Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)

1970-11-03 / 211. (456.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1970. NOVEMBER 3., KEDD II. ÉVFOLYAM, 211. (456.) SZÁM „Engedjék, hogy a magunk útját járjuk” MA IKTATJÁK BE CHILE ÚJ ELNÖKÉT A mai nap, 1970. november 3. fontos határkő Chile történetében. Ma iktat­ják be hivatalába az új elnököt, a népfront jelöltjét, a szocialista Salvador All­end­e C o s s e n st. Allende az amerikaiakhoz hasonló chilei alkotmány ér­telmében elnöki kormányzat élére kerül, tehát a miniszterelnöki jogkörrel is fel­ruházzák. Kormányát, amelynek 15 tagja közül három a kommunista párthoz, négy pedig a szocialista párthoz tartozik, már néhány nappal ezelőtt kijelölte. Az új elnök és munkatársai Chilét önálló és az eddiginél jóval gyorsabb ütemben fejlődő országgá akarják átszervezni. Ennek elérésére átfogó programot dolgoztak ki, amely kiterjed a gazdaság, az államigazgatás és a külkapcsolatok legfontosabb kérdéseire. A szabad választások útján hatalomra került politikus, aki az egybehangzó jelentések szerint elsöprő népi támogatást élvez, de a tör­vényhozásban csupán kis többséggel rendelkezik majd, és ezért rászorul a keresz­ténydemokrata párt támogatására, az új kormány tevékenységét jellemezve meg­állapította: „Programunk nem marxista, de megnyitja a szocializmushoz vezető utat”. Az új kormány sikerének kulcsa nyil­vánvalóan az, megvalósítja-e program­jának legfontosabb, s leginkább mély­reható fejezeteit: a gazdaság építmé­nyének átalakítására, a tulajdonviszo­nyok módosítására, az ország erőforrá­sainak a nép javára történő kiakná­zására vonatkozó pontokat. Megválasztása előestéjén Allende fi­gyelemre méltó nyilatkozatot adott a Le Nouvel Observateur című francia újságnak. Kijelentette: „Óriási felada­tok megvalósítása előtt állunk. Társa­dalmi rendszerünk struktúrája kapi­talista, ezt pedig fel kell számolni, ami támadás a réges-rég meggyökerezett osztályérdekekkel szemben. Ez a hazai fő feladat. Ami a külkapcsolatokat ille­ti, ki kell szabadulnunk a fejletlenségre kárhoztató imperializmus kötelékeiből.” Ennek eléréséhez elengedhetetlen, hogy a gazdaság kulcságazatait államo­sítsuk, hogy a gazdaságot az állam és a dolgozók ellenőrzése alá helyezzük — mondotta. „Intézményeinket oly módon kell átalakítanunk, hogy új állam jöj­jön létre, amelyben a dolgozók nem­csak részt vesznek a kormányzatban, de ők maguk jelentik a kormányzatot.” Majd így folytatta: „Megkíséreljük, hogy véget vessünk az Egyesült Álla­moktól való abszolút — gazdasági, technikai és kulturális — függésnek.” A szocialista politikus a kulcsiparok államosítását az infláció leküzdésével hozta összefüggésbe, megjegyezve, hogy az árak emelkedése Chile legnyugtala­nítóbb problémája. A chilei gazdaságnak már hosszú ideje egyik legmakacsabb betegsége az infláció, ami különösen hevennyé vált a népfront jelöltjének választási győzel­me után. Bel- és külföldi pánikkeltési kampány alakult ki, aminek eredmé­nyeként a betevők megrohanták a bankokat, romlott a peso árfolyama, elzárultak a hitel forrásai és az üzleti világ számos képviselője külföldre menekítette ki tőkéjét. Az infláció — mutatott rá Allende — elsősorban azzal függ össze, hogy Chile szisztematikusan kizsákmányolt ország, amelyben az erőforrások jó­része külföldi, mindenekelőtt amerikai vállalkozók kezében van. „Fenn akar­juk tartani a gazdasági kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, de az eddigi­­től eltérő hozzáállással, a chilei nép és nem az amerikai vállalkozók érdeké­ben.” Az új elnök vázolta, miként képzeli el a jövőben a gazdaság szerkezetét. Azok az ágazatok — mondotta —, amelyek alapvető jelentőségűek az or­szág gazdasági fejlődése szempontjából, az állam