Világgazdaság, 1970. május (2. évfolyam, 83/328-102/347. szám)

1970-05-28 / 100. (345.) szám

*W. 1970. MÁJUS 28. HOGYAN ALAKUL KÍNA IMPORTJA 1980-IG? A Business International kiadványa elemzést közöl a kínai piac várható fel­vevőképességéről. Megállapítja, hogy a Kínai Népköztársasággal folytatott ke­reskedelem nemcsak számos európai és japán cég számára­ bizonyult hasznos­nak, hanem a Nixon-kormány liberali­zálási intézkedései nyomán több ame­rikai vállalat is hasznot húz belőle. A cikk időszerűnek tartja megvizsgálni, hogy ma tulajdonképpen mit jelent a kínai piac és hová fejlődik 10 év alatt, továbbá milyen vállalatoknak van leg­jobb esélye szállítási szerződések kö­tésére ? Ezekre a kérdésekre próbál választ adni az Amerikai—Kínai Kapcsolatok Bizottságának tanulmánya. „A kínai­­amerikai kereskedelem kilátásai” című írásában Robert F. Dernberger arra a józan következtetésre jut, hogy Kína importja 1980-ban aligha fogja megha­ladni a 4,9 milliárd dollárt. Ez valami­vel kevesebb a mindössze 8 milliós Svédország 1968-as importjánál és vala­mivel több Ausztrália behozatalánál. Igen figyelemre méltó Dernberger professzor előzetes becslése Kína 1980-as exportjának szerkezetéről (lásd a táblázatot!). A teljes import értéke várhatólag 172 százalékkal haladja meg az 1965—67-es szintet. Az import leglényegesebb tétele, az ásványok és fémek behozatala a becslés szerint 275 százalékkal növekszik — hasonlóan a nehézipari termelés és beruházás növe­kedéséhez — és 1,5 milliárd dolláros értéke Kína 1980-as importjának 30 százalékát teszi majd ki. A gépek és felszerelések importja 1,2 milliárd dol­lár értékkel megmarad a jelenlegi 25 százalékos szinten, míg a vegyipari ter­mékek importja a belföldi műtrágya­­gyártás fejlődése nyomán lassabban növekszik, mint az import egésze. A leggyorsabban azoknak az állati és növényi nyersanyagoknak (pl. fa, gumi) az importja nő, amelyekre a gyorsan fejlődő kínai könnyűiparnak szüksége van, bár ez az egész 1980-as kínai be­hozatalnak legfeljebb csak 10 százalé­kára rúg. A mezőgazdasági és a köny­­nyűipari termelés várt gyors növeke­dése azt is jelenti, hogy sok eddig im­portált cikket gyártanak belföldön, ami fékezi a textíliák és készáruk (pl. tex­til-nyersanyag, papíráru, fogyasztói iparcikkek) behozatalának növekedését. Még nehezebb megjósolni, hogy Kí­na 1980. évi importjából hogyan része­sedhetnek az amerikai cégek. Ez első­sorban politikai tényezőktől függ: at­tól, hogy az USA folytatja-e a kínai kereskedelmet korlátozó intézkedések lazítását és attól, hogy Kína megen­gedi-e külkereskedelmi vállalatainak, hogy amerikai cégekkel kössenek üzle­teket, vagy — ahogy jelenleg áll a do­log — továbbra is megtiltja ezt. Feltételezve, hogy az USA hozzájá­rul a nem stratégiai áruk forgalmá­hoz, kibővíti a hitelfeltételeket, sőt esetleg eltörli a Kínával kapcsolatos megkülönböztetést és a stratégiai áruk jegyzékét leszállítja arra a mértékre, amely Kelet-Európára vonatkozik, to­vábbá feltételezve azt is, hogy Kína hajlandó Amerikával éppen úgy keres­kedni, mint Nyugat-Európával és Ja­pánnal . Dernberger az 1980-ban vár­ható kínai—amerikai áruforgalom közepes értékét mindkét irányban 200—200 