Világgazdaság, 1971. október (3. évfolyam, 190/685-211/706. szám)

1971-10-01 / 190. (685.) szám

Sokoldalú vita az IMF közgyűlésén AZ USA MÉG NEM LÉPETT ELŐBBRE A hírügynökségek jelentéseiből ítélve az IMF washingtoni közgyűlésén rendkívül sokoldalúan vitatják meg a nemzetközi valutaválság problémáit és az egyes országok képviselői — saját érdekeik szemszögéből — többfajta javaslattal próbálnak hozzájárulni a megoldáshoz. Mégis, a beszédek, nyilat­kozatok tüzetesebb elemzése nyomán az a benyomás erősödik meg, hogy az érdemi vita nem a közgyűlés termében, hanem a kulisszák mögött folyik. S ha valahol, akkor egyelőre csak a kulisszák mögött közelednek egymáshoz a szembenálló nézetek. Ezt a benyomást nem oszlatta el Connally amerikai pénzügyminiszter tegnapi felszólalása sem, jóllehet a hírügynökségek a miniszter beszédét a legfontosabb amerikai nyilatkozatnak harangozták be Nixon augusztus 15-i intézkedései óta. A felszólalás különösen az előző nap ismertetett három­szakaszos amerikai csomagtervhez viszonyítva tűnik soványnak és arra enged következtetni, hogy az Egyesült Államok vezetői még nem látják érettnek az időt kártyáik felfedésére. Előző számunk zárását követően a ki­sebb tőkésországok és számos fejlődő ország képviselői szólaltak fel. Nelissen holland pénzügyminiszter például azt javasolta, hogy az összes lebegő valutá­kat, köztük a dollárt is fagyasszák be jelenlegi értékükön és a paritások ne változzanak mindaddig, amíg tartós megoldás létre nem jöhet. Androsch osztrák pénzügyminiszter felvetette azt a gondolatot, hogy az európaiak nyújt­sanak alacsony kamatozású dollárköl­­csönt az Egyesült Államoknak. A hosz­­szú lejáratú kölcsön legalábbis átmene­tileg, könnyítene a dollár helyzetén — fejtette ki véleményét. A kis országok gondjait tolmácsoló osztrák gazdaság­­politikus felhívta a figyelmet arra, hogy a­ bizonytalan helyzetnek mihamarabb véget kell vetni: nem hozható olyan egyoldalú döntés, amely a paritás ki­igazítások terheit a „nem-dollár” orszá­gokra hárítja. A világ minden országa, iparosított vagy fejlődő, nagymértékben érdekelt a kereskedelem expanziójában, ezért el kel kerülni a válság rendezésé­nek diszkriminatív módszereit. A fejlődő országok képviselői között a közgyűlés eddigi eseményei alapján az aggodalom növekedése tapasztalható. Nézeteik, gondjaik figyelembe vételére A Sheraton szálló csarnokaiban, fo­lyosóin, s üléstermeiben talán bizako­dóbb a hangulat, — ahogyan egymást követik a felszólalások. Mint Klasen — a nyugatnémet bankelnök szerda dél­utáni sajtóértekezletén személyes vé­leményeként elmondta —, remélhető, hogy még az idén, a Tízek november 15-i miniszteri ülését követően, sikerül megállapodni a válságot elhárító intéz­kedésekben, tehát az új paritásokban, irányuló követeléseiknek azzal is súlyt adtak, hogy az „Afrikai Csoport”, amely a fekete-afrikai és az arab országokat egyesíti, nyilatkozatot bocsátott ki. A 42 ország közös nyilatkozata ismételten leszögezi, hogy a válság már eddig is rendkívüli károkat okozott a fejlődő or­szágoknak, amelyek olyan nagymérték­ben függnek exportjuktól. Megállapít­ják: „a fejlődő országok olyan rendezés ártatlan áldozatai, amelyek létrehozásá­ban nem vesznek részt és amelyből nem nagyon vonhatják ki magukat.” Az Afrikai Csoport követelte, hogy a válság rövid lejáratú problémáinak rendezésé­re és a távlati intékedésekre vonatkozó megoldások csak nemzetközi szervezete­ken belül, például az IMF-n belül ala­kuljanak ki és így biztosítsák, hogy a fejlődő országok érdekeit messzemenően szem előtt tartják. A nyilatkozat azt is hangsúlyozza: szükség van az SDR szerepének olyan módon történő kiszélesítésére, hogy a fejlődő országok kompenzációhoz jut­hassanak a bekövetkező paritásváltozá­sok miatti veszteségeikért. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI WASHINGTONBÓL az amerikai importadó eltörlésében és a terhek méltányosabb elosztása címszó alatt szereplő amerikai követelések tel­jesítésében. A tőkés valutarendszer táv­lati reformját illetően, a jövő év meg­hozhatja a megegyezést. Connally amerikai pénzügyminiszter csütörtöki felszólalása viszont inkább csak hangnemével indokolta Klasen op­timizmusát. Áttekintette Nixon elnök augusztus 15 óta hozott gazdasági intéz­kedéseit, s a miattuk hangoztatott ag­godalmakat érthetőnek mondta, de ki­jelentette, hogy a javasolt orvoslást nem tartja elfogadhatónak. Az arany árának módosítása nem bír gazdasági jelentőséggel, sőt ellentétben lenne az­zal a céllal, hogy az arany monetáris szerepét fokozatosan a háttérbe szorít­suk — mondta. Az importadó eltörlé­sével kapcsolatban is fenntartotta, hogy előbb a többieknek kell „lebontaniuk a kereskedelem elé emelt akadályo­kat... és megengedniük, hogy valutáik árfolyamát a piaci realitás határozza meg”. Csak ha ez „bizonyos átmeneti időszakon át” megvalósul, lesz hajlandó az USA megszüntetni a pótadót. A másik főszereplő, akinek beszédét nagy érdeklődéssel várták, Schiller bonni gazdasági csúcsminiszter, lénye­gileg a Hatok ismert álláspontját fog­lalta össze beszédében. Nem utalt nyíl­tan sem az importadó, sem az aranyár kérdésére, csak hangoztatta, hogy az NSZK méltányosan és igazságosan kész hozzájárulni a paritások módosításának sikeréhez , ha majd a részletekről kezdenek tárgyalni. A paritások kér­dését nem szabad a presztízs, vagy ve­reség és győzelem szempontjából nézni — jelentette ki —, nemcsak Washing­tonnak és Párizsnak is címezve. Érdeklődést keltett Janko Smole, jugoszláv pénzügyminiszter felszólalása. Elmondotta, hogy Jugoszlávia nyílt gazdasága nagyon érzékeny a nemzet­közi gazdasági rendszer zavaraira, an­nál is inkább, mert a legutóbbi időszak dinamikus fejlődése még sebezhetőbbé tette. A kormány számos intézkedést tett a hitel-, adó- és valutapolitika te­rén az infláció leküzdése és a belső stabilitás biztosítása érdekében. Ezek azonban csak akkor lehetnek eredmé­nyesek, ha a fejlett ipari országok is megteremtik a stabilitás feltételeit. Ezt a gondolatmenetet folytatva, fog­lalt állást Jankó Smole az SDR-en ala­puló valutareform mellett és magáévá tette a fejlődő országoknak azt a kö­vetelését, hogy létesüljön szerves kap­csolat az SDR és a fejlesztési segély között. Ennek a kapcsolatnak a formájáról a jugoszláv küldött sem tett konkrét ja­vaslatot. A fejlődő országoknak eddig minden szónoka feszegette ezt a kér­dést, de csak egy olyan javaslat hang­zott el, amely a gyakorlati megvalósí­tás útját is megjelöli. A kenyai küldött azt ajánlotta, hogy az IDA, az ENSZ, illetve a Világbank segélyszervezete meghatározott összegű SDR-kvótával rendelkezzék. — IP — Az ISA korlátozza a japán textilbehozatalt A japán—amerikai textilvita újabb fejleményei Az Egyesült Államok — mint már jelentettük —, azzal fenyegetőzik, hogy importkvótákat állapít meg október 15- től a japán textilipar termékeire, amennyiben a japánok nem fogadják el a hosszú ideje elhúzódó amerikai— japán textilvita megoldására kidolgo­zott amerikai tervet. Tanaka japán külkereskedelmi miniszter Jurich ame­rikai elnöki megbízottal folytatott ta­nácskozásai után közölte: visszautasí­totta azt az amerikai igényt, hogy az USA-tervre 24 órán belül válaszoljon. Jurich a japán miniszternek tudtára adta, hogy az importkorlátozások beve­zetésére kitűzött október 15-i határidő végleges. Tanaka azonban sajtóértekez­letén azt mondotta, hogy továbbra is kapcsolatban marad az amerikai meg­bízottal, amit a megfigyelők úgy értel­meznek, hogy a megbeszélések még nem szakadtak meg. Tanaka arról is beszélt, hogy az ame­rikai megbízott nem volt hajlandó vá­laszolni arra a kérdésre, vajon kivon­ja-e Amerika a japán textilárukat a 10 százalékos importpótadó hatálya alól, amennyiben a két ország között kor­mányszintű textilmegállapodás jönne létre. Japán források szerint az USA a ja­pánoknak 18 japán textilcikk exportjá­nak korlátozását javasolja 3 évre, 1971. július 1-i visszamenőleges hatállyal. 