Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)

1970-06-03 / 104. (349.) szám

1970. JÚNIUS 3. Jelentések a világ autóiparáról ÚJ NYUGATNÉMET TÖRPEAUTÓ Tudósítónktól: „Goggomobil” néven az NSZK-ban régebben kisautó volt forgalomban. Ezt a nevet most felújították, de merőben más járművet takar, mint régebben. A rövidesen piacra kerülő kiskocsi építési módja újszerű, karosszériája műanyag­gal bevont acéllemezből készül és a kocsi el van látva a kipufogó gázok mérgező hatását közömbösítő berende­zéssel. Az új kiskocsi előállítására egy 70 ezer m2 munkaterületű új gyár épült, Felső-Hessen tartományban. A termelés május végén indul. Eleinte napi 50 gép­kocsit bocsátanak ki. A kocsik kívánság szerint kétféle mo­torral készülnek. Az egyik típus 250 köbcentiméteres, 14 lóerős, a másik 400 köbcentiméteres, 20 lóerős. A maximális sebesség 90, illetve száz kilométer órán­ként. A kocsikat az építőszekrény-elv alapján gyártják. Minden újabb szer­számköltség nélkül lakókocsik, kis teher­autók és konténerkocsik is gyárthatók. A műanyagréteggel bevont acéllemezt a Salzgitter konszern fejlesztette ki. A tükörfényes műanyagréteg minden lak­kozást feleslegessé tesz. A karosszéria teljesen rozsdamentes és minden sérült része a kívánt színben kicserélhető, minthogy összecsavarozott lemezekből készül. A négyüléses kocsi 2,90 m hosszú, 1,30 m széles és 1,31 m magas. A csomagtér meglepően nagy. A beépítésre kerülő motort a Lloyd Művek gyártják. A kiskocsi ára kb. 4000 nyugatnémet márka lesz. Az első 20 ezer darab el­helyezése az eddig befutott megrendelé­sek alapján biztosítottnak látszik. ELEKTROMOS AUTÓK JAPÁNBAN Japánban egyre nagyobb tért hódí­tanak az akkumulátor hajtású elektro­mos autók, amelyek zajtalanul működ­nek és nem termelnek káros égési ter­mékeket. Több magánvállalat és közű­let már áttért a hagyományos belső égésű motorok helyett az elektromos árammal hajtott autók használatára. Az oszakai kiállításon futó elektromos taxikat például a kiállítás bezárása után tej- és fagylaltszállításra akarják átalakítani. A növekvő érdeklődésnek megfele­lően egyes gyárak folyamatosan foglal­koznak elektromos autók kifejlesztésé­vel és a tömeggyártás előkészítésével. Az új kocsik iránt sokoldalú érdeklő­dés mutatkozik. Főleg különleges szál­lítóautókat keresnek. A gyárak szerint az akkumulátor­üzemű kocsik drágábbak ugyan a ben­zinhajtású kocsiknál, de gazdaságosab­bak és élettartamuk is hosszabb. (Kyodo) AZ AUTÓIPAR MŰGUMI­­FOGYASZTÁSA A Goodyear vegyészeti részlegének vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy az USA vegyipara 1975-ben 2,25 millió tong tonna műgumit szállít az autóab­­roncs-gyáraknak, a tavaly szállított 1,7 millió tonna helyett. Szerinte a belföl­di gumifogyasztás a következő öt év alatt 3 315 000 tonnára emelkedik, ez 28 százalékkal több, mint 1969-ben. Az egész műgumifogyasztásból az abroncs­gyárak jelenleg 66,5 százalékot vesznek át, öt év múlva ez az arány eléri a 68 százalékot. (Reuter) ÚJ GÉPJÁRMŰ RÖVIDTÁVÚ SZÁLLÍTÁSRA Svédországban Kalmar Terminal néven városon belüli rövidtávú szál­lítások lebonyolítására újszerű gépjár­művet fejlesztettek ki. Az új jármű előállításánál számos újítást alkalmaz­tak. A pótkocsi rá- ,és lekapcsolása automatikusan történik, az ajtaja