Világgazdaság, 1971. június (3. évfolyam, 104/599-125/620. szám)

1971-06-01 / 104. (599.) szám

2 1971. JÚNIUS 1. CHILE FEJLESZTENI AKARJA KAPCSOLATAIT A KGST-VEL Befejezte szovjetunióbeli látogatását Almeyda Medina chilei külügyminiszter. A hivatalos látogatásról közzétett közös közlemény hangsúlyozza, hogy a megbeszélések során megállapodás született a két ország kereskedelmi forgalmának növeléséről. A Szovjetunió — jelenti a TASZSZ — különböző berendezések vásárlására hitelt nyújt Chilének. A hitel — a Reuter értesülése szerint — 55 millió dollár, törlesztésének ideje 10 év. Szovjet segítséggel két nagyszabású ipari központ (házgyár-kombinát és olajfeldolgozó üzem) épül Chilében, s a két ország szakemberei konzultációkat kezdenek vegyipari létesítmények építéséről is. Ugyancsak megvizsgálják a két ország együttműködésének lehetőségeit a halászatban. A chilei külügyminiszter megbeszélést folytatott Faggyejevvel, a KGST főtitkárával. Kifejtette: Chilének az a kívánsága, hogy a szocialista országokkal a KGST-n keresztül építse ki az ipari együttműködés bizonyos formáit. A latin-amerikai ország a továbbiakban tanulmányozni szeretné a KGST Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankjához való csatlakozás lehetőségeit is. Almeyda Medina az európai szocialista országokban tett körútja során a Szovjetunióból Jugoszláviába utazott. Chiléből újabb államosításokról érkeztek jelentések. A kormány a múlt hét végén bejelentette, hogy államosítja az ország salétromfeldolgozó iparát. Ennek keretében az állami tulajdonban levő CORFO fejlesztési és termelési szervezet felvásárolja az amerikai Anglo-Lautaro Nitrate Co. Ltd. tulajdonában levő Chilean Mining and Chemical Co. vállalatot. Az Anglo- Lautaro leányvállalatának tulajdonában voltak az ország legfontosabb salétrombányái. A CORFO 6 millió dollár kártérítést fizet. Ebből 3 millió dollárt azonnal folyósít, a másik 3 milliót pedig 1972. március 31-én. Chile salétrom termelése évi 650 ezer tonna körül mozog, s a tervek szerint a termelést hamarosan 1 millió tonnára futtatják fel. A CORFO által felvásárolt salétrombányák az ország északi részében működnek. Az idén 1150 mezőgazdasági üzemet államosítanak — mondotta vasárnap a chilei földreformot intéző bizottság helyettes vezetője. 700 gazdaság esetében az átvétel már meg is történt. A tervek szerint 1973-ig minden olyan gazdaságot állami tulajdonba vesznek, amelynek nagysága meghaladja a 80 hektárt. Állami kezelésbe vették a Ford Motor Casablancában levő gépkocsiösszeszerelő üzemét is. Az üzemet az amerikai vállalat a hónap elején állította le, mivel — állítólag — erősen veszteséges volt. Kedvezőtlen év volt a Philips számára a tavalyi A forgalom növekedése és ehhez képest az aránytalanul kis nyereségnövekedés jegyében telt el az 1970-es év a soknemzetiségű Philips konszern számára. A cég forgalma 16 százalékkal nőtt (1969-ben 12 százalékkal) és 15,1 milliárd holland forintot ért el. A profit ezzel szemben a tavalyi 1 milliárd 354 millió forintról, 1 millárd 280 millió forintra esett vissza, azaz 16 százalékkal csökkent a tiszta nyereség. A meglepő, és a cég számára egyáltalán nem kedvező eredmények okaként a konszern igazgatója a hagyományos mérleg-sajtókonferencián az általános inflációt (és ennek következtében a költségek megugrását), a munkaidő rövidülését, a konkurrenciaharcot és az egyes országokban bevezetett árellenőrzést említette. Ez utóbbi az illető országokban működő leányvállalatok számára ilyen rövid távon nem tudta ellensúlyozni a költségek emelkedését — tette hozzá. A visszaesésben szerepet játszottak a munkabeszüntetések — mindenekelőtt Hollandiában és Olaszországban —, továbbá az integrált áramkörök és a színes tv-készülékek árának esése a világpiacon. Említett azonban belső okokat is, többek