Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)

1970-09-17 / 178. (423.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASAG A Mitsubisi konszern, amely a japán hadiipar bázisa volt a második világ­háborúban, ma ismét Japán leghatal­masabb gazdasági erőközpontja. A tőkéscsoport több mint egynegyed millió japán dolgozót foglalkoztat. Tag­jai (nem számítva a szintén kebelébe tartozó két bankot, két­­biztosítótársa­­ságot és a Nikon-kamerákat gyártó Nippon Kogaku-t) évente 6 milliárd dollár értékű forgalmat bonyolítanak le összesen. Ennek oroszlánrészét a Mitsubisi Heavy Industries teljesíti. Tizenöt gyárában 90 000 ember dolgo­zik, alaptőkéje 275 millió dollár. A nehézipari óriás a múlt évben 1807 millió dollár értékű árut adott el. Legnagyobb részlege, a gépkocsigyártás egyedül 615 millió dollárt forgalmazott. A teherautók és az autóbuszok gyártá­sában az első a japán iparban, de a személygépkocsik (Colt-márka) piaci versenyében erősen meg kell küzdenie. Mindemellett az ötödik helyet vívta ki magának a japán autógyártásban (7,2%). A nehézipari gépeket gyártó részleg 362 millió dollár forgalmat könyvelt el az elmúlt pénzügyi évben. Fő értékesítési cikkei a többi között a petrolkémiai berendezések, a papír-, a textil-, az acél-, a plasztik- és a ce­mentipari gépek, valamint a rotációs berendezések és a hordozható tengeri fúróállomások. Kevésbé kecsegtetőek a megrende­lések és eladások viszont a konszern hajóépítő üzemeiben. Tankhajókkal szinte már telítődtek a piacok s a ja­pán szuperhajókkal történt rejtélyes balesetek sem fokozták a tengerentúli vevők bizalmát. Emiatt stagnál a ter­melés. Ennek ellenére a Mitsubisi 44 hajót épített a múlt évben. A hajó­építő iparágnak e legnagyobb vállala­tára (5 óriás építődokkja van) külö­nösen érvényes az a tétel, amellyel a japán hajógyártást szokták jellemezni, virágzás nyereség nélkül. Itt azonban figyelembe kell venni azt a hatalmas presztízs-nyereséget, amelyet a szuper­­tankhajók építése hozott a japán cégek­nek, és éppen a napokban hozta nyil­vánosságra a Mitsubisi legújabb tervét. Nagaszakiban egy új dokkot épít, innen bocsátja majd vízre az első 1 millió tonnás (DWT) hajót. A Mitsubisi legkisebb ága a repülő­gépek és a „speciális járművek” gyár­tása. E jámborul hangzó elnevezés mö­gött a jelenlegi japán fegyvergyártás rejlik. A Nike-rakétákról, a szuper­szonikus bombázókról, a léglökéses Starfighterekről és a különféle gép­fegyverekről ugyanis — a fokozódó reklámozás ellenére is ma még diszk­réten hallgatni illik, hiszen a háború utáni első japán kormány ünnepélyes fogadalmat tett: soha többé nem fog­nak fegyvereket gyártani. A Mitsubisi hagyományos fegyverszállítója a japán hadseregnek, „Japán arzenálja”, s ezt a hevet máig sem lehetett eltörölni, pedig a japán vereség után győztesen bevonuló amerikaiaknak is a­kkor még eltökélt szándéka volt a Mitsubisi nevet eltörölni. A legutóbbi száz év japán történetében oly nagy szerepet játszó konszern tulajdonosa, az Ivasaki-család, amelyet mindvégig szoros kapcsolatok fűztek a császári házhoz, méltán kapta a „japán Krupp” nevet. (1970. szeptem­ber 8.) A VILÁGSAJTÓBÓL Die Presse Új életre kelt a Mitsubisi — a japán ipar fellegvára Azok a tényezők, amelyek Kanadá­ban május 30-án a valutaárfolyam ala­kulásának­ szabaddá tételéhez vezettek, a kanadai dollár lebegő árfolyamának kezdete óta is éreztetik hatásukat. A kereskedelmi mérleg többlete július vé­gén több mint 1,5 milliárd dollár volt, szemben az 1969. év azonos időszaká­ban elért 340 millió dollárral. Ugyan­akkor a valutáris tartalékok ez év ele­jéhez képest 1,3 milliárddal emelked­tek, s július végén 4 milliárd 444 mil­lió