Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)
1970-09-18 / 179. (424.) szám
Tanácskozások a Közös Piac továbbépítéséről Scheel a szovjet—nyugatnémet szerződés konzekvenciáiról A Közös Piac életében is véget ért a nyár, a viszonylagos eseménytelenség időszaka. A héten megsokasodtak az EGK továbbépítéséről, kibővítéséről, külkapcsolatainak fejlesztéséről szóló jelentések. Strasbourgban megtartotta szűzbeszédét a Közös Piac végrehajtó bizottságának új elnöke, az olasz Malfatti, és figyelemre méltó nyilatkozatot adott Scheel, a Közös Piac miniszteri tanácsának jelenlegi elnöke. A nyugatnémet külügyminiszter az Európai Parlamentben kitért az EGK és a szocialista országok viszonyára is. Brüsszelben megtartották az angol csatlakozásról folytatott tanácskozások második fordulóját, amelyen már nem technikai kérdés, hanem az átmeneti időszak időzítése volt a vita tárgya. A csatlakozási tárgyalásokkal függ össze Rippon körútja is. A brit miniszter Hongkongba, Ausztráliába és Új-Zélanda utazott, hogy megkísérelje az aggodalmak eloszlatását. A Közös Piaccal összefüggésben szólni kell egy másik távol-keleti országról is: Japánról. Szerdán kereskedelmi tárgyalás kezdődött a brüsszeli bizottság és a távolkeleti szigetország között. Az Európai Parlament őszi ülésszakán nagy érdeklődés előzte meg Malfattinak, a brüsszeli bizottság új elnökének nyilatkozatát. Malfatti első nagy politikai beszédében kifejtette: eljött az ideje, hogy Európa fölismerje felelősségét most, amikor a világ élenjáró kereskedelmi hatalmává vált. Mind többen vannak — mondotta —, akik úgy látják, Európának új központtá kell egyesülnie és az út e célhoz az új tagok fölvételén, illetve a gazdasági és pénzügyi unió megvalósításán keresztül vezet. A beszéd másik fontos gondolata „a szabadkereskedelem elvének a legvégsőkig való védelmezése” volt, aggodalommal figyeljük az amerikai kongresszus vitáját a különböző protekcionista javaslatokról” — szögezte le a Közös Piac bizottságának új elnöke. A felvételt kérő országoknak a jövő év végéig be kell kerülnie a tagok soraiba — jelentette ki nyilatkozatában Scheel nyugatnémet külügyminiszter. Igaz, a Közös Piac miniszteri tanácsának jelenlegi elnöke hozzáfűzte: „Ez az én személyes álláspontom.” Scheel expozéjának legnagyobb figyelemmel követett része a szovjet—nyugatnémet szerződéssel, illetve a szerződésnek a Közös Piacra háramló esetleges konzekvenciáival foglalkozott. A külügyminiszter az EGK tagállamait arról biztosította, hogy Bonn keleti polikája nem hátráltatja az európai integráció folyamatát. Hangsúlyozta, hogy az NSZK-t a Közös Piachoz fűző szálak változatlan erejűek, Nyugat-Németország továbbra is fontos célnak tekinti a közösség gazdasági és politikai unióvá történő kiépítését. Sőt, Scheel az EGK kibővítése és továbbfejlesztése szempontjából is pozitív fejleménynek minősítette a „nyitást” kelet felé. „A szovjet—nyugatnémet szerződés az erőszakról való lemondásról nem nemzeti ügy, hanem európai ügy” — hangoztatta. „Nézetem szerint — mondotta — az európai béke szempontjából haszonnal jár, ha Nyugat-Európa gyorsuló ütemben történő integrációját kiegészítik Nyugat- és Kelet-Európa kooperációjával.” A moszkvai tanácskozásról szóva Scheel kifejtette: a Szovjetunió reálisan méri fel az európai helyzetet, ami „az én megítélésem szerint azt jelenti, hogy fontolóra veszik a Közös Piacnak mint partnernek elfogadását. Természetesen — folytatta Scheel — nem válaszolhatok arra, hogy a szocialista országok hivatalosan is elismerik-e a Közös Piacot, csupán egy tendenciát jellemezhetek és kifejthetem várakozásomat”. A brit konzervatívok szócsövének javaslata némi meglepetést keltett. Duncan Sandys azt a gondolatot vetette fel Strasbourgban, hogy a kibővített EGK tagjai fogjanak össze a külpolitika, illetve a védelmi politika területén. Az ismert politikus ajánlotta, állítsanak föl közös politikai titkárságot, amely azután javaslatokat dolgoz majd ki a közös külpolitikai lépésekre. E javaslat messzebb megy a Hatok elgondolásánál, amely csupán rendszeres konzultációkat irányoz elő a külpolitika terén.