Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)

1970-09-17 / 178. (423.) szám

1970. SZEPTEMBER 17. Tanácskozás Balatonfüreden A II. brit—magyar közgazdász-kollokviumról Mindössze tíz hónap telt el a Brightonban megrendezett első, és a balatonfüredi második brit—magyar közgazdász kolokvium között. Mind a tudományos gondolkodás fejlődése, mind a gazdasági gyakorlat szempontjából rendkívül rövid idő. A múlt héten tartott tanácskozásnak azonban nem is az volt a célja, hogy tovább vigye vagy elmélyítse a Brightonban elhangzottakat, hiszen egy-egy ilyen konzultáció már csak időtartama és jellege miatt sem teszi lehetővé, hogy az azon résztvevők a kétoldalú együttműködés valamennyi problémájával foglalkozzanak, nem beszélve a belső gazdasági fejlődés és irányítási rendszer vagy a közgazdasági gondolkodás egymás számára hasznosítható tapasztalatairól. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a témaválasztást gyakran szubjektív tényezők, a szervezők vagy a vitában részt venni akarók érdeklődési területe határozza meg. Mindezek ellenére a balatonfüredi találkozó mégis továbblépést jelentett a brightonihoz képest. Legelsősorban is megoldási formáját illetően. Míg tavaly afféle „kérdezz—felelek” játék folyt a magyar és a brit közgazdászok között — a vendéglátók ostromolták a mieinket az új gazdasági mechanizmusra vonatkozó kérdéseikkel —, a mostani tanácskozás alapvető jellemvonása — s ezt hangsúlyozta a Fészekklubban tartott záróülésen dr. Bognár József, a Világgazdasági Tudományos Tanács elnöke, a kollokvium magyar társelnöke is —, a párbeszéd volt. Kötetlen eszmecsere, az ellentétes nézetek nyílt ütköztetése, gyakran egyazon delegáción belül is. (Bár ez inkáb az angolokra volt jellemzői a magyar résztvevőkről szellemesen meg is jegyezték: „Olyanok, mintha mind egy college-ban végeztek volna.”) A kollokvium napirendjén szereplő témák feldolgozásában is történt haladás. Balatonfüreden nem ad hoc jellegű beszélgetés folyt, hanem az előzetesen mindkét részről írásban beterjesztett referátumokhoz fűztek megjegyzést a résztvevők. Persze, a vita sokszor nem az alapdokumentumok, hanem a felszólalók által felvetett problémákról folyt tovább, aminek pozitívuma s negatívuma egyaránt volt. Az előbbihez sorolnám például a nemzetekfelettiség, vagy az KGST-integráció, mint utólagosan felvetett témák megtárgyalását, ugyanakkor dr. Varga Györgynek a magyar vállalatok műszaki fejlettségével foglalkozó anyagát érdemtelenül mellőzték a felszólalók. A műszaki-tudományos eredmények nemzetközi elterjesztése (transfer of technology) egyébként, érzésem szerint, a kollokvium legsokoldalúbban megvitatott kérdése volt. Érdekes észrevételek hangzottak el például arról, hogy a passzív licencmérleg sokkal inkább korrelációban van a gyors gazdasági növekedéssel, mint az aktív mérleg (ennek igazolására Japán példáját említették), valamint figyelmet érdemelt George Ray magyar származású angol kutatónak az a megállapítása, hogy Magyarország és Nagy-Britannia — mint külkereskedelem-érzékeny országok — számára egyaránt fontos új jelenség, hogy a nem árjellegű tényezőknek (mint például a technikai színvonal, a megfelelő információk, a szerviz-ellátottság) gyakran sokkal nagyobb jelentősége van a világpiacon, mint az árajánlatnak. Noha mind angol, mind magyar részről számos, a tudományos életben is rangot szerzett közgazdász vett részt a mostani kollokviumon, a megvitatott kérdések zömét a rendkívül gyakorlatias megközelítés jellemezte. A résztvevők többsége ugyanis a mindennapi gazdasági gyakorlatot jól ismerő, illetve azt irányító szakember volt — a vendégek között elsősorban vállalati, a hazaiak esetében pedig