Világgazdaság, 1970. augusztus (2. évfolyam, 147/392-165/410. szám)

1970-08-07 / 151. (396.) szám

Megalakult a Colombo-kormány BÉKEKÖTÉS VAGY CSAK FEGYVERSZÜNET? „A szociáldemokratáknak és a ke­reszténydemokrata párt legreakciósabb elemeinek nem sikerült megvalósíta­­niuk elképzeléseiket. Másrészt ezek az erők olyan ártalmas és retrográd kompromisszumot kötöttek, amely ne­gatív hatással lesz a kormány politi­kájára és újabb veszélyekkel fenyegeti a demokratikus intézményeket.” — Berlinguernek, az Olasz Kommunista Párt helyettes főtitkárának e jellem­zése pontos és találó meghatározása azoknak a körülményeknek, amelyek közepette az új kormány létrejött. Az egyhónapos huzavona után meg­alakított Colombo-kormány — amely­nek összetétele nagyjában megegyezik az előző kormány összetételével —, nem nyugszik szilárdabb alapokon a középbal-formula előző kormányainál, s kevés az olyan megfigyelő, aki hosszú életet jósol a „konzervatív technokrata” politikus kabinetjének. A Kumer-kormány lemondását a koa­líción belüli jobboldal támadása vál­totta ki, közelebbről az, h­ogy a szo­cialisták az újonnan létrejött tartomá­nyi hatóságokban együttműködésre léptek a kommunistákkal. Most, az új választások kiírásától visszariadva, és valószínűleg attól is félve, hogy a végsőkig ingereljék a nagy befolyású szakszervezetekben tö­mörült dolgozókat, a válság kirobban­tói beletörődtek abba, hogy a két mun­káspárt tartományi szinten együttmű­ködjék. De minden jel arra mutat, hogy ez fölöttébb törékeny kompromisszum — a hírügynökségek szavaival élve —, csupán fegyverszünet és nem béke­kötés. A leköszönő és az új kormány poli­tikájában mindazonáltal felfedezhetők eltérő árnyalatok. Ha Colombo prog­ramadó nyilatkozatainak hinni lehet, vonalvezetése mind balra, mind jobbra nyitottabb lesz, arra törekszik, hogy jobban együttműködjék a szakszerveze­­tetekéi, ugyanakkor határozottabban lásson hozzá az üzleti világ által szük­ségesnek tartott intézkedések megvaló­sításához. A volt kincstárügyi miniszter a poli­tikai elképzeléseit tartalmazó dokumen­tumban bejelenti a közületi kiadások csökkentését és a rendelkezésre álló esz­közöknek a szociális reformok végre­hajtására való koncentrációját. A gaz­dasági nehézségek következtében jelent­kező adócsökkenés miatt emelni akarja az adót, hogy finanszírozhassa a refor­mokat. Ugyanakkor a nyilatkozat hang­súlyozza a szakszervezetekkel való együttműködés szükségességét. A program hatására megerősödött a líra Milánóban és a nyugati deviza­piacokon, kifejezésre juttatva, hogy az üzleti körök bizalmat előlegeznek a ke­reszténydemokrata politikusnak. Igaz, az örömbe némi üröm is vegyült, ami­kor híre jött, hogy az előzetes jelenté­sekkel ellentétben, a republikánus La Maifa, a pénzvilág bizalmi embere nem hajlandó tárcát vállalni. La Maifa attól tette függővé a kincstárügyi miniszter posztjának elfogadását, hogy a minisz­terelnök kötelezettséget vállal külön­böző függőben levő reformok meghatá­rozott ütemterv szerint történő meg­valósítására. Milánóban azt gondolják — írja a Reuter tudósítója — La Massa vállalta volna a miniszteri tisztséget, ha azt hiszi, hogy a kormánynak ki­látása van arra, hogy a választásokig terjedő két esztendőben hatalmon ma­radhat, s eme idő alatt megvalósíthatók a gazdasági és szociális reformok terén teendő komoly lépések. Mindamellett mértékadó pénzügyi körök úgy vélik, hogy az új Colombo­­kormány nagyobb szakértelemmel és energiával nyúl a megoldásra váró gaz­dasági problémákhoz. Colombo a múlt­ban szorosan együttműködött a köz­ponti bankkal, s a jövőben is a fiskális és monetáris politika összehangolása várható az új kormánytól. Tudott dolog, hogy Colombo nézete szerint a legfontosabb feladat: vissza­térés a gazdasági növekedés gyorsításá­nak politikájához. Ez