Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)

1971-01-26 / 16. (511.) szám

VILÁGGAZDASG 1971. JANUÁR 26., KEDD ÉVFOLYAM, 16. (511.) SZÁM A dinár leértékelése a stabilizációs program része A jugoszláv kormány — mint leg­utóbbi számunkban jeleztük — hatá­rozatot hozott a dinár 20 százalékos leértékeléséről. A dinár százéves tör­ténelmének hetedik hivatalos deval­vációja után egy dollár 15 dinárral egyenlő. A kormány — írja tudósítónk Belgrádból — a köztársaságok és autonóm területek kormányaival foly­tatott konzultáció után hozta meg döntését, amelyről értesítette a Nem­zetközi Valuta Alapot és legfontosabb külkereskedelmi partnereit. A devalválásról tájékoztató kor­mánynyilatkozat, amelyet szombat esti televízióbeszédében Ribicsics mi­niszterelnök is ismertetett, hangsú­lyozta, hogy a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács döntésénél abból indult ki, hogy erősíteni kell a jugo­szláv gazdaság versenyképességét, nö­velni kell a külkereskedelmi forgal­mat és létre kell hozni a fizetési mér­leg egyensúlyát. A dinár árfolyamának megváltoztatása nem egyszerű valuta­­reform; részét alkotja az 1965-ben meghatározott gazdasági reformnak, s mint ilyen a stabilizációs program szerves része. A jugoszláv külkereskedelmi és devizarendszert nem változtatják meg azonnal, de­­ február végéig előter­jesztik az új külkereskedelmi rendszer alapelveit és a bevezetés időpontját. Azonnali hatállyal érvényét veszítette az október 29-én bevezetett import­letéti rendszer. A kormány nyilatko­zata a továbbiakban megállapítja, hogy az illetékes szervek mielőbb elő­terjesztik az adózási rendszer reform­jának tervezetét, amit még 1971-ben be kell vezetni. Fontosnak tekintik, hogy az árak továbbra is ellenőrzés alatt maradjanak. A kommunális szol­gáltatások díjai és a lakbérek az év első felében nem változhatnak. Az árarányok problémájának megoldására a kormány azt javasolja, hogy a szö­vetségi és helyi kormányok, a gazda­sági kamara és a szakszervezetek kép­viselőiből koordinációs bizottságot léte­sítsenek. A lakosság takarékbetétjének ösztönzésére 6 százalékkal valorizálják mindazokat a jelenlegi betéteket, ame­lyeket további hat hónapra lekötnek. A terheket részben a szövetség, rész­ben a bankok viselik. Nem törlik el az október 29-én be­vezetett árbefagyasztást — hangoztatta a kormány január 23-i sajtóértekezletén Grlicskov miniszterelnök-helyettes Erősítik az árkontrollt, de ugyanakkor végrehajtják a jogos árkorrekciókat. Ez elsősorban az importból származó áruk árára, az elektromos energia, az olaj és származékai, a vasút és postaszolgálta­tások áraira vonatkozik. A kormány abból indul ki, hogy minden rendelke­zésre álló eszközzel harcolni kell az életszínvonal emeléséért. A sajtóértekezleten felszólalt Tom­a Granfil is, aki arra hívta fel a figyel­met, hogy a kormány versenyképessé akarja tenni az exportot, s drágítani kí­vánja az importot. Utóbbi növekedésé­nek üteme nem lehet magasabb a nem­zeti jövedelem, illetve a termelés növe­kedésének üteménél. Ez azt jelentené, hogy­ az idei évre tervbe vett legkeve­sebb 13 százalékos exportnövekedés mellett a behozatal csak 7 százalékkal emelkedne. Így a tavaly létrejött 370 millió dollár fizetésimérleg-hiányt 100 millióra akarják csökkenteni. Adóked­vezményekkel és bizonyos