millió dollárra becsüli. Pesz­­szimista becsléssel csupán 25—25 mil­lió dolláros forgalomról kellene beszél­ni, míg a helyzet optimista felmérése szerint az USA 200 millió dollár érté­ket importálna Kínából és 325 millió dollárt exportálna oda. A tanulmány azonban végül arra a következtetésre jut, hogy Kínának 1980-ban tulajdonképpen nem is lesz szüksége az Amerikával folytatott ke­reskedelemre, mert 4,9 milliárd dollá­ros exportját és ezzel egyenértékű importját jelenlegi kereskedelmi part­nereivel is le tudja majd bonyolítani. (Ez alól leginkább kivételt képezhet a kínai pamutáruexport, amely a többi ázsiai textiltermelő országok versenyé­be és az amerikai protekcionalizmusba ütközhet, valamint a kínai műtrágya­import, amely iránt jóval nagyobb ke­reslet várható, mint amennyit nem amerikai forrásból be lehet szerezni.) Az is világos, hogy az amerikai cégek erőfeszítései a kínai importpiacból való részesedésük érdekében azoknak az európai és japán cégeknek az éles ver­senyébe fognak ütközni, amelyek ma is kereskednek Kínával. Mindez azt is jelenti, hogy az ame­rikai szállítóknak — noha abban az előnyös helyzetben vannak, hogy komp­lex gépi berendezéseket és specializált termékeket tudnak kínálni — éles ver­senyben kell leküzdeniük a kínaiak Amerika-ellenes beállítottságát. Kína importja 1980-ban Index (1965—67 = = 100) % Érték (milliárd US $) Egész Import 272 100 4,90 Élelmiszerek 1005 0,25 Állati és növényi termékek 500 10 0,50 Textiláru • 1505 0,25 Ásványok és fémek 375 30 1,50 Vegyianyagok 250 15 0,70 Gépek és felszerelések 350 25 1,20 Késztermékek 2505 0,25 Egyéb 2505 0,25 # Avramov bolgár miniszterelnök-he­lyettes, külkereskedelmi miniszter és Wickman svéd iparügyi miniszter Stockholmban aláírta a két ország első tudományos-műszaki és ipari együtt­működési egyezményét, amely új lehe­tőségeket nyit a bolgár—svéd ipari ko­operáció fejlesztésében. # A Szovjetunió három állatorvosi la­boratórium felszerelését vállalta Afga­nisztánban. Az erről szóló megállapo­dást kedden írták alá Kabulban. A la­boratóriumokban az első két év folya­mán szovjet szakemberek nyújtanak segítséget afgán kollégáiknak. Az egyez­mény szerint a Szovjetunió segíti az afgán mezőgazdaságot a növénybeteg­ségek elleni küzdelemben is.­­ Toma Granfil, a jugoszláv szövet­ségi kormány tagja ötnapos látogatás­ra Bukarestbe utazott, ahol tárgyalá­sokat folytat a két ország közötti gaz­dasági együttműködésről, kooperációs és egyéb gazdasági kérdésekről. • Zürichben megnyílt a 10. európai bútoripari vásár. A vásáron 10 000 négyzetméternyi alapterületen 10 or­szág 182 kiállítója mutatja be termékeit.­­ A Vietnami Demokratikus Köztár­saság gazdasági küldöttsége elutazott Pekingből, miután katonai és gazdasá­gi segélyről szóló egyezményt írt alá a Kínai Népköztársasággal — jelenti szerdán az Új Kína hírügynökség.