Világgazdaság, 1970. szeptember (2. évfolyam, 166/411-187/432. szám)

1970-09-26 / 185. (430.) szám

VEZGGAZDASÁG 1970. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT II. ÉVFOLYAM 185. (430.) SZÁM Napirenden a kereskedelmi szerződés gondolata PATOLICSEV ÉS SCHILLER MEGB­ESZÉLÉSE Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter pénteken megkezdte hivatalos tanácskozásait a szovjet fővárosban. A nap folyamán két ízben is tárgyalt Patol­­licsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel, s megbeszélést folytatott Kirillinnel, a szovjet tudományos állami bizottság elnökével. Szombaton — előzetes jelen­tések szerint — Koszigin szovjet miniszterelnök fogadja a nyugatnémet minisztert. Schiller Moszkvába érkezésekor lá­togatásának céljáról szólva azt mon­dotta: februárban Patolicsevvel foly­tatott megbeszélése során egyetértettek abban, hogy a szovjet—nyugatnémet kereskedelemben még korántsem ak­názták ki az összes lehetőségeket. „Ez a véleményünk és erről akarunk tár­gyalni” — mondotta. Tavaly — írja a Reuter hírügynökség — a szovjet­­nyugatnémet áruforgalom értéke majd 497 millió rubel volt, s ennek több mint fele a Szovjetunióba irányuló nyugatnémet export volt. Az NSZK ily módon a Szovjetunió tőkés keres­kedelmi partnerei között — Anglia, Japán és Finnország után — a negye­dik helyre került. A nyugatnémet küldöttség szóvivő­jének közlése szerint Patolicsev és Schiller első megbeszélésének legfon­tosabb eredménye, hogy Bonn és Moszkva kifejezte készségét arra, hogy ismét kereskedelmi szerződést kössön. A két ország áruforgalmát ugyanis 1963 óta nem szabályozza és ösztönzi kereskedelmi egyezmény. A Patolicsev vezette delegáció — amelynek tagja Manzsulo és Oszipov miniszterhelyet­tes, illetve a Schiller vezette delegáció, amelynek tagja Allardt nagykövet és Schöllhorn államtitkár —, egyetért ab­ban — mondotta Vogel szóvivő —, hogy a szerződések közti rést „ki kell tölteni”. A szerződésre vonatkozó tár­gyalások megindítását azonban még nem határozták el, ez külön megbeszé­lések tárgya lesz majd, amelyeknek még nem állapították meg a helyét és az időpontját. Az NSZK szeretné, ha Nyugat-Ber­­linre is kiterjedne a megkötendő szer­ződés, de — jegyezte meg a szóvivő —, az eszmecsere során nem érintették Nyugat-Berlin kérdését. Schiller és Pa­tolicsev elöljáróban hangsúlyozta is, hogy csak gazdasági kérdésekről tár­gyal, a politikáról nem. A szovjet sajtó az utóbbi időben több ízben szóvá tette, hogy a Nyugat-Né­­metországba irányuló szovjet import elé mesterséges akadályokat állítanak. A Szovjetunió — írja az APA tudósí­tója — diszkriminatívnak minősíti azt, hogy az NSZK egyes importcikkeket (pl. a kőolajat) kontingentál. A gazdaságpolitikai kérdések meg­vitatásában a figyelmet, két problémá­nak szentelték — közli a nyugatnémet DP­A hírügynökség. 1. A Szovjetunió szeretné a Német Szövetségi Köztársaságtól megkapni a szovjet áruk NSZK-ba való bevitelének további — lehetőség szerint 100 száza­lékos — liberalizálását. Schiller gazda­ságügyi miniszter ezzel kapcsolatban felhívta tárgyaló partnerének, Patoli­­csevnek a figyelmét arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaság már augusztus­ban szabaddá tett 4157 árucikktételt a behozatal számára és szó lehet e cikk­tételek számának növeléséről. Az ilyen jellegű bilaterális megegyezések alapja ennek ellenére egy kereskedelmi szer­ződés kell hogy legyen. Schiller han­goztatta azonban, hogy a nem liberali­zált behozatal, „magva” megmarad a jövőben is, mert a Német Szövetségi Köztársaságot kötik egyrészt a Közös Piac rendelkezései, másrészt az NSZK- nak figyelembe kell vennie saját gaz­daságának meghatározott „érzékeny” területeit. 