Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)

1971-01-05 / 1. (496.) szám

1971. JANUÁR 5., KEDD III. ÉVFOLYAM, 1. (496.) SZÁM MERRE TART JAPÁN? RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVÚ PROGNÓZISOK A múlt esztendő eredményeit összegező és az idei év perspektíváit felvázoló számos nyilatkozat közül a legérdekesebbek egyike kétségkívül Szato japán mi­niszterelnök beszéde., A szigetország miniszterelnöke óvatos és kiegyensúlyozott formában, de azért félreérthetetlenül a világ tudomására hozta, hogy a hang­súlyok eltolódnak a japán politikában, hogy Japán „nyitást” kezdeményez Kína irányában. Kormányközi kapcsolatok létesítésére törekszik Pekinggel, s jóakarata bizonyítékául engedélyezi, hogy az állami Export—Import Bank kölcsönöket nyújtson a Kínába irányuló export finanszírozására. Ez lényegében a tajvani rezsimnek adott ígéret — az úgynevezett Josida-levélben foglaltak — visszavoná­sát jelenti. Jóllehet, Szato egy füst alatt hangsúlyozta az Egyesült Államokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok fontosságát, nem vitás, hogy a reorientáció egyik kiváltó oka a növekvő amerikai protekcionizmustól való félelem. A másik — legalább ily nyomós ok: az expanzió kényszere. E kis szigetor­szág, amely világunk szárazföldjének mindössze 0,3 százalékát foglalja el, ma a világ javainak több mint 7 százalékát termeli meg. Japán 1970-ben tovább erő­sítette helyzetét a világ harmadik gazdasági hatalmaként, az Egyesült Államok és a Szovjetunió után. A Japánnal foglalkozó legújabb elem­zések mind gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy a terjeszkedő ja­pán gazdaságnak fel kell készülnie a növekedéssel összefüggő nehézségekre. A tokiói kormány gazdasági eredmé­nyeinek tudatában — írja a Reuter tudósítója — új gazdaságpolitikai kon­cepciók alapján kívánja rendezni kül­gazdasági kapcsolatait. Ezt a textil­kereskedelem körül gyűrűző amerikai— japán vita is nyilvánvalóvá tette. De a szigetország gazdasági és politikai aktivizálódása — hangsúlyozza a tudó­sító — megköveteli, hogy az ország lépésről lépésre feladja protekcionista politikáját és a kereskedelmi, pénzügyi korlátozások feloldásával kitegye hazai iparát a nemzetközi versenynek. Néhány hónap múlva, 1971 áprilisá­ban a kulcsiparágnak számító autó­ipart megnyitják a külföldi tőkeberuhá­zások előtt, bár azt továbbra is meg­akadályozzák, hogy japán cég külföldi tulajdonba kerülhessen. A védőfalak fokozatos felszámolása csak bonyolítja majd a kormány hely­zetét, amelynek 1971-ben számos égető feladatot kell megoldania. A lakásépí­tési program, utak építése, a közműve­sítés messze az igények mögött kullog és a környezeti szennyeződés ellen je­lentkező tiltakozási hullám arra kény­szerítette a kormányt és a tőkéseket, hogy újraértékeljék Japán gazdasági fejlesztésének mind rövid, mind hosszú távú programját. A jövő évben gazdasági körökben a fejlődés ütemének lelassulásával számolnak és a reálnövekedés elő­irányzatát 10 százalékban határoznák meg. Az alacsonyabb növekedési ráta azon a feltételezésen alapult, hogy a kormány nemrég tett pénzügyi eny­hítő intézkedései 13 százalékos növe­kedést tesznek lehetővé jövőre a be­ruházások, valamint a bányászat és az ipar területén. Ugyanakkor, becs­lések szerint a fogyasztói árindex 5,7 százalékos emelkedésére kell számí­tani, még e mérsékelt növekedési ütem mellett is. Az egyoldalú kereskedelmi korlá­tozások következtében az ország tar­talékai egyre emelkedtek és a leg­utóbbi felmérések szerint a 3 milliárd 987 millió dolláros szinten állanak. A legújabb számítások valószínűnek tartják, hogy az idén márciusban véget érő pénzügyi évben közel 19 szá­zalékkal lesz magasabb a japán ki­vitel, mint egy évvel korábban és eléri a 20 