Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)

1971-01-14 / 8. (503.) szám

1971. JANUÁR 14. NIXON FELLÉP AZ ACÉLÁRAK EMELÉSE ELLEN Nixon elnököt erősen aggasztja a Bethlehem Steel acélárainak emelése. Utasította gazdaságpolitikai bizottsá­gát: vizsgálja meg, hogy az áremel­kedések milyen helyzetet teremtenek a­ piacon, nincs-e szükség arra, hogy újra növeljék az acélimportot. Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kije­lentette: „Nem sejtjük, milyen lépé­sekre készül a többi nagy acélgyár, de jó, ha tudják, hogy a kormány vizs­gálatot indít a külföldi acél behoza­talával kapcsolatban.” Az elnök fel­hívhatja a külföldi acéltermelő álla­mokat, függesszék fel önkéntes szállí­tási korlátozásukat, és juttassanak több olcsó acélt az amerikai piacra — tol­mácsolta Nixon szavait Ziegler. A Bethlehem Steel január 11-én je­lentette be, hogy március 1-től átlag 12,5 százalékkal emeli a főként az építőiparban és a hajóépítésben hasz­nált termékek árát. Az elnök úgy érzi — közölte Ziegler­­—, hogy (többek között) az ilyen óriás arányú áreme­lések fokozzák az inflációt és futtat­ják fel az árakat, különösen az építő­iparban. Az Egyesült Államok nem engedheti meg magának azt sem, hogy acélárai ennyire eltérjenek a világ­piaci áraktól. Az 1968-ban életbe lé­pett önkéntes kvóták 5 750 000 short tonnára korlátozzák a Japánból éven­te importálható acél mennyiségét, és ugyanennyire az összes európai terme­lő országokból vásárolható acél volu­menét. Nixon lépése emlékezteti az ameri­kaiakat Kennedy elnök híres táma­dására az USA Steel 1961. évi áreme­lése ellen, ha fogalmazása nem is olyan éles, mint Kennedyé volt. A Reuter washingtoni tudósítója szerint az alig burkolt fenyegetés elsősorban a Bethlehem Steel, az USA második legnagyobb acéltermelője ellen­ irá­nyul, mint hogy még nem tudni, a legnagyobb cég, az US. Steel és a többi acélgyár követi-e az előbbinek a példáját­­, vagy meghajlik az el­nök kívánsága előtt. Az elnök figyel­meztetésében a kormánynak az az aggodalma tükröződik, hogy a maga­sabb acélárak a fogyasztói árak álta­lános emelkedéséhez vezetnek, ami­kor „a kormány mindent megtesz az infláció fékezésére, a gazdasági expan­zió kiszélesítésére”. Az amerikai acél-importpolitika megváltoztatásából a legtöbb hasznot Japán és az EGK húzná. Együttes kivitelük az Egyesült Államokba, az elmúlt két év alatt, közel 12 millió tonna volt évenként. Az amerikai Vas- és Acélintézet elégedetlen az önkén­tes korlátozás módszerével, mert be­vezetése ellenére az import állandóan növekszik, és 1970 novemberében volt a legnagyobb másfél év óta. Ugyan­akkor az amerikai acélgyárak export­ja — a termékek magas ára miatt — állandóan hanyatlik, és novemberben kisebb volt, mint bármelyik hónap­ban 1969 júniusától. A Fehér Ház nyilatkozatát a Vas- és Acélintézet szóvivője nem kommen­tálta, de kifejtette, hogy az acélipar ragaszkodik az önkéntes korlátozások rendszerének meghosszabbításához; ezek az év végén járnak le. A Beth­lehem Steel Corp. szóvivője sem volt hajlandó megjegyzéseket fűzni Nixon elnök intézkedéséhez. A FRANCIA IPAR KILÁTÁSAI A minisztertanács expanziós intézkedéseket hozott Francia ipari körökben kedvezően ítélik meg a következő hónapok