Világgazdaság, 1970. október (2. évfolyam, 188/433-210/455. szám)

1970-10-27 / 206. (451.) szám

Új kezdeményezések a kelet-nyugati kapcsolatok javítására GROMIKO LONDONBAN TÁRGYAL Az ENSZ jubileumi közgyűlése, amelynek általános vitájára számos kimagasló politikus utazott New Yorkba, jó alkalmat kínált arra, hogy a felelős államférfiak kicseréljék nézeteiket a világpolitika legégetőbb problémáiról. A beszédek, nyilat­kozatok, tanácskozások egyik legfontosabb témája a kelet—nyugati kapcsolatok kérdése volt. A világszervezet közgyűlését az Egyesült Államok elnöke is fórum­nak használta fel arra, hogy nyilatkozzék a szovjet—amerikai kapcsolatok alaku­lásáról, s fölvesse a két vezető ipari hatalom közötti kereskedelem növelésének lehetőségét. New Yorki — a megfigyelők által gyümölcsözőnek minősített — tanácskozásai után tegnap Londonba érkezett Gromiko szovjet külügyminiszter. A hírügynökségek jelentései szerint megbeszélésein bilaterális problémák kerül­nek majd napirendre, illetve eszmecserét folytat majd az Euópai Biztonsági Konferencia előkészítéséről és a berlini helyzetről. Az ENSZ közgyűléséről vissza­térve Ribicsics jugoszláv külügyminiszter Párizsban szakította meg útját, hogy Tito elnök után ő is tanácskozzék a francia politika irányítóival. Bravo spanyol külügyminiszter a szovjet—spanyol kapcsolatokról adott figyelemre méltó nyilat­kozatot, szovjet kollégájával folytatott New Yorki megbeszélése után. London Hétfőn a b­rit fővárosba érkezett Gromiko szovjet külügyminiszter. A Reuter kommentárja a látogatás jelen­tőségével foglalkozva utal arra, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés, il­letve a szovjet—francia kapcsolatok fejlődése a Szovjetunió európai politi­kájának komoly sikere, s megjegyzi, hogy Anglia nem tartott lépést ezek­kel a nyugat-európai országokkal". A kommentár egyszersmind hivatkozik a moszkvai Kommunisztra, amely — úgy­mond — kifejezésre juttatta, hogy a Kreml szívesen fogadná, ha Anglia is bekerülne azoknak a nyugat-európai országoknak a sorába, amelyek szoro­sabbra fűzik kapcsolataikat a Szovjet­unióval. A Times szerkesztőségi cikke megállapítja, hogy a Szovjetunió által kívánatosnak tartott Európai Bizton­sági Konferencia kilátásai javultak az utóbbi időben. A Braundt-kormány ke­leti politikája nyomán ugyanis enyhült a feszültség, s a szovjet külügyminisz­ter egyes megjegyzései reményt kelte­nek arra, hogy a berlini helyzet javul majd és lehetővé teszi Bonn számára a szovjet—nyugatnémet szerződés rati­fikálását. Az MTI moszkvai tudósítója ír arról, hogy a szovjet fővárosban úgy vélik, min­den lehetőség megvan arra, hogy az angol—szovjet kapcsolatok terén ko­moly előrelépésre kerüljön sor. E kap­csolatok eredményei már eddig is je­lentősek. Bár a szovjet fővárosiban úgy vélik, hogy az Angliával folytatott ke­reskedelem az eddiginél is gyorsabb ütemben fejlődhetne, elégedetten nyug­tázzák, hogy a két ország árucseréjé­nek értékösszege már tavaly megha­ladta a hatszáz millió ru­belt, s így Anglia Japánnal és Finnországgal együtt a Szovjetunió legnagyobb tőkés keres­kedelmi partnerei között foglal helyet. Minden jel arra vall, hogy a brit üz­leti körök a maguk szempontjából leg­alább ilyen fontosnak és szükségesnek tartják a szovjet—angol kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését. A korábban létrehozott szovjet—angol konzultatív bizottság moszkvai megítélés szerint, eredményesen járult hozzá a kétoldalú kapcsolatok előreviteléhez. A szovjet—­brit kereskedelemmel fog­lalkozva a Reuter kommentárja meg­jegyzi, hogy jelenleg a Szovjetunió jó­val többet exportál Angliába, mint amennyit onnan vásárol. A múltban az export és az import közötti eltérést ki­egyenlítették a sterling-övezetben esz­közölt szovjet vásárlások. De a kie­­egyensúlyozatlanság elhárításának ez a módja ma