minisztériumi, főhatósági szintről, így „első kézből” értesülhettünk a brit nagyipar koncepcióiról, törekvéseiről, egy-egy nagyvállalat , mint például a Beecham vegyipari cég, amelyet a kollokvium másik társelnöke, Sir Ronald Edwards professzor képviselte stratégiájáról. És bizonyára az angolok számára is sokatmondó volt, hogy például a jelenlegi nemzetközi fizetési rendszerről, a dollár-hegemóniában rejlő veszélyekről a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesének, a licenc-kereskedelemről és esetleges tőkeimportunkról pedig a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének véleményét hallgatták. A balatonfüredi találkozó azonban — a brightonihoz viszonyított előrelépés ellenére is — egyben egy kezdeti, „puhatolózó” szakasz lezárását jelentette. Amennyiben a brit—magyar közgazdasági együttműködést valóban tovább kívánjuk fejleszteni, a következő fázisban még jobban körülhatárolt, hosszabb távon közös kutatási programot igénylő témák feldolgozása, illetve rendszeres, szűkebb körű megvitatása a feladat. És feltétlenül kívánatos, hogy a jövőben a brit—magyar és a többi hasonló, kétoldalú közgazdász-konzultációkon több figyelmet fordítsunk az illető országgal folytatott kereskedelmünk és más természetű gazdasági együttműködésünk kérdéseire. Mert ezek alapos és eredményre vezető megvitatásával a balatonfüredi tanácskozás, úgy érzem, adós maradt. Lipovecz Iván Megkezdődött a világ legnagyobb kikötőjének építése a Nagasaki-öbölben fekvő Koyagi szigetén. Az új kikötő befogadóképessége 1,2 millió tonna lesz, építése előreláthatólag két évet vesz igénybe. A költségek 28 milliárd jent (78 millió dollárt) tesznek ki. A munkát a Mitsubisi Heavy Industries irányítja. • Barber brit pénzügyminiszter szerdán elutazott Ciprusba, hogy résztvegyen a Nemzetközösség pénzügyminisztereinek ülésén. A miniszter innen a hét végén Brüsszelbe repül a Tizek csoportjának tanácskozására, majd ezt követően Koppenhágában részt vesz a világbank és a Nemzetközi Valuta Alap évi ülésén. 0 Tíznapos látogatásra Franciaországba utazott a Kínai Népköztársaság polgári légitársaságának 18 tagú küldöttsége. A pekingi CAAL társaság delegációja repülőgépgyárakat és repülőtereket tekint meg Franciaországban. Javulás áll be az Egyesült Államok gazdasági helyzetében az év harmadik negyedévében — nyilatkozott Stans amerikai kereskedelemügyi miniszter. A bruttó nemzeti termék növekedése ez időszak alatt előreláthatólag meghaladja a második negyedévben jegyzett 0,6 százalékos növekedési rátát, s ebbe már beleszámították a General Motors sztrájkjának kihatását is. Átalakította kormányát Mobutu, Kinshasa Kongó köztársasági elnöke. A változtatásokra gazdasági és kereskedelmi okok miatt került sor. Új gazdát kapott például a pénzügyminiszteri tárca, s ismét létrehozták a külkereskedelmi minisztériumot. A kormány átalakítására közvetlenül azután került sor, hogy Mobutu viszszatért amerikai, romániai és jugoszláviai körútjáról. Aláírták az NDK és Szomália 1971—75-re szóló hosszú lejáratú kereskedelmi szerződését. Lengyel és nyugatnémet szakszervezeti vezetők Varsóban kétnapos munkaülésszakon megvitatták a két ország szakszervezetei közötti kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségeit. A lengyel szakszervezeti központi tanács és a nyugatnémet szakszervezeti szövetség képviselői közötti mostani megbeszélés részét képezi az áprilisban megkezdődött tanácskozássorozatnak. aW(§] jelenti . Szeptember 21-i hatállyal emeli a legfontosabb huzaltermékek árát a Kaiser Aluminium and Chemical Corp. A légi transzmissziós és elosztórendszerek felállításához használatos huzalok árát azért kellett emelni — közölte a társaság szóvivője —mert