dollárt tettek ki. Az így kialakult hosszt még csak fokozta az idegenfor­galomból és a kanadai dollárra irá­nyuló spekulatív vásárlásokból szár­mazó bevétel. A kanadai pénz devizapiaci értéke tehát megnőtt. „Felszabadítását” köve­tően 2 ponttal erősödött, s árfolyama azóta 96—98 USA-dollárcent között le­beg, ami viszont több mint 5 százalé­kos felértékelésnek felel meg. A jegy­banknak egyébként többször interve­niálnia kellett, hogy a hossz ne haladja meg ez­t a mértéket is. Az ország főbb ipari exportőrei, első­sorban a papír- és bányaipar területén, érthetően elégedetlenek. Eladási szerző­déseik túlnyomó részét USA-dollárban kötötték meg, s azok a gyárosok, akik termelésük zömét az Egyesült Államok­ba exportálják, attól tartanak, hogy versenyképességük csökken. Pénzügyi és ban­kkörökben egyesek a kanadai dollár lebegő árfolyama mel­lett, mások ellene vannak. Az utóbbiak, egyetértésben a Nemzetközi Valuta Alappal, azt hangoztatják, hogy a nem­zetközi pénzügyi és kereskedelmi mű­veletek miatt feltétlen szükség van a kanadai dollár árfolyamának stabilizá­lására. A legfontosabb kanadai keres- Tanácsos a kanadai dollár 5 százalékos felértékelése kedelmi bank vezetői viszont azzal ér­velnek, hogy egy gazdaságilag annyira „nyílt”, azaz külföldi hatásokra érzé­keny ország esetében mint Kanada, a piaci erők szabad érvényesülése több hajlékonyságot és cselekvési független­séget biztosít a monetáris és fiskális politikának, s nagyobb fokú védelmet nyújt az USA-ból „importált” infláció­val szemben. Valóban 1950-től 1962-ig, amikor a kanadai dollárnak ugyancsak lebegő volt az árfolyama, ez a rendszer igen rugalmas és kiegyensúlyozott gaz­daságpolitikát tett lehetővé. A vélemények igen eltérőek nemcsak a stabilizálás idejét, de a szintjét ille­tőleg is. A közgazdászok többsége ab­ban egyetért, hogy a kanadai dollár árfolyamemelkedés­ét elsősorban kivé­teles és időszakos tényezők okozzák. Épp ezért elképzelhető, hogy az export növekedési üteme a közeljövőben le­lassul, a Wall Street „felépülése” újból amerikai részvények vásárlásához ve­zethet, s a kanadai leszámítolási kamat­láb csökkenése fékezi a rövid lejáratú tőkebeáramlást. Ezenkívül a munka­­nélküliség és a termelőeszközök ala­csony kihasználási foka miatt a kana­dai hatóságok csak viszonylag­­kismér­tékű árfolyamemelkedést tűrhetnek meg. A valuta értékének túlbecslése a jelenlegi helyzetben valószínűleg erős deflációs hatást váltana­­ki, a kanadai dollár 5 százalékos felértékelése — amely megfelelne a jelenlegi árfolyam­nak — viszont ésszerűnek látszik. A francia lapot meglepné, ha a sta­bilizálást még az idén vagy a jövő év elején végrehajtanák, sőt nem tartja kizártnak, hogy a kanadai dollár még hosszabb ideig lebegni fog. (1970. szep­tember 8.) Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Indusíriekurier A spanyol állami bank bejelentése szerint a múlt év végén életbe léptetett restriktív kormányintézkedések az idei év első felében máris kedvező hatást gyakoroltak a konjunktúrára. A be­­­­ruházási tevékenység korlátozása leg­inkább a magánszektorban érezhető. A külkereskedelmi mérleg deficitje az első félévben abszolút számokban nö­vekedett ugyan, de minthogy az export erőteljesebben fejlődött az importnál, az előbbi az utóbbinak valamivel na­gyobb hányadát — 48,2 százalékát — fedezte, mint a múlt év megfelelő időszakában (46,4 százalék). A nagy­méretű idegenforgalom eredményeként mind a devizatartalék, mind a fizetési mérleg pozitívan alakult. A létfontosságú árucikkek árrögzíté­sét célzó intézkedések dacára az utób­bi hetekben áremelkedés tapasztalha­tó.