egyrészt az in­vesztíciók fokozása, másrészt a fogyasz­tás ellenőrzését, és ily módon az inflá­ciós presszió fékezését célzó szelektív rendszabályok útján valósulhat meg. A kormányzatnak egyszersmind körül­tekintően ellenőriznie kell a közületi ki­adások nagyságát és időzítését, ugyan­akkor pedig nagyjában-egészében meg kell reformálnia az adminisztrációt. Szükség van emellett arra is, hogy gyors léptekkel haladjanak előre az oktatás, a közegészségügy, a társada­lombiztosítás és a lakásépítés meg­reformálásában. E reformokat azonban be kell építeni a gazdasági erőforrá­sok felhasználására irányuló tervezés­be — adják vissza az új miniszter­­elnök gondolatmenetét az említett pénzügyi megfigyelők. E források általában azt várják, hogy az új kormány jóval nagyobb súlyt fektet majd a gazdaság tervezésére. Ez oda fog vezetni, hogy magas szintű bizottságot hoznak létre, a pénzügy, a költségvetésügy és a tervezésügyi mi­nisztérium képviselőiből, amely együtt­működik majd a CIPE-vel, a gazdaság­­tervezési bizottsággal. Ugyanakkor a CIPE-t jóval hatékonyabbá alakítják, olyanná,­­amilyen Buffalo volt terve­zési vezető egy esztendővel ezelőtt tör­tént lemondásáig volt. Az új kormánynak nyomban hiva­talba lépése után súlyos gazdasági és szociális problémákkal kell szembe­néznie. Olaszország ez idő szerint fizetésimérleg-mehézségekkel küzd, s meg kell oldania a tervezett reformok finanszírozásának problémáját. A kor­mánynak valószínűleg már a legköze­lebbi jövőben meg kell mutatnia igazi arculatát: állást kell foglalnia a mind országosabbá váló bér- és fizetéseme­lési­ mozgalmakkal kapcsolatban. Jóllehet Colombót „gazdasági va­rázslóként” ünnepük a pénzvilágban, meglehet hogy a végleges kibontakozás­ra vonatkozóan Berlinguer idézett nyi­latkozata ad útmutatást. A kommunista politikus egyrészt megállapítja, hogy „a politikai válságot nem szabad elmérge­síteni”. Másrészt azonban hangsúlyozza: „Megértek a feltételek arra, hogy vala­mennyi baloldali erő­k önállóságának és saját megkülönböztető vonásainak tiszteletben tartásával —, közösen, ha­tékonyan járuljon hozzá az ország új szükségleteinek megfelelő, minőségileg más politika megvalósításához.” , V. J. Mobutu az államosítások ellen A hivatalos látogatáson Washington­ban időző Mobutu, Kinshasa­ Kongó el­nöke csütörtökön sajtókonferenciát tar­tott. Erőteljesen cáfolta, hogy valaha is felmerült volna Kongóban a külföldi tu­lajdon államosításának, illetve felszá­molásának gondolata. „Ez teljes mérték­ben ellentmond gazdaságpolitikai kon­cepciómnak” — hangoztatta. A továbbiakban annak szükségességé­ről szólt, hogy az afrikai ország bővítse rézfinomító-kapacitását és így több munkaalkalmat tudjon teremteni. En­nek jegyében tanulmányozzák a belga bányászati társaság, az Union Miniére legújabb javaslatait és ha a cég be­tartja a kongói törvényeket, a kormány ismét engedélyezheti működését. (Reu­ter) Találgatások a kanadai dollár paritásának rögzítéséről A legújabb Londonból érkezett jelen­tés szerint a kanadai dollár lebegő ár­folyama csütörtök délután valamelyest visszaesett az amerikai dollárhoz ké­pest, de még így is 6 százalékkal meg­haladja a régi, 92,50 centes paritást. Az utóbbi napokban nagyarányú spe­kulációs tőke áramlott be Kanadába, miután híre terjedt, hogy a kormány rövidesen véget vet a szabad árfolyam­alakulásnak és felértékeli a kanadai dollárt. A spekulációs tőkék beáram­lása megindította más jellegű tőkék repatriálását is. Jól értesült washingtoni pénzügyi kö­rök szerint év vége előtt a kanadai hatóságok nem szándékoznak rögzíteni a kanadai valuta új árfolyamát, ha­csak a spekulációs vásárlások követ­keztében előálló nyomás nem kénysze­ríti ki az idő előtti cselekvést. Ottawa — mondják e körök — ki akarja várni a jelenlegi félév gazdasági