Világgazdaság, 1970. november (2. évfolyam, 211/456-229/474. szám)

1970-11-22 / 224. (469.) szám

ÁRSTABILITÁST, DE NE MUNKANÉLKÜLISÉGET Az OECD enyhíti inflációellenes javaslatait A nyugati országok együttműködési és fejlesztési szervezetének szakértői úgy látszik meghátráltak az inflációellenes javaslataikkal szemben mutatkozó ellenállás láttán. Párizsban pénteken közzétették az OECD gazdaságpolitikai bi­zottságának jelentését. Ez a végleges szöveg már nem tartalmazza azt a javas­latot, hogy a tagállamok a munkanélküliség tervszerű növelésétől se riadjanak vissza az infláció megfékezése érdekében (lásd november 18-i számunk első oldalát). Az enyhébb új fogalmazás szerint a kormányok „álljanak készen arra, hogy szükség esetén a gazdasági tevékenység ütemének átmeneti lassulásába is belenyugodjanak”. A jelentést, amelyet van Lennep, az OECD főtitkára terjesztett elő, a szer­vezet 22 tagállamának szakértőiből ala­kult gazdaságpolitikai bizottság jóvá­hagyta, de egyes küldöttek erélyes til­takozása miatt enyhíteni kellett bizo­nyos javaslatokat, különösen azokat amelyek a teljes foglalkoztatottság po­litikájától való eltérésre irányultak — mondja a Reuter-iroda jelentése. Az OECD tanácsa azonban nem vitatta meg a revideált javaslatokat, csak bele­egyezett abba, hogy a főtitkár saját nevében nyilvánosságra hozza azokat. Paritáskiigazítás és keresletszabályozás A jelentés a következő másfél éves időszakra tesz ajánlásokat a tag­ kormá­nyoknak, majd áttekinti az egyes or­szágok kilátásait. Az általános gazda­ságpolitikai részből a következő meg­állapítások érdemelnek figyelmet: a tagállamoknak készen kell állniuk arra, hogy szükség esetén a gazdasági tevékenység ütemének átmeneti lassu­lásába is belenyugodjanak, amíg az ár­­stabilitás meg nem javul. Olyan esetek­ben, amikor a munkanélküliség el­fogadhatatlan szintre emelkedik, in­kább „szelektív” beavatkozással próbál­kozzanak a munkanélküliség által erő­sebben sújtott övezetekben, mint a kö­zületi kiadások vaktában való emelé­sével vagy általános adóleszállítások­kal. A kormányoknak határozottan ki kell tűzniök az árak alakulására vonatkozó céljaikat. Nagyon veszélyes az a fel­fogás, hogy elég, ha nem maradnak el más országok mögött. Ha egyes orszá­gok vagy országcsoportok számára a megfelelő célkitűzések nem egyeztethe­tők össze a fizetési mérleg egyensúlyá­val, az érdekelt hatóságok ne riadjanak vissza a valutaparitások kiigazításától. Ami az árszabályozás és a jövedelmi politika szerepét illeti az infláció elleni harcban, a jelentés hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtized tapasztalatai alapján egyetlen ország sem tarthatja az ár- és jövedelmi politikát alkalmas pótszer­nek a kereslet megfelelő szabályozása helyett. Jövőre lassúbb áremelkedés Az egyes országok kilátásait elemző részében a legfontosabb tagállamokról a következő képet rajzolja a jel­entés: Anglia. Az ország gazdasági helyze­tét idén a viszonylag lassú gazdasági expanzió, a növekvő import, a fo­gyasztói árak 7 százalékos és a bérek 10 százalékot is meghaladó emelke­dése jellemezte. A jelentés nem ad számszerű prognózist az árak további alakulásáról, de érezteti, hogy Angliá­ban a múlt évtized átlagát meghaladó ütemben folytatódik az árszint emel­kedése. Egyesült Államok. A kereslet a jövő évben előreláthatólag fokozatosan fel­élénkül. Az árszint átlagban mintegy 4 százalékkal kerül magasabbra 1971 folyamán. Franciaország. A francia fogyasztói árak alakulásában az utóbbi hónapok a lanyhulás jeleit hozták. A legutóbbi bérmegállapodások arra mutatnak, hogy béremelkedések üteme, is lassul. Kanada. A fogyasztói árak emelke­dése alighanem 3 százalék alatt ma­rad. A munkanélküliség azonban már 7 százalékra duzzadt, ami