milliárdot. A kormány ré­széről egyelőre nem hajlandók kom­mentálni azokat a híreket, hogy idén valószínűleg 10—20 százalékkal fel­értékelik a jent és azt hangoztatják, hogy a japán gazdaság valódi erejét addig nem lehet felbecsülni, amíg nem jelentkezik a külföldi áru és tőke szabad beáramlásának hatása. Egy körkérdésre válaszolva, 21 ve­zető japán közgazdász is arra a követ­keztetésre jutott, hogy 1975-ig minden­képpen fel kell értékelni a japán va­lutát. A japán gazdaság távolabbi jö­vőjével foglalkozva, ugyanakkor arra intettek, hogy a szigetországnak 1975 felé búcsút kell mondania a háború utáni gazdasági csodának és gazdasági növekedése 10—11 százalékra lassul majd le. Az évtized második felében pedig meg kell elégednie az évi 8 százalékos reálnövekedéssel. A közgazdászok egy csoportja igen optimista a jövőt illetően, és vélemé­nyük szerint a személyes kiadások, a lakásépítkezések és az export további hajtóereje lesz a gazdaság gyors nö­vekedésének. Bár elismerik, hogy a termelői beruházások lassulnak, kitar­tanak amellett, hogy magas szinten ál­lapodnak meg az ipar átszervezése és a szennyeződés elleni küzdelem in­vesztíciós szükségletei miatt. Az év­tized későbbi részében megindul a képmagnetofonok, a gázturbinák és az elektromos autók tömeggyártása és ez újabb ösztönzést ad a gazdaság fejlő­désének. Másrészt „bíznak” a világmé­retű infláció folytatódásában, amely biztosítja a japán exportkampány ha­tékonyságát. A borúlátó szakértők 1971 és 1974 között fordulópontot jósolnak a gaz­daságban és nem tartják kizártnak a stagnálást sem. Túl későn jött idén a pénzszűkítő politika megváltoztatása, hogy megfelelően élénkíthesse a gaz­dasági tevékenységet, emiatt idén és jövőre a helyzet romlik — figyelmez­tetnek. A gazdasági helyzet rosszabbodására számító közgazdászok a következő, gátló tényezőket sorolják fel: lelas­sulnak a termelőberuházások, kiegyen­lítődik a színes tévék gyártása és az autóipar termelése, általánosságban, a lendület alábbhagy, mert a japán gaz­daság elérte a nyugat-európai orszá­gok szintjét. Megemlítik továbbá, hogy a krónikus munkaerőhiány és a kör­nyezetszennyeződés problémája a gazdasági növekedés ellen hatnak és nem hagyják figyelmen kívül a jen felértékelésének fékező erejét sem. Nyomós érvük, hogy bár a stagnálást meg lehet akadályozni az állami be­ruházások növelésével, ebben az eset­ben azonban az infláció veszélye ke­rekedik felül , és ez óvatosságra kell, hogy késztesse az ország ve­zetőit. A PAPÍRARANY KIOSZTÁSA A Nemzetközi Valuta Alap bejelen­tette a „speciális lehívási jogok” idei járandóságának szétosztását az SDR rendszerben részt vevő 109 tagállama között. Minden tagállam az alapnál jegyzett kvótájának 10,7 százalékával egyenértékű „papírarany”-ra jogosult. Ennek megfelelően a legnagyobb rész az Egyesült Államoknak, Angliának és Nyugat-Németországnak, a legkisebb Botswanának, Lesothónak és Zambiá­nak jutott. Az 1970. december 31-ével érvényes új elosztás szerint összesen 2 mil­liárd 949 millió dollár összegű spe­ciális lehívási jogon osztoznak a tag­államok, szemben az előző évben fel­osztott 3,4 milliárd dolláros kerettel. A listavezetők részesedése: Egyesült Államok 716,9 millió, Anglia 299,6 millió, az NSZK 171,2 millió, Fran­ciaország 160,5 millió, Japán 128,4 millió dollár. Az SDR-keretet a tag­államok jelenlegi, nemrég emelt kvó­tája alapján osztották el. Az Egyesült Államok kvótájának emeléséhez a washingtoni kongresszus csak az utolsó pillanatban, december 30-án járult hozzá. Ha az amerikai hozzá­járulás emelésére vonatkozó törvény­­javaslat megszavazása nem történt volna meg határidőre, akkor Ameri­kának 130 millió dollárral kevesebb „papírarany”, jutott volna. A rendkívüli lehívási jogokat, mint ismeretes, a