köz­vetlenül a vezetőülés elején van el­helyezve és két vészkijárója is van. A vezetőfülke szokatlanul tágas, az összes berendezési tárgyak a vezető keze ügyében vannak. A kocsi kormá­nya szervomotorral van ellátva és a Sebességváltója automatikus. A beépí­tett Diesel-motor 180 lóerős. A gépjármű 2,5 tonna emelőképes­ségű villásemelővel is felszerelhető. Ennek segítségével a pótkocsik meg­rakhatók. Figyelemre méltó, hogy az új gép­járművet nem adják el, hanem szer­vizzel, karbantartással és javítással együtt a megtett tonnakilométer-meny­­nyiség alapján számított használati díjért bocsátják rendelkezésre. A hasz­nálati díjat komputerrel számítják ki. (SÍP) ­ Bolgár—holland gazdasági tárgyalá­sok kezdődtek Hágában Avramov bol­gár külkereskedelmi miniszter és Ne­­lissen holland gazdaságügyi miniszter között. A tárgyalások az elmúlt évben megkötött gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás végre­hajtására, valamint a két ország gaz­dasági együttműködésének távlati fej­lesztésére vonatkoznak.­­ Csehszlovák műszaki napok kez­dődtek június 1-én Belgrádban, ahol csehszlovák szakemberek ismertetik meg az érdeklődőkkel a csehszlovák ipar legújabb vívmányait. Ugyanezen a napon a Motokov prágai külkeres­kedelmi vállalat rendezésében cseh­szlovák műszaki kiállítás nyílt a ro­mán fővárosban. A Hokkaido export-import szövetke­zeteinek társulása árucsere-egyezményt írt alá a Szovjetunióval 6 millió 400 ezer dollár értékben. A japán fél tex­tilneműeket, almát, halászhálókat és felszereléseket, valamint első ízben porcelánt, a Szovjetunió pedig haszon­fát, nyers- és fagyasztott heringet, va­lamint más fogyasztási cikkeket szállít.­­ A svéd állam megakadályozta, hogy külföldi kézbe kerüljön a fűtő-, lég­kondicionáló- és ipari vezérlő­ berende­zéseket gyártó Billman társaság. A mi­lánói Carlo Gavassi vezette nemzetkö­zi konzorcium, valamint a Svédország­ban jegyzett, de svájci érdekeket kép­viselő Euroclimate AB. tett kísérletet arra, hogy megszerezze a Billman rész­vényeinek többségét.­­ Az NDK és az NSZK között a hé­ten üzembe helyeztek 40 új telefon- és 16 telexvonalat. A két német államot ezzel 74 telefon- és 35 telexvonal köti össze. Az NDK fővárosa és Nyugat- Berlin között azonban még mindig nem állították helyre a közvetlen telefon­összeköttetést. A WGI JELENTI 0 Jelentős nikkelkészleteket fedeztek fel Jugoszlávia Koszovó-Metohija tar­tományában. A készletek meghaladják a 10 millió tonnát, nikkeltartalmuk 1,36 százalék. Az érc kitermelése iránt szá­mos külföldi cég érdeklődik.­­ A fejlődő országok gazdasági terve­zésével foglalkozó konferencia 36 or­szág 57 tervező közgazdászának rész­vételével Bonnban megkezdte munká­ját. A résztvevők megvitatják eddig szerzett tapasztalataikat, és kifejtik a jövőre vonatkozó terveiket.­­ London és Tokió között június 2-án megindult a rendszeres repülőjárat. Az erre vonatkozó megállapodás a japán JAL és a brit BOAC légitársaság kö­zött született meg. A Szibéria fölött vezető utat hetenként kétszer teszi meg a repülőgép, menetideje 14 óra 40 perc.­­ A Suchard­ Holding AG. és a Tab­­ler Chocolat AG. fuzionál. A két társa­ság igazgatótanácsa a napokban java­solta részvényeseinek az új gazdasági egység létrehozását.