Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)
1970-09-17 / 178. (423.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASAG A Mitsubisi konszern, amely a japán hadiipar bázisa volt a második világháborúban, ma ismét Japán leghatalmasabb gazdasági erőközpontja. A tőkéscsoport több mint egynegyed millió japán dolgozót foglalkoztat. Tagjai (nem számítva a szintén kebelébe tartozó két bankot, kétbiztosítótársaságot és a Nikon-kamerákat gyártó Nippon Kogaku-t) évente 6 milliárd dollár értékű forgalmat bonyolítanak le összesen. Ennek oroszlánrészét a Mitsubisi Heavy Industries teljesíti. Tizenöt gyárában 90 000 ember dolgozik, alaptőkéje 275 millió dollár. A nehézipari óriás a múlt évben 1807 millió dollár értékű árut adott el. Legnagyobb részlege, a gépkocsigyártás egyedül 615 millió dollárt forgalmazott. A teherautók és az autóbuszok gyártásában az első a japán iparban, de a személygépkocsik (Colt-márka) piaci versenyében erősen meg kell küzdenie. Mindemellett az ötödik helyet vívta ki magának a japán autógyártásban (7,2%). A nehézipari gépeket gyártó részleg 362 millió dollár forgalmat könyvelt el az elmúlt pénzügyi évben. Fő értékesítési cikkei a többi között a petrolkémiai berendezések, a papír-, a textil-, az acél-, a plasztik- és a cementipari gépek, valamint a rotációs berendezések és a hordozható tengeri fúróállomások. Kevésbé kecsegtetőek a megrendelések és eladások viszont a konszern hajóépítő üzemeiben. Tankhajókkal szinte már telítődtek a piacok s a japán szuperhajókkal történt rejtélyes balesetek sem fokozták a tengerentúli vevők bizalmát. Emiatt stagnál a termelés. Ennek ellenére a Mitsubisi 44 hajót épített a múlt évben. A hajóépítő iparágnak e legnagyobb vállalatára (5 óriás építődokkja van) különösen érvényes az a tétel, amellyel a japán hajógyártást szokták jellemezni, virágzás nyereség nélkül. Itt azonban figyelembe kell venni azt a hatalmas presztízs-nyereséget, amelyet a szupertankhajók építése hozott a japán cégeknek, és éppen a napokban hozta nyilvánosságra a Mitsubisi legújabb tervét. Nagaszakiban egy új dokkot épít, innen bocsátja majd vízre az első 1 millió tonnás (DWT) hajót. A Mitsubisi legkisebb ága a repülőgépek és a „speciális járművek” gyártása. E jámborul hangzó elnevezés mögött a jelenlegi japán fegyvergyártás rejlik. A Nike-rakétákról, a szuperszonikus bombázókról, a léglökéses Starfighterekről és a különféle gépfegyverekről ugyanis — a fokozódó reklámozás ellenére is ma még diszkréten hallgatni illik, hiszen a háború utáni első japán kormány ünnepélyes fogadalmat tett: soha többé nem fognak fegyvereket gyártani. A Mitsubisi hagyományos fegyverszállítója a japán hadseregnek, „Japán arzenálja”, s ezt a hevet máig sem lehetett eltörölni, pedig a japán vereség után győztesen bevonuló amerikaiaknak is akkor még eltökélt szándéka volt a Mitsubisi nevet eltörölni. A legutóbbi száz év japán történetében oly nagy szerepet játszó konszern tulajdonosa, az Ivasaki-család, amelyet mindvégig szoros kapcsolatok fűztek a császári házhoz, méltán kapta a „japán Krupp” nevet. (1970. szeptember 8.) A VILÁGSAJTÓBÓL Die Presse Új életre kelt a Mitsubisi — a japán ipar fellegvára Azok a tényezők, amelyek Kanadában május 30-án a valutaárfolyam alakulásának szabaddá tételéhez vezettek, a kanadai dollár lebegő árfolyamának kezdete óta is éreztetik hatásukat. A kereskedelmi mérleg többlete július végén több mint 1,5 milliárd dollár volt, szemben az 1969. év azonos időszakában elért 340 millió dollárral. Ugyanakkor a valutáris tartalékok ez év elejéhez képest 1,3 milliárddal emelkedtek, s július végén 4 milliárd 444 