már t­rit szemmel nézve nem kielégítő, s vendéglátói bizonyára Gro­miko értésére adják, hogy a szovjet— brit kereskedelem növelése csupán az Angliában történő vásárlások fokozása útján remélhető. Párizs Chaban-Delmas francia miniszterel­nök fogadta Ribicsics jugoszláv minisz­terelnököt. A két ország közötti gazdasági együttműködés mérlege — mint ismeretes — kedvezőtlen Jugo­szlávia szempontjából. A megbeszélésen, csakúgy mint Tito Pompidouval folytatott megbeszélésein is, napirendre kerültek a legfontosabb nemzetközi kérdések. A két politikus ugyancsak kifejezésre juttatta országa elvi hozzájárulását az Európai Bizton­sági Konferencia összehívásához. Egy­ben kinyilvánították azt a véleményü­ket, hogy az európai viszonyok javí­tásához nem szolgál kellő alapul a nagyhatalmak kizárólagos érintkezése, a földrész vitás kérdéseinek rendezésé­ben aktívan részt kel­l vennie vala­mennyi európai országnak. A nyugatnémet DP­A hírügynökség belgrádi tudósítója a jugoszláv poli­tikusok legutóbbi utazásaival kapcso­latban azt állítja, hogy Belgrád poli­tikájában a hangsúlyok bizonyos el­tolódása észlelhető. Ennek háttere egy­részt az, hogy „Európában mozgásba jöttek a dolgok”, és most lehetőség van arra, hogy fokozatosan fölszámolják Európa két hatalmi csoportra oszlását. Másrészt a reformok folytatása arr­a készteti Jugoszláviát, hogy mind foko­zottabban kapcsolja be gazdaságát a világgazdaság vérkeringésébe — írja a tudósító. Madrid Bravo spanyol külügyminiszter októ­ber 17-én Gromikóval tanácskozott. A két külügyminiszter között ez volt az első találkozás. Az egyik spanyol lap­nak adott nyilatkozatában Bravo ki­jelentette, hogy a két ország közötti kapcsolatok nem állnak meg a közel­múltban kötött hajózási egyezménynél, és megjegyezte, hogy a spanyol—szov­jet áruforgalom növekedésére számít. Kifejtette továbbá: Kelet-Európa vi­szonylatában folytatják a konzuláris és kereskedelmi kirendeltségek létesítésé­nek politikáját mindaddig, amíg a hely­zet éretté válik a teljes mértékű dip­lomáciai kapcsolatok kiépítésére. A megbeszélésről szólva, amely a vártnál jóval hosszabb ideig tartott, Bravo el­mondotta: tárgyaltak a külföldön élő polgárháborús veteránok hazatérésének kérdéséről is. MAGYAR—NSZK GAZDASÁGI Vasárnap este Budapestre érkezett dr. Karl Schiller, a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságügyi minisztere. Budapesti útjára elkísérte az NSZK több gazdasági vezető személyisége. Hétfőn a Pénzügyminisztériumban megkezdődtek a magyar—NSZK gaz­dasági tárgyalások, amelyet magyar részről dr. Bíró József megbetegedése miatt Vályi Péter pénzügyminiszter, az NSZK részéről dr. Karl Schiller vezet. Ez év márciusában Bonnban tett látogatásakor dr. Bíró József adta át a meghívást dr. Karl Schillernek. Akkor határozták el, hogy hosszú le­járatú ötéves árucsere-forgalmi, gaz­dasági és műszaki együttműködési megállapodást készítenek elő a két ország képviselői. A megállapodást szeptemberben parafálták és aláírása dr. Karl Schiller budapesti tartózko­dása alatt lesz. Az NSZK a Közös Piachoz tartozó országok közül már nem az első, amellyel Magyarország a következő öt évre kétoldalú megállapodást köt. A megállapodás mégis jelentős, mert Magyarország dollárelszámolású kül­kereskedelmi forgalmában az NSZK tekintélyes helyet foglal el. Részese­dése a magyar külkereskedelem össz­forgalmából 5 százalék körül van, s ily módon Magyarország valamennyi külkereskedelmi partnereinek sorában az 5—6. helyet foglalja el. A magyar—NSZK külkereskedelmi forgalom az elmúlt években számotte­vően fejlődött. A két ország közötti árucsere értéke 1969-ben az 1968. évi 650 millió márkáról­ 757 millió márkára emelkedett. Ez év eddigi forgalmának adatai további emelkedésre utalnak. A Német Szövetségi Köztársaságba irányuló magyar exportban a mezőgaz­dasági cikkek