­­ Egyes becslések szerint júniustól szeptemberig 20—25 százalékkal emel­kedtek az árak. A nagyobbára az ország keleti ré­szén és Mallorcán működő cipőipar attól tart, hogy az amerikai Mills-féle törvény veszélyezteti az évek óta ál­landóan növekvő amerikai exportot. Ha, az USA-ban keresztülviszik a ci­pőimport kontingentálását, a spanyol iparnak fel kell készülnie az amerikai piac mintegy 40 százalékának elvesz­tésére. Ezért a szeptemberben Elda­ A spanyol konjunktúra hullámzásai­ ban (Alicante tartomány) megrende­zett nemzetközi cipővásáron rendkívü­li erőfeszítéseket tesznek, hogy a le­hetséges piacveszteséget új vevők megnyerésével pótolják. Az étolajokra kivetett amerikai vám 50 százalékos felemelésével a Mills-javaslat a spa­nyol olívaolaj-exportőrök érdekeit is veszélyezteti. A japán acélipar fáradozásai, ame­lyekkel meg akarja vetni a lábát a spanyol piacon, növekvő eredménnyel járnak. A negyedik teljesen integrált spanyol acélmű (Sagunt városban) építésénél — amelyet 1978-ban kíván­nak befejezni — a Nippon Steel Corp. átvette a műszaki tanácsadást. A nagy észak-spanyol Ensidesa acélmű új ko­hója és több LD-üzeme a japán Suri­­tomo Metal irányítása mellett épül. Most fordul elő első ízben, hogy egy japán tőkecsoport részt vesz egy spa­nyol acélmű finanszírozásában: a Nisshin Steel és a Nissho­­wai 35 szá­zalékos tőkeérdekeltséget vállalt a Gibraltár közelében keletkező iparvi­déken 1977-ig három fázisban épülő Acerino acélmű építésében. A gyár évi kapacitása 120 ezer tor­na rozsda­­mentes acél lesz és mintegy 2400 mun­kahelye megoldja számos olyan spa­nyol munkás problémáját, aki eddig a brit gyarmatra járt át dolgozni. (1970. szeptember 10.) OPTIKAI ÉS FOTOCIKK-IMPORT 1970-71 Az OFOTÉRT importtevékenységéről a külföldi foto-optikai cikkek beszer­zésének helyzetéről beszélgettünk So­mogyi Bélával, a vállalat vezérigazga­tójával. — A szocialista piacokról származó termékek közül néhánnyal komoly gondjaink vannak — részben az árak emelkedése, részben a hiányos kíná­lat miatt. Lengyel partnereink például szinte egyik napról a másikra 20—40 százalékkal emelték egyes exportcik­keink árait — ezekkel a termékekkel a közeljövőben aligha találkozhat a magyar üzletekben a fogyasztó. Ha kisebb mértékben is, de emeltek árai­kon a legjelentősebb baráti partner­­ország, az NDK exportőrei is. Esetük­ben nagyobb gondot okoz azonban az egyes fotócikkekből mutatkozó hiányos ajánlati skála . 1970-es mintegy 4 , millió rubel értékű tervezett NDK- behozatalunkból így csak kb. 3,1 mil­lió rubel értéket tudunk realizálni. A beszerzési gondokat, közvetve vagy közvetlenül az iparágban végrehajtott nagyfokú koncentráció okozta. Koráb­ban több kisebb gyártóval széles gyárt­mányválasztékról folytathattunk tár­gyalásokat, ma azonban a fényképező­gépek kivitele a Pentacon, az anyag­gyártás és export pedig az ORWO kezében összpontosul. A két nagyüzem érdekei kevesebb típus nagy szériájú gyártását diktálják. Ez, 1970-re oda­vezetett, hogy nem egy termékből fe­lére, harmadára csökkent az exportra ajánlott típusok száma. Hasonló kö­vetkezményekkel járhat — és járt, pél­dául a Pentacon esetében — az NDK vállalatok egyre erősödő tőkés export­­orientációja is. Régi, a mi piacainkon már bevezetett termékeivel kevésbé versenyképesek, ezek gyártását foko­zatosan csökkentik, helyettük a leg­modernebb, de jóval drágább gépek kihozatalával kísérleteznek. Ugyanak­kor jelentős pozitívumként könyvelhet­jük el, hogy sikerült ötéves szerződést kötni NDK-s partnerrel 300 ezer négy­zetméter röntgenfilm szállítására. Az üzletnek külön jelentőséget ad, hogy a magyarországi gyártás nagyrészt tő­kés importalapanyagokra támaszko­dik, s így az előnyös NDK-szerződés