között azt, hogy a termelésnövekedés a megelőző időszakban túlságosan gyors volt. Felmérve a helyzetet, a cég arra a következtetésre jutott, hogy idén a növekedését 9—11 százalékra kell korlátozni. Az 1971. év eddigi eredményei már ezt az elgondolást tükrözik. Egyidejűleg a készleteket is csökkenteni akarják: az 1970 végén a forgalom 35 százalékát kitevő tartalékokat idén decemberig 32—33 százalékra visszasülylyeszteni. A beruházásokból is le akarnak faragni a múlt évhez képest, ami- akor 1 milliárd 158 millió holland forintot fordítottak fejlesztésre. A tavalyi befektetések elsősorban a számítógép, az irodai és adatfeldolgozó gépek, az integrált áramkörök és a színes televíziókészülékek gyártásában voltak jelentősek. A forgalom tavalyi 16 százalékos növekedéséhez az európai országokba irányuló export jelentős emelkedése is hozzájárult. Az európai országokba irányuló szállítások 20 százalékkal növekedtek és elérték a cég teljes exportjának 68 százalékát, azaz 10,3 milliárd holland forintot. A forgalomnövekedés csaknem valamennyi terméket érintette. A rádió-, magnetofon- és televíziókészülékek eladásából 3 milliárd holland forint, az építőelemek exportjából 2,4 milliárd, az izzólámpák és a háztartási készülékek értékesítéséből 1,9 illetve 1,3 milliárd holland forint haszna származott a cégnek. A nyugateurópai piac a múlt héten 1,6 millió darab színes tv-készüléket vett fel a Philips cégtől — a tavalyelőtti 850 ezerrel szemben —, de ez 200 ezer készülékkel kevesebb volt, mint amenynyire számítottak. A Philips cég úgy számol, hogy 1971- ben körülbelül,5 millió színes, összesen pedig 8,3 millió tv-készüléket tud értékesíteni. Rádióból a tavalyi 26 millió darab helyett 27,5 milliót visz piacra. A vállalat egyre nagyobb súlyt fektet a számítógépgyártásra, ezt a profilt az idén is bővíteni akarja. Az integrált áramkörök esetében azonbanmár egyáltalán nem ez a helyzet. Az Egyesült Államok ugyanis annyira felfuttatta a termelést a múlt évben, hogy az árak a világpiacon nagymértékben visszaestek. (APA) • A Szovjetunió és Lengyelország hosszú lejáratú vegyipari szerződést írt alá. A Szovjetunió széles körű segítséget nyújt a lengyel ásványolaj- és petrolkémiai ipar fejlesztéséhez, továbbá biztosítja a lengyel népgazdaság kőolajszükségletét. A szovjet vállalatok részt vesznek a plocki petrolkémiai kombinát, valamint a gdanski és a blachownai-slaski olajfinomítók építésében. Franciaország és a VDK képviselői pénteken Párizsban hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt írtak alá. Franciaországot Jean Chapelle, a gazdasági és pénzügyminisztérium külföldi kapcsolatokkal foglalkozó igazgatója, Vietnamot Vo Van Sung, a VDK franciaországi főmegbízottja képviselte. Hollandia ötmillió dollárt kölcsönöz az IFC-nek (Nemzetközi Pénzügyi Korporáció). A korporáció beruházásokra fordítja ezt az összeget. Hollandia az első állam az IFC 95 tagja közül, amely 30 éves időtartamra az összeget felajánlotta. A perui halászati miniszter júniusban 20 napra Európába, a Szovjetunióba és Kínába látogat. Tárgyalni kíván kölcsönök felvételéről és új piacokat keres a perui hallisztnek és halolajnak. A Szovjetunió már régebben 30 millió dolláros kölcsönt ajánlott fel Perunak halfeldolgozó üzem építésére. Monguno, Nigéria szövetségi kereskedelem és iparügyi biztosa (minisztere) Bécsbe utazott az UNIDO-konferenciára. A június 1-én kezdődő tárgyalások az osztrák fővárosban egy hétig tartanak. 0 Japán és Finnország szerződést írt alá a kettős adózás megszüntetéséről. A megállapodás négy napon át tartó tárgyalások után született Tokióban A 1 JELENTI 0 Japán—ausztráliai gazdasági vegyes bizottság alakul. Az erről szóló egyezményt a múlt hét végén írta alá Aicsi japán külügyminiszter és Douglas Anthony ausztráliai miniszterelnök-helyettes. A bizottság feladata, megoldani a két országot érintő gazdasági problémákat és összehangolni a Kínával szemben folytatott politikát. 