állami támo­gatással továbbra is ösztönözni fogják az exportot. Az importkorlátozásokat ugyanakkor a GATT előírásainak meg­felelően vámvédelemmel és illetékekkel kívánják életbe léptetni. A jugoszláv mi­niszter reményét fejezte ki, hogy a­­ devalváció és a pénzügyi mérleg javu­lása lehetőséget teremt majd a kül­­kereskedelm liberalizálására és hozzá­járul a dinár konvertibilissé tételének előkészítéséhez.. A jugoszláv szakszervezeti tanács köz­leményt tett közzé a devalvációval ösz­­szefüggésben s ebben kijelenti, hogy a szakszervezeteknek is részt kell venniük a stabilizációval kapcsolatos további akciókban és ebbe be kell vonni a dol­gozókat. Ez azért szükséges, mert való­színű, hogy a devalváció után kiéleződ­nek bizonyos társadalmi és szociális problémák. A Magyar Szó a devalvációt kom­mentálva az alábbiakat emeli ki: A le­értékelés hatása gyorsan elmúlik, ha nem követik más hatékonyabb intéz­kedések is. Az 1965. évi leértékelés emiatt már 1966 végén hatását vesztet­te, sőt szakértők szerint azóta három­szor devalválták szép csendesen a di­nárt. Remélhető tehát — írja a­­lap —, hogy ezúttal nem állnak meg félúton a stabilizációs programmal, úgyhogy né­hány év múlva nem lesz szükség a mostani intézkedések megindokolásá­nak immár harmadszori szó szerinti megismétlésére. Az APA hírügynökség a devalváció­nak Ausztriára gyakorolt hatását ele­mezve megállapítja, hogy Jugoszlávia, mint idegenforgalmi ország olcsóbbá, s ennek következtében vonzóbbá válik, feltéve, ha a leértékelésből származó előnyöket nem ellensúlyozzák a maga­sabb árak. Kedvezőtlenül érinti az in­tézkedés ugyanakkor a jugoszláv—oszt­rák határmenti kiskereskedelmet. Nö­vekszik az Ausztriában dolgozó jugo­szláv vendégmunkások átutalási össze­ge, de kedvezőbb a jugoszláviai kikötők igénybevétele az új körülmények kö­zött. Az árak tavalyi rohamos emelkedé­seit és az idei kilátásokat elemző cik­kében a Privredni Pregled mintegy alátámasztja a leértékelés indokoltsá­gát. A január 19-én megjelent írás a tavalyi esztendőt az áremelkedések szempontjából különösen rossz időszak­ként kénytelen elkönyvelni. A folya­matos és minden területre kiterjedő drágulás messze meghaladta az eddigi éves átlagokat. 1970 végén a termelői árak 14,9, a kiskereskedelmi árak 16,5 a létfenntartási költségek 19,4, a ven­déglátóipari árak pedig 22,4 százalék­kal voltak magasabbak az 1969. évi átlagnál. Az egyes szektorokban az áremelke­dés mértéke igen változó volt, 1969 át­lagához képest 1970 végén a munka­eszközöket gyártó iparban 9,5, a sze­mélyi javak termelésénél 11,2, a nyers- és a félkészanyagok előállításánál pedig 19,2 százalékos áremelkedést mutattak ki. A nyersanyagoknál bekövetkezett árnövekedés annál is inkább aggasztó, mert hordozója lehet további széles területű áremelkedéseknek mind a ter­melői, mind a közlekedési és a fogyasz­tási szférában. A mezőgazdasági ter­melői árak 1970 január és november között 16 százalékkal nőttek. A megélhetési költségek alakulását a legutóbbi három évben az évről évre gyorsuló állandó emelkedés jellemzi. Az 1970. évi növekedés az 1968. évinek kétszerese volt, az 1969. évinél pedig 33 százalékkal volt nagyobb. Ezen belül az élelmiszerárak évi növekedése még ennél az aránynál is nagyobb, ami kü­lönösen a kisebb jövedelmű háztartá­sokat