Világgazdaság, 1970. október (2. évfolyam, 188/433-210/455. szám)
1970-10-27 / 206. (451.) szám
Új kezdeményezések a kelet-nyugati kapcsolatok javítására GROMIKO LONDONBAN TÁRGYAL Az ENSZ jubileumi közgyűlése, amelynek általános vitájára számos kimagasló politikus utazott New Yorkba, jó alkalmat kínált arra, hogy a felelős államférfiak kicseréljék nézeteiket a világpolitika legégetőbb problémáiról. A beszédek, nyilatkozatok, tanácskozások egyik legfontosabb témája a kelet—nyugati kapcsolatok kérdése volt. A világszervezet közgyűlését az Egyesült Államok elnöke is fórumnak használta fel arra, hogy nyilatkozzék a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásáról, s fölvesse a két vezető ipari hatalom közötti kereskedelem növelésének lehetőségét. New Yorki — a megfigyelők által gyümölcsözőnek minősített — tanácskozásai után tegnap Londonba érkezett Gromiko szovjet külügyminiszter. A hírügynökségek jelentései szerint megbeszélésein bilaterális problémák kerülnek majd napirendre, illetve eszmecserét folytat majd az Euópai Biztonsági Konferencia előkészítéséről és a berlini helyzetről. Az ENSZ közgyűléséről visszatérve Ribicsics jugoszláv külügyminiszter Párizsban szakította meg útját, hogy Tito elnök után ő is tanácskozzék a francia politika irányítóival. Bravo spanyol külügyminiszter a szovjet—spanyol kapcsolatokról adott figyelemre méltó nyilatkozatot, szovjet kollégájával folytatott New Yorki megbeszélése után. London Hétfőn a brit fővárosba érkezett Gromiko szovjet külügyminiszter. A Reuter kommentárja a látogatás jelentőségével foglalkozva utal arra, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés, illetve a szovjet—francia kapcsolatok fejlődése a Szovjetunió európai politikájának komoly sikere, s megjegyzi, hogy Anglia nem tartott lépést ezekkel a nyugat-európai országokkal". A kommentár egyszersmind hivatkozik a moszkvai Kommunisztra, amely — úgymond — kifejezésre juttatta, hogy a Kreml szívesen fogadná, ha Anglia is bekerülne azoknak a nyugat-európai országoknak a sorába, amelyek szorosabbra fűzik kapcsolataikat a Szovjetunióval. A Times szerkesztőségi cikke megállapítja, hogy a Szovjetunió által kívánatosnak tartott Európai Biztonsági Konferencia kilátásai javultak az utóbbi időben. A Braundt-kormány keleti politikája nyomán ugyanis enyhült a feszültség, s a szovjet külügyminiszter egyes megjegyzései reményt keltenek arra, hogy a berlini helyzet javul majd és lehetővé teszi Bonn számára a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálását. Az MTI moszkvai tudósítója ír arról, hogy a szovjet fővárosban úgy vélik, minden lehetőség megvan arra, hogy az angol—szovjet kapcsolatok terén komoly előrelépésre kerüljön sor. E kapcsolatok eredményei már eddig is jelentősek. Bár a szovjet fővárosiban úgy vélik, hogy az Angliával folytatott kereskedelem az eddiginél is gyorsabb ütemben fejlődhetne, elégedetten nyugtázzák, hogy a két ország árucseréjének értékösszege már tavaly meghaladta a hatszáz millió rubelt, s így Anglia Japánnal és Finnországgal együtt a Szovjetunió legnagyobb tőkés kereskedelmi partnerei között foglal helyet. Minden jel arra vall, hogy a brit üzleti körök a maguk szempontjából legalább ilyen fontosnak és szükségesnek tartják a szovjet—angol kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését. A korábban létrehozott szovjet—angol konzultatív bizottság moszkvai megítélés szerint, eredményesen járult hozzá a kétoldalú kapcsolatok előreviteléhez. A szovjet—brit kereskedelemmel foglalkozva a Reuter kommentárja megjegyzi, hogy jelenleg a Szovjetunió jóval többet exportál Angliába, mint amennyit onnan vásárol. A múltban az export és az import közötti eltérést kiegyenlítették a sterling-övezetben eszközölt szovjet vásárlások. De a kieegyensúlyozatlanság elhárításának