tulajdonába kerülnek. Létre­jön egy vegyes szektor, amelyet mind közületi, mind magánforrásokból fi­nanszíroznak majd. A harmadik, és a legnagyobb szektor, amely hozzávető­leg 30 ezer vállalatot ölel fel, magán­­tulajdonban marad. „Az utóbbi két szektorban szívesen fogadjuk a külföldi tőkét és technikát, amennyiben az mindkét félre előnyös” — hangoztatta az elnök. Az államosítási programban nyilván­valóan első helyen a nagy bányatársa­ságok szerepelnek, a réz-, salétrom-, só-, vas- és széntrösztök, továbbá a bankok és biztosítók, illetve az egyéb kulcspozícióban levő monopoltársasá­gok. A külkereskedelem minden jel szerint szigorúbb ellenőrzés alá kerül, s az is nagyon valószínű, hogy Allende elődjénél gyorsabb ütemben folytatja majd a földreform végrehajtását. Figyelembe véve a rézipar központi helyzetét, nyilvánvalóan a döntő fordu­latot a nagy, külföldi kézben levő réz­bányák államosítása jelenti majd. Chi­lében — írta egyik legutóbbi cikkében a Washington Post — hozzávetőleg egy­­milliárd dollárnyi amerikai tőkebefek­tetés forog veszélyben. A rézpiaci helyzet egyébként is köz­ponti jelentőségű lesz az új adminiszt­ráció sikere szempontjából. Nagyon sok függ majd a réz árától, hiszen a réz az exportbevételek mintegy három­negyedét szolgáltatja és a költségvetés legszámottevőbb forrása. Az Allende-kormány belpolitikailag alkotmányreformot helyez kilátásba, amelynek alapján a jelenlegi parla­mentáris rendszert egykamarás gyű­léssé alakítják át, így a képviselőház a népi szuverenitás kifejezőjévé válik. Allende ugyanakkor ígéretet tett, hogy elismeri az ellenzék jogait, amennyiben azokat törvényes keretek között gyako­rolják. A külkapcsolatokat illetően Allende legfontosabb programatikus megállapí­tása így hangzik: „Reméljük, hogy a többi országok ránk bízzák majd a magunk jövőjének építését.” Allende leszögezte, hogy diplomáciai és kereske­delmi kapcsolatokat akar létesíteni a világ minden országával, függetlenül azok ideológiai állásfoglalásától, illetve belpolitikájától. Egyszersmind kijelen­tette, hogy Chile erősíteni kívánja gaz­dasági kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, fel kí­vánja venni a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat Kubával, a Kínai Nép­­köztársasággal, az NDK-val, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a VDK-val és Albániával. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy diplomáciájának erőteljesen latin-amerikai orientációja lesz. Érthetően nagy jelentőségű probléma, miként alakul majd Chile és az Egye­sült Államok viszonya. Az első jelek meglehetősen baljósak voltak. A többi között említést érdemel, hogy Nixon — ellentétben a diplomácia legelemibb szabályaival — nem is üdvözölte meg­választása alkalmával az új elnököt. Most, a hangsúly némi változására en­ged következtetni az, hogy az ünnepé­lyes beiktatásra az Egyesült Államok is küldöttséget meneszt Santiagóba, s a küldöttséget a külügyminisztérium Amerika-közi ügyekkel foglalkozó ál­lamtitkára vezeti. A külkapcsolatok témájánál marad­va, érdemes talán azokra a sajtóhan­gokra is felfigyelni, amelyek Kína fö­löttébb megelevenült érdeklődéséről számolnak be, és ismertetik Csou En- Zajnak Allendéhez intézett táviratát a két nép „harcos barátságáról”. Ha Kí­na és Chile között létrejön a diplomá­ciai kapcsolat — állítják a megfigye­lők — Kína latin-amerikai mozgási le­hetőségei ugrásszerűen megnőnek. FRANCIAORSZÁGI A francia áremelkedési hullám — a nyár folyamán rövid ideig tartó átmeneti megtorpanás után — tovább folytatódik. A most nyilvánosságra hozott adatok szerint a kiskereske­delmi árak szeptemberben 0,4 száza­lékkal emelkedtek az augusztusi 0,1 százalékkal szemben. A kiskereske­delmi árindex, (1962 - 100) az augusz­tusi 138,1 