kon­junkturális kilátásait, különösen a fo­gyasztási cikkeket gyártó iparágakban. A párizsi statisztikai intézet legújabb jelentése szerint a rendelési állomány, normális szinten áll, míg a raktár­­készletek csupán jelentéktelen válto­zást mutattak fel. A megkérdezett vál­lalatvezetők ugyanakkor hangot adtak félelmüknek, hogy a múlt év máso­dik felében lelassult áremelkedés a következő hónapokban ismét felgyor­sul. Az ország ipari termeléséről közzé­tett legújabb adatok, amelyek még csak a novemberi fejleményeket elem­zik, 1,3 százalékos emelkedésről adnak számot. A múlt év novemberében mindenekelőtt a vegyipar, a jármű­ipar, és a hajógyártás teljesítménye növekedett, ugyanakkor visszaesett a bőr-, az üveg- és a színesfémfeldol­gozó ipar termelése. Giscard d’Estaing pénzügyminiszter a statisztikai adatokról megállapítot­ta, hogy újabb bizonyítékai a gazda­sági tevékenység felélénkülésének. Kü­lönösen a háztartási készülékek gyár­tásának gyors felfutására hívta fel a­ figyelmet. Francia üzleti körökben ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a tavaly novemberi termelésemelkedés 6 hónapi stagnálás után következett be. Kevéssé valószínű, hogy a gazda­sági növekedés végleges adatai majd az eredeti előirányzatnak megfelelő 5,7 százalékos ütemet fogják mutatni. A francia kormány szokásos szerdai konferenciáján viszont a pénzügymi­niszter azt állította, hogy a­ termelés volumene tavaly 6 százalékkal emel­kedett, ugyanakkor beismerte, hogy a fogyasztói árak emelkedése jóval gyor­sabb volt, mint ahogy a kormány ere­detileg jósolta. Bejelentette, hogy a hi­vatalos tartalékok tavaly 2 milliárd 570 millió dollárra emelkedtek. A ta­nácskozáson felszólalt Pompidou elnök, aki megállapította, hogy a kormány politikája és a szakszervezetek „mér­sékletessége” következtében az ország gazdasági helyzetét tekintve az elsők között van Nyugat-Európában. Mindazonáltal a kormány határoza­tot hozott, hogy a gazdasági fellendülés érdekében adóengedményeket tesznek és külön állami alapokat szabadítanak fel az oktatás, a lakásépítkezés és a környezetvédelem céljaira. A VExpansion című gazdasági heti­lap prognózisa szerint Franciaország gazdasági növekedése elmarad a kor­mány előirányzatától, amely az idei évre is 5,7 százalék, s mindössze 5,1 százalékot ér el. Az áremelkedés üteme viszont — állítja a lap , a hivatalos 3 százalékos előrejelzéssel szemben 4 vagy akár az 5 százalékot is meg­haladhatja. A munkanélküliek száma előreláthatóan a tavalyi szint körül ingadozik majd, de a gépesítés előre­haladása és a termelékenység emelke­dése arra vezethet, hogy az állást ke­resők száma a háromszázötvenezret is eléri. Ki kell viszont zárni azt a lehe­tőséget, hogy a munkanélküliség inflá­ciós fék szerepét töltse be — hangoz­tatja a gazdasági hetilap. • Frantisek Hamour vezetésével cseh­szlovák kormányküldöttség érkezett az NDK fővárosába a két ország gazda­sági és műszaki-tudományos együtt­működési vegyes bizottságának ülésére. A bizottság megtárgyalja a múlt év októberében aláírt egyezményt, foglal­kozik a műszaki-­tudományos együtt­működéssel, és a vendégmunkások kér­désével.