Világgazdaság, 1970. május (2. évfolyam, 83/328-102/347. szám)
1970-05-28 / 100. (345.) szám
*W. 1970. MÁJUS 28. HOGYAN ALAKUL KÍNA IMPORTJA 1980-IG? A Business International kiadványa elemzést közöl a kínai piac várható felvevőképességéről. Megállapítja, hogy a Kínai Népköztársasággal folytatott kereskedelem nemcsak számos európai és japán cég számára bizonyult hasznosnak, hanem a Nixon-kormány liberalizálási intézkedései nyomán több amerikai vállalat is hasznot húz belőle. A cikk időszerűnek tartja megvizsgálni, hogy ma tulajdonképpen mit jelent a kínai piac és hová fejlődik 10 év alatt, továbbá milyen vállalatoknak van legjobb esélye szállítási szerződések kötésére ? Ezekre a kérdésekre próbál választ adni az Amerikai—Kínai Kapcsolatok Bizottságának tanulmánya. „A kínaiamerikai kereskedelem kilátásai” című írásában Robert F. Dernberger arra a józan következtetésre jut, hogy Kína importja 1980-ban aligha fogja meghaladni a 4,9 milliárd dollárt. Ez valamivel kevesebb a mindössze 8 milliós Svédország 1968-as importjánál és valamivel több Ausztrália behozatalánál. Igen figyelemre méltó Dernberger professzor előzetes becslése Kína 1980-as exportjának szerkezetéről (lásd a táblázatot!). A teljes import értéke várhatólag 172 százalékkal haladja meg az 1965—67-es szintet. Az import leglényegesebb tétele, az ásványok és fémek behozatala a becslés szerint 275 százalékkal növekszik — hasonlóan a nehézipari termelés és beruházás növekedéséhez — és 1,5 milliárd dolláros értéke Kína 1980-as importjának 30 százalékát teszi majd ki. A gépek és felszerelések importja 1,2 milliárd dollár értékkel megmarad a jelenlegi 25 százalékos szinten, míg a vegyipari termékek importja a belföldi műtrágyagyártás fejlődése nyomán lassabban növekszik, mint az import egésze. A leggyorsabban azoknak az állati és növényi nyersanyagoknak (pl. fa, gumi) az importja nő, amelyekre a gyorsan fejlődő kínai könnyűiparnak szüksége van, bár ez az egész 1980-as kínai behozatalnak legfeljebb csak 10 százalékára rúg. A mezőgazdasági és a könynyűipari termelés várt gyors növekedése azt is jelenti, hogy sok eddig importált cikket gyártanak belföldön, ami fékezi a textíliák és készáruk (pl. textil-nyersanyag, papíráru, fogyasztói iparcikkek) behozatalának növekedését. Még nehezebb megjósolni, hogy Kína 1980. évi importjából hogyan részesedhetnek az amerikai cégek. Ez elsősorban politikai tényezőktől függ: attól, hogy az USA folytatja-e a kínai kereskedelmet korlátozó intézkedések lazítását és attól, hogy Kína megengedi-e külkereskedelmi vállalatainak, hogy amerikai cégekkel kössenek üzleteket, vagy — ahogy jelenleg áll a dolog — továbbra is megtiltja ezt. Feltételezve, hogy az USA hozzájárul a nem stratégiai áruk forgalmához, kibővíti a hitelfeltételeket, sőt esetleg eltörli a Kínával kapcsolatos megkülönböztetést és a stratégiai áruk jegyzékét leszállítja arra a mértékre, amely Kelet-Európára vonatkozik, továbbá feltételezve azt is, hogy Kína hajlandó Amerikával éppen úgy kereskedni, mint Nyugat-Európával és Japánnal . Dernberger az 1980-ban várható kínai—amerikai áruforgalom közepes értékét mindkét irányban 200—200 millió dollárra becsüli. Peszszimista becsléssel csupán 25—25 millió dolláros forgalomról kellene beszélni, míg a helyzet optimista felmérése szerint az USA 200 millió dollár értéket importálna Kínából és 325 millió dollárt exportálna oda. A tanulmány azonban végül arra a következtetésre jut, hogy Kínának 1980-ban tulajdonképpen nem is lesz szüksége az Amerikával folytatott kereskedelemre, mert 4,9 milliárd dolláros exportját és ezzel egyenértékű importját jelenlegi kereskedelmi partnereivel is le tudja majd bonyolítani. (Ez alól