Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)

1970-09-17 / 178. (423.) szám

További liberalizáció várható a magyar-nyugatnémet külkereskedelemben Eredménnyel jártak a Magyar­­ország és Nyugat-Németország kép­viselőinek szeptember 8-a óta Bonn­ban folytatott gazdasági tárgyalásai. Az MTI jelentése szerint szerdán parafálták az öt évre szóló árucsere­­forgalmi és gazdasági-műszaki együtt­működési megállapodást. Az új, 1970. január 1-ig visszamenő hatállyal 1974. december 31-ig érvényes megállapodást, amelyet a két tárgyaló küldöttség vezetője látott el kézjegyé­vel, Budapesten írják majd alá hiva­talosan a Schiller nyugatnémet gazda­sági miniszter magyarországi látoga­tása alkalmából. Az új megállapodás a két ország gazdasági kapcsolatait az eddignél szé­lesebb alapokra helyezi s mint az­­MTI jelentése mondja: kiterjed a szűken vett kereskedelmi kapcsolatokon túl a gazdasági—műszaki kooperációra is. A kitűzött cél: évről évre bővíteni az árucsere-forgalmat mindkét irányban, s gondoskodni annak kiegyenlített, har­monikus fejlődéséről. Ennek keretében a megállapodás előirányozza azoknak a beviteli korlátozásoknak a megszün­tetését, amelyek az NSZK-ban még fennállnak a magyar árucikkekre. A két fél különféle kedvezményekkel könnyíti meg a vállalatok közötti ko­operációs tevékenységet és konkrét in­tézkedésekkel segíti elő az érdekelt vállalatok és gazdasági intézmények között a termelési és műszaki együtt­működési ügyletek megkötését. Ilyen konkrét intézkedés lesz — az AP bonni értesülése szerint —, hogy a kooperációban gyártott árucikkek a kölcsönös be- és kivitelben vámmentes­séget élveznek, amennyiben ez nem üt­közik az NSZK részéről már fennálló közös piaci rendelkezésekbe. A bonni hatóságok egyébként, az EGK előírásai értelmében, Brüsszelben jóváhagyásra bemutatják a szerződés szövegét és csak az előírt konzultációs eljárás be­fejezése után kerülhet sor a hivatalos aláírásra. A megállapodás — ugyancsak az AP jelentése szerint — Nyugat-Berlinre is kiterjed. Ezt az a formula tette lehe­tővé, amely szerint a megállapodás a nyugatnémet márka érvényességi terü­letére vonatkozik. Dinamikus árukapcsolatok A magyar—nyugatnémet hosszú le­járatú megállapodásról olyan időpont­ban született meg a megegyezés, ami­kor a két ország árucsere-forgalma mindkét irányban igen lendületesen fejlődik. Mint ismeretes, az NSZK az idei első félévben visszahódította az első helyet Magyarország tőkés külke­reskedelmi partnereinek sorában, amelyet tavaly átmenetileg Olaszország javára veszített el. Az előző félévhez képest kivitelünkben 4 százalékról 6 százalékra, bevitelünkben 3,7 százalék­ról 5,4 százalékra növelte részesedését. Érdemes felhívni a figyelmet a köl­csönös forgalomnak a Magyarország számára kedvező szerkezeti módosulá­sára is, amit a nyugatnémet kommen­tátorok kivétel nélkül kiemelnek. Ta­valy a mezőgazdasági termékek rész­aránya a magyar exportban a korábbi 60 százalékról 44 százalékra csökkent. Nyugati vélemények szerint az idén az iparcikkek exportjának dinamikusabb továbbfejlesztését inkább csak a ma­gyar árualapok szűkössége gátolta. Ami az NSZK-ból származó importot ille­ti, a korábban elhanyagolható mező­­gazdasági szektor idén jelentősebb szerephez jutott, különösen azáltal, hogy a belföld húsellátását részben ebből a forrásból fedezték. Budapesten értettek hozzá — írja egy korábbi kommentárjában a nyu­gatnémet Handelsblatt­­, hogy ki­használják a kontingensek emelését. Ha azonban Magyarország azt akarja, hogy a kereskedelem felvirágzása tar­tós legyen, ki kell bővítenie az el­adásra kínált értékes ipari késztermé­kek választékát. A lap megjegyzi: