Világgazdaság, 1971. július (3. évfolyam, 126/621-148/643. szám)

1971-07-01 / 126. (621.) szám

Napirenden a tőkés valutaárfolyamok ingadozásának tágítása Új kísérletet tesznek a Közös Piac pénzügyminiszterei a valutaválság megoldására. Brüsszelben csütörtökön megtárgyalták a spekulációs megráz­kódtatások megelőzésére hivatott intézkedéseket. Ezek között egyre inkább előtérbe kerül az árfolyamok ingadozására megállapított határok tágítása, amit a közösségen belül elsősorban az NSZK szorgalmaz, kívülről pedig Amerika támogat. Ha a brüsszeli tanácskozás eredményes lesz, újra meg­indulhat a Hatok elakadt haladása a valutaunió megteremtése felé. Ennek a távolabbi perspektívának a szempontjából méltó figyelemre az olasz mi­niszterelnök londoni megjegyzése: lényegében a font sterling beolvasztását javasolta a megteremtendő nyugat-európai valutába. A nyugat-európai or­szágok közös gondja, az infláció elleni küzdelem, most Franciaországban vált a legaktuálisabbá, de Giscard d’Estaing cáfolta, hogy Párizs a felérté­kelés eszközéhez akar folyamodni. A nyugat-európai pénzügyminiszterek mezőgazdasági kollégái, mint várható volt, nem jutottak dűlőre az 1972—73. évi mezőgazdasági árak ügyében és július 19-re halasztották a döntést. A Közös Piac brüsszeli pénzügymi­niszteri konferenciájának az a célja, hogy közös akcióval torlaszolják el az Európa felé irányuló dolláráramlást, ezzel lehetővé tegyék a tagállamok va­lutaárfolyamainak egymás közti rögzí­tését (tehát a márka és a holland forint „lebegésének” megszüntetését is), s ilyen módon megteremtsék az előfelté­teleit a valutaunió további kiépítésé­nek — írja brüsszeli jelentésében a DPA. A hat pénzügyminiszter, akik június közepén Luxemburgban tartott érte­kezletükön még nem találtak kiutat a valuta­válságból, csütörtökön hagyomá­nyos negyedévi találkozójukra gyűlnek össze. Ezt a nem hivatalos jellegű ta­nácskozást később már a miniszteri ta­nács tagjaiként folytatják. A miniszteri tanács értekezlete, ellentétben a ne­gyedévi megbeszéléssel, határozati jog­gal is fel van ruházva. Mérsékelt rugalmasság A miniszterek a Reuter-iroda érte­sülése szerint elsősorban arról a lehe­tőségről fognak tárgyalni, hogy kitágít­sák valutáik árfolyamának ingadozási határait a dollárral szemben. Az EGK szakértőinek véleménye az utóbbi he­tekben egyre inkább a dollárral szem­beni rugalmasabb ingadozás mellé állt, mert ebben látják a spekulációs tőke­­beáramlás legbiztonságosabb ellen­szerét. A brüsszeli szakértők szerint első­sorban Nyugat-Németország és Olasz­ország, de bizonyos mértékig Hol­landia is támogatná az ingadozási sáv szélesítését Erre hajlik a brüsszeli bizottság is, amelynek alelnöke, Barre, nemrég az ingadozás mérsékelt kibő­vítése mellett foglalt állást. E meg­oldás hívei remélik, hogy a miniszteri tanácskozáson meggyőzhetik Francia­­országot és Belgiumot is. Ez a két ország ellenezte eddig leginkább a nagyobb rugalmasságot. A rugalmasság hívei között is nagy nézeteltérések vannak azonban a kí­vánatos mérték tekintetében. Barre a „mérsékelt” tágításon azt érti, hogy a dollárparitástól felfelé és lefelé 0,75 százalékos ingadozást engedjenek meg, ami az ingadozási sávot a jelenlegi­nek kétszeresére, 1,5 százalékra szé­lesítené. A nyugatnémet szakértők sokkal radikálisabbak és 2,5 százalé­kos sávot ajánlanak, az olaszok vi­­szont 2 százalék mellett nyilatkoztak. Az EGK tagállamainak valutapoli­tikai együttműködését a márka és­ a holland forint lebegtetése megakasz­totta. Ha az EGK az árfolyamingado­zások kérdésében szeptemberig, a Nemzetközi Valuta Alap közgyűléséig, egységes álláspontot