Világgazdaság, 1971. július (3. évfolyam, 126/621-148/643. szám)
1971-07-09 / 132. (627.) szám
kelet—nyugati kereskedelem• ipari együttműködés a szocialista és tőkésországok között Az elmúlt hónapokban, a korábbi időszakhoz hasonlóan ismét a jugoszláv vállalatok kötötték a legtöbb együttműködési szerződést a fejlett tőkésországok cégeivel. Számos szerződés jött létre eddigi legjelentősebb kooperációs partnerük, az NSZK vállalataival. Május 27-én írták alá a két ország eddigi legjelentősebb megállapodását. A nyugatnémet Thyssen konszern 111 millió dollárral vesz részt a jugoszláviai Smederovóban tervezett vasmű építésében. Ebből 40 millió dollárt pénzügyi hitel formájában bocsát Jugoszlávia rendelkezésére, a fennmaradó összeg pedig a szükséges berendezések vásárlására szolgál. A Fap-Famos tehergépkocsigyár modernizálására és kapacitásának bővítésére egy jugoszláv bankkonzorcium 650 millió dinárt bocsát a cég rendelkezésére. A beruházásokat a Daimler- Benz-cel közösen végzik, s ez utóbbi 34 millió nyugatnémet márkával járul hozzá az üzem termelésének közös fejlesztéséhez. A kooperációs tervek szerint 1975-ig a Fap-Famos 10 ezer teherautót, 12 ezer motort és 15 ezer hajtóművet fog előállítani. A nyugatnémet Agrima cég és a jugoszláv Knjazevac vállalat a minitraktorok gyártásában kíván kooperálni. A Knajzevac a jövő év közepén kezdi el a termelést, s a tervek szerint évente 12 ezer 5—12 lóerős traktort és 120 ezer darab különböző alkatrészt állít majd elő. A nyugatnémet Durselen-Weber és a jugoszláv Alhos konfekcióüzem között létrejött megállapodás ötéves műszaki és kereskedelmi együttműködést irányoz elő. A partnerek termelési tervet dolgoztak ki a következő szezonra. A nyugatnémet cég a szerződés értelmében elküldi azon termékek mintakollekcióját, amelyek a nyugat-európai piacon érdeklődésre tarthatnak számot, s az Alhos elkezdheti ezen cikkek gyártását. A nyugatnémet cég nyersanyag- és berendezésszállításokkal is részt vesz az együttműködésben. A szerződő felek megállapodtak továbbá, hogy közös erőfeszítéseket tesznek a termelés optimális fejlesztésére, s állandó minőségi ellenőrzést valósítanak meg. Együttműködést valósítottak meg az élelmiszeripar területén is. A jugoszláv Jugoriba és Mirna vállalatok, valamint a nyugatnémet Flamingo-Fisch között létrejött szerződés értelmében Rovinjiban egy halfeldolgozó üzemet építenek. A halkészítményeket és konzerveket egyrészt Jugoszláviában, másrészt harmadik piacokon értékesítik. A kereskedelmi kapcsolatok bővítése a fő feladata a közelmúltban alakult vegyes társaságnak. Az Agrovojdina és a már évek óta Jugoszláviában tevékenykedő Heinrich R. W. Richter által létrehozott társaság a mezőgazdasági termelés forgalmát kívánja elősegíteni. A 100 ezer márkás alaptőkét a felek egyenlő arányban használhatják fel. A júniusban 11 nyugatnémet és 15 jugoszláv cég által létrehozott vegyes társaság elsődleges célja a kooperáció előmozdítása a két ország vállalatai között. A textilipar területén nemcsak az NSZK-val, hanem más tőkésországokkal is kibővítik az együttműködést. A titográdi pamutkombinát és az Interexport, valamint az amerikai DHJ (Dubin Haskell-Jacobson) tízéves együttműködési megállapodást írt alá, amelynek értelmében a jugoszláv cég készruhákhoz tapadó bélést fog gyártani, s ehhez az amerikai cég műszaki segítséget nyújt. Ez évben a termelés 1,5 millió méter lesz, két év múlva azonban már 20 millió méterre növelik. A termékek jelentős részét az Interexport külföldön értékesíti. A