tőkés világ monetáris tartalékainak kiegészítése végett hívta létre a Nemzetközi Valuta Alap 1969- ben tartott közgyűlése. A határozat szerint három év alatt összesen 9,5 milliárd dollár értékű „papíraranyat” osztanak fel a résztvevő országok kö­zött. Ezeket az összegeket az államok hivatalos tartalékként kezelhetik és egymásnak — miként az aranyat — átutalhatják. Közvetlenül azonban nem lehet árucikkek vagy szolgáltatások beszerzésére fordítani, csak valuta­­csere-megállapodás formájában cserél­hetők be közvetlenül felhasználható valutára. Ilyen formában az 1970. év folyamán a Nemzetközi Valuta Alap 67 tagállama vette igénybe a speciális lehívási jogokat. (Reuter) Pompidou a brit csatlakozásról A francia államfő hétfőn sajtóérte­kezletet tartott, s ezen foglalkozott a brit csatlakozás problémájával is. Ki­jelentette: nézetei eltérnek néhány kérdésben Heath angol miniszterelnök nézeteitől, de azért valószínű, hogy Angliát befogadják a Közös Piacba. „A nemzeti és a közösségi érdekek összeegyeztetése még megoldásra váró feladat — mondotta —, de azt hiszem, hogy az eltérő álláspontokat össze le­het hangolni.” Az államfő nyilatkozatával kapcso­latban a megfigyelők utalnak arra, hogy Franciaországot aggasztja Nagy- Britanniának a nemzetközösségi orszá­gokból eredő agrárimportja, és úgy vé­li, hogy a közös költségvetéshez fel­ajánlott brit hozzájárulás túlságosan alacsony. A brit kormány múlt havi javasla­ta, amely szerint a csatlakozás első öt évében 13—15 százalékkal kíván a közös költségvetéshez hozzájárulni, a fő témája azoknak a megbeszélések­nek, amelyeket Deniau, a Közös Piac végrehajtó bizottságának tagja Lon­donban folytat. Deniau, aki az EGK kibővítésével összefüggő tárgyalások felelőse a bizottságban, háromnapos hivatalos látogatáson tartózkodik Lon­donban — írja a Reuter hírügynökség. Nagy-Britannia reméli — fűzi hozzá az AP jelentése —, hogy júliusig si­kerül tisztázni a legfontosabb problé­mákat. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a február 2-i és a március 16-i miniszteri szintű tanácskozásokon haladás mutatkozzék a költségvetési tervek elosztását illetően. Jugoszlávia külkereskedelme 1970-ben Jugoszlávia külkereskedelme a múlt esztendőben csúcsszintre emelkedett: 4 milliárd 520 millió dollárt tett ki. Ez 27 százalékos növekedést jelent 1965- höz képest. Hadzsics külkereskedelmi miniszter rámutatott, hogy 1970-ben a kivitel ex­panziója 14 százalék volt. Az import viszont 36 százalékkal növekedett, s a mérleg ily módon 1,17 milliárd dolláros passzív egyenleggel zárult. A miniszter kifejtette, hogy 1971-ben az import és az export áramlása ki­egyensúlyozottabb lesz. A gazdasági stabilizációs program keretében fontos változások történnek majd a külkeres­kedelmi rendszerben is. Ezek az export ösztönzésére irányulnak, és célul tűzik ki a belgazdaság kellő védelmét. iTANJUG). NAPRÓL NAPRA ♦ LÉNYEGILEG VISSZAVONJA JAPÁN A TAJVANI rezsimnek tett ígéretét és államközi­­kapcsolatokat­ igyekszik létesíteni a Kínai Népköz­­társasággal. A gazdasági erejének tudatában levő tokiói kormány poli­tikai tájékozódásának változása mögött egyrészt az amerikai protek­cionizmus miatti aggodalom rejlik, másrészt a külkereskedelmi expan­zió kényszere. ♦ TUNÉZIÁT, SÚLYOS GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEKBE TASZÍTOTTA a mezőgazdaság kollektivizálására irányuló program kudarca. A kor­mány az eddiginél nagyobb kezdeményező szerepet akar juttatni a gazdaság magánszektorának, de továbbra is fenn kívánja tartani az állami, a szövetkezeti és a magánszektor egymás mellett élését. ♦ CHILE KORMÁNYA TOVÁBB HALAD a gazdaság állami kézbe vé­telének útján. Tudósításunk összefoglalja az utóbbi napok e téren bejelentett kezdeményezéseit, a rézbányák, a