Világgazdaság, 1970. augusztus (2. évfolyam, 147/392-165/410. szám)

1970-08-01 / 147. (392.) szám

A tőkés gazdaság fő veszélye az infláció Az ipari országok gazdasági életét jelenleg fenyegető fő veszély inkább az infláció, mint a recesszió — állapítja meg a legfejlettebb tőkés országok Gazda­sági Együttműködési és Fejlesztési Szervezete, az OECD, a most kiadott átfogó jelentésében. A szervezet szakértői hangsúlyozzák, hogy a 22 tagállam gazdaság­­politikájában a következő tizenkét hónapos időszakban „abszolút elsőbbséget” kell adni az áremelkedés megfékezésének. Az OECD területén kívül is súlyos veszélybe kerülne a gazdasági és politikai stabilitás, ha a nyugati világ vezető országaiban általános és gyorsuló infláció hatalmasodna el. Az infláció orvoslá­sára a szakértők nem ajánlanak általános gyógyszert, de azt javasolják, hogy a legtöbb országban bevezetett hitelkorlátozási politikát ne enyhítsék elhamarko­dottan, hanem folytassák, amíg érezhető eredmények nem mutatkoznak. Ami a fejlett országok konjunktúrájának kilátásait illeti, az OECD becslése egybe­­hangzik a Konjunktúra- és Piackutató Intézet konjunktúra-jelentésével, amelyet előző számunk mellékletében közöltünk: az Egyesült Államokban jövőre már felélénkülés várható, míg Nyugat-Európa most van a csúcsponton. Az OECD párizsi központjában a „Gazdasági Perspektívák” címmel köz­zétett jelentés a hírügynökségi beszá­molók szerint megállapítja, hogy körül­belül egy éve az egész világra kiter­jedő és rendkívül gyors ütemű árinflá­ció érvényesül, ami a koreai háború óta először fordul elő. A tagállamok többségében — fejti ki a jelentés — tizenkét hónap alatt legalább öt százalékkal emelkedtek az árak, s ez a hatvanas évek elejéhez képest az inflációs ütem megkétsze­rezését jelenti. A probléma megoldá­sát megnehezíti, hogy jelenleg már nem találhatók meg „a stabilitás szi­getei”. Az OECD­ szakértői remélik, hogy a jövő év első felében a belföldi árak átlagos emelkedése — egész évre ki­vetítve — 3,75 százalékra csökken az egy évvel korábbi hat százalékról. Em­lékeztetnek azonban arra, hogy az 1970. évi áralakulás előzetes becslését is 5 százalék fölé kellett emelni a decem­berben megadott 4 százalékról. Lehet­séges, hogy a következő tizenkét hó­napos időszakra jósolt lassulás szintén nem következik be. A Wall Streeten legutóbb történt visszaesés ellenére, mondja az OECD jelentése, az ipari világot jelenleg fe­nyegető fő veszély nem a recesszió, hanem az infláció. Ha az infláció elle­ni küzdelemben nem egyformán sike­resek az egyes országok, akkor idővel ismét felborulhat a nemzetközi fizeté­sek egyensúlya. Ha azonban az egyes országok fejlődése a jelenleg várt mó­don alakul, akkor a fennálló nemzet­közi pénzügyi megállapodások alkal­masak a felmerülő finanszírozási prob­lémák megoldására. A gazdasági expanzióra térve, a je­lentés azt jósolja, hogy a bruttó nem­zeti termék reálértéke az összes OECD- országokban évi 4,75 százaléknak meg­felelő mértékben növekszik a jövő év első felében. Az Egyesült Államokban várhatólag bekövetkezik a fellendülés és a GNP növekedésének évi üteme 3,75 százalékra gyorsul az idei első félév 1,5­­százalékos csökkenésével szemben. Az expanzió üteméne­k gyengülése vár­ható Nyugat-Németországban, Japán­ban és Európa több más fejlett ipari országában. Az egyes tagállamok kilátásait az OECD jelentése a következőképpen ér­tékeli : USA: Rekord-munkanélküliség Az év második felében 2 százalékos termelésnövekedés várható. 