­­ Bonnban folytatódik az NDK és az NSZK politikai párbeszéde. A pén­teki ülést, miként az előző két berlini megbeszélést, államtitkári szinten tart­ják. • Új európai valutarendszer megte­remtését javasolja Lord Cromer, a Bank of England volt elnöke. Az új pénzrendszer — véleménye szerint — felbecsülhetetlen értékű lenne az Egyesült Államok és az európai or­szágok számára is, de nem jelentene konkurrenciát a jelenleg aranyon és dolláron alapuló pénzügyi rendszernek. Az új valuta bázisát Nyugat-Európa ipari ereje képezné.­­ Balanescu román posta- és távköz­lésügyi miniszter Berlinbe utazott, hogy tanácskozást folytasson kollégá­jával, Rudolph Schulzéval a két or­szág együttműködéséről a postaszolgá­lat terén. * Csekély mértékben emelkedtek Olaszországban a nagykereskedelmi árak tavaly novemberben. Az árindex 112­9 pontra emelkedett az októberi 1128 pontról. A kiskereskedelmi ár­index növekedése 0,8 százalék volt. NSZK valutatartalékai 286 mill­­iárdával csökkentek december hetében. A nyugatnémet valuta­sok a szövetségi bank jelentése elérik az 51,33 millió márkát. WIS JELENTI­ S A japán földművelésügyi minisz­térium 20 mezőgazdasági cikkből álló liberalizálási listát nyújtott be a kor­mánynak. A listán szereplő áruk im­portjának liberalizálását május elsejé­re tervezik. A 20 tétel között a repce­mag, a mustármag és a földimogyoró is szerepel. A jegyzék még nem vég­leges. • Elefántcsontpart államminisztere kedden megnyitotta Jugoszlávia úszó kiállítását a Liburnia kereskedelmi hajó fedélzetén. Az árubemutató az afrikai országok és Jugoszlávia keres­kedelmi kapcsolatainak erősítését hiva­tott elősegíteni.­­ Rómába utazott Hamani Diori, a Niger Köztársaság elnöke. Az olasz­ fő­város körútjának csak első állomása, innen az NSZK-ba és Belgiumba megy tovább. Rómában a két ország keres­kedelmi kapcsolatairól és Olaszország Niger számára nyújtandó technikai segítségéről tárgyal. 9 Százmillió dollár értékű kölcsönt nyújt Japán a Világbanknak. A múlt év eleje óta a távol-keleti országnak ez a harmadik ilyen akciója, és való­színűleg további 100 millió dollár köl­csönt ajánl fel márciusban.­­ Április 26. és 29. között tartják Kairóban az első arab foszfátkongresz­­szust. Ezen valamennyi nyersfoszfát­­termelő cég részt vesz és képviseltetik magukat foszfátműtrágyát előállító vál­lalatok, kereskedelmi cégek, kutatóköz­pontok és a foszfátot felhasználó mező­­gazdasági szervezetek is.­­ A Ford Művek angliai leányválla­lata 1970-ben a „nem hivatalos munka­­beszüntetések” miatt — becslések sze­rint — 5 százalékos termelési veszte­séget szenvedett. Ez körülbelül 34 ezer jármű értékének felel meg. Az osztrák külügyminiszter Varsóban Rudolf Kirchschläger osztrák külügy­miniszter szerdán hivatalos lengyelor­szági látogatásra Varsóba érkezett. Varsóban — az MTI jelentése sze­rint — azt várják, hogy Kirchschläger látogatása tovább élénkíti és erősíti a két ország kapcsolatait. Ezek az utóbbi évtizedben jelentősen bővültek. (Auszt­ria és Lengyelország között 1954 óta áll fenn diplomáciai viszony.) Különö­sen a gazdasági és kereskedelmi együtt­működés fejlődött eredményesen. Az 1968-tól 1972-ig érvényes hosszú lejá­ratú szerződés rögzítette a legnagyobb kedvezmény elvét. Ausztria a Lengyel­­országból származó importot semmifé­le rendszabállyal sem korlátozza. Var­sóban