­­ A Nemzetközi Olivaolajtanács pén­teken Athénben ülést tart, amelyen jóváhagyják az 1969—70-es évi termés adatait, megvitatják az olívaolaj ke­reskedelmi politikájának koordinálásá­val és a nemzetközi piac hosszú távú ellenőrzésével kapcsolatos kérdéseket. • A japán és az angol kormány kép­viselői Tokióban légiforgalmi megálla­podást írtak alá. Ennek értelmében a BEA jogot kapott arra, hogy repülő­gépeit Moszkván és Szibérián át To­kióba közlekedtethesse. Viszonzásul a Japan Air Lines (JAL) Londonig meg­hosszabbítja Szibérián át Moszkvába közlekedő repülőjáratát. • Líbia kőolaj- és bányaügyi minisz­tere szerdán Párizsba utazott, hogy olajipari együtműködésről folytasson tárgyalásokat a francia kormánnyal. • Az Al Gumhurija című kairói lap szerint a spanyol iparügyi miniszter június második felében a két ország közötti vegyipari, textilipari és autó­gyártási együttműködésről folytatandó tárgyalásokra Kairóba látogat. • Karl Schiller nyugatnémet gazda­­ságügyi miniszter június 25. és 27. kö­zött hivatalos látogatásra Norvégiába utazik. A W(§] JELENTI . A kelet-európai és a fejlődő orszá­gokból származó import fokozása ér­dekében a jugoszláv szövetségi gazda­sági kamara javaslatot készít az igaz­gató bizottság ülésére, hogy szüntessék meg az akkreditív megnyitásához szük­séges 30 százalék dinárban történő le­fizetését, továbbá, hogy hosszabbítsák meg a dinárbefizetés határidejét az importált árukra vonatkozóan, 5, 7 vagy 9 hónapra. • A rendszámtáblát kapott új nyu­gatnémet gépjárművek száma április­ban elérte a 265 500-at, szemben a márciusi 237 200-zal. Ezen belül a jegy­zékbe vett személygépkocsik száma 11,5 százalékkal 221 800-ra emelkedett. • Guayana kormányának gazdaságpo­litikájában fontos részt jelent az ipar­ban és kereskedelemben történő állami beavatkozás növelése. Ennek érdeké­ben a jelenleg a bauxitipari lehetősé­geket tanulmányozzák. Ezt az iparágat Guayanában az Alcan Aluminium Ltd. és a Reynolds Metals Co. ellen­őrzi, a munkások száma 7000. • Georg Leber, az NSZK közlekedés­­ügyi minisztere Tokióban elvi megálla­podást kötött arról, hogy Japán és az NSZK együttműködik az óránként 500 kilométeres sebességgel haladó „lineá­ris motorvonat” kikísérletezésében. • A belgrádi Jugoslavijakomerc, a spliti Dalmakotex, és a szarajevói Unionimpex megállapodott abban, hogy a moszkvai Szojuzkoponestorg külkereskedelmi vállalattal az 1971— 75-ös évekre közösen állapítják meg az ötéves árucsere struktúráját, az árakat és egyéb kereskedelmi feltételeket. Ez a szovjet vállalat képviseli a Centro­­szojuz szovjet szövetkezeti szervezetet. • Szovjet szakszervezeti küldöttség ér­kezett kedden az NSZK-ba. A küldött­ség nyolcnapos tartózkodása során ta­lálkozik Heinemann szövetségi elnök­kel, a munkaügyi miniszterrel, és láto­gatást tesz néhány nagyobb ipari vál­lalatnál. A Kenya, Tanzánia és Uganda 52 mil­lió 800 ezer dolláros kölcsönt kap a Világbanktól a vasúti és hírközlő há­lózat fejlesztésére. A kölcsönt megoszt­va kapja a két nagy kelet-afrikai kor­poráció: a vasút, valamint a posta és hírközlési szervezet. A hírközlőhálózat kiépítéséhez 5 200 000 dollárral Svéd­ország is hozzájárul. • Grisin szovjet külkereskedelmi mi­niszterhelyettes kedden Moszkvában fo­gadta Guerrerót, az UNCTAD főtitká­rát. Megvitatta vele az ENSZ Kereske­delmi és Fejlesztési Konferenciájának tevékenységét. Piacközösségek ás diszkrimináció A GATT kereskedelempolitikai rész­legének vezetője, W. Solberg Oslóban nyilatkozott a regionális piaci csopor­toknak a világkereskedelemre gyakorolt