Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)
1971-01-26 / 16. (511.) szám
VILÁGGAZDASG 1971. JANUÁR 26., KEDD ÉVFOLYAM, 16. (511.) SZÁM A dinár leértékelése a stabilizációs program része A jugoszláv kormány — mint legutóbbi számunkban jeleztük — határozatot hozott a dinár 20 százalékos leértékeléséről. A dinár százéves történelmének hetedik hivatalos devalvációja után egy dollár 15 dinárral egyenlő. A kormány — írja tudósítónk Belgrádból — a köztársaságok és autonóm területek kormányaival folytatott konzultáció után hozta meg döntését, amelyről értesítette a Nemzetközi Valuta Alapot és legfontosabb külkereskedelmi partnereit. A devalválásról tájékoztató kormánynyilatkozat, amelyet szombat esti televízióbeszédében Ribicsics miniszterelnök is ismertetett, hangsúlyozta, hogy a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács döntésénél abból indult ki, hogy erősíteni kell a jugoszláv gazdaság versenyképességét, növelni kell a külkereskedelmi forgalmat és létre kell hozni a fizetési mérleg egyensúlyát. A dinár árfolyamának megváltoztatása nem egyszerű valutareform; részét alkotja az 1965-ben meghatározott gazdasági reformnak, s mint ilyen a stabilizációs program szerves része. A jugoszláv külkereskedelmi és devizarendszert nem változtatják meg azonnal, de február végéig előterjesztik az új külkereskedelmi rendszer alapelveit és a bevezetés időpontját. Azonnali hatállyal érvényét veszítette az október 29-én bevezetett importletéti rendszer. A kormány nyilatkozata a továbbiakban megállapítja, hogy az illetékes szervek mielőbb előterjesztik az adózási rendszer reformjának tervezetét, amit még 1971-ben be kell vezetni. Fontosnak tekintik, hogy az árak továbbra is ellenőrzés alatt maradjanak. A kommunális szolgáltatások díjai és a lakbérek az év első felében nem változhatnak. Az árarányok problémájának megoldására a kormány azt javasolja, hogy a szövetségi és helyi kormányok, a gazdasági kamara és a szakszervezetek képviselőiből koordinációs bizottságot létesítsenek. A lakosság takarékbetétjének ösztönzésére 6 százalékkal valorizálják mindazokat a jelenlegi betéteket, amelyeket további hat hónapra lekötnek. A terheket részben a szövetség, részben a bankok viselik. Nem törlik el az október 29-én bevezetett árbefagyasztást — hangoztatta a kormány január 23-i sajtóértekezletén Grlicskov miniszterelnök-helyettes Erősítik az árkontrollt, de ugyanakkor végrehajtják a jogos árkorrekciókat. Ez elsősorban az importból származó áruk árára, az elektromos energia, az olaj és származékai, a vasút és postaszolgáltatások áraira vonatkozik. A kormány abból indul ki, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel harcolni kell az életszínvonal emeléséért. A sajtóértekezleten felszólalt Toma Granfil is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány versenyképessé akarja tenni az exportot, s drágítani kívánja az importot. Utóbbi növekedésének üteme nem lehet magasabb a nemzeti jövedelem, illetve a termelés növekedésének üteménél. Ez azt jelentené, hogy az idei évre tervbe vett legkevesebb 13 százalékos exportnövekedés mellett a behozatal csak 7 százalékkal emelkedne. Így a tavaly létrejött 370 millió dollár fizetésimérleg-hiányt 100 millióra akarják csökkenteni. Adókedvezményekkel és bizonyos állami támogatással továbbra is ösztönözni fogják az exportot. Az importkorlátozásokat ugyanakkor a GATT előírásainak megfelelően vámvédelemmel és illetékekkel kívánják életbe léptetni. A jugoszláv miniszter reményét fejezte ki, hogy a devalváció és a pénzügyi mérleg javulása lehetőséget teremt majd a külkereskedelm liberalizálására és hozzájárul a dinár konvertibilissé tételének előkészítéséhez.. A jugoszláv szakszervezeti tanács közleményt tett közzé a devalvációval öszszefüggésben s ebben kijelenti, hogy a szakszervezeteknek is részt kell venniük a stabilizációval kapcsolatos további akciókban és ebbe be kell vonni a dolgozókat. Ez