Világgazdaság, 1971. július (3. évfolyam, 126/621-148/643. szám)

1971-07-09 / 132. (627.) szám

kelet—nyugati kereskedelem• ipari együttműködés a szocialista és tőkésországok között Az elmúlt hónapokban, a korábbi időszakhoz hasonlóan ismét a jugoszláv vállalatok kötötték a legtöbb együtt­működési szerződést a fejlett tőkés­országok cégeivel. Számos szerződés jött létre eddigi legjelentősebb koope­rációs partnerük, az NSZK vállalatai­val. Május 27-én írták alá a két ország eddigi legjelentősebb megállapodását. A nyugatnémet Thyssen konszern 111 millió dollárral vesz részt a jugoszlá­viai Smederovóban tervezett vasmű építésében. Ebből 40 millió dollárt pénzügyi hitel formájában bocsát Jugo­szlávia rendelkezésére, a fennmaradó összeg pedig a szükséges berendezések vásárlására szolgál. A Fap-Famos tehergépkocsigyár mo­dernizálására és kapacitásának bővíté­sére egy jugoszláv bankkonzorcium 650 millió dinárt bocsát a cég rendel­kezésére. A beruházásokat a Daimler- Benz-cel közösen végzik, s ez utóbbi 34 millió nyugatnémet márkával járul hozzá az üzem termelésének közös fej­lesztéséhez. A kooperációs tervek sze­rint 1975-ig a Fap-Famos 10 ezer teher­autót, 12 ezer motort és 15 ezer hajtó­művet fog előállítani. A nyugatnémet Agrima cég és a jugoszláv Knjazevac vállalat a mini­traktorok gyártásában kíván kooperál­ni. A Knajzevac a jövő év közepén kezdi el a termelést, s a tervek szerint éven­te 12 ezer 5—12 lóerős traktort és 120 ezer darab különböző alkatrészt állít majd elő. A nyugatnémet Durselen-W­eber és a jugoszláv Alhos konfekcióüzem között létrejött megállapodás ötéves műszaki és kereskedelmi együttműködést irá­nyoz elő. A partnerek termelési tervet dolgoztak ki a következő szezonra. A nyugatnémet cég a szerződés értelmé­ben elküldi azon termékek mintakol­lekcióját, amelyek a nyugat-európai piacon érdeklődésre tarthatnak számot, s az Alhos elkezdheti ezen cikkek gyár­tását. A nyugatnémet cég nyersanyag- és berendezésszállításokkal is részt vesz az együttműködésben. A szerződő felek megállapodtak továbbá, hogy közös erőfeszítéseket tesznek a termelés opti­mális fejlesztésére, s állandó minőségi ellenőrzést valósítanak meg. Együttműködést valósítottak meg az élelmiszeripar területén is. A jugoszláv Jugoriba és Mirna vállalatok, valamint a nyugatnémet Flamingo-Fisch között létrejött szerződés értelmében Rovin­­jiban egy halfeldolgozó üzemet építe­nek. A halkészítményeket és konzerve­­ket egyrészt Jugoszláviában, másrészt harmadik piacokon értékesítik. A kereskedelmi kapcsolatok bővítése a fő feladata a közelmúltban alakult vegyes társaságnak. Az Agrovojdina és a már évek óta Jugoszláviában tevé­kenykedő Heinrich R. W. Richter által létrehozott társaság a mezőgazdasági termelés forgalmát kívánja elősegíteni. A 100 ezer márkás alaptőkét a felek egyenlő arányban használhatják fel. A júniusban 11 nyugatnémet és 15 jugoszláv cég által létrehozott vegyes társaság elsődleges célja a kooperáció előmozdítása a két ország vállalatai kö­zött. A textilipar területén nemcsak az NSZK-val, hanem más tőkésországok­kal is kibővítik az együttműködést. A titográdi pamutkombinát és az Interexport, valamint az amerikai DHJ (Dubin Haskell-Jacobson) tízéves együttműködési megállapodást írt alá, amelynek értelmében a jugoszláv cég készruhákhoz tapadó bélést fog gyár­tani, s ehhez az amerikai cég műszaki segítséget nyújt. Ez évben a termelés 1,5 millió méter lesz, két év múlva azonban már 20 millió méterre növelik. A termékek jelentős részét az Inter­­export külföldön értékesíti. A jugoszláv