tud kialakítani, ennek az álláspontnak érvényesítése érdekében sokkal határozottabban lép­hetnek majd fel a kögyűlésen — hangsúlyozzák Brüsszelben. A miniszteri értekezleten Schiller nyugatnémet gazdasági és pénzügy­­miniszternek válaszolnia kell kollégái­nak arra a kérdésére, hogy mennyi ideig akarja még folytatni a márka lebegtetését. Válasza a brüsszeli véle­mények szerint nagyrészt azon múlik, hogy az ingadozási sávról folyó vita miképpen halad. Az árfolyam ingadozási sávok szélesí­tése mellett szállt síkra ismét Burns, az amerikai Federal Reserve elnöke. Washingtoni nyilatkozata szerint ez le­hetővé tenné, hogy az egyes országok monetáris helyzetében mutatkozó el­térések ne idézzenek elő túlzott rövid lejáratú tőkeáramlásokat. Burns egyéb­ként a speciális lehívási jogok további kibővítését is javasolta, s megismételte azt a washingtoni felfogást, hogy az USA fő feladata a nemzetközi valuta­helyzettel kapcsolatban is a belső ár­­stabilitás helyreállítása. A tőkés világ többi országának kötelessége, hogy az amerikai árucikkek importjának meg­könnyítésével az USA katonai terhei­nek átvállalásával járuljanak hozzá az Egyesült Államok külföldi fizetési defi­citjének mérsékeléséhez. A font és az EGK-valuta Colombo olasz miniszterelnök, aki korábban pénzügyminiszter volt, hiva­talos londoni látogatásán pénzügyi kér­désekről is nyilatkozott és a Reuter­­iroda jelentése szerint azt­ javasolta, hogy Angliának az EGK-hoz való csat­lakozása után a font sterling tartalék­valuta szerepét ruházzák át a Közös Piac ellenőrzése alatt álló monetáris egységre. Ennek a monetáris egységnek a megteremtése — amelynek előfelté­tele a Hatok valutaúniójának létre­jötte —, új élettel töltené meg és meg­erősítené Londonnak, mint a kereske­delem, a pénz- és hitelforgalom nagy nemzetközi központjának szerepét, han­goztatta Colombo. Az olasz miniszter megjegyzésének azért tulajdonítanak nagy jelentőséget a Cityben, mert röviddel azután hang­zott el, hogy Anglia a Brüsszelben foly­tatott­ csatlakozási tárgyalásokon vál­lalta a hivatalos sterlingköveteléseknek, tehát a font -tartalékvaluta szerepének fokozatos leépítését. Párizs nem értékel fel Miscard d’Estaing francia pénzügy­­miniszter a francia nemzetgyűlés pénz­ügyi bizottságában a leghatározottab­ban cáfolta és a „fantazmagóriák” vilá­gába utalta egyes lapoknak azt az ér­tesülését, hogy a kormány a frank fel­értékelését tervezi, az infláció leküz­dése érdekében. Párizsi pénzügyi körökben teljes mértékben hitelt adnak a miniszter cá­folatának, mert nem hiszik, hogy Fran­ciaország nehezen megszerzett külföldi fizetési egyensúlyát kockáztatná a fel­­értékelés kétséges előnyeiért. Megjegyzik azt is, hogy a frank felértékelését nehezen lehetne össze­egyeztetni azzal az erélyes bírálattal, amelyben Párizs a nyugatnémet kor­mányt részesítette a márka árfolya­mának felszabadítása miatt. Az agrárárak emelése A hat földművelésügyi miniszter ülése, amely kedden — a hagyomá­nyokhoz híven a késő esti órákban — ért véget, nem tárgyalták érdemben a brüsszeli bizottságnak az 1972—73. évi árakra tett javaslatát, hanem — mint az ülésen elnöklő Cointat fran­cia földművelésügyi miniszter a sajtó­nak elmondta — csak azt beszélték meg, hogy miképpen fogjanak hozzá az árprobléma megoldásához. A bizott­ság átlag 3 százalékos és 7 százalékig terjedő áremelkedéseket javasolt. Ezek ellen Washington máris tiltakozott (lásd június 30-i számunk 2. oldalát) a tagállamok egy része azonban ke­vesli. Franciaország és Belgium pél­dául 10 százalékos áremelést akar el­érni a tejtermékek és a marhahús számára. A miniszterek a július 