Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)

1970-09-18 / 179. (424.) szám

Tanácskozások a Közös Piac továbbépítéséről Scheel a szovjet—nyugatnémet szerződés konzekvenciáiról A Közös Piac életében is véget ért a nyár, a viszonylagos eseménytelenség időszaka. A héten megsokasodtak az EGK továbbépítéséről, kibővítéséről, külkapcsolatainak fejlesztéséről szóló jelentések. Strasbourgban megtartotta szűzbeszé­dét a Közös Piac végrehajtó bizottságá­nak új elnöke, az olasz Malfatti, és fi­gyelemre méltó nyilatkozatot adott Scheel, a Közös Piac miniszteri taná­csának jelenlegi elnöke. A nyugatnémet külügyminiszter az Európai Parlament­ben kitért az EGK és a szocialista or­szágok viszonyára is. Brüsszelben megtartották az angol csatlakozásról folytatott tanácskozások második fordulóját, amelyen már nem technikai kérdés, hanem az átmeneti időszak időzítése volt a vita tárgya. A csatlakozási tárgyalásokkal függ össze Rippon körútja is. A b­rit miniszter Hongkongba, Ausztráliába és Új-Zé­­land­­a utazott, hogy megkísérelje az aggodalmak eloszlatását. A Közös Piaccal összefüggésben szólni kell egy másik távol-keleti országról is: Japán­ról. Szerdán kereskedelmi tárgyalás kez­dődött a brüsszeli bizottság és a távol­keleti szigetország között. Az Európai Parlament őszi üléssza­kán nagy érdeklődés előzte meg Mal­­fattinak, a brüsszeli bizottság új elnö­kének nyilatkozatát. Malfatti első nagy politikai beszédében kifejtette: eljött az ideje, hogy Európa fölismerje felelős­ségét most, amikor a világ élenjáró kereskedelmi hatalmává vált. Mind többen vannak — mondotta —, akik úgy látják, Európának új központtá kell egyesülnie és az út e célhoz az új tagok fölvételén, illetve a gazdasági és pénzügyi unió megvalósításán keresz­tül vezet. A beszéd másik fontos gon­dolata „a szabadkereskedelem elvének a legvégsőkig való védelmezése” volt, aggodalommal figyeljük az amerikai kongresszus vitáját a különböző pro­tekcionista javaslatokról” — szögezte le a Közös Piac bizottságának új el­nöke. A felvételt kérő országoknak a jövő­­ év végéig be kell kerülnie a tagok so­raiba — jelentette ki nyilatkozatában Scheel nyugatnémet külügyminiszter. Igaz, a Közös Piac miniszteri tanácsá­nak jelenlegi elnöke hozzáfűzte: „Ez az én személyes álláspontom.” Scheel expozéjának­ legnagyobb figye­lemmel követett része a szovjet—nyu­gatnémet szerződéssel, illetve a szerző­désnek a Közös Piacra háramló esetle­ges konzekvenciáival foglalkozott. A külügyminiszter az EGK tagállamait ar­ról biztosította, hogy Bonn keleti poli­­kája nem hátráltatja az európai integ­ráció folyamatát. Hangsúlyozta, hogy az NSZK-t a Közös Piachoz fűző szálak változatlan erejűek, Nyugat-Németor­­szág továbbra is fontos célnak tekinti a közösség gazdasági és politikai unióvá történő kiépítését. Sőt, Scheel az EGK kibővítése és továbbfejlesztése szem­pontjából is pozitív fejleménynek minő­sítette a „nyitást” kelet felé. „A szov­jet—nyugatnémet szerződés az erőszak­ról való lemondásról nem nemzeti ügy, hanem európai ügy” — hangoztatta. „Nézetem szerint — mondotta — az európai béke szempontjából haszonnal jár, ha Nyugat-Európa gyorsuló ütem­ben történő integrációját kiegészítik Nyugat- és Kelet-Európa kooperációjá­val.” A moszkvai tanácskozásról szó­va Scheel kifejtette: a Szovjetunió reálisan méri fel az európai helyzetet, ami „az én megítélésem szerint azt jelenti, hogy fontolóra veszik a Közös Piacnak mint partnernek elfogadását. Természetesen — folytatta Scheel — nem válaszolha­tok arra, hogy a szocialista országok hi­vatalosan is elismerik-e a Közös Piacot, csupán egy tendenciát jellemezhetek és kifej­thetem várakozásomat”. A brit konzervatívok szócsövének ja­vaslata némi meglepetést keltett. Duncan Sandys azt a gondolatot ve­tette fel Strasbourgban, hogy a kibőví­tett EGK tagjai fogjanak össze a kül­politika, illetve a védelmi politika te­rületén. Az ismert politikus ajánlotta, állítsanak föl közös politikai titkársá­got, amely azután javaslatokat dolgoz majd ki a közös külpolitikai lépésekre. E javaslat messzebb megy a Hatok elgondolásánál, amely csupán rendsze­res konzultációkat irányoz elő a kül­politika terén.