leginkább kivételt képezhet a kínai pamutáruexport, amely a többi ázsiai textiltermelő országok versenyébe és az amerikai protekcionalizmusba ütközhet, valamint a kínai műtrágyaimport, amely iránt jóval nagyobb kereslet várható, mint amennyit nem amerikai forrásból be lehet szerezni.) Az is világos, hogy az amerikai cégek erőfeszítései a kínai importpiacból való részesedésük érdekében azoknak az európai és japán cégeknek az éles versenyébe fognak ütközni, amelyek ma is kereskednek Kínával. Mindez azt is jelenti, hogy az amerikai szállítóknak — noha abban az előnyös helyzetben vannak, hogy komplex gépi berendezéseket és specializált termékeket tudnak kínálni — éles versenyben kell leküzdeniük a kínaiak Amerika-ellenes beállítottságát. Kína importja 1980-ban Index (1965—67 = = 100) % Érték (milliárd US $) Egész Import 272 100 4,90 Élelmiszerek 1005 0,25 Állati és növényi termékek 500 10 0,50 Textiláru • 1505 0,25 Ásványok és fémek 375 30 1,50 Vegyianyagok 250 15 0,70 Gépek és felszerelések 350 25 1,20 Késztermékek 2505 0,25 Egyéb 2505 0,25 # Avramov bolgár miniszterelnök-helyettes, külkereskedelmi miniszter és Wickman svéd iparügyi miniszter Stockholmban aláírta a két ország első tudományos-műszaki és ipari együttműködési egyezményét, amely új lehetőségeket nyit a bolgár—svéd ipari kooperáció fejlesztésében. # A Szovjetunió három állatorvosi laboratórium felszerelését vállalta Afganisztánban. Az erről szóló megállapodást kedden írták alá Kabulban. A laboratóriumokban az első két év folyamán szovjet szakemberek nyújtanak segítséget afgán kollégáiknak. Az egyezmény szerint a Szovjetunió segíti az afgán mezőgazdaságot a növénybetegségek elleni küzdelemben is. Toma Granfil, a jugoszláv szövetségi kormány tagja ötnapos látogatásra Bukarestbe utazott, ahol tárgyalásokat folytat a két ország közötti gazdasági együttműködésről, kooperációs és egyéb gazdasági kérdésekről. • Zürichben megnyílt a 10. európai bútoripari vásár. A vásáron 10 000 négyzetméternyi alapterületen 10 ország 182 kiállítója mutatja be termékeit. A Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági küldöttsége elutazott Pekingből, miután katonai és gazdasági segélyről szóló egyezményt írt alá a Kínai Népköztársasággal — jelenti szerdán az Új Kína hírügynökség. A Nemzetközi Olivaolajtanács pénteken Athénben ülést tart, amelyen jóváhagyják az 1969—70-es évi termés adatait, megvitatják az olívaolaj kereskedelmi politikájának koordinálásával és a nemzetközi piac hosszú távú ellenőrzésével kapcsolatos kérdéseket. • A japán és az angol kormány képviselői Tokióban légiforgalmi megállapodást írtak alá. Ennek értelmében a BEA jogot kapott arra, hogy repülőgépeit Moszkván és Szibérián át Tokióba közlekedtethesse. Viszonzásul a Japan Air Lines (JAL) Londonig meghosszabbítja Szibérián át Moszkvába közlekedő repülőjáratát. • Líbia kőolaj- és bányaügyi minisztere szerdán Párizsba utazott, hogy olajipari együtműködésről folytasson tárgyalásokat a francia kormánnyal. • Az Al Gumhurija című kairói lap szerint a spanyol iparügyi miniszter június második felében a két ország közötti vegyipari, textilipari és autógyártási együttműködésről folytatandó tárgyalásokra Kairóba látogat. • Karl Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter június 25. és 27. között hivatalos látogatásra Norvégiába utazik. A W(§] JELENTI . A kelet-európai és a fejlődő országokból származó import fokozása érdekében a jugoszláv szövetségi gazdasági kamara javaslatot készít az igazgató bizottság ülésére, hogy szüntessék meg az akkreditív megnyitásához szükséges 30 százalék dinárban történő lefizetését, továbbá, hogy hosszabbítsák meg a dinárbefizetés határidejét az