statisztikái­nak nyilvánosságra hozatalát, mielőtt dönt a felértékelés mértékéről. Ezeket azonban legkorábban jövő januárban teszik közzé. A kanadai dollárt tudvalevőleg má­jus 31-én „szabadították meg” rögzí­tett paritásától és azóta, egészen az utóbbi napokig 4—5 százalékkal „lebe­gett” felfelé. Az árfolyammeghatározó tényezők között mind nagyobb szerepe van a nemzetközi piacok spekulációs keresletének a kanadai valuta iránt. Ha a forró pénz beáramlása tovább folytatódik, akkor éppen ez késztet­heti a kanadai kormányt arra, hogy eredeti szándékától eltérve, még ebben az évben meghatározza a valuta új paritását — hangoztatják e washing­toni körök. Egyben rámutatnak arra, hogy a kanadai jegybank mind ez ideig ellenállt a csábításnak és nem inter­veniált a nemzetközi devizapiacokon. Ha ugyanis saját valutát kínálna nagy mennyiségben az ár lenyomására, túl­ságosan felduzzadnának valutakészletei és ez is a spekuláció forrása lehet. Ami az új paritás mértékét illeti — értesülések szerint — a kanadai kor­mány csak hosszas tanulmányozás és a gazdasági helyzet egészének gondos felmérése után állapítja majd meg a kanadai dollár új árfolyamát. Figye­lembe kell majd azonban vennie, hogy a csupán kismértékű felértékelés újabb spekulációhoz vezet. A túlságosan ma­gas felértékelés viszont politikailag te­remtene nehéz helyzetet, hosszabb tá­von pedig gazdaságilag lenne káros — mutatnak rá az amerikai főváros pénz­ügyi köreiben. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ AZ ÚJ OLASZ KORMÁNY MEGALAKULÁSÁNAK HÍRÉRE javult a líra: az üzleti körök bizalmat előlegeznek a gazdasági szakértőnek tekintett Colombónak. Az új miniszterelnök ugyanakkor bejelentet­te, hogy szorosabban együtt akar működni a szakszervezetekkel. A tö­rékeny kompromisszumra épülő kormánynak sok megfigyelő rövid életet jósol.­­ A KANADAI DOLLÁR IRÁNT MUTATKOZÓ SPEKULÁCIÓS KE­RESLET esetleg arra kényszerítheti az ottawai kormányt, hogy ere­deti szándéka ellenére, rövidesen megállapítsa a valuta új árfolyamát. Pénzügyi körökben igen kényesnek ítélik meg a kanadai pénzügyi vezetők helyzetét. Gazdasági és politikai síkon egyaránt súlyos követ­kezményekkel járhat, ha a felértékelést nem a kellő időben és a kellő mértékben hajtják végre. ♦ A KÍNAI KÜLKERESKEDELEM KIHEVERTE a kulturális forrada­lom okozta megrázkódtatásokat és megindult a folyamatos növekedés útján — véli Japán legnagyobb külkereskedelmi szervezete. Tavaly visszaesett Kína gabonabehozatala, viszont növekedett a nyersanya­gok importja. Kína legnagyobb kereskedelmi partnere továbbra is Japán, a szigetországot követi Hongkong és harmadik helyen az NSZK. ♦ A MAGYAR SZABADALMAK IRÁNT mind jobban nő a nemzetközi érdeklődés. Cikkünk megállapítja, hogy a külföldön hasznosított sza­badalmak egyre nagyobb devizabevételhez juttatják az országot. Kü­­­lönösen az építőipar, a fémfeldolgozó ipar és az állattenyésztés terü­letén hoztak határainkon túl is sikereket a magyar szabadalmak. ♦ AZ ÖSSZEURÓPAI EGYÜTTMŰKÖDÉS KILÁTÁSAIRÓL jelent meg figyelemre méltó cikk a Pravdában, melyet Sajtószemlénkben közlünk. A lap véleménye szerint Nyugat-Európa távlati érdekei az európai szocialista és tőkésországok gazdasági együttműködését köve­telik meg. Nyugat-Európa számára ez egyben kiutat is jelentene az amerikaiakkal szembeni függőségből. ♦ A MONETÁRIS RENDSZER REFORMJÁRÓL egyre több szó esik a Nemzetközi Valuta Alap szeptemberben esedékes tanácskozása­ előtt. Cikkünkben egy neves angol pénzügyi szakértő állásfoglalását ismer­tetjük, és az ahhoz fűzött kommentárt, amely figyelmeztet, hogy a dollár hegemóniájának letörése nem lehet rövid távon bekövetkező fejlemény. NYUGATI VÉLEMÉNY A TŐKÉS VALUTÁKRÓL A nemzetközi devizapiacokon hosz­­szabb ideje uralkodó nyugalmi hely­zetet látszólag semmi sem zavarja. A