Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)
1971-01-14 / 8. (503.) szám
1971. JANUÁR 14. NIXON FELLÉP AZ ACÉLÁRAK EMELÉSE ELLEN Nixon elnököt erősen aggasztja a Bethlehem Steel acélárainak emelése. Utasította gazdaságpolitikai bizottságát: vizsgálja meg, hogy az áremelkedések milyen helyzetet teremtenek a piacon, nincs-e szükség arra, hogy újra növeljék az acélimportot. Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kijelentette: „Nem sejtjük, milyen lépésekre készül a többi nagy acélgyár, de jó, ha tudják, hogy a kormány vizsgálatot indít a külföldi acél behozatalával kapcsolatban.” Az elnök felhívhatja a külföldi acéltermelő államokat, függesszék fel önkéntes szállítási korlátozásukat, és juttassanak több olcsó acélt az amerikai piacra — tolmácsolta Nixon szavait Ziegler. A Bethlehem Steel január 11-én jelentette be, hogy március 1-től átlag 12,5 százalékkal emeli a főként az építőiparban és a hajóépítésben használt termékek árát. Az elnök úgy érzi — közölte Ziegler—, hogy (többek között) az ilyen óriás arányú áremelések fokozzák az inflációt és futtatják fel az árakat, különösen az építőiparban. Az Egyesült Államok nem engedheti meg magának azt sem, hogy acélárai ennyire eltérjenek a világpiaci áraktól. Az 1968-ban életbe lépett önkéntes kvóták 5 750 000 short tonnára korlátozzák a Japánból évente importálható acél mennyiségét, és ugyanennyire az összes európai termelő országokból vásárolható acél volumenét. Nixon lépése emlékezteti az amerikaiakat Kennedy elnök híres támadására az USA Steel 1961. évi áremelése ellen, ha fogalmazása nem is olyan éles, mint Kennedyé volt. A Reuter washingtoni tudósítója szerint az alig burkolt fenyegetés elsősorban a Bethlehem Steel, az USA második legnagyobb acéltermelője ellen irányul, mint hogy még nem tudni, a legnagyobb cég, az US. Steel és a többi acélgyár követi-e az előbbinek a példáját, vagy meghajlik az elnök kívánsága előtt. Az elnök figyelmeztetésében a kormánynak az az aggodalma tükröződik, hogy a magasabb acélárak a fogyasztói árak általános emelkedéséhez vezetnek, amikor „a kormány mindent megtesz az infláció fékezésére, a gazdasági expanzió kiszélesítésére”. Az amerikai acél-importpolitika megváltoztatásából a legtöbb hasznot Japán és az EGK húzná. Együttes kivitelük az Egyesült Államokba, az elmúlt két év alatt, közel 12 millió tonna volt évenként. Az amerikai Vas- és Acélintézet elégedetlen az önkéntes korlátozás módszerével, mert bevezetése ellenére az import állandóan növekszik, és 1970 novemberében volt a legnagyobb másfél év óta. Ugyanakkor az amerikai acélgyárak exportja — a termékek magas ára miatt — állandóan hanyatlik, és novemberben kisebb volt, mint bármelyik hónapban 1969 júniusától. A Fehér Ház nyilatkozatát a Vas- és Acélintézet szóvivője nem kommentálta, de kifejtette, hogy az acélipar ragaszkodik az önkéntes korlátozások rendszerének meghosszabbításához; ezek az év végén járnak le. A Bethlehem Steel Corp. szóvivője sem volt hajlandó megjegyzéseket fűzni Nixon elnök intézkedéséhez. A FRANCIA IPAR KILÁTÁSAI A minisztertanács expanziós intézkedéseket hozott Francia ipari körökben kedvezően ítélik meg a következő hónapok konjunkturális kilátásait, különösen a fogyasztási cikkeket gyártó iparágakban. A párizsi statisztikai intézet legújabb jelentése szerint a rendelési állomány, normális szinten áll, míg a raktárkészletek csupán jelentéktelen változást mutattak fel. A megkérdezett vállalatvezetők ugyanakkor hangot adtak félelmüknek, hogy a múlt év második felében lelassult áremelkedés a következő hónapokban ismét felgyorsul. Az ország ipari termeléséről közzétett legújabb adatok, amelyek még csak a novemberi fejleményeket elemzik, 1,3 