millió dollárt tettek ki. Az így kialakult hosszt még csak fokozta az idegenforgalomból és a kanadai dollárra irányuló spekulatív vásárlásokból származó bevétel. A kanadai pénz devizapiaci értéke tehát megnőtt. „Felszabadítását” követően 2 ponttal erősödött, s árfolyama azóta 96—98 USA-dollárcent között lebeg, ami viszont több mint 5 százalékos felértékelésnek felel meg. A jegybanknak egyébként többször interveniálnia kellett, hogy a hossz ne haladja meg ezt a mértéket is. Az ország főbb ipari exportőrei, elsősorban a papír- és bányaipar területén, érthetően elégedetlenek. Eladási szerződéseik túlnyomó részét USA-dollárban kötötték meg, s azok a gyárosok, akik termelésük zömét az Egyesült Államokba exportálják, attól tartanak, hogy versenyképességük csökken. Pénzügyi és bankkörökben egyesek a kanadai dollár lebegő árfolyama mellett, mások ellene vannak. Az utóbbiak, egyetértésben a Nemzetközi Valuta Alappal, azt hangoztatják, hogy a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi műveletek miatt feltétlen szükség van a kanadai dollár árfolyamának stabilizálására. A legfontosabb kanadai keres- Tanácsos a kanadai dollár 5 százalékos felértékelése kedelmi bank vezetői viszont azzal érvelnek, hogy egy gazdaságilag annyira „nyílt”, azaz külföldi hatásokra érzékeny ország esetében mint Kanada, a piaci erők szabad érvényesülése több hajlékonyságot és cselekvési függetlenséget biztosít a monetáris és fiskális politikának, s nagyobb fokú védelmet nyújt az USA-ból „importált” inflációval szemben. Valóban 1950-től 1962-ig, amikor a kanadai dollárnak ugyancsak lebegő volt az árfolyama, ez a rendszer igen rugalmas és kiegyensúlyozott gazdaságpolitikát tett lehetővé. A vélemények igen eltérőek nemcsak a stabilizálás idejét, de a szintjét illetőleg is. A közgazdászok többsége abban egyetért, hogy a kanadai dollár árfolyamemelkedését elsősorban kivételes és időszakos tényezők okozzák. Épp ezért elképzelhető, hogy az export növekedési üteme a közeljövőben lelassul, a Wall Street „felépülése” újból amerikai részvények vásárlásához vezethet, s a kanadai leszámítolási kamatláb csökkenése fékezi a rövid lejáratú tőkebeáramlást. Ezenkívül a munkanélküliség és a termelőeszközök alacsony kihasználási foka miatt a kanadai hatóságok csak viszonylagkismértékű árfolyamemelkedést tűrhetnek meg. A valuta értékének túlbecslése a jelenlegi helyzetben valószínűleg erős deflációs hatást váltanaki, a kanadai dollár 5 százalékos felértékelése — amely megfelelne a jelenlegi árfolyamnak — viszont ésszerűnek látszik. A francia lapot meglepné, ha a stabilizálást még az idén vagy a jövő év elején végrehajtanák, sőt nem tartja kizártnak, hogy a kanadai dollár még hosszabb ideig lebegni fog. (1970. szeptember 8.) Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Indusíriekurier A spanyol állami bank bejelentése szerint a múlt év végén életbe léptetett restriktív kormányintézkedések az idei év első felében máris kedvező hatást gyakoroltak a konjunktúrára. A beruházási tevékenység korlátozása leginkább a magánszektorban érezhető. A külkereskedelmi mérleg deficitje az első félévben abszolút számokban növekedett ugyan, de minthogy az export erőteljesebben fejlődött az importnál, az előbbi az utóbbinak valamivel nagyobb hányadát — 48,2 százalékát — fedezte, mint a múlt év megfelelő időszakában (46,4 százalék). A nagyméretű idegenforgalom eredményeként mind a devizatartalék, mind a fizetési mérleg pozitívan alakult. A létfontosságú árucikkek árrögzítését célzó intézkedések dacára az utóbbi hetekben áremelkedés tapasztalható. Egyes becslések szerint júniustól szeptemberig 