19-i ülésre halasztották a döntést. Az előírások értelmében legkésőbb augusztus 1-ig kell jóváhagyniuk a jövő évi árszin­tet, de Érti nyugatnémet földművelés­­ügyi miniszter az ülés után megje­gyezte: kételkedik abban, hogy a ha­táridőt sikerül betartani. Rendeződik a francia—algériai olajkonfliktus Úgy tűnik, lassan rendeződik a fran­cia—algériai olajvita. A CFPA francia vállalat megegyezett a Sonatrach algé­riai állami olajérdekeltséggel. (A meg­állapodás egyes, előzetesen kiszivárgott részleteire a VILÁGGAZDASÁG is utalt június 25-i számában.) Politikai körökben úgy tartják, hogy az egyezmény nagy jelentőségű lehet az utóbbi időben megromlott algériai— francia kapcsolatok szempontjából. Az AFP jelentése szerint a megállapodás tíz évre szól. Záradékait kölcsönös megegyezéssel öt év múlva módosítani lehet. A CFPA ismét megkezdi műkö­dését Algériában és elfogadja az álla­mosításért felajánlott kártérítést. Meg­állapodtak abban is, hogy az algériai nyersolajat a francia vállalat önkölt­ségi áron kapja. Ezért cserébe beruhá­zásokat finanszíroz majd, amelyek nagyságát a vállalat által átvett nyers­olaj mennyisége határozza majd meg. A CFPA algériai olaj érdekeltségeinek 49 százalékát tartja meg. Az olajkonfliktusban érdekelt másik nagy vállalattal, az állami érdekeltségű ELF-ERAP-pal, a tárgyalások július 12-én folytatódnak. (Reuter, DPA, AFP) SZABADKERESKEDELMI ÖVEZET TERVEI NYU­GAT-EURÓPÁBAN Ausztria arra számít, hogy 1973-ban megkezdődhet az ország integrációja a Közös Piacba — mondotta dr. Gredler, bonni osztrák nagykövet. Az integ­ráció, a nagykövet szerint, nem lesz teljes jogú tagság, hanem „minimális megoldás”. Ennek „szabadkereskedelmi jellegűnek” kellene lennie, mivel csak ez lenne összegyeztethető Ausztria GATT-tagságával. Dr. Gredler kifejezte meggyőződését, hogy Ausztria és a Közös Piac szabad­kereskedelmi övezet jellegű kapcsola­tai megfelelnének az osztrák állam­­szerződésben rögzített semlegességnek. Ennek betartását alkalomadtán a há­gai bíróság is megvizsgálhatja. Dahrendorf, a brüsszeli bizottság tagja síkraszállt egy „nagy európai sza­badkereskedelmi övezet” létesítéséért. A szabadkereskedelmi övezetbe bele­tartoznának a semleges EFTA-országok is. Szerinte a Közös Piac jövője az ezekhez az országokhoz fűződő viszo­nyától függ. Nagy-Britannia már biztosra vehető közös piaci tagsága után most a fő probléma az, hogy az EGK milyen kapcsolatokat épít ki az EFTA-orszá­­gokkal. „Eléggé erősek vagyunk ahhoz, hogy ezeknek az országoknak szabad­kereskedelmi övezet létesítését ajánl­juk” — mondotta Dahrendorf. Az EFTA-országok között név szerint megemlítette Svédországot, Svájcot, Finnországot és Ausztriát. Hozzáfűzte, hogy az EGK politikailag ugyan zárt közösség, de a kereskedelemben nyitva áll Európa és az egész világ számára. (DPA) iTl1 JD1 -7/MA- 11 NAPRÓL NAPRA ♦ A KÖZÖS PIACON BELÜL ÉS KÖRÜLÖTTE felélénkültek a tárgyalá­sok. Ezúttal három írásunk foglalkozik ezzel a témakörrel. A valuta­­válság megoldását, az EGK elakadt valutapolitikai együttműködésének helyreállítását szeretnék elérni a pénzügyminiszterek, akiknek brüsszeli tanácskozásain elsősorban a nyugat-európai valutaárfolyamok rugal­masabb ingadozásának lehetőségéről van szó. Az EFTA tagjainak, kü­lönösen Ausztriának a nyugat-európai integrációval kapcsolatos prob­lémáira utal egy rövid tudósításunk, a második oldalon pedig Dánia, Írország és Norvégia csatlakozási tárgyalásairól, s az ott felmerülő halászati problémáról számolunk be. ♦ A NEMZETKÖZI BERUHÁZÁSI BANK ELVILEG HOZZÁJÁRULT ahhoz, hogy az IKARUS és a MÁV fejlesztési hitelt kapjon — mondotta