bankok és a szénbányá­szat államosításának előkészítését. ♦ A LENGYEL NÉPGAZDASÁG STRUKTURÁLIS PROBLÉMÁINAK megoldása a napirenden levő feladat a következő időszakban. E problé­mák elemzésénél — idézi írásunk az egyik lengyel lapot — nem sza­bad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a tervezés és irányítás reformjára vonatkozó intézkedéseket eddig még nem léptettek életbe. ♦ AUSZTRIÁBAN A TERMELÉSI­­ KÖLTSÉGEK EMELKEDÉSE és a munkaer­őhiány okozza változatlanul a legsúlyosabb nehézségeket az iparnak. Az idei kilátásokat áttekintő tudósításunk ágazatról ágazatra ismerteti az osztrák ipar helyzetét. ♦ AZ ÖNÁLLÓ KÜLKERESKEDELMI JOG FELHASZNÁLÁSÁRA vo­natkozó elképzelésekről tájékozódott munkatársunk három érintett ma­gyar vállalatnál. Kiemeljük a vadgesztenye exportálására vonatkozó elgondolást, és magyar étterem megnyitásának tervét Tokióban és Montrealban. ♦ AZ AUSZTRIÁBA IRÁNYULÓ SZOVJET EXPORT évről évre növek­szik, s igen jelentős a két ország együttműködése kiállítások és vásárok rendezésében. A Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk részletes áttekintést nyújt a szovjet—osztrák kereskedelem tizenötéves fejlődé­séről. CSÖKKENT A MAGYAR EXPORT GHÁNÁBA Ghána és Magyarország között 1961- ben jött létre az első kereskedelmi megállapodás,a hitelegyezmény és mű­szaki-tudományos együttműködési meg­állapodás. Azóta az árucsere-forgalom a követ­kezőképpen alakult (ezer dollárban): 1960 1967 1968 1969 1970* Magyar export 560 2091 2316 1691 350 Magyar import 700 3900 558 3975 3000 * Becsült adat A gazdasági kapcsolatok első éveiben Magyarország Ghánába irányuló ex­portjának legnagyobb része textíliából állt. A későbbiek során a gépipari ter­mékek javára tolódott el a szállítások értéke, az elmúlt két évben pedig a mezőgazdasági, élelmiszeripari cikkek részaránya növekedett. Magyarország Ghánából származó importjának jelentős része a kakaó A magyar fogyasztók megkedvelték az egyenletesen jó minőségű ghánai kakaót és ezért Magyarország a jövő­ben is szívesen vásárolja. Azonban — az importcikk-skála szélesítése ér­dekében — szívesen vásárolnánk más cikkeket is (például kakaó-félkészter­­méket, kávét, olajosmagvakat, trópusi faféleségeket és gyógyfüveket). ■ A magyar exportcikkek közül ma már jó, néhány ismert és keresett a ghanai piacon (paradicsompüré, zár, lakat, a jó nevű magyar gyógyszerek). E cikke­ket mind az állami, mind pedig a ma­gánszektorban, a kis- és nagykereske­dők szívesen vásárolják Ghánában. A ghanai állami szerveknél ugyan­csak ismert a magyar víztorony, a víz­szállító és víztisztító, a műhelykocsi. Néhány évvel ezelőtt magyar hidro­glóbuszokat állítottak fel az Eastern, a Volt és a Central Regionban. Magyar téglagyár és magyar gyógyszergyár is épült Ghánában. A két ország között 1961-ben meg­kötött műszaki-tudományost együttmű­ködési megállapodás értelmében évek óta dolgoznak magyar­ szakértők­ Ghá­nában, akik a legkülönbözőbb fiiunka­­területeken találhatók. Mérnökök, geo­­­lógusok, egyetemi tanárok, orvosok, ki­rakatrendezők is dolgzoznak, az egyez­mény keretében néhány NR­ élt ke­resztül Ghánában." Magyarország a következő években to­vábbfejleszteni kívánja gazdasági kapcso­latait a fejlődő országokkal, és keresi azo­kat a lehetőségeket, melyek segítségével hozzájárulhat iparosodásukhoz, gazdasági életük fellendítéséhez. E téren jó lehető­ségek kínálkoznak a kisüzemek létesítése terén, amelyek éppen a fejlődő országok számára igen fontosak, mivel azán­yia­k egyszerű technológiával álítanak elő a lakosság ellátását célzó fogyasztási cikke­ket. Érdekesnek tartják magyar részről a vegyes érdekeltségű temetőüzemek létre­hozását is, részvényvállalás és az ipari létesítmény számára gépszállítás, szakem­berek kiküldése