importált árukra vonatkozóan, 5, 7 vagy 9 hónapra. • A rendszámtáblát kapott új nyugatnémet gépjárművek száma áprilisban elérte a 265 500-at, szemben a márciusi 237 200-zal. Ezen belül a jegyzékbe vett személygépkocsik száma 11,5 százalékkal 221 800-ra emelkedett. • Guayana kormányának gazdaságpolitikájában fontos részt jelent az iparban és kereskedelemben történő állami beavatkozás növelése. Ennek érdekében a jelenleg a bauxitipari lehetőségeket tanulmányozzák. Ezt az iparágat Guayanában az Alcan Aluminium Ltd. és a Reynolds Metals Co. ellenőrzi, a munkások száma 7000. • Georg Leber, az NSZK közlekedésügyi minisztere Tokióban elvi megállapodást kötött arról, hogy Japán és az NSZK együttműködik az óránként 500 kilométeres sebességgel haladó „lineáris motorvonat” kikísérletezésében. • A belgrádi Jugoslavijakomerc, a spliti Dalmakotex, és a szarajevói Unionimpex megállapodott abban, hogy a moszkvai Szojuzkoponestorg külkereskedelmi vállalattal az 1971— 75-ös évekre közösen állapítják meg az ötéves árucsere struktúráját, az árakat és egyéb kereskedelmi feltételeket. Ez a szovjet vállalat képviseli a Centroszojuz szovjet szövetkezeti szervezetet. • Szovjet szakszervezeti küldöttség érkezett kedden az NSZK-ba. A küldöttség nyolcnapos tartózkodása során találkozik Heinemann szövetségi elnökkel, a munkaügyi miniszterrel, és látogatást tesz néhány nagyobb ipari vállalatnál. A Kenya, Tanzánia és Uganda 52 millió 800 ezer dolláros kölcsönt kap a Világbanktól a vasúti és hírközlő hálózat fejlesztésére. A kölcsönt megosztva kapja a két nagy kelet-afrikai korporáció: a vasút, valamint a posta és hírközlési szervezet. A hírközlőhálózat kiépítéséhez 5 200 000 dollárral Svédország is hozzájárul. • Grisin szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes kedden Moszkvában fogadta Guerrerót, az UNCTAD főtitkárát. Megvitatta vele az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának tevékenységét. Piacközösségek ás diszkrimináció A GATT kereskedelempolitikai részlegének vezetője, W. Solberg Oslóban nyilatkozott a regionális piaci csoportoknak a világkereskedelemre gyakorolt hatásáról. Véleménye szerint ezek az alakulatok a világkereskedelemben szakadást és súlyos problémát okoznak. Attól tart, hogy az Európai Gazdasági Közösség küszöbönálló kibővítése más országokkal szemben növekvő diszkriminációval jár együtt. Igen nagy jelentőségű nemzetközi tárgyalások kellenek ahhoz, hogy a világkereskedelem szétesését meg i, lehessen előzni. Véleménye szerint a világkereskedelemnek több mint a fele jelenleg már a piacközösségeken belül bonyolódik le. Ezeknek tagjai az egymás közötti kereskedelmet a GATT előírásainak megfelelően liberalizálták, de fenntartották a korlátozásokat a külső országokkal szemben. Az a tény, hogy a Közös Piacon belüli kereskedelem sokkal nagyobb mértékben emelkedett, mint a tagállamoknak a Közös Piacon kívüli államokkal való árucseréje, azt bizonyítja, hogy a diszkriminációnak hátrányos következményei vannak a kívül álló országokra nézve — fejezte be a nyilatkozatát W. Solberg. (Reuter) Elektronikus adatfeldolgozó berendezések Ausztriában Ausztriában jelenleg kereken 400 adatfeldolgozó berendezés található, amelyeknek 80 százalékát bérelték és 10 százaléka van az üzemek tulajdonában. Ez azt jelenti, hogy minden 17 000 lakosra jut egy elektronikus adatfeldolgozó berendezés, míg a szomszédos Svájcban minden 6000 lakosra. Ledl, az IBM ausztriai eladási részlegének vezetője a sajtó képviselőivel folytatott beszélgetésében utalt arra, hogy az elektronikus adatfeldolgozó-rendszerek méreteit az előállítók igyekeznek csökkenteni. Ezzel alkalmassá teszik e berendezéseket a kis- és középüzemek speciális