azért szükséges, mert valószínű, hogy a devalváció után kiéleződnek bizonyos társadalmi és szociális problémák. A Magyar Szó a devalvációt kommentálva az alábbiakat emeli ki: A leértékelés hatása gyorsan elmúlik, ha nem követik más hatékonyabb intézkedések is. Az 1965. évi leértékelés emiatt már 1966 végén hatását vesztette, sőt szakértők szerint azóta háromszor devalválták szép csendesen a dinárt. Remélhető tehát — írja alap —, hogy ezúttal nem állnak meg félúton a stabilizációs programmal, úgyhogy néhány év múlva nem lesz szükség a mostani intézkedések megindokolásának immár harmadszori szó szerinti megismétlésére. Az APA hírügynökség a devalvációnak Ausztriára gyakorolt hatását elemezve megállapítja, hogy Jugoszlávia, mint idegenforgalmi ország olcsóbbá, s ennek következtében vonzóbbá válik, feltéve, ha a leértékelésből származó előnyöket nem ellensúlyozzák a magasabb árak. Kedvezőtlenül érinti az intézkedés ugyanakkor a jugoszláv—osztrák határmenti kiskereskedelmet. Növekszik az Ausztriában dolgozó jugoszláv vendégmunkások átutalási összege, de kedvezőbb a jugoszláviai kikötők igénybevétele az új körülmények között. Az árak tavalyi rohamos emelkedéseit és az idei kilátásokat elemző cikkében a Privredni Pregled mintegy alátámasztja a leértékelés indokoltságát. A január 19-én megjelent írás a tavalyi esztendőt az áremelkedések szempontjából különösen rossz időszakként kénytelen elkönyvelni. A folyamatos és minden területre kiterjedő drágulás messze meghaladta az eddigi éves átlagokat. 1970 végén a termelői árak 14,9, a kiskereskedelmi árak 16,5 a létfenntartási költségek 19,4, a vendéglátóipari árak pedig 22,4 százalékkal voltak magasabbak az 1969. évi átlagnál. Az egyes szektorokban az áremelkedés mértéke igen változó volt, 1969 átlagához képest 1970 végén a munkaeszközöket gyártó iparban 9,5, a személyi javak termelésénél 11,2, a nyers- és a félkészanyagok előállításánál pedig 19,2 százalékos áremelkedést mutattak ki. A nyersanyagoknál bekövetkezett árnövekedés annál is inkább aggasztó, mert hordozója lehet további széles területű áremelkedéseknek mind a termelői, mind a közlekedési és a fogyasztási szférában. A mezőgazdasági termelői árak 1970 január és november között 16 százalékkal nőttek. A megélhetési költségek alakulását a legutóbbi három évben az évről évre gyorsuló állandó emelkedés jellemzi. Az 1970. évi növekedés az 1968. évinek kétszerese volt, az 1969. évinél pedig 33 százalékkal volt nagyobb. Ezen belül az élelmiszerárak évi növekedése még ennél az aránynál is nagyobb, ami különösen a kisebb jövedelmű háztartásokat sújtja. A leértékeléssel kapcsolatos részletes rendelkezések a közeljövőben jelennek meg. Ennek érdekében a kormány szerdán, 27-én ülést tart, a Szövetségi Szkupstina illetékes tanácsai a hét elején ülnek össze és február elejére összehívják a Kommunista Szövetség elnökségét. BRANDT ÉS POMPIDOU TANÁCSKOZÁSA Néhány nappal a Közös Piac miniszteri tanácsának fontos ülése előtt különösen jelentős Pompidou és Brandt megbeszélése, amelynek központjában a nyugat-európai integráció továbbépítése áll. Az évente kétszertartott francia— nyugatnémet csúcstalálkozó legújabb ülésszakának előzményei korántsem voltak bátorítóak: Brüsszelben legutóbb élesen szembekerült a francia és a nyugatnémet álláspont a gazdasági és monetáris unió kérdésében, a múlt héten pedig a francia államfő sajtóértekezletén irreálisnak minősítette a terv „nemzetek feletti” elemeit. A másik fontos téma, a kelet-nyugati közeledés megvitatásához a CDU kongresszusa szolgáltatja a kísérőzenét, ami ugyancsak nem alkalmas arra, hogy Brandt tárgyalási pozícióját erősítse. Kiesinger volt kancellár azt mondotta, 1970 a legnehezebb év volt az NSZK történetében, a kormány belpolitikailag kudarcot vallott, a külpolitika terén pedig kalandokba bocsátkozott. Francia diplomáciai körökben Pompidou és Brandt tanácskozásáról szólva azt állítják, ütött „a színvallás órája”. A nagy kérdés az — mondják —, hogy a gazdasági és pénzügyi unió megvalósításában Pompidou koncepcióját követve, lépésről lépésre haladnak-e előre, mellőzve a nemzetek feletti célkitűzéseket, avagy a nyugatnémet elgondolásokat szívlelik meg és szabatos ütemtervet dolgoznak ki, szem előtt tartva az európai intézmények erősítését. Brandt hétfőn délelőtt az integrációval összefüggő kérdésekről tárgyalt vendéglátóival. Brandt szerint „a start igen jó volt”, s a megbeszélésen nem merültek fel komoly nézeteltérések. A tanácskozások tartalmára némi fényt vetett a nyugatnémet kormány szóvivője, aki azt mondotta, hogy a két politikai vezető úgy döntött: „pragmatikusan” haladnak előre a nyugat-európai gazdasági és monetáris unió útján. Igen kielégítő eszmecsere folyt az 1980-ig megvalósítandó közös pénznem vitatott tervéről. Pompidou és Brandt olyan közös álláspont kialakítására törekszik, ami lehetővé teszi, hogy a legközelebbi miniszteri értekezleten a hat ország haladást érhessen el — mondotta. A leginkább vitatott kérdésben — írja az MTI tudósítója — kompromisszum körvonalai bontakoznak ki. A pragmatikus megközelítés inkább a francia álláspontot tükrözi, amely idegenkedik új nemzetek feletti szervek és hatáskörök létrehozásától. Az eredetileg tervezett tízéves határidő elfogadása viszont a nyugatnémet fél sikere — állapítja meg a tudósító. Szovjet—francia megbeszélés rézlelőhelyekről Moszkvában francia bányaipari és pénzügyi szervezetekből álló küldöttség kezdett tárgyalásokat a Bajkál-tó melletti gazdag rézlelőhelyek kiaknázásában való részvételről. A küldöttséget hétfőn fogadta Komarov külkereskedelmi miniszterhelyettes. Szakértői becslések szerint az Udorkan hegységben rejtőzik a világ egyik legnagyobb rézlelőhelye, de az érc kitermeléséhez mintegy 3 milliárd rubelnyi beruházásra van szükség. Francia körök ugyanakkor nem tartják valószínűnek, hogy a rezet a következő 15—20 év folyamán ipari célokra hasznosítanák, noha brit és más külföldi érdekeltségek is nagy érdeklődést mutatnak a lelőhely iránt. A távolabbi jövőben viszont nagymértékben fedezheti a nemzetközi rézkeresletet — jósolják. Ugyanezek a források azt hangoztatják, hogy a francia küldöttség egyelőre nem folytat érdemi megbeszéléseket, csupán tájékozódni kíván egy konzorcium felállításának lehetőségéről. (Reuter) Moszkvában az osztrák külügyminiszter Kirchschläger osztrák külügyminiszter hétfőn hatnapos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazott. Bécsben a külügyminisztérium szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a külügyminiszter, szovjet kollégájával, Gromikóval kötetlen megbeszéléseket folytat majd. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Ausztriának az európai biztonsági értekezletet támogató állásfoglalása és a Közös Piaccal tervezett különleges megállapodása felvetődik majd a tárgyalásokon — tette hozzá. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ NEM EGYSZERŰ VALUTAREFORM A JUGOSZLÁV DINÁR leértékelése, hanem részét alkotja az 1965-ben meghatározott gazdasági reformnak, és a stabilizálási program szerves alkotó eleme. Tudósításunk kiemeli a jugoszláv miniszterelnök-helyettesnek azt a bejelentését is, hogy az október 29-én bevezetett árbefagyasztást, az árfolyammódosítás után sem oldják fel, csak a jogos korrekciókat hajtják végre, elsősorban az importált árucikkeknél. ♦ A NEMZETKÖZI OLAJVITÁBAN HÁROM ÉRDEKCSOPORT áll egymással szemben: az olajtermelő országok, az olajimportáló országok és a nagy nyugati olajvállalatok. A Teheránban folyó nagy jelentőségű értekezlet eredményeire még várni kell, csak az érdekelt politikusok nyilatkozataiból lehet következtetni a vita állására. ♦ A SZOVJET SZOLGÁLTATÓÁGAZATOKBAN NAGY VÁLTOZÁSOK következtek be az utóbbi években. E változások igénylik a szervezeti formák módosítását is. A párt már több ízben javasolta nagyobb, szakosított egységek