ez a módja ma már trit szemmel nézve nem kielégítő, s vendéglátói bizonyára Gromiko értésére adják, hogy a szovjet— brit kereskedelem növelése csupán az Angliában történő vásárlások fokozása útján remélhető. Párizs Chaban-Delmas francia miniszterelnök fogadta Ribicsics jugoszláv miniszterelnököt. A két ország közötti gazdasági együttműködés mérlege — mint ismeretes — kedvezőtlen Jugoszlávia szempontjából. A megbeszélésen, csakúgy mint Tito Pompidouval folytatott megbeszélésein is, napirendre kerültek a legfontosabb nemzetközi kérdések. A két politikus ugyancsak kifejezésre juttatta országa elvi hozzájárulását az Európai Biztonsági Konferencia összehívásához. Egyben kinyilvánították azt a véleményüket, hogy az európai viszonyok javításához nem szolgál kellő alapul a nagyhatalmak kizárólagos érintkezése, a földrész vitás kérdéseinek rendezésében aktívan részt kell vennie valamennyi európai országnak. A nyugatnémet DPA hírügynökség belgrádi tudósítója a jugoszláv politikusok legutóbbi utazásaival kapcsolatban azt állítja, hogy Belgrád politikájában a hangsúlyok bizonyos eltolódása észlelhető. Ennek háttere egyrészt az, hogy „Európában mozgásba jöttek a dolgok”, és most lehetőség van arra, hogy fokozatosan fölszámolják Európa két hatalmi csoportra oszlását. Másrészt a reformok folytatása arra készteti Jugoszláviát, hogy mind fokozottabban kapcsolja be gazdaságát a világgazdaság vérkeringésébe — írja a tudósító. Madrid Bravo spanyol külügyminiszter október 17-én Gromikóval tanácskozott. A két külügyminiszter között ez volt az első találkozás. Az egyik spanyol lapnak adott nyilatkozatában Bravo kijelentette, hogy a két ország közötti kapcsolatok nem állnak meg a közelmúltban kötött hajózási egyezménynél, és megjegyezte, hogy a spanyol—szovjet áruforgalom növekedésére számít. Kifejtette továbbá: Kelet-Európa viszonylatában folytatják a konzuláris és kereskedelmi kirendeltségek létesítésének politikáját mindaddig, amíg a helyzet éretté válik a teljes mértékű diplomáciai kapcsolatok kiépítésére. A megbeszélésről szólva, amely a vártnál jóval hosszabb ideig tartott, Bravo elmondotta: tárgyaltak a külföldön élő polgárháborús veteránok hazatérésének kérdéséről is. MAGYAR—NSZK GAZDASÁGI Vasárnap este Budapestre érkezett dr. Karl Schiller, a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságügyi minisztere. Budapesti útjára elkísérte az NSZK több gazdasági vezető személyisége. Hétfőn a Pénzügyminisztériumban megkezdődtek a magyar—NSZK gazdasági tárgyalások, amelyet magyar részről dr. Bíró József megbetegedése miatt Vályi Péter pénzügyminiszter, az NSZK részéről dr. Karl Schiller vezet. Ez év márciusában Bonnban tett látogatásakor dr. Bíró József adta át a meghívást dr. Karl Schillernek. Akkor határozták el, hogy hosszú lejáratú ötéves árucsere-forgalmi, gazdasági és műszaki együttműködési megállapodást készítenek elő a két ország képviselői. A megállapodást szeptemberben parafálták és aláírása dr. Karl Schiller budapesti tartózkodása alatt lesz. Az NSZK a Közös Piachoz tartozó országok közül már nem az első, amellyel Magyarország a következő öt évre kétoldalú megállapodást köt. A megállapodás mégis jelentős, mert Magyarország dollárelszámolású külkereskedelmi forgalmában az NSZK tekintélyes helyet foglal el. Részesedése a magyar külkereskedelem összforgalmából 5 százalék körül van, s ily módon Magyarország valamennyi külkereskedelmi partnereinek sorában az 5—6. helyet foglalja el. A magyar—NSZK külkereskedelmi forgalom az elmúlt években számottevően fejlődött. A két ország közötti árucsere értéke 1969-ben az 1968. évi 650 millió márkáról 757 millió márkára emelkedett. Ez év eddigi forgalmának adatai további emelkedésre utalnak. A Német Szövetségi Köztársaságba irányuló magyar exportban a mezőgazdasági cikkek