a jelenlegi piaci árak átlagosan 10 százalékkal szöktek feljebb. Megnyílt kedden Helsinkiben a Koreai NDK kereskedelmi képviselete, amelynek az a feladata, hogy közreműködjék a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében a két kormány 1969- ben megkötött szerződése alapján. Karbamidgyártó üzemet létesít Csehszlovákiában a nyugatnémet Klöckner Industrieanlagen GmbH. és a holland Continental Engineering NV. Az erről szóló megállapodás az objektum felépítését és az összeszerelés ellenőrzését foglalja magába. Az évi 215 ezer tonna kapacitású üzem költségei elérik a 49,7 millió koronát. A gyárat előreláthatólag 1971 őszénhelyezik üzembe. A chilei kormány engedélyezte a japán Mitsubisi Co. Ltd., és az Ataka Co. Ltd. cégnek, hogy 56 millió dollárt fektessen be észak-chilei vasérc kiaknázásába. A két társaság vállalta egy öntöde felépítését és működtetését, valamint a feldolgozott termék kikötőig történő szállítását is. Az Olaszországba importált autók száma júliusban elérte a 44 ezer darabot, ami 80 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábban importált 24 ezer darabhoz képest. Júniusban ugyanakkor 45 ezer autót vásároltak külföldről. Négynapos hivatalos látogatásra a spanyol fővárosba utazott Riad egyiptomi külügyminiszter. Tárgyalásainak középpontjában a közel-keleti politikai kérdéseken kívül a bilaterális kapcsolatokat érintő problémák szerepelnek. Az AEGO Telefunken elektromosipari konszern ez év első felében 3,9 milliárd márkára növelte forgalmát. Ez 23 százalékkal magasabb az egy évvel korábbi forgalomnál. Az elért haszon — olvasható a nyugatnémet cég első félévről szóló beszámolójában — a forgalom emelkedésével nem tartott lépést, mert az erősen emelkedő költségek nem voltak maradéktalanul átháríthatók és árkorrekciókat csak egyes gyártmánycsoportoknál lehetett érvényesíteni. Brit gazdaságpolitikai elképzelések Tudósítónktól : A brit pénzügyminisztérium nyilatkozatot adott a kormány főbb rövid lejáratú gazdasági elképzeléseiről. E hírt többek közöt a Times és a Guardian is kommentálta. „A kormány nem látja a gazdaság serkentésének azonnali szükségét” című írásában a Times röviden összefoglalja a kormánypolitika megállapításait, kiemelve azt, hogy megvédi a font jelenlegi árfolyamát és lényegileg tartja magát ahhoz a monetáris politikához, amelyet Roy Jenkins fektetett le a költségvetésben. A bér- és árinflációt csak fokozatosan lehet visszaszorítani. A lap az egész jelentést optimistának tartja. Ugyanerről, a témáról a Guardian első oldalon a következő cím alatt ad hírt: „A toryk szabadjára engedik az árakat.” A cikk kiemeli, hogy a kormány nem tervez árkorlátozásokat a magániparban és teljesen irreálisnak tartja a bérnövekedések nem inflációs rátára történő leszorítását, legalábbis a közeljövőiben. Ez a mérsékelt gazdaságpolitika már jelzi, hogy az első konzervatív költségvetés nem fog drámai fordulatokat hozni. Nagyobb adócsökkentések csak azután válnak lehetővé, hogy a közkiadásokat is alacsonyabb színvonalra hozták. Várható, hogy a költségvetési kiadások csökkentése hosszabb időt, esetleg több évet átfogó folyamatot jelent. A cikk kiemeli, hogy a kormány nem szándékozik jelenősebb lépéseket tenni a takarékosság és az ipari beruházások fokozása érdekében. Repülőgéprablás és biztosítás A háromszáz éves hagyománynak megfelelően, amelynek mottója így hangzik: „Lloyds mindent biztosít és azonnal fizet”, az amerikai PANAM légitársaság már megkapta azt a 10 millió font sterling értékű csekket, amely a Palesztinai ellenállók által a kairói repülőtéren felrobbantott Boeing—747 óriás repülőgépért kártérítésként járt. Minden valószínűség szerint a másik három felrobbantott