2. Schiller felhívta a szovjet küldött­ség figyelmét arra, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságnak konzultálnia kell a Közös Piaccal minden szerző­désre vonatkozó tárgyalásról. Emiatt a tárgyalásokat nem lehet gyorsvonati tempóban lebonyolítani. A tárgyalások­hoz megfelelő időre van szükségük. A két küldöttség tanácskozásainak másik nagy témája a Káma folyó men­tén építendő óriás tehergépkocsigyár kérdése volt. Az elképzelések szerint a gyár a nyugatnémet Daimler-Benz cég vezetésével, illetve részvételével, s esetleg a francia Renault és az olasz Fiat közreműködésével jön majd létre. A megbeszélésen nyilván hitelkérdé­sek is szóba kerültek. A Szovjetunió — a DPA közlése szerint — a gépkocsi­gyárral kapcsolatban 1,5 milliárd már­ka hiteligényt jelentett be. A nyugatnémet álláspont a hiteligé­nyekkel kapcsolatban a következő: az NSZK kormánya elismeri, hogy a hosszú lejáratú gazdasági együttműkö­désnek a hitelügyletek is tartozékai. Ezért kész arra is, hogy kezességet vál­laljon a Szovjetuniónak és más kelet­európai országoknak nyújtandó hitele­kért. E tekintetben azonban bizonyos korlátok állnak fenn. Az NSZK kor­mányának az az álláspontja, hogy a hitelügyleteket kommerciális alapon kell lebonyolítani. Az NSZK a fran­cia—szovjet hitelmegállapodásokat nem tekintheti irányadó mintának. A nagy horderejű szovjet—nyugat­német tárgyalásokról szólva említést érdemel, hogy a két ország felelős poli­tikusainak párbeszéde Európa-szerte helyesléssel találkozik. Az Európa-ta­­nács, amelynek pénteken fejeződött be az ülésszaka, támogatásáról biztosítja az NSZK-nak a szocialista országok irányába folytatott politikáját. A ke­let-nyugati kapcsolatokkal foglalkozó határozat szerint e politika lényegbe­­vágóan hozzájárul az európai bizton­ság és együttműködés előmozdításához. Schumann francia külügyminiszter pe­dig a nemzetgyűlés külügyi bizottsága előtt tartott beszámolójában kijelen­tette: e szovjet—nyugatnémet szerző­dés távol áll attól, hogy felforgassa a jelenlegi nemzetközi rendet. Ellenkező­leg — mondotta —, a szerződés célja e rend elismerése és megszilárdítása. A kelet-európai szocialista országok sajtója természetesen egyöntetűen he­lyesli a szovjet—nyugatnémet szerző­dést. A számtalan megnyilatkozás kö­zül e helyütt csupán egyet emelünk ki: a Német Demokratikus Köztársaság lapjai határozottan és egyértelműen visszautasították azokat a kínai értel­mezéseket, amelyek az NDK érdekeivel ellentétesnek próbálták minősíteni a Szovjetunió és Nyugat-Németország vi­szonyának újrafogalmazását. A Német Demokratikus Köztársaság — írták e lapok — helyesli az európai helyzet normalizálását célzó szerződést és el­hárítja a fogadatlan prókátorkodást. ELAKADTAK AZ EGK TÁRGYALÁSAI JAPÁNNAL megállapodás aláírása céljából. A ta­nácskozásokon közel kerültek az állás­pontok a kereskedelem liberalizációját, a vámkorlátok lebontását és egy közös piaci japán vegyes bizottság felállítását illetően, de képtelenek voltak megálla­podni a „biztonsági cikkely” kérdésé­ben. A közös piaci országok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan biz­tonsági záradékot vegyenek bele a szer­ződésbe, amely felhatalmazza a szer­vezetet, hogy gyors intézkedéseket hoz­zon, ha a japán áruk „elárasztanák” a Közös Piacot. A japánok sérelmesnek tekintik e záradékot, véleményük sze­rint a GATT előírásai megfelelőképpen védelmezi az EGK országait a japán árucikkek versenyével szemben. Helyet­te — jól értesült brüsszeli források szerint — konzultációs záradékot sze­retnének beiktatni a szerződésbe. A tárgyaló partnerek továbbra is tartják magukat ahhoz a már együtte­sen elfogadott alapelvhez, hogy a kon­tingensek formájában előírt kereske­delmi korlátozásokat, a szerződés alá­írása után, évenként 25 százalékos arányban, fokozatosan eltörlik. Ez a közös platform azonban kevésnek bi­zonyult ahhoz, hogy megállapodjanak a tárgyalások második fordulójának időpontjában — írja a DPA. A távol-keleti szigetország mellett egy másik