dominálnak, de növekvő az anyagjellegű termékek és ipari kész­áruk szállítása is. A magyar termékek közül a vágómarha, a zöldség és gyü­mölcs, a borok hagyományos felvevő piaca az NSZK, de egyre ismertebbek­ké válnak és mind több vásárlóra ta­lálnak az NSZK-ban a magyar vegyi anyagok, a hengerelt áruk, a textil- és bőráruk, a bútorok, a camping-cikkek, az izzólámpák, a műszerek és a szer­számgépek is. A magyar importőrök az NSZK-ból vegyi anyagokat, gépeket, ipari felszereléseket, híradástechnikai, finommechanikai és optikai cikkeket, textilipari alapanyagokat és különböző készárukat és egyéb ipari termékeket vásárolnak. TÁRGYALÁSOK BUDAPESTEN A magyar ENSZK árucsere-forgalom eddig az 1963-ban kormányszinten első ízben megkötött kereskedelmi megálla­podás szerint bonyolódik. Ezt egészítet­ték ki az 1965-ben és 1969-ben folyta­tott vegyes bizottsági tárgyalásokon aláírt új és kibővített jegyzőkönyvek, illetve árulisták. A kedden aláírandó új, hosszú lejá­ratú megállapodás az árucsere-forgal­mon kívül tartalmazza azokat az alap­elveket is, amelyekkel a két ország kormánya elő kívánja segíteni a már eddig is több vállalat között kibontako­zott gyártási, műszaki kooperációkat — hangoztatja az MTI jelentése. A nyugatnémet DPA hírügynökség hétfő esti budapesti jelentésében meg­állapítja, hogy Schiller gazdaságügyi miniszter és dr. Vályi Péter pénzügy­­miniszter megbeszélései „fölöttébb ba­rátságos légkörben” kezdődtek meg. Vályi kifejtette: Magyarország elégedett az NSZK-val folytatott kereskedelem alakulásával, de kívánatosnak tartja a még meglevő korlátozások leépítését. E korlátozások az NSZK közös piaci kötöttségeivel függnek össze. Magyar­­ország minden országgal fejleszteni kí­vánja kereskedelmét, de annak két­harmada a jövőben is a szocialista országok viszonylatában bonyolódik majd le. Megjegyezte, hogy Magyar­­ország nem igényel hiteleket a Nyugat­tól. Schiller hangsúlyozta, hogy a nyugat­német cégek jó tapasztalatokat szerez­tek a magyar vállalatokkal folytatott együttműködés során. Közölte, hogy az NSZK támogatja Magyarország felvé­teli kérelmét a GATT-ba. NAPRÓL NAPRA ♦ A VILÁGPOLITIKA LEGÉGETŐBB PROBLÉMÁI, köztük a kelet­­nyugati kapcsolatok nagy szerepet játszanak az ENSZ jubileumi köz­gyűlésén. Tudósításunk ezzel kapcsolatban áttekintést ad Gromiko külügyminiszter New York-i és londoni látogatásáról, a jugoszláv— francia, szovjet—spanyol, román—amerikai megbeszélésekről. Jelen­tést közlünk Schiller bonni gazdasági miniszter budapesti látogatá­sáról. ♦ FESZÜLT HANGULATBAN KEZDŐDTEK MEG PÁRIZSBAN a francia—algériai tárgyalások. A két ország kapcsolatát beárnyékoló olajvita megoldása lehetővé tenné, hogy új típusú, az egyenlőség elvének nagyobb hangsúlyt biztosító gazdasági együttműködés ala­kuljon ki Franciaország és az észak-afrikai ország között. ♦ SIKERREL SZEREPELTEK AZ ELSŐ BUKARESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON a magyar áruk is, noha csak nyolc külkereskedelmi vállalatunk mutatta be termékeit. A kiállítók 2 millió rubel értékű exportüzletet kötöttek. * ♦ A KÜLFÖLDI TŐKE FRANCIAORSZÁGI befektetéseiben egyre jelentősebbek a Közös Piac tagállamainak beruházásai. Cikkünk ezek szerepét, arányát, egyes ágakban való megoszlását jelemzi. ♦ A FEJLŐDÉS ELLENÉRE MÉG PANG AZ AMERIKAI GAZDASÁG, és a termelés a jövő évben is csak kismértékben emelkedik. Az infláció üteme is csak lassan mérséklődik. A Sajtószemle rovatunk­ban ismertetett cikk az Egyesült Államok gazdaságának jövő évi kilátásait elemzi. ♦ GYANAKVÁSSAL FIGYELIK AZ ARANYÁR szokatlanul meredek emelkedését az aranypiac szakértői. Hétfőn a londoni emelkedés min­den rekordot megdöntött az „aranyláz” óta. Egyre többen vannak már azok, akik úgy vélik, a magasabb árszint tartósnak bizonyul. Francia—algériai tárgyalások Párizsban hétfőn tárgyalások