tőzsdéken alig érzékelhetők a koráb­ban oly gyakran megismétlődő fel­vagy leértékelési spekulációk nyomai és a szabad aranypiacokon — némi ázsióval — a hivatalos paritás közelé­ben stabilizálódtak az árfolyamok. A figyelem minden oldalról az infláció megfékezésének problémájára összpon­tosul és egyáltalán nem irányul az egyes valuták, illetve az egész mone­táris rendszer várható helyzetének megítélésére. Ennek ellenére a valutáris szférá­ban mégis felfedezhetők olyan törek­vések, amelyek lassan bontakoznak, hosszabb távon az érdeklődés előterébe kerülhetnek, újabb spekulációk üthetik fel a fejüket. A Financial Times cikkszolgálata közli Gordon Thether (Lombard) írá­sát. A közismert nemzetközi pénzügyi szakértő igen érdekesen foglalkozik ezekkel a problémákkal. Bár Lombard véleményének minden részletével nem értünk egyet, alapfelfogását helyesnek és tisztázó jellegűnek tartjuk, és ezért úgy gondoljuk: mondanivalóinak lé­nyegét érdemes olvasóink elé tárni. Lombard abból a helyesen megvá­lasztott tételből indul ki: nem kell bánkódni amiatt, hogy a nemzetközi valutarendszer megreformálására irá­nyuló, sokat vitatott bármelyik javas­lat is ebben az évben aligha lesz meg­valósítható. Ezek az indítványok ugyanis — mondja Lombard­­— nem érintik a monetáris rendszer alapve­tően gyenge pontját, és éppen ezért nem is lehetnek alkalmasak a rendszer javítására. Miről van és miről nincs szó tehát? Sok szó esett a valutaárfolyamok ru­galmasabbá tételéről, vitáztak annak különféle módjairól (teljesen szabadon alapuló, időnként önműködően meg­változó árfolyamok stb.). Végül is azonban az szűrődött le, hogy komo­lyabban tárgyalni csupán az árfolyam­­hullámzási határok csekélyebb mérvű kibővítéséről lehet. De még az sem valószínű, hogy leg­alább ezt a szerényebb igényű témát vitatják meg majd a Nemzetközi Va­luta Alap szeptemberben tartandó köz­gyűlésén, mert még ebben a kérdésben is igen mélyrehatóak a vezető nyugati országok ellentétei. Ezek abban csúcsosodnak ki, hogy az egyik oldalon az USA minél nagyobb hullámzásbővítést sürget, a másikon, főleg a Közös Piac részéről viszont erről hallani sem akarnak. Az USA az árfolyamhullámzás bő­vítését azért szorgalmazza, mert presz­tízsokokból minden áron el akarja kerülni a valójában túlértékelt dollár devalválását, és ehelyett más valuták felértékelését vagy legalábbis árfo­­lyamhullámzási korlátaiknak kiterjesz­tését sürgeti. Így ugyanis a dollár dek­larált leértékelése nélkül alakulna ki a dollár számára reálisabb árfolyam, és ezzel csökkenhetne az amerikai va­luta leértékelését követelő és feltehe­tően fokozódó nyomás. Ezzel szemben a Közös Piac olda­láról a gazdasági integráció előrehala­dásával szükségszerűen merül fel a tagállamok valutapolitikájának erő­sebb összhangba hozatala, sőt, talán végső soron az egységes közös piaci valuta megteremtése is. Ezért értelem­szerűen első lépésként a közös piaci valuták egymás közötti árfolyamhul­lámzásának csökkentésére, illetve azok teljes rögzítettségére kellene törekedni. Lombard egyébként úgy véli, hogy nemcsak a teljesen szabad árfolyam, hanem még a hullámzási határok bő­vítése is növelheti a valutaüzletek, illetve a külkereskedelem területén a kalkulációs bizonytalanságot, és ezért ennek megvalósítása alaposan meggon­dolandó. A monetáris rendszer alapvető baja Lombard szerint a dollárnak a valuta­­rendszerben elfoglalt privilegizált sze­repe, illetve annak fenntartása, annak ellenére, hogy a Bretton-Woods-i, 1944. évi egyezmény óta sok minden lénye­gesen megváltozott, és így elsősorban az USA fizetési mérlege lett nagymér­tékben huzamosan deficites. Ennek kö­vetkeztében az USA külföldi beruhá­zásait többé-kevésbé a többi ország­gal fizetteti meg, mivel azok a dollá­rok átvételével finanszírozzák az USA fizetési