Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)

1970-06-03 / 104. (349.) szám

Bonn gazdaságpolitikai dilemmája Nyugat-Németország gazdasága a konjunkturális fejlődés új szakaszába lé­pett: a gazdasági növekedés üteme hirtelen lelassult, de az árak emelkedése vál­tozatlan ütemben folytatódik. Ez a megállapítás, amelyet a legújabb ipari statisz­tika alapján a bonni gazdasági minisztérium tett, élesen rávilágít a nyugatnémet gazdasági élet irányítóinak dilemmájára. Feláldozzák-e a stabilitás érdekében a teljes foglalkoztatottságot, vagy a gazdasági növekedés ösztönzésével kockáz­tassák az infláció elhatalmasodását? Brandt válasza az, hogy „teljes foglalkozta­tottság és stabilitás”. Kérdés azonban, hogy ezt a szép jelszót gyakorlati való­sággá tudják-e tenni. A nyugatnémet ipari vállalatokhoz áprilisban befutott új megrendelések értéke 6,1 százalékkal kevesebb volt a márciusi összegnél, és 0,8 százalékkal maradt el a tavaly április szinttől. A visszaesés egyformán jelentkezett a bel­földi és a külföldi megrendelésekben, s a legnagyobb mértékben a beruházá­si tőkejavak szektorát sújtotta. A fo­gyasztási javakra feladott megrendelé­sek növekedése azonban szintén jóval elmaradt az utóbbi évek szezonális emelkedésének mértékétől. A konjunktúra új szakasza A bonni gazdasági minisztérium je­lentése a fenti adatokból arra következ­tet, hogy a konjunktúra új szakasza kezdődött el. A gazdasági expanzió las­sulásának hirtelenségére jellemző, hogy az új megrendelések áprilisi 6,1 száza­lékos visszaesésével szemben az elmúlt öt évben az áprilisi átlagos szezonális emelkedés 3,2 százalék volt. A múlt év azonos hónapjához képest mutatkozó majdnem 1 százalékos hanyatlással szemben februárban és márciusban az új megrendelések 14 százalékkal ha­ladták meg az egy évvel korábbi szin­tet. Az expanzió lelassulása mellett foly­tatódik az árak emelkedése. Március­ban az ipari termelői árak átlaga 6,4 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban (az áprilisi adat még nem ismeretes). Az áremelkedés a mi­nisztérium jelentése szerint éppen azokban a szektorokban a legjelentő­sebb, ahol a megrendelések visszaesése is a legnagyobb volt, a beruházási és tőkejavak esetében. Hitelpolitika vagy adópolitika? A bonni kormányt a konjunkturális fordulat előjelei valószínűleg megerő­sítik abban az elhatározásában, hogy fenntartja a monetáris és adópolitikai stabilizációs intézkedéseknek jelenlegi keverékét — véli a Reuter-iroda tudó­sítója. A kormányra az utóbbi időben erős nyomás nehezedik, hogy a monetáris korlátozó intézkedésekről térjen át az adóemelésre és szállítsa le a rendkívül magasnak tartott (7,5 százalékos) hiva­talos kamattételt. Nemcsak az ipari vállalkozók különféle szervezetei és az ellenzéki pártok hangoskodnak emel­lett, hanem a kormány saját gazdasági szakértő­ tanácsa, az „öt bölcs” néven ismert, független közgazdászokból ala­kított bizottság is. Az „öt bölcs” nemrég közzétett „szakvéleményében” kimondja,­ hogy az NSZK gazdasági vezetőinek félreérthe­tetlenül dönteniük kell: a pénzérték stabilitásának vagy a teljes foglalkoz­tatottságnak adják-e az elsőbbséget. Ha a két célt egyenrangúnak tekintik, ak­kor haladéktalanul erélyesebb infláció­­ellenes lépésekhez kell folyamodni. Ilyen lépésekként a bizottság a kere­seti, jövedelmi és vállalati adók 10 szá­zalékos emelését, sőt esetleg adóelőleg behajtását, stabilizálási kölcsön ki­bocsátását és az állami kiadások to­vábbi korlátozását ajánlja. A pénz értékének stabilitása a szak­értők szerint „ma nagyobb veszélyben van mint bármikor”. A kereslet növe­kedésének a felsorolt eszközökkel való korlátozása esetleg a kívánatosnál na­gyobb mértékben csökkenti a foglal­koztatottságot, de ez nem valószínű. Nagyon valószínű azonban, hogy az áremelkedésnek nem lehet