erősen meg­haladja az elfogadható mértéket. Nyugat-Németország. A kereslet nyo­mása a következő 12 hónap alatt vár­hatólag enyhül, ami az áremelkedés lassulására vezethet. Félő azonban, hogy a szakszervezetek vezetői a kol­lektív tárgyalásokon hajthatatlanabb magatartást fognak tanúsítani, mint a korábbi gazdasági ciklusok hasonló fázisában. Összefoglalóan az OECD szakértői­nek az a véleményük, hogy az OECD tagállamaiban az áremelkedés átlagos mértéke 1971-ben 4,5 százalékra csök­ken az 1970. évi 5,5 százalékról. Ösztönözni a versenyt Van Lennep, az OECD főtitkára a jelentés közzétételekor adott sajtónyi­latkozatában hangsúlyozta: szó sincs arról, hogy az OECD hátat fordított az alapokmányban megjelölt célnak: tá­mogatni a tagállamokban a gazdasági növekedés és a teljes foglalkoztatott­ság és az árstabilitás együttes meg­valósítását. Az OECD tagállamaiban idén és tavaly az árak átlagos emel­kedése messze meghaladta az elfogad­ható mértéket. Ezzel a nehézséggel a kisebb tag­államok magukban nem birkózhatnak meg, ezért van szükség összehangolt akcióra — nem a gazdaságpolitika valamely elhatárolt szektorában, ha­nem egyszerre több irányban is. A főtitkár ezzel kapcsolatban utalt arra is, hogy megfelelő külkereske­delmi politikára van szükség, amely előmozdítja a belföldi versenyt és ja­vítja a gazdaság általános hatásfokét. Mindezek az elemek hozzájárulhatnak az árak kedvezőbb alakulásának eléré­séhez. Elengedhetetlen, hogy a hetve­nes évtizedben ezen a téren jobb eredményt érjünk el, mint a hatvanas években — hangoztatta az OECD fő­titkára. A Fiat és a szocialista országok Giovanni Agnelli, a Fiat elnöke in­terjút adott egy svájci gazdasági lap­nak. Elmondta, hogy vállalata javasol­ta a szocialista országoknak a már meglevő kapcsolatok erősítését. A tudo­mányos, műszaki és gazdasági együtt­működés kiterjesztésének megvan a le­hetősége, mert ezeknek az államoknak szükségük van egyes nyugati termékek­re és know-how-ra — mondotta az el­nök. Agnelli a Fiat és a Citroen együtt­működéséről is nyilatkozott. Ha sikerül megegyezni, akkor ez valószínűleg kö­zös fejlesztési, gyártási és piaci tevé­kenységre vezetne — mondta. (Reuter) A képviselőház megszavazta a Mills-javaslatot Az Egyesült Államok képviselőháza — 215 szavazattal 165 ellenében — el­fogadta az importkontingenseket előíró Mills-féle törvényjavaslatot, amely — ellenzői szerint — a legprotekcionistább amerikai törvényjavaslat az 1930-as évek óta. A szenátus a jövő hónap ele­jén foglalkozik a javaslattal, és ezután kerül aláírásra Nixon elnök elé. Ha időközben rá lehet venni Japánt tex­tilexportjának önkéntes korlátozására, Nixon — aki egyetért a textilkontin­genssel, de ellenzi a lábbelik és más árucikkek importjának korlátozását — még megvétózhatja a törvényt. Ebben reménykednek a japánok is, akik a legfrissebb hírek szerint új, „rendkí­vül fontos” utasításokat juttattak el washingtoni nagykövetükhöz. Japánban komolyan aggódnak, hogy a törvényjavaslat nemcsak a textil­exportot szoríthatja vissza 40—50 szá­zalékkal, hanem az Egyesült Államok­ba irányuló japán gépkocsik, televízió, rádiókészülékek, evőeszközök és csem­pék kivitelét is. A javaslatban foglalt egyik záradék ugyanis felhatalmazza az amerikai vámbizottságot, hogy ma­gasabb vámot, vagy importkorlátozá­sokat vezessen be minden olyan kül­földi árucikkre, amely veszélyezteti az amerikai ipar érdekeit. A Mills-féle törvényjavaslat kontin­gens-előírásai 1971. január 1-én lépnek életbe és 1976. július 1-ig maradnak érvényben; akkor az elnök dönt meg­újításukról. A textilimportot mintegy 30 százalékkal, a lábbeli behozatalt közel 40 százalékkal csökkenti. Import­vagy vámkontingenseket állapít meg a kőolajbehozatalra, a nercbőrökre és szőrmékre, a