létrehozását és e kombinátokban az erőteljes gépesítést és automatizálást. Az ajánlások nyomán új nagy szolgáltató egységek jöttek létre és a szolgáltatás nemétől, valamint az üzemnagyságtól függően az egyesülések különböző szervezeti típusai alakultak ki — írja a Sajtószemle rovatunkban közölt cikk. ♦ A KÁVÉÁRAK ESÉSE MIATT MINTEGY 80 MILLIÓ DOLLÁR VESZTESÉG érte a kávétermelő országokat a múlt év negyedik negyedévében. Az áresésért a nemzetközi kávészervezet a felelős — mondta a brazil kávéintézet vezetője. Brazília szembenáll az árleszállítási politikával, mert véleménye szerint e politika túlsúlyba kerülésével az egész kávéértékesítési rendszer összeomlana. ♦ A KUBAI AUTÓPIACÉRT VERSENGENEK A KÜLFÖLDI AUTÓGYÁRAK, mert az ország autóparkjának növelése nélkül aligha lehetséges a fejlesztési tervek teljesítése. Szállítási eszközök hiányában igen gyakran fordult elő, hogy mezőgazdasági termények tönkrementek. A kubai autópiacon a brit Leyland gyárnak már nincs monopolhelyzete, mert először az európai, majd később a japán gyárak is felfigyeltek a nagy lehetőségre. A Fiat és az Alfa Romeo már szállított járműveket, a legújabb hírek szerint pedig teherautó-összeszerelő üzem építésének gondolatával foglalkozik több nyugati cég. NIXON ÜZENETÉNEK FOGADTATÁSA Szkeptikusan és kedvetlenül fogadták Nixon üzenetét a kongresszus két házának demokrata tagjai. Az „unió helyzettéről” szóló hagyományos évi üzenet ezúttal szokatlanul szűkszavú volt a részleteket illetően, a homályos ígéreteket viszont terjengősen és retorikusan adta elő. Célja nyilván az volt, hogy kifogja a szelet a demokrata párt liberális szárnyának vitorláiból, de azért ne menjen annyira „balra” hogy elidegenítse konzervatív támogatói — jelenti Washingtonból a Reuter tudósítója. Az üzenetben Nixon kifejtette, hogy expanzív jellegű költségvetést terjeszt a kongresszus elé, ami — úgymond — a teljes foglalkoztatottság költségvetése lesz. A hatpontos programban Nixon felszólította a kongresszust, tegye lehetővé a jóléti rendszer reformját, nyújtson támogatást a munkanélküliség és az inflációellenes küzdelemhez, hozzon intézkedéseket a környezet további szenynyeződésének feltartóztatására. Az elnök meghirdette a betegbiztosítás reformját, továbbá nagyobb mérvű támogatást ígért a szövetségi államoknak és a helyi hatóságoknak. Nixon elgondolása szerint a 16 milliárd dolláros terv keretében megosztanák az állami bevételeket az egyes helyi szervekkel. A hírügynökségek megjegyzik, az elnökhasonló — méreteiben szerényebb — tervét a kongresszus a múlt évben elvetette és aligha valószínű, hogy az új javaslatot kedvezőbb fogadtatásban fogják részesíteni. Az elnök külön üzenetben foglalkozik majd az Egyesült Államok külpolitikájával, a július 1-én kezdődő új pénzügyi évre vonatkozó költségvetést pedig január 29-én terjeszti elő. Az elnök külön gazdasági üzenettel is megkeresi a kongresszust, ennek ismertetése február 1-én lesz. A TASZSZ hírügynökség kommentárja az elnöki üzenetről szólva megállapítja, hogy az — jóllehet még két év választ el az elnökválasztástól —, lényegében kortesbeszéd, tele ígérgetésekkel. Ebben az összefüggésben említést érdemel a Financial Times egyik kommentárja is, amely megállapítja, hogy „a gazdasági prosperitás elérésére” vonatkozó programpont pálfordulás Nixon gazdasági szemléletében. 1968-ban azt ígérte, egyensúlyba hozzák a költségvetést, most pedig 10—15 milliárd dolláros deficitet fog előirányozni a következő költségvetési évre. A lap szerint Nixon két keynesi tantételnek hódolt be: a deficittel való finanszírozásnak, továbbá annak az elvnek, amely szerint a pangó gazdaságot adókönnyítésekkel kell ösztönözni. Az újság megjegyzi: Johnson idejében, amikor a munkanélküliség aránya 4 százalék alatt volt, a költségvetés kiadásai 40 milliárd dollárral haladták meg a bevételeket. Gyors expanzió helyett stabilitásra törekszik Japán Hétfőn hozta nyilvánosságra a