stb. révén. Különösen a magyar elektromos ipar, híradástechnikai ipar termékeinek, a gépipari, könnyű- és élelmiszeripari cikkek Ghánába történő szállítása, ko­operációk létrehozása, szakértők Ghá­nában való foglalkoztatása révén nyíl­hat mód a két ország közötti gazdasági kapcsolatok kétoldalúan előnyös bőví­tésére. A magyar üzleti lehetőségek be­mutatása érdekében Magyarország 1971. február 1. és 14. között megtartandó accrai vásáron információs irodával vesz részt. L. M. A tuniszi kormány takarékossági programja A tuniszi kormány a nemzetgyűlés elé terjesztette az 1971. évi költségve­tést, amelyben Reuter-jelentés szerint tükröződnek az ország gazdasági ne­hézségei. A nehézségek elsősorban a mezőgaz­daság kollektivizálására irányuló prog­ram kudarcából következnek. Ben Sal­lah volt gazdasági miniszter — akit májusban tíz évi börtönre ítéltek — kö­rülbelül 1 millió hektár mezőgazdasági területet akart 1970 végéig kollektív gazdálkodás alá vonni. Azóta ennek a földnek nagy részét ismét szétosztották a parasztok között. A kormány három csoportba foglalta a legfontosabb feladatokat: fellendí­teni az ipari termelést, megtisztítani a korrupciótól az állami vállalatokat, és fejleszteni a mezőgazdaságot. A költségvetés 73,2 millió dinárt (139 millió dollárt) irányoz elő beruházások­ra, majdnem 1 millió dinárral többet, mint az előző évben. Ennek az összeg­nek 40 százalékát a mezőgazdaságnak juttatják. A tervezett beruházásoknak mintegy 47 százalékát külföldi hitelből szándékoznak fedezni, bár Nouk­a mi­niszterelnök hangsúlyozta, hogy a jö­vőben csökkenteni kell az ország kül­földi adósságainak terhét. Nouira, aki november elejéig, ami­kor miniszterelnökké nevezték ki, a Központi Bank elnöke volt, a követke­zőkben foglalta össze az ország gazda­sági nehézségeit: elégtelen termelés, különösen a mezőgazdaságban; nagy munkanélküliség, rendkívül gyors ter­mészetes szaporulat, hozzá nem értő vállalatvezetés, magas árak, kiegyensú­lyozatlan államháztartás és — min­denekelőtt — „általános hanyagság”. A munkanélküliek számát a múlt év közepén félmillióra becsülték, vagyis az ország lakosságának egytizedére. Franciaország ahol jelenleg majdnem százezer tunéziai munkás dolgozik, to­vábbi 6500 befogadására tett ígéretet. A kormány hangsúlyozza, hogy ezen­túl is egymás mellett kell működnie az állami, a szövetkezeti és a magánszek­tornak a gazdaságban, az utóbbinak azonban ezentúl aktívabb szerepet szánnak. A Benelux gazdasági nehézségei Belgium, Hollandia és Luxemburg nehézségekkel küszködik a tervezett gazdasági unióval kapcsolatban , amelynek keretében ez év elején akar­ták megszüntetni­ az áruknak a hatá­ron történő ellenőrzését. A Benelux­­unió titkárságának szóvivője szerint a közös vámterület életbeléptetését 1971 január 1-ről február 1-re kellett ha­lasztani és a szabad árucserére vonat­kozó intézkedések megvalósítása is el­tolódik három-négy hónappal. Január 1-től érvényesek az egyszerű­sített szállítási előírások. A három or­szág kormányfője július elején csúcs­­találkozót tartott Luxemburgban, ame­lyen úgy egyeztek meg, hogy 1971. január 1-től számolják fel a határon történő áruellenőrzést. Most az intéz­kedés elhalasztását technikai nehézsé­gekkel indokolják. (DPA) Román—francia kooperáció Franciaország egyik legnagyobb légi­­társasága, az Aerospastiale bejelentette, hogy egyezményt írt alá Romániával, amelynek alapján együttműködnek helikopterek gyártásában. A román repülőgépgyártó ipar 50 francia Alouette III típusú helikopter összeszerelését vállalta. Az első hármat még 1970-ben elkészíti a román cég. A kooperációs megállapodás szerint idővel a román ipar is gyárt majd helikopter alkatrésze­ket a Franciaországban összeállított fő­darabokhoz. (Reuter)

Next