1971 első hat hónapjában meggyorsulhat a ter­melés növekedése és elérheti az évi 4 százalékos rátát, de az expanzió mérté­ke jóval a kapacitások adta lehetősé­gek alatt marad. A munkanélküliség ennek megfelelően az 5,5 százalékos szint körül állandósul. Valószínűleg lassul az infláció üteme, de az a veszély fenyeget, hogy az inf­láció megtorpanása nem következik be arra az időszakra, amikor az adóügyi és pénzügyi feltételek már az expanzió gyorsulására ösztönöznek. A külkereskedelmi forgalom emelke­désére lehet számítani: az export 12 százalékkal, az import pedig 8,5 száza­lékkal növekedhet az idén. A fizetési mérleg folyó tételei több mint egymil­­liárd dolláros aktívumot eredményez­hetnek, de még ez is kevés lesz az álta­lános fizetési egyensúly eléréséhez. A múlt évi irányzat, amikor 9 milliárd dollár tőke áramlott be, erre az évre megfordul. Növekszik a tőkekivitel, sőt a belső pénzügyi helyzet enyhül és csökkennek a rövid­ lejáratú kamatok, a tőkekiáramlás mértéke még a jelenlegi becsléseket is túlszárnyalhatja. Anglia: Élénkíteni kell a keresletet A fizetési mérleg rendbehozatala után a kormánynak a termelő potenciált kell fejlesztenie és ezzel párhuzamosan a hazai keresletet élénkítenie. A fizetési mérleg folyó tételeinek aktívuma az 1970 első felétől számított 12 hónap után mintegy 1,3 milliárd dol­lárt tehet ki. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy a hosszú lejáratú tőke­­beáramlás megáll, és tőkeexport váltja fel. Az erős fizetési mérleghelyzetre az országnak szüksége lesz, mert még min­dig nagy összegű adósságokat kell tör­lesztenie külföldnek, nem is beszélve a közös piaci csatlakozás kívánalmairól. A bérek és árak korlátlan növekedése az ország versenyképességének alá­­aknázását szolgálja csupán. Ha a kor­mány adóügyi élénkítőkkel él és rugal­masabban használja fel a monetáris eszközöket, megvalósíthatja tervét, és a társadalmi össztermék 3,5 százalékkal növekedhet 1970 és 1971 között. Franciaország: Célszerű az óvatos expanzió A francia gazdasági vezetésnek első számú feladata lesz a következő 12 hó­napban, hogy az előirányzott 6 száza­lékos gazdasági növekedés veszélyezte­tése nélkül fékezze az árak és bérek emelkedését. Meg kell találnia és jól kell időzítenie a keresleti korlá­tozások enyhítését célzó intézkedések megfelelő formáját. A jelenlegi konjunktúra fő forrása a beruházási javak iránt mutatkozó élénk kereslet és a francia exportcik­kek sikere a világpiacon. Idén az első félévben mintegy 350 millió dollárra tehető az ország külkereskedelmi aktí­vuma. Ha a kormány nem hajt végre újabb adóügyi és monetáris könnyí­téseket, félő, hogy megfordul a­ terme­lés eddig kedvező irányzata, és munka­erő felesleg jön létre, minthogy a kül­földi piacok ösztönzésére nem szabad építeni. Ha a könnyítéseket bevezetik, fel­gyorsulhatnak a lakóházépítkezések, az ipari beruházások és a közfogyasz­tási célokat szolgáló kiadások. Az árak­ra nehezedő nyomás csökkenésével a magánfogyasztás továbbra is 5—5,5 százalékos növekedési ütemet érhet el. NSZK: Ismét passzív tőkemérleg? Ha a következő hónapokban is foly­tatódik az NSZK tőkemérlegében ta­pasztalható új irányzat, akkor 1966 óta először az országba érkezett tőke összege meghaladhatja a tőkeexportot. Márpedig a hazai hitelhelyzet, mind a költségek, mind a rendelkezésre álló hitelkeretek tekintetében egyenesen előírja, hogy a befektetők az eddiginél nagyobb arányban kölcsönözzenek kül­földről. A hazai keresleti nyomás valamivel alábbhagy a második félévben, de nem valószínű, hogy a vállalatok termelő beruházásai csökkennének. A legdina­mikusabb keresleti tényező azonban a magánfogyasztás lesz, és a belső keres­let az idei év második félévében 6 szá­zalékos növekedési ütemet érhet el. A társadalmi össztermék emelkedése az idén 4,5 százalék, 1971 első félévében alacsonyabb, csupán 3 százalék körül alakul ki. A gazdasági növekedés lelas­sulásával csökken a drágulás üteme is: 1971 első felében 4 százalékot ér el szemben az 1970 első felében kimuta­tott 7,5 százalékkal. Noha a világkereskedelem jövőre is­mét fölélénkülhet, viszonylag gyenge marad a nyugatnémet