hatásáról. Véleménye szerint ezek az alakulatok a világkereskedelemben sza­kadást és súlyos problémát okoznak. Attól tart, hogy az Európai Gazdasági Közösség küszöbönálló kibővítése más országokkal szemben növekvő diszkri­minációval jár együtt. Igen nagy jelen­tőségű nemzetközi tárgyalások kellenek ahhoz, hogy a világkereskedelem­ szét­esését meg i, lehessen előzni. Véleménye szerint a világkereskede­lemnek több mint a fele jelenleg már a piacközösségeken belül bonyolódik le. Ezeknek tagjai az egymás közötti ke­reskedelmet a GATT előírásainak meg­felelően liberalizálták, de fenntartották a korlátozásokat a külső országokkal szemben. Az a tény, hogy a Közös Piacon belüli kereskedelem sokkal nagyobb mértékben emelkedett, mint a tagállamoknak a Közös Piacon kívüli államokkal való árucseréje, azt bizonyítja, hogy a diszkriminá­ciónak hátrányos következményei van­nak a kívül álló országokra nézve — fejezte be a nyilatkozatát W. Solberg. (Reuter) Elektronikus adatfeldolgozó berendezések Ausztriában Ausztriában jelenleg kereken 400 adatfeldolgozó berendezés található, amelyeknek 80 százalékát bérelték és 10 százaléka van az üzemek tulajdo­nában. Ez azt jelenti, hogy minden 17 000 lakosra jut egy elektronikus adatfeldolgozó berendezés, míg a szomszédos Svájcban minden 6000 lakosra. Ledl, az IBM ausztriai eladási rész­legének vezetője a sajtó képviselői­vel folytatott beszélgetésében utalt arra, hogy az elektronikus adatfeldol­gozó-rendszerek méreteit az előállítók igyekeznek csökkenteni. Ezzel alkal­massá teszik e berendezéseket a kis- és középüzemek speciális feladatainak megoldására, ily módon lehetőséget adva azoknak is a komputerek fel­­használására. Az új komputerek új viszonyt hoz­nak létre az ár és a teljesítmény vonatkozásában. Nem igényelnek nagy beruházási költséget és helyszükségle­tük is csekély (körülbelül 7 négyzet­­méter). Üzemben tartásukhoz 2—4 személy elegendő. Az IBM e területen kifejlesztette System—3 komputer-rendszerét, s ezt távfeldolgozó (tele-processing) csatla­kozással fogja ellátni. Mint Ledl kö­zölte, e komputer-típusból eddig már harminc darabot el-, illetve bérbe adtak, s a vállalat reméli, hogy ez a szám az év végéig eléri az ötvenet. (APA) Lengyel rendelés a Krupp Művektől Az esseni Friedrich Krupp GmbH megbízást kapott a lengyel Polimex külkereskedelmi vállalattól, hogy a plocki olajfinomító kibővítésére új vegyi gyárat tervezzen, szállítson és szereljen fel. A gyár, amelynek 1973 januárjában kell megindulnia, magas tisztaságú paxilolt állít elő. Évi kapacitása 48 ezer tonna lesz. A megbízás pénzügyi lebonyolításá­ról nem adtak tájékoztatást. (Reuter) A holland vegyipar forgalma Hollandia vegyiparának tavalyi el­adási forgalma 8,6 milliárd holland fo­rint volt, szemben az előző évben elért 7,5 milliárdos forgalommal. A vegy­ipar forgalma 1969-ben az ország egész ipari értékesítésének 12 százalékára emelkedett, az előző évi 11,2 százalék­ról. Az iparág exportjának értéke 1969- ben 6,1 milliárd holland forintra nőtt az 1968. évi 5,2 milliárdról, a beruházá­sok pedig 1,3 milliárd forintot tettek ki. (Reuter) Peru és a külföldi tőke A perui kormány nemcsak a befekte­tett tőke visszanyerésének