dr. László Andor államtitkár, aki Magyarországot képviselte Moszkvá­ban a bank tanácsának harmadik ülésén. Elmondotta, első ízben tűzték közvetlenül a banktevékenységet érintő kérdéseket a napirendre. En­nek keretében hagyták jóvá az említett két magyar hitelkérelmet, valamint három lengyel hiteligényt. ♦ AZ ENERGIAÉRTÉKESÍTÉS EREDMÉNYEIRŐL tanácskozik Buka­restben a VIII. energetikai világkonferencia. Megvitatják a korszerű energetika fejlődésének jellegzetes irányait és az energiastruktúra változásának kilátásait. ♦ A SZABOLCSI ALMA EXPORTJÁNAK FOKOZÁSÁT szállítási és tá­rolási problémák akadályozzák. A gondokat közgazdász szimpozion is megvitatta. Rámutattak, meg kell gyorsítani a vasúti szállítást és fej­leszteni kell a közúti szállítási lehetőségeket is. Nagy gond a hűtő­tárolók kapacitás-kihasználatlansága is, mivel a tárolt készletek hite­lezését csak szűkített önköltségen teszik lehetővé a vonatkozó rendel­kezések. ♦ AZ EGYIPTOMI KÖLTSÉGVETÉS a védelmi kiadások mellett nagy összeget irányoz elő az infrastruktúra és az ipar, azon belül is főként a nehézipar fejlesztésére. A költségvetést ismertető cikk a Világsajtóból című rovatunkban méltatja az egyiptomi gazdaság fejlődését, különö­sen az ipari export növekedését. Ennek ellenére probléma az infláció és a kölcsönök visszafizetése. ♦ A KUKORICA A MEGSZOKOTT OLAJOSMAGVAK VERSENY­TÁRSA lehet — mondotta az Unilever tröszt egyik vezetője. Előadásá­ban, amelyet, lapunk negyedik oldalán ismertetünk, megállapítja, hogy a mostani világpiaci árak mellett legérdemesebb napraforgót termelni, de kikísérleteztek magas olajtartalmú kukoricafajtákat is. JÁRMŰÉRTÉKESÍTÉS A KÖZEL-KELETEN Több mint tíz éve exportál a MOGÜRT autóbuszokat és különféle jár­műveket Közel-Keletre. Egyik legjelentősebb piacuk Egyiptom, ahova a jövő évben 3,5 millió dollárért 150 csuklós autóbuszt szállítanak. Egyiptom mellé felsorakozik Kuvait, Marokkó és Tunézia is. A magyar autóbuszok legjelentősebb közel-keleti piaca Egyiptom. Másfél év­tizeddel ezelőtt kötött első ízben szer­ződést a MOGÜRT autóbuszok, teher­gépkocsik és speciális járművek ma­gyar exportjára. Az Ikarus 66 és 31 tí­pusú autóbuszok 1956 óta, a csuklós autóbuszok 1968 óta közkedvelt jármű­vek Egyiptomban. Az egyiptomi jármű­­szállításokból eredő forgalom újabban az évi 3—4 millió dollárt is eléri. Az export zöme, mintegy 80 százaléka autóbuszok, 20 százaléka pedig teher­gépkocsik és dömperek eladásából adó­dik. A magyar autóbuszok több olyan ten­dert nyertek, amelyeken vezető japán, nyugatnémet és spanyol cégek is részt vettek. Ezek eredményeképpen lett Ma­gyarország 1968 óta Egyiptom legna­gyobb autóbuszszállítója. Az exportált autóbuszokat a helyi körülményeknek megfelelően megerősítve, trópusi kivi­telben, a szokásosnál nagyobb vízhűtő­vel és erősebb szellőzőberendezésekkel látják el. Az 1968-ban exportált 150 csuklós autóbusz kiválóan bevált, Egyiptom ezért 1972. évi szállításra 3,5 millió dol­lár ellenében újabb 150 csuklós buszt rendelt a MOGÜRT-től. Ezek mellett 1970-ben 80 darab, 1971-ben pedig 60 darab Ikarus 556-os, 100 személyes autóbuszt is szállítottak Egyiptomnak, amelyek összértéke meghaladja a 2 millió dollárt. Egyiptom nemcsak fontos bázispiac, de jelentős referenciapiac is a magyar járművek számára az arab világban. Az ott szerzett tapasztalatok és infor­mációk tették lehetővé nagyobb számú autóbusz eladását több más közel­­keleti piacon, így Irakban és Tuné­ziában is. Irak részére első ízben 1958-ban szállított Ikarus autóbuszo­kat a MOGÜRT, 1970-ben 150 dara­bos Ikarus 556-os és 50 darab csuklós autóbusz szállítására kapott a vállalat megbízást. A mintegy 3 millió dollár értékű járművek szállítását áprilisban kezdték meg és az év végéig folya­matosan befejezik. Tunézia 1969 óta vásárol magyar autóbuszokat (eddig közel 100 darabot) és már újabb vásár­lásokról tárgyalnak. 