* Kedden szakértői szinten megkezdődött a Közös Piac és Nagy-Britannia tanácskozása. A Hatok állandó helyetteseinek és az O’Neill nagykövet vezette brit küldöttségnek a megbeszélését az előzetes kommentárok technikai jellegűnek minősítették, de ez a jóslat nem igazolódott be. Az angol küldöttség vezetője nyomban a lényegre tért.. Vitaindító nyilatkozatában azt kérte: különböző átmeneti időszakokat állapítsanak meg az ipar és a mezőgazdaság számára. Nagy-Britannia ipari vámtarifáinak az EGK tarifáihoz való hozzáigazítására három esztendőt kért, de oly módon, hogy azt megelőzze egy olyan év, amikor nem történik semmi, csupán a belső jogi és közigazgatási módosítások végrehajtása. Ezután az első 12 hónap végén 40 százalékos vámleszállítást hajtanának végre, majd 30—30 százalékkal csökkentenék a vámokat a következő két évben. Egyszersmind érzékeltette, hogy az agrárpiac számára hosszabb igazodási időre van szükség. Sachs, az NSZK-nak a Közös Piachoz akkreditált nagykövete, a Hatok küldöttségének vezetője elvetette a brit elgondolást. A Hatok azt óhajtják — mondotta —, hogy a hozzáidomulási folyamat párhuzamosan menjen végbe a különböző gazdasági ágazatokban, és ne keletkezzenek kiegyensúlyozatlanságok. A Közös Piac küldöttségének szócsöve csupán annyit engedett, hogy közölte: a Hatok megvizsgálják Anglia kérését a 12 hónapos „nekifutási időre”. A nagykövetek tanácskozásán munkacsoportokat alakítottak, amelyek vámtechnikai kérdésekkel, továbbá a tej-, a sertéshús- és a tojáspiac problémáival foglalkoznak. A következő nagyköveti tanácskozás október 1-én kezdődik, miniszteri síkon pedig október 27-én kerül szőnyegre a csatlakozás problémája. * Az Európai Gazdasági Közösség „továbbépítése” szempontjából nagy jelentősége volt a Werner luxemburgi miniszterelnök vezette bizottság tanácskozásának. A múlt hét végén ülésezett a Közös Piac gazdasági és valutaszakértőinek e testülete, amelynek megbízatása arra szól, hogy kidolgozza az 1980- ig megvalósítandó gazdasági és pénzügyi unió ütemtervét. Az ülés után Werner közölte: nagyjában elkészült a Hatok gazdasági és valutapolitikájának összehangolásáról szóló jelentés. A valutaunió első hároméves szakasza — ha a bizottság elgondolásait átültetik az életbe — már 1971. január 1-én megkezdődik. A bizottság megvitatta azt a tervet is, hogy új intézményeket létesítenek a gazdasági és valutapolitika koordinálására. Ezeknek az lesz a célja, hogy az integrációs folyamat előrehaladásával a közös politikát meghatározzák. A Werner-bizottság következő értekezletét a Nemzetközi Valuta Alap közgyűlése után tartja. Az IMF tanácskozása — érthetően — hatással lehet a Hatok valutapolitikai koncepciójára és taktikájára. A pénzügyminiszterek, akik a gazdasági és monetáris unióval kapcsolatos határozatok meghozatalára és a valutapolitikai kérdésekben való döntésre illetékesek, október közepén kapják kézhez a Werner-bizottság előterjesztését. NYUGTALANÍTÓ GAZDASÁGI JELENSÉGEK AZ NSZK-BAN Közzétették a Bundesbank szeptemberi jelentését A világméretű inflációs hullám változatlanul tovább terjed és veszélyesen megközelítette, sőt részben el is öntötte az NSZK gazdaságát — állítja a nyugatnémet jegybank szeptemberi jelentése. A bank szerint a tovább tartó infláció stagnálással párosulhat. „Ennek megakadályozására még mindig lehet lépéseket tenni, elsősorban a termelési költségek növekedésének megfékezésével!” Azok a bérpolitikai döntések, amelyek elhanyagolják az inflációval együttjáró stagnálás fenyegetését, bajba juttathatják az