­­ Az Adam Opel AG, a detroiti Ge­neral Motors leányvállalata cáfolja azokat a híreszteléseket, amelyek sze­rint az Opel tárgyalásokat folytat a Wankel GmbH. képviselőivel a nyugat­német motorgyártó társaság részvé­nyei 40 százalékának felvásárlásáról. 0 A Nagy-Britanniában eladott Volks­­wagen-kocsik és kereskedelmi jármű­vek száma májusban először érte el az 5000 darabot. Ez több mint kétszerese az egy évvel korábban eladott kocsiké­nak. 0 Növekszik Libanon külkereskedelmi forgalma. Az év első három hónapjá­ban az import értéke 604 842 000 liba­noni fontot, az export pedig 175 066 000 fontot tett ki, szemben az előző év ha­sonló időszakának 461 501 000 és 135 623 000 fontos forgalmával. Libanon fő szállítója továbbra is Nagy-Britan­­nia, exportban az arab országok szere­pelnek az élen.­­ Belga kereskedelmi küldöttség tar­tózkodik Argentínában, ahol a két or­szág közötti pénzügyi együttműködés jelenlegi állapotát, és a kereskedelem fejlesztésének lehetőségeit tanulmá­nyozzák. A külkereskedelmi miniszter is a küldöttség tagja. 0 Az argentin külügyminiszter beje­lentette, hogy a közeljövőben argentin üzletemberek csoportja utazik a szocia­lista országokba. 0 A dél-afrikai tartalékbank arany­­készletei a május 22-ével zárult héten változatlanok maradtak, 700 millió rand értékben. A devizatartalékok vi­szont 69 millió randdal 908 millióra nö­vekedtek.­­ Cukornádőrlő berendezés szállításá­ról írt alá jegyzőkönyvet a csehszlovák Technoexport külkereskedelmi vállalat és a kairói cukoripari társaság. A napi 4000 tonna kapacitású cukornádőrlőt 1972-ben helyezik üzembe. MARKETING IN HUNGARY A Magyar Kereskedelmi Kamara és a Konjunktúra- és Piackutató Intézet új angol nyelvű folyóirata ismerteti: — a magyar népgazdasági ágak fej­lesztési terveit; — a tudományos-műszaki és ipari kooperációs lehetőségeket kül­földi partnerekkel. Gyakorlati tudnivalókat közöl külföldi partnereknek magyarországi üzleti kapcsolataikhoz. Magyar vállalatok a Posta Központi Hírlapirodánál közvetlenül vagy a közületi 61,066 sz. csekkbefizetési lapon, valamint átutalással a KHI MNB 215—96162 egyszámláján fizethetik elő. Díja egy évre 100,— Ft Külföldön terjeszti a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat. Előfizetési díja évi 20,— $. Előfizetés: Magyar Nemzeti Bank (Budapest 54), a Kultúra 024/7. számú számlájára. Az amerikai segélyprogram példátlan csökkentése Az Egyesült Államok jelentősen csök­kenti a külföldi segélyek összegét az új pénzügyi évben. A washingtoni képvi­selőház illetékes bizottságának most előterjesztett törvényjavaslatában csak 2,3 milliárd dollár szerepel, 575 millió dollárral kevesebb, mint amennyit Nixon kért. A javaslat csupán 1 milliárd 644 millió dollárt bocsát a Nemzetközi Fej­lesztési Ügynökség (AID) rendelkezésé­re. Az AID-programok megindulása óta még nem fordítottak ilyen kis összeget külföldi gazdasági és műszaki segítség­re. A katonai segélyre előirányzott összegeket a bizottság nem nyirbálta meg. Az amerikai történelem egyik leg­alacsonyabb külföldi segélyét tartalma­zó törvényjavaslatból a kongresszus előreláthatólag még többet is lefarag. S lehetséges, hogy elfogadásakor majd a 2 milliárd dollárt sem éri el. (Reuter) A beruházási eszközök koncentrálása az NDK-ban Tudósítónktól: Az NDK minisztertanácsa rendeletet hozott az amortizációs