0 Óraalkatrész összeszerelő üzemet létesít Hongkongban négy svájci óragyár. A Swiss Watch Manufacturing Ltd. alaptőkéje egymillió hongkongi dollár lesz és működését a tervek szerint szeptember közepén kezdi meg. Tudományos- és műszaki együttműködési megállapodást, hitelegyezményt és az állategészségügyi konvenciót írt Uruguayban a Tancsev bolgár miniszterelnök-helyettes vezette gazdasági kormányküldöttség. Szófiai értékelés szerint ezzel megteremtődtek a két ország gazdasági együttműködésének feltételei. A Szovjet rézbányászati szakértők csoportja érkezett Chilébe, hogy az ország rézbányászatának fejlesztéséről tárgyaljon. A hét szakemberből álló delegációt Kostin, a színesfém-bányászati miniszter helyettese vezeti. A tőkésországok hajógyárai az év első három hónapjában 10,6 millió tonna össz-űrtartalommal 305 hajót építettek. A jelentést a Fairplay International Shipping Journal tette közzé. A Patan miniszterelnök-helyettes vezetésével Mauritániában tartózkodó román kormányküldöttség hétfőn befejezte hivatalos tárgyalásait. A megbeszélésekről kiadott közlemény szerint a két fél elégedetten állapította meg, hogy Románia és Mauritánia között fennállnak az árucsere növelésének és a gazdasági együttműködés fokozásának lehetőségei. Nyugati szerszámgépipari küldöttségek Moszkvában Egyhetes látogatásra a Szovjetunióba érkezett az amerikai szerszámgépgyártó ipar kereskedelmi küldöttsége, amely 15 vállalatot képvisel. A delegáció 28 tagból áll, vezetője James A. Gray, az országos szerszámgépgyártó szövetség alelnöke. Az amerikai üzletemberek megbeszéléseket folytatnak majd a szovjet külkereskedelmi minisztérium, a szerszámgépipari minisztérium, a gépkocsiipari minisztérium és a kereskedelmi kamara vezetőivel. A delegáció tárgyalni szándékszik a szovjet Sztankoimport külkereskedelmi vállalat képviselőivel — ez a cég bonyolítja le a szerszámgépimportot —, valamint az Avtopromimport szakembereivel, akik a gépkocsiipar számára szerzik be a berendezéseket. Angol üzletemberekből álló szerszámgépipari delegáció is érkezett e héten a szovjet fővárosba — közli egy másik moszkvai jelentésében a Reuteriroda. A 26 tagú brit küldöttség a Sztankoimport meghívására körutat tesz az országban és meglátogatja a szovjet szerszámgépgyárakat. Angol részről remélik, hogy a látogatás eredményeként szerződéseket is sikerül kötni a szovjet féllel. Jugoszlávia külkapcsolatai Belgrádban hétfőn megkezdődtek Tepavac jugoszláv és Malik indonéz külügyminiszter tárgyalásai. Ezen szó van az el nem kötelezett országok tevékenységéről, a világ „válságos körzeteinek” helyzetéről, nemzetközi gazdasági problémákról és a két országot érintő politikai és gazdasági kérdésekről. Koreai delegáció is járt a múlt héten Jugoszláviában: kereskedelmi és fizetési egyezményt írt alá, majd Skopjéban megbeszéléseket folytatott az árucseréről és az együttműködésről. A tárgyalások érdekessége, hogy a két ország között nincsenek diplomáciai kapcsolatok. Franciaországból tért vissza nemrég Miljkovic, a jugoszláv beruházási bank vezérigazgatója — írja tudósítónk. Beszámolt arról, hogy az általa vezetett delegáció néhány jó üzletet kötött, de még ennél is nagyobb annak a jelentősége, hogy közvetlen kapcsolatot létesítettek egyes bankkörökkel. Ezek hiteleket nyújtanának Jugoszláviának a jugoszláv ipar korszerűsítését szolgáló, berendezések vásárlására. Miljkovic tárgyalt a francia kormány elnökével és a francia pénzügyminiszterrel is. A megbeszéléseken szó volt a jugoszláviai francia tőkebefektetésekről. A francia kormány hajlandó támogatni az ilyen jellegű tevékenységet — számolt be a vezérigazgató. Tárgyaltak a gazdasági együttműködésről, francia