azonban úgy vélik, hogy az áru­csere és a kooperáció fejlesztésében még jelen­tős kihasználatlan lehetősé­gek rejlenek. A font sterling tovább erősödik a devizapiacon A nemzetközi pénzpiacokon oly nagy­arányú volt szerdán a font sterling iránti kereslet, hogy az angol valuta árfolyama a dollárparitás fölé emel­kedett. „A világ legjobban keresett valutája ma a font sterling” — jegyezték meg londoni devizapiaci körökben azután, hogy a font egyetlen óra alatt 2,4001 dollárról 2,4016 dollárra drágult. A po­litikai és gazdasági megfontolások mel­lett a font erősödését legfőképp a ka­matok általános lanyhulása váltotta ki, melyből az angol kamatláb „kimaradt”. Az Eurodollár-kamatok visszaesése ugyancsak elősegítette az angol valuta megszilárdulását. Nagy visszhangot keltett a deviza­piacokon az a hír is, hogy az angol jegybank megtiltotta a külföldi tőkék rövid lejáratú felvételét. (Reuter) A Lloyds regiszter megállapodása Romániával A világhírű Lloyds regiszter meg­állapodást létesített a román regisz­terrel arra nézve, hogy olyan kikötők­ben, ahol a két szerv közül csak az egyiknek van képviselője, kölcsönösen igénybe vehetik egymás megbízottját különböző felülvizsgálatok elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy bármelyik regisz­terbe sorolt hajó tulajdonosa a kikötő­ben működő és a másik regiszter szol­gálatában álló ellenőrhöz fordulhat, amennyiben ott nem működik mindkét képviselet. A megállapodás részletesen felsorolja azokat a szolgálatokat, amelyeket min­den további intézkedés nélkül lehet igénybe venni, és kiköti azt is, hogy egyéb vizsgálatok esetén a két társaság központja alkalmi egyezséget létesít. Mindkét társaságnak joga van ellen­őrző vizsgálatot végrehajtani a másik társaság megbízottja által teljesített szolgáltatásokkal kapcsolatban. (M­S) Tovább emelkednek az árak Jugoszláviában Tudósítónktól: A jugoszláv szövetségi statisztikai intézet közlése szerint az áremelkedés 1970-ben rekordszintű volt az 1952 óta eltelt évek viszonylatában. A termelői árak 9,3 százalékkal, a reprodukciós anyagok ára 11,8 százalékkal emelke­dett. Sorra véve az ágazatokat megál­lapítható, hogy egyedül az olajiparban nem volt áremelés. Legnagyobb volt a drágulás a papíriparban (23,5 száza­lék), a faiparban (22,5), a színesfém­iparban (17,1), a széniparban (13,6) és a feketefém kohászatban (10,2 száza­lék). A novemberben hozott árbefagyasz­­tó intézkedés ellenére december folya­mán tovább folytatódott a drágulás. A termelői árak 0,3 százalékkal, a kiske­reskedelmi árak 0,5 százalékkal, a meg­élhetési költségek 1 százalékkal múl­ták felül a befagyasztás előtti hónap árszintjét. Január 1-el emelkedett a városi közlekedés díja is 70 százalék­kal. A statisztikai intézet szerint ja­nuárra további, gyorsabb ütemű ár­emelkedés várható. Az árbefagyasztás a külkereskedelmi forgalomban sem hozott jelentősebb változást. A december havi export ugyan több volt az 1969 decemberinél, de ezt valószínűleg a nagy hajórende­lések teljesítése okozta. Az éves deficit 81 százalékkal haladta meg az előző évit, megközelít­ve az 1,2 milliárd dollárt. Az árufor­galmi mérleghiány 91 százaléka a kon­vertibilis területekre esik, míg az egyes klíring-országok csak öt, a