és a nettónye­­reség-alap képzésről és felhasználásá­ról az 1971—75 távlati tervidőszakra. A rendeletben alapvetően új, hogy az állami vállalatok és kombinátok az ed­digi kétéves normatívák helyett, az egész távlati tervidőszakra vonatko­zóan kapják meg az előírásokat a net­tó nyereség és az amortizáció befizeté­sére. A rendelkezés célja, hogy hosz­­szabb távra tervezhessenek az álammal szembeni kötelezettségek teljesítése után megmaradt anyagi eszközökkel és koncentráltabban használhassák fel őket a legfontosabb beruházásokra, el­sősorban egész rendszerek automatizá­lására és a komplex racionalizálásra. A beruházási eszközök összevonása 1969—70-ben főleg abban jut kifejezés­re, hogy számos nagy teljesítőképességű kombinátot hoztak, illetve hoznak lét­re. 1971-től valamennyi megyei és ta­nácsi irányítású ipari és építőipari vál­lalat is ennek az elvnek az alapján fog dolgozni, a közlekedést, a postát, és a távközlést is beleértve. Az 1971—75-re vonatkozó előirányzat szerint a válla­latoknak és kombinátoknak a nettó nyereség maximum 70, de minimum 40 százalékát kell az állam részére be­fizetniük. Ghana hitelezőinek értekezlete Május 27—28-án megbeszélést tar­tottak Londonban Ghana hitelezői. Megegyeztek, hogy július 7-re újabb nemzetközi konferenciát hívnak össze. A májusi megbeszélésen a ghanai kor­mány kérelmét feltáró dokumentumot tanulmányozták, foglalkoztak a Ghana gazdasági újjáépítéséhez szükséges in­tézkedésekkel és megtárgyalták, mi­lyen hatással volt a hitelek visszafize­tésének elhalasztására hozott 1966. és 1968. évi döntés. A megbeszélésen Ausztrália, Belgium, Franciaország, az NSZK, Izrael, Olasz­ország, Japán, Hollandia, Norvégia, az Egyesült Államok és Anglia küldöttei, valamint Kanada, Spanyolország, Svájc, a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap megfigyelői vettek részt. Be­avatottak 3—500 millió font sterlingre becsülik Ghána összes adósságait. A május végi megbeszélésen született döntést nem hozták nyilvánosságra, csak Ghana kormányával közölték. Ghana pénzügyminisztere jelenleg egyébként az NSZK-ban tartózkodik. A látogatás végén aláírják a két or­szág segélyről és kölcsönről szóló új egyezményét. (Reuter) Harminchat ország vesz részt a poznani vásáron Tudósítónktól: A június 14-e és 23-a között tartan­dó 39. Poznani Nemzetközi Vásáron harminchat európai, ázsiai, afrikai és amerikai ország vesz részt. A közel hatezer külföldi és lengyel kiállító az áruk rendkívül széles választékát mu­tatja be, elsősorban beruházási java­kat. Görögországon, Lichtensteinen és Monacón kívül valamennyi ország ki­állítói országonként közös pavilonban mutatják be termékeiket. A­­mintegy háromezer lengyel vál­lalat mindenekelőtt beruházási javakat és ipari közfogyasztási cikkeket mutat be. Ezek között fémmegmunkáló szer­számgépekkel, textilipari gépekkel, bel­sőégésű motorokkal, vegyipari gépek­kel, a precíziós és elektrotechnikai ipar termékeivel találkozhat a látogató. Bemutatnak digitális számítógépipari gyártmányokat, mérő- és ellenőrző-mű­szereket, híradástechnikai termékeket. A fentieken­­kívül számos építő- és útépítőgép, hajómotor, élelmiszeripari gép, bányászatban és kohászatban al­kalmazott gép és berendezés, rádió- és televíziókészülék, elektromos háztartási