devizamegtakarítást, jelentős népgaz­dasági hasznot hoz. Fotócikkekből az NDK - fényképe­zőgépekből a Szovjetunió áll import­listánk élén: 1971-re az 1968-as évi forgalom háromszorosát, 1,6 millió ru­bel értékű behozatalt tervezünk. Cseh­szlovákiából, a gazdasági helyzet sta­bilizálódásával párhuzamosan egyre nagyobb mennyiségű árut vásárolunk: 1970-ben 300, 1971-ben pedig 5—600 ezer rubel értékű árut veszünk át. A szocialista országok közül legutóbb Jugoszláviával is tárgyalásokat kezd­tünk — ez azonban inkább csak elő­zetes piacfelmérés volt, egyelőre konk­rét üzleti eredmények nélkül. A már említett szocialista import­gondok — tehát az árak emelkedése, a választék és a mennyiségi kínálat be­szűkülése — miatt elég jelentős meny­­nyiségű árucikket szerzünk be tőkés piacokról is. 1970-ben belkereskedelmi alapból­ 800 ezer, egyéb forrásokból, bizományosként 200—250 ezer dollárt költünk erre. Ebből az NSZK-ból szár­mazó cikkek mintegy 300 ezer dollár értéket képviselnek, kisebb mennyisé­get vásároltunk olasz, angol, svéd, beneluxi és japán partnerektől. Közü­lük a távol-keleti ország ígérkezik a legizgalmasabb partnernek: az 1970-es 150 ezer dollár értékű import várha­tóan már a következő évben is jelen­tősen emelkedik. Az olcsó és közép­árszintű fényképezőgépek közül az Olympus és a Yashica típusokból vá­sárolunk jelentős mennyiséget, vá­lasztékbővítésre és szocialista országok korlátozott szállítóképességének egyen­súlyozására. Terveztük, hogy még ez évben kiutazunk piaci lehetőségeink pontosabb felmérésére . 1971-ben azonban mindenképpen szeretnénk er­re sort keríteni. Vámkedvezmények Csehszlovákia és Magyarország között Tudósítónktól: Külön vámkedvezményekről meg­állapodást írtak alá Budapesten, amely azokra a magyar és csehszlovák ál­lampolgárokra vonatkozik, akik a ha­tármenti területen dolgoznak Magyar részről a megállapodást dr. Terpitkó András, a vám- és pénzügyőrség pa­rancsnoka írta alá, csehszlovák rész­ről pedig dr. J. Broz, Csehszlovákia központi vámigazgatóságának vezér­­igazgatója. A két ország között életben van egy megállapodás a határmenti lako­sok közös munkavállalásáról. Szep­tember közepén már munkába lépett 70 komarnói munkás a komáromi Lengvárban. 1970. SZEPTEMBER 17.3 NSZK-rendelés a Láng Gépgyárban Újabb szerződést kötött a Láng Gép­gyár és az NSZK-beli Siemag. Április óta a magyar iparvállalat már negyed­szer vállalta el újabb lemezhengermű­­vi berendezések készítését. Ellenérték: 767 000 márka. Az üzlet érdekessége a — számunkra — szokatlanul rövid határidő. Novemberben a gyár már megkezdi a szállítást, s jövő év no­vemberig mindent átad a megrende­lőnek. Újabban a Láng Gépgyár már fröccsöntőgépekhez tartozó komplett egységeket is gyárt a Siemag számára. A német cég felajánlotta, a későbbiek­ben komplett gépeket is rendelnének. Hosszabb távon a Siemag 10—15 mil­lió márka értékű berendezést gyártat­na le Magyarországon. Ez már meg­haladná a Láng Gépgyár teljesítőké­pességét, viszont mód nyílna hazai ko­operációra. Annál is inkább, mert to­vábbi nyugati cégek érdeklődnek a magyar üzemnél. Így például a mün­cheni Lieber Verzahntechnik GmbH. felajánlotta: fogazógépek nagyöntvé­nyeinek öntésével, esetleg megmunká­lásával is megbízná a magyar gyárat. A torontói BK Machinery Internatio­nal angol leányvállalata pedig hen­gersori szállítószalagok hajtóműházát illetően kért ajánlatot. UTÓSZÓ BÉCSRŐL Tudósítónktól: Az idei Bécsi Őszi Vásár vasárnap zárta kapuit. A hagyományoktól most sem tért el: seregszemle volt, ame­lyen a látogatók megismerkedhettek elsősorban az osztrák iparágak fejlő­désével. A külföldi kiállítók nem töre­kedtek a teljes bemutatkozásra, és az osztrákok