kelet-euró­pai országok pedig mindössze 4 szá­zalékkal részesednek a rekordmagas­ságú deficitből. Az árbefagyasztás óta növekszik a hiánycikkek száma. Nehéz hozzájutni betonvashoz, téglához, szerelési anya­gokhoz, kábelekhez és több más építő­ipari anyaghoz. Különösen rossz az el­látás állati takarmányokból. Az ország több helységében jelentős szén- és tű­zifahiány van, nem kapni olajkályhát és sok helyen villany fűtőtesteket sem. Egyes termékek hiányát a gyártók spe­kulációra használják ki. VILÁGGAZDASÁG A DOLLÁR ÉS AZ SDR A nemzetközi valutáris fronton leg­utóbb bekövetkezett fejlemények sorá­ban figyelemre méltónak tartjuk azo­kat — az eddig a nyugati szakértők által­­sem elemzett — jelenségeket, amelyek a dollár és az SDR (a Nem­zetközi Valutaalap keretében életbe lép­tetett különleges hiteligénybevételi jo­gok) új kapcsolatának kialakulását je­lezhetik. Arról van szó, hogy több nyugat­európai jegybank dollárköveteléseket váltott át SDR-re az amerikai jegy­banknál. Pontosabban: a­ múlt év no­vemberében a holland jegybank 60 millió dollárt cserélt át, felét aranyra, felét SDR-re, és decemberben hasonló lépést tett Belgium, 110 millió dollár­tól szabadult meg, ebben az esetben azonban a beváltás teljes mértékben SDR-re történt. Jól értesült körök arra is számítanak, hogy ez év áprilisában, amikor is a külföldi jegybankoknak az amerikai jegybankkal kötött, swap-hi­­telmegállapodásai formálisan lejárnak, több jegybank részéről összesen 300 millió dollár kerül átváltásra, fele részben aranyra, fele részben SDR-re. Mi a jelentősége ezeknek a művele­teknek? Milyen következtetések szár­mazhatnak belőlük? Abból indulunk ki, hogy a dollár­nak — amely jelenleg gyakorlatilag a tőkés világ egyetlen kulcsvalutája — nemzetközi pozíciója egyáltalán nem javult, az amerikai fizetési mérleg to­vábbra is hatalmas hiánnyal zárul, és semmi jele sincs annak, hogy ez a helyzet a közeljövőben megváltozzék. Ily módon — érthetően — növeked­­hetik az USÁ-n kívüli országok jegy­bankjainak, kormányainak aggodalma a náluk túlzott mértékben felhalmo­zódott, és egyre növekvő dollárkész­letek miatt. Ugyanekkor nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni azt, hogy az USÁ-ból kiáramló dollárok túlnyomó része — az USÁ-val a nemzetközi pénzügyek síkján mindig messzeme­nően együttműködő — NSZK-ban gyü­­lemlett fel. Fontos szempont az is, hogy egyetlen tőkésországnak sem ér­deke nagymértékű dollárról-aranyra konvertálással tetézni az amerikai va­luta amúgy is súlyos helyzetét, már csak azért sem, mert ezáltal bekövet­kezhetnék egy dollár-blokk megalaku­lása, amely az egész nemzetközi valu­tarendszert jelenlegi formájában szét­robbanthatná. Megoldásként, elvileg több lehetőség kínálkozik a jelenleginél egészségesebb nemzetközi fizetési egyensúlyi helyzet kialakítására. Ilyennek tűnik fel pél­dául a Közös Piac valutáris integrá­ciójának kiépítése, vagy a túlértékelt dollárral szemben több fontos vezető valuta felértékelése. E lehetőségek megvalósítása azonban egyelőre külön­böző mértékű, de mindenképpen tete­mes akadályokba ütközik. Ezért a jegybankok más módon igye­kezhetnek legalábbis csekélyebb mér­tékben enyhíteni dollárgondjaikat. Így érkezhetünk el az SDR lassan, de