előfordult, hogy például bizonyos ma­gyar gépipari termékek iránt érdek­lődő nyugatnémet üzletemberek ka­pacitáshiány miatt elutasításba ütköz­tek. Giscard d’Estaing az export kulcsszerepéről A francia export súlyának növelésére hívta fel a figyelmet Giscard d’Estaing a Nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága előtt tartott beszámolójában. Az ország kivitele — mondotta — még nem érte el a kívánatos szintet és ezért a kor­mány­­végrehajtja politikájában a szük­séges változtatásokat, hogy jövőre 10 milliárd frankkal növekedhessék Fran­ciaország kivitele. A jövő évi költség­­vetési előirányzat 115 milliárd frank­ban szabja meg az összkivitelt. Ugyanakkor a pénzügyminiszter utalt arra, hogy az export fokozott támoga­tása nem veszélyezteti a hazai fogyasz­tás növekedését és a kormány nem té­veszti szem elől az expanzív beruhá­zási politikát sem. Ennek jegyében jö­vőre 20 milliárd frankkal nőnek a be­ruházások, s ehhez a megnövekedett megtakarítások biztosítják a pénzügyi egyensúlyt. A hazai fogyasztás növekedéséről szólva valószínűnek tartotta, hogy a­­vásárlóerő expanziós irányzata az idei­hez hasonló, sőt azt meghaladó ará­nyokban, jövőre is folytatódik. Ennek alapján jelentette ki még múlt héten,­­amikor előterjesztette a jövő évi költ­ségvetési tervezetet, hogy 1971-ben 5,1 százalékkal nő a magánfogyasztás, szemben az idei 4,1 százalékos növe­kedéssel. Szerdai beszédében azt is közölte, hogy július végéig 3,68 százalékkal emelkedtek a kiskereskedelmi árak. Szerinte szeptember végéig sem lesz nagyobb az infláció üteme, mint 3,9 százalék. Emlékezetes, hogy év elején a hivatalos becslések az egész évre számoltak 3,9 százalékos inflációs rá­tával. A gazdasági növekedés jövő évi elő­irányzata — a miniszter szerint — le­hetővé teszi, hogy Franciaország meg­oldja a munkanélküliség problémáit, s ezzel is növekszik az ország gazdasága és szerephez jusson az európai gazda­ságok között. A kormány jövőre 5,7 százalékban állapította meg az eléren­dő növekedési ütemet, szemben az­­1970-re várt 6,2 százalékkal. Ez utób­­biról a miniszter még előzőleg úgy nyilatkozott, hogy 0,7 százalékkal meg­haladja Nyugat-Európa többi országa várható társadalmi össztermék-növe­kedésének átlagát. Megfigyelők a miniszternek a „szük­séges gazdaságpolitikai kiigazítások” megtételére utaló szavait úgy értéke­lik, hogy azok a korlátok év végig végrehajtott fokozatos feloldását jel­zik különösen a hitelkorlátozások te­rén. Ugyanakkor kiemelik azt a tényt, hogy a jövő évi 5,7 százalékos gazda­sági növekedés előirányzása rendkívül ambiciózusnak látszik, tekintetbe véve a világkereskedelem általános lelas­sulását. Minthogy azonban a jövő évi gazdasági növekedés nagyrészt az ex­port fellendítésétől függ, megfigyelők biztosra veszik, hogy sor kerül a de­vizakorlátozások további szelektív fel­oldására, a külföldi beruházások, és az exporthatékonyság növelése érdeké­ben — hangsúlyozza a Reuter tudósí­tója. MA INDUL A LEUSSINK VEZETTE NYUGATNÉMET KÜLDÖTTSÉG A SZOVJETUNIÓBA Leussink nyugatnémet, tudományos ügyekkel foglalkozó miniszter vezeté­sével szeptember 17-én tudományos küldöttség utazik 12 napos látogatásra a Szovjetunióba. A delegáció tagjai kö­zött megtalálhatók az NSZK tudomá­nyos szervezeteinek elnökei. Bonnban remélik, hogy ez a hivatalos látogatás „útegyengető feladatokat” teljesít a két ország együttműködése érdekében. A miniszter és kísérői tanulmá­nyozni akarják a szorosabb tudomá­nyos - technológiai kapcsolatfelvételek lehetőségeit és megfelelő körülmények esetén — írja a DPA — megkötik az első megállapodásokat is. Leussink pénteken kezdi meg tár­gyalásait Kirillin