repülőgépet is a Lloyds-nál biztosították, illetve viszontbiztosították. Ha tényleg ez a helyzet, akkor az 1970-es év az 1907 óta eltelt időszak legkatasztrofálisabb éveként vonul be a társaság történelmébe. A 63 évvel ezelőtti San Francisco-i földrengés után kellett a társaságnak hatalmas összegeket kifizetnie, de nem sokkal maradt el emögött az öt évvel ezelőtti Betsy hurrikán pusztítása sem, amely a Lloyds-nak 40 millió font sterlingbe került. A világ „legmegbízhatóbb klubjának” nevezett biztosítótársaság 6000 részvényese tehát nem ok nélkül aggódik. A repülőgépekre vonatkozó biztosítási szerződéseket gyakorlatilag „méret” alapján kötik. Az óriás lökhajtásos gépek üzembe helyezését követően a társaság arra kényszerült, hogy nemzetközi viszontbiztosítási szövetségekhez csatlakozzon. A Lloyds kezdeményezésére egy év óta a normális biztosítási kötvényekhez egy olyan záradékot fűztek, amely kizárja a kártérítést azokban az esetekben, amikor a károkozás úgynevezett kalóz-cselekményre vezethető vissza. A PANAM ezért pótlólagos biztosítást kötött a Boeing—747-re. (APA) A Spanyol-Szahara jövője Marokkó, Algéria és Mauritánia államfői tanácskoztak a hét elején a három ország között fekvő, 260 ezer négyzetkilométer nagyságú Spanyol- Szahara jövőjéről. A három állam, melyeket részben barátsági szerződés köt össze s melyek közül kettő tagja a Maghreb-nek, a tervezett északafrikai gazdasági uniónak, területi igénnyel lép fel és egységes álláspontot képvisel Spanyolországgal szemben. Terveik közé tartozik, hogy az ENSZ égisze alatt népszavazást tartsanak a Szaharának e részén. A Spanyol-Szahara északi részén fekvő foszfátmezők kincsét 1,2 milliárd tonnára becsülik, és Spanyolország megkezdte az előkészületeket a kincs hasznosítására. Rabatban ezt közvetlen fenyegetésként fogják fel, minthogy Marokkó népgazdasága nagyrészt a foszfát kitermelésétől függ. (Reuter) Líbia közvetlenül ad el kőolajat Svájcnak Hivatalos hírforrások szerint Líbia szerződést kötött Svájccal nyersolaj közvetlen szállítására, tehát anélkül, hogy igénybe vennék a Líbiában működő külföldi kőolaj vállalatok bármelyikének közvetítő szerepét. Az üzletről részletek nem szivárogtak ki. Megfigyelők szerint — írja a Reuter tripoli tudósítója — e lépés is azt az irányzatot követi, hogy az arab államok közvetlen termelői-fogyasztói kapcsolatokat létesítsenek és kiküszöbölik a piacot monopolizáló és az árakat diktáló cégek tevékenységét. Kinek kedvez a segélypolitika módosítása? AZ OECD TOKIÓI ÉRTEKEZLETÉRŐL Kedden Tokióban befejezte munkáját az OECD fejlesztési segélybizottságának (DAC) 9. ülésszaka. Az ülésszak vitáinak homlokterében a fejlődő országoknak nyújtandó segély kérdése állt. A résztvevő 17 küldöttség elsősorban a pénzügyi segítség terjedelmét, összetételét, valamint a segélynyújtás pénzügyi feltételeit vitatta meg. Ami az utóbbit illeti, a fejlődő országok azzal a reménnyel várták az ülésszakot, hogy a vezető tőkésországok megmásítják az eddigi gyakorlatot, amely szerint a világ vezető ipari országai feltételekhez kötik a fejlődő országoknak nyújtott kétoldalú hivatalos segély 80 százalékát. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fejlődő országoknak a kapott kölcsönökkel a segélynyújtó országok áruit vagy szolgáltatásait kell megvásárolniok. Az OECD bizottsága törekedett rá, hogy a tagállamok elvben valamenynyien foglaljanak állást a megkötések nélküli segélynyújtás mellett, határozzanak meg egy konkrét időpontot is az elv gyakorlatba ültetésére. A konferencián azonban nem született megállapodás a hivatalos bilaterális segélyekhez kapcsolódó megkötések eltörléséről. Azzal a legtöbb delegátus egyetértett, hogy a feltételektől