deficitjét. A dollár hegemóniá­ja az egész tőkés világot pénzügyi füg­gőségben tartja. Éppen ezért Lombard úgy gondolja: elérkezhetik az idő ahhoz,­ amikor­­a dollár hegemóniája megszűnik, első­sorban úgy, hogy az arany vagy az aranygaranciával ellátott SDR-ek ven­nék át a dollár kulcsvaluta-szerepét. Az ily módon kitűzött célt még in­kább akkor lehetne elérni, ha az ara­nyat felértékelnék. A magunk részéről úgy véljük: való­ban nem biztos már, hogy az SDR- rendszer kizárólag a dollárt támaszt­ja-e alá, és így valamikor az SDR kulcsvalutáris pozícióhoz is juthat. Hiba lenne azonban teljesen figyel­men kívül hagyni a dollár jelenlegi ha­talmi helyzetét előidéző, kedvezően be­folyásoló bonyolult tényezőket, és azt várni, hogy belátható időn belül az arany vagy az SDR foglalhatná el a dollár helyét. A távolabbi jövő útja talán inkább az, hogy nemzetközi mo­netáris rendszerben a dollár mellett, de nem helyett, fokozódó jelentőségre tehet szert először az SDR, később pe­dig esetleg a Közös Piac közös valu­tája, vagy legalább — ez viszont ha­marabb — a közös piaci országok szo­ros együttműködése a nemzetközi va­lutáris kérdésekben. Dr. Reviczky Loránd Kína külkereskedelme a múlt esztendőben NÖVEKVŐ FORGALOM ÁZSIÁVAL A Kínai Népköztársaság árucsere­forgalma tavaly 7 százalékkal növeke­dett és elérte a 3 milliárd 873 millió dollárt — közli a félig állami japán külkereskedelmi szervezet, a Jetro leg­újabb jelentése. Bizonyosnak látszik, hogy stabillá vált a kulturális forra­dalom befejeződése után megindult ten­dencia, folyamatosan növekszik Kína külkereskedelme — véli a jelentés. Kína exportja a múlt évben 1,98 mil­liárd dollárra, behozatala pedig 1,89 milliárd dollárra emelkedett, összesen 87 millió dolláros aktívum jött létre. A kedvező külkereskedelmi mérleg úgy alakult ki, hogy a nyugat-európai or­szágokkal, a gabonaexportőr országok­kal és Japánnal szemben létrejött pasz­­szívumot sikerült kiegyenlíteni a Hong­konggal és Singapore-ral folytatott ke­reskedelemben. A kínai export ugyanis mindkét irányban jóval felülmúlta az importot. Az ázsiai térség országaival Kína fo­kozta áruforgalmát, de nem volt ilyen egyértelmű a nyugat-európai országok­kal folytatott kereskedelem tendenciája. Az NSZK, Franciaország, Svédország és Svájc viszonylatában csökkent, Angliá­val és Olaszországgal emelkedett a for­galom. Együttesen nézve, a nyugat­európai piacokra irányuló kínai export az 1968. évi 588 millióról 657 millió dol­lárra, az import pedig 825 millióról 847 millió dollárra emelkedett. A nyugat­európai országokból származó behozatal tetemes részét vegyipari cikkek, színes­fémek, vas és acél tették ki. Feltűnő volt Kína gabona-behozata­lának visszaesése, amely a hazai mező­­gazdasági termelés egyenletes expanzió­jának volt köszönhető — állapítja meg a Jetro. Az ország legnagyobb kereskedelmi partnere — fejeződik be a jelentés —, 625 millió dolláros forgalommal Japán volt, amelyet Hongkong és az NSZK követett 452, illetve 246 millió dollárral. (Kyodo) SZOVJET-NEPÁLI KERESKEDELMI SZERZŐDÉS A Szovjetunió és Nepál képviselői csütörtökön Katmanduban aláírták az országaik közötti kereskedelmi szer­ződést, amely mindkét félnek a leg­nagyobb kedvezmény elvét biztosítja. Az egyezmény, amely két évre szól, s két évenként megújítható, nem tar­talmaz adatokat a várható kereske­delemről. A szerződést aláíró szovjet diplomata azonban azt mondotta, hogy a két ország közötti forgalom az idén előreláthatólag eléri a 25 millió­­ne­páli rúpiát (2,5 millió dollárt), szem­ben a tavalyi 22 millió rúpiával. A Szovjetunió traktorokat, gépkocsikat, ezek alkatrészeit, valamint fogyasz­tási cikkeket, elsősorban textíliákat és konzerveket szállít Nepálba, míg onnan jutát, zsákvásznat, faanyagot és olajosmagvakat vásárol. (Reuter)

Next