gátakat vetni, ha a kormány a teljes foglalkoz­tatottságnak rendel alá minden egye­bet. A tudósok óvatos fogalmazásánál nyíltabban beszélnek a munkáltatók szóvivői. Dietz, a Nagykereskedők és Exportőrök Szövetségének elnöke ki­­lenchónapos béremelési moratóriumot követel a Szövetség évi jelentésében, mert szerinte csak így lehet a költsé­gek — s ezzel az árak — emelkedését megakadályozni. A gazdaságpolitika célja a pénzérték stabilitása, nem pe­dig a teljes foglalkoztatottság, hangoz­tatta Dietz. Stoltenberg, a CDU-CSU parlamenti csoportjának alelnöke a kamatok le­szállítását követelte a szövetségi bank­tól. Hangoztatta, hogy a tőkehiány sú­lyos nehézségekkel fenyegeti a kis- és középvállalatokat. A hitel drágulása miatt egyre több sürgős beruházást kell elhalasztani. Bonn és a Bundesbank vitája Maga a Bundesbank — Nyugat- Németországnak a kormánytól elvben független jegybankja — is amellett, van, hogy a kormány adóemeléssel fékezze az inflációt. Az APA­ értesülése szerint Emminger, a bank alelnöke a minisz­tertanács ülésén azzal próbálta meg­győzni a minisztereket, hogy a hitel­­politika eszközei csak lassan hatnak, a túlzott keresletet pedig azonnal kel­lene „lefölözni”, amire csak az adó­politika képes. Emminger éppen úgy vereséget szenvedett, mint néhány hó­nappal ezelőtt Schiller gazdasági mi­niszter: június 14-én tartományi vá­lasztások lesznek az NSZK-ban, a kor­mánytól aligha várható, hogy ilyenkor adóemelést jelentsen be. Mint Emmin­ger keserűen megjegyezte: a Bundes­bank ismét magára maradt az infláció elleni harcban s kénytelen azt a fegy­vert használni, amely rendelkezésére áll. Ezért továbbra is fenntartja a ma­gas kamatlábat. A nyugatnémet szövetségi kormány­nak esze ágában sincs az adók emelése — jelentette ki a Nagykereskedők és Exportőrök Szövetségének gyűlésén Möller pénzügyminiszter. Az 1971. évi költségvetési előirányzatokat az eddigi adókvóta alapján dolgozzák ki. Az adó­reform keretében esetleg adódó változ­tatások csak 1974 januárjában lépnek életbe. Hozzászólt a vitához Brandt kancel­lár is. Egy pártgyűlésen elutasította azokat az „ellenzéki javaslatokat”, amelyek — mint mondotta —, szándé­kosan előidézett recesszió vagy terve­zett munkanélküliség segítségével akar­ják elérni a stabilitást. A kormány gaz­daságpolitikájának alapját képező sta­bilitási törvény teljes foglalkoztatottsá­got és stabilitást ír elő, nem teljes foglalkoztatottságot vagy stabilitást, hangsúlyozta Brandt. SZOVJET-ROMÁN TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI EGYÜTTMŰKÖDÉS A Szovjetunió és Románia képvi­selői kedden Moszkvában jegyzőköny­vi megállapodást írtak alá a tervezési módszerek, az igazgatás és a szerve­zés javításában való együttműködés­ről a tudományos és a műszaki fej­lesztés során — jelenti a TASZSZ- iroda. Egyelőre nem közöltek részle­teket a megállapodásról, amelyet néhány nappal azután írtak alá, hogy Maurer román miniszterelnök Moszk­vában járt és tárgyalt a két ország ötéves tervének összeegyeztetéséről. (Reuter) SHARP BUKARESTBEN Sharp kanadai külügyminiszter a Reuter-iroda jelentése szerint Belgrád­­ból a román fővárosba érkezett. Sharp Manescu román külügyminiszterrel és a román kormány más vezetőivel a két országot közösen érdeklő és ál­talános nemzetközi kérdésekről folytat tárgyalásokat. Jugoszláviában a kanadai külügy­miniszter Tepavac jugoszláv külügy­miniszterrel vitatta meg a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket. A TASZSZ-iroda jelentése szerint megállapították, hogy az utóbbi évek­ben kedvezően fejlődtek Jugoszlávia és Kanada kétoldalú kapcsolatai. Kife­jezésre juttatták érdeklődésüket az együttműködés kiszélesítése iránt a legkülönfélébb területeken. MONGOL KÜLDÖTTSÉG JAPÁNBAN A Mongol Népköztársaság kormánya hattagú „jószolgálati” delegációt küld