mentes segély „kívánatos” lenne, de nem hajlandók konkrét időponthoz kötni magukat. A Reuter keddi jelentése szerint megállapodás született ugyanakkor abban, hogy a multilaterális csatornákon különböző szervezetek közreműködésével a fejlődő országokba irányuló segélyeket a jövőben nem kötik semmilyen feltételhez, s ezért a DAC tagállamai vállalják, hogy erőteljesen fokozzák az ilyen intézményeknek nyújtott hozzájárulás összegét. Egyes küldöttek szerint ennek különösebb jelentősége nincs, mivel a multilaterális segély gyakorlatilag eddig is megkötésektől mentes volt, sőt, bizonyos fokig hátránnyal is járt, ugyanis a bilaterális kölcsönök kamatrátája átlagosan 3,5 százalék, míg a multilaterális intézmények kamatai komolyabb megpróbáltatást jelentenek a fogadó országoknak: az ázsiai fejlesztési bank például 7,5, a Világbank 7,25 százalékos kamatra nyújtja hiteleit. A záróközlemény üdvözölte a konferencia „eredményeit”. „Első ízben történt, hogy a DAC-tagállamok nagy többsége elviben késznek nyilatkozott arra, hogy elfogadja a feltételektől mentes bilaterális pénzügyi fejlesztési kölcsönnyújtás politikáját” — olvasható a közleményben. Mit is jelent ez a nagy többség? A Reuter beszámolt róla: 10 tagállam bizonyos fokig hajlandó magát elkötelezni a segély e formája mellett. Ezek a tagállamok nyújtják a fejlődő országoknak a hivatalos bilaterális kölcsönök 75 százalékát. Egyes országok, amelyek elvben elfogadták a javaslatot, bizonyos tartózkodással tették ezt, s elsősorban ahhoz ragaszkodtak, hogy a bizottság tagjai együttesen cselekedjenek. Japán például — mint az már a múlt heti kormányülés után ismeretessé vált — elvben magáévá teszi a feltételek eltörlésére vonatkozó javaslatot, de csak akkor hajlandó e politikát követni, ha valamennyi fejlett ország elfogadja azt. A küldöttek figyelme elsősorban az Egyesült Államok állásfoglalására irányult, mivel Washington nyújtja a hivatalos segély 46 százalékát. Az amerikai küldöttség azt jelezte, hogy hajlandó támogatni a javaslatot egy kikötéssel: szükséges az amerikaikongresszus hozzájárulása. Megfigyelők szerint ennek lehetősége minimális, az amerikai kongresszus aligha támogatja a javaslatot. Svájc az egyetlen ország, amely egyedül is követné e segélynyújtási politikát. Hat ország képviselője határozott nemmel nyilatkozott. Ausztrália képviselője azt mondotta, hogy az ügyben közelebbről nem érdekelt, mivel segélye elsősorban meghatározott terményekből áll. Dánia és Kanada támogatná a feltételektől mentes segélyezés politikáját, de — úgymond — jelenlegi belső gazdasági helyzete nem teszi ezt lehetővé. Franciaország ellenezte legerősebben a javaslatot, főként azért, mert a program nem állítja meg a segélyösszegek egy ideje tapasztalható csökkenését és nem ítéli el kellő mértékben a segélynyújtás korábbi típusát. Ausztria és Belgium elvben egyetértett a DAC javaslatával, de a határidőt tekintve, nem nyilatkozott. A kétnapos ülésszak eseményei több delegáció körében bíráló megjegyzéseket váltott ki. Őszintén szólva, mi, a 16 DAC-ország, szembenállunk több mint 130 ENSZ-taggal, akik közül a legtöbben segélyért nyújtják kezüket — mondotta az egyik küldött. Érdekes cikket közölt az egyik japán újság. Azt elemezte, ki járna jól a feltételek nélküli segélynyújtás politikájának elfogadása esetén. E politika Japán számára kedvező lenne. Egyrészt agresszív iparával elszívná a szegény országokból a dollárok jelentős részét, másrészt egyszerűen „knockoutolná” Ausztráliát az ázsiai piacon. Maga az Egyesült Államok is elveszítené dollárjai bizonyos részét. Japántól és az NSZK-tól fél a DAC többi 14 tagállama — többen ezzel magyarázzák, hogy az ülésszakon nem született