export­teljesít­­mény, a fizetési mérleg folyó tételeinek többlete pedig erősen megcsappanhat. Olaszország: Ösztönözni kell a beruházást A krónikussá vált tőkekiáramlás megfékezésére Rómának intézkedése­ket kellene hoznia, hogy bátorítsa az olasz értékpapírokban történő befek­tetéseket. Ugyanakkor a monetáris po­litika mérséklése csak óvatos léptek­kel haladhat, amíg az áremelkedés és a tőkekiáramlás korlátozása hatéko­nyabbá nem válik. A pénzügyi „fékek” bizonyos mérvű feloldása viszont szük­séges lesz ahhoz, hogy teljesíthető le­gyen idén a tervezet 7 százalékos gaz­dasági növekedés. Az év hátralevő részében a magán­­fogyasztás energikus növekedésével kell számolni, tekintettel a bérek átlag 18—20 százalékos előzetes emelésére. A társadalmi feszültségek és sztrájkok ellenére az export év végéig 15 száza­lékkal emelkedhet, a behozatal pedig mintegy 20 százalékkal lesz magasabb, mint egy évvel korábban. A folyó té­telek aktívuma még így is elérheti az 1,25­­milliárd dollárt. ÚJ KERESKEDELMI EGYEZMÉNY A SZOVJETUNIÓ ÉS IRÁN KÖZÖTT A szovjet-iráni kereskedelem a kö­vetkező években kétszerese lesz az 1966 és 1970 között lebonyolított áru­csere-forgalom értékének. Ezt az új hosszú lejáratú kereskedelmi egyez­mény irányozza elő, melyet csütörtö­kön Moszkvában a két ország közötti forgalomról és a fizetések szabályozá­sáról írtak alá. A Szovjetunió az ipari berendezések, a vas, a fűrészáru, a cement és más áruk szállítását növeli, ezekért cserébe Irán néhány új terméket — többek kö­zött alumíniumot — ad, és növelt kész­termék — kötött- és szövöttáru, továb­bá cipő — szállításait. A két fél közös szovjet—iráni vegyes szállítmányozási részvénytársaság létrehozásában is megállapodott. Ez Irán területén tevé­kenykedne. (TASZSZ) PATOLICSEV BÉCSBE LÁTOGAT Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert hétfőre, augusztus 3-ra Bécs­­be várják — közli az osztrák keres­kedelmi minisztérium. A szovjet ven­dég és Staribacher osztrák kereskedel­mi miniszter szerdán, augusztus 6-án írja alá Ausztria és a Szovjetunió hosszú lejáratú árucsere-forgalmi és fizetési egyezményét. Az APA jelen­tése felhívja a figyelmet arra, hogy ez az egyezmény mondja ki a fizetési for­galom multilateralizálását, azaz az ed­digi klíring-rendszerről a szabadon át­váltható valutára való áttérést. A szovjet miniszter találkozik Kirch­schläger osztrák külügyminiszterrel és megbeszélést folytat a kereskedelmi minisztérium vezetőivel is. MEGKEZDŐDTEK A GENFI KERESKEDELMI MEGBESZÉLÉSEK Az Egyesült Államok, a Közös Piac tagállamai, Nagy-Britannia és Japán képviselői Genfben zárt ajtók mögött kétnapos kereskedelmi értekezletet kezdtek. A tanácskozást Olivier Long, a GATT főigazgatója kezdeményezte a nemzetközi „kereskedelmi háború” megakadályozására. A tanácskozáson, a hír szerint az Egyesült Államok által tervezett textil­áru behozatali korlátozás is megvita­tásra kerül. Megfigyelők arra számítanak, hogy az értekezleten részt vevő küldöttségek tagjai nem hoznak konkrét határoza­tot. (MTI) NAPRÓL NAPRA ♦ A FEJLETT TÖKÉSORSZÁGOKBAN — a koreai háború óta először — hosszan tartó és gyors ütemű infláció uralkodik. Ennek a helyzetnek a veszélyeire hívja fel drámai hangon a figyelmet az OECD jelentése. A tagállamok gazdasági kilátásait elemző tanulmány tanácsokkal is szolgál az egyes országoknak, milyen hitel- és gazdaságpolitikai esz­közökkel vegyék elejét a súlyosabb következményeknek. A gazdasági visszaesés veszélyét, amelytől korábban aggódtak a szakértők, a szer­vezet szakemberei kevésbé tekintik elsődlegesnek. ♦ INDIA AZ EXPORT ÉVI HÉTSZÁZALÉKOS emelésére törekszik. A kormánynak a parlament elé terjesztett javaslata különleges intézke­déseket tartalmaz a távlatilag exportképes termékek fejlesztésére. ♦ AZ IPARCIKKEK SZÉLES SKÁLÁJÁT IMPORTÁLJA Kamerun, Nyugat-Afrika