százalékos emelkedésről adnak számot. A múlt év novemberében mindenekelőtt a vegyipar, a járműipar, és a hajógyártás teljesítménye növekedett, ugyanakkor visszaesett a bőr-, az üveg- és a színesfémfeldolgozó ipar termelése. Giscard d’Estaing pénzügyminiszter a statisztikai adatokról megállapította, hogy újabb bizonyítékai a gazdasági tevékenység felélénkülésének. Különösen a háztartási készülékek gyártásának gyors felfutására hívta fel a figyelmet. Francia üzleti körökben ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a tavaly novemberi termelésemelkedés 6 hónapi stagnálás után következett be. Kevéssé valószínű, hogy a gazdasági növekedés végleges adatai majd az eredeti előirányzatnak megfelelő 5,7 százalékos ütemet fogják mutatni. A francia kormány szokásos szerdai konferenciáján viszont a pénzügyminiszter azt állította, hogy a termelés volumene tavaly 6 százalékkal emelkedett, ugyanakkor beismerte, hogy a fogyasztói árak emelkedése jóval gyorsabb volt, mint ahogy a kormány eredetileg jósolta. Bejelentette, hogy a hivatalos tartalékok tavaly 2 milliárd 570 millió dollárra emelkedtek. A tanácskozáson felszólalt Pompidou elnök, aki megállapította, hogy a kormány politikája és a szakszervezetek „mérsékletessége” következtében az ország gazdasági helyzetét tekintve az elsők között van Nyugat-Európában. Mindazonáltal a kormány határozatot hozott, hogy a gazdasági fellendülés érdekében adóengedményeket tesznek és külön állami alapokat szabadítanak fel az oktatás, a lakásépítkezés és a környezetvédelem céljaira. A VExpansion című gazdasági hetilap prognózisa szerint Franciaország gazdasági növekedése elmarad a kormány előirányzatától, amely az idei évre is 5,7 százalék, s mindössze 5,1 százalékot ér el. Az áremelkedés üteme viszont — állítja a lap , a hivatalos 3 százalékos előrejelzéssel szemben 4 vagy akár az 5 százalékot is meghaladhatja. A munkanélküliek száma előreláthatóan a tavalyi szint körül ingadozik majd, de a gépesítés előrehaladása és a termelékenység emelkedése arra vezethet, hogy az állást keresők száma a háromszázötvenezret is eléri. Ki kell viszont zárni azt a lehetőséget, hogy a munkanélküliség inflációs fék szerepét töltse be — hangoztatja a gazdasági hetilap. • Frantisek Hamour vezetésével csehszlovák kormányküldöttség érkezett az NDK fővárosába a két ország gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottságának ülésére. A bizottság megtárgyalja a múlt év októberében aláírt egyezményt, foglalkozik a műszaki-tudományos együttműködéssel, és a vendégmunkások kérdésével. Bonnban folytatódik az NDK és az NSZK politikai párbeszéde. A pénteki ülést, miként az előző két berlini megbeszélést, államtitkári szinten tartják. • Új európai valutarendszer megteremtését javasolja Lord Cromer, a Bank of England volt elnöke. Az új pénzrendszer — véleménye szerint — felbecsülhetetlen értékű lenne az Egyesült Államok és az európai országok számára is, de nem jelentene konkurrenciát a jelenleg aranyon és dolláron alapuló pénzügyi rendszernek. Az új valuta bázisát Nyugat-Európa ipari ereje képezné. Balanescu román posta- és távközlésügyi miniszter Berlinbe utazott, hogy tanácskozást folytasson kollégájával, Rudolph Schulzéval a két ország együttműködéséről a postaszolgálat terén. * Csekély mértékben emelkedtek Olaszországban a nagykereskedelmi árak tavaly novemberben. Az árindex 1129 pontra emelkedett az októberi 1128 pontról. A kiskereskedelmi árindex növekedése 0,8 százalék volt. NSZK valutatartalékai 286 milliárdával csökkentek december hetében. A nyugatnémet valutasok a szövetségi bank jelentése elérik az 51,33 millió márkát. WIS JELENTI S A japán földművelésügyi minisztérium 20 mezőgazdasági cikkből álló