Combitex és az olasz Cantoni hosszú lejáratú kereskedelmi és műszaki együttműködési megállapo­dása is a textilipar további fejlesztésé­hez járul hozzá. Az egyezmény kereté­ben konfekcióüzemeket építenek Bihac­­ban, s ez évben 2 milliárd líra értékű (160 ezer dollár) árucserét bonyolíta­nak le. A kölcsönös szállítások növekedését segíti elő a­ jugoszláv Gorenje-Sever és az amerikai—olasz Jacuzzi között létrejött szerződés. A jugoszláv cég ZK 200 típusú villanymotorokat szállít, a partnercég pedig generátor-alkatrésze­ket, amelyeket Jugoszláviában szerel­nek össze és tőkés piacokon értékesí­tenek. A francia—jugoszláv ipari kooperá­ció eddigi eredményeivel egyik fél sincs teljesen megelégedve. Az ipari kooperáció csak az utóbbi időben bő­vült jelentősebben, a közös beruházá­sokat és a harmadik piacon való együttműködést illetően pedig még csak a kezdeteknél tartanak. Éppen ezért a jövőben fokozott erőfeszítése­ket kívánnak tenni a gazdasági kap­csolatok elmélyítésére. Két jugoszláv cég a francia autó­iparral bővíti az együttműködést. A Litostroj a Renault-val, a Tomos pedig a Citroennel fűzi szorosabbra kapcso­latait. Még ebben az évben elkezdi a ter­melést a jugoszláv OHIS üzeme, amely­ben a francia Pechiney cég licence alapján fognak PVC-port és műanya­gokat előállítani. Kapacitása 20 ezer tonna PVC por lesz évente. A gyártás­nál a legmodernebb eljárást használ­ják fel a PVC polimerizálásához. A két cég kilenc évre szóló műszaki és ke­reskedelmi együttműködést is kötött. A 15 millió dolláros beruházás 90 száza­lékát a jugoszláv, 10 százalékát pedig a francia cég fedezte. A szerződés ér­telmében a francia cég a szerződés le­jártakor reinvesztálhatja tőkéjét. A Pechiney vállalta, hogy a termelés 50 százalékát értékesíti, és gondoskodik nyersanyagok importjáról. A két cég tervbe vette, hogy együttműködést va­lósítanak meg a PVC szemcse gyártá­sában is. Sikeresnek mondható francia—jugo­szláv együttműködés valósult meg pél­dául Zambiában, ahol közösen építe­nek egy völgyzárógátat. Algériában pedig papírgyárat létesítenek. Ez utób­bi szerződést nemrégiben írta alá a MINEL és az ENSA. A munka értéke 1,4 millió dollár. A két ország további megbízások elnyerésére törekszik más országokban is, például Líbiában és Marokkóban. A közelmúltban több megbízást kap­tak jugoszláv vállalatok külföldi cé­gektől építkezések kivitelezésére. Egy jugoszláv gyógyszergyár például 500 ezer font értékű üzemet épít az észak­írországi Antrimban. Ez az első al­kalom, hogy szocialista ország létesít üzemet Írországban. A Mavrovo építőipari vállalat több ipari objektum építését is vállalta az NSZK-ban, összesen 1,5 millió nyugat­német márka értékben. A jugoszláv Zagrap és a nyugatné­met Wilhelm Momberg cég között lét­rejött szerződés értelmében a jugo­szláv vállalat 8 millió dinár (640 ezer dollár) értékben végez építési mun­kákat Kasselben. A két cég tervbe vette egy közös vállalat létesítését is. Újabb és újabb kooperációk létre­hozására törekszenek a lengyel válla­latok is. Május 29-én írt alá a lengyel BE FAMA textilgépgyár és a belga Atelier Fernand Goreaux egy hosszú lejáratú együttműködési szerződést a textilgépgyártás területén. Belgiumban elkezdik egy új típusú gyapjúfeldolgozó gép gyártását, amelyhez a lengyel fél adja a műszaki dokumentációt, és szál­lítja az alkatrészek 70 százalékát. A belga partner gondoskodik a gépek ex­portjáról a tőkés piacon. A kooperá­cióból Lengyelországnak jelentős de­vizabevétele származik. A tervek sze­rint a termelés első évében a koope­ráció 500 ezer dollárt, a harmadikban pedig már 3 millió dollárt hoz Len­gyelországnak. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak a harmadik piacon való együttműködés bővítésére is. Egy nemrégiben a len­gyel Polimex, a francia Krebs és a török Soda Sanayn­ As között aláírt szerződés alapján lengyel—francia ko­operációban szódagyárat építenek Tö­rökországban, évi 150 ezer tonna kapa­citással. A francia—lengyel közös szál­lítások értéke 16 millió dollár,­ amely­ből 9 millió dollárt a lengyel szállítá­sok és szolgátatások tesznek ki. A Data-Loop és az MB Metals ke­reskedelmi együttműködési megállapo­dást írt alá Lengyelországgal. A szer­­ződés értelmében az új lengyel K 202 típusú miniszámítógépet, amelyet a varsói MERA cég a Data-Loop licence alapján állít elő, a Data-Loop a szocia­lista országokban az MB Metals pedig a tőkés piacon értékesíti. Az MB Me­­tals együttműködött a gyártásban és bizonyos mértékig a finanszírozásban is. Lengyelország és Franciaország az információfeldolgozás gépesítése terü­letén kíván szorosabb együttműködést megvalósítani. A nemrégiben aláírt együttműködési jegyzőkönyv előirá­nyozza elektronikus adatfeldolgozó gé­pek kölcsönös szállítását, valamint a A SZOCIALISTA ORSZÁGOK JELENTŐSEBB VÁSÁRLÁSAI TÖKÉSORSZÁGOKBAN Az elmúlt három hónapban is a Szovjetunió adta a legtöbb megrende­lést a tőkés vállalatoknak, bár az alá­írt szerződések értelmében a volumen­ben — néhány kivételtől eltekintve — elmaradnak a korábbiaktól. Az elmúlt hónapok legjelentősebb üzleti eseményei közé sorolhatjuk a Szovjetunió nagy kanadai búzavásár­lását. Mint ismeretes a Szovjetunió 130 millió bushel búzát vásárolt Kanadá­tól 235 millió dollár értékben. A szál­lítások már júniusban elkezdődnek és még 1972-ben is folytatódnak. Jelentős előrehaladásként értékel­hető a szovjet—amerikai kereskedelem további fejlődése szempontjából, hogy az USA kereskedelmi minisztériuma 85 millió dollár értékű amerikai jár­műipari szerszámgépnek a Szovjet­unióba való exportjára megadta a ki­viteli engedélyt. Az USA-nak ez a lépése már csak azért is figyelemre méltó, mivel a jóváhagyott kiviteli engedélyek értéke több, mint a tavalyi export kétharmada. Másik jelentős esemény a szovjet— amerikai kereskedelmi kapcsolatban az amerikai Mack Trucks vállalat és a Szovjetunió közötti előzetes megálla­podás a Mack részvételéről a Káma menti teherautógyár építésében. Az aláírt szerződés szerint az amerikai vállalat 700 millió dollár értékben gé­peket és technológiai leírást ad el. A szerződés teljesítéséhez azonban még az amerikai kormány jóváhagyása is szükséges, közös szakemberképzést, és a műszaki­tudományos együttműködést. Bulgária és Japán szintén az adat­­feldolgozás területén valósít meg együttműködést. A japán Fudjitsu Ltd. két FACOM 230—235 típusú közepes teljesítményű számítógépet adott el Bulgáriának, melyeket a mezőgazda­­sági termékek raktárkészletének ellen­őrzésére fogják felhasználni. A két számítógép ára a perifériális készü­lékekkel együtt 5,5 millió dollár. A bolgár és japán szakemberek által közösen kidolgozott programot 1973- ban indítják be. A Bulgarplod Export és a nyugat­német Hans Hagebauer közötti tárgya­lások egy közös értékesítési társaság létrehozásáról már a végső stádium­ban vannak. A tervek szerint a ham­burgi cég Petrovában egy teljesen klímatizált csomagoló üzemet épít, itt végzik majd a friss termékek előszor­­tírozását. Ugyanakkor a Bulgarplod Export a hamburgi szabadkikötőben egy hűtőberendezéssel ellátott tran­zitraktárt létesít, amely csomópont lesz az Angliába és a skandináv