augusztus közepén Japánba. Diplomáciai viszony nem áll fenn a két ország között, de Japán de facto elismerte Mongóliát akkor, amikor a népköztársaság felvételét támogatta az ENSZ-ben. A diplomáciai kapcsolatok felvételét hátráltatja Mongóliának az a kívánsága, hogy Japántól kártérítést kapjon a második világháborúban el­szenvedett károkért. (Kyodo) A RÉSZESEDÉSI HÁNYADOK A KGST BERUHÁZÁSI BANKJÁNÁL A nyugatnémet DP­A jelenti a varsói Trybuna Ludu-ra hivatkozva, hogy a KGST Beruházási Bankjánál a leg­nagyobb betétje a Szovjetuniónak és az NDK-nak lesz. A bank alaptőkéje összesen 1 milliárd transzferábilis ru­belre rúg majd, amelyből 30 százalé­kot szabadon átváltható valutákban vagy aranyban kell­­befizetni. Az ily módon befizetett konvertibilis valuták Nyugaton beszerzendő korszerű szaba­dalmak, gépek, illetve berendezések átvételére szolgálnak. Az egyes országok részesedési há­nyadát az illető ország kivitele ará­nyában állapították meg. A Szovjet­unió hányada 399,3 millió, az NDK-é 176,1 millió, Csehszlovákiáé 129,9 mil­lió, Lengyelországé 121,4 millió, Bul­gáriáé 85,1 millió, Magyarországé 83,7 millió, Mongóliáé 4,5 millió transzfer­rubel. Románia nem vett részt a bank alapításában. A Trybuna Ludu szerint mindegyik részt vevő állam egy szavazattal ren­delkezik, vagyis a szavazati jog nem az alaptőke-részesedéshez igazodik. A bank eszközeit olyan hosszú és középlejáratú hitelek nyújtására fogja fordítani, amelyek előmozdítják a ter­melési szektorban a nemzetközi mun­kamegosztást, a specializálást, a nem­zetközi együttműködést, továbbá fo­kozzák a nyersanyag- és energiabázi­sok kiaknázását. A hitelek után a bank kamatot számít fel. A hitelnyúj­tás legfőbb kritériumai közé tartozik elsősorban a tervezett beruházás ha­tékonysága, továbbá a termelendő cik­kek megfelelő, a gazdasági-műszaki felszerelésekkel biztosított jó minő­sége. Újből emelkedtek Anglia arany- és dollártartalékai má­jusban újabb 3 millió font sterlinggel emelkedtek és elérték az 1153 millió fontot. Immár a kilencedik hónapja tart a tartalékok növekedése, bár májusban kisebb mértékű adósság-visszafizetés is történt. (Az áprilisi növekedés 21 millió font sterling volt.) A június 18-i választások előtt újabb adatokat nem hoznak már nyilvános­ságra az ország tartalékainak helyzeté­ről. 1964. október 16-án, amikor Harold Wilson került a miniszterelnöki székbe, az ország arany- és dollártartaléka 907 millió font volt. Beleszámítva azonban az 1967 novemberi leértékelést, mai szemmel nézve az akkori 907 millió font körülbelül 1058 millió font ster­linget ér. A Wilson-kormány tehát jog­gal állíthatja, hogy öt és fél éves fenn­állása alatt — ha nem is túl nagy mér­tékben — növelte a tartalékot. Tény­legesen azonban az ország pénzügyi po­litikája, különösen a múlt évben, nem a tartalékok növelésére, hanem az az angol tartalékok adósságok visszafizetésére irányult. Azokat a külföldi adósságokat rendez­ték, amelyek segítségével annak idején megmentették a font sterlinget. Ha ezek a több százezer font sterlingre rúgó összegek a tartalékokat gazdagíta­nák, azok jóval magasabbak lennének a jelenlegi 1153 millió fontnál. A hivatalos adatok közlése után a londoni tőzsdén a font sterling azon­nali jegyzése, amely a közlés előtt 2,3989/90 dolláron állt, a bejelentés után árnyalattal gyengült. A határidős font sterling változatlan maradt. A tartalé­kok alakulása májusban — mondják a devizakereskedők — nemcsak az adós­ságok visszafizetését érezte meg, hanem azt is, hogy a hónap közepén az Angol Banknak sterling-támogatási művele­teket kellett végrehajtania, miután éle­sen emelkedtek az Eurodollár-ka­­matok. A kanadai dollár lebegő árfolya­mának hatása júniusban lesz inkább érezhető — vélik londoni pénzügyi kö­rökben. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ MINISZTERELNÖKÜNK JUGOSZLÁVIAI LÁTOGATÁSÁVAL kap­csolatban áttekintést közlünk a két ország gazdasági kapcsolatairól, az utóbbi években kialakult együttműködési formák fejlődéséről. Az együttműködés továbbfejlesztésének legígéretesebb útja: az ipari kooperációk számának növelése, formáinak változatosabbá tétele. ♦ AZ NSZK-BAN HIRTELEN LELASSULT A GAZDASÁGI NÖVE­KEDÉS üteme, de az árak továbbra is emelkednek. A gazdasági élet irányítói dilemma elé kerültek: feláldozzák-e a stabilitás érdekében a teljes foglalkoztatottságot, avagy, a növekedést ösztönözve vállalják az infláció elhatalmasodását. A kormányzatnak mindenesetre ez a jelszava: „Teljes foglalkoztatottság és stabilitás”. ♦ A KGST BERUHÁZÁSI BANKJÁNAK RÉSZESEDÉSI HÁNYADAI­RÓL közölt értesüléseket a varsói Trybuna Ludu. A lap szerint a legnagyobb betétje a Szovjetuniónak és az NDK-nak lesz; a része­sedési hányadot az egyes országok exportjának arányában állapítot­ták meg. A szavazati jog — írja a lengyel újság — nem igazodik az alaptőke részesedéshez; minden ország egy szavazattal rendelkezik. ♦ A NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ HATÁSKÖRÉRŐL és feladatairól kompromisszumos megállapodás született Franciaország és az NSZK között. Scheel bonni külügyminiszter a Nyugat-európai Unió köz­gyűlésén közölte: A Közös Piac továbbépítésével összefüggő kér­désektől eltekintve a politikai kérdések fóruma lesz a Hatokat és Angliát egy szervezetben egyesítő Nyugat-európai Unió. ♦ A VILÁG EGYIK LEGKORSZERŰBB HŰTŐBERENDEZÉSÉNEK licencét szerezte meg a Jászberényi Hűtőgépgyár a TRANSELEKTRO és az amerikai Clark Equipment Co. szerződésének eredményekép­pen. A licencegyezmény egyben piaci szerződés is; a TRASELEKTRO jogot kap, hogy a szocialista országokban és a fejlődő országokban közvetlenül értékesítse a Tyler típusú hűtőberendezéseket. ♦ A GYAPJÚPIACON EMELKEDNEK A TERMELÉSI KÖLTSÉGEK, viszont csökkennek a gyapjú árak. A folyó idény árverésein 15 szá­zalékig terjedően estek az árak a világ gyapjútermelése pedig új rekordszintre emelkedett. E tények következményeiről tanácskoznak 22 ország textiliparának képviselői, a Nemzetközi Gyapjútextil Szövetség közgyűlésén. Új formák a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatokban F­ock Jenő magyar miniszterelnök Mit­ja Ribicsics, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács (kormány) elnökének meghívására kedden Jugoszlá­viába érkezett. A belgrádi lapok terjedelmes cikkeket közölnek a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatokról, a magyar gazdasági reformról. A magyar—jugoszláv árucsere-forga­lom 1961 és 1969 között évente átlago­san 11—13 százalékkal emelkedett. Az 1970. évre megkötött államközi meg­állapodás jegyzőkönyvében további 12 százalékos forgalomnövekedést tervez­tek. Ez lehetővé teszi, hogy a két or­szág kereskedelmében cserélt áruk összértéke az idén már meghaladja a 100 millió dollárt. A gazdasági kapcsolatok bővítéséhez hozzájárult az 1963-ban megalakult kormányszintű gazdasági vegyes bizott­ság, amely figyelemmel kíséri az ipari vállalatok termelési együttműködését. Ennek elősegítése érdekében alakult meg 1968 szeptemberében a magyar— jugoszláv bankkonzorcium. Ez a pénz­ügyi szervezet segítséget nyújt a több évre szóló beruházási, termelési és szál­lítási együttműködéshez. Sőt, még ah­hoz is, hogy a két ország vállalatai közösen lépjenek fel más piacokon. Ha az utóbbi évek kooperációit vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy számos fi­gyelemre méltó együttműködés bonta­kozott ki. Ezek közé tartozik több ma­gyar és jugoszláv járműipari vállalat kooperációja. Ennek keretében a külön­féle járművek gyártásához alkatrésze­ket és motorokat cserélnek. Ily módon például Jugoszláviában az autóbuszok­­ gyártásához