sújtja. A leértékeléssel kapcsolatos részletes rendelkezések a közeljövőben jelennek meg. Ennek érdekében a kormány szer­dán, 27-én ülést tart, a Szövetségi Szkupstina illetékes tanácsai a hét ele­jén ülnek össze és február elejére összehívják a Kommunista Szövetség elnökségét. BRANDT ÉS POMPIDOU TANÁCSKOZÁSA Néhány nappal a Közös Piac minisz­teri tanácsának fontos ülése előtt kü­lönösen jelentős Pompidou és Brandt megbeszélése, amelynek központjában a nyugat-európai integráció továbbépí­tése áll. Az évente kétszer­­tartott francia— nyugatnémet csúcstalálkozó legújabb ülésszakának előzményei korántsem vol­tak bátorítóak: Brüsszelben legutóbb élesen szembekerült a francia és a nyu­gatnémet álláspont a gazdasági és mo­netáris unió kérdésében, a múlt héten pedig a francia államfő sajtóértekezle­tén irreálisnak minősítette a terv „nem­zetek feletti” elemeit. A másik fontos téma, a kelet-nyugati közeledés meg­vitatásához a CDU kongresszusa szol­gáltatja a kísérőzenét, ami ugyancsak nem alkalmas arra, hogy Brandt tár­gyalási pozícióját erősítse. Kiesinger volt kancellár azt mondotta, 1970 a leg­nehezebb év volt az NSZK történetében, a kormány belpolitikailag kudarcot val­lott, a külpolitika terén pedig kalan­dokba bocsátkozott. Francia diplomáciai körökben Pompi­dou és Brandt tanácskozásáról szólva azt állítják, ütött „a színvallás órája”. A nagy kérdés az — mondják —, hogy a gazdasági és pénzügyi unió megvaló­sításában Pompidou koncepcióját követ­ve, lépésről lépésre haladnak-e előre, mellőzve a nemzetek feletti célkitűzése­ket, avagy a nyugatnémet elgondoláso­kat szívlelik meg és szabatos ütemtervet dolgoznak ki, szem előtt tartva az euró­pai intézmények erősítését. Brandt hétfőn délelőtt az integráció­val összefüggő kérdésekről tárgyalt ven­déglátóival. Brandt szerint „a start igen jó volt”, s a megbeszélésen nem merül­tek fel komoly nézeteltérések. A tanácskozások tartalmára némi fényt vetett a nyugatnémet kormány szóvivője, aki azt mondotta, hogy a két politikai vezető úgy döntött: „pragma­tikusan” haladnak előre a nyugat-euró­pai gazdasági és monetáris unió útján. Igen kielégítő eszmecsere folyt az 1980-ig megvalósítandó közös pénznem vitatott tervéről. Pompidou és Brandt olyan közös álláspont kialakítására tö­rekszik, ami lehetővé teszi, hogy a leg­közelebbi miniszteri értekezleten a hat ország haladást érhessen el — mondotta. A leginkább vitatott kérdésben — írja az MTI tudósítója — kompromisszum körvonalai bontakoznak ki. A pragma­tikus megközelítés inkább a francia ál­láspontot tükrözi, amely idegenkedik új nemzetek feletti szervek és hatáskörök létrehozásától. Az eredetileg tervezett tízéves határidő elfogadása viszont a nyugatnémet fél sikere — állapítja meg a tudósító. Szovjet—francia megbeszélés rézlelőhelyekről Moszkvában francia bányaipari és pénzügyi szervezetekből álló küldöttség kezdett tárgyalásokat a Bajkál-tó mel­letti gazdag rézlelőhelyek kiaknázásá­ban való részvételről. A küldöttséget hétfőn fogadta Komarov külkereskedel­mi miniszterhelyettes. Szakértői becslések szerint az Udorkan hegységben rejtőzik a világ egyik leg­nagyobb rézlelőhelye, de az érc kiter­meléséhez mintegy 3 milliárd rubelnyi beruházásra van szükség. Francia körök ugyanakkor nem tartják valószínűnek, hogy a rezet a következő 15—20 