* Kedden szakértői szinten megkezdő­dött a Közös Piac és Nagy-Britannia tanácskozása. A Hatok állandó helyet­teseinek és az O’Neill nagykövet ve­zette brit küldöttségnek a megbeszélé­sét az előzetes kommentárok technikai jellegűnek minősítették, de ez a jóslat nem igazolódott­­ be. Az angol küldött­ség vezetője nyomban a lényegre tért.. Vitaindító nyilatkozatában azt kérte: különböző átmeneti időszakokat álla­pítsanak meg az ipar és a mezőgazda­ság számára. Nagy-Britannia ipari vámtarifáinak az EGK tarifáihoz való hozzáigazítására három esztendőt kért, de oly módon, hogy azt megelőzze egy olyan év, amikor nem történik semmi, csupán a belső jogi és közigazgatási módosítások végrehajtása. Ezután az első 12 hónap végén 40 százalékos vám­leszállítást hajtanának végre, majd 30—30 százalékkal csökkentenék a vá­mokat a következő két évben. Egy­szersmind érzékeltette, hogy az agrár­piac számára hosszabb igazodási időre van szükség. Sachs, az NSZK-nak a Közös Piac­hoz akkreditált nagykövete, a Hatok küldöttségének vezetője elvetette a brit elgondolást. A Hatok azt óhajtják — mondotta —, hogy a hozzáidomulási folyamat párhuzamosan menjen végbe a különböző gazdasági ágazatokban, és ne keletkezzenek kiegyensúlyozatlan­ságok. A Közös Piac küldöttségének szócsöve csupán annyit engedett, hogy közölte: a Hatok megvizsgálják Anglia kérését a 12 hónapos „nekifutási időre”. A nagykövetek tanácskozásán munka­­csoportokat ala­kítottak, amelyek vám­technikai kérdésekkel, továbbá a tej-, a sertéshús- és a tojáspiac problémái­val foglalkoznak. A következő nagyköveti tanácskozás október 1-én kezdődik, miniszteri síkon pedig október 27-én kerül szőnyegre a csatlakozás problémája. * Az Európai Gazdasági Közösség „to­vábbépítése” szempontjából nagy jelen­tősége volt a Werner luxemburgi mi­niszterelnök vezette bizottság tanács­kozásának. A múlt hét végén ülésezett a Közös Piac gazdasági és valutaszak­értőinek e testülete, amelynek megbíza­tása arra szól, hogy kidolgozza az 1980- ig megvalósítandó gazdasági és pénz­ügyi unió ütemtervét. Az ülés után Werner közölte: nagy­jában elkészült a Hatok gazdasági és valutapolitiká­j­ának összehangolásáról szóló jelentés. A valutaunió első há­roméves szakasza — ha a bizottság elgondolásait átültetik az életbe — már 1971. január 1-én megkezdődik. A bizottság megvitatta azt a tervet is, hogy új intézményeket létesítenek a gazdasági és valutapolitika koordi­nálására. Ezeknek az lesz a célja, hogy az integrációs folyamat előrehaladásá­val a közös politikát meghatározzák. A Werner-bizottság következő érte­kezletét a Nemzetközi Valuta Alap közgyűlése után tartja. Az IMF ta­nácskozása — érthetően — hatással lehet a Hatok valutapolitikai koncep­ciójára és taktikájára. A pénzügymi­niszterek, akik a gazdasági és mone­táris unióval kapcsolatos határozatok meghozatalára és a valutapolitikai kér­désekben való döntésre illetékesek, ok­tóber közepén kapják kézhez a Wer­ner-bizottság előterjesztését. NYUGTALANÍTÓ GAZDASÁGI JELENSÉGEK AZ NSZK-BAN Közzétették a Bundesbank szeptemberi jelentését A világméretű inflációs hullám vál­tozatlanul tovább terjed és veszélyesen megközelítette, sőt részben el is öntötte az NSZK gazdaságát — állítja a nyu­gatnémet jegybank szeptemberi jelen­tése. A bank szerint a tovább tartó inf­láció stagnálással párosulhat. „Ennek megakadályozására még mindig lehet lépéseket tenni, elsősorban a termelési költségek növekedésének megfékezésé­vel!” Azok a bérpolitikai döntések, ame­lyek elhanyagolják az inflációval együtt­járó stagnálás fenyegetését, bajba jut­tathatják