ország gazdaságát és hoszszabb távon veszélyeztethetik a teljes foglalkoztatottságot — hangoztatja a Bundesbank jelentése. Ezzel összefüggésben a jelentés azt állítja, hogy a második negyedben 14,5 százalékkal emelkedtek az átlagbérek a múlt év azonos időszakához képest, és a jelek szerint az év hátralevő részében ez a növekedési ütem tovább gyorsulhat. A termelékenység ezzel szemben csupán 4,5 százalékkal nőtt a második negyedben. A jegybank ugyanakkor semmi vigasztalót nem olvas ki az iparhoz beérkező rendelések csökkenését tanúsító jelentésekből. Mindez csak arra utal, hogy a boom lassan véget ér, de annak nincs jele, hogy az inflációs tendenciák ezzel párhuzamosan mérséklődnének, egyébként nehéz reális elemzést adni, mert mind kevésbé lehet egyértelmű képet festeni a világkonjunktúra alakulásáról — állítja a Bundesbank. Az áremelések letörésére szólítja fel a kormányt az NSZK takarékpénztárainak szövetsége is. Szerdán nyilvánosságra hozott jelentésében ezt nevezi a következő hónapok legfontosabb feladatának. Bírálja a nyugatnémet kormányt, amiért az első félévben tanúsított határozatlansága tovább komplikálja a problémát. Most már gazdasági kényszerintézkedések sem segítenek. Az egyetlen megoldás, hogy Bonn megfékezi a folyamatos áremelkedéseket, s ezzel egyidőben magas termelési színvonalon stabilizálja a gazdasági helyzetet. Valószínűleg a pénzügyi körök fokozódó nyomása késztette Schiller gazdaságügyi minisztert, hogy világosan kijelentse: nem indokoltak újabb, gazdaságpolitikai intézkedések a jelenlegi szakaszban, amikor az árak még emelkednek, de az általános kereslet már csökken. Bonyolítja a helyzetet, hogy a külföldi tőke beáramlása átmeneti szünet után ismét nagy méreteket öltött. Ennek következtében a kereskedelmi bankok szűk likviditási pozíciója jelentősen javult a júniustól augusztusig terjedő időszakban. A Bundesbank jelentésének ezzel a témával foglalkozó fejezete beismeri, hogy a pénzügyi hatóságok minden törekvése ellenére a külföldi tőkék júniusban megkezdődött beáramlása augusztus végéig folytatódott. (Szeptemberi adatok még nem állnak rendelkezésre.) Eredménytelennek bizonyult a minimális tartalékráták júliusban elhatározott emelése is. Mindez odavezetett, hogy a kereskedelmi bankok által kikölcsönzött hitelek növekedési üteme a nyári időszakban kétszerese volt az egy évvel ezelőttinek — írja befejezésül a jegybank jelentése. A Bonnból érkező legújabb jelentések szerint a nyugatnémet kormány komolyan fontolgatja, ne módosítsa-e az 1971-es költségvetési előirányzatokat. Mint ismeretes, az eredetielképzelések szerint, a szövetségi kiadások 12 százalékkal 100,14 milliárd márkára emelkednének. Adlers kormányszóvivő bejelentette,, a kabinet december első felében összeül, hogy megvitassa, vajon a gazdasági helyzet megengedi-e az állami kiadások ilyen nagymértékű emelését. 11+■ NAPRÓL NAPRA ♦ A KÖZÖS PIAC ÉLETÉBEN VÉGET ÉRT a nyári eseménytelenség szezonja: hírösszefoglalónk ismerteti a végrehajtó bizottság új elnökének beszédét, amely hangsúlyozza Nyugat-Európának, mint élenjáró kereskedelmi hatalomnak a felelősségét, különösen a szabad kereskedelem elvének védelmezésében. Scheel bonni külügyminiszter, a Hatok miniszteri tanácsának elnöke a szovjet—nyugatnémet szerződésről szólva annak a reményének adott hangot, hogy a szocialista országok idővel elismerik a Közös Piacot. ♦ ELÉRTE AZ NSZK-T AZ EGÉSZ NYUGATI VILÁGON végigsöprő inflációs hullám. A Bundesbank erre vonatkozó jelentése valószínűnek tartja, hogy az inflációs periódussal együtt a stagnálás korszaka köszönt be a nyugatnémet gazdaságba. A bonni kormány máris közölte: fontolóra veszi a költségvetési előirányzatok módosítását, tekintettel a konjunkturális helyzet módosulására. ♦ BUDAPESTEN TARTJA A FAO — az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete — legközelebbi regionális konferenciáját. Ebből az alkalomból ismertetjük Magyarország részvételét ennek a világszervezetnek a munkájában. ♦ A SZOVJET—NYUGATNÉMET SZERZŐDÉS ÖNMAGÁBAN nem szünteti meg a kapcsolatok bővítésének összes akadályait, de kedvezőbb politikai légkört alakított ki. Az ennek keretében kínálkozó lehetőségeket elemzi cikkünk. ♦ EZEKNEK A LEHETŐSÉGEKNEK EGY RÉSZLETÉVEL, a szovjetnyugatnémet teherautógyártási kooperációval foglalkozik egy másik írásunk is. A Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk szerint a Daimler vezetői főleg az Amerikától várható reakció miatt szeretnének nyugateurópai konzorcium keretében résztvenni a Káma menti gyár építésében. ♦ A JAPÁN GÉPKOCSIIPAR LÁTVÁNYOS fejlődésének hátterét elemzi egy másik cikkünk. Megemlíti egyebek között a speciális foglalkoztatási rendszert és a vezetők igen magas szakképzettségét. ♦ IDEJE LENNE, HOGY AUSZTRÁLIÁBAN A MAGYAR VÁLLALATOK „a piacon legyenek”, s vállalják a szükséges kockázatot. Erre a megállapodásra jut az Ausztrália, „a jövő országa” gazdasági eredményeivel és lehetőségeivel foglalkozó írásunk. Építőipari együttműködésünk a KGST-országokkal Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az előtte álló feladatokat csak a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek kiaknázásával tudja megoldani. Az együttműködés hatékonyságának fokozása érdekében a szocialista országokkal a közvetlen kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére törekednek. De bizonyos területeken többoldalú és több tagú kooperációs szerződések is létrejöttek, illetve jönnek. Mint például a jugoszláv—osztrák—csehszlovák—magyar közös határmenti tervezésekkel kapcsolatos együttműködések. Sok szó esik az építőiparunk különböző területein — mint arról lapunk már beszámolt — az építőipar hátterének hiányosságairól és az ebből eredő gondokról. Ennek megoldása érdekében az együttműködésben rejlő lehetőségeket a tárca ki akarja használni és ki is használja az utóbbi években. A termés most kezd beérni: például az NDK-beli TGA-val épületgépészeti termékek, a lengyel ZPSB és MOSTAL cégekkel nyílászárócserék (fa nyílászárók behozatala a Fémmunkás alumíniumszerkezeteiért), Bulgáriával közös márványbánya létesítése tekintetében. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium nemzetközi kapcsolatok főosztályán megtudtuk, melyek azok a fontosabb szerződések és együttműködési lehetőségek, amelyeket a magyar építőipar is, de a külföldi partnerek is hasznosnak tartanak. Bulgária. Negyven fő témában jött létre a két rokontárca között, valamint a bolgár könnyűipari tárca között megállapodás. Jelentősebb együttműködési területek: a népi műemlékvédelem kérdéseinek közös megoldása, a városok levegőtisztasága fenntartásának szabályozásával kapcsolatos kérdések közös kialakítása a már szerzett tapasztalatok alapján; közös márvány bánya létesítése fekete és fehér márvány kitermelésére. Csehszlovákia. Az együttműködési lehetőségek szinte magukat kínálják: határmenti együttműködés. Ezenkívül a könnyűszerkezetes építési módok csehszlovákiai tapasztalatait és technológiáit vesszük át és adjuk cserébe a mieinket. Igen fontos megállapodás született a két állam között a licencvásárlások tekintetében (közös vásárlások és felhasználások), valamint az ehhez kapcsolódó kooperáció a harmadik piacon. Jugoszlávia. Közös határmenti regionális tervezési együttműködés és a kooperációk közös kialakítása. Az együttműködést a magyar—jugoszláv együttműködési kormányközi bizottság keretében létesült építési állandó bizottság szervezi, irányítja. A világon először létesült olyan bizottság, amely két állam közös regionális tervezését, urbanisztikai feladatait van hivatva megoldani. Emellett a IV. ötéves terv időszakára vonatkozó fejlesztési és beruházási