a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárban készülő motorokat hasz­nálják fel. Már hosszabb ideje ered­ményes kooperáció folyik az elektro­mos Diesel-mozdonyok, portáldaruk gyártásában, valamint kazánházak ter­vezésében. A kohászatban megszervez­ték többféle termék nagysorozatú gyár­tását, illetve cseréjét. A magyar—jugo­szláv árucserében a kooperációban gyártott termékek forgalma az idén eléri a 10 százalékot. Ugyancsak jelen­tősnek mondható az utóbbi években kialakuló magyar—jugoszláv határ­menti forgalom. Ennek az értéke az idén a tervek szerint 7 millió dollár lesz. Ahhoz, hogy a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatok tovább bővülje­nek, növelni kell az ipari kooperációk számát és a szorosabb együttműködést. Különösen a gépiparban tág tere van a közvetlen termelési kapcsolatoknak. A két ország gazdasági szervei terveket dolgoznak ki például a dunai és drávai vízi út hasznosítására, villamos- és olajvezetékek építésére, távolsági autó­pályák építésére, valamint a jugoszláv kikötők szolgáltatásainak jobb kihasz­nálására. A vállalatokon múlik, hogy a jugoszláv partnereikkel az idén ho­gyan bővítik tovább forgalmukat, s mi­lyen új terméket tudnak exportra fel­ajánlani, illetve vásárolni Jugoszláviá­ban. VITA A NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ SZEREPÉRŐL Párizsban megnyílt a Nyugat-európai Unió közgyűlése. A félévenként tartott ülésszakot az eredetileg tervezett négy napról két napra rövidítették le, mert számos tagország küldöttei különböző belső politikai problémák miatt nem vehettek részt az ülésen. Az ülésszak napirendjén a nyugat­európai együttműködés, a Közel-Kelettel kapcsolatos kérdések, az európai biz­tonság, és általában a kelet-nyugati kapcsolatok kérdései szerepelnek. A tanácskozást a testület soros elnöke, Scheel nyugatnémet külügyminiszter nyitotta meg. Bejelentette, hogy Fran­ciaország ismét elfoglalja helyét a Nyu­gat-európai Unió miniszteri tanácsában. A miniszteri tanács június 5-én kezdődő ülésén Schumann külügyminiszter kép­viseli majd országát. E szervezetet Franciaország a múlt év februárja óta bojkottálja, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy Anglia a miniszteri tanácsot hátsóajtóként akarja felhasz­nálni a Közös Piacba való bejutáshoz. Az EGK-t és Angliát egyesítő testület ülésszakának vitaindító előadásában Scheel a Nyugat-európai Unió jövőbeli szerepével foglalkozott. Azt mondotta, hogy a politikai konzultációk folytat­hatók a Nyugat-európai Unióban, pár­huzamosan a Közös Piac vitáival. Hangsúlyozta azonban, hogy a Nyu­gat-európai Uniót nem tekinthetik a Közös Piacban megvitatott kérdések „fellebbviteli bíróságának”. Értesülések szerint Franciaország és az NSZK megállapodott abban, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben a Nyugat-európai Unió illetékesnek te­kinthető. E megállapodást értelmezve, Scheel kijelentette: minden kérdés terí­tékre kerülhet, kivéve azokat, amelyek közvetlenül összefüggnek a Közös Piac hágai csúcsértekezletén kiadott záróköz­lemény 15. paragrafusával. E parag­rafusban a közös piaci országok vezetői utasították külügyminisztereiket, tisztáz­zák, milyen módozatok alapján lehetsé­ges haladást elérni Európa politikai egyesítésében, szem előtt tartva az EGK kibővítését. Az elmondottakhoz Scheel hozzáfűzte: a szervezet vitái a politikai kérdésekre kiterjedhetnek, a politikai intézményekre azonban nem. Majd hoz­záfűzte: „A Nyugat-európai Unióban a politikai tanácskozások folyamatosak lesznek, s a Közös Piac, illetve a Nyu­gat-európai Unió konzultációi párhuza­mosan folynak majd ” A Nyugat-európai Unió vitajoga kap­csolódik ahhoz a kérdéshez, hogy mi­lyen szerepe lesz Angliának és a többi felvételt kérő országnak a csatlakozás kezdetekor folytatott politikai tanács­kozásokon. (Reuter)

Next