jugoszláv Combitex és az olasz Cantoni hosszú lejáratú kereskedelmi és műszaki együttműködési megállapodása is a textilipar további fejlesztéséhez járul hozzá. Az egyezmény keretében konfekcióüzemeket építenek Bihacban, s ez évben 2 milliárd líra értékű (160 ezer dollár) árucserét bonyolítanak le. A kölcsönös szállítások növekedését segíti elő a jugoszláv Gorenje-Sever és az amerikai—olasz Jacuzzi között létrejött szerződés. A jugoszláv cég ZK 200 típusú villanymotorokat szállít, a partnercég pedig generátor-alkatrészeket, amelyeket Jugoszláviában szerelnek össze és tőkés piacokon értékesítenek. A francia—jugoszláv ipari kooperáció eddigi eredményeivel egyik fél sincs teljesen megelégedve. Az ipari kooperáció csak az utóbbi időben bővült jelentősebben, a közös beruházásokat és a harmadik piacon való együttműködést illetően pedig még csak a kezdeteknél tartanak. Éppen ezért a jövőben fokozott erőfeszítéseket kívánnak tenni a gazdasági kapcsolatok elmélyítésére. Két jugoszláv cég a francia autóiparral bővíti az együttműködést. A Litostroj a Renault-val, a Tomos pedig a Citroennel fűzi szorosabbra kapcsolatait. Még ebben az évben elkezdi a termelést a jugoszláv OHIS üzeme, amelyben a francia Pechiney cég licence alapján fognak PVC-port és műanyagokat előállítani. Kapacitása 20 ezer tonna PVC por lesz évente. A gyártásnál a legmodernebb eljárást használják fel a PVC polimerizálásához. A két cég kilenc évre szóló műszaki és kereskedelmi együttműködést is kötött. A 15 millió dolláros beruházás 90 százalékát a jugoszláv, 10 százalékát pedig a francia cég fedezte. A szerződés értelmében a francia cég a szerződés lejártakor reinvesztálhatja tőkéjét. A Pechiney vállalta, hogy a termelés 50 százalékát értékesíti, és gondoskodik nyersanyagok importjáról. A két cég tervbe vette, hogy együttműködést valósítanak meg a PVC szemcse gyártásában is. Sikeresnek mondható francia—jugoszláv együttműködés valósult meg például Zambiában, ahol közösen építenek egy völgyzárógátat. Algériában pedig papírgyárat létesítenek. Ez utóbbi szerződést nemrégiben írta alá a MINEL és az ENSA. A munka értéke 1,4 millió dollár. A két ország további megbízások elnyerésére törekszik más országokban is, például Líbiában és Marokkóban. A közelmúltban több megbízást kaptak jugoszláv vállalatok külföldi cégektől építkezések kivitelezésére. Egy jugoszláv gyógyszergyár például 500 ezer font értékű üzemet épít az északírországi Antrimban. Ez az első alkalom, hogy szocialista ország létesít üzemet Írországban. A Mavrovo építőipari vállalat több ipari objektum építését is vállalta az NSZK-ban, összesen 1,5 millió nyugatnémet márka értékben. A jugoszláv Zagrap és a nyugatnémet Wilhelm Momberg cég között létrejött szerződés értelmében a jugoszláv vállalat 8 millió dinár (640 ezer dollár) értékben végez építési munkákat Kasselben. A két cég tervbe vette egy közös vállalat létesítését is. Újabb és újabb kooperációk létrehozására törekszenek a lengyel vállalatok is. Május 29-én írt alá a lengyel BE FAMA textilgépgyár és a belga Atelier Fernand Goreaux egy hosszú lejáratú együttműködési szerződést a textilgépgyártás területén. Belgiumban elkezdik egy új típusú gyapjúfeldolgozó gép gyártását, amelyhez a lengyel fél adja a műszaki dokumentációt, és szállítja az alkatrészek 70 százalékát. A belga partner gondoskodik a gépek exportjáról a tőkés piacon. A kooperációból Lengyelországnak jelentős devizabevétele származik. A tervek szerint a termelés első évében a kooperáció 500 ezer dollárt, a harmadikban pedig már 3 millió dollárt hoz Lengyelországnak. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak a harmadik piacon való együttműködés bővítésére is. Egy nemrégiben a lengyel Polimex, a francia Krebs és a török Soda Sanayn As között aláírt szerződés alapján lengyel—francia kooperációban szódagyárat építenek Törökországban, évi 150 ezer tonna kapacitással. A francia—lengyel közös szállítások értéke 16 millió dollár, amelyből 9 millió dollárt a lengyel szállítások és szolgátatások tesznek ki. A Data-Loop és az MB Metals kereskedelmi együttműködési megállapodást írt alá Lengyelországgal. A szerződés értelmében az új lengyel K 202 típusú miniszámítógépet, amelyet a varsói MERA cég a Data-Loop licence alapján állít elő, a Data-Loop a szocialista országokban az MB Metals pedig a tőkés piacon értékesíti. Az MB Metals együttműködött a gyártásban és bizonyos mértékig a finanszírozásban is. Lengyelország és Franciaország az információfeldolgozás gépesítése területén kíván szorosabb együttműködést megvalósítani. A nemrégiben aláírt együttműködési jegyzőkönyv előirányozza elektronikus adatfeldolgozó gépek kölcsönös szállítását, valamint a A SZOCIALISTA ORSZÁGOK JELENTŐSEBB VÁSÁRLÁSAI TÖKÉSORSZÁGOKBAN Az elmúlt három hónapban is a Szovjetunió adta a legtöbb megrendelést a tőkés vállalatoknak, bár az aláírt szerződések értelmében a volumenben — néhány kivételtől eltekintve — elmaradnak a korábbiaktól. Az elmúlt hónapok legjelentősebb üzleti eseményei közé sorolhatjuk a Szovjetunió nagy kanadai búzavásárlását. Mint ismeretes a Szovjetunió 130 millió bushel búzát vásárolt Kanadától 235 millió dollár értékben. A szállítások már júniusban elkezdődnek és még 1972-ben is folytatódnak. Jelentős előrehaladásként értékelhető a szovjet—amerikai kereskedelem további fejlődése szempontjából, hogy az USA kereskedelmi minisztériuma 85 millió dollár értékű amerikai járműipari szerszámgépnek a Szovjetunióba való exportjára megadta a kiviteli engedélyt. Az USA-nak ez a lépése már csak azért is figyelemre méltó, mivel a jóváhagyott kiviteli engedélyek értéke több, mint a tavalyi export kétharmada. Másik jelentős esemény a szovjet— amerikai kereskedelmi kapcsolatban az amerikai Mack Trucks vállalat és a Szovjetunió közötti előzetes megállapodás a Mack részvételéről a Káma menti teherautógyár építésében. Az aláírt szerződés szerint az amerikai vállalat 700 millió dollár értékben gépeket és technológiai leírást ad el. A szerződés teljesítéséhez azonban még az amerikai kormány jóváhagyása is szükséges, közös szakemberképzést, és a műszakitudományos együttműködést. Bulgária és Japán szintén az adatfeldolgozás területén valósít meg együttműködést. A japán Fudjitsu Ltd. két FACOM 230—235 típusú közepes teljesítményű számítógépet adott el Bulgáriának, melyeket a mezőgazdasági termékek raktárkészletének ellenőrzésére fogják felhasználni. A két számítógép ára a perifériális készülékekkel együtt 5,5 millió dollár. A bolgár és japán szakemberek által közösen kidolgozott programot 1973- ban indítják be. A Bulgarplod Export és a nyugatnémet Hans Hagebauer közötti tárgyalások egy közös értékesítési társaság létrehozásáról már a végső stádiumban vannak. A tervek szerint a hamburgi cég Petrovában egy teljesen klímatizált csomagoló üzemet épít, itt végzik majd a friss termékek előszortírozását. Ugyanakkor a Bulgarplod Export a hamburgi szabadkikötőben egy hűtőberendezéssel ellátott tranzitraktárt létesít, amely csomópont lesz az Angliába és a skandináv