gyógyszerészetben és élelmiszeriparban használt glykolra. A javaslatban szerepel néhány enged­mény is, így eltörli a vegyi cikkeknél eddig gyakorolt vám-megállapítást, azaz, hogy bizonyos importált vegysze­rek vámját az amerikai eladási ár alapján szabták ki. Az amerikai ex­portőrök a törvényjavaslat alapján adókedvezményben részesülnek. A tör­vény felhatalmazza az elnököt, hogy 1973. július 1-ig új kereskedelmi egyez­ményeket kössön és a vámokat to­vábbi 20 százalékkal csökkentse. Az elnöknek jogában áll a kontingens alól bármely országot kivonni, ha úgy érzi, hogy árucikkeinek importja nem veszé­lyezteti az amerikai piacot, vagy ter­mékeinek megvásárlása nem ütközik a nemzeti érdekekkel. A törvényjavas­lat az eddiginél szélesebb körű lehető­séget nyújt az amerikai cégeknek vagy iparágaknak, hogy panaszt nyújtsanak be az érdekelteket veszélyeztető im­port ellen. Az európai Közös Piacot a törvény­­javaslatnak éppen ez az utoljára emlí­tett paragrafusa aggasztja. A kongresz­­szusi bizottságok előtt kihallgatott kö­zel hetven amerikai vállalat állítólag legalább annyi panaszt hozott fel a Közös Piac, mint Japán ellen. A kép­viselőház pénzügyi bizottságának el­nöke, Byrnes ki is jelentette: a Közös Piac és Japán téríti el a világot a szabadkereskedelem útjáról. Az előbbi magába zárkózik, az utóbbi a legzár­tabb piac a nyugati világban. Az Egye­sült Államok átlagban 7,8 százalék vámot vet ki az importált árucik­kekre, a Közös Piacon kivetett átlag 8,3 százalék, Japán pedig átlagban 10,7 százalék vámmal sújtja a beho­zott árucikkeket. A Mills-féle törvényjavaslat ellen világszerte erősödik az ellenállás. Taniguchi, a japán textilipari szövet­ség elnöke kijelentette: a textilipar bírósági eljárást indít a kormány el­len, ha az olyan egyezményt köt az Egyesült Államokkal, amelyet a tex­tilipar nem helyesel. Az ipar hajlandó bizonyos mértékű önkéntes exportkor­látozást elfogadni, ésszerű engedmé­nyeket tenni. Az Egyesült Államok azonban ragaszkodik a szigorú, köte­lező kontingensekhez. Magyar siker a barcelonai kiállításon A magyar híradástechnikai és elekt­ronikai alkatrészek első spanyolországi bemutatóját rendezte az ELEKTRO­­MODUL Barcelonában a Sonimage 8 híradástechnikai kiállításon. A kiállítás jelentős eredményekkel, üzletkötések­kel zárult, a magyar híradástechnikai alkatrészek exportja többszörösére emelkedik. A kiállítás során több mint 40 spanyol híradástechnikai cég jelen­tette be igényét, hogy üzleti kapcsola­tokat létesítsen az ELEKTROMODUL- lal. A kiállítás igazgatósága aranydiplo­mával tüntette ki az ELEKTROMODUL bemutatóját. NAPRÓL NAPRA ♦ MEGHÁTRÁLTAK AZ OECD SZAKÉRTŐI és visszavonták azt a javaslatot, hogy az áremelkedés megakadályozása érdekében szükség esetén munkanélküliséget kell előidézni. A jelentés az infláció elleni harc receptjét kiegészíti a vezető nyugati országok áralakulási kilá­tásainak felsorolásával is. ♦ A MILLS-FÉLE TÖRVÉNYJAVASLAT KÖZELEBB JUTOTT a végső megszavazásához. A képviselőház megszavazta az elmúlt negyedév­század legprotekcionistább amerikai törvényjavaslatát. Végleges el­fogadása a protekcionizmus láncreakciószerű elterjedéséhez vezethet. Nemcsak Japán és a Közös Piac aggódik, de veszélyeztetve érzi ér­dekeit az amerikai mezőgazdaság is. ♦ NEM KÖVETKEZETT BE FRANCIAORSZÁGBAN A GAZDASÁG FELLENDÜLÉSE. Ezt támasztják alá a különböző intézmények jelen­tései. Kedvező képet festett viszont a gazdaság alakulásáról Giscard d’Estaing pénzügyminiszter. Gyarapodtak az ország arany- és deviza­­tartalékai is. Írásunk ezek alapján teszi fel a kérdést: várható-e Franciaországban az NSZK-hoz hasonlóan a kamatláb leszállítása? ♦ A LENGYEL—JAPÁN KÜLKERESKEDELMI FORGALOM idén is gyors ütemben nőtt. A japán külkereskedelmi