időszakában garantálja a külföldi beruházók jogait, hanem mindaddig, amíg azok ésszerű profithoz jutnak — közölte az ország iparügyi minisztere. A miniszter a pe­rui iparpolitika új irányzata iránt ér­deklődő külföldi nagyköveteknek adott tájékoztatást. Kijelentette, hogy „ész­szerű hasznon” mintegy 8 százalékot értenek, de ez nem jelenti okvetlenül azt, hogy a profit nem lehet nagyobb ennél. Az állam elégedett lesz akkor, ha a profit eléri a kitűzött célt és ha a 8 százalék fölötti nyereséget újból Peru­ban ruházzák be. (Reuter) Az indiai acélipar fejlesztése Az indiai állami acélvállalatok ter­melését a jelenlegi 9 millió tonnáról 20 millió tonnára akarják emelni 1980-ig, jelentette ki az ország acélipari minisztere. A kormány három új acél­mű felállítása mellett döntött, s ugyan­akkor bővíti a meglevő bhilai és boká­ról üzemeket. (Reuter) Wirtschaftliche Mitteilungen M Informations Economiques Izrael nyersanyagokban szegény or­szág, a foszfátokon kívül egész nyers- és fűtőanyagszükségletét importálni kénytelen. Ezért nagymértékben van a kivitelre ráutalva. Kezdetben gazda­ságának alapja az agrártermelés volt, közben jelentős ipart is kiépített. Az 1967. évi háború óta a katonai kiadások az ország erőforrásainak szá­mottevő részét veszik igénybe. Emel­lett gazdasági kapcsolatai a szomszé­dos államokkal teljesen megszűntek, ez pedig fokozott mértékben nehezíti az ország külgazdasági helyzetét. Izrael exportja 1968-ban 16,6 szá­zalékkal, 1969-ben pedig 13,5 százalék­kal emelkedett és az utóbbi évben elérte a 684 millió dollárt. Az import összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütem­ben, éspedig 1968-ban 43,7 százalékkal, 1969-ben pedig 19 százalékkal emel­kedett és elérte az 1290 millió dollárt. Ennek folytán az ország kereskedelmi deficitje az 1968. évi 453 millió dol­lárról 1969-ben 606 millió dollárra szökött fel. Az ország gazdasági forgalma na­gyobb részben Nyugat-Európára és az Egyesült Államokra összpontosul. Izrael külgazdasági nehézségei Ezekkel 1958-ban összes kereskedelmi forgalmának még csak 3/1-ét, az el­múlt évben viszont már annak aer­ ét bonyolította le. Az export 54 százalé­ka Nyugat-Európába, 19 százaléka pe­dig az USA-ba irányul; az importnak 61 százaléka Nyugat-Európából, 24 százaléka pedig az USA-ból ered. Nagyarányú fizetési deficitjét az or­szág részben nemzetközi társadalmi szervezetek gyűjtéseiből és egyéni ado­mányokból, részben az NSZK által fi­zetett jóvátételből, valamint magáno­soknak folyósított kártérítésekből, vé­gül pedig amerikai segélyekből és a bevándorlók tőkeátutalásaiból igyek­szik fedezni. A kormány adó- és egyéb kedvezményekkel ösztönzi a kül­földi tőke izraeli befektetéseit. Ezek azonban nem jelentékenyek és 1968- ban négy év előtti szintjüknek már csak egyharmadára rúgtak. Ilyen körülmények között az ország 1968—71. évi gazdasági terve csak irányszámokat tartalmazhat, ugyanis hiába tervezik meg a legkorszerűbb iparágak, kiépítését, amikor az ehhez szükséges tőke hiányzik. (1970. évi 9. szám.) VILÁGGAZDASÁG A VILÁGSAJTÓBÓL SKOHOMUHeCKHH A gazdasági reform fanema és az ösztönzési alap A Szovjetunióban a herszoni kom­bájngyártó üzem 1968. január 1. óta