15 szintetikus textiláru esetében az ame­rikai behozatal maximálisan engedé­lyezett évi növekedési rátája 5 szá­zalék lenne, 3 gyapjúcikknél pedig 1 százalék. A paktumot az USA kívánságára to­vábbi ké­t évvel meg lehetne hosszabbí­tani — közölték ugyanezek a források. Az amerikaiak által javasolt kor­mányszintű megállapodás a japán tex­tilipar által július 1-én életbeléptetett önkéntes exportkorlátozásokat lenne hi­vatott felváltani. A japán vállalatok kö­telezték magukat, hogy amerikai ex­portjukat az első évben legfeljebb 5 százalékkal, a két következő évben pe­dig maximálisan 6 százalékkal növelik,­­ ugyanakkor elleneznek minden kor­mányszintű megkötést. Az amerikaiak után az angolok is egyre jobban szorongatják a japán ex­portőröket, legalábbis erre mutatnak Adamsonnak, a brit gyáriparos szövet­ség vezérigazgatójának egy sajtóérte­kezleten tett kijelentései. Azt mondotta: a japán gazdasági szervezettel, a Kei­­danrennel folytatandó tárgyalásokra világosan meg kell mondani a japánok­nak, hogy amíg nem hajlandók betar­tani a kereskedelmi játékszabályokat, fennáll az a veszély, hogy partnereiket maguk ellen fordítják. Amíg a kereske­delmi korlátok Japán ellen az Egyesült Államokban fennmaradnak, valószínű, hogy a japánok figyelme fokozottan Európa felé fordul. A Nagy-Britannia és a Közös Piac felé irányuló japán ex­port jelenleg viszonylag alacsony — mondotta. Hozzátette azonban, hogy a legutóbbi amerikai intézkedések máris nagy aggodalmat váltottak ki az európai országokban és ezeket még csak tetézné, ha annak jeleit látnák, mint már egye­sek látják is, hogy Japán az európai piacok meghódítására indul. Világosan meg kell mondanunk nekik: nem kí­vánjuk elzárni piacainkat a japán be­ruházások előtt, de nem leszünk képe­sek visszatartani a protekcionista ele­meket, amennyiben Japán ugyanazokat a módszereket alkalmazza Európában, mint az USA-ban — tette hozzá. A kínai népgazdaság Szakítva az évek óta követett gya­korlattal, az Új Kína hírügynökség az október elsejei ünnepségek előtt jelen­tést tett közzé a kínai népgazdaság 1971 augusztus végi eredményeiről. Az Új Kína szerint 1970 megfelelő időszakához képest az ipari termelés 18,7 százalékkal emelkedett. Kiemeli a nehézipar adatait, melyek szerint a vastermelés 31,4 százalékkal, az acél­­termelés 19,6 százalékkal nőtt. A bá­nyászati ágazatokban a széntermelés 11,8, százalékos és a kőolajtermelés 27,2 százalékos emelkedéséről számol be. A jelentés megemlékezik arról is, hogy a termelés súlypontjai földrajzi­lag változnak. Ennek következtében re­ménykednek, hogy a jövőben kevésbé lesz szükség a Délről Északra irányuló nagymértékű szénszállításokra. Hasonló tendenciát várnak a jó eredményekkel kecsegtető aratásról is, ami ugyancsak lehetővé teheti, hogy ne a Dél lássa el az északi körzeteket élelmiszerrel. (AFP) NAPRÓL NAPRA ♦ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK AZ IMF KÖZGYŰLÉSÉN még nem látja érettnek az időt kártyái felfedésére. Connally amerikai pénzügyminisz­ter felszólalása ezt igazolja. A közgyűlésről érkezett jelentések csaló­dottan állapítják meg, hogy az USA pénzügyminiszterének beszéde elmaradt a várakozások mögött, s meglehetősen sovány volt. ♦ A SZOVJETUNIÓ ÉS ALGÉRIA ÁRUCSERE-FORGALMA az elmúlt években meghúszszorozódott és a két ország közötti együttműködés más területeken is rohamosan fejlődik — állapítja