országokba irányuló szállításoknál. Egyre több román vállalat él az új külkereskedelmi törvény adta lehetőséggel. Washingtonban komoly tárgyalásokat folytattak román—amerikai közös vállalkozások létrehozásáról a kőolajiparban. A román Terra külkereskedelmi vállalat és az amerikai Robert B. Anderson már alá is írt egy szerződést, Romanda névvel vegyes társaság alapításáról. A Robert B. Anderson vezette konzorcium a Közel- Keleten működő amerikai olajkonszernek által termelt olajat feldolgozás céljából Romániába szállítja, s részben finanszírozni fogja a finomítók építését is. A Royal Dutch Shell csoport egyik tagja, az angol Shell hosszú lejáratú együttműködési egyezményt kötött Romániával az olaj és a petrolkémiai ipar területén. Jól értesült körök szerint a Shell Románia rendelkezésére bocsátja széles körű elosztási hálózatát a közös termelésből származó olajtermékek értékesítésére. A szerződő felek tervbe vették egy közös petrolkémiai társaság létrehozását 50—50 százalékos részesedéssel. Románia és az NSZK a jövőben fokozott figyelmet fordít a fejlődő országokban való együttműködés fejlesztésére. Most készítik elő egy konzultációs társaság, a Rodeco létrehozását. A Szovjetunió és Franciaország gazdasági együttműködésében fontos lépést jelent a szovjet külkereskedelmi miniszter, Patolicsev párizsi látogatása alkalmából született határozat. Tervet dolgoztak ki, melynek alapján Le Havre-ban közösen olajfinomítót építenek Franciaország által vásárolt szovjet olaj feldolgozására. A megállapodás jelentőségét növeli, hogy ez lesz az első termelési együttműködés a Szovjetunió és tőkésország között. A finomító kapacitása évi 8 millió tonna lesz. A termelésben a két ország 50— 50 százalékban részesedik és az előállított mennyiséget saját belátása szerint értékesíti. Széles körű együttműködést irányoz elő a nemrégiben Moszkvában, a szovjet vegyipari minisztérium és az österreichische Stickstoffwerke között aláírt jegyzőkönyv. Osztrák és szovjet mérnökök új technológiát fognak kidolgozni polietilén gyártására, együttműködést valósítanak meg továbbá új műtrágyák és növényvédőszerek kifejlesztésében és gyártásában, és tervbe vették a polietilén-előállító berendezések közös gyártását is. Több tőkés cégnek adott megrendelést a Szovjetunió komplett üzemek szállítására. A japán Nippon Art Paper Manufacturing Co. 2,5 millió dollár értékben komplett csomagolópapírelőállító üzemet szállít a Masinoimport rendelésére. A gyár évi kapacitása 10 ezer tonna acéltermék csomagolásához szükséges papír lesz. Egy svájci cég öt darab komplett takarmányüzem szállítására írt alá szerződést a Technopromimporttal. Az öt üzem összértéke 6 millió dollár, s óránkénti teljesítményük egyenként 15 tonna. A Metallurgimport több mint 5 millió dollár értékben 23 elektromos indukciós kemencét vásárolt a svéd ASEA konszerntől. A kemencék egy részét a gorkiji, másik részét pedig a moszkvai Lihacsov autógyárban helyezik majd üzembe. A Szovjetunió az elmúlt hónapokban is több nyugati cégtől rendelt szállító és anyagmozgató gépeket. Az angol Hawker Siddley Dynamics Engineering hat darab Versatran 500 P típusú anyagmozgató berendezést szállít a Togliatti gépkocsigyárnak, a Masinoimport pedig 50—50 papírrakodó berendezést rendelt a japán Sumitomo és a finn Valmet Oy cégektől. Ugyanez a szovjet cég első ízben adott megbízást a svéd A. Bygg-Och Transporteconomy cégnek 70 darab, hidraulikus emelővel felszerelt targonca szállítására. A nyugatnémet Liebherr 5 darab toronydarut, a