még­is kifejlődhető egyik fontos szerepéhez. Az SDR-rendszer megalkotása előtt személyesen is hallhattam olyan véle­ményt kiváló nyugati szakértőktől, amelyben azt hangsúlyozták: ugyan ki fogja elfogadni ezt a levegőből alko­tott nemzetközi fizetési eszközt? Valóban, az SDR-ek nemzetközi egyetértéssel, de reálérték (arany, de­viza) átengedésével történő fedezet lé­tesítése nélkül jöttek létre. Mindezek ellenére mégis mi történt? Az új rendszer működésének első éve, 1970 tapasztalatai alapján a következő­ket állapíthatjuk meg: Egyetlen részt­vevő állam sem tagadta meg a nála bemutatott SDR-ek konvertibilis va­lutára történő átváltását. Az SDR-ek tehát szilárdan beépültek a nemzetközi valutarendszerbe. Mindazonáltal egye­lőre semmiféle jele sincs annak, hogy az SDR az arany monetáris szerepének kiküszöbölése útjára lépett volna. A legvonzóbb tartalékeszköz továbbra is az arany maradt. A holland és a belga jegybank em­lített konverziós műveleteinek az aláb­biak miatt van jelentősége: 1. Arra vallanak, hogy a dollár irán­ti bizalom gyengült. 2. A műveletek megerősítik az SDR nemzetközi tartalékeszköz szerepét, mivel ez egyesek előtt jobbnak tűnik, mint a dollár. 3. Az USA első ízben ad SDR-t dol­lárért vezető országoknak, és ezzel kénytelen-kelletlen demonstrálja egyet­értését abban a tekintetben, hogy a dollár mellett az SDR is fontosabb nemzetközi valutáris szerephez juthat. 4. A konvertáló jegybankok vagy egyáltalán nem, vagy csupán részle­gesen követelnek az USA-tól dollár­jaikért arany átváltást. 5. Ezzel azt juttatják kifejezésre, hogy nem kívánják az amerikai valu­táris nehézségeket pattanásig feszíte­ni, de ugyanakkor figyelmeztetésnek is szánják: tegyen végre az USA megfe­lelő intézkedéseket fizetési deficitjének csökkentésére. 6. Az SDR szerepének növekedése valamelyest kisebbítheti az USA nem­zetközi fizetési gondjait. 7. Az ilyen fejlemények szaporodása azonban a későbbiekben valóban új nemzetközi tartalékeszközzé teheti az SDR-t a dollár mellett, csökkentheti tehát a dollár egyeduralmi szerepét, ami egyébként nem egészen egyértel­műen kedvező az USA számára. 8. Mivel a Közös Piac egységes va­lutájának megteremtése, vagy akár a tagállamok lényegesebben fokozott va­lutáris integrálódása — ami hasonló­képpen az amerikai valuta egyedural­mi pozícióját gyengíthetné, de egyben a dollárra nehezedő nemzetközi nyo­mást is csökkenthetné — igen nehéz és hosszú távú feladat, az SDR jelen­tősége bizonyos mérvű növelésének esélyei már ezért is, mégpedig a kö­zelebbi jövőben, megmutatkozhatnak. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) 1969 közepén — tehát az SDR- rendszer hatályba lépése előtt — köz­zétett évi jelentésében ezt írta: „Le­hetséges, hogy a Gresham-törvény is­mét működni fog. Ebben az esetben pedig az a kérdés: melyik lesz az a rossz pénz, amely kiszorítja a jót — az arany, a dollár, vagy az SDR?” Nem lehetetlen, hogy a BIS által felvetett kérdés bizonyos fokig és las­san időszerűvé válhatik. Az elmondottakból is arra a követ­keztetésre lehet jutni, hogy a most beköszöntött 1971. év a nemzetközi pénzügyek területén változatosabb lesz, mint az elmúlt esztendő. Dr. Reviczky Loránd A svéd költségvetésről A Reuter­ hírügynökség