kohászati és gumiipari berendezések Jugoszláviába szállításáról. A jugoszláv delegáció átadta a beruházási tervek listáját, amelyekre a francia kormány hiteleket engedélyezhet. Ausztria vegyipari exportja és a schilling-felértékelés Az osztrák ipar exportjában jelentős szerepet játszik a vegyipari szektor, amely tavaly 20,4 százalékkal emelte kivitelét, és ma már egész termelésének több mint 34 százalékát adja el külföldön. Az osztrák vegyipari export területi megoszlása a teljes ipar exportjához képest eltérő összetételű. A vegyipari export 35 százaléka ment tavaly a KGST-országokba, 27 százaléka az EFTA tagországaiba, és 20 százaléka a Közös Piac országaiba. Minthogy Svájcba és az NSZK-ba a vegyipari export igen csekély mértékű, az export 80 százaléka olyan államokba irányul, amelyek pénzüket nem értékelték fel, illetve nem vezették be a lebegő árfolyamokat. Majdnem a fele elszámolási alapon a KGST-államokba került, az ott elérhető árak pedig a jövőben megkötendő szerződések tekintetében sem módosíthatók különösebben. Egyes nagy exporttal rendelkező árucsoportok messze átlagon felül érdekeltek a keleti exportban, például az osztrák lakkexportnak körülbelül 80 százaléka a szocialista államokba kerül. Egyéb relációkban is az a helyzet, hogy az új schillingparitás aligha érvényesülhet majd az árakban. Emellett sok terméknél az elért exporteredmények csak szoros kalkuláción alapulnak, és így fennmaradásuk kétségessé válik. (Ilyen például a műszál.) Ezzel szemben az osztrák vegyészeti importnak kereken háromnegyed része olyan nyersanyagból és félgyártmányból áll, amelyet a belföldi vegyipar dolgoz fel. Ennek az importnak a fele olyan országokból származik, amelyek valutájukat felértékelték vagy lebegő árfolyamokat vezettek be. A behozott anyagok és féltermékek 40 százaléka származik az NSZK-ból és Svájcból. A lendületes fejlődés miatt fontos vegyipar tehát „felértékelési ollóba” került, mert exportoldalon a felértékelés hátrányait gyakorlatilag teljes mértékben viselnie kell, importoldalon pedig a schilling felértékeléséből előnye alig származik. (APA) VILÁGGAZDASÁG MIT TESZ MUSA A DOLLÁR VÉDELMÉRE? Jól ismert, hogy az utóbbi hetekben a nyugati világban kirobbant nagyarányú valutáris nyugtalanságok középpontjában a dollár áll. Az is világos, hogy az eddig megtett ellensúlyozó intézkedések — a nyugatnémet márka és a holland forint árfolyamalakulásának szabaddá tétele, valamint a svájci frank és az osztrák schilling felértékelése — egyoldalú lépések, mert azokra az USA nélkül kényszerült Nyugat-Európa. Az sem vitatható, hogy ezek a rendszabályok aligha elegendőek a tőkés nemzetközi valutarendszer megerősítésére, a fizetési egyensúlyhiányok megszüntetésére. A devizapiacokon jelenleg észlelhető nyugalom senkit se tévesszen meg: a színjáték nem fejeződött be, legfeljebb az első felvonás után hullott le a függöny. A következőkben azt kívánjuk megvizsgálni, mit tettek vagy szándékoznak tenni az amerikai illetékes vezető körök a nemzetközi pénzügyi zűrzavart végső soron előidéző tényező, a nemzetközileg túlértékelt dollár megszilárdítására, a példátlan méretekben megnövekedett amerikai fizetési deficit számottevőbb csökkentésére? Könnyen megállapítható, hogy amerikai részről lényegében semmiféle konkrét intézkedés nem történt. Az a néhány száz millió dolláros hitel, amelyet az USA kormánya az europiac mentesítésére — innen eredt túlnyomó részben a központi bankok dollártartalékának veszélyes méretű gyarapodásat vett fel, elenyésző nagyságrendű. Már 1970-ben, de még inkább 1971- ben világosan körvonalazódott: az USA kormánya el van szánva arra, hogy a kamatokat alacsony színvonalon tartsa. Mivel pedig a nyugateurópai kamatok jóval magasabbak, a különbözeti profit kihasználására valóságos dolláráradat indult Nyugat- Európa, főleg