japán Sumitomo pedig 75 darab hidraulikus vezérlésű (Folytatás a 2. oldalon) A szocialista és tőkésországok közötti árucsere-forgalom hírei A KOOPERÁCIÓ A SZOCIALISTA ORSZÁGOK SZEMÉLYGÉPKOCSI-IPARÁBAN A szocialista országok gépiparának gyors ütemű fejlesztése a gépkocsiipar dinamikus fejlődését is maga után vonta. A háború előtt személygépkocsit csak a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Németországban gyártottak, ma már azonban Magyarország kivételével minden kelet-európai szocialista országnak van személygép-A szocialista országok a személygépkocsi-termelés jelentős részét exportálják, 1968-ban a Szovjetunió az össztermelés 29,4 százalékát, Csehszlovákia 48,2, az NDK pedig 39,1 százalékát kül A szocialista országok személygépkocsi-gyártásának fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárult a széles körű nemzetközi munkamegosztás. Az egymás közötti együttműködés fejlesztésével párhuzamosan bővítették a kooperációt a nyugati országokkal is. A szocialista és a tőkés országok közötti gazdasági együttműködés egyik legeredményesebb területe éppen a gépkocsigyártás. Csehszlovákia és az NDK kivételével valamennyi kelet-európai szocialista, ország jelentős együttműködést valósított meg nyugati cégekkel. Jugoszláviában és Romániában például csak nyugati licenc alapján szerelnek össze illetve gyártanak személygépkocsit. A Szovjetunió és Lengyelország a már meglevő hazai személygépkocsigyártást bővítette a nyugati országokkal kialakított kooperáció keretében. A nyugat-európai országok vállalatai közül különösen az olasz Fiat és a francia Renault hozott létre széles körű együttműködést szocialista autóipari vállalatokkal. A szocialista országok között a személygépkocsi-termelést illetően a Szovjetunió áll az első helyen, és itt jött létre a legnagyobb arányú kooperáció nyugati cégekkel. A Szovjetunió autóiparában eddig — a hazai követelményeknek megfelelően — a tehergépkocsik gyártására helyezték a hangsúlyt. A helyzet most megváltozik, a személygépkocsik termelése nemcsak mennyiségileg nő, de új típusokkal is bővül. Ezek között kell említeni az új Zaporozsjecet, a 412-es Moszkvicsot, az új Volgát, valamint a Lihacsov autógyárban készülő ZIL—114 típusjelzésű hétüléses személygépkocsit. Az elmúlt ötéves terv időszakában a szovjet autóipar több mint 100 új gyárral és 28 nagyvállalattal gazdagodott. Emellett a meglevő üzemek fejlesztésére és modernizálására is nagy gondot fordítottak. Az autóipar fejlesztésében nyugati vállalat is részt vett, a francia állami Renault gyár, amellyel a Szovjetunió 1965-ben szerződést írt alá 80 millió dollár értékű áruhitelről. Ennek keretében a Moszkvics gyár felújításához és a termelési folyamatok nagy részének automatizálásához gépeket, berendezéseket és műszaki dokumentációt szállított a francia fél. A hitelt 5,5 százalékos kamattal 7 évre nyújtotta. 1970 végén újabb tárgyalások kezdődtek egy 70 millió frank értékű szerződésről, amelynek keretében a Renault Művek új szovjet autógyárak építésében és a meglevők modernizálásában vesz részt. 