hatalmas ázsiai ország is kereskedelmi megállapodást kíván köt­ni a Közös Piaccal. A Reuter brüsszeli jelentése szerint India közös piaci nagykövete rövidesen találkozik Mal­­fattival, a végrehajtó bizottság elnöké­vel, aki korábban megígérte, hogy ta­nulmányozzák India és a Közös Piac közötti kereskedelmi forgalom problé­máját. Indiai részről hangsúlyozták, szeret­nék még a brit csatlakozási tárgyalá­soknak az Indiával foglalkozó ülései előtt megkötni az egyezményt. Anélkül ért véget Brüsszelben a Hatok és a Japán képviselői között megindult tárgyalások első szakasza, hogy sikerült volna megoldást találni a két felet elválasztó legfőbb problé­mára, a Japánból importált áruk közös piaci korlátozására — jelenti a DPA hírügynökség. A tárgyalások, mint arról már la­punkban beszámoltunk, szeptember 17-én indultak meg a Közös Piac fő­hadiszállásán, hároméves kereskedelmi Jelentés az UNCTAD Tanácsának X. ülésszakáról Az UNCTAD Tanácsának X. ülés­szaka egy hónapig tartó vitasorozat után elfogadta azt a jelentést, melyet az ENSZ közgyűlése elé terjesztenek. A Tanács egyúttal jövő márciusig el­napolta üléseit. A jelentés javaslato­kat tartalmaz a hajózási és kikötői létesítmények fejlesztésére, a tech­nológiai növekedés ösztönzésére a fej­lődő országokban, a fogyasztói árak stabilizálására és a tengernélküli or­szágok problémáinak megoldására. A jelentés különleges intézkedéseket javasol a legszegényebb országok gondjainak könnyítésére. E feladatok megoldására a Tanács a közeljövőben szakértői csoportot létesít. A jelentés tartalmazza a fejlődő országok nyilat­kozatát is, amely kifejezi ezen orszá­gok aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a fejlett államok sok kérdésben nem tudtak megegyezni. A nyilatkozat elsősorban a segély volumenét, for­máját és feltételeit, a nemzetközi ke­reskedelem határidőit, a Nemzetközi Valuta Alap különleges lehívási jogai és a fejlesztés finanszírozása közötti kapcsolatokat és restriktív üzleti gya­korlatot említi meg ebben az össze­függésben. A különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok gazdasági kapcso­latait érintve a jelentés hangsúlyozza, hogy jelentősen nőtt a szocialista és a tőkésországok kereskedelme az el­múlt évben, de még mindig ked­vezőek a lehetőségek a további ex­panzióra. A Tanács üdvözölte a szo­cialista országok elhatározását, hogy vámkedvezményeket nyújtanak a fej­lődő országokból érkező import­cik­kekre. Megállapodás született arról is, hogy az UNCTAD keretén belül foly­tatják a szocialista és a fejlett tőkés­­országok közötti bilaterális konzul­tációkat. A Tanács jelentése javasolja, hogy alakítsanak 45 tagú kormányközi cso­portot, azzal a feladattal, hogy elő­segítse és megkönnyítse a modern technológia továbbadását a fejlődő országokba. Az árakat érintve azt a célt tűzi ki, hogy olyan szinten jöjjön létre stabilizáció, amely a termelőnek kifizetődő, s a fogyasztó szempontjá­ból is igazságos. A tengernélküli orszá­goknak a Tanács azt ajánlja, hogy közös erőfeszítéssel gyorsítsák meg a határokon keresztül haladó közleke­dést, vegyék fel a harcot a csempészés­sel és diverzifikálják külkereskedel­müket. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ MOSZKVA ÉS BONN ISMÉT KÉSZ KERESKEDELMI SZERZŐDÉST kötni. Ennek leszögezése volt a szovjet külkereskedelmi miniszter és a bonni gazdasági miniszter első moszkvai megbeszélésének leg­fontosabb eredménye — mondta a nyugatnémet küldöttség szóvivője. Az NSZK jelenleg a negyedik a Szovjetunió tőkés kereskedelmi partnereinek rangsorában, s mindkét fél véleménye az, hogy a lehetőségek még koránt sincsenek kiaknázva.