pedig az NSZK felé. Ez a kamatarbitrázs-spekuláció legjobban a márka felértékelését váró spekulációkba torkollott. A vonatkozó manőverek olyan méreteket öltöttek, hogy az egész nemzetközi valutarendszer megrázkódtatását idézték elő. Az 1970-ben, illetve 1971 elején kialakult helyzetet kommentáló amerikai nyilatkozatok lényege abban foglalható össze, hogy a dollár kulcsvaluta, ezért nemzetközi paritását nem lehet megváltoztatni, vagyis nem lehet felemelni az arany hivatalos dollárárát. Az USA- nak nem kötelessége törődnie fizetési deficitjével, mert világgazdasági forgalma elenyésző a belföldi forgalom méretei mellett. Haberler professzor néhány hónappal ezelőtt úgy vélte: az USA-nak „jóindulatú közönnyel” kell szemlélnie a fejleményeket. A kívülálló országok tennivalója az egyensúly helyreállítása, ezért minél több valutát fel kell értékelni, ami az USA versenyképességének növekedését jelentené. Ez az alapvető amerikai álláspont — úgy tűnik — a legújabban bekövetkezett, s a dollárra nézve súlyos események ellenére is változatlan. A benne mégis feltűnő új elemek a kívülálló országok számára egyáltalán nem biztatóak. A nyugat-európai valutákkal kapcsolatban május elején hozott intézkedések idején — jellemzően — valójában hivatalos amerikai nyilatkozat el sem hangzott. Nem egészen hivatalosnak tekinthető körökben általában azt mondották: tulajdonképpen nincs szükség valutafelértékelésekre, egyébként ez a többi ország dolga. Schulz, Nixon költségvetési igazgatója azonban elsőként mondotta ki azt, ami a későbbi nyilatkozatok mélyén rejlik. Kijelentette: „Nem áldozzuk fel belgazdaságunkat a nemzetközi valutapolitika céljai kedvéért.” Nyíltan beszélt Samuelson professzor is, aki helyesnek vélte a dollár és a márka egészségesebb paritásának kialakulását. McGovern szenátor új hangot ütött meg. Arról szólott, hogy az USA hadi kiadásainak csökkentése végett szükség van a „katonai terhek egyenlőbb elosztására”. Ugyancsak fontos elemet jelentett — amely a további kijelentések alapmotívumaként húzódik végig — Connally pénzügyminiszter nyilatkozata, aki a fő feladatot az amerikai külkereskedelmi aktívum jelentős fokozásában látja. „Itt az ideje — mondotta —, hogy lebontsák az amerikai export elé tornyosuló akadályokat.” Burns, a központi bank elnöke szerint „az USA azonnal vegye rá a többi országot arra, hogy lazítsák az USA-ból származó import, valamint az USA-ban történő beruházások korlátozásait és az eddigieknél jelentősebb részt vállaljon a nyugati világ katonai terheiből. Hivatkozott arra, hogy a rövid lejáratú tőkék mozgását figyelmen kívül hagyó alapvető fizetési mérleg deficitje általában 3 milliárd dollár körül mozog. Az amerikai fizetési mérleg teljes hiánya 1970-ben 11 milliárd dollár volt, amely 1971 első negyedében évi szinten 22 milliárdra emelkedett. Nem sokkal később Stans kereskedelmi miniszter arról beszélt: az USA kereskedelmi aktívuma csökkenésének az a legfőbb oka, hogy a GATT-szabályokat túlságosan liberálisan értelmezik. A legfontosabb teendő az amerikai exporttöblet és az USA-ban eszközlendő külföldi beruházások növelése. Egyenesen azt követelte, hogy az USA sokkal agresszívabb kereskedelmi politikát kövessen. Kennedy volt pénzügyminiszter, Nixon különleges feladatokkal megbízott nagykövete szintén az USA-n kívülálló országok protekcionizmusát okolta a dollár nehézségeiért.Schulz költségvetési igazgató egyik későbbi nyilatkozatában kijelentette: „Fel kell éleszteni a keményen alkudozó jenkikereskedelmet.”) Különleges figyelmet érdemelnek Schatze, a Közös Piachoz delegált amerikai nagykövet szavai: „A Közös Piac agrárpolitikája súlyos nemzetközi károkat okoz, veszélyt jelent az USA számára, különösen a Közös Piac kibővülése esetén.” Rendkívül érdekesek azok a kijelentések is, amelyek a