegyipari termékek, az ipari és az étolajak, a fémek, az építőanyagok, a gépi berendezések, televíziókészülé­kek és szárított gyümölcsök.

Next