kez­dődtek, amelyeknek döntő jelentősé­gük lesz a francia—algériai kapcso­latok jövője számára — jelenti a Reuter iroda. Az afrikai ország kül­döttségét Buteflika külügyminiszter vezeti, a francia delegáció feje Oztoli iparfejlesztési miniszter. A tárgyalá­sok a két ország kapcsolatainak egész skáláját felölelik, középpontjukban azonban az az olajszerződés van, amely jövőre jár le, öt évvel ezelőtt, amikor megkötötték, ezt a szerződést mindkét fél mintaszerűnek tekintette. Algéria azonban ma már nem lát benne egyebet, mint a francia beha­tolás idejét múlta eszközét. Párizsi tudósítónk jelentése szerint a tárgyalások feszült hangulatban kez­dődtek meg. Ennek egyik oka Abdesz­­szalem algériai iparügyi miniszter múlt heti beszéde, amelyben beje­lentette, hogy Algéria nem elégszik meg az olaj elszámolási árának (ez képezi az országban működő francia olajvállalatok adóalapját), legutóbb elrendelt emelésével, hanem 1975-ig fokozatosan további emeléseket köve­tel. Júliusban, mint olvasóink emlékez­nek rá, Algéria barrelenként 2,08 dol­lárról 2,85 dollárra emelte ezt az árat, január 1-ig visszamenő hatállyal. Az intézkedés — algériai becslés szerint — kétharmaddal csökkenti az olajtár­saságok bevételét. Az adót még nem hajtották be, és az olajvállalatok már legalább 900 millió dinárral tartoznak az államnak. Az iparügyi miniszter legújabb be­széde szerint barrelenként 3,24 dol­láros ár lenne a méltányos erre az évre, 1975-ben pedig már 3,34 dollár. Ezt azzal indokolta, hogy Líbia és Irak, amellyel Algéria összehangolta olajpolitikáját, hasonló mértékben emelte az olajárakat és a vállalatok adóját. Franciaországban — mint a párizsi tudósítónk írja — kétféle értelmezést adnak az algériai miniszter beszédé­nek: egyesek szerint csak alkudozás a célja, s a viszonylag magas ár követe­lésével azt akarja elérni, hogy a je­lenleginél magasabb szinten szabják meg az elszámolási árat. Mások azon­ban nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy az algériaiak szándékosan elfo­gadhatatlan követeléssel állnak elő, mert olyan helyzetet akarnak teremte­ni, amely lehetővé tenné az olajválla­latok államosítását. A francia olajvállalatok, amelyeket Algériában két francia állami tulaj­donban levő cég, az ERAP és a Cie Francaise des Petroles képvisel, Algé­ria olajtermelésének mintegy kétharma­dát tövesztik. Tavaly 45 millió tonna volt a termelésük. A többi termelés majdnem kizárólag az algériai állami olajvállalat, a Sonatract számlájára történik. Tavaly ez a vállalat vette át az államosított Shell és Phillips mint­egy 5 millió tonnás termelését is. A Reuter iroda tudósítója szerint Al­géria fel akarja használni a tárgyalá­sokat arra, hogy — az olajszerződés revízióján túlmenően — új típusú gaz­dasági kapcsolatokat építsen ki Fran­ciaországgal, amelyekben az egyenlő­ség elve nagyobb hangsúlyt kap. Al­géria felfogása szerint az arab olaj­termelő országoknak jogos az a köve­telésük, hogy az európai olajimportáló országok a biztos ellátás fejében hozzá­járulnak gazdaságuk fejlesztéséhez. Ez a hozzájárulás történhet magasabb árak vagy ipari beruházások formájában. Algéria folyó négyéves terve 26,4 mil­liárd dinár beruházását irányozza elő, ennek mintegy fele szolgálná az ipart és az energiatermelést. A tárgyalásokon szereplő kérdések között említik tájékozott körökben a műszaki és kulturális együttműködést is, amelyet Algéria szeretne erősíteni, az algériai munkások franciaországi körülményeinek szabályozását, az al­gériai bor exportját és az államosított francia vállalatok kártalanítását. Megkezdődött a Tanzánia—Zambia vasútvonal építése Kenneth Kaunda, Zambia államelnöke hétfőn Tanzánia fővárosában, Dar es Salaam-ban ünnepélyes külsőségek kö­zött megnyitotta a tanzániai főváros és a zambiai rézövezet közötti vasútvonal építését. A vasútvonal lefektetése