országokba irányuló szállításoknál. Egyre több román vállalat él az új külkereskedelmi törvény adta lehető­séggel. Washingtonban komoly tárgya­lásokat folytattak román—amerikai közös vállalkozások létrehozásáról a kőolajiparban. A román Terra külke­reskedelmi vállalat és az amerikai Robert B. Anderson már alá is írt egy szerződést, Romanda névvel vegyes társaság alapításáról. A Robert B. Anderson vezette konzorcium a Közel- Keleten működő amerikai olajkonszer­nek által termelt olajat feldolgozás céljából Romániába szállítja, s rész­ben finanszírozni fogja a finomítók építését is. A Royal Dutch Shell csoport egyik tagja, az angol Shell hosszú lejáratú együttműködési egyezményt kötött Romániával az olaj és a petrolkémiai ipar területén. Jól értesült körök sze­rint a Shell Románia rendelkezésére bocsátja széles körű elosztási hálózatát a közös termelésből származó olajter­mékek értékesítésére. A szerződő felek tervbe vették egy közös petrolkémiai társaság létrehozását 50—50 százalékos részesedéssel. Románia és az NSZK a jövőben fo­kozott figyelmet fordít a fejlődő orszá­gokban való együttműködés fejlesz­tésére. Most készítik elő egy konzul­tációs társaság, a Rodeco létrehozását. A Szovjetunió és Franciaország gaz­dasági együttműködésében fontos lé­pést jelent a szovjet külkereskedelmi miniszter, Patolicsev párizsi látoga­tása alkalmából született határozat. Tervet dolgoztak ki, melynek alapján Le Havre-ban közösen olajfinomítót építenek Franciaország által vásárolt szovjet olaj feldolgozására. A megálla­podás jelentőségét növeli, hogy ez lesz az első termelési együttműködés a Szovjetunió és tőkésország között. A finomító kapacitása évi 8 millió tonna lesz. A termelésben a két ország 50— 50 százalékban részesedik és az elő­állított mennyiséget saját belátása sze­rint értékesíti. Széles körű együttműködést irányoz elő a nemrégiben Moszkvában, a szov­jet vegyipari minisztérium és az öster­reichische Stickstoffwerke között alá­írt jegyzőkönyv­. Osztrák és szovjet mérnökök új technológiát fognak ki­dolgozni polietilén gyártására, együtt­működést valósítanak meg továbbá új műtrágyák és növényvédőszerek kifej­lesztésében és gyártásában, és tervbe vették a polietilén-előállító berende­zések közös gyártását is. Több tőkés cégnek adott megrende­lést a Szovjetunió komplett üzemek szállítására. A japán Nippon Art Paper Manufacturing Co. 2,5 millió dollár értékben komplett csomagolópapír­előállító üzemet szállít a Masinoimport rendelésére. A gyár évi kapacitása 10 ezer tonna acéltermék csomagolásához szükséges papír lesz. Egy svájci cég öt darab komplett takarmányüzem szállítására írt alá szerződést a Technopromimporttal. Az öt üzem összértéke 6 millió dollár, s óránkénti teljesítményük egyenként 15 tonna. A Metallurgimport több mint 5 mil­lió dollár értékben 23 elektromos in­dukciós kemencét vásárolt a svéd ASEA konszerntől. A kem­encék egy részét a gorkiji, másik részét pedig a moszkvai Lihacsov autógyárban helye­zik majd üzembe. A Szovjetunió az elmúlt hónapokban is több nyugati cégtől rendelt szállító és anyagmozgató gépeket. Az angol Hawker Siddley Dynamics Engineering hat darab Versatran 500 P típusú anyagmozgató berendezést szállít a Togliatti gépkocsigyárnak, a Masino­import pedig 50—50 papírrakodó be­rendezést rendelt a japán Sumitomo és a finn Valmet Oy cégektől. Ugyanez a szovjet cég első ízben adott megbí­zást a svéd A. Bygg-Och Transport­economy cégnek 70 darab, hidraulikus emelővel felszerelt targonca szállítá­sára. A nyugatnémet Liebherr 5 da­rab toronydarut, a japán