japán kereskedelem- és iparügyi minisztérium az ország ipari fejlődésére vonatkozó előrejelzését. A becslés szerint a japán ipari termelés növekedése lelassul az 1971 áprilisával kezdődő pénzügyi évben. A számítások szerint az ipari termelés 11,8 százalékkal emelkedik, szemben az ez évre becsült 13,9 százalékkal és az 1969—70-es pénzügyi év ténylegesen elért 177 százalékával. A gépkocsitermelés, a háztartási elektromos cikkek gyártása és más tartós fogyasztási cikkek előállítása körülbelül 9 százalékkal bővül 1971—1972- ben. A termelőeszközöket gyártó iparágak és a hajóépítőipar 16,4 százalékkal fogja növelni termelését a következő pénzügyi évben. Ez is lassulást jelent az áprilisban befejeződő pénzügyi év 23,1 százalékos növekedéséhez viszonyítva. Pénteken megnyílt a japán alsóház 65. ülésszaka. A megnyitó ülésen beszédet mondott Szato miniszterelnök, amelyben a belső gazdasági helyzetre fektette a fő hangsúlyt. Megállapította, hogy Japán lakossága elérte a 100 milliót, s a termelés olyan ütemben növekedett az elmúlt években, hogy sikerült túlszárnyalni az egy főre jutó nemzeti jövedelemben az évi 1500 dollárt. A kormány arra törekszik, hogy megtalálja a helyes utat a gazdaság túlfűtöttsége és a pangás között. Az idei feladatok között talán a legfontosabb, hogy a fogyasztói árak emelkedését 5,5 százalékra korlátozzák. Szato szociális fejlesztési terveket ismertetett, s kilátásba helyezte kulcsfontosságú utak, új gyorsvasutak, repülőterek, kikötők építését és a hírközlő hálózat korszerűsítését. A miniszterelnök foglalkozott a japán—kínai kapcsolatokkal is. A kérdés legnehezebb része, mondotta, hogy Japán egyrészt Tajvant ismeri el, másrészt ha magánúton is, de kereskedik Kínával. Japán szeretné ezt a kereskedelmet bővíteni, s a kapcsolatok javítása mellett, így például az újságírócsere fokozása mellett foglal állást. Reméli, hogy Peking „félúton elébe megy” Japánnak. Fukuda pénzügyminiszter felszólalásában hangsúlyozta: Japánnak túl kell jutnia a jelenlegi nehézségeken, és a gyorsütemű expanzióról át kell térni a szilárd expanzióra, hogy hosszabb távon biztosíthassa a prosperitást. Már nem a növekedés ösztönzésére van szükség, mivel ez a politika — figyelmeztetett a miniszter — a nyersanyagok beszerzése, az infrastruktúra fejlesztése és a munkaerőellátás terén súlyos nehézségeket okozna. A kormánynak a jövőben mozgékony és rugalmas költségvetési és pénzügyi politikát kell követnie. Korlátozásokat csak akkor szabad igénybe venni, ha a gazdaság túlfűtöttségének jelei mutatkoznak. A japán gazdaságban a következő évek során inkább minőségi, mint mennyiségi javításokat kell végrehajtani — hangsúlyozta a pénzügyminiszter. (Kyodo, MTI, Reuter) Francia—román bankot létesítettek A francia—román bank létesítéséről szóló jegyzőkönyvet aláírták — jelentette be hétfőn a Crédit Lyonnais Bank szóvivője. Az új pénzintézet alaptőkéje 20 millió frank, ebből 50 százalék a Román Nemzeti Bank tulajdonát képezi, míg a másik 50 százalék francia bankokból álló konzorcium kezébe került. A francia—román bankot azért hozták létre, hogy ösztönözzön a Románia és Nyugat-Európa közötti kereskedelem fejlesztésére. A francia konzorcium tagjai: Crédit Lyonnais, Banque Nationale de Paris, Ste Generale, Crédit Industriel et Commercial, Banque de Paris et des Pays Bas, Crédit Commercial de France, Crédit du Nord, La Banque Rothschild. A brit kormány exporthitel-garancia hivatala jóváhagyta a Romániának nyújtandó 9,6 millió font sterling öszszegű hitelt. A pénzből Románia egy automata öntözési rendszer berendezéseit szerzi be. A hitelt a N. M. Rothschild and Sons Ltd. nyújtja 5 és fél százalékos kamattal, 11 évi visszafizetésre. Az öntözési rendszerre vonatkozó 11,3 millió fontos szerződést az Industrial Import román külkereskedelmi vállalat kötötte a George Wimpey and Company Ltd-del. A szerződés szerint az öntözési rendszer 1974 áprilisáig készül el. (Reuter)