dominálnak, de növekvő az anyagjellegű termékek és ipari készáruk szállítása is. A magyar termékek közül a vágómarha, a zöldség és gyümölcs, a borok hagyományos felvevő piaca az NSZK, de egyre ismertebbekké válnak és mind több vásárlóra találnak az NSZK-ban a magyar vegyi anyagok, a hengerelt áruk, a textil- és bőráruk, a bútorok, a camping-cikkek, az izzólámpák, a műszerek és a szerszámgépek is. A magyar importőrök az NSZK-ból vegyi anyagokat, gépeket, ipari felszereléseket, híradástechnikai, finommechanikai és optikai cikkeket, textilipari alapanyagokat és különböző készárukat és egyéb ipari termékeket vásárolnak. TÁRGYALÁSOK BUDAPESTEN A magyar ENSZK árucsere-forgalom eddig az 1963-ban kormányszinten első ízben megkötött kereskedelmi megállapodás szerint bonyolódik. Ezt egészítették ki az 1965-ben és 1969-ben folytatott vegyes bizottsági tárgyalásokon aláírt új és kibővített jegyzőkönyvek, illetve árulisták. A kedden aláírandó új, hosszú lejáratú megállapodás az árucsere-forgalmon kívül tartalmazza azokat az alapelveket is, amelyekkel a két ország kormánya elő kívánja segíteni a már eddig is több vállalat között kibontakozott gyártási, műszaki kooperációkat — hangoztatja az MTI jelentése. A nyugatnémet DPA hírügynökség hétfő esti budapesti jelentésében megállapítja, hogy Schiller gazdaságügyi miniszter és dr. Vályi Péter pénzügyminiszter megbeszélései „fölöttébb barátságos légkörben” kezdődtek meg. Vályi kifejtette: Magyarország elégedett az NSZK-val folytatott kereskedelem alakulásával, de kívánatosnak tartja a még meglevő korlátozások leépítését. E korlátozások az NSZK közös piaci kötöttségeivel függnek össze. Magyarország minden országgal fejleszteni kívánja kereskedelmét, de annak kétharmada a jövőben is a szocialista országok viszonylatában bonyolódik majd le. Megjegyezte, hogy Magyarország nem igényel hiteleket a Nyugattól. Schiller hangsúlyozta, hogy a nyugatnémet cégek jó tapasztalatokat szereztek a magyar vállalatokkal folytatott együttműködés során. Közölte, hogy az NSZK támogatja Magyarország felvételi kérelmét a GATT-ba. NAPRÓL NAPRA ♦ A VILÁGPOLITIKA LEGÉGETŐBB PROBLÉMÁI, köztük a keletnyugati kapcsolatok nagy szerepet játszanak az ENSZ jubileumi közgyűlésén. Tudósításunk ezzel kapcsolatban áttekintést ad Gromiko külügyminiszter New York-i és londoni látogatásáról, a jugoszláv— francia, szovjet—spanyol, román—amerikai megbeszélésekről. Jelentést közlünk Schiller bonni gazdasági miniszter budapesti látogatásáról. ♦ FESZÜLT HANGULATBAN KEZDŐDTEK MEG PÁRIZSBAN a francia—algériai tárgyalások. A két ország kapcsolatát beárnyékoló olajvita megoldása lehetővé tenné, hogy új típusú, az egyenlőség elvének nagyobb hangsúlyt biztosító gazdasági együttműködés alakuljon ki Franciaország és az észak-afrikai ország között. ♦ SIKERREL SZEREPELTEK AZ ELSŐ BUKARESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON a magyar áruk is, noha csak nyolc külkereskedelmi vállalatunk mutatta be termékeit. A kiállítók 2 millió rubel értékű exportüzletet kötöttek. * ♦ A KÜLFÖLDI TŐKE FRANCIAORSZÁGI befektetéseiben egyre jelentősebbek a Közös Piac tagállamainak beruházásai. Cikkünk ezek szerepét, arányát, egyes ágakban való megoszlását jelemzi. ♦ A FEJLŐDÉS ELLENÉRE MÉG PANG AZ AMERIKAI GAZDASÁG, és a termelés a jövő évben is csak kismértékben emelkedik. Az infláció üteme is csak lassan mérséklődik. A Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk az Egyesült Államok gazdaságának jövő évi kilátásait elemzi. ♦ GYANAKVÁSSAL FIGYELIK AZ ARANYÁR szokatlanul meredek emelkedését az aranypiac szakértői. Hétfőn a londoni emelkedés minden rekordot megdöntött az „aranyláz” óta. Egyre többen vannak már azok, akik úgy vélik, a magasabb árszint tartósnak bizonyul. Francia—algériai tárgyalások Párizsban hétfőn tárgyalások