pontról szeptemberre 138,7 pontra emelkedett. A harmadik ne­gyedévi árindex emelkedése 1 száza­lékos volt az első negyedévi 1,65, illetve a második negyedévi 1,55 szá­zalék helyett. ÁREMELKEDÉSEK A francia pénzügyminisztérium vé­leménye szerint az áremelkedés rész­ben bizonyos termékek és szolgál­tatások költségeinek növekedéséből eredt. A legszembeszökőbb néhány élelmiszer árának különösen gyors megugrása. Az Humanité vezércikkében foglal­kozik az áremelkedésekkel és megál­lapítja, hogy ezek — minthogy a töme­gek fogyasztásának korlátozását von­ják maguk után — pontosan bele­illenek a kormány gazdasági politi­kájába, amely a dolgozó tömegek­­ter­hére igyekszik fokozni a nagytőke szuperprofiljait. A mostani áremelke­dések még indokoltabbá teszik a dol­gozóknak azt a követelését, hogy a minimális havi munkabér szintjét 1000 frankban állapítsák meg; a dolgozók fele még mindig kevesebbet keres havi 1000 franknál, holott a munka termelékenysége az elmúlt időszakban lényegesen emelkedett. (Reuter, MTI) BEFEJEZŐDTEK MAGYARORSZÁG ÉS AZ NDK TÁRGYALÁSAI Hétfőn befejeződtek a magyar­ NDK tárgyalások. Az ülésszakon elsősorban a két ország párt- és kormányküldött­ségei a kutatási és termelési kooperá­ciós kapcsolatok további bővítéséről tár­gyaltak. Megállapították, hogy 1970-ben több miniszteri megállapodást kötöttek, amelyek az 1971—75 közötti, valamint az azt követő időszakra lehetővé te­szik a kutatási és termelési kooperáció fokozását a népgazdaság fontos terü­letein. A megállapodások kiterjedtek elektronikus adatfeldolgozó berendezé­sek, elektronikus építőelemek, néhány építőipari, valamint mezőgazdasági és élelmiszeripari berendezés közös fej­lesztésére és gyártására. Megállapították: a különböző szintű egyezmények lehetővé teszik, hogy az áruforgalom 1975-ben 60 százalékkal haladja túl az 1970. évi szintet. A köl­csönös áruszállítások ezzel az 1971—75 közötti időszakban több mint 2,6 mil­liárd rubelre növekednek. Az együtt­működési bizottság áttekintette az 1970. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvben foglaltak teljesítésének helyzetét. Meg­állapították, hogy a két ország közötti külgazdasági kapcsolatok dinamikusan fejlődnek, s az árucsere-forgalom 1969- hez képest 13 százalékkal emelkedik. Az ülésszakon határozatot hoztak az 1971—75-ös időszakra szóló hosszú le­járatú kereskedelmi megállapodásnak a tervkoordináció eredményei alapján történő előkészítéséről és megkötéséről. A magyar S NDK gazdasági és mű­szaki tudományos együttműködési bi­zottság IX. ülésszakának jegyzőköny­vét hétfőn írta alá Budapesten Tímár Mátyás és Wolfgang Rauchfuss mi­niszterelnök-helyettes. Bolgár kereskedelmi delegáció érkezett Budapestre Bankó Rober külkereskedelmi mi­niszterhelyettes vezetésével Buda­­petre érkezett a Bolgár Népköztársa­ság kereskedelmi delegációja. A kül­döttség az 1971—75. évi magyar— bolgár hosszú lejáratú államközi meg­állapodást készíti elő, valamint az 1971. évi árucsere-forgalmi jegyző­könyvről folytat tárgyalásokat. A ma­gyar delegáció vezetője Czeitler Sán­dor külkereskedelmi miniszterhelyet­tes. A4 11 NAPRÓL NAPRA ♦ CHILE ÚJ ELNÖKÉT MA IKTATJÁK HIVATALÁBA. „Óriási fel­adatok megvalósítása előtt állunk” — mondta a szocialista politikus megválasztása előestéjén. Programjának legfontosabb részeit éppen azok a fejezetek képezik, amelyekben a gazdasági építmények át­alakítását, a tulajdonviszonyok módosítását és az ország erőforrásai­nak a nép javára történő kiaknázását tűzi ki feladatul. Írásunk általános képet ad Chiléről, amelynek történelmében a mai nap fontos határkő. ♦ AZ EGYIPTOMI LAKOSSÁG ÉLETSZÍNVONALÁNAK EMELÉSE a következő években központi helyet kap a kormány politikájában. Első lépésként leszállították a legfontosabb fogyasztási cikkek árát, emelték az állami alkalmazottak bérét és hamarosan nyereségrésze­sedést fizetnek. A szociális program keretében pedig új falusi egész­ségügyi központokat létesítettek. Mindezt a termelés növekedése, a költségek csökkenése és a nagyobb gazdaságosság tette lehetővé. ♦ VÁLSÁGGAL KÜZD A MONTEDISON ÓRIÁSVÁLLALAT, amely az egész olasz ásványolajipart, valamint a vegyi- és gyógyszeripar jelentős részét ellenőrzése alatt tartja. A napokban lemondott elnöki tisztéről Merzagora szenátor.