20—25 százalékkal emelkedtek az árak. A nagyobbára az ország keleti részén és Mallorcán működő cipőipar attól tart, hogy az amerikai Mills-féle törvény veszélyezteti az évek óta állandóan növekvő amerikai exportot. Ha, az USA-ban keresztülviszik a cipőimport kontingentálását, a spanyol iparnak fel kell készülnie az amerikai piac mintegy 40 százalékának elvesztésére. Ezért a szeptemberben Elda A spanyol konjunktúra hullámzásai ban (Alicante tartomány) megrendezett nemzetközi cipővásáron rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, hogy a lehetséges piacveszteséget új vevők megnyerésével pótolják. Az étolajokra kivetett amerikai vám 50 százalékos felemelésével a Mills-javaslat a spanyol olívaolaj-exportőrök érdekeit is veszélyezteti. A japán acélipar fáradozásai, amelyekkel meg akarja vetni a lábát a spanyol piacon, növekvő eredménnyel járnak. A negyedik teljesen integrált spanyol acélmű (Sagunt városban) építésénél — amelyet 1978-ban kívánnak befejezni — a Nippon Steel Corp. átvette a műszaki tanácsadást. A nagy észak-spanyol Ensidesa acélmű új kohója és több LD-üzeme a japán Suritomo Metal irányítása mellett épül. Most fordul elő első ízben, hogy egy japán tőkecsoport részt vesz egy spanyol acélmű finanszírozásában: a Nisshin Steel és a Nisshowai 35 százalékos tőkeérdekeltséget vállalt a Gibraltár közelében keletkező iparvidéken 1977-ig három fázisban épülő Acerino acélmű építésében. A gyár évi kapacitása 120 ezer torna rozsdamentes acél lesz és mintegy 2400 munkahelye megoldja számos olyan spanyol munkás problémáját, aki eddig a brit gyarmatra járt át dolgozni. (1970. szeptember 10.) OPTIKAI ÉS FOTOCIKK-IMPORT 1970-71 Az OFOTÉRT importtevékenységéről a külföldi foto-optikai cikkek beszerzésének helyzetéről beszélgettünk Somogyi Bélával, a vállalat vezérigazgatójával. — A szocialista piacokról származó termékek közül néhánnyal komoly gondjaink vannak — részben az árak emelkedése, részben a hiányos kínálat miatt. Lengyel partnereink például szinte egyik napról a másikra 20—40 százalékkal emelték egyes exportcikkeink árait — ezekkel a termékekkel a közeljövőben aligha találkozhat a magyar üzletekben a fogyasztó. Ha kisebb mértékben is, de emeltek áraikon a legjelentősebb baráti partnerország, az NDK exportőrei is. Esetükben nagyobb gondot okoz azonban az egyes fotócikkekből mutatkozó hiányos ajánlati skála . 1970-es mintegy 4 , millió rubel értékű tervezett NDK- behozatalunkból így csak kb. 3,1 millió rubel értéket tudunk realizálni. A beszerzési gondokat, közvetve vagy közvetlenül az iparágban végrehajtott nagyfokú koncentráció okozta. Korábban több kisebb gyártóval széles gyártmányválasztékról folytathattunk tárgyalásokat, ma azonban a fényképezőgépek kivitele a Pentacon, az anyaggyártás és export pedig az ORWO kezében összpontosul. A két nagyüzem érdekei kevesebb típus nagy szériájú gyártását diktálják. Ez, 1970-re odavezetett, hogy nem egy termékből felére, harmadára csökkent az exportra ajánlott típusok száma. Hasonló következményekkel járhat — és járt, például a Pentacon esetében — az NDK vállalatok egyre erősödő tőkés exportorientációja is. Régi, a mi piacainkon már bevezetett termékeivel kevésbé versenyképesek, ezek gyártását fokozatosan csökkentik, helyettük a legmodernebb, de jóval drágább gépek kihozatalával kísérleteznek. Ugyanakkor jelentős pozitívumként könyvelhetjük el, hogy sikerült ötéves szerződést kötni NDK-s partnerrel 300 ezer négyzetméter röntgenfilm szállítására. Az üzletnek külön jelentőséget ad, hogy a magyarországi gyártás nagyrészt tőkés importalapanyagokra támaszkodik, s így az előnyös