az ország gazdaságát és hosz­­szabb távon veszélyeztethetik a teljes foglalkoztatottságot — hangoztatja a Bundesbank jelentése. Ezzel összefüg­gésben a jelentés azt állítja, hogy a második negyedben 14,5 százalékkal emelkedtek az átlagbérek a múlt év azonos időszakához képest, és a jelek szerint az év hátralevő részében ez a növekedési ütem tovább gyorsulhat. A termelékenység ezzel szemben csupán 4,5 százalékkal nőtt a második negyed­ben. A jegybank ugyanakkor semmi vi­gasztalót nem olvas ki az iparhoz be­érkező rendelések csökkenését tanúsító jelentésekből. Mindez csak arra utal, hogy a boom lassan véget ér, de an­nak nincs jele, hogy az inflációs ten­denciák ezzel párhuzamosan mérsék­lődnének, egyébként nehéz reális elem­zést adni, mert mind kevésbé lehet egyértelmű képet festeni a világkon­junktúra alakulásáról — állítja a Bun­desbank. Az áremelések letörésére szólítja fel a kormányt az NSZK takarékpénztá­rainak szövetsége is. Szerdán nyilvá­nosságra hozott jelentésében ezt ne­vezi a következő hónapok legfontosabb feladatának. Bírálja a nyugatnémet kormányt, amiért az első félévben ta­núsított határozatlansága tovább komp­likálja a problémát. Most már gazda­sági kényszerintézkedések sem segíte­nek. Az egyetlen megoldás, hogy Bonn megfékezi a folyamatos áremelkedése­ket, s ezzel egyidőben magas termelési színvonalon stabilizálja a gazdasági helyzetet. Valószínűleg a pénzügyi körök foko­zódó nyomása késztette Schiller gaz­daságügyi minisztert, hogy világosan kijelentse: nem indokoltak újabb, gaz­daságpolitikai intézkedések a jelenlegi szakaszban, amikor az árak még emel­kednek, de az általános kereslet már csökken. Bonyolítja a helyzetet, hogy a kül­földi tőke beáramlása átmeneti szünet után ismét nagy méreteket öltött. En­nek következtében a kereskedelmi bankok szűk likviditási pozíciója je­lentősen javult a júniustól augusztu­sig terjedő időszakban. A Bundesbank jelentésének ezzel a témával foglalko­zó fejezete beismeri, hogy a pénzügyi hatóságok minden törekvése ellenére a külföldi tőkék júniusban megkezdődött beáramlása augusztus végéig folytató­dott. (Szeptemberi adatok még nem állnak rendelkezésre.) Eredménytelen­nek bizonyult a minimális tartalék­­ráták júliusban elhatározott emelése is. Mindez odavezetett, hogy a keres­kedelmi bankok által kikölcsönzött hi­telek növekedési üteme a nyári idő­szakban kétszerese volt az egy évvel ezelőttinek — írja befejezésül a jegy­bank jelentése. A Bonnból érkező legújabb jelenté­sek szerint a nyugatnémet kormány komolyan fontolgatja, ne módosítsa-e az 1971-es költségvetési előirányzatokat. Mint ismeretes, az eredeti­­elképzelé­sek szerint, a szövetségi kiadások 12 százalékkal 100,14 milliárd márkára emelkednének. Adlers kormányszóvivő bejelentette,, a kabinet december első felében összeül, hogy megvitassa, vajon a gazdasági helyzet megengedi-e az ál­lami kiadások ilyen nagymértékű eme­lését. 11+■ NAPRÓL NAPRA ♦ A KÖZÖS PIAC ÉLETÉBEN VÉGET ÉRT a nyári eseménytelenség szezonja: hírösszefoglalónk ismerteti a végrehajtó bizottság új elnö­kének beszédét, amely hangsúlyozza Nyugat-Európának, mint élen­járó kereskedelmi hatalomnak a felelősségét, különösen a szabad­ ke­reskedelem elvének védelmezésében. Scheel bonni külügyminiszter, a Hatok miniszteri tanácsának elnöke a szovjet—nyugatnémet szerző­désről szólva annak a reményének adott hangot, hogy a szocialista országok idővel elismerik a Közös Piacot. ♦ ELÉRTE AZ NSZK-T AZ EGÉSZ NYUGATI VILÁGON végigsöprő inflációs hullám. A Bundesbank erre vonatkozó jelentése valószínű­nek tartja, hogy az inflációs periódussal együtt a stagnálás korszaka köszönt be a nyugatnémet gazdaságba. A bonni kormány máris kö­zölte: fontolóra veszi a költségvetési előirányzatok módosítását, tekin­tettel a konjunkturális helyzet módosulására. ♦ BUDAPESTEN TARTJA A FAO — az ENSZ Élelmezési és