­­Tudósítónk elemezni próbálja a lemon­dás hátterét, amelyet azonban több ponton mély homály fed. ♦ MÁR A JÖVŐ ÉV ELSŐ HÓNAPJAINAK KIÁLLÍTÁSAIRA készül­nek a HUNGEXPO kiállítási főosztályán. A jövő évi vásárprogramot a Minisztertanács már jóváhagyta. E program tükrözi a magyar külkereskedelem orientációját. Harmadik oldalon található írásunk bírálóan elemzi a nemzetközi vásárok célját, kivitelezésének ered­ményességét és röviden ismerteti a jövő évi vásárprogram néhány érdekes állomását. ♦ EREDMÉNYESEN TEVÉKENYKEDIK AZ NSZK-BAN A SZOVJET tulajdonban levő Schwarzmeer- und Ostsee-Transportversicherungs AG. biztosítótársaság — állapítja meg a Sajtószemle rovatunkban ismertetett írás. Az viszont még mindig kérdéses, hogy a Szovjet­unió központi bankja él-e Schiller ajánlatával és alapít-e leányvál­lalatot az NSZK-ban. ♦ A NEMZETKÖZI BÚZATANÁCS LONDONI ÜLÉSÉRŐL adott írá­sunk, amely a negyedik oldalon található, arról tájékoztat, hogy az új Nemzetközi Gabonaegyezmény kidolgozásával kapcsolatban kedvező fordulat várható. Lapzártakor érkezett, hogy a búzatanács egyhangúlag elfogadta: hívják össze a közeljövőben a hivatalos Nem­zetközi Gabonaértekezletet. KÍNA ÉS A LÉGIBUSZ Angol és francia tapogatódzás Pekingben A Kínai Népköztársaság állítólag nagy megrendelést akar feladni az európai „légibuszra” és ez az oka an­nak, hogy Franciaország, Nyugat-Né­­metország és Hollandia szeretné vissza­csábítani Angliát a közepes hatósugarú óriás repülőgép kifejlesztését célzó ko­operációba. Mint a VILÁGGAZDASÁG már többször beszámolt róla, a három nyu­gat-európai ország és Anglia között mindeddig eredménytelen tárgyalások kezdődtek arról, hogy Anglia mondjon le a légibusz brit variánsának kifej­lesztéséről, s ehelyett vegyen részt a három nyugat-európai ország vállalko­zásában, amelyből régebben kilépett. A londoni Daily Express értesülése szerint a három nyugat-európai ország kezdeményezésének hátterében az van, hogy a Kínai Népköztársaság közölte: tekintélyes számú , állítólag több mint 200 — légibuszt akar rendelni, de csak azzal a feltétellel, hogy a repülő­gépek egyetlen nagyobb alkatrésze sem lesz amerikai gyártmányú. A légibuszt eredetileg Rolls Royce hajtóművekkel tervezték, de Anglia kiválása után úgy döntöttek, hogy az amerikai General Electric vállalattól rendelik a hajtó­műveket. A kínai megrendelés miatt most szeretnének visszatérni a Rolls Royce gépeihez. Ezzel kapcsolatban említést érdemel a DPA pekingi tudósítójának jelentése, amely szerint az utóbbi hónapokban Franciaország és Anglia egymással ver­sengve igyekszik Peking jóindulatát elnyerni. Bettencourt francia tervügyi miniszter, majd Couve de Murville volt miniszterelnök pekingi látogatása nagy feltűnést keltett, az angolok kísérletei diszkrétebbek voltak: október elején néhány napra a kínai fővárosba láto­gatott Morgan, a brit külügyminiszté­rium távol-keleti osztályának feje, je­lenleg pedig — több éves szünet után először — Pekingben tartózkodik Keswick, a brit—kínai kereskedelmi tanács elnöke. Benne látják a London és Peking közötti kapcsolatok javítá­sának egyik legbefolyásosabb szószóló­ját. A kínai vezetők hangsúlyozottan ba­rátságos módon fogadták Párizs és London közeledését, de jól értesült körök szerint