meg a Világsajtó­ból című rovatunkban közölt cikk, amely foglalkozik az algíri vásáron részt vett szovjet küldöttség tárgyalásaival is. A megbeszéléseknek fontos témája volt a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény meg­kötésének az előkészítése. ♦ NEM GAZDASÁGOS ZÖLDSÉGEXPORTUNK a jelenlegi körülmé­nyek között. Ennek oka a belföldi termelés alakulására vezethető vissza. Változatlan a termőterület, elmaradt a gépesítés megkívánt foka. Csak egyes részfolyamatokat mechanizáltak, de még most is kézi erővel végzik a termékek költségénél alapvető szerepet játszó betakarítási munkákat. Hiányoznak a magas hozamú gépi betakarí­tásra alkalmas fajták is. Mindezek következtében kedvezőtlenül alakul az exportgazdaságosság. ♦ VÁLTOZATLANUL KOMOLY AZ OLASZ MEZŐGAZDASÁG HELY­ZETE. Az árak kívánt szinten tartása érdekében sok ezer tonna gyü­mölcsöt kénytelenek megsemmisíteni az olasz gazdák. Ezért kártérí­tést kapnak ugyan, de az ártámogatási rendszernek ez a formája még mindig nem emelte ki Olaszország mezőgazdaságát a mélypontról. Megoldást a Mansholt-terv hozhat majd — ezek a legfontosabb meg­állapítások Natali olasz földművelésügyi miniszter mezőgazdaságról írott cikkének. ♦ A BRAZIL KÁVÉTERMÉS LÉNYEGESEN LECSÖKKEN a következő években, ha a brazil kormány nem változtat belföldi árpolitikáján és valamilyen módon nem tud gátat vetni a kávérozsdának. E betegség következtében rosszul alakul az idei termés minősége, s jelentős ter­méskiesés is mutatkozott. A termelőknek gondot okoz az is, hogy a kormány által garantált ár nem fedezi a termelési költségeket, ked­vezőtlenek a hitelfelvétel lehetőségei is. Két miniszter közös állásfoglalása ÖSSZEHANGOLJÁK A RUHÁZATI CIKKEK TERMELÉSÉT ÉS ÉRTÉKESÍTÉSÉT A könnyűipar és a belkereskedelem vezetői megvitatták a ruházati cikkek forgalmának alakulását, valamint en­nek hatását a kereskedelmi és termelő vállalatokra. A tapasztalatokról és a tennivalókról a könnyűipari és a bel­kereskedelmi miniszter közös állásfog­lalást tett közzé a két minisztérium hi­vatalos közleményében. A közös állásfoglalás leszögezi: 1971- ben a belföldi termelésből és import­­forrásokból egyaránt javult a lakosság ruházaticikk-ellátása. Növekedett és bővült a választék, lényegesen javult a csecsemő és gyermekruházati termé­kekből az ellátás, s az árukínálat ösz­­szetétele jobban megfelel az igények­nek. A jobb kínálat ellenére­ ez év augusz­tus végéig a kereslet elmaradt a ter­vezettől. Ennek következtében — első­sorban a nagykereskedelmi vállalatok­nál — a készletek meghaladták a ter­vezett mértéket, ami a vállalatok gaz­dálkodásában nehézséget okozott. A forgalom és a készlet alakulása a be­szerzésben módosításokat tesz szüksé­gessé, ez viszont egyes termelő válla­latoknál okoz problémákat. Az utóbbi hónapokban a vállalatok törekedtek arra, hogy gazdasági kapcsolataikat a megváltozott viszonyokhoz igazítsák. A termelő vállalatok növelik exportjukat. A két tárca vezetői szükségesnek tartják, hogy a kiskereskedelem jó áru­kínálattal ösztönözze a lakosságot a ruházati cikkek vásárlására, aktív be­szerzési és értékesítési munkával biz­tosítsa, hogy a keresett áruk folyama­tosan kaphatók legyenek. A kereske­delmi és termelő vállalatok alaposabb piackutatással tárják­­ fel a még egy­általán nem , vagy ütem ,megfelelően — kielégített kéz csípte­ és árufedeze­tét szervezzék meg."