Sumitomo pedig 75 darab hidraulikus vezérlésű (Folytatás a 2. oldalon) A szocialista és tőkésországok közötti árucsere-forgalom hírei A KOOPERÁCIÓ A SZOCIALISTA ORSZÁGOK SZEMÉLYGÉPKOCSI-IPARÁBAN A szocialista országok gépiparának gyors ütemű fejlesztése a gépkocsiipar dinamikus fejlődését is maga után vonta. A háború előtt személygép­kocsit csak a Szovjetunióban, Csehszlo­vákiában és Németországban gyártot­tak, ma már azonban Magyarország kivételével minden kelet-európai szo­cialista országnak van személygép-A szocialista országok a személygép­kocsi-termelés jelentős részét exportál­ják, 1968-ban a Szovjetunió az össz­termelés 29,4 százalékát, Csehszlovákia 48,2, az NDK pedig 39,1 százalékát kül­ A szocialista országok személygép­kocsi-gyártásának fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárult a széles körű nemzetközi munkamegosztás. Az egy­más közötti együttműködés fejlesztésé­vel párhuzamosan bővítették a koope­rációt a nyugati országokkal is. A szo­cialista és a tőkés országok közötti gaz­dasági együttműködés egyik legered­ményesebb területe éppen a gépkocsi­­gyártás. Csehszlovákia és az NDK ki­vételével valamennyi kelet-európai szocialista, ország jelentős együttműkö­dést valósított meg nyugati cégekkel. Jugoszláviában és Romániában például csak nyugati licenc alapján szerelnek össze illetve gyártanak személygép­kocsit. A Szovjetunió és Lengyelország a már meglevő hazai személygépkocsi­­gyártást bővítette a nyugati országok­kal kialakított kooperáció keretében. A nyugat-európai országok vállalatai közül különösen az olasz Fiat és a francia Renault hozott létre széles körű együttműködést szocialista autóipari vállalatokkal. A szocialista országok között a sze­mélygépkocsi-termelést illetően a Szov­jetunió áll az első helyen, és itt jött létre a legnagyobb arányú kooperáció nyugati cégekkel. A Szovjetunió autóiparában eddig — a hazai követelményeknek megfelelően — a tehergépkocsik gyártására helyez­ték a hangsúlyt. A helyzet most meg­változik, a személygépkocsik termelése nemcsak mennyiségileg nő, de új típu­sokkal is bővül. Ezek között kell emlí­teni az új Zaporozsjec­et, a 412-es Moszkvicsot, az új Volgát, valamint a Lihacsov autógyárban készülő ZIL—114 típusjelzésű hétüléses személygépkocsit. Az elmúlt ötéves terv időszakában a szovjet autóipar több mint 100 új gyár­ral és 28 nagyvállalattal gazdagodott. Emellett a meglevő üzemek fejleszté­sére és modernizálására is nagy gon­dot fordítottak. Az autóipar fejlesztésében nyugati vállalat is részt vett, a francia állami Renault gyár, amellyel a Szovjetunió 1965-ben szerződést írt alá 80 millió dollár értékű áruhitelről. Ennek kere­tében a Moszkvics gyár felújításához és a termelési folyamatok nagy ré­szének automatizálásához gépeket, be­rendezéseket és műszaki dokumentá­ciót szállított­ a francia fél. A hitelt 5,5 százalékos kamattal 7 évre nyújtot­ta. 1970 végén újabb tárgyalások kez­dődtek egy 70 millió frank értékű szer­ződésről, amelynek keretében a Re­nault Művek új szovjet autógyárak építésében és a meglevők modernizá­lásában vesz részt. 