Mező­­gazdasági Szervezete — legközelebbi regionális konferenciáját. Ebből az alkalomból ismertetjük Magyarország részvételét ennek a világ­­szervezetnek a munkájában. ♦ A SZOVJET—NYUGATNÉMET SZERZŐDÉS ÖNMAGÁBAN nem szünteti meg a kapcsolatok bővítésének összes akadályait, de kedve­zőbb politikai légkört alakított ki. Az ennek keretében kínálkozó lehe­tőségeket elemzi cikkünk. ♦ EZEKNEK A LEHETŐSÉGEKNEK EGY RÉSZLETÉVEL, a szovjet­­nyugatnémet teherautógyártási kooperációval foglalkozik egy másik írá­sunk is. A Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk szerint a Daimler vezetői főleg az Amerikától várható reakció miatt szeretnének nyugat­európai konzorcium keretében résztvenni a Káma menti gyár épí­tésében. ♦ A JAPÁN GÉPKOCSIIPAR LÁTVÁNYOS fejlődésének hátterét elemzi egy másik cikkünk. Megemlíti egyebek között a speciális fog­lalkoztatási rendszert és a vezetők igen magas szakképzettségét. ♦ IDEJE LENNE, HOGY AUSZTRÁLIÁBAN A MAGYAR VÁLLALA­TOK „a piacon legyenek”, s vállalják a szükséges kockázatot. Erre a megállapodásra jut az Ausztrália, „a jövő országa” gazdasági ered­ményeivel és lehetőségeivel foglalkozó írásunk. Építőipari együttműködésünk a KGST-országokkal Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az előtte álló feladatokat csak a nemzetközi munkamegosztás­ban rejlő lehetőségek kiaknázásával tudja megoldani. Az együttműködés hatékonyságának fokozása érdekében a szocialista országokkal a közvetlen kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére tö­rekednek. De bizonyos területeken többoldalú és több tagú kooperációs szerződések is létrejöttek, illetve jön­nek. Mint például a jugoszláv—oszt­rák—csehszlovák—magyar közös határ­menti tervezésekkel kapcsolatos együtt­működések. Sok szó esik az építőiparunk külön­böző területein — mint arról lapunk már beszámolt — az építőipar hátte­rének hiányosságairól és az ebből eredő gondokról. Ennek megoldása érdekében az együttműködésben rejlő lehetőségeket a tárca ki akarja hasz­nálni és ki is használja az utóbbi években. A termés most kezd beérni: például az NDK-beli TGA-val épület­­gépészeti termékek, a lengyel ZPSB és MOSTAL cégekkel nyílászárócserék (fa nyílászárók behozatala a Fémmunkás alumíniumszerkezeteiért), Bulgáriával közös márványbánya létesítése tekin­tetében. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium nemzetközi kapcsolatok főosztályán megtudtuk, melyek azok a fontosabb szerződések és együttmű­ködési lehetőségek, amelyeket a ma­gyar építőipar is, de a külföldi part­nerek is hasznosnak tartanak. Bulgária. Negyven fő témában jött létre a két rokontárca között, valamint a bolgár könnyűipari tárca között meg­állapodás. Jelentősebb együttműködési területek: a népi műemlékvédelem kér­déseinek közös megoldása, a városok levegőtisztasága fenntartásának szabá­lyozásával kapcsolatos kérdések közös kialakítása a már szerzett tapasztala­tok alapján; közös márvány bánya léte­sítése fekete és fehér márvány kiter­melésére. Csehszlovákia. Az együttműködési lehetőségek szinte magukat kínálják: határmenti együttműködés. Ezenkívül a könnyűszerkezetes építési módok csehszlovákiai tapasztalatait és tech­nológiáit vesszük át és adjuk cserébe a mieinket. Igen fontos megállapodás született a két állam között a licenc­vásárlások tekintetében (közös vásár­lások és felhasználások), valamint az ehhez kapcsolódó kooperáció a har­madik piacon. Jugoszlávia. Közös határmenti regio­nális tervezési együttműködés és a kooperációk közös kialakítása. Az együttműködést a magyar—jugoszláv együttműködési kormányközi bizottság keretében létesült építési állandó bi­zottság szervezi, irányítja. A világon először létesült olyan bizottság, amely két állam közös regionális tervezését, urbanisztikai feladatait van hivatva megoldani. Emellett a IV. ötéves terv időszakára vonatkozó fejlesztési és be­ruházási elképzeléseink