dolgozik a tervezés és gazdasági ösztön­zés új rendszere alapján. Az üzem az anyagi ösztönzés alapjának felhasználá­sa, a vállalati dolgozók premizálása te­rén több érdekes újítást alkalmazott. Az új gazdasági rendszerben működő vállalatok többsége a prémiumot az egyes műhelyek dolgozóinak a vállalati közös alapból fizeti ki. A herszoniak úgy vélik, hogy ez csökenti a gazdasági el­számolás hatékonyságát, az egyes gaz­dasági egységek ösztönzésének mértéke nem függ közvetlenül saját tevékenysé­gük eredményeitől. Ők másképp jártak el, műhelyalapokat létesítettek. A mun­kások, a műszakiak és az alkalmazot­tak folyó premizálását, a jutalmak ki­osztását, a műhelyen belüli munkaver­seny premizálását és az anyagi segélyek kiutalását a műhelyek és osztályok ha­táskörébe utalták. A vállalati központi alapból csak a különösen fontos felada­tok premizálását és a műhelyek közötti szocialista munkaverseny díjazását fe­dezték. Az ösztönzési alapot a műhe­lyek a bér százalékában kapták, figye­lembe véve az adott műhely termelésé­nek jövedelmezőségét és a munkater­melékenység emelkedését. A premizálási feltételek általában megfelelnek a reform keretében műkö­dő vállalatok gyakorlatának. Némi kü­lönbség mutatkozik azonban a vezetők, a műszaki munkatársak és az alkalma­zottak jutalmazása terén. Ezek a dolgo­zók anyagilag érdekeltek az adott mű­hely jövedelmében, az álló- és forgó­eszközök hatékony felhasználásában, a jövedelmezőség szintjében, az áruvá­lasztéki terv teljesítésében, a munkater­melékenységi feladatok végrehajtásá­ban. A művezetők az árukibocsátási terv teljesítéséért és műhelyük munka­termelékenységének növekedéséért kap­nak prémiumot. Mint az ország egyéb vállalataiban, itt is vannak a kötelező premizálási feltételek mellett kiegészítő, az egyes műhelyek és osztályok sajátosságait tükröző követelmények. A kiegészítő feltételek általában a prémium csök­kentését írják elő bizonyos követel­mények nem teljesítéséért. Herszon­­ban ezzel szemben a prémiumot nö­velték meghatározott kiegészítő fel­tételek teljesítése esetén. Büntetés helyett jutalmazás — ez jó pszicholó­giai ösztönző. Az egyes üzemegységek prémiumke­retét két részre osztották. A nagyobb részt, a keret 75 százalékát, a kötelező feltételek teljesítéséért, a fennmaradó 25 százalékot a kiegészítő feltételek betartásáért fizetik ki. A szocialista munkaverseny felté­teleit a gazdasági reform követel­ményeinek figyelembevételével dolgoz­ták ki. Előírták az egyenletes mun­karitmust, a jövedelmezőség és haszon maximális szintjének elérését, a ter­mékek jó minőségét. Figyelembe ve­szik a munkafegyelem és a munka­­védelmi előírások betartását, az újí­tási terv teljesítését, a termelés ész­­szerűsítését. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a kollektíva tevékenységét sokoldalúan értékeljék és reálisan összehasonlíthassák az eltérő létszámú egységek munkáját. Az anyagi és erkölcsi ösztönzés se­gítségével az üzemben a munka ter­melékenysége két év alatt 13,2 szá­zalékkal nőtt és a termelékenység biz­tosította a termelés növekedésének négyötödét. Figyelemre­­ méltó a hidegnyomó­műhely tapasztalata. A műhelyben felmerülő jellegzetes termelési nehéz­ségek esetén