feladatainak megoldására, ily módon lehetőséget adva azoknak is a komputerek felhasználására. Az új komputerek új viszonyt hoznak létre az ár és a teljesítmény vonatkozásában. Nem igényelnek nagy beruházási költséget és helyszükségletük is csekély (körülbelül 7 négyzetméter). Üzemben tartásukhoz 2—4 személy elegendő. Az IBM e területen kifejlesztette System—3 komputer-rendszerét, s ezt távfeldolgozó (tele-processing) csatlakozással fogja ellátni. Mint Ledl közölte, e komputer-típusból eddig már harminc darabot el-, illetve bérbe adtak, s a vállalat reméli, hogy ez a szám az év végéig eléri az ötvenet. (APA) Lengyel rendelés a Krupp Művektől Az esseni Friedrich Krupp GmbH megbízást kapott a lengyel Polimex külkereskedelmi vállalattól, hogy a plocki olajfinomító kibővítésére új vegyi gyárat tervezzen, szállítson és szereljen fel. A gyár, amelynek 1973 januárjában kell megindulnia, magas tisztaságú paxilolt állít elő. Évi kapacitása 48 ezer tonna lesz. A megbízás pénzügyi lebonyolításáról nem adtak tájékoztatást. (Reuter) A holland vegyipar forgalma Hollandia vegyiparának tavalyi eladási forgalma 8,6 milliárd holland forint volt, szemben az előző évben elért 7,5 milliárdos forgalommal. A vegyipar forgalma 1969-ben az ország egész ipari értékesítésének 12 százalékára emelkedett, az előző évi 11,2 százalékról. Az iparág exportjának értéke 1969- ben 6,1 milliárd holland forintra nőtt az 1968. évi 5,2 milliárdról, a beruházások pedig 1,3 milliárd forintot tettek ki. (Reuter) Peru és a külföldi tőke A perui kormány nemcsak a befektetett tőke visszanyerésének időszakában garantálja a külföldi beruházók jogait, hanem mindaddig, amíg azok ésszerű profithoz jutnak — közölte az ország iparügyi minisztere. A miniszter a perui iparpolitika új irányzata iránt érdeklődő külföldi nagyköveteknek adott tájékoztatást. Kijelentette, hogy „észszerű hasznon” mintegy 8 százalékot értenek, de ez nem jelenti okvetlenül azt, hogy a profit nem lehet nagyobb ennél. Az állam elégedett lesz akkor, ha a profit eléri a kitűzött célt és ha a 8 százalék fölötti nyereséget újból Peruban ruházzák be. (Reuter) Az indiai acélipar fejlesztése Az indiai állami acélvállalatok termelését a jelenlegi 9 millió tonnáról 20 millió tonnára akarják emelni 1980-ig, jelentette ki az ország acélipari minisztere. A kormány három új acélmű felállítása mellett döntött, s ugyanakkor bővíti a meglevő bhilai és bokáról üzemeket. (Reuter) Wirtschaftliche Mitteilungen M Informations Economiques Izrael nyersanyagokban szegény ország, a foszfátokon kívül egész nyers- és fűtőanyagszükségletét importálni kénytelen. Ezért nagymértékben van a kivitelre ráutalva. Kezdetben gazdaságának alapja az agrártermelés volt, közben jelentős ipart is kiépített. Az 1967. évi háború óta a katonai kiadások az ország erőforrásainak számottevő részét veszik igénybe. Emellett gazdasági kapcsolatai a szomszédos államokkal teljesen megszűntek, ez pedig fokozott mértékben nehezíti az ország külgazdasági helyzetét. Izrael exportja 1968-ban 16,6 százalékkal, 1969-ben pedig 13,5 százalékkal emelkedett és az utóbbi évben elérte a 684 millió dollárt. Az import összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben, éspedig 1968-ban 43,7 százalékkal, 1969-ben pedig 19 százalékkal emelkedett és elérte az 1290 millió dollárt. Ennek folytán az ország kereskedelmi deficitje az 1968. évi 453 millió dollárról 1969-ben 606 millió dollárra szökött fel. Az ország gazdasági forgalma nagyobb részben Nyugat-Európára és az Egyesült Államokra összpontosul. Izrael külgazdasági nehézségei Ezekkel 1958-ban összes kereskedelmi forgalmának még csak 3/1-ét, az elmúlt évben viszont már annak aer ét