elképzeléseink koordinálásával, valamint a kooperáció és specializáció kialakítása céljából a közelmúltban minisztériumi szintű tárgyalások folytak. Lengyelország. Igen fontos megállapodás született — mint már említettük — nyílászáró szerkezetek (ajtó, ablak, függönyfal stb.) cseréjére. Együttműködési szerződés jött létre három témában: hálóelemzés alkalmazása a termelés és az eszközök programozásához ; információs rendszerek kutatása; információk automatikus feldolgozásának rendszere számítástechnikai eszközök alkalmazásával. Mongólia: Mongol szakembereket fogadott több, a tárcához tartozó vállalat a magyar technológiák átadására (VÍV, CSŐSZER, BULAK, ÉGV) és az Országos Szakipari Vállalat szakemberei utaztak ki Mongóliába festő-, mázoló- ács-szakmunkások betanítására. Német Demokratikus Köztársaság. Jelentős a szellemi exportunk. Bértervezési szerződésekkel kötjük le hazai felesleges tervezői kapacitásunkat. Románia. Az építő- és építőanyagipar területéről átadjuk tapasztalatainkat a gazdaságirányítás módszertani kérdéseiben. Az ÉVM romániai partnerét a magyar preferenciarendszer és a bérezési módszereink érdeklik. Mi a lakáspolitika romániai alapelveinek, a lakásberuházások előkészítésének rendszerét, a településfejlesztés romániai eredményeit kapjuk cserébe. Szovjetunió: 17 szervvel (minisztérium és főhatóság) és ez ezekhez tartozó 42 intézettel 270 fő témában született kooperációs megállapodás. Az ÉVM hozzáfogott a Szovjetunió építésirányítási szerveivel a IV. ötéves tervidőszak együttműködési tematikájának egyeztetéséhez. Szeptember második felében várja Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumunk a szovjet építési ágazat miniszterét és helyetteseit a két állam építési tárcája közötti további együttműködés kidolgozásának megbeszélésére. A Szovjetunióval többek között együttműködési szerződés jött létre alumínium-szerkezetek gyártására, építésszerelési munkák gépesítésére és automatizálására, városok rekonstrukciójánál alkalmazott „hagyományos” építési technológiák cseréjére. A magasházak építési technológiájának átvételére, hűtőházak és élelmiszeripari üzemek építési tapasztalatainak cseréjére stb. Nyolc magyar szakember összesen 23 hónapot tölt a Szovjetunióban különböző témák tanulmányozásával és szovjet szakemberek (összesen tizennégyen) három hónapot töltenek nálunk, hogy tapasztalatot gyűjtsenek a magyar cementgyártás, a szaniter kerámiagyártás és a színes- és öblösüveggyártás területeiről. Joób Tamás LIECHTENSTEIN KÖVETNI AKARJA LUXEMBURG PÉLDÁJÁT Liechtenstein azzal büszkélkedhetik, hogy a világ öt legmagasabb életszínvonallal rendelkező országa közé tartozik — nyilatkozta a hercegség 25 éves trónörököse. Akis alpesi ország körülbelül 50 éve szoros szerződéses kapcsolatban áll Svájccal, de a közelmúltban népszavazással elvetették azt a javaslatot, hogy a 20 000 lakosú Liechtenstein Svájc részévé váljon. A trónörökös beszédében aktívnak nevezte az ország gazdasági életét, s megemlítette, hogy az egy főre jutó kivitel a tízszerese az USA egy lakosára jutó export értékének. A hercegség jövőjéről szólva, példaként említette Luxemburg nemzetközi jogi helyzetét. Véleménye szerint hasonlót kellene elérnie Liechtensteinnek is, s ebben az esetben a kis állam hatékonyan bekapcsolódhatna az európai gazdasági integrációba is. A trónörökös kitért a hercegségben bejegyzett társaságok, cégek helyzetére. Mint mondotta, a jövőben szigorítani kell a működési feltételeket, főként azért, hogy csak a komolyan és jól tevékenykedő vállalkozások maradjanak meg. A liechtensteini „adóparadicsomban” több mint 10 000 magáncéget vettek fel jegyzékbe. E társaságoknak csupán 0,1 százalékos tőkeadót kell fizetniök, még abban az esetben is, ha tevékenységüket a hercegségben felállított saját hivatalból irányítják. (AP)