nem fizettek prémiumot úgynevezett „különösen fontos terme­lési feladatok” teljesítéséért, mint ál­talában szokásos. Egy műhelyben, mely nem egyenletes ütemben dolgozik, minden apróság, a munka rossz elő­készítése a hó végére „különösen fon­tos feladatot” ró a dolgozókra. Ebben az esetben az anyagi ösztönzés a hó­végi hajrát és a rohammunkát jutal­mazná. A műhely vezetői, a pártszer­vezet és a szakszervezeti bizottság a munkaversenyt a helyes termelési rit­mus betartására használták fel. A munka termelékenysége a műhelyben két év alatt 19 százalékkal emelke­dett, és ez biztosította a termelés össznövekedését. Az üzem tapasztalata ismételten bizonyítja, hogy a gazdasági reform kedvező feltételeket teremt a termelés hatékonyságának komoly növelésére. (1970. évi 20. szám.) ­ NACHRICHTEN Növekedett a spanyol FÜ­R AUSSEN HAN­DEL külkereskedelem deficitje A spanyol kereskedelmi mérleg 1969. évi passzív egyenlege kereken 390 millió dollárral, vagyis 25,6 százalék­kal volt nagyobb az egy évvel koráb­binál. Az export nagyjából hasonló mértékben növekedett, mint az im­port. A spanyol export az importnak még a felét sem fedezi. Ez rendkívül ked­vezőtlenül befolyásolja a fizetési mér­leget és igénybe veszi a devizatarta­lékokat, ami a spanyol gazdaság leg­utóbbi fejlődésének aggasztó irány­­zatásra utal. A kereskedelmi mérleg jelentős hiánya csupán a társadalmi termék túlzott növekedési ütemének következménye, úgyhogy a konjunk­túra általános fékezésétől várják, hogy a külkereskedelem alkalmazkodjék a jelenlegi fejlesztési terv mutatóihoz. 1968-hoz képest 1969-ben a spanyol import 20,2 százalékkal 4232,9 millió dollárra nőtt. Különösen jelentékeny volt az abszolút értékben bekövetke­zett változás a nem nemesfémeknél és az ezekből készült termékeknél, to­vábbá gépeknél, készülékeknél, vil­lamossági cikkeinél, vegyipari termé­keknél és szállítóeszközöknél. Az EGK a részesedését a spanyol importból az 1968-as 34,1 százalékról 34,7 százalékra javította, míg az EFTA-é 15,8 százalékról 14,8 százalékra csökkent. Észak- és Latin-Amerika 28,3 százalékkal, a kelet-európai országok pedig 1,9 százalékkal vettek részt a spanyol importból. Spanyolország exportja az előző év­hez képest 19,6 százalékkal 1900,2 millió dollárral emelkedett, amiben legnagyobb szerepe az ipari termékek exportjának növekedése játszott. A legnagyobb mennyiségi javulást a köz­lekedési eszközök, gépek, készülékek, villamossági cikkek, étkezési zsiradé­kok és olajok, textiláruk és cipők kivitelénél érték el. Feltűnő volt a viszonylagos változás az­ étkezési zsi­radékoknál és olajoknál (+ 115,1%), cipőknél (-1­­49,5%), valamint vas és acélnál (+ 46,4%). A Közös Piac országaiba irányuló spanyol export az 1968. évi 454 millió dollárról 31,9 sázalékkal 597,7 millióra nőtt. Az 1968—71-es fejlesztési terv az import évi 6,8 százalékos és az export 11,8 százalékos növekedését irányozza elő. Nyilvánvaló, hogy az 1969-es ered­mények ezeknek a tervszámoknak távolról sem felelnek meg. Ezért a spanyol külkereskedelempolitika a fi­zetési mérleg krízisének elkerülése érdekében azt a célt tűzte maga elé, hogy az importot korlátozza és az exportot ösztönzi. (1970. május 20.)

Next