1967 óta Kuwait is bővítette a vá­sárlók körét. Első ízben 180 darab Ikarus 66-ost rendelt. Az iskolásgye­rekek szállítására beállított járművek beváltották a reményeket. A kuwaiti piacon más járművek, így tehergép­kocsik eladására is lehetőség nyílt. A legközelebbi eladásokkal foglalkozó tárgyalások már elkezdődtek. A marokkói állami turisztikai vál­lalat igazgatója, aki júniusban járt Magyarországon, az IKARUS gyárban tett látogatása után kijelentette, le­hetőségeket lát arra, hogy luxus ki­vitelű turista-autóbuszokat is vegye­nek. F. I.. A Nemzetközi Beruházási Bank elvi döntése a az Ikarusnak és a MÁV-nak nyújtható hitelről Dr. László Andor nyilatkozata Dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki hazánk képviseletében soros elnökként részt vett a Nemzetközi Beruházási Bank tanácsának harmadik ülésén, szerdán hazautazott Moszkvából. El­utazása előtt nyilatkozott az MTI moszkvai tudósítójának. Elmondotta, hogy a Nemzetközi Beruházási Bank tanácsának mostani ülése az alapító, illetve szervezeti kér­désekkel foglalkozó előző két tanács­kozást követően első ízben tűzött napi­rendre közvetlenül banktevékenységet érintő kérdéseket. Különösen jelentős, hogy alig fél évvel a bank alapítása után, a pénzintézet vezető testülete megszavazta azoknak a létesítmé­nyeknek a listáját, amelyek számára elvileg hozzájárul a hitelnyújtáshoz. Ez azt jelenti, hogy az elvi hozzájá­rulás alapján a bank ügy­vezetősége a közeljövőben dönt a konkrét hitel­­nyújtásokról. Az említett listára két magyar és három lengyel hitelkérelmet vettek fel. Ennek megfelelően az ügyvezető­ség hitelt szavazhat meg az Ikarus és a MÁV számára egyrészt az autó­­buszgyártás fejlesztéséhez, másrészt a Szob és Lökösháza közötti vasútvo­nal villamosításához. Mindkét esetben olyan létesítményekről van szó, ame­lyek részei a szocialista országok nemzetközi munkamegosztásának. Az ülésen — fűzte hozzá dr. László Andor , a résztvevő nemzetközi bank­­elnökök megtárgyalták az 1972. évi tőkebefizetések, a nemzetközi kapcsola­tok, valamint a nemzetközi pénzügyi műveletek kérdéseit is. A tanács meg­bízta az ügyvezetőséget, hogy tegyen javaslatot a Nemzetközi Beruházási Bank és a Nemzetközi Gazdasági Együttműködés Bankja Moszkvában felépítendő székházának tervezetére. A Magyar Nemzeti Bank elnöke el­mondta még: a most zárult tanácsülés megerősítette, hogy a Nemzetközi Be­ruházási Bank egész tevékenysége je­lentős új szakaszt nyitott a KGST- országok pénzügyi kapcsolataiban. Ez olyan kiindulópont, amely több meg­oldandó új kérdés­t vet fel, s az eddigi­nél szélesebb körű együttműködést igényel a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás elve alapján. Végül, mint az ülés soros elnöke, dr. László Andor pozitívan értékelte a ta­nácskozást, amelyet a jó előkészítés, s a lényeges kérdésekben megfelelő harmónia jellemzett. Növekednek a japán valutatartalékok A japán pénzügyminisztérium be­jelentése szerint júniusban 683 millió dollárral növekedtek a valutatartalé­kok és elérték a 7 milliárd 599 millió dollárt. A valutatartalékok ilyen nagy­mérvű növekedése a gyors export­expanziónak és az import viszonylag lassú emelkedésének tudható be. Fel­szöktek a külföldiek részvényvásár­lásai is Japánban. Bankkörök vélemé­nye szerint a valutatartalékok növe­kedése a jövő hónapokban is foly­tatódik. (Reuter)

Next