sem. A szabadtéri kiállí­táson főleg mezőgazdasági gépeket láthattunk, míg a pavilonokban a fogyasztási cikkek uralkodtak. A Nemzeti Pavilonban kapott he­lyet a HUNGEXPO rendezésében 16 magyar külkereskedelmi vállalat áru­bemutatója, amelynek keretéül egy fekete-fehér, modern vonalvezetésű installáció szolgált. Más országok — így a szocialista államok — bemu­tatóitól erősen elütött a mienk. Mint a HUNGEXPO vásárigazgatója, Lenkei Györgyné mondotta, tudatosan. A HUNGEXPO szakítani kíván a ha­gyományos kiállítási formával, amely ugyan olcsóbb megoldás, mert nem kell különleges keretet szerkeszteni a felsorakoztatott hatalmas mennyiségű árukínálathoz, de ugyanakkor célsze­rűtlen is, mert a tapasztalatok sze­rint elvész az igazi mondanivaló és a sok kevesebb lesz. A most alkal­mazott fekete-fehér kerettel „leszorí­tották a szemet” a terített árura és így elérhették, hogy a bemutatott cikkek domináltak a propagandaelemek helyett. Feltétlenül gondolatot ébresztő ki­állításnak bizonyult a HUNGEXPO idei jelentkezése Bécsben. (A ven­déglátó ország képviselői elismeréssel nyilatkoztak a modern megjelenési formáról, a lengyelek pedig — akik maguk is úttörők a kiállítások moder­nizálásában — a jövő módszerének nevezték mostani bemutatkozásukat.) A HUNGEXPO felfogása szerint az érdeklődést kell felkelteni, mégpedig egy­­ országra jellemző árukínálattal és ha ez sikerül, a kint-tartózkodó vál­lalati képviselők feladata, hogy olyan cikkekre is felhívják a figyelmet, amelyeket nem állítottak ki, de ki­fogástalan minőségben tudják a vevő rendelkezésére bocsátani. Hogy a magyar vállalatokban is ellenállás mutatkozik ezzel a felfo­gással szemben, bizonyítja, hogy az elképzelést legfeljebb 80 százalékban tudták a HUNGEXPO vezetői meg­valósítani Bécsben. A kiállított cik­kek között találkozhattunk például habverővel is, s ez valóban nem te­kinthető a magyar ipar legjellemzőbb termékének. Ugyanakkor megtaláltuk a másik végletet is: a kívántnál ki­sebb áruskálát tárt a látogatók elé a FERM­ION, a CHEMOLIMPEX, de még a HUNGAROTEX is, pedig mindhárom vállalat egyre fejlődő üzleti kapcsolatokról számolhat be az osztrák relációban. Az elgondolás és a megvalósítás bizonyos fokú ellentmondása tehát a tanulság levonására ösztönzi a láto­gatót. Véleményünk szerint feltétlenül tovább kell lépni, mert a jelentősebb (japán, egyesült államokbeli svájci, lengyel) kiállításokon is polgárjogot nyert már az új megjelenési forma, így Magyarország sem maradhat tét­len. De a helyes elgondolást a helye­sen kiválasztott és valóban jellemző termékek bemutatójával kell alátá­masztani, és akkor nemcsak azt érjük el, mint most Bécsben, hogy elütünk a többi ország kiállításától, hanem azt is, ami a cél: olyan érdeklődést keltünk, amit a szerződéskötések meny­­nyisége és nagysága fémjelez a vásárt követően. A Gépexport tervei Dél-Amerikában A magyar vállalatok a fejlődő or­szágokban 1969-ben 40 százalékkal több árut értékesítettek, mint egy év­vel korábban. A kivitelben a gépipa­ri termékek részesedése — egy-két nagyobb eladást leszámítva — még alacsony. A piaci információk szerint azonban e területen is növekedésre számíthatnak a vállalatok ezekben az országokban. A szállítási lehetőségek felderítésére, újabb kapcsolatok kiala­kítására az elmúlt néhány hónapban szinte valamennyi fontosabb tengeren­túli országot magyar delegáció kere­sett fel. A KGM Gépexport Vállalat eddig még nem szállított termékeiből Dél- Amerikába. A közelmúltban több kép­viselőjük kereste fel ezt a földrészt és a tapasztalatok szerint úgy tűnik, hogy a magyar vállalatnak Bolívia és Peru lehet e földrészen az első ex­portpiaca. E két ország gazdasági