kínai segítséggel történik, Kína mintegy 169 millió font sterling kölcsönt nyújt erre a célra. Ilyen hosszú vasútvonalat az ázsiai ország még soha nem épített sem külföldön, sem belföldön — írja a Reu­ter jelentése. Az 1860 kilométer hosszú vasút men­tén kiegészítő beruházások épülnek, sze­relőműhelyek, rendező-pályaudvarok, várótermek és egy kórház. A vasútvonal mellett 100 állomás lesz. Becslések sze­rint elkészülte után a vasút évente 1 millió 750 ezer tonna árut tud továbbí­tani, mindkét irányban. Zambia azt re­méli, hogy a vasúton keresztül teljes réztermelését, — körülbelül 750 ezer tonnát évente —, Dar es Salaam ha­marosan korszerűsödő kikötőjébe szál­líthatja. Tanzániának is érdeke fűződik a vasútvonal felépítéséhez. Bíznak abban, hogy szén- és vastartalékaik fokozott kitermelése kezdődik meg, és az ország délnyugati részének mezőgazdasága is hasznot húz a beruházásból. A vasúton Tanzánia jelentős mennyiségű húst, gyümölcsöt, zöldséget és más élelmi­szert szeretne szomszédjának szállítani. Kína befektetése az építkezésbe a pénzügyi és a technikai segítségnyújtás. A kölcsönt az ázsiai ország kamatmen­tes harminc évre nyújtja, a visszafizetés első éve 1983. A Reuter értékelése sze­rint az infláció és a valószínű leértéke­lések következtében a visszafizetett ösz­­szeg harminc év múlva nem éri el a jelenlegi kölcsön értékét. A beruházás­hoz szükséges tőke 52 százalékát a két afrikai állam adja munkaerő és nyers­anyag formájában. Ez is része azonban a kínai kölcsönnek, a hozzájárulás ér­tékében Kína fogyasztási cikkeket — vas- és fémárut, textíliát, konzervet, játékot — szállít Lusakának, és Dar es Salaamnak. Kína, úgy tűnik tovább szeretne menni azon az úton, amelyre a 60-as évek közepén lépett, megkezdve a kap­csolataik javítását az afrikai országok­kal. Erre utal az a tény is, hogy külö­nösen Tanzániában és Zambiában a kínai kormány nagyobb beruházásokat eszközöl, textilgyárat épít, rizsfarmot telepít, mezőgazdasági gépgyárat és rádióadót szerel fel. Az afrikai országok és köztük első­sorban Tanzánia azonban nem kíván tel­jes mértékben Kínára támaszkodni. Nyerere elnök szakértőket hívott más országokból, Kanadából­­és a skandináv országokból is a vasútvonal, építéséhez, hogy a kínai jelenlétet ellensúlyozza. Hasonlóan a gazdasági függetlenség vé­delme vezette akkor is, amikor Kínába kereskedelmi delegációt küldött, hogy ott tanulmányozzák milyen más árukat importálhatnának az említett fogyasz­tási cikkeken kívül. (Gépeket, esetleg autóbuszokat szeretnének vásárolni.) Azokat a termékeket ugyanis, amelye­ket most Kína mintegy kölcsönbe ad Tanzániának, maga az afrikai ország is elő tudná állítani. FRANCIA-CSEHSZLOVÁK TÁRGYALÁSOK Tudósítónktól: Hétfőn Párizsba érkezett Barcak csehszlovák külkereskedelmi minisz­ter. Találkozik Giscard d’Estaing gaz­dasági és pénzügyminiszterrel, vala­mint Bailly kereskedelmi államtitkár­ral. A megbeszéléseknek az a célja, hogy elősegítse a két ország közötti forgalom növelését, megfelelően az 1970. február 23-án aláírt hosszú le­járatú árucsere-forgalmi megállapodás előirányzatainak, mely a kereskedelmi forgalom megduplázását célozza az 1974. december 31-ig terjedő időszak alatt. A növekedés egyik legfontosabb nehézségének azt tartják, hogy a két ország ipari struktúrája nagyrészben azonos, vagy legalábbis közel áll egy­máshoz, másrészt nehézséget okoz az is, hogy a francia fogyasztók nem ismerik pontosan a csehszlovák szál­lítási lehetőségeket. Ezért a többi kö­zött november 30-tól december 4-ig nagyszabású cseh kiállítást rendeznek Franciaországban. A kiállítás alatt 14 előadást tartanak különféle témakörök­ben, nevezetesen az automatizálás, a nehézgépgyártás, a textilgépgyártás, a vegyipari gépgyártás, az elektronikus ipar, a petrolkémia, a hűtőgépgyár­tás stb. egyes kérdéseiről.

Next