bonyolította le. Az export 54 százaléka Nyugat-Európába, 19 százaléka pedig az USA-ba irányul; az importnak 61 százaléka Nyugat-Európából, 24 százaléka pedig az USA-ból ered. Nagyarányú fizetési deficitjét az ország részben nemzetközi társadalmi szervezetek gyűjtéseiből és egyéni adományokból, részben az NSZK által fizetett jóvátételből, valamint magánosoknak folyósított kártérítésekből, végül pedig amerikai segélyekből és a bevándorlók tőkeátutalásaiból igyekszik fedezni. A kormány adó- és egyéb kedvezményekkel ösztönzi a külföldi tőke izraeli befektetéseit. Ezek azonban nem jelentékenyek és 1968- ban négy év előtti szintjüknek már csak egyharmadára rúgtak. Ilyen körülmények között az ország 1968—71. évi gazdasági terve csak irányszámokat tartalmazhat, ugyanis hiába tervezik meg a legkorszerűbb iparágak, kiépítését, amikor az ehhez szükséges tőke hiányzik. (1970. évi 9. szám.) VILÁGGAZDASÁG A VILÁGSAJTÓBÓL SKOHOMUHeCKHH A gazdasági reform fanema és az ösztönzési alap A Szovjetunióban a herszoni kombájngyártó üzem 1968. január 1. óta dolgozik a tervezés és gazdasági ösztönzés új rendszere alapján. Az üzem az anyagi ösztönzés alapjának felhasználása, a vállalati dolgozók premizálása terén több érdekes újítást alkalmazott. Az új gazdasági rendszerben működő vállalatok többsége a prémiumot az egyes műhelyek dolgozóinak a vállalati közös alapból fizeti ki. A herszoniak úgy vélik, hogy ez csökenti a gazdasági elszámolás hatékonyságát, az egyes gazdasági egységek ösztönzésének mértéke nem függ közvetlenül saját tevékenységük eredményeitől. Ők másképp jártak el, műhelyalapokat létesítettek. A munkások, a műszakiak és az alkalmazottak folyó premizálását, a jutalmak kiosztását, a műhelyen belüli munkaverseny premizálását és az anyagi segélyek kiutalását a műhelyek és osztályok hatáskörébe utalták. A vállalati központi alapból csak a különösen fontos feladatok premizálását és a műhelyek közötti szocialista munkaverseny díjazását fedezték. Az ösztönzési alapot a műhelyek a bér százalékában kapták, figyelembe véve az adott műhely termelésének jövedelmezőségét és a munkatermelékenység emelkedését. A premizálási feltételek általában megfelelnek a reform keretében működő vállalatok gyakorlatának. Némi különbség mutatkozik azonban a vezetők, a műszaki munkatársak és az alkalmazottak jutalmazása terén. Ezek a dolgozók anyagilag érdekeltek az adott műhely jövedelmében, az álló- és forgóeszközök hatékony felhasználásában, a jövedelmezőség szintjében, az áruválasztéki terv teljesítésében, a munkatermelékenységi feladatok végrehajtásában. A művezetők az árukibocsátási terv teljesítéséért és műhelyük munkatermelékenységének növekedéséért kapnak prémiumot. Mint az ország egyéb vállalataiban, itt is vannak a kötelező premizálási feltételek mellett kiegészítő, az egyes műhelyek és osztályok sajátosságait tükröző követelmények. A kiegészítő feltételek általában a prémium csökkentését írják elő bizonyos követelmények nem teljesítéséért. Herszonban ezzel szemben a prémiumot növelték meghatározott kiegészítő feltételek teljesítése esetén. Büntetés helyett jutalmazás — ez jó pszichológiai ösztönző. Az egyes üzemegységek prémiumkeretét két részre osztották. A nagyobb részt, a keret 75 százalékát, a kötelező feltételek teljesítéséért, a fennmaradó 25 százalékot a kiegészítő feltételek betartásáért fizetik ki. A szocialista munkaverseny feltételeit a gazdasági reform követelményeinek figyelembevételével dolgozták ki. Előírták az egyenletes munkaritmust, a jövedelmezőség és haszon maximális szintjének elérését, a termékek jó minőségét. Figyelembe veszik a munkafegyelem és a munkavédelmi előírások betartását, az újítási terv teljesítését, a termelés észszerűsítését. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a kollektíva tevékenységét sokoldalúan értékeljék és reálisan összehasonlíthassák az eltérő létszámú egységek munkáját. Az anyagi és erkölcsi ösztönzés segítségével az üzemben a munka termelékenysége két év alatt 13,2 százalékkal nőtt és a termelékenység biztosította a termelés növekedésének négyötödét. Figyelemre méltó a hidegnyomóműhely tapasztalata. A műhelyben felmerülő jellegzetes termelési nehézségek esetén nem fizettek prémiumot úgynevezett „különösen fontos termelési feladatok” teljesítéséért, mint általában szokásos. Egy műhelyben, mely nem egyenletes ütemben dolgozik, minden apróság, a munka rossz előkészítése a hó végére „különösen fontos feladatot” ró a dolgozókra. Ebben az esetben az anyagi ösztönzés a hóvégi hajrát és a rohammunkát jutalmazná. A műhely vezetői, a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság a munkaversenyt a helyes termelési ritmus betartására használták fel. A munka termelékenysége a műhelyben két év alatt 19 százalékkal emelkedett, és ez biztosította a termelés össznövekedését. Az üzem tapasztalata ismételten bizonyítja, hogy a gazdasági reform kedvező feltételeket teremt a termelés hatékonyságának komoly növelésére. (1970. évi 20. szám.) NACHRICHTEN Növekedett a spanyol FÜR AUSSEN HANDEL külkereskedelem deficitje A spanyol kereskedelmi mérleg 1969. évi passzív egyenlege kereken 390 millió dollárral, vagyis 25,6 százalékkal volt nagyobb az egy évvel korábbinál. Az export nagyjából hasonló mértékben növekedett, mint az import. A spanyol export az importnak még a felét sem fedezi. Ez rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja a fizetési mérleget és igénybe veszi a devizatartalékokat, ami a spanyol gazdaság legutóbbi fejlődésének aggasztó irányzatásra utal. A kereskedelmi mérleg jelentős hiánya csupán a társadalmi termék túlzott növekedési ütemének következménye, úgyhogy a konjunktúra általános fékezésétől várják, hogy a külkereskedelem alkalmazkodjék a jelenlegi fejlesztési terv mutatóihoz. 1968-hoz képest 1969-ben a spanyol import 20,2 százalékkal 4232,9 millió dollárra nőtt. Különösen jelentékeny volt az abszolút értékben bekövetkezett változás a nem nemesfémeknél és az ezekből készült termékeknél, továbbá gépeknél, készülékeknél, villamossági cikkeinél, vegyipari termékeknél és szállítóeszközöknél. Az EGK a részesedését a spanyol importból az 1968-as 34,1 százalékról 34,7 százalékra javította, míg az EFTA-é 15,8 százalékról 14,8 százalékra csökkent. Észak- és Latin-Amerika 28,3 százalékkal, a kelet-európai országok pedig 1,9 százalékkal vettek részt a spanyol importból. Spanyolország exportja az előző évhez képest 19,6 százalékkal 1900,2 millió dollárral emelkedett, amiben legnagyobb szerepe az ipari termékek exportjának növekedése játszott. A legnagyobb mennyiségi javulást a közlekedési eszközök, gépek, készülékek, villamossági cikkek, étkezési zsiradékok és olajok, textiláruk és cipők kivitelénél érték el. Feltűnő volt a viszonylagos változás az étkezési zsiradékoknál és olajoknál (+ 115,1%), cipőknél (-149,5%), valamint vas és acélnál (+ 46,4%). A Közös Piac országaiba irányuló spanyol export az 1968. évi 454 millió dollárról 31,9 sázalékkal 597,7 millióra nőtt. Az 1968—71-es fejlesztési terv az import évi 6,8 százalékos és az export 11,8 százalékos növekedését irányozza elő. Nyilvánvaló, hogy az 1969-es eredmények ezeknek a tervszámoknak távolról sem felelnek meg. Ezért a spanyol külkereskedelempolitika a fizetési mérleg krízisének elkerülése érdekében azt a célt tűzte maga elé, hogy az importot korlátozza és az exportot ösztönzi. (1970. május 20.)