vállalatok nagy erő­feszítéseket tesznek a Lengyelországba irányuló export további növe­lésére de jelentős üzleteket ennek ellenére sem sikerül kötniök — írja a Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk. ♦ ENERGIAGAZDÁLKODÁSUNK KÜLKERESKEDELMI VONATKO­ZÁSÁRÓL beszélgetett a harmadik oldalon található cikkünk szer­zője a Magyar Villamosművek Tröszt vezérigazgatójával. A beszélge­tésre annak kapcsán került sor, hogy a napokban jött létre a meg­állapodás, mely szerint a Szovjetunió 20,8 milliárd kilowattóra vil­lamos energiát szállít Magyarországnak a negyedik ötéves tervben. ♦ LENGYELORSZÁGBAN AZ ÁSVÁNYI KINCSEK FELTÁRÁSÁRA nagy gondot fordítanak. Az ország kén-, szén- és sótartalékai világ­­viszonylatban is igen jelentősek. A negyedik oldalon közölt cikkünk szerint a belföldi igények a vasércen és a nyersolajon kívül vala­mennyi alapanyagból hazai termelésből kielégíthetők. Az ásványkin­csek kiaknázásához azonban igen nagy befektetések szükségesek. A FRANCIA-MAGYAR KOOPERÁCIÓ LEHETŐSÉGEI A közelmúltban Franciaországban jártam, ahol módom volt csaknem har­minc vállalatot, kutatóintézetet felke­resni, szót váltani vezető gazdasági, kereskedelmi szakemberekkel. A fran­cia­­gazdaságpolitikát, annak változásait számomra talán a legjobban Georges Villiers, a francia kelet-európai bizott­ság elnöke érzékeltette, amikor azt mond­ta: — Franciaország a második világhá­ború alatt, majd azt követően csaknem 15 esztendeig izolálva volt. Annak ide­jén a nemzeti termelésnek csak hat százalékát exportáltuk. De Gaulle volt az, aki felismerte ezt a tarthatatlan helyzetet, és változtatni igyekezett a franciák belső és külső okokból adódó elszigeteltségén. Hogy milyen ered­ménnyel, talán elegendő, ha arra uta­lok, hogy jelenleg a francia nemzeti termelés 13 százaléka kerül exportra. És hogy kivel kereskedünk? Minden­kivel, akivel csak lehet! Ezt a szellemet tapasztaltam minden francia vállalatnál, ahol csak jártam. És még valamit. A franciákat, jószeré­vel ,„megrendítette” a Szovjetuniónak a Német Szövetségi Köztársasággal kö­tött szerződése és annak gazdasági hát­tere. Nem egy francia vállalat igazga­tójától hallottam azt a dicséretes nyílt­sággal és őszinteséggel megfogalmazott kijelentést, hogy ha a franciáik­­ nem igyekeznek, akkor már elve hátrányo­sabb helyzetbe kerülnek az NSZK-val szemben azon a hatalmas piaci lehető­ségeket kívánó területen, amelyet a szocialista országok reprezentálnak. Ez a felismerés lehet az alapja annak, hogy Franciaországnak az utóbbi esz­tendőkben már eddig is a Magyaror­szág iránt tanúsított érdeklődése az elmúlt hónapokban még jobban növe­kedett. A francia—magyar ipari, ke­reskedelmi, műszaki és tudományos együttműködés, számos biztató lehető­séget tartogat a két ország számára. A műszaki-tudományos együttműkö­désnek már 1966 júliusában megterem­tették az alapját, amikor is Franciaor­szággal műszaki-tudományos együtt­működés lehetőségét a franciák­ legin­kább a magyar és francia üzemek kö­zötti kooperációban látják. Az AMTEC-FRANCE, az egyik leg­nagyobb francia automatagépeket, auto­matikus vezérlő berendezéseket gyártó cég műszaki és gazdasági vezetőivel folytatott beszélgetésnél is az alapté­ma az volt, hogy melyik magyar válla­lattal léphetnének kooperációs kapcso­latba. A THOMSON-CSF-nél, ahol te­levíziós és rádióállomásokat (színes tv-készülékeket) gyártanak, szintén a Magyarországgal megvalósítható koope­ráció lehetőségei felől érdeklődtek. A A SAGEM-et, Európa egyik legnagyobb számítástechnikai és memóriaegység­gyártó vállalatát már azért is említe­nem kell, mert ez a vállalat már a Mechnikai Mérőműszerek Gyárával biztató kapcsolatokat épített ki számí­tógépek gyártására. A Societé des Ma­­nometres Bourdon a világ egyik