ve­zetői ugyanis olyan beruházási tervek­ről adtak számot, amely a KGM Gép­export Vállalat — mint export fővál­lalkozó — számára­­igen kedvezőek. A bolíviai Fejlesztési Intézettel pél­dául tűzállóanyaggyár, fafeldolgozó berendezések, konzerv-, cementgyár, vágóhidak, hűtőházak, mezőgazdasági szerszámüzemek létesítéséről tárgyal­tak a szakemberek. La Paz egyetemé­nek vezetői komplett laboratóriumok és különböző kisüzemek szállítására kértek ajánlatot. A bolíviai oktatás­ügyi minisztérium ugyancsak komp­lett laboratóriumok, különböző szak­munkásképző iskolák és oktatási, va­lamint laboratóriumi berendezéseket előállító üzemek vásárlása iránt ér­deklődött. A La Paz-i főpolgármester panelgyárra, szaniter-, gipszüzemekre, mészégető-berendezésekre, épület- és elektromosszerelvény-gyárra, továbbá szemétkomposztáló berendezésekre kért exportajánlatot. Peruban az oktatásügyi miniszté­riumban tárgyalások kezdődtek felső­­oktatási intézmények részére szállí­tandó mezőgazdasági laboratóriumok­ról és szakiskolákról. Felmerült a li­mai megbeszéléseken vágóhidak, szer­számgépgyár, tűzállóanyaggyár, mész­művek, orvosi műszergyár, valamint élelmiszeripari kisüzem szállításának lehetősége is. A perui partnerek to­vábbá érdeklődtek a magyar halhűtő­­házak és feldolgozóüzemek iránt is. A A­CGM Gépexport Vállalat már több ajánlatot kidolgozott és továbbí­tott a külkereskedelmi partnereken — KOMPLEX-en, NIKEX-en, METR­­IMPEX-en — keresztül a perui és bo­líviai intézmények részére. A dél-ame­rikai szakértők most tanulmányozzák a magyar javaslatokat, s minden re­mény megvan arra, hogy mielőbb egy­két szerződés aláírására is sor kerülhet. Ezenkívül néhány nagyberuházás szállításának ajánlata most készül, és valószínű, hogy ezek megvalósításához a hazai partnereken kívül más szo­cialista ország vállalatainak közremű­ködését is kéri a Gépexport. A piaci pozíciók megszilárdítására megfelelő színvonalú kereskedelmi munka szük­séges, a többi között meg kell oldani a szerviz- és alkatrészellátási problé­mákat. Az üzletkötések a későbbiek során is nagyrészt versenyképességünktől függnek, és a lehetőségek mind jobb kiaknázása érdekében a közeljövőben egy műszaki delegáció kiutazását ter­vezi a KGM Gépexport Vállalat. RÖVIDEN : A NIKEX 1971. évi szállításra a brnói vásáron a csehszlovák Strojex­­porttól 1 millió 380 ezer rubel érték­ben tehervagonokat, 843 ezer rubel ér­tékben toronydarukat és építkezési felvonókat, 413 ezer rubelért útépítő gépeket vásárolt.­­ György Gyula kohó- és gépipari miniszterhelyettes vezetésével szerdán magyar, kereskedelmi és ipari szakem­berekből álló küldöttség utazott a szeptember 17-én nyíló Helsinki Vá­sárra.­­ A Labor Műszeripari Művek a kö­zelmúltban két jelentős szerződést írt alá szovjet és NDK-beli partnerekkel. Ennek értelmében 1971-ben 1 millió rubelért, illetve 280 000 rubelért szállít komplett laboratóriumokat és műszere­ket a Szovjetunióba és az NDK-ba. „ Az 1,Interwerbung 71” szeptember 30-án nyílik a bécsi Messe Palastban. A nemzetközi találkozón a reklám­­szakemberek cserélik ki tapasztalatai­kat . Magyarországot az MTI kép­viseli reklámfotóival.­­ A szegedi Universal szövetkezet a hazai iskolák ellátása mellett a kül­kereskedelem közvetítésével az idén 29 országba szállít műanyag szemléltető eszközöket. VIÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u . IV. em. Telefon: 180-930 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Hírlap Irodánál, az MNB Zára, vagy a 61 066 sz. Előfizetési díj egy évre 2401 Terjeszti a Magyar Posta 70.3741/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 Posta Központi 8. sz. egyszám­­csekkszámlára. ) Ft.

Next