kezdődtek, amelyeknek döntő jelentőségük lesz a francia—algériai kapcsolatok jövője számára — jelenti a Reuter iroda. Az afrikai ország küldöttségét Buteflika külügyminiszter vezeti, a francia delegáció feje Oztoli iparfejlesztési miniszter. A tárgyalások a két ország kapcsolatainak egész skáláját felölelik, középpontjukban azonban az az olajszerződés van, amely jövőre jár le, öt évvel ezelőtt, amikor megkötötték, ezt a szerződést mindkét fél mintaszerűnek tekintette. Algéria azonban ma már nem lát benne egyebet, mint a francia behatolás idejét múlta eszközét. Párizsi tudósítónk jelentése szerint a tárgyalások feszült hangulatban kezdődtek meg. Ennek egyik oka Abdeszszalem algériai iparügyi miniszter múlt heti beszéde, amelyben bejelentette, hogy Algéria nem elégszik meg az olaj elszámolási árának (ez képezi az országban működő francia olajvállalatok adóalapját), legutóbb elrendelt emelésével, hanem 1975-ig fokozatosan további emeléseket követel. Júliusban, mint olvasóink emlékeznek rá, Algéria barrelenként 2,08 dollárról 2,85 dollárra emelte ezt az árat, január 1-ig visszamenő hatállyal. Az intézkedés — algériai becslés szerint — kétharmaddal csökkenti az olajtársaságok bevételét. Az adót még nem hajtották be, és az olajvállalatok már legalább 900 millió dinárral tartoznak az államnak. Az iparügyi miniszter legújabb beszéde szerint barrelenként 3,24 dolláros ár lenne a méltányos erre az évre, 1975-ben pedig már 3,34 dollár. Ezt azzal indokolta, hogy Líbia és Irak, amellyel Algéria összehangolta olajpolitikáját, hasonló mértékben emelte az olajárakat és a vállalatok adóját. Franciaországban — mint a párizsi tudósítónk írja — kétféle értelmezést adnak az algériai miniszter beszédének: egyesek szerint csak alkudozás a célja, s a viszonylag magas ár követelésével azt akarja elérni, hogy a jelenleginél magasabb szinten szabják meg az elszámolási árat. Mások azonban nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy az algériaiak szándékosan elfogadhatatlan követeléssel állnak elő, mert olyan helyzetet akarnak teremteni, amely lehetővé tenné az olajvállalatok államosítását. A francia olajvállalatok, amelyeket Algériában két francia állami tulajdonban levő cég, az ERAP és a Cie Francaise des Petroles képvisel, Algéria olajtermelésének mintegy kétharmadát tövesztik. Tavaly 45 millió tonna volt a termelésük. A többi termelés majdnem kizárólag az algériai állami olajvállalat, a Sonatract számlájára történik. Tavaly ez a vállalat vette át az államosított Shell és Phillips mintegy 5 millió tonnás termelését is. A Reuter iroda tudósítója szerint Algéria fel akarja használni a tárgyalásokat arra, hogy — az olajszerződés revízióján túlmenően — új típusú gazdasági kapcsolatokat építsen ki Franciaországgal, amelyekben az egyenlőség elve nagyobb hangsúlyt kap. Algéria felfogása szerint az arab olajtermelő országoknak jogos az a követelésük, hogy az európai olajimportáló országok a biztos ellátás fejében hozzájárulnak gazdaságuk fejlesztéséhez. Ez a hozzájárulás történhet magasabb árak vagy ipari beruházások formájában. Algéria folyó négyéves terve 26,4 milliárd dinár beruházását irányozza elő, ennek mintegy fele szolgálná az ipart és az energiatermelést. A tárgyalásokon szereplő kérdések között említik tájékozott körökben a műszaki és kulturális együttműködést is, amelyet Algéria szeretne erősíteni, az algériai munkások franciaországi körülményeinek szabályozását, az algériai bor exportját és az államosított francia vállalatok kártalanítását. Megkezdődött a Tanzánia—Zambia vasútvonal építése Kenneth Kaunda, Zambia államelnöke hétfőn Tanzánia fővárosában, Dar es Salaam-ban ünnepélyes külsőségek között megnyitotta a tanzániai főváros és a zambiai rézövezet közötti vasútvonal építését. A vasútvonal lefektetése kínai