tekintélyes amerikai gazdaságkutató intézet, a Conference Board genfi szemináriumán hangzottak el és a nyugati sajtóban alig csapódtak le. Ott Kennedy hangoztatta, szükség van az agrártermékek világkereskedelmének liberalizálására, de fokozódó jelentősége lenne új, általános vámcsökkentéseknek is, különösen a Közös Piac kibővülése miatt. Hasonló értelemben szólt Long, a GATT vezérigazgatója. Kijelentette: a GATT készen áll arra, hogy támadást intézzen a protekcionizmus ellen. Itt az ideje új, konstruktív külkereskedelempolitikai akcióknak. A napokban Münchenben tartott nemzetközi bankárkonferencián az eddig ismertetett vonalak még világosabbá váltak. Connally ott nyíltan felszólította a többi nyugati országot: liberalizálják importjukat és vállaljanak nagyobb részesedést a katonai kiadásokban. Ismét kijelentette, hogy az USA semmi esetre sem értékeli le a dollárt, nem változtatja meg az arany—dollárparitást. Liberalizálási követeléseit elsősorban a Közös Piachoz, Japánhoz és Kanadához intézte. Az USA kereskedelmi érdekeit az eddigieknél sokkal határozottabban előtérbe helyező nyilatkozatok csokrához kell fűzni: az USA részéről nem lehetetlenek bizonyos más lépések sem a fizetési deficit csökkentésére. Szóba jöhet, hogy valamelyest kedvezményesebb elbánásban részesítenék az USA-ban elhelyezett külföldi tőkéket, vagy hogy az USA részt venne valamely nemzetközi kísérletben az europiac kisebb mérvű befolyásolására (annak teljes ellenőrzése reálisan nem képzelhető el). Lehetséges, hogy a központi bankok dollárköveteléseinek bizonyos részét előnyös feltételek mellett lehetne elhelyezni az USA-ban. Valószínű az is, hogy az USA készségesen részt venne olyan akcióban, amelynek eredményeképpen a többi valuta árfolyamingadozási határait kiterjesztené. Úgy véljük, hogy az USA tervezett külkereskedelmi támadásának valutáris eredményei — még a legjobb esetben is — legfeljebb hosszú távon bontakozhatnának ki, de akkor sem lennének elegendőek a fizetési deficit lényeges csökkentésére. A felsorolt, rövidebb távon ható, feltételezhető amerikai, illetve nemzetközi intézkedések hatása ugyancsak erősen kétséges. Így továbbra is nyitott a kérdés: meg lehet-e szilárdítani a dollár nemzetközi pozícióját újabb valutafelértékelések nélkül és ezzel együtt a tőkés nemzetközi valutarendszert. Dr. Reviczky Loránd A japán hajógyárak rekordéve A március 31-én zárult gazdasági év folyamán a japán hajógyárakhoz érkezett rendelések rekordot értek el. Az említett idő alatt a gyáraknál összesen 602 hajót rendeltek meg 16 millió 670 ezer tonna térfogattal. Az előző gazdasági év alatt 566 hajóra érkezett rendelés, 13 millió 200 ezer tonna térfogattal. Exportáltak 376 hajót (12 560 000 tonna), az előző évi export 267 hajót tett ki (8 590 000 tonna). A hajógyáraknál március 31-én összesen 25 millió 640 ezer tonna térfogatú, 513 hajóra szóló elintézetlen rendelés feküdt; ez számukra körülbelül két és fél évi elfoglaltságot jelent. A térfogat alapulvételével ez a rendelésállomány a világ összes hajógyára elintézetlen rendeléseinek 39 százalékát teszi ki. (Reuter) India költségvetése India kiadásai az 1971—72-es költségvetési évben megközelítik a 60 milliárd rúpiát. Az újonnan kivetett adók ellenére a költségvetés deficitje még mindig meghaladja a 2 milliárd rúpiát. Az új adókból egyébként 1,77 milliárd rúpia áramlik majd az államkasszába. Chavan pénzügyminiszter elmondotta a költségvetésről, hogy a pótlólagos bevételek elsősorban a személyi és vállalati adók emeléséből, valamint számos termék importvámjáinak emeléséből származik. E termékek közé tartoznak egyes textilszálak, autóalkatrészek, szárított gyümölcsök, traktorok, néhány kozmetikai és háztartási cikk. Emelik a postai költségeket is, továbbá növelik a cigarettára és benzinre kivetett adót. (Reuter)