helyreigazí­totta a svéd költségvetésről kiadott je­lentését, amelyet január 13-i számunk 2. oldalán közöltünk. Ezek szerint az 1971—1972-es pénzügyi évben a költ­ségvetési kiadások 51,7 milliárd koro­nára emelkednek, a bevételek pedig 51,5 milliárdot tesznek majd ki. A kor­rekció szerint tehát a költségvetés deficites lesz. Csökkent az USA bruttó nemzeti terméke Reálértékben számítva csökkent az Egyesült Államok bruttó nemzeti ter­méke 1970-ben — jelentette ki Passer, a kereskedelmi minisztérium állam­titkára. Ez 12 év óta első alkalommal fordult elő. Folyó áron számítva az 1970. évi bruttó nemzeti termék körülbelül 980 milliárd dollár volt, mintegy öt szá­zalékkal magasabb mint 1969-ben. Ugyanakkor tavaly az árindex 5 szá­zalékot meghaladó ütemben növeke­dett, és így a bruttó nemzeti termék csökkent, ha kis mértékben is. A visszaesés oka elsősorban a múlt évi autóipari sztrájk — mondta az ál­lamtitkár. Hangoztatta azonban, hogy az idén fellendülés várható az ameri­kai gazdaságban, amelyet erősíteni fog a General Motors termeléskiesésének utóhatása és az acélkészletek erőteljes gyarapodása. Egyes vállalatok most, nagy sietséggel töltik fel acélkészletei­ket, mert arra számítanak, hogy az acéliparban a kollektív­ szerződés nyá­ron esedékes megújításakor sztrájkok törnek ki. Passer az üzleti tevékenység meg­élénkülését jósolta, és szerinte ezt mind a lakóházépítési kiadások emelkedése, mind­­a költségvetési és fogyasztói ki­adások lényeges növekedése tükrözi. Bár a kormány gazdaságpolitikája jelenleg expanziós jellegű, az infláció­­ellenes erőfeszítések sem csökkennek. A gazdaság felélénkülése dacára szük­ség van olyan intézkedésekre, amelyek csillapítják az inflációt. Passer szerint a Nixon-kormány a Federal Reserve Board elnöke által a múlt hónapban megfogalmazott jövedelempolitikát kö­veti. A bankelnök akkor azt állította, hogy a jövedelempolitika célja az áru­és munkaerőpiac működésének, illetve szerkezetének befolyásolása, oly módon, hogy csillapodjék a költségeket és ára­kat felhajtó nyomás. (Reuter) Az osztrák kormány fejlesztési programja Az osztrák kormány javasolja, hogy 250 milliárd schillinget fordítsanak a következő 10 esztendőben az infra­struktúra javításának finanszírozására — jelentette be Androsch pénzügymi­niszter. A beruházási programot április vé­gére állítják össze, s ebben prioritást biztosítanak az útépítésnek. Az ener­giaszolgáltatás, a vasút és az ipar szek­torai ugyancsak hasznot húznak majd a programból. A miniszter szerint az invesztíciós programot felerészben a költségvetés útján finanszírozzák majd, a maradékot pedig a tőkepiacon szer­zik meg. Az elgondolás értelmében évente át­lagosan 25 milliárd schillinget ruház­nak be, szemben a jelenlegi helyzet­tel, amikor 18 milliárdot fordítanak az infrastruktúra fejlesztésére. A program azon a feltevésen alap­szik — írja a Reuter jelentése —, hogy Ausztria gazdaságának reálnö­vekedése 5 százalék lesz évente. A hírhez az MTI hozzáfűzi, hogy osztrák gazdasági körökben kételked­nek abban, hogy ilyen magas össze­gek beruházásra­­ kerülhetnek, figye­­lembe véve azt, hogy a költségvetési helyzet már évek óta feszült, a prog­nózisok pedig a gazdasági növekedés lassulásával számolnak.

Next