megállapodás. Nixon a külföldi segélyprogram megváltoztatását javasolja Nixon elnök üzenetet intézett a kongresszushoz a külföldi segélyprogram reformjáról. Javaslataiban (többek között) a bilaterális segély nagymértékű csökkentése szerepel, ugyanakkor növelni kívánja a nemzetközi szervezeteken keresztül nyújtandó segély mennyiségét. Nixon üzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államoknak meg kell állítani a fejlődő országokba irányuló segély mennyiségének csökkenését (konkrét adatokat nem közölt). Ismeretes, hogy az elnök korábban már megtette számszerű javaslatát a folyó költségvetési év segélyprogramjának összegére. A javasolt 1,8 milliárd dollár minden, idők legalacsonyabb amerikai segélyprogramját eredményezné, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a képviselőház már eddig 0,2 milliárd dollárt faragott le az összegből. A mostani elnöki üzenet megpróbálja a fejlődő országok speciális igényeihez alkalmazni az amerikai segélypolitikát — például a multilaterális segélynyújtás esetére javasolja annak a feltételnek a megszüntetését, amelynek értelmében a segélyekért eddig csak amerikai gyártmányú árut lehetett vásárolni. Az elnök azt is tanácsolta, hogy vezessenek be preferenciális vámrendszert a fejlődő országok késztermék-exportjának ösztönzésére. Az elnök kilátásba helyezte a tényleges gazdasági segélyek és a katonai célokat szolgáló segélyek különválasztását és indítványozta, hogy a külföldi segélyprogram végrehajtásával foglalkozó szervezet (AID) helyett alakítsanak két külön intézményt. Az egyik, az úgynevezett International Development Corporation a bilaterális, főként üzleti jellegű kérdésekkel foglalkozna. A másik, az International Development Institute az amerikai tudomány és technológia vívmányait fordítaná fejlesztési célokra. (AP, Reuter, MTI) ANGLIA 1969. ÉVI SEGÍTSÉGNYÚJTÁSA A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKNAK Az angol kormányszervek közleménye szerint Anglia 1969-ben a fejlődő országok részére — állami és magánforrásokból — összesen 445,5 millió font értékű segítséget nyújtott. Ez a hivatalos adatok szerint Anglia bruttó nemzeti terméke értékének 0,97 százalékával egyenértékű, (az előző évben 0,74 százalék volt). A hivatalos tájékoztatás megállapítja, hogy a segély értékének növekedése elsősorban a magántőke „segélytevékenysége” fokozódásának tulajdonítható. A magántőke átáramlása fejlődő országokba 1969-ben 266,8 millió fontot tett ki, ami a bruttó nemzeti termék értékének 0,58 százaléka. (Az 1968. évben 138 millió font volt.) Az állami forrásokból származó segítségnyújtás értéke 1969-ben 178,7 millió fontra tehető (1968-ban ez 178,6 millió font volt). Azállami forrásokból származó segélyek túlnyomó többségét — közel 160 millió fontot — a Brit Nemzetközösség országai kapták. VILAGGAZDASAG KORSZERŰ KÖZLEKEDÉS - FÖLD ALATTI CSÖVEKEN A nagyvárosokban egyre kevésbé megoldható a közlekedési káosz. Ezért Nyugat-Berlinben technikusok és építészek a föld alatt elhelyezett nagy átmérőjű csövekben zavartalanul és keresztezésmentesen lebonyolódó forgalom megvalósításán dolgoznak. Olyan tömegszállító eszközről van szó, amely óránként akár 40 ezer személyt is el tud szállítani. A teljesen automatizált közlekedési csőrendszer ezenkívül sokkal olcsóbb a földalatti vasútnál. Két berlini építész a berendezés modelljeit már kiállította. Ezek a megoldások szállítószalag alkalmazásán alapulnak és nemcsak gyalogosok, hanem teljesen automatizált irányítású kiskocsik továbbítására is használhatók. Az új közlekedési eszköz iránt Münchenből is érdeklődnek. Amerikai technikusok pedig a csövek kifejlesztésében értek el számottevő eredményeket. (APA)