NDK-szerződés devizamegtakarítást, jelentős népgazdasági hasznot hoz. Fotócikkekből az NDK - fényképezőgépekből a Szovjetunió áll importlistánk élén: 1971-re az 1968-as évi forgalom háromszorosát, 1,6 millió rubel értékű behozatalt tervezünk. Csehszlovákiából, a gazdasági helyzet stabilizálódásával párhuzamosan egyre nagyobb mennyiségű árut vásárolunk: 1970-ben 300, 1971-ben pedig 5—600 ezer rubel értékű árut veszünk át. A szocialista országok közül legutóbb Jugoszláviával is tárgyalásokat kezdtünk — ez azonban inkább csak előzetes piacfelmérés volt, egyelőre konkrét üzleti eredmények nélkül. A már említett szocialista importgondok — tehát az árak emelkedése, a választék és a mennyiségi kínálat beszűkülése — miatt elég jelentős menynyiségű árucikket szerzünk be tőkés piacokról is. 1970-ben belkereskedelmi alapból 800 ezer, egyéb forrásokból, bizományosként 200—250 ezer dollárt költünk erre. Ebből az NSZK-ból származó cikkek mintegy 300 ezer dollár értéket képviselnek, kisebb mennyiséget vásároltunk olasz, angol, svéd, beneluxi és japán partnerektől. Közülük a távol-keleti ország ígérkezik a legizgalmasabb partnernek: az 1970-es 150 ezer dollár értékű import várhatóan már a következő évben is jelentősen emelkedik. Az olcsó és középárszintű fényképezőgépek közül az Olympus és a Yashica típusokból vásárolunk jelentős mennyiséget, választékbővítésre és szocialista országok korlátozott szállítóképességének egyensúlyozására. Terveztük, hogy még ez évben kiutazunk piaci lehetőségeink pontosabb felmérésére . 1971-ben azonban mindenképpen szeretnénk erre sort keríteni. Vámkedvezmények Csehszlovákia és Magyarország között Tudósítónktól: Külön vámkedvezményekről megállapodást írtak alá Budapesten, amely azokra a magyar és csehszlovák állampolgárokra vonatkozik, akik a határmenti területen dolgoznak Magyar részről a megállapodást dr. Terpitkó András, a vám- és pénzügyőrség parancsnoka írta alá, csehszlovák részről pedig dr. J. Broz, Csehszlovákia központi vámigazgatóságának vezérigazgatója. A két ország között életben van egy megállapodás a határmenti lakosok közös munkavállalásáról. Szeptember közepén már munkába lépett 70 komarnói munkás a komáromi Lengvárban. 1970. SZEPTEMBER 17.3 NSZK-rendelés a Láng Gépgyárban Újabb szerződést kötött a Láng Gépgyár és az NSZK-beli Siemag. Április óta a magyar iparvállalat már negyedszer vállalta el újabb lemezhengerművi berendezések készítését. Ellenérték: 767 000 márka. Az üzlet érdekessége a — számunkra — szokatlanul rövid határidő. Novemberben a gyár már megkezdi a szállítást, s jövő év novemberig mindent átad a megrendelőnek. Újabban a Láng Gépgyár már fröccsöntőgépekhez tartozó komplett egységeket is gyárt a Siemag számára. A német cég felajánlotta, a későbbiekben komplett gépeket is rendelnének. Hosszabb távon a Siemag 10—15 millió márka értékű berendezést gyártatna le Magyarországon. Ez már meghaladná a Láng Gépgyár teljesítőképességét, viszont mód nyílna hazai kooperációra. Annál is inkább, mert további nyugati cégek érdeklődnek a magyar üzemnél. Így például a müncheni Lieber Verzahntechnik GmbH. felajánlotta: fogazógépek nagyöntvényeinek öntésével, esetleg megmunkálásával is megbízná a magyar gyárat. A torontói BK Machinery International angol leányvállalata pedig hengersori szállítószalagok hajtóműházát illetően kért ajánlatot. UTÓSZÓ BÉCSRŐL Tudósítónktól: Az idei Bécsi Őszi Vásár vasárnap zárta kapuit. A hagyományoktól most sem tért el: seregszemle volt, amelyen a látogatók megismerkedhettek elsősorban az osztrák iparágak fejlődésével. A külföldi kiállítók nem törekedtek a teljes bemutatkozásra, és