1966 augusztusában az olasz Fiat céggel szerződést írtak alá gépkocsi­gyár építésére Togliattigrádban, ahol Fiat-licenc alapján állítanak elő sze­mélygépkocsikat. kocsi-ipara, és évről évre növelik ter­melésüket. A gyors fejlődést jól szem­lélteti, hogy 1950 és 1968 között a sze­mélygépkocsi-gyártás a Szovjetunóban 4,5-szörösére, az NDK-ban 15-szörösére, Csehszlovákiában 5-szörösére, Lengyel­­országban 10-szeresére nőtt. Becslések szerint a KGST országokban jelenleg 4,5 millió személygépkocsi van forga­lomban, földön értékesítette. Az export 1960 és 1968 között a Szovjetunióban 2,5-szörö­sére, az NDK-ban 4-szeresére, Cseh­szlovákiában és Lengyelországban 2- szeresére nőtt. Az építés 1967-ben indult meg, 1970- ben a munkák értéke 327 millió ru­belre emelkedett, és a tervek szerint a befejezéshez még 175 millió rubelre van szükség. A gyárhoz a gépek és berendezések egy részét az olasz cég szállította, ezenkívül műszaki segít­séget is nyújtott. Szovjet üzemek, va­lamint kooperációs alapon bolgár, len­gyel, magyar és jugoszláv vállalatok is szállítottak különböző gépeket. A rendszeres termelés ez év áprili­sában indult meg a togliattigrádi gép­kocsigyárban, s a Fiat—124 alapján gyártott Zsiguli azóta már ismertté vált. Az eredeti változat, a Fiat—124,1966- ban elnyerte „Az év autója” címet. A Zsiguli gyártásában sikeres ko­operáció alakult ki Bulgária, Magyar­­ország, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és a togliattigrádi gyár kö­zött. Az üzem első egysége napi 450 darabos kapacitással kezdte meg a ter­melést. Az év végéig 160 000 gépkocsi hagyja el az üzemet, 1972-ben 320 000, az építés teljes befejezése után, 1974- től kezdve pedig évente 660 000. Befeje­zése után a togliatti autógyár Európa legnagyobb kapacitású személygép­kocsigyára tesz. A termelés jelentős részét exportra szánják, s erre a szerződés lehetőséget nyújt. A licencszerződésben a Fiat cég kötelezte magát arra, hogy leállítja ex­portját a szocialista országokba. A szovjet fél nem írt alá semmiféle tiltó vagy korlátozó nyilatkozatot a reex­­portról, és az árakról sem született megállapodás. Az idén a szocialista országokkal folytatott kooperáció keretében már 40 000 Zsigulit szállítottak. Csehszlová­kia a következő öt évben 120 ezret kíván vásárolni (ezenkívül 70 000 Moszkvicsot, 18 500 Volgát). Tárgyalá­sok folynak az NDK-beli DIA Trans­portmaschinen Export-Import vállalat­tal is 15 000 Zsiguli ez évi szállításá­ról. A szovjet—belga Scaldia-Volga ve­gyes vállalat képviselői júniusban ér­keztek Moszkvába, hogy tárgyaljanak Zsigulik vásárlásáról. Ez a vállalat foglalkozik a Benelux államokban a Volga, Moszkvics és Zaporozsjec tí­pusú gépkocsik forgalmazásával. Ter­melési együttműködés is megvalósult a két fél között: a Szovjetunióból szál­lított Volga és Moszkvics alkatrészeket belga üzemekben szerelik össze, és Nyugat-Európában értékesítik Scal­dia-Volga, illetve Moszkvics márka­jelzéssel. A társaság tőkéjéből 70 mil­lió belga frank szovjet tulajdon, 50 millió pedig belga részesedés. Norvégiában is működik egy érté­­ékesítési vegyes vállalat, a Konela (Folytatás a 3. oldalon) A KELET-EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOK SZEMÉLYGÉPKOCSI-TERMELÉSÉNEK ALAKULÁSA 1000 db 1965 1966 1967 1968 1969 1970 Bulgária Csehszlovákia 11,76 97,76 1,73 111,73 3,93 135,53 7,16 133,36 147,80 NDK 107,96 106,44 111,48 114,60 170,96• 3,64 4,56 5,61 7,63 19,14• Lengyelország 76,40 39,16 77,60 40,44 50,16 61,93 301,60 330,40 353,00 380,80 794,00 344,00 Jugoszlávia 33,36 31,80 35,64 43,97 51,36 67,57 A SZOCIALISTA ORSZÁGOK SZEMÉLYGÉPKOCSI-KÜLKERESKEDELMÉNEK ALAKULÁSA 1000 db export import 1967 1968­­ 1969 1967 1968 1969 Bulgária Csehszlovákia NDK Lengyelország­ Románia Szovjetunió Jugoszlávia 55,73 47,40 5,38 7,78** 68,89 0,53 60,53 44,87 7,83 4,46** 83,30 0,79 60,71 40,78 16,07 5,77** 73,83 1,89 30,84 33,47 31,43 16,34 * 17,84 51,81 35,35 35,96 36,86 11,64 13,60 57,44 31,98 49,43 38,33 13,90 6,50 57,00 # mikrobuszokkal együtt ** beleértve terepjárókat is

Next