év fo­lyamán ipari célokra hasznosítanák, noha brit és más külföldi érdekeltségek is nagy érdeklődést mutatnak a lelőhely iránt. A távolabbi jövőben viszont nagymértékben fedezheti a nemzetközi rézkeresletet — jósolják. Ugyanezek a források azt hangoztat­ják, hogy a francia küldöttség egyelőre nem folytat érdemi megbeszéléseket, csupán tájékozódni kíván egy konzor­cium felállításának lehetőségéről. (Reu­ter) Moszkvában az osztrák külügyminiszter Kirchschläger osztrák külügyminisz­ter hétfőn hatnapos hivatalos látoga­tásra a Szovjetunióba utazott. Bécsben a külügyminisztérium szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a külügyminiszter, szovjet kollégájával, Gromikóval kö­tetlen megbeszéléseket folytat majd. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Ausztriának az európai biztonsági értekezletet támogató állásfoglalása és a Közös Piaccal tervezett különleges megállapodása felvetődik majd a tár­gyalásokon — tette hozzá. (Reuter) NAPRÓL­ NAPRA ♦ NEM EGYSZERŰ VALUTAREFORM A JUGOSZLÁV DINÁR leér­tékelése, hanem részét alkotja az 1965-ben meghatározott gazdasági reformnak, és a stabilizálási program szerves alkotó eleme. Tudósí­tásunk kiemeli a jugoszláv miniszterelnök-helyettesnek azt a beje­lentését is, hogy az október 29-én bevezetett árbefagyasztást, az árfolyammódosítás után sem oldják fel, csak a jogos korrekciókat hajtják végre, elsősorban az importált árucikkeknél. ♦ A NEMZETKÖZI OLAJVITÁBAN HÁROM­ ÉRDEKCSOPORT áll egymással szemben: az olajtermelő országok, az olajimportáló orszá­gok és a nagy nyugati olajvállalatok. A Teheránban folyó nagy jelentőségű értekezlet eredményeire még várni kell, csak az érdekelt politikusok nyilatkozataiból lehet következtetni a vita állására. ♦ A SZOVJET SZOLGÁLTATÓÁGAZATOKBAN NAGY VÁLTOZÁ­SOK következtek be az utóbbi években. E változások igénylik a szervezeti formák módosítását is. A párt már több ízben javasolta nagyobb, szakosított egységek létrehozását és e kombinátokban az erőteljes gépesítést és automatizálást. Az ajánlások nyomán új nagy szolgáltató egységek jöttek létre és a szolgáltatás nemétől, valamint az üzemnagyságtól függően az egyesülések különböző szer­vezeti típusai alakultak ki — írja a Sajtószemle rovatunkban közölt cikk. ♦ A KÁVÉÁRAK ESÉSE MIATT MINTEGY 80 MILLIÓ DOLLÁR VESZTESÉG érte a kávétermelő országokat a múlt év negyedik negyedévében. Az áresésért a nemzetközi kávészervezet a felelős — mondta a brazil kávéintézet vezetője. Brazília szembenáll az árle­szállítási politikával, mert véleménye szerint e politika túlsúlyba kerülésével az egész kávéértékesítési rendszer összeomlana. ♦ A KUBAI AUTÓPIACÉRT VERSENGENEK A KÜLFÖLDI AUTÓ­GYÁRAK, mert az ország autóparkjának növelése nélkül aligha le­hetséges a fejlesztési tervek teljesítése. Szállítási eszközök hiányában igen gyakran fordult elő, hogy mezőgazdasági termények tönkre­mentek. A kubai autópiacon a brit Leyland gyárnak már nincs mo­nopolhelyzete, mert először az európai, majd később a japán gyárak is felfigyeltek a nagy lehetőségre. A Fiat és az Alfa Romeo már szállított járműveket, a legújabb hírek szerint pedig teherautó-össze­szerelő üzem építésének gondolatával foglalkozik több nyugati cég. NIXON ÜZENETÉNEK FOGADTATÁSA Szkeptikusan és kedvetlenül fogadták Nixon üzenetét a kongresszus