miniszterelnök-helyet­tessel, az állami tudományos és mű­szaki bizottság elnökével és még ezen a napon találkozik Keldis akadémikus­sal, a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának elnökével. Az Akadémia Novoszibirszkben székelő szibériai rész­legében szeptember 20- és 21-ére rend­kívüli programot állítanak össze a nyugatnémet vendégek részére. A konjunktúra hatása A kölcsönös kereskedelem fellendü­lésében kétségtelenül szerepet játszott a nyugatnémet konjunkturális helyzet. Nem lehetünk bizonyosak abban, hogy a növekedés ütemét változatlanul fenntarthatjuk, legalábbis rövid távon, hiszen a jelentések szerint Nyugat- Európában a gazdasági ciklus túljutott a tetőponton. Éppen szerdán, a ma­gyar—nyugatnémet megállapodás híré­vel egyidejűleg érkezett be a Reuter - közlemény a nyugatnémet központi bank legújabb konjunktúra jelentésé­ről, amely megállapítja, hogy az inflá­ciós hullám elérte az NSZK-t és az év második felében a gazdasági stagnálás időszaka várható. Az ipari kooperáció fejlesztése vitat­hatatlanul az a pontja a megállapo­dásnak, amely Nyugat-Németország­­ban is a legnagyobb érdeklődést kelti. A már fennálló és jól bevált kooperá­ciók legelterjedtebb formája az, hogy a nyugatnémet partner gépi berende­zéseket szállít és e gépeken termelt áruval fizetünk. A nyugatnémet ipar — mint a Frankfurter Allgemeine írja egy cikkében — nagyon szívesen lépne ennél szorosabb együttműködési kap­csolatokra is. Különösen arra figyeltek fel bizonyos reményekkel, hogy „ma­gyar részről nem tekintik kizártnak vegyes vállalatok alakítását”. A lap azonban megjegyzi, hogy ez még „a jövő zenéje”. BŐVÜL LENGYELORSZÁG ÉS AUSZTRIA KERESKEDELME Szeptember 1. és 15. között Varsó­ban tartotta ülésszakát az osztrák— lengyel vegyes bizottság — közölte az osztrák kereskedelmi minisztérium. A tárgyalások eredményeként aláírták az 1971. évre szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet, amely a kontingensek kétoldalú emelését és az áruforgalom intenzifikálását irányozza elő. Ezen­kívül bővítették azoknak a lengyel árucikkeknek a listáját, amelyekre Ausztria a jövőben nem vet ki meny­­nyiségi korlátozásokat. A legfontosabb osztrák exportcikkek közé a gépek és berendezések, a ve­gyitermékek, a vas- és fémáruk, a pa­pír és a karton, az ásványi anyagok­ból készült termékek, a műszálak, va­lamint kőolaj-termékek tartoznak. Lengyelország mindenekelőtt fűtőanya­gokat, mezőgazdasági termékeket (el­sősorban tojást, húst és zöldséget), fát, ként, valamint különböző kész­és félkésztermékeket szállít Ausztriába. A most véget ért megbeszéléseken a felek megállapodtak abban, hogy 1971- ben előkészítik a két ország közötti új, hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt. (APA) NAPRÓL NAPRA ♦ BONNBAN ALÁÍRTÁK Magyarország, és az NSZK öt évre szóló árucsere-forgalmi és gazdasági-műszaki együttműködési megállapo­dását. A kapcsolatok fejlődésére utal a magyar árucikkekre érvényes beviteli korlátozások fokozatos megszüntetése, valamint a vállalatok közötti kooperációs tevékenység élénkítését célzó kölcsönös ked­vezmények érvényesítése. ♦ A HOLLAND KORMÁNY DRASZTIKUS TAKARÉKOSSÁGI PROG­RAMOT hirdetett meg az inflációs tendenciák leküzdésére. A lakos­ság elsősorban az adók emelését, a hitelfeltételek szigorítását, a bér­­követelések teljesítésének megakadályozását sínyli meg. Az általános drágulás mellett a holland gazdasági és politikai vezetőknek gondot okoz a kereskedelmi mérleg romlása is. ♦ A MEGKÖTÉSEK NÉLKÜLI SEGÉLYNYÚJTÁS problémája körül folytak Tokióban az OECD Fejlesztési Segélybizottságának tárgya­lásai. Noha a fejlett tőkésországokat tömörítő bizottság tagjainak többsége