politikailag eddig nem született eredmény. Pekingi politikai körökben azonban hangsúlyozzák, hogy a francia és az angol közeledés nem is politikai célzatú volt, hanem na­gyon is kézzel fogható gazdasági érde­keket szolgált. Londonban is, Párizs­ban is már régóta bosszankodnak azon, hogy Kínának a tőkésországok­kal folytatott külkereskedelmében ép­pen két olyan országé a legnagyobb részesedés, amely nem tart fenn dip­lomáciai kapcsolatot a Kínai Népköz­­társasággal: Japáné és Nyugat-Német­­országé. Ezen szeretnének változtatni, éppen most, amikor a jelek szerint a kínai piac kapui szélesebbre tárulnak. Londonban és Párizsban a tudósító szerint talán arra számítanak, hogy most alkalmas a pillanat a térnye­résre a kínai piacon, mert politikai­lag Peking magatartása Japánnal szemben az utóbbi hónapokban egyre merevebb lett és mert a kínai sajtó­ban a szovjet—nyugatnémet szerződés ellen intézett heves támadások talán kihatással lesznek a kínai—nyugatné­met „kereskedelemre is. A brit külügyminisztérium távol­keleti osztályának vezetője az AP ér­tesülése szerint hazaérkezése után be­jelentette: Anglia és a Kínai Népköz­­társaság között a közeljövőben létre­jön a közvetlen telefonösszeköttetés, amely 1949 óta szünetelt. Londoni kormánykörök szerint ez a lépés nemcsak London és Peking viszonyát javítaná, hanem az angol—kínai ke­reskedelmet is fellendítené. Londonban arra számítanak, hogy a telefonössze­köttetés helyreállítására vonatkozó megállapodás aláírása után további javulások is lesznek a brit—kínai táv­közlési kapcsolatokban, s idővel talán a telexösszeköttetést is helyreállítják, Hongkong útján. Pillanatnyilag a Sanghajban működő magasfrekven­ciájú rádiótávíró az egyetlen közvet­len hírközlési kapcsolat Kína és Nagy- Britannia között. Árleszállítások és béremelések az EAK-ban Az EAK kormánya határozatot ho­zott több belföldi fogyasztási cikk árá­nak leszállításáról és 150 ezer állami alkalmazott bérének emléséről. Az ár­leszállítás révén az ország lakossága 4 millió egyiptomi fontot takarít meg, a fizetésemelés pedig másfélmillió font többletbevételhez juttatja az érintett dolgozókat. November 19-től kezdve az állami vállalatok 7 millió font nyere­ségrészesedést fizetnek ki mintegy 800 ezer dolgozónak. Az árleszállítás a közfogyasztási cik­kek széles skáláját öleli fel. Olcsóbb lett többek között 10—15 százalékkal a cukor, a tea, az olaj, a hűtőszekrény, a tranzisztoros rádió, a szárazelemek, a lábbeli, a gyapjútakaró és az impor­tált pulóver. Szidki iparügyi miniszter a kormány intézkedéseiről nyilatkozva hangsúlyozta, hogy mind az árleszállí­tást, mind a béremelést a termelés nö­vekedése, a termelési költségek csök­kenése és a nagyobb ipari gazdaságos­ság tette lehetővé. Kilátásba helyezte, hogy a kormány a jövőben további hasonló intézkedéseket hoz. Fajek tájékoztatásügyi miniszter nyi­latkozata szerint a mostani gazdasági lépések nem vetik vissza az egyiptomi hadsereg védelmi erejét. Egyiptom gazdasága hatalmas — mondotta — és reális támaszt biztosít katonáink­nak. A kormány szociális programja ke­retében 2,4 millió dollárnak megfelelő összeget szavazott meg új egészségügyi központok létesítésére. Ezek az intéz­mények több mint 3 millió falusi lakos egészségügyi ellátásáról gondoskodnak majd. Az új kormány a lakosság életszín­vonalának emelését tűzte ki egyik leg­fontosabb céljaként — nyilatkozta Mahmud Favzi miniszterelnök, az Al Ahram főszerkesztőjének. Elsősorban az egészség- és oktatásügyet, valamint a szállítást kell megjavítani. Az egyip­tomi iskolarendszer jelenleg nem elég hatékony, s ezért módosításra szorult A miniszterelnök hozzáfűzte, hogy az egyiptomi iskolareform megvalósításá­hoz szovjet segítséget kért. (APA, MTI, Reuter, AP)

Next