segítséggel történik, Kína mintegy 169 millió font sterling kölcsönt nyújt erre a célra. Ilyen hosszú vasútvonalat az ázsiai ország még soha nem épített sem külföldön, sem belföldön — írja a Reuter jelentése. Az 1860 kilométer hosszú vasút mentén kiegészítő beruházások épülnek, szerelőműhelyek, rendező-pályaudvarok, várótermek és egy kórház. A vasútvonal mellett 100 állomás lesz. Becslések szerint elkészülte után a vasút évente 1 millió 750 ezer tonna árut tud továbbítani, mindkét irányban. Zambia azt reméli, hogy a vasúton keresztül teljes réztermelését, — körülbelül 750 ezer tonnát évente —, Dar es Salaam hamarosan korszerűsödő kikötőjébe szállíthatja. Tanzániának is érdeke fűződik a vasútvonal felépítéséhez. Bíznak abban, hogy szén- és vastartalékaik fokozott kitermelése kezdődik meg, és az ország délnyugati részének mezőgazdasága is hasznot húz a beruházásból. A vasúton Tanzánia jelentős mennyiségű húst, gyümölcsöt, zöldséget és más élelmiszert szeretne szomszédjának szállítani. Kína befektetése az építkezésbe a pénzügyi és a technikai segítségnyújtás. A kölcsönt az ázsiai ország kamatmentes harminc évre nyújtja, a visszafizetés első éve 1983. A Reuter értékelése szerint az infláció és a valószínű leértékelések következtében a visszafizetett öszszeg harminc év múlva nem éri el a jelenlegi kölcsön értékét. A beruházáshoz szükséges tőke 52 százalékát a két afrikai állam adja munkaerő és nyersanyag formájában. Ez is része azonban a kínai kölcsönnek, a hozzájárulás értékében Kína fogyasztási cikkeket — vas- és fémárut, textíliát, konzervet, játékot — szállít Lusakának, és Dar es Salaamnak. Kína, úgy tűnik tovább szeretne menni azon az úton, amelyre a 60-as évek közepén lépett, megkezdve a kapcsolataik javítását az afrikai országokkal. Erre utal az a tény is, hogy különösen Tanzániában és Zambiában a kínai kormány nagyobb beruházásokat eszközöl, textilgyárat épít, rizsfarmot telepít, mezőgazdasági gépgyárat és rádióadót szerel fel. Az afrikai országok és köztük elsősorban Tanzánia azonban nem kíván teljes mértékben Kínára támaszkodni. Nyerere elnök szakértőket hívott más országokból, Kanadábólés a skandináv országokból is a vasútvonal, építéséhez, hogy a kínai jelenlétet ellensúlyozza. Hasonlóan a gazdasági függetlenség védelme vezette akkor is, amikor Kínába kereskedelmi delegációt küldött, hogy ott tanulmányozzák milyen más árukat importálhatnának az említett fogyasztási cikkeken kívül. (Gépeket, esetleg autóbuszokat szeretnének vásárolni.) Azokat a termékeket ugyanis, amelyeket most Kína mintegy kölcsönbe ad Tanzániának, maga az afrikai ország is elő tudná állítani. FRANCIA-CSEHSZLOVÁK TÁRGYALÁSOK Tudósítónktól: Hétfőn Párizsba érkezett Barcak csehszlovák külkereskedelmi miniszter. Találkozik Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminiszterrel, valamint Bailly kereskedelmi államtitkárral. A megbeszéléseknek az a célja, hogy elősegítse a két ország közötti forgalom növelését, megfelelően az 1970. február 23-án aláírt hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodás előirányzatainak, mely a kereskedelmi forgalom megduplázását célozza az 1974. december 31-ig terjedő időszak alatt. A növekedés egyik legfontosabb nehézségének azt tartják, hogy a két ország ipari struktúrája nagyrészben azonos, vagy legalábbis közel áll egymáshoz, másrészt nehézséget okoz az is, hogy a francia fogyasztók nem ismerik pontosan a csehszlovák szállítási lehetőségeket. Ezért a többi között november 30-tól december 4-ig nagyszabású cseh kiállítást rendeznek Franciaországban. A kiállítás alatt 14 előadást tartanak különféle témakörökben, nevezetesen az automatizálás, a nehézgépgyártás, a textilgépgyártás, a vegyipari gépgyártás, az elektronikus ipar, a petrolkémia, a hűtőgépgyártás stb. egyes kérdéseiről.