koordinálásá­val, valamint a kooperáció és specia­­lizáció kialakítása céljából a közelmúlt­ban minisztériumi szintű tárgyalások folytak. Lengyelország. Igen fontos megálla­podás született — mint már említet­tük — nyílászáró szerkezetek (ajtó, ablak, függönyfal stb.) cseréjére. Együttműködési szerződés jött létre három témában: hálóelemzés alkalma­zása a termelés és az eszközök prog­ramozásához ; információs rendszerek kutatása; információk automatikus fel­dolgozásának rendszere számítástech­nikai eszközök alkalmazásával. Mongólia: Mongol szakembereket fo­gadott több, a tárcához tartozó válla­lat a magyar technológiák átadására (VÍV, CSŐSZER, BULAK, ÉGV) és az Országos Szakipari Vállalat szakem­berei utaztak ki Mongóliába festő-, mázoló- ács-szakmunkások betanítá­sára. Német Demokratikus Köztársaság. Jelentős a szellemi exportunk. Bérter­vezési szerződésekkel kötjük le hazai felesleges tervezői kapacitásunkat. Románia. Az építő- és építőanyag­­ipar területéről átadjuk tapasztalatain­kat a gazdaságirányítás módszertani kérdéseiben. Az ÉVM romániai part­nerét a magyar preferenciarendszer és a bérezési módszereink érdeklik. Mi a lakáspolitika romániai alap­elveinek, a lakásberuházások előkészítésének rendszerét, a településfejlesztés romá­niai eredményeit kapjuk cserébe. Szovjetunió: 17 szervvel (miniszté­rium és főhatóság) és ez ezekhez tar­tozó 42 intézettel 270 fő témában szü­letett kooperációs megállapodás. Az ÉVM hozzáfogott a Szovjetunió építés­­irányítási szerveivel a IV. ötéves terv­időszak együttműködési tematikájának egyeztetéséhez. Szeptember második felében várja Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumunk a szovjet épí­tési ágazat miniszterét és helyetteseit a két állam építési tárcája közötti to­vábbi együttműködés kidolgozásának megbeszélésére. A Szovjetunióval töb­bek között együttműködési szerződés jött létre alumínium-szerkezetek gyár­tására, építésszerelési munkák gépesí­tésére és automatizálására, városok rekonstrukciójánál alkalmazott „ha­gyományos” építési technológiák cse­réjére. A magasházak építési tech­nológiájának átvételére, hűtőházak és élelmiszeripari üzemek építési tapasz­talatainak cseréjére stb. Nyolc ma­gyar szakember összesen 23 hónapot tölt a Szovjetunióban különböző té­mák tanulmányozásával és szovjet szakemberek (összesen tizennégyen) három hónapot töltenek nálunk, hogy tapasztalatot gyűjtsenek a magyar cementgyártás, a szaniter kerámia­­gyártás és a színes- és öblösüveg­gyártás területeiről. Joób Tamás LIECHTENSTEIN KÖVETNI AKARJA LUXEMBURG PÉLDÁJÁT Liechtenstein azzal büszkélkedhetik, hogy a világ öt legmagasabb életszín­vonallal rendelkező országa közé tar­tozik — nyilatkozta a hercegség 25 éves trónörököse. A­­kis alpesi ország körülbelül 50 éve szoros szerződéses kapcsolatban áll Svájccal, de a közel­múltban népszavazással elvetették azt a javaslatot, hogy a 20 000 lakosú Liechtenstein Svájc részévé váljon. A trónörökös beszédében aktívnak ne­vezte az ország gazdasági életét, s megemlítette, hogy az egy főre jutó kivitel a tízszerese az USA egy la­kosára jutó export értékének. A hercegség jövőjéről szólva, példa­ként említette Luxemburg nemzetközi jogi helyzetét. Véleménye szerint ha­sonlót kellene elérnie Liechtensteinnek is, s ebben az esetben a kis állam ha­tékonyan bekapcsolódhatna az európai gazdasági integrációba is. A trónörökös kitért a hercegségben bejegyzett tár­saságok, cégek helyzetére. Mint mon­dotta, a jövőben szigorítani kell a mű­ködési feltételeket, főként azért, hogy csak a komolyan és jól tevékenykedő vállalkozások maradjanak meg. A liechtensteini „adó­paradicsomban” több mint 10 000 magáncéget vettek fel jegyzékbe. E társaságoknak csupán 0,1 százalékos tőke­adót kell fizetniök, még abban az esetben is, ha tevékenységü­ket a hercegségben felállított saját hi­vatalból irányítják. (AP)

Next