két házá­nak demokrata tagjai. Az „unió helyzet­­téről” szóló hagyományos évi üzenet ez­úttal szokatlanul szűkszavú volt a rész­leteket illetően, a homályos ígéreteket viszont terjengősen és retorikusan adta elő. Célja nyilván az volt, hogy kifogja a szelet a demokrata párt liberális szár­nyának vitorláiból, de azért ne menjen annyira „balra” hogy elidegenítse kon­zervatív támogatói — jelenti Washing­tonból a Reuter tudósítója. Az üzenetben Nixon kifejtette, hogy expanzív jellegű költségvetést terjeszt a kongresszus elé, ami — úgymond — a teljes foglalkoztatottság költségvetése lesz. A hatpontos programban Nixon felszólította a kongresszust, tegye lehe­tővé a jóléti rendszer reformját, nyújt­son támogatást a munkanélküliség és az inflációellenes küzdelemhez, hozzon in­tézkedéseket a környezet további szeny­­nyeződésének feltartóztatására. Az elnök meghirdette a betegbiztosítás reformját, továbbá nagyobb mérvű támogatást ígért a szövetségi államoknak és a helyi hatóságoknak. Nixon elgondolása sze­rint a 16 milliárd dolláros terv kereté­ben megosztanák az állami bevételeket az egyes helyi szervekkel. A hírügynök­ségek megjegyzik, az elnök­­hasonló — méreteiben szerényebb — tervét a kong­resszus a múlt évben elvetette és aligha valószínű, hogy az új javaslatot kedve­zőbb fogadtatásban fogják részesíteni. Az elnök külön üzenetben foglalkozik majd az Egyesült Államok külpolitiká­jával, a július 1-én kezdődő új pénz­ügyi évre vonatkozó költségvetést pedig január 29-én terjeszti elő. Az elnök külön gazdasági üzenettel is megkeresi a kongresszust, ennek ismertetése feb­ruár 1-én lesz. A TASZSZ hírügynökség kommen­tárja az elnöki üzenetről szólva meg­állapítja, hogy az — jóllehet még két év választ el az elnökválasztástól —, lényegében kortesbeszéd, tele ígérge­tésekkel. Ebben az összefüggésben említést ér­demel a Financial Times egyik kom­mentárja is, amely megállapítja, hogy „a gazdasági prosperitás elérésére” vo­natkozó programpont pálfordulás Ni­xon gazdasági szemléletében. 1968-ban azt ígérte, egyensúlyba hozzák a költ­ségvetést, most pedig 10—15 milliárd dolláros deficitet fog előirányozni a következő költségvetési évre. A lap szerint Nixon két keynesi tantételnek hódolt be: a deficittel való finanszíro­zásnak, továbbá annak­­ az elvnek, amely szerint a pangó gazdaságot adó­­könnyítésekkel kell ösztönözni. Az újság megjegyzi: Johnson idejé­ben, amikor a munkanélküliség aránya 4 százalék alatt volt, a költségvetés ki­adásai 40 milliárd dollárral haladták meg a bevételeket. Gyors expanzió helyett stabilitásra törekszik Japán Hétfőn hozta nyilvánosságra a japán kereskedelem- és ipar­ügyi minisztérium az ország ipari fejlődésére vonatkozó előrejelzését. A becslés szerint a japán ipari termelés növekedése lelassul az 1971 áprilisával kezdődő pénzügyi év­ben. A számítások szerint az ipari ter­melés 11,8 százalékkal emelkedik, szem­ben az ez évre becsült 13,9 százalékkal és az 1969—70-es pénzügyi év tényle­gesen elért 177 százalékával. A gépkocsitermelés, a háztartási elektromos cikkek gyártása és más tar­tós fogyasztási cikkek előállítása körül­belül 9 százalékkal bővül 1971—1972- ben. A termelőeszközöket gyártó ipar­ágak és a hajóépítőipar 16,4 százalék­kal fogja növelni termelését a követ­kező pénzügyi évben. Ez is lassulást