az osztrákok sem. A szabadtéri kiállításon főleg mezőgazdasági gépeket láthattunk, míg a pavilonokban a fogyasztási cikkek uralkodtak. A Nemzeti Pavilonban kapott helyet a HUNGEXPO rendezésében 16 magyar külkereskedelmi vállalat árubemutatója, amelynek keretéül egy fekete-fehér, modern vonalvezetésű installáció szolgált. Más országok — így a szocialista államok — bemutatóitól erősen elütött a mienk. Mint a HUNGEXPO vásárigazgatója, Lenkei Györgyné mondotta, tudatosan. A HUNGEXPO szakítani kíván a hagyományos kiállítási formával, amely ugyan olcsóbb megoldás, mert nem kell különleges keretet szerkeszteni a felsorakoztatott hatalmas mennyiségű árukínálathoz, de ugyanakkor célszerűtlen is, mert a tapasztalatok szerint elvész az igazi mondanivaló és a sok kevesebb lesz. A most alkalmazott fekete-fehér kerettel „leszorították a szemet” a terített árura és így elérhették, hogy a bemutatott cikkek domináltak a propagandaelemek helyett. Feltétlenül gondolatot ébresztő kiállításnak bizonyult a HUNGEXPO idei jelentkezése Bécsben. (A vendéglátó ország képviselői elismeréssel nyilatkoztak a modern megjelenési formáról, a lengyelek pedig — akik maguk is úttörők a kiállítások modernizálásában — a jövő módszerének nevezték mostani bemutatkozásukat.) A HUNGEXPO felfogása szerint az érdeklődést kell felkelteni, mégpedig egy országra jellemző árukínálattal és ha ez sikerül, a kint-tartózkodó vállalati képviselők feladata, hogy olyan cikkekre is felhívják a figyelmet, amelyeket nem állítottak ki, de kifogástalan minőségben tudják a vevő rendelkezésére bocsátani. Hogy a magyar vállalatokban is ellenállás mutatkozik ezzel a felfogással szemben, bizonyítja, hogy az elképzelést legfeljebb 80 százalékban tudták a HUNGEXPO vezetői megvalósítani Bécsben. A kiállított cikkek között találkozhattunk például habverővel is, s ez valóban nem tekinthető a magyar ipar legjellemzőbb termékének. Ugyanakkor megtaláltuk a másik végletet is: a kívántnál kisebb áruskálát tárt a látogatók elé a FERMION, a CHEMOLIMPEX, de még a HUNGAROTEX is, pedig mindhárom vállalat egyre fejlődő üzleti kapcsolatokról számolhat be az osztrák relációban. Az elgondolás és a megvalósítás bizonyos fokú ellentmondása tehát a tanulság levonására ösztönzi a látogatót. Véleményünk szerint feltétlenül tovább kell lépni, mert a jelentősebb (japán, egyesült államokbeli svájci, lengyel) kiállításokon is polgárjogot nyert már az új megjelenési forma, így Magyarország sem maradhat tétlen. De a helyes elgondolást a helyesen kiválasztott és valóban jellemző termékek bemutatójával kell alátámasztani, és akkor nemcsak azt érjük el, mint most Bécsben, hogy elütünk a többi ország kiállításától, hanem azt is, ami a cél: olyan érdeklődést keltünk, amit a szerződéskötések menynyisége és nagysága fémjelez a vásárt követően. A Gépexport tervei Dél-Amerikában A magyar vállalatok a fejlődő országokban 1969-ben 40 százalékkal több árut értékesítettek, mint egy évvel korábban. A kivitelben a gépipari termékek részesedése — egy-két nagyobb eladást leszámítva — még alacsony. A piaci információk szerint azonban e területen is növekedésre számíthatnak a vállalatok ezekben az országokban. A szállítási lehetőségek felderítésére, újabb kapcsolatok kialakítására az elmúlt néhány hónapban szinte valamennyi fontosabb tengerentúli országot magyar delegáció keresett fel. A KGM Gépexport Vállalat eddig még nem szállított termékeiből Dél- Amerikába. A közelmúltban több képviselőjük kereste fel ezt a földrészt és a tapasztalatok szerint úgy tűnik, hogy a magyar vállalatnak Bolívia és Peru lehet e földrészen az első exportpiaca. E