liberalizálási listát nyújtott be a kormánynak. A listán szereplő áruk importjának liberalizálását május elsejére tervezik. A 20 tétel között a repcemag, a mustármag és a földimogyoró is szerepel. A jegyzék még nem végleges. • Elefántcsontpart államminisztere kedden megnyitotta Jugoszlávia úszó kiállítását a Liburnia kereskedelmi hajó fedélzetén. Az árubemutató az afrikai országok és Jugoszlávia kereskedelmi kapcsolatainak erősítését hivatott elősegíteni. Rómába utazott Hamani Diori, a Niger Köztársaság elnöke. Az olasz főváros körútjának csak első állomása, innen az NSZK-ba és Belgiumba megy tovább. Rómában a két ország kereskedelmi kapcsolatairól és Olaszország Niger számára nyújtandó technikai segítségéről tárgyal. 9 Százmillió dollár értékű kölcsönt nyújt Japán a Világbanknak. A múlt év eleje óta a távol-keleti országnak ez a harmadik ilyen akciója, és valószínűleg további 100 millió dollár kölcsönt ajánl fel márciusban. Április 26. és 29. között tartják Kairóban az első arab foszfátkongreszszust. Ezen valamennyi nyersfoszfáttermelő cég részt vesz és képviseltetik magukat foszfátműtrágyát előállító vállalatok, kereskedelmi cégek, kutatóközpontok és a foszfátot felhasználó mezőgazdasági szervezetek is. A Ford Művek angliai leányvállalata 1970-ben a „nem hivatalos munkabeszüntetések” miatt — becslések szerint — 5 százalékos termelési veszteséget szenvedett. Ez körülbelül 34 ezer jármű értékének felel meg. Az osztrák külügyminiszter Varsóban Rudolf Kirchschläger osztrák külügyminiszter szerdán hivatalos lengyelországi látogatásra Varsóba érkezett. Varsóban — az MTI jelentése szerint — azt várják, hogy Kirchschläger látogatása tovább élénkíti és erősíti a két ország kapcsolatait. Ezek az utóbbi évtizedben jelentősen bővültek. (Ausztria és Lengyelország között 1954 óta áll fenn diplomáciai viszony.) Különösen a gazdasági és kereskedelmi együttműködés fejlődött eredményesen. Az 1968-tól 1972-ig érvényes hosszú lejáratú szerződés rögzítette a legnagyobb kedvezmény elvét. Ausztria a Lengyelországból származó importot semmiféle rendszabállyal sem korlátozza. Varsóban azonban úgy vélik, hogy az árucsere és a kooperáció fejlesztésében még jelentős kihasználatlan lehetőségek rejlenek. A font sterling tovább erősödik a devizapiacon A nemzetközi pénzpiacokon oly nagyarányú volt szerdán a font sterling iránti kereslet, hogy az angol valuta árfolyama a dollárparitás fölé emelkedett. „A világ legjobban keresett valutája ma a font sterling” — jegyezték meg londoni devizapiaci körökben azután, hogy a font egyetlen óra alatt 2,4001 dollárról 2,4016 dollárra drágult. A politikai és gazdasági megfontolások mellett a font erősödését legfőképp a kamatok általános lanyhulása váltotta ki, melyből az angol kamatláb „kimaradt”. Az Eurodollár-kamatok visszaesése ugyancsak elősegítette az angol valuta megszilárdulását. Nagy visszhangot keltett a devizapiacokon az a hír is, hogy az angol jegybank megtiltotta a külföldi tőkék rövid lejáratú felvételét. (Reuter) A Lloyds regiszter megállapodása Romániával A világhírű Lloyds regiszter megállapodást létesített a román regiszterrel arra nézve, hogy olyan kikötőkben, ahol a két szerv közül csak az egyiknek van képviselője, kölcsönösen igénybe vehetik egymás megbízottját különböző felülvizsgálatok elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy bármelyik regiszterbe sorolt hajó tulajdonosa a kikötőben működő és a másik regiszter szolgálatában álló ellenőrhöz fordulhat, amennyiben ott nem működik mindkét képviselet. A megállapodás részletesen felsorolja azokat a szolgálatokat, amelyeket minden további intézkedés nélkül lehet igénybe venni, és kiköti azt is, hogy egyéb vizsgálatok esetén a két