­­ ♦ AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE ELÉ TERJESZTENDŐ JELENTÉS elfoga­dásával ért véget Genfben az UNCTAD tanácsának egy hónapja folyó ülésszaka. A jelentés nemcsak a fejlődő országok javára ajánl intézkedéseket, hanem foglalkozik a kelet-nyugati kereskedelem problémáival is. ♦ KOPPENHÁGÁBAN A NEMZETKÖZI PÉNZINTÉZETEK ötnapos évi közgyűlése fejeződött be. A fejlődő országok ígéretet kaptak arra, hogy a gazdag ipari országok tanulmányozzák különféle prob­lémáikat: az infláció hatását gazdasági helyzetükre, a papírarány felhasználását fejlesztési segélyekre, valamint a tőkebefektetések ösztönzésére biztosítási rendszer kidolgozását. ♦ ÁLLANDÓAN NÖVEKSZIK A SZÖVETKEZETI TAGOK száma, de csökken a szövetkezeteké Angliában. A fejlett és nagy múltú brit szövetkezeti rendszer koncentrációjáról és szervezetéről beszámoló írásunkat a magyar szövetkezeti küldöttség londoni útja alkalmából közöljük. ♦ AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOK TAKARÉKPÉNZTÁ­RAINAK budapesti konferenciáján két magyar referátum hangzott el. Az életszínvonal emelkedése, a társadalmi fejlődés új, az eddigiek­től eltérő szolgáltatások bevezetését követeli meg,­­ állapítja meg az egyik vitaanyag. A másik a takarékpénztárak ügyviteli-gépesíte­­tésének helyzetével foglalkozik és felveti, hogy széles körű tapasz­talatcserét kellene megvalósítani a szocialista országok között. ♦ A GAZDASÁGI ÖSZTÖNZŐK RENDSZERÉNEK EGYSÉGESÍTÉ­SÉRE és tökéletesítésére terjeszt elő javaslatokat a Pravda egy cikk­írója. A Sajtószemle rovatunkban közölt cikk egyebek között azt ajánlja, hogy a termékrealizálás és jövedelmezőség helyett a nye­reség tömege legyen a legfontosabb vállalati sikermutató. ♦ AUTOMATIKUS KÖZLEKEDÉSIRÁNYÍTÁSI RENDSZEREKET és különféle korszerű közlekedésbiztonsági berendezéseket mutatnak be a tőkés vállalatok a Moszkvában pénteken megnyílt „Interszignál ’70” kiállításon. Moszkvai tudósítónk ennek kapcsán ismerteti azokat az eredményeket is, amelyeket a Szovjetunióban értek el a tele­­automatikus közlekedésirányításban. Kikényszeríti-e a tory-kormány az „ipari ütközetet”? Heath brit miniszterelnök megválasztása óta adott első televíziós nyilatkoza­tában gazdaságpolitikai elképzeléseiről tájékoztatta a közvéleményt, és lényegében hadat üzent a szakszervezeteknek. Nyilatkozata meglehetősen határozott volt az elérendő célok tekintetében, sokkal kevésbé körvonalazta azonban a „hogyant”, a célhoz vezető utakat. Egyelőre nincs sok változás a brit gazdasági helyzetben. Gyakorlatilag egy helyben topog. A bajok orvoslása helyett lényegében a két nagy párt vitája folytatódik: a volt miniszterelnök, Wilson pártja azt hajtogatja, hogy egészséges gazdaságot hagyott örökül a konzervatívokra, a konzervatívok pedig egyre azt ismétlik, hogy „csődtömeget” vettek a nyakukba. Emellett a közvéle­mény elé a sztrájkoló munkásokat állítják bűnbaknak, holott — mint emléke­zetes — a szakszervezeti kongresszuson Feather, a TVC elnöke rámutatott, hogy Angliában a sztrájkok aránya semmivel sem nagyobb, mint Nyugat-Európa más országaiban. Edward Heath miniszterelnök — a Reuter jelentése szerint — a londoni televíziónak adott, nyilatkozatában ki­jelentette: kormánya még az általános sztrájk kirobbanásának veszélyét is vál­lalja, s harcot indít — úgymond — „az ipari kapcsolatok megreformálá­sára”. Az erre vonatkozó javaslatokat a parlament összehívása, október 27-e után kívánják törvényerőre emeltetni. Heath ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy már előzőleg a kormány vitára bocsátja a reformterveket tartalmazó dokumentumot, mint tárgyalási alapot a szakszervezetekkel és a tőkésekkel meginduló párbeszédében. „Más országokkal együtt gazdasági szempontból a háború utáni időszak legnehezebb pontjához érkeztünk” — idéz londoni tudósítónk a miniszter­­elnök beszédéből. Tervünk az — mon­dotta Heath —, hogy betörjünk az ár- és bérspirál menetébe és leszállítsuk az árakat. Ezért csökkenteni fogjuk az adókat és nem engedjük meg a közü­leti díjak drágítását, a szén, a gáz, a villany