egyik legjelentősebb országa. A gyáripari termékek elhelyezési lehetőségeit elemző cikkünk a piac általános ismertetésén kívül tanácsokat ad az új exportőröknek értékesítési munkájuk meg­szervezésére. ♦ AZ EDDIG KÖLTSÉGVETÉSEN KÍVÜLI gazdaságot is átfogja a jö­vőre életbe lépő új rendszerű lengyel költségvetés. A Sajtószemle rova­tunkban ismertetett cikk szerint ez nagyobb áttekintést ad a központi szerveknek a népgazdaság működéséről, de egyben nagyobb önálló­ságot is a költségvetési szerveknek. ♦ AZ IMPORT-ÁRKÜLÖNBÖZETI TARTALÉKALAPOK létesítésének lehetőségével a vállalatok nem nagy számban éltek akkor, amikor az importárak meglehetősen alacsonyak voltak. Cikkünk az eddigi tapasz­talatok alapján ismerteti azokat az elképzeléseket, amelyeket a jövő­ben figyelembe kellene venni, hogy ezek a tartalékalapok megfelel­hessenek céljuknak. ♦ AZ ANTIMON PIACÁT RENDKÍVÜL SZÉLSŐSÉGES árhullámzás jellemezte az elmúlt tizenkét hónap alatt. A piac helyzetét elemző je­lentésünk szerint a közeljövőben lanyhulás várható, de ősszel újra megindulhat az áremelkedés. A távolabbi kilátások azon múlnak, hogy Ausztrália és Malaysia milyen erejű versenytársává lesz a mostani fő szállítóknak, Kínának és Dél-Afrikának. MAGYAR-ALGÉRIAI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSI TÁRGYALÁS A Külkereskedelmi Minisztériumban pénteken megkezdődtek a tárgyalások Algéria és Magyarország gazdasági együttműködésének továbfejlesztéséről. A magyar-algériai kereskedelmi for­galom az elmúlt két évben jelentős fejlődésnek indult. A magyar export zöme textil-, méteráru, különféle fém­­tömegcikk, izzólámpa, alumínium nyí­lászáró-szerkezet és méz. A két ország műszaki-tudományos együttműködési megállapodása alapján számos magyar szakértő dolgozik Algériában. Az ott működő tervezőiroda jelentős szellemi exportot bonyolít le. Az algíri sta­dionon kívül középületeket, lakóépüle­teket tervez és elvégzi a kivitelezés ellenőrzését. A múlt évben magyar gépipari dele­gáció vizsgálta Algériában, hogyan kapcsolódhat be a magyar ipar Al­géria négyéves tervének megvalósítá­sába. A delegáció tapasztalata nyomán lehetőség kínálkozik arra, hogy főleg élelmiszeripari, bányászati berendezé­seket, mészműveket, gyógyszergyárat, Diesel-mozdonyokat és motorvonatokat szállítson a magyar külkereskedelem. A múlt évben jelentősen növekedett az Algériából származó magyar import. A behozatal zöme a lakosság ellátása szempontjából fontos közszükségleti cikk. A külkereskedelem Algériából többek között tízezer tonna narancsot, és nagyobb mennyiségű lencsét impor­tált. A behozatalban megtalálható olyan fontos alapanyag is, mint a foszfát. Szállítását hároméves szerződés bizto­sítja, és így a magyar vegyipar a műtrágyagyártáshoz folyamatosan tudja feldolgozni. Nixon az amerikai gazdaságról Nixon elnök közép-európai időszámí­tás szerint a péntek hajnali órákban­­ megtartotta sajtóértekezletét Los An­gelesben. Megnyilatkozása igazolta az előzetes várakozásokat. Már a novem­beri törvényhozási választásokra figyel­ve, kedvező színben ecsetelte a gazda­ság második félévi kilátásait. Egyben szigorú szavakkal fordult a kongresz­­szushoz és új adók kivetését helyezte kilátásba, ha a képviselők továbbra is ragaszkodnának az állami kiadások fel­­duzzasztásához. Az USA már azon az úton halad, amely az év második hat hónapját a gazdasági fellendülés időszakává teszi — jelentette ki az elnök. Igyekezett megnyugtatni a közvéleményt az előző nap közzétett jelentéssel kapcsolatban, amely szerint a nagykereskedelmi árak júliusban — néhány hónapos stabilizá­lódás után — 0,5 százalékkal emelked­tek. Az elnök szerint az előző hónapok adatait együttesen vizsgálva megnyug­tató a helyzet. Valójában az infláció lehűlőben van és a gazdasági növe­kedés felújulása várható. Mindenesetre júniusban, a