készülék, sport- és turistafelszerelés, bútor, konfekcióáru és bőripari termék látható a lengyel kiállítók bemutató­ján. VILÁGGAZDASÁG Bolívia olaj- és öngondjai­­ Az 1969 októberi katonai hatalomát­vétel óta Bolívia gazdasága bonyolult helyzetbe került. Az Ovando Candia­­kormány első jelentős gazdasági intéz­kedése — a Bolivian Gulf Oil, a Gulf Oil észak-amerikai monopólium leány­­vállalatának kisajátítása — ugyanis olyan következményekkel járt, ame­lyekre az elmaradott, tőkeszegény or­szág egyelőre még nem talált megol­dást. Bolíviában a nemzeti tőke nagyon gyenge, ez logikusan következik abból a tényből, hogy az egy főre jutó nem­zeti jövedelem 110 dollár körül mozog. Az ország aktív lakosságának 65 száza­léka a mezőgazdaságban és az állatte­nyésztésben dolgozik. Ugyanakkor a gazdasági életben a döntő szerepet a kitermelő ipar — különösen két ágazata az olaj- és az ónbányászat — játssza, ahol az aktív népességnek mindössze 4 százaléka talál munkaalkalomra. Az említett két ágazat az ország nettó de­vizabevételének 90 százalékát adja, és ezért elsősorban ezek helyzetét kell elemezni. 1952 óta napjainkig a bruttó nemzeti termékből (GNP) a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és a szolgáltatások része­sedése lényegében nem változott. Ugyanakkor az ónbányászat, amely 1952-ben még 15 százalékkal járult hozzá a GNP-hez, 1967-ben már csak 9 százalékát adta. Az olajkitermelés vi­szont lényegében az ötvenes évek eleje óta tört előre, 1952-ben még a GNP-nek egy ezrelékét sem tette ki, 1967-ben pe­dig már 8 százalékkal járult hozzá. Az olajkitermelés önmagában pozitív tendenciája azonban csak részben függ össze a bolíviai ipar fejlődésével, ugyanis jelentős része feldolgozatlan for­mában kerül kivitelre. Az 1937-es ki­sebb jelentőségű államosításnak, majd 1952-től Paz Estenssoro elnök pragma­tista politikájának eredménye — ami elsősorban a világ egyik legjelentősebb ónbányáinak, illetve az olaj­lelőhelyek egy részének nacionalizálásán alapult — csak időleges volt. A tőkehiányban szenvedő országban az észak-amerikai monopóliumok hamar visszaszerezték pozícióikat. (Ez ugyan nem következett be az ónbányászat területén, de mint­hogy a kivitel 85 százaléka az Egyesült Államokba és Angliába irányul, a tőke­hiány problémája legélesebben az olaj­­bányászatban jelentkezik.) Az 1952-es államosítás idején hozták létre a Yacimientos Petroliferos Fisca­­les Bolivianos (YPFB) állami vállalatot. A hatvanas években hozott újabb olaj­törvények (Ley de petroleo) elméletben az állam részesedésének további kiszé­lesítését célozták. Ennek hatására mint­egy nyolc magán- és külföldi monopó­lium be is szüntette működését, viszont ez nem a YPFB szerepének növekedé­sét, hanem a Bolivian Gulf Oil előretö­rését tette lehetővé. A Gulf Oil 1955 és 1969 között mintegy 140 millió dollár nagyságú beruházást eszközölt, mi­közben a YPFB állandó anyagi prob­lémákkal küszködött. 