két ország gazdasági vezetői ugyanis olyan beruházási tervekről adtak számot, amely a KGM Gépexport Vállalat — mint export fővállalkozó — számáraigen kedvezőek. A bolíviai Fejlesztési Intézettel például tűzállóanyaggyár, fafeldolgozó berendezések, konzerv-, cementgyár, vágóhidak, hűtőházak, mezőgazdasági szerszámüzemek létesítéséről tárgyaltak a szakemberek. La Paz egyetemének vezetői komplett laboratóriumok és különböző kisüzemek szállítására kértek ajánlatot. A bolíviai oktatásügyi minisztérium ugyancsak komplett laboratóriumok, különböző szakmunkásképző iskolák és oktatási, valamint laboratóriumi berendezéseket előállító üzemek vásárlása iránt érdeklődött. A La Paz-i főpolgármester panelgyárra, szaniter-, gipszüzemekre, mészégető-berendezésekre, épület- és elektromosszerelvény-gyárra, továbbá szemétkomposztáló berendezésekre kért exportajánlatot. Peruban az oktatásügyi minisztériumban tárgyalások kezdődtek felsőoktatási intézmények részére szállítandó mezőgazdasági laboratóriumokról és szakiskolákról. Felmerült a limai megbeszéléseken vágóhidak, szerszámgépgyár, tűzállóanyaggyár, mészművek, orvosi műszergyár, valamint élelmiszeripari kisüzem szállításának lehetősége is. A perui partnerek továbbá érdeklődtek a magyar halhűtőházak és feldolgozóüzemek iránt is. A ACGM Gépexport Vállalat már több ajánlatot kidolgozott és továbbított a külkereskedelmi partnereken — KOMPLEX-en, NIKEX-en, METRIMPEX-en — keresztül a perui és bolíviai intézmények részére. A dél-amerikai szakértők most tanulmányozzák a magyar javaslatokat, s minden remény megvan arra, hogy mielőbb egykét szerződés aláírására is sor kerülhet. Ezenkívül néhány nagyberuházás szállításának ajánlata most készül, és valószínű, hogy ezek megvalósításához a hazai partnereken kívül más szocialista ország vállalatainak közreműködését is kéri a Gépexport. A piaci pozíciók megszilárdítására megfelelő színvonalú kereskedelmi munka szükséges, a többi között meg kell oldani a szerviz- és alkatrészellátási problémákat. Az üzletkötések a későbbiek során is nagyrészt versenyképességünktől függnek, és a lehetőségek mind jobb kiaknázása érdekében a közeljövőben egy műszaki delegáció kiutazását tervezi a KGM Gépexport Vállalat. RÖVIDEN : A NIKEX 1971. évi szállításra a brnói vásáron a csehszlovák Strojexporttól 1 millió 380 ezer rubel értékben tehervagonokat, 843 ezer rubel értékben toronydarukat és építkezési felvonókat, 413 ezer rubelért útépítő gépeket vásárolt. György Gyula kohó- és gépipari miniszterhelyettes vezetésével szerdán magyar, kereskedelmi és ipari szakemberekből álló küldöttség utazott a szeptember 17-én nyíló Helsinki Vásárra. A Labor Műszeripari Művek a közelmúltban két jelentős szerződést írt alá szovjet és NDK-beli partnerekkel. Ennek értelmében 1971-ben 1 millió rubelért, illetve 280 000 rubelért szállít komplett laboratóriumokat és műszereket a Szovjetunióba és az NDK-ba. „ Az 1,Interwerbung 71” szeptember 30-án nyílik a bécsi Messe Palastban. A nemzetközi találkozón a reklámszakemberek cserélik ki tapasztalataikat . Magyarországot az MTI képviseli reklámfotóival. A szegedi Universal szövetkezet a hazai iskolák ellátása mellett a külkereskedelem közvetítésével az idén 29 országba szállít műanyag szemléltető eszközöket. VIÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u . IV. em. Telefon: 180-930 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Hírlap Irodánál, az MNB Zára, vagy a 61 066 sz. Előfizetési díj egy évre 2401 Terjeszti a Magyar Posta 70.3741/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 Posta Központi 8. sz. egyszámcsekkszámlára. ) Ft.