árának, a szállítási és postai díjaknak emelését. Ugyanakkor közölte: elvetik a bérek és az árak befagyasz­tásának gondolatát. Heath borús színekkel ecsetelte a munkáspárttól átvett gazdaság helyze­tét. Mint mondotta, a munkáspárt tíz fontos gazdasági feladata közül csak egyet oldott meg sikerrel: a fizetési mérleg egyensúlyba hozását, de azt is csak a devalváció árán. Viszont csődöt mondott a következő területeken: az árak négyszer olyan gyorsan emelked­tek, mint ezelőtt; hat év alatt meg­duplázódtak az adók; harminc év óta legmagasabb a munkanélküliség; a sztrájkhelyzet rosszabb, mint valaha és egyre romlik; a jelzálogkölcsönök ka­matai magasabbak, mint bármikor; összeomlott a lakásépítési program; Nagy-Britanniának még mindig másfél milliárd fontnyi külföldi adósságot kell törlesztenie; alig emelkedik az élet­­színvonal, a szegény néprétegek tovább szegényedtek. A miniszterelnök csak homályosan körvonalazta a kormány szándékait a bajok orvoslására. Bejelentette, hogy a döntéseket nem fogják elhamarkod­ni, de ha egyszer kialakították a gaz­daság politikai irányvonalát, akkor a kormánynak lesz bátorsága ragasz­kodni hozzá. A Times vezércikke pontosabban ha­tározta meg, mit nevez a kormány 1971. évi stratégiájának. A lap szerint a jövő tavasszal előterjesztésre kerülő költ­ségvetés jelentősen csökkenti majd az államháztartás kiadásait, s mérsékli az adókat. A lap úgy véli, 1971-ben valószínűleg törvényerőre emelik az új szakszervezeti törvényt. Optimista kicsengésű írásában a Times azt jósolta, hogy a következő év az infláció mérséklését hozza ma­gával. Ezt arra alapozza, hogy Nagy- Britanniának változatlanul aktív fize­tési mérlege lesz, és hogy az amerikai gazdaság kifelé halad a recesszióból. Másrészt számításba veszi, Anglia csatlakozik a Közös Piachoz és akkor a londoni City lesz „Nyugat-Európa Wall Street”-je. A liberális irányzatú Guardian is hozzászólt az országos vitához. A lap megállapítja: 25 év alatt Anglia nem tudta megoldani a gazdasági növeke­dés kérdését. A tyúk­ tojás vita most éppen Heath és a TUC elnöke, Fea­ther között folyik. A szakszervezeti vezető azt mondja: emelkedjenek a személyi jövedelmek, akkor emelkedik a fogyasztás, a nagyobb termelés na­gyobb termelékenységet jelent, maga­sabb beruházást és így gyorsulhat a növekedés. A miniszterelnök érvelése: előbb a beruházásoknak kell emel­kedniük és az inflációt kell visszaszo­rítani. Azután kerülhet sor a gazda­sági növekedés meggyorsítására. A Guardian cikkében megemlékezik a magyar származású Káldor profesz­­szor nézetéről is, aki szerint egyedül az angol export-teljesítmény növelés ve­zethet a gazdaság fellendüléséhez. A lap ugyanakkor élesen bírálja az uralmon levő konzervatívok tehetet­lenségét. .A konzervatívok — írja — végre szeretnék látni, hogy kormányuk — amely egyelőre szembetűnően tet­len —, végre kézbe veszi a kormány­­rudat. A toryk azt ígérték, hogy csök­kentik a közkiadásokat, a közvetlen adókat, a szabad versenyhez kedvező klímát alakítanak ki és beindítják a gazdasági növekedés motorját. Most mindez nehézségekbe ütközik. A szociális ellentétekkel kapcsolat­ban rámutat, hogy legrosszabbak a ki­látások a sztrájkok leszerelésére. A munkások joggal érzik úgy, hogy nö­vekedett az általános jólét, és ebből követelik részüket. A kormány viszont keresi azokat a nézeteltéréseket, ame­lyeknek ürügyén szembeszállhat a munkásokkal és követeléseiket megta­gadhatja. Ez más munkáscsoportok előtt is „intő például” szolgálhat. A kormány érvelése szerint ez az egyetlen mód a bérinfláció leküzdésére. Mindez borús­sá teszi a közelgő téli kilátásokat, amikor — úgy látszik — meg kell vív­ni az „ipari ütközetet”. Ebben óhatat­lanul lesznek veszteségek, mégpedig is­mét a szociális igazság és a jólét front­ján — fejeződik be a Guardian „Hi­deg tél közeledik” című vezércikke.

Next