1966 augusztusában az olasz Fiat céggel szerződést írtak alá gépkocsigyár építésére Togliattigrádban, ahol Fiat-licenc alapján állítanak elő személygépkocsikat. kocsi-ipara, és évről évre növelik termelésüket. A gyors fejlődést jól szemlélteti, hogy 1950 és 1968 között a személygépkocsi-gyártás a Szovjetunóban 4,5-szörösére, az NDK-ban 15-szörösére, Csehszlovákiában 5-szörösére, Lengyelországban 10-szeresére nőtt. Becslések szerint a KGST országokban jelenleg 4,5 millió személygépkocsi van forgalomban, földön értékesítette. Az export 1960 és 1968 között a Szovjetunióban 2,5-szörösére, az NDK-ban 4-szeresére, Csehszlovákiában és Lengyelországban 2- szeresére nőtt. Az építés 1967-ben indult meg, 1970- ben a munkák értéke 327 millió rubelre emelkedett, és a tervek szerint a befejezéshez még 175 millió rubelre van szükség. A gyárhoz a gépek és berendezések egy részét az olasz cég szállította, ezenkívül műszaki segítséget is nyújtott. Szovjet üzemek, valamint kooperációs alapon bolgár, lengyel, magyar és jugoszláv vállalatok is szállítottak különböző gépeket. A rendszeres termelés ez év áprilisában indult meg a togliattigrádi gépkocsigyárban, s a Fiat—124 alapján gyártott Zsiguli azóta már ismertté vált. Az eredeti változat, a Fiat—124,1966- ban elnyerte „Az év autója” címet. A Zsiguli gyártásában sikeres kooperáció alakult ki Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és a togliattigrádi gyár között. Az üzem első egysége napi 450 darabos kapacitással kezdte meg a termelést. Az év végéig 160 000 gépkocsi hagyja el az üzemet, 1972-ben 320 000, az építés teljes befejezése után, 1974- től kezdve pedig évente 660 000. Befejezése után a togliatti autógyár Európa legnagyobb kapacitású személygépkocsigyára tesz. A termelés jelentős részét exportra szánják, s erre a szerződés lehetőséget nyújt. A licencszerződésben a Fiat cég kötelezte magát arra, hogy leállítja exportját a szocialista országokba. A szovjet fél nem írt alá semmiféle tiltó vagy korlátozó nyilatkozatot a reexportról, és az árakról sem született megállapodás. Az idén a szocialista országokkal folytatott kooperáció keretében már 40 000 Zsigulit szállítottak. Csehszlovákia a következő öt évben 120 ezret kíván vásárolni (ezenkívül 70 000 Moszkvicsot, 18 500 Volgát). Tárgyalások folynak az NDK-beli DIA Transportmaschinen Export-Import vállalattal is 15 000 Zsiguli ez évi szállításáról. A szovjet—belga Scaldia-Volga vegyes vállalat képviselői júniusban érkeztek Moszkvába, hogy tárgyaljanak Zsigulik vásárlásáról. Ez a vállalat foglalkozik a Benelux államokban a Volga, Moszkvics és Zaporozsjec típusú gépkocsik forgalmazásával. Termelési együttműködés is megvalósult a két fél között: a Szovjetunióból szállított Volga és Moszkvics alkatrészeket belga üzemekben szerelik össze, és Nyugat-Európában értékesítik Scaldia-Volga, illetve Moszkvics márkajelzéssel. A társaság tőkéjéből 70 millió belga frank szovjet tulajdon, 50 millió pedig belga részesedés. Norvégiában is működik egy értéékesítési vegyes vállalat, a Konela (Folytatás a 3. oldalon) A KELET-EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOK SZEMÉLYGÉPKOCSI-TERMELÉSÉNEK ALAKULÁSA 1000 db 1965 1966 1967 1968 1969 1970 Bulgária Csehszlovákia 11,76 97,76 1,73 111,73 3,93 135,53 7,16 133,36 147,80 NDK 107,96 106,44 111,48 114,60 170,96• 3,64 4,56 5,61 7,63 19,14• Lengyelország 76,40 39,16 77,60 40,44 50,16 61,93 301,60 330,40 353,00 380,80 794,00 344,00 Jugoszlávia 33,36 31,80 35,64 43,97 51,36 67,57 A SZOCIALISTA ORSZÁGOK SZEMÉLYGÉPKOCSI-KÜLKERESKEDELMÉNEK ALAKULÁSA 1000 db export import 1967 1968 1969 1967 1968 1969 Bulgária Csehszlovákia NDK Lengyelország Románia Szovjetunió Jugoszlávia 55,73 47,40 5,38 7,78** 68,89 0,53 60,53 44,87 7,83 4,46** 83,30 0,79 60,71 40,78 16,07 5,77** 73,83 1,89 30,84 33,47 31,43 16,34 * 17,84 51,81 35,35 35,96 36,86 11,64 13,60 57,44 31,98 49,43 38,33 13,90 6,50 57,00 # mikrobuszokkal együtt ** beleértve terepjárókat is