1966-ban például a bolíviai állami cég félmillió köbméter olajat termelt, ez a mennyiség azonban csak a belső szükségleteket elégítette ki. Minthogy szerződés kötelezte az Ar­gentínába irányuló szállításokra, to­vábbi félmillió köbmétert a Gulf Oil­­tól kellett átvennie, illetve újabb kon­cessziókat adni cserébe. Így két évvel később, amikor a YPFB termelése lé­nyegében változatlan szinten maradt, a Bolivian Gulf Oil már 1 millió 886 ezer köbmétert hozott felszínre. Az 1969 ok­tóberi katonai hatalomátvételt követő államosításkor az észak-amerikai leány­­vállalat már a bolíviai kőolajlelőhe­lyeknek 80 százalékával, a gázlelőhe­lyeknek pedig több mint kétharmad ré­szével rendelkezett. A Gulf Oil vagyonának kisajátításá­val így alapvetően megváltozott a hely­zet. Elméletben megnyílt a lehetőség az olajkincsek állami értékesítésére. A tőkehiány mellett azonban egyéb aka­dályok is felmerültek és így lényegé­ben az eltelt fél évben leállt a kiter­melés, illetve a külföldre történő szál­lítás. Bár az Egyesült Államok nem folyamodott a Hickenlooper-javaslat alkalmazásához, amely kimondja a hi­telek és segélyek leállítását, ha észak­­amerikai vagyont sajátítanak ki kár­térítés nélkül, viszont a Gulf Oil he­lyett kezdetben nem akadt vállalkozó, aki hajlandó lett volna értékesíteni az olajat a világpiacon. Végül hosszas tárgyalások után már­cius végén a spanyol Hispanoil veze­tősége bejelentette, hogy vállalja napi 20 ezer barrel olaj kereskedelmi érté­kesítését. Minthogy az olajlelőhelyek és a vezetékek jelenleg elhanyagolt álla­potban vannak, a kitermelés egyelőre nem folyik teljes kapacitással. A Gulf Oil vagyonának kisajátítása még egy kedvezőtlen hatást vont maga után. 1968 au­gusztusában a YABOC bolíviai állami vállalat és az argentin kormány között megállapodásra került sor, hogy napi 4 millió köbméter gázt szállítana Bolívia csővezetékén. (A meg­egyezésben lekötött gázmennyiség ér­téke évi 25 millió dollárnak felel meg.) A szerződéssel egyidejűen a bolíviai állam 50 millió dolláros hitelt kért a csővezeték felépítésére a Világbanktól. A katonai hatalomátvételig a hitel egy részét már folyósították is, és a 491 kilométer hosszúságú csővezetéknek mintegy harmadrészét le is fektették. Az eredeti kezes, a Gulf Oil természe­tesen a kisajátítás után visszalépett. Ezután az argentin kormány jelentke­zett, hogy hajlandó kezességet vállalni. Az érdemi tárgyalások a bolíviai, s az argentin kormány, illetve a Világbank és a New York-i State Common Re­tirement Fund között csak azután ha­ladtak előre, hogy a Hispanoil belépett a Gulf Oil helyére az olajügyletbe. (Ez­zel összefüggésben szinte valamennyi latin-amerikai kommentátor azt fel­tételezi, hogy a Hispanoil valójában a Gulf Oil Corp. hozzájárulásával, illetve érdekeinek képviseletében vállalta el az üzletet.) A Gulf Oil kisajátítása tehát számos problémát vetett fel, és a helyzetet sú­lyosbítja, hogy az észak-amerikai tőke egyértelmű megtorló intézkedésként visszafogja befektetéseit. Ezért a bolí­viai kormánynak a gazdasági élet fenn­tartásához, illetve fejlesztéséhez új partnereket kellett keresnie. Az egyen­jogú kapcsolatok fejlesztésére egyrészt lehetőséget kínál az Andok országainak közös piaca. Másrészt megnövekedett az érdeklődés néhány nyugat-európai és japán cég részéről is, elsősorban az ón­bányászat iránt. Végül pedig megemlít­hetjük a szocialista országok és Bolí­via gazdasági együttműködésének egyre jelentősebb perspektíváját. A múlt év októberi hatalomátvétel óta Óvando Candia kormánya számos szocialista országgal, így hazánkkal is helyreállította a diplomáciai kapcsola­tokat. Ez önmagában is ösztönző lépés volt a gazdasági együttműködés javí­tása útján. A Szovjetunió és Bolívia között már korábban is megtörtént a kapcsolat­­felvétel az ónbányászat területén. Bolí­via a világ második óntermelője (évi több mint 28 ezer tonna termeléssel, amely exportértékben meghaladja a 100 millió dollárt). Az államosított ón­bányászat az elmúlt években azonban nem volt képes fejlődésre. A termelés hosszú ideje korszerűtlen gépekkel és korszerűtlen eljárással folyik. 