elvben elfogadta a feltételektől mentes kölcsönnyújtás poli­tikáját, konkrét időponthoz nem voltak hajlandók elkötelezni ma­gukat. ♦ A „KÉMIA 70” NEMZETKÖZI VEGYIPARI KIÁLLÍTÁSON Moszk­vában szerdán magyar napot tartottak. Moszkvai tudósítónk magyar vállalati igazgatókkal készített interjúiból is kitűnik, hogy a szovjet piac elsőrendű jelentőségű a magyar vegyipar fejlődése szempontjából. ♦ TOVÁBB APADNAK AZ AMERIKAI KUKORICATARTALÉKOK. A washingtoni mezőgazdasági minisztérium becslése erre a követ­keztetésre jut a kedvezőtlen terméseredmények és a fogyasztás növe­kedésének figyelembevételével. Alacsonyabb lesz a búza, a cukor­répatermés is, de rekorderedményekkel végződhet a szójabab-beta­karítás és növekszik a cukornádtermés is. _ ♦ A BALATONFÜREDI BRIT—MAGYAR KÖZGAZDÁSZ KOLLOK­VIUM számos elvi és gyakorlati kérdést vitatott meg és előrelépést jelentett a két ország közgazdászainak együttműködésében. A kol­lokviumról a második oldalon részletesen beszámolunk. Inflációellenes intézkedések Hollandiában Adóemelés, hitelkorlátozás, bérbefagyasztás A holland parlament most kezdeti új ülésszakát baljós előjelek kísérik: az utóbbi hónapokban számottevően romlott az­­ország fizetési mérlege. A folyó tételek egyenlege a második ne­gyedév végén 55 millió gulden defici­tet mutatott, szemben az első negyed­év végi 120 millió guldenes aktívum­mal. Emellett aggasztóan emelkedtek a költségek és a bérek. A helyzetet súlyosbította több nagy sztrájk is, ki­vált a rotterdami kikötői sztrájk, amely három hét után kedden befeje­ződött. A hágai parlament első és második kamarájának képviselői előtt Juliana királynő tartott megnyitó beszédet. A trónbeszéd külpolitikai részében mél­tatta a közös piaci országok hágai csúcsértekezletét, amely — úgymond — reményt keltő a jövőre nézve. A nyilatkozat belpolitikai része viszont kevés reményt keltő fejleményről ad­hatott hírt. A királynő bejelentette, hogy a fizetési mérleg, illetve az ár- és bérirányzat alakulása miatt újabb terheket rónak a lakosságra. Hasonló hangnemet ütött meg Wit­­teveen pénzügyminiszter is, aki előter­jesztette az új költségvetést és átfogó programot ismertetett az infláció le­küzdésére. A miniszter felszólította a lakosság összes rétegeit, fogadják el a holland gazdaság komoly romlásának orvoslására hivatott intézkedéseket. A gazdasági helyzet kedvezőtlenné válá­sáért — írja a Reuter tudósítója — a pénzügyminiszter a világszerte észlel­hető inflációt, illetve a belföldi ár-bér spirálist okolta. Az elmondottakhoz a DPA tudósítója hozzáfűzi: úgy fest, hogy Piet de Jong kormánya nem hajlandó figyelembe venni az áprilisi parlamenti választá­sokat, s „választási ajándékok” helyett gazdasági megszorításokat vezet be. Witteveen adóemeléseket hirdetett meg, sőt beharangozta azt is, hogy valószínűleg sor kerül a bérek be­fagyasztására. A kormány javaslata ér­telmében párhuzamosan maximálisan öt százalékkal emelik a jövedelemadó­kat, a vállalati nyereségadókat, a for­galmi adókat, gépkocsiadókat és a ben­zin adóját. Január 1-től mindenképpen 3 százalékkal növelik ezeket az adókat, és később az ismételt emelés, illetve az esetleges csökkentés mértéke a gazda­sági helyzet alakulásától függ majd — közölte a törvényhozással a pénzügy­miniszter. Az adóemelések mellett meg­szigorítják a személyi kölcsönök, és fogyasztói hitelek feltételeit és a kor­mány erőfeszítéseket tesz a béremelé­sek megfékezésére. Drasztikusan csök­kentik az állami beruházásokat, és ideiglenes adót vetnek ki az ipari be­ruházásokkal kapcsolatos építkezési szerződésekre. Az utóbbi révén 200 mil­lió guldennel növekednek a kincstár bevételei, és az