jelent az áprilisban befejeződő pénz­ügyi év 23,1 százalékos növekedéséhez viszonyítva. Pénteken megnyílt a japán alsóház 65. ülésszaka. A megnyitó ülésen beszé­det mondott Szato miniszterelnök, amelyben a belső gazdasági helyzetre fektette a fő hangsúlyt. Megállapította, hogy Japán lakossága elérte a 100 mil­liót, s a termelés olyan ütemben növe­kedett az elmúlt években, hogy sikerült túlszárnyalni az egy főre jutó nemzeti jövedelemben az évi 1500 dollárt. A kormány arra törekszik, hogy megta­lálja a helyes utat a gazdaság túlfűtött­sége és a pangás között. Az idei felada­tok között talán a legfontosabb, hogy a fogyasztói árak emelkedését 5,5 szá­zalékra korlátozzák. Szato szociális fej­lesztési terveket ismertetett, s kilátásba helyezte kulcsfontosságú utak, új gyors­vasutak, repülőterek, kikötők építését és a hírközlő hálózat korszerűsítését. A miniszterelnök foglalkozott a japán—kínai kapcsolatokkal is. A kér­dés legnehezebb része, mondotta, hogy Japán egyrészt Tajvant ismeri el, más­részt ha magánúton is, de kereskedik Kínával. Japán szeretné ezt a kereske­delmet bővíteni, s a kapcsolatok javí­tása mellett, így például az újságíró­csere fokozása mellett foglal állást. Re­méli, hogy Peking „félúton elébe megy” Japánnak. Fukuda pénzügyminiszter felszólalá­sában hangsúlyozta: Japánnak túl kell jutnia a jelenlegi nehézségeken, és a gyorsütemű expanzióról át kell térni a szilárd expanzióra, hogy hosszabb távon biztosíthassa a prosperitást. Már nem a növekedés ösztönzésére van szükség, mivel ez a politika — figyelmeztetett a miniszter — a nyersanyagok beszerzése, az infrastruktúra fejlesztése és a mun­kaerőellátás terén súlyos nehézségeket okozna. A kormánynak a jövőben moz­gékony és rugalmas költségvetési és­­ pénzügyi politikát kell követnie. Korlá­tozásokat csak akkor szabad igénybe venni, ha a gazdaság túlfűtöttségének jelei mutatkoznak. A japán gazdaság­ban a következő évek során inkább mi­nőségi, mint mennyiségi javításokat kell végrehajtani — hangsúlyozta a pénzügyminiszter. (Kyodo, MTI, Reuter) Francia—román bankot létesítettek A francia—román bank létesítéséről szóló jegyzőkönyvet aláírták — jelen­tette be hétfőn a Crédit Lyonnais Bank szóvivője. Az új pénzintézet alaptőkéje 20 millió frank, ebből 50 százalék a Román Nemzeti Bank tulajdonát ké­pezi, míg a másik 50 százalék francia bankokból álló konzorcium kezébe ke­rült. A francia—román bankot azért hozták létre, hogy ösztönözzön a Ro­mánia és Nyugat-Európa közötti ke­reskedelem fejlesztésére. A francia kon­zorcium tagjai: Crédit Lyonnais, Ban­­que Nationale de Paris, Ste Generale, Crédit Industriel et Commercial, Ban­­que de Paris et des Pays Bas, Crédit Commercial de France, Crédit du Nord, La Banque Rothschild. A brit kormány exporthitel-garancia hivatala jóváhagyta a Romániának nyújtandó 9,6 millió font sterling ösz­­szegű hitelt. A pénzből Románia egy automata öntözési rendszer berendezé­seit szerzi be. A hitelt a N. M. Roth­schild and Sons Ltd. nyújtja 5 és fél százalékos kamattal, 11 évi visszafize­tésre. Az öntözési rendszerre vonatkozó 11,3 millió fontos szerződést az Indust­rial Import román külkereskedelmi vál­lalat kötötte a George Wimpey and Company Ltd-del. A szerződés szerint az öntözési rendszer 1974 áprilisáig ké­szül el. (Reuter)

Next