társaság központja alkalmi egyezséget létesít. Mindkét társaságnak joga van ellenőrző vizsgálatot végrehajtani a másik társaság megbízottja által teljesített szolgáltatásokkal kapcsolatban. (MS) Tovább emelkednek az árak Jugoszláviában Tudósítónktól: A jugoszláv szövetségi statisztikai intézet közlése szerint az áremelkedés 1970-ben rekordszintű volt az 1952 óta eltelt évek viszonylatában. A termelői árak 9,3 százalékkal, a reprodukciós anyagok ára 11,8 százalékkal emelkedett. Sorra véve az ágazatokat megállapítható, hogy egyedül az olajiparban nem volt áremelés. Legnagyobb volt a drágulás a papíriparban (23,5 százalék), a faiparban (22,5), a színesfémiparban (17,1), a széniparban (13,6) és a feketefém kohászatban (10,2 százalék). A novemberben hozott árbefagyasztó intézkedés ellenére december folyamán tovább folytatódott a drágulás. A termelői árak 0,3 százalékkal, a kiskereskedelmi árak 0,5 százalékkal, a megélhetési költségek 1 százalékkal múlták felül a befagyasztás előtti hónap árszintjét. Január 1-el emelkedett a városi közlekedés díja is 70 százalékkal. A statisztikai intézet szerint januárra további, gyorsabb ütemű áremelkedés várható. Az árbefagyasztás a külkereskedelmi forgalomban sem hozott jelentősebb változást. A december havi export ugyan több volt az 1969 decemberinél, de ezt valószínűleg a nagy hajórendelések teljesítése okozta. Az éves deficit 81 százalékkal haladta meg az előző évit, megközelítve az 1,2 milliárd dollárt. Az áruforgalmi mérleghiány 91 százaléka a konvertibilis területekre esik, míg az egyes klíring-országok csak öt, a kelet-európai országok pedig mindössze 4 százalékkal részesednek a rekordmagasságú deficitből. Az árbefagyasztás óta növekszik a hiánycikkek száma. Nehéz hozzájutni betonvashoz, téglához, szerelési anyagokhoz, kábelekhez és több más építőipari anyaghoz. Különösen rossz az ellátás állati takarmányokból. Az ország több helységében jelentős szén- és tűzifahiány van, nem kapni olajkályhát és sok helyen villany fűtőtesteket sem. Egyes termékek hiányát a gyártók spekulációra használják ki. VILÁGGAZDASÁG A DOLLÁR ÉS AZ SDR A nemzetközi valutáris fronton legutóbb bekövetkezett fejlemények sorában figyelemre méltónak tartjuk azokat — az eddig a nyugati szakértők általsem elemzett — jelenségeket, amelyek a dollár és az SDR (a Nemzetközi Valutaalap keretében életbe léptetett különleges hiteligénybevételi jogok) új kapcsolatának kialakulását jelezhetik. Arról van szó, hogy több nyugateurópai jegybank dollárköveteléseket váltott át SDR-re az amerikai jegybanknál. Pontosabban: a múlt év novemberében a holland jegybank 60 millió dollárt cserélt át, felét aranyra, felét SDR-re, és decemberben hasonló lépést tett Belgium, 110 millió dollártól szabadult meg, ebben az esetben azonban a beváltás teljes mértékben SDR-re történt. Jól értesült körök arra is számítanak, hogy ez év áprilisában, amikor is a külföldi jegybankoknak az amerikai jegybankkal kötött, swap-hitelmegállapodásai formálisan lejárnak, több jegybank részéről összesen 300 millió dollár kerül átváltásra, fele részben aranyra, fele részben SDR-re. Mi a jelentősége ezeknek a műveleteknek? Milyen következtetések származhatnak belőlük? Abból indulunk ki, hogy a dollárnak — amely jelenleg gyakorlatilag a tőkés világ egyetlen kulcsvalutája — nemzetközi pozíciója egyáltalán nem javult, az amerikai fizetési mérleg továbbra is hatalmas hiánnyal zárul, és semmi jele sincs annak, hogy ez a helyzet a közeljövőben megváltozzék. Ily módon — érthetően — növekedhetik az USÁ-n kívüli országok jegybankjainak, kormányainak aggodalma a náluk túlzott mértékben felhalmozódott, és egyre növekvő dollárkészletek miatt. Ugyanekkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy az USÁ-ból kiáramló dollárok túlnyomó része — az USÁ-val a nemzetközi pénzügyek síkján mindig messzemenően együttműködő — NSZK-ban gyülemlett fel. Fontos szempont az is, hogy egyetlen tőkésországnak sem érdeke nagymértékű dollárról-aranyra konvertálással tetézni az amerikai valuta amúgy is súlyos helyzetét, már csak azért sem, mert ezáltal bekövetkezhetnék egy dollár-blokk megalakulása, amely az egész nemzetközi valutarendszert jelenlegi formájában szétrobbanthatná. Megoldásként, elvileg több lehetőség kínálkozik a jelenleginél egészségesebb nemzetközi fizetési egyensúlyi helyzet kialakítására. Ilyennek tűnik fel például a Közös Piac valutáris integrációjának kiépítése, vagy a túlértékelt dollárral szemben több fontos vezető valuta felértékelése. E lehetőségek megvalósítása azonban egyelőre különböző mértékű, de mindenképpen tetemes akadályokba ütközik. Ezért a jegybankok más módon igyekezhetnek legalábbis csekélyebb mértékben enyhíteni dollárgondjaikat. Így érkezhetünk el az SDR lassan, de mégis kifejlődhető egyik fontos szerepéhez. Az SDR-rendszer megalkotása előtt személyesen is hallhattam olyan véleményt kiváló nyugati szakértőktől, amelyben azt hangsúlyozták: ugyan ki fogja elfogadni ezt a levegőből alkotott nemzetközi fizetési eszközt? Valóban, az SDR-ek nemzetközi egyetértéssel, de reálérték (arany, deviza) átengedésével történő fedezet létesítése nélkül jöttek létre. Mindezek ellenére mégis mi történt? Az új rendszer működésének első éve, 1970 tapasztalatai alapján a következőket állapíthatjuk meg: Egyetlen résztvevő állam sem tagadta meg a nála bemutatott SDR-ek konvertibilis valutára történő átváltását. Az SDR-ek tehát szilárdan beépültek a nemzetközi valutarendszerbe. Mindazonáltal egyelőre semmiféle jele sincs annak, hogy az SDR az arany monetáris szerepének kiküszöbölése útjára lépett volna. A legvonzóbb tartalékeszköz továbbra is az arany maradt. A holland és a belga jegybank említett konverziós műveleteinek az alábbiak miatt van jelentősége: 1. Arra vallanak, hogy a dollár iránti bizalom gyengült. 2. A műveletek megerősítik az SDR nemzetközi tartalékeszköz szerepét, mivel ez egyesek előtt jobbnak tűnik, mint a dollár. 3. Az USA első ízben ad SDR-t dollárért vezető országoknak, és ezzel kénytelen-kelletlen demonstrálja egyetértését abban a tekintetben, hogy a dollár mellett az SDR is fontosabb nemzetközi valutáris szerephez juthat. 4. A konvertáló jegybankok vagy egyáltalán nem, vagy csupán részlegesen követelnek az USA-tól dollárjaikért arany átváltást. 5. Ezzel azt juttatják kifejezésre, hogy nem kívánják az amerikai valutáris nehézségeket pattanásig feszíteni, de ugyanakkor figyelmeztetésnek is szánják: tegyen végre az USA megfelelő intézkedéseket fizetési deficitjének csökkentésére. 6. Az SDR szerepének növekedése valamelyest kisebbítheti az USA nemzetközi fizetési gondjait. 7. Az ilyen fejlemények szaporodása azonban a későbbiekben valóban új nemzetközi tartalékeszközzé teheti az SDR-t a dollár mellett, csökkentheti tehát a dollár egyeduralmi szerepét, ami egyébként nem egészen egyértelműen kedvező az USA számára. 8. Mivel a Közös Piac egységes valutájának megteremtése, vagy akár a tagállamok lényegesebben fokozott valutáris integrálódása — ami hasonlóképpen az amerikai valuta egyeduralmi pozícióját gyengíthetné, de egyben a dollárra nehezedő nemzetközi nyomást is csökkenthetné — igen nehéz és hosszú távú feladat, az SDR jelentősége bizonyos mérvű növelésének esélyei már ezért is, mégpedig a közelebbi jövőben, megmutatkozhatnak. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) 1969 közepén — tehát az SDR- rendszer hatályba lépése előtt — közzétett évi jelentésében ezt írta: „Lehetséges, hogy a Gresham-törvény ismét működni fog. Ebben az esetben pedig az a kérdés: melyik lesz az a rossz pénz, amely kiszorítja a jót — az arany, a dollár, vagy az SDR?” Nem lehetetlen, hogy a BIS által felvetett kérdés bizonyos fokig és lassan időszerűvé válhatik. Az elmondottakból is arra a következtetésre lehet jutni, hogy a most beköszöntött 1971. év a nemzetközi pénzügyek területén változatosabb lesz, mint az elmúlt esztendő. Dr. Reviczky Loránd A svéd költségvetésről A Reuter hírügynökség helyreigazította a svéd költségvetésről kiadott jelentését, amelyet január 13-i számunk 2. oldalán közöltünk. Ezek szerint az 1971—1972-es pénzügyi évben a költségvetési kiadások 51,7 milliárd koronára emelkednek, a bevételek pedig 51,5 milliárdot tesznek majd ki. A korrekció szerint tehát a költségvetés deficites lesz. Csökkent az USA bruttó nemzeti terméke Reálértékben számítva csökkent az Egyesült Államok bruttó nemzeti terméke 1970-ben — jelentette ki Passer, a kereskedelmi minisztérium államtitkára. Ez 12 év óta első alkalommal fordult elő. Folyó áron számítva az 1970. évi bruttó nemzeti termék körülbelül 980 milliárd dollár volt, mintegy öt százalékkal magasabb mint 1969-ben. Ugyanakkor tavaly az árindex 5 százalékot meghaladó ütemben növekedett, és így a bruttó nemzeti termék csökkent, ha kis mértékben is. A visszaesés oka elsősorban a múlt évi autóipari sztrájk — mondta az államtitkár. Hangoztatta azonban, hogy az idén fellendülés várható az amerikai gazdaságban, amelyet erősíteni fog a General Motors termeléskiesésének utóhatása és az acélkészletek erőteljes gyarapodása. Egyes vállalatok most, nagy sietséggel töltik fel acélkészleteiket, mert arra számítanak, hogy az acéliparban a kollektív szerződés nyáron esedékes megújításakor sztrájkok törnek ki. Passer az üzleti tevékenység megélénkülését jósolta, és szerinte ezt mind a lakóházépítési kiadások emelkedése, minda költségvetési és fogyasztói kiadások lényeges növekedése tükrözi. Bár a kormány gazdaságpolitikája jelenleg expanziós jellegű, az inflációellenes erőfeszítések sem csökkennek. A gazdaság felélénkülése dacára szükség van olyan intézkedésekre, amelyek csillapítják az inflációt. Passer szerint a Nixon-kormány a Federal Reserve Board elnöke által a múlt hónapban megfogalmazott jövedelempolitikát követi. A bankelnök akkor azt állította, hogy a jövedelempolitika célja az árués munkaerőpiac működésének, illetve szerkezetének befolyásolása, oly módon, hogy csillapodjék a költségeket és árakat felhajtó nyomás. (Reuter) Az osztrák kormány fejlesztési programja Az osztrák kormány javasolja, hogy 250 milliárd schillinget fordítsanak a következő 10 esztendőben az infrastruktúra javításának finanszírozására — jelentette be Androsch pénzügyminiszter. A beruházási programot április végére állítják össze, s ebben prioritást biztosítanak az útépítésnek. Az energiaszolgáltatás, a vasút és az ipar szektorai ugyancsak hasznot húznak majd a programból. A miniszter szerint az invesztíciós programot felerészben a költségvetés útján finanszírozzák majd, a maradékot pedig a tőkepiacon szerzik meg. Az elgondolás értelmében évente átlagosan 25 milliárd schillinget ruháznak be, szemben a jelenlegi helyzettel, amikor 18 milliárdot fordítanak az infrastruktúra fejlesztésére. A program azon a feltevésen alapszik — írja a Reuter jelentése —, hogy Ausztria gazdaságának reálnövekedése 5 százalék lesz évente. A hírhez az MTI hozzáfűzi, hogy osztrák gazdasági körökben kételkednek abban, hogy ilyen magas összegek beruházásra kerülhetnek, figyelembe véve azt, hogy a költségvetési helyzet már évek óta feszült, a prognózisok pedig a gazdasági növekedés lassulásával számolnak.