gazdaság helyzetét talán legjobban jellemző ti­zenkét indexből álló összetett mutató még mindig csak a visszaesés leféke­ződését tanúsította. A jelzőszám 0,1 százalékkal volt alacsonyabb, mint az előző hónapban, a csökkenés májusban­­ még 1,3 százalékos volt. A munkanélküliség aránya tovább növekszik — jósolta Nixon. A jelen­séget azzal próbálta indokolni, hogy az ország háborús gazdasága „békegazda­sággá” alakul át és megjegyezte: az amerikai kormány — 20 év óta elő­ször — többet költ a hazai szükség­letekre, mint a fegyverkezési kiadá­sokra. Aj adók­ kivetését helyezte kilátásba, ha a kongresszus nem változtat eddigi magatartásán és változatlanul az ere­deti előirányzatokat jóval túlszárnyaló kiadásokat iktat be törvényként. Össze­sen egymilliárd dollárra tehető az a többletkiadás, amit­ a törvényhozás, Nixon ajánlásait módosítva tervbe vett. A deficites költségvetés — figyelmez­tetett Nixon — további inflációnak ad tápot és ezért a megnövekedett kiadá­sokat új adók kivetésével kell majd fedezni. A sajtóértekezlet előtt Nixon reziden­ciája, fontos tanácskozások színhelye volt. Az elnök fogadta legközelebbi ta­nácsadóit, s a jövő évi költségvetés összeállításának kérdéseit vitatta meg velük. Szó volt a Pentagon új költség­­vetéséről is. Laird hadügyminiszter az újságírók előtt hangoztatta, hogy a kor­mány az úgynevezett vietnamizálás útján csökkenti a hadviselési kiadáso­kat, azaz a háború terheit áthárítja Saigonra. Nixon hivatalba lépése (1969 januárja) óta felére apadtak az akkor még 29 milliárd dollárra rúgó háborús költségek — állította a hadügyminisz­ter. Ehhez még hozzátette: 1967-hez képest 17 milliárd dollárral csökkentek a fegyverkezési­­kiadások, más polgári programok megvalósítására viszont ma 18 milliárd dollárral nagyobb összeg áll rendelkezésre. Washingtonban Laird nyilatkozatát propaganda-manővernek tekintik, ame­lyet a szenátus jövő héten sorra kerülő ülésére időzített. Ott fogják megvitatni a katonai kiadásokról szóló törvény­­tervezetet, és mint várható, a délkelet­ázsiai agresszió kiterjesztését ellenző szenátorok élesen bírálni fogják a ka­tonai költségvetést — írja az MTI tudósítója. A hadiipari lobbynak eddig még sike­rült csaknem érintetlenül átmentenie a katonai előirányzatokat a nagy hír­veréssel beharangozott radikális taka­rékossági tervek ellenére; a tavaly 79,15 milliárd dollárt le­tevő hadikiadásokat idén mindössze 78,31 milliárdra csök­kentették. HOSSZABB LEJÁRATÚ HITELEK AZ NDK-NAK A közös piaci tagállamok megállapod­tak abban, hogy az NDK-nak nyújtott hitelek lejáratát öt évről nyolc évre emelik. A megegyezés az AP értesülé­se szerint kedden, a Hatok állandó képviselőinek brüsszeli ülésén született. A döntés közvetlen oka, hogy Fran­ciaország teherkocsikat szándékszik szállítani az NDK vasutai számára 350 millió márka értékben. Ezzel kap­csolatban közölte a brüsszeli bizottság­gal, nem tudja tartani magát a négy évvel ezelőtti megállapodáshoz, amely az NDK-nak nyújtandó hitelek lejára­tát maximálisan öt évben rögzítette. A megállapodáshoz Franciaország annak idején az NSZK kívánságára járult hozzá. CSÚCSEREDMÉNY A KÍNAI-JAPÁN KERESKEDELEMBEN A kínai—japán kereskedelmi forga­lom az év első felében­ 426,5 millió dol­lárt tett ki, többet, mint eddig bármitk­kor. A japán külügyminisztériumnak ezen a héten közzétett jelentése sze­rint a növekedés 77 százalékos, mivel egy­ évvel korábban 240,5 millió dollá­ros forgalmat jegyeztek. A vámhivata­lok adatai alapján készült jelentés a japán exportot 307,3 millió, az importot pedig 119,2 millió dollárban adja meg. A külügyminisztérium becslése sze­rint a Kínába irányuló japán export növekedése az év második felében va­lószínűleg meghaladja az import növe­kedését, s a jelenlegi 180 millió dollá­ros aktívum tovább gyarapodik (Kyodo)

Next