1968-ban bolíviai bányaipari küldöttség járt a Szovjetunióban, majd a múlt év decem­berében szovjet szakemberek tettek viszontlátogatást. Januártól pedig már megindultak az érdemi tárgyalások a két fél között, eszerint a Szovjetunió anyagi támogatást biztosít a Compania Nacional de Estano de Bolivia válla­latnak, szovjet szakértők pedig a bánya­kapacitások jobb kihasználásához, il­letve nagyobb koncentráltságú ón elő­állításához nyújtanak tanácsadást. A bolíviai fél ónszállításokkal fizet. A magyar—bolíviai gazdasági kapcso­latok is új szakaszba léptek 1969 ok­tóbere óta. Vályi Péter pénzügyminisz­terünk a múlt héten befejeződött La Paz-i látogatása az együttműködés gya­korlati és pénzügyi vonatkozásaival függött össze. L. Gy. ÁREMELÉS A NYUGATNÉMET VEGYIPARBAN A Badische Anilin und Sodafabrik AG. elnöke bejelentette, hogy a válla­lat megváltoztatja termelési programjá­nak struktúráját és a költségek emel­kedése miatt emeli árait. A vállalathoz tartozó üzemi hálózat új szervezete a jövő hónap elején lép érvénybe, min­den szükséges lépést megtettek annak érdekében, hogy a vállalat rugalmasan alkalmazkodni tudjon a változó felté­telekhez. Megerősítette azt a hírt, hogy a BASF egyik leányvállalatának, a Winterschall AG-nak és a Salzderfurth AG-nak közös kálisú vállalata július elsejével indul meg. A közös vállalko­zást az indokolja, hogy a nemzetközi versenyben való érvényesülés megkí­vánja évi 2 millió tonna kapacitás biz­tosítását. (Reuter) A JAPÁN ACÉLIPAR JÖVŐJE Az 1975-ös pénzügyi évben Japán már 161 400 000 tonna nyersacélt állít elő — véli a Kawasaki Steel Corp. vezetője. Az 1971. március 31-én vég­ződő jelenlegi pénzügyi évben 96 800 000 tonna nyersacélt állítanak elő Japán­ban. A nyersacélgyártás fejlesztésének egyik legnagyobb problémája a kok­szolható szén hiánya, s ezt csak az acélhoz adagolt szén mennyiségének csökkentésével lehet megoldani. A szakember szerint jóval könnyebben megoldhatók a többi kérdések: a munkaerőhiány, a szállítás és a szük­séges beruházási összegek előterem­tése. (Reuter) SZOVJET-BOLGÁR GÁZVEZETÉK Bulgária rövidesen új energiabázissal gazdagodik­ a szovjet—bolgár gázveze­tékkel. A bolgár sajtó jelentése szerint ezen először 1974-ben áramlik majd gáz, körülbelül egymilliárd köbméter. 1975-ben azonban már 3 milliárd köb­méter gázt kap Bulgária a vezetéken, és a bővítésre a továbbiakban is lesz lehetőség. Az új gázvezeték a szovjet hálózat­ról ágazik le és mintegy 200 kilomé­teren át halad román földön, majd Dobrudzsán és a Balkán-hegységen át érkezik Szófiába. Tervezik, — Dobrud­zsából kiindulva — a délnyugati szárny kiépítését is. Bulgária a szovjet gázt elsősorban háztartási és ipari fűtő­anyagként kívánja hasznosítani. Vegy­ipari felhasználását is tervezik, meg­levő és ezután épülő üzemekben.

Next