ÚÁHKereskedelmi vállalatok mérjék fel ismét a jövő évi igényeket és azokat egyeztessék szál­lítóikkal. A termelő vállalatok vizsgál­ják meg, milyen termékstruktúra-válto­zásokat tudnak végrehajtani. A két miniszter megállapodott abban, hogy a külkereskedelemmel közösen elősegítik az export bővítését, s a ru­házati termelés ismétlődő ingadozásá­nak elkerülése érdekében kidolgozzák a termelés, a belföldi ellátás és az ex­port jobb összehangolásának feltéte­leit, lehetséges módozatait. Lapunk a közeljövőben több válla­latnál érdeklődik majd­ arról, hogyan sikerül a piac-átcsoportosítás, mit tesz­nek a gyártásstruktúra változása, az export fokozása érdekében. Sz. I. Bijedics miniszterelnök a jugoszláv gazdasági helyzetről Bijedics jugoszláv miniszterelnök a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szö­vetsége elnökségének ülésén tájékozta­tást adott az ország gazdaságának je­lenlegi helyzetéről. Az idei eredményekről elmondotta, hogy az ipari termelés 11 százalékkal növekedett és ugyanannyival bővültek a lakosság jövedelmei is. A termelé­kenység az iparban 6 százalékkal emel­kedett. A mezőgazdaságban 5 millió tonna búza termett és jónak ígérkezik a kukoricatermés is. Gondot jelent ugyanakkor, hogy az infláció tovább tart, sőt az elmúlt 8 hónapban észrevehetően fokozódott. A gazdaság nem szilárdult meg, továbbra is nagy az import és jóval kisebb a kivitel. A fizetőképtelenség óriási mé­reteket öltött. Bijedics hozzáfűzte: ért­hető, hogy minden politikai és gazda­sági szinten újabb intézkedéseket sür­getnek, mert a tavaszi és a nyári dön­tések nem voltak elég eredményesek. A kormány elnöke ennek ellenére úgy véli, hogy az ország gazdasága „a ne­hezén már túl van”, amit azzal tá­masztott alá, hogy az utóbbi hónapok­ban 9 százalékkal volt kevesebb a be­hozatal, mint az év első hónapjaiban. Bijedics végül elmondotta, hogy a kormány a gazdasági problémák meg­oldására teljes határozottsággal teszi meg a szükséges intézkedéseket. Ezek között említette a külkereskedelmi és a devizarendszer megváltoztatását, vala­mint a középtávú népgazdasági terv mielőbbi elkészítését. (MTI) Londonban aggódnak a szovjet-brit kereskedelem jövője miatt Brit üzleti körök aggódva mérlegelik, hogy milyen következményekkel jár majd a konzervatív kormány durva provokációja a Szovjetunióval kialakí­tott kereskedelmi kapcsolatok terén. Az európai feszültség enyhülése és az együttműködés kiszélesítése ellen tett lépések után érthető, hogy a Szovjet­unióval jelentős forgalmat lebonyolító üzletemberek zavarodottan fordulnak a kormány illetékes hivatalaihoz, hogy felvilágosítást kérjenek. A Reuter lon­doni jelentése szerint a külügyminisz­térium szóvivője kijelentette: Nagy- Britannia a kialakult keretek közt kí­vánja folytatni a kereskedelmet. El­ismerte, hogy semmi jelét nem tapasz­talják annak, hogy a Szovjetunió aka­dályokat támasztana brit állampolgá­rok előtt az üzleti tevékenységben. Londoni tudósítónk a kérdéssel kap­csolatos sajtóvisszhangot ismerteti: a Financial Times beszámolt arról, hogy kedden a brit gyáriparosok szövetsé­gének meghívására szovjet szakértők csoportja érkezett a nemzetközi szállí­tási kiállításra. A szövetség reményke­dik, hogy a brit kormány akciója nem fogja károsan befolyásolni a brit ke­reskedelmi érdekeket. A Guardian aggódva ír arról, hogy jelentős brit vállalatok, az ICL,, az ICI, a Simon Carves és a Rio Tinto sok éves fáradságos munkával elért eredményei kerülhetnek veszélybe. A lap egy másik cikkben a két ország közötti kereske­delmi kapcsolatok méreteivel foglalko­zik. Az idei forgalom brit szempontból már eddig is komoly nehézségeket mu­tat, a Szovjetunióba irányuló angol kivitel az elmúlt évi 102 millió fontról valószínűleg 80 millió fontra csökken. A Guardian kiemeli, hogy Nagy-Bri­tannia versenytársai az NSZK és Japán az elmúlt években erőteljesen növelték forgalmukat a Szovjetunióval és nincs ok feltételezni, hogy ez a tendencia a jövőben változik. A brit pozíció gyen­gülését a versenyképesség hiányával, vagy politikai okokkal lehet magya­rázni, amelyek a kormány kijelentései ellenére a jövőben nagyobb súllyal eshetnek latba.

Next