értéktöbbletadó 12 szá­zalékról 14 százalékra történő emelése 390 millióval nagyobb állami bevételt tesz lehetővé. A jövő évi költségvetés 32,7 milliárd gulden kiadással és 30,7 milliárd gulden bevétellel számol. Ily módon a költségvetés első ízben lépi át a 30 milliárd guldenes határt. Hozzá­vetőleg 2 milliárd gulden deficittel számolnak — úgy vélik azonban, hogy az adóemelések és államkölcsönök révén sikerül a költségvetést kiegyen­súlyozottá tenni. Az előirányzatokat ismertetve a pénzügyminiszter elmondotta: a fej­lesztési segélyek összegét 10 száza­lékkal 970 millió guldenre emelik. Növelik a tudományfejlesztésre és oktatásra előirányzott összegeket is. A parlament ülésszakának megnyi­tásával egyidejűleg érkezett a hír, hogy befejeződött a rotterdami kikö­­tőmunkások sztrájkja. A több mint három hétig tartó sztrájk, amelyben mintegy 16 000 munkás vett részt, megegyezéssel végződött. A szakszer­vezetek és a munkaadók megállapo­dásának értelmében a kikötői dolgo­zók heti bérét 25 guldennal emelik, a sztrájk során elszenvedett jövede­lemkiesésért pedig 200 gulden kár­pótlást kapnak a rotterdami kikötő munkásai. AGM sztrájkja megrendítette a dollárt A General Motors üzemeiben kirob­bant sztrájk kihatott a dollár nyugat­európai pozícióira is. Számos nyugat­­európai devizapiacon a dollár árfolya­ma a megengedett alsó határra esett. Emiatt a frankfurti, a brüsszeli és az amszterdami piacokon az illető orszá­gok jegybankjai kényszerű interven­cióval siettek a dollár megsegítésére. Az amerikai valuta gyengülését a Ge­neral Motors munkásainak sztrájkjá­val hozzák összefüggésbe. A devizapiaci szakemberek attól tartanak, hogy a ked­den reggel kirobbant sztrájk hossza­san elhúzódik majd. Az Egyesült Államok ipari körei is biztosra veszik, hogy az Egyesült Autó­ipari Munkások sztrájkja legalább né­hány hétig eltart. Mind a tőkések, mind a dolgozók képviselői azt hangsúlyoz­zák, hogy mindenekelőtt a munkafel­tételek javítására irányuló követelések teljesítését illetőleg nagyok az ellenté­tek. A megegyezés létrejöttét tovább ne­hezíti, hogy az általános sztrájk ki­hirdetésével lehetetlenné vált — csu­pán egyetlen átfogó megállapodás út­ján — kompromisszumos megoldást ta­lálni. Az amerikai munkaügyi hagyo­mányok szerint most már helyi szin­ten kell megoldani a munkaadók és munkavállalók között felmerülő vitá­kat. Washingtonban bejelentették, hogy a kormány a jelenlegi időszakban még nem kíván beavatkozni a sztrájkba. Hodgson munkaügyi miniszterhelyettes szerint a kormány esetleges beavatko­zása most nem bizonyulna gyümölcsö­zőnek. Ugyanakkor a kormány aggo­dalmát fejezte ki a történtek miatt. A sztrájk gazdasági hatásai — mely­ről tegnapi számunkban már beszámol­tunk, de azóta újabb, teljesebb infor­mációk érkeztek — érthetővé teszik a Nixon-kormány nyugtalanságát. A sztrájk naponta 90 millió dolláros vesz­teséget okoz a GM-nek az eladások kiesése miatt. Az autókereskedők napi vesztesége 40 millió dollár, a kincstár pedig naponta 20 millió dollár adóbevé­teltől esik el. A detroiti óriáskonszern vezérigazgató-helyettese hangoztatta, hogy a termelési veszteség naponta 26 ezer személy-, illetve tehergépkocsi. Mindent összevetve, azt állította, hogy a sztrájk hetente 800 millió dollárjába kerül majd az Egyesült Államoknak. Különösen érthetővé válik az autó­ipar fontos szerepe az amerikai gazda­ságban annak a jelentésnek a fényé­ben, hogy az USA-ban kétszer olyan­­gyorsan növekszik az autók száma, mint maga a lakosság. Mint a közleke­désügyi minisztérium jelentéséből ki­tűnik, naponta 12 000 új autó kerül forgalomba, a lakosság viszont naponta csak 6000 fővel növekszik. (Reuter)

Next