leg­nagyobb — és legrégibb — manométer­­gyártó vállalata is szívesen lépne ko­operációs kapcsolatokra valamelyik magyar gyárral. Hasonló érdeklődést tapasztaltam Franciaország egyik legnagyobb acél­ipari vállalatánál, az USINOR-nál is. Ez az acélérdekeltség évente 9 millió tonna acélt, hengereltárut, vasúti ke­rékpárt gyárt. Jacques Fouillet, az USINOR kereskedelmi igazgatója, a többi között elmondta, hogy igen nagy lehetőséget lát a Lenin Kohászati Mű­vekkel megvalósítható monoblokk-ke­­rekek kooperációs gyártásában. Elkép­zelése szerint az LKM gyártaná a ten­gelyeket, míg ők változatlanul a kere­keket készítenék. Az USINOR vezetői már tárgyalnak az LKM vezérigazga­tójával. A francia vállalatoknál — ahol csak jártam —, a kooperációt sokféleképpen értelmezik. Van olyan francia vállalat, amelyik csak „tiszta” licencet akar el­adni Magyarországnak, a másik már szorosabb kooperációra — közös gyár­tásra —, sőt közös értékesítésre gon­dol. A BERLIET/Lyon — ahol naponta 140 teherautót és öt autóbuszt gyárta­nak —, IKARUS-karosszériák iránt érdeklődik. Figyelemre méltó az az elképzelés is, amellyel a L’AIR LIQUIDE cégnél (Grenoble) találkoztam. Anatole Maxi­­moff, a gyár egyik kereskedelmi igaz­gatója, elmondotta, Budapesten már arról tárgyalt, miként lehetne a ma­gyar kohászatot és más iparágakat az általuk gyártott oxigéngyártási és el­látási rendszerre átállítani. Elképzelé­sük szerint a L’AIR LIQUIDE 1975-ig elkészítené a nagyberuházásokat igény­lő rendszer magyarországi bevezetésé­hez szükséges gazdasági és műszaki tanulmányokat és a beruházást 1975— 1980 között valósítanák meg. Az emlí­tett nagyberuházás finanszírozására Franciaország hitelt nyújtana. Nehéz volna egy ilyen rövid írás keretében minden francia céget felso­rolni, ahol csak jártam. A lényeg azon­ban az, hogy az említett és a fel nem sorolt példák is arra utalnak, hogy a magyar és francia vállalatok között mind jobban kibontakozik a kooperá­ció lehetősége. Tokár Péter Antimonüzem Bolíviában csehszlovák segítséggel Pereira, a bolíviai bányaügyi minisz­ter kijelentette, hogy kormánya rövide­sen aláírja Csehszlovákiával azt a meg­állapodást, amelynek értelmében a szo­cialista ország részt vesz egy antimon­­öntöde felépítésében. A fémöntöde Vintóban épül fel, mintegy 200 kilo­méterrel délkeletre a bolíviai főváros­tól. A tervek szerint az építést a jövő év elején kezdik és az elkészült üzem ka­pacitása évi 5 ezer metrikus tonna an­­timon lesz. Vintot azért választották a leendő üzem telephelyéül, mert meg­felelő intfrastrukturális adottságokkal rendelkezik Az építést Csehszlovákia finanszíroz­za­­körülbelül 5 millió dollár értékű hi­tellel, amelynek feltételeit a hónap vé­gén Bolíviába érkező csehszlovák mű­szaki és gazdasági bizottság, valamint a bolíviai kormány közötti tárgyaláso­kon fogják tisztázni. (Reuter) ­ Gyengült a dollár beáramlása az NSZK-ba A nyugatnémet Szövetségi Bank a frankfurti devizapiacon pénteken 100 millió dollárt vásárolt piaci interven­ciója során. A márka csendes üzlet­menet mellett megszilárdult az inter­venciós szint közelében. A londoni devizapiacon is hasonló volt a helyzet, és a szakértők hangsúlyozták, hogy a dollár beáramlása az NSZK-ba határo­zottan csökkent. A Szövetségi Bank ezen a héten összesen 600 millió dollárt vásárolt. Ilyen nagyarányú dollárbe­áramlás utoljára 1969 elején volt, ami­kor a márka felértékelésével kapcsola­tos híresztelések hatására megindultak a spekulációs vásárlások. A devizapiacokon most nagy figyelem­mel várják a nyugatnémet Szövetségi Bank következő tanácsülését. Szóba jö­het a kamatláb további csökkentése, de valószínűbb szigorúbb ellenőrzés beve­zetése a nyugatnémet részvénytársasá­gok külföldi hitelfelvételeire. (Reuter)

Next