Világgazdaság, 1972. március (4. évfolyam, 42/791-64/813. szám)

1972-03-01 / 42. (791.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1972. MÁRCIUS 1., SZERDA IV. ÉVFOLYAM, 42. (791.) SZÁM Japán levonja a következtetést „TOKIÓ KÉSZ MEGKÖVETNI PEKINGET” A japán kormány kész levonni a megfelelő következtetéseket a kínai— amerikai kiegyezés előidézte új helyzetből. Miközben Nixon küldötte fogad­­kozik, hogy az Egyesült Államok továbbra is szoros barátságra törekszik Japánnal; a japán politikusok messzeható jelentőségű politikai fordulatot jelentettek be. Közölték: normalizálni akarják az ország kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal, Nixon mintájára elismerik az együttélés öt, kínaiak által alkalmazott elvét, megkövetik Kínát Mandzsúria annektálá­­sáért és az 1937-es invázióért. A kezdeményezést, amelyre nyilván az üzleti körök nyomására szánták el magukat, kiegészítették egy gyakorlati intézkedéssel. A jövőben engedélyezik az állami hitelek igénybevételét a kínai kereskedelemben, valahányszor ezt Kína igényli. Tokióban sokan úgy vélik, hogy Nixon pekingi tárgyalásai ellenére Japán még megelőzheti az amerikaiakat, s csak Kínán múlik, hogy melyik versenytársat tekinti kívánatosabb kereskedelmi partnernak. Nixon elnök tegnap üzenetet küldött Szato japán miniszterelnöknek, kije­lentve, hogy pekingi megbeszélései so­rán végig szem előtt tartotta az ame­rikai—japán viszonyt. Az USA tovább­ra is a legnagyobb súlyt helyezi a tá­vol-keleti szigetországhoz fűződő kap­csolatokra, a két ország közötti kötelé­keket még szorosabbra kívánja fűzni. Az üzenettel egyidejűleg Tokióba ér­kezett Marshall Green külügyi állam­titkár, hogy a japán politikusokat a pekingi tárgyalásokról tájékoztassa. Ki­jelentette: Pekingben nem születtek titkos megállapodások, s az Egyesült Államok továbbra is tartja magát vál­lalt kötelezettségeihez. E fogadkozások hatása a japán poli­tikusok tetteiből mérhető le. A minisz­terelnök — mint előző számunkban már jelentettük —, 180 fokos fordula­tot végrehajtva, leszögezte: Kína egye­düli törvényes kormányának a pekin­gi kormányt tekintik, Tajvant pedig a Kínai Népköztársaság részének tartják. Tegnap a japán kormányférfiak ennél is jóval tovább mentek. Szato a parla­mentben közölte: országa kész elismer­ni az együttélés — Peking által szor­galmazott — öt elvét. Fukuda külügyminiszter, még tovább lépve, azt mondotta, Japánnak szintén be kell ismernie, hogy kárt okozott Kínának Mandzsúria megszállásával és a japán—kínai háborúval. „Hangot kell adnunk ön­bírálatunknak és meg kell követnünk Kínát” — jelentette ki Fukuda. E beismeréssel kell megkez­dődnie a normalizációs folyamatnak. Az elmondottakhoz Szato miniszter­­elnök hozzáfűzte: a magatartásváltozás úgy a leghatásosabb, ha azt a parla­mentben juttatják kifejezésre. Emellett a kormány Japán szándékait küldöttek útján is Peking tudomására óhajtja hozni. Arra a kérdésre, hogy vissza­vonják-e a Tajvannal 1952-ben kötött békeszerződést, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy e problémát a Kínával folytatott tárgyalások során rendezik. A kormány egyszersmind bejelen­tette — nyilván abban a reményben, hogy ez megnyitja az utat a tárgyalá­sok előtt, jegyzi meg a Reuter tudósí­tója —, hogy engedélyezi az állami hi­telek igénybevételét a Kínával folyta­tott kereskedelemben. A kormány szó­vivője közölte, hogy az Export—Import Bank által folyósított hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hiteleket Kína igénybeveheti, valahányszor csak óhajt­ja. Idáig a japán kormány csupán „esetről esetre” engedélyezte a hitelek igénybevételét és nem tette lehetővé, hogy gépek és hajók szállításához is felhasználják, összhangban a Tajvannak tett ígérettel. Mint ismeretes, Josida volt miniszterelnök 1964-ben megígérte Tajvannak, hogy az Eximbank pénz­eszközeit nem használják fel a Kínával folytatott kereskedelemben. Néhány hó­napja ezt az ígéretet már hajlékonyab­ban értelmezik; azt mondják ez nem kötelezi a japán kormányt. De tokiói üzleti körökben azt gondolják, hogy Peking addig nem folyamodik hitelért, amíg a Josida-levelet nem nyilvánít­ják hivatalosan is semmisnek. Valószínű, hogy ez a lépés sem várat soká magára, legalábbis erre vall az egyik tokiói újság tegnapi írása, amelynek sokatmondó címe így hang­zik: „A Josida-levél holt betű — mon­dotta Fukuda a parlamentben”. Japán monopolista körökben úgy vé­lik — hangoztatja az MTI tudósítójá­nak kommentárja — bűn lenne eleve elveszettnek tekinteni azt a versenyt, amely az Egyesült Államok és Japán között folyik a hatalmas kínai piac megszerzéséért. Igaz, hogy a Nixon­­látogatás „övön aluli ütés” volt, de ha Japán időben magához tér, győzelmet arathat. Ezt az optimista véleményt arra alapozzák, hogy Nixon a választások, illetve a tajvani kérdés valamilyen ren­dezése előtt aligha vállalkozhat a dip­lomáciai kapcsolatok helyreállítására. Ezzel szemben a japán kormányt fel­menti Tajvan iránti kötelezettségei alól az, hogy Nixon a szigetet kiárusí­totta Pekingnek. Japán olyan helyzetbe került, hogy megelőzve az amerikaiakat, bármelyik pillanatban rendezheti ál­lamközi kapcsolatait Kínával. Most már csak Pekingen múlik, hogy melyik ver­senytársat részesíti előnyben. V. J. Allende Chile külföldi adósságairól Chile kész szigorú takarékossági prog­ramot bevezetni annak érdekében, hogy a külföldi hitelezők hároméves mora­tóriumot adjanak az adósságok vissza­fizetésére — mondotta Allende chilei elnök Antofagastában tartott beszédé­ben. Allende a „párizsi klubhoz” tar­tozó hitelező országokat (az USA-t, Japánt és a nyugat-európai országokat) arra kérte: fogadjanak el más meg­oldást az IMF által kidolgozott formula helyett. (Ez, mint ismeretes, úgyneve­zett készenléti hitel nyújtását tenné lehetővé.) A tárgyalássorozat a hét végén Pá­rizsban folytatódik. A tervek szerint a chilei küldöttséget Almeyda külügy­miniszter vezeti. (Reuter) NÖVEKSZIK AZ USA KERESKEDELMI DEFICITJE Az Egyesült Államok külkereskedel­mi deficitje januárban 318,9 millió dollárra emelkedett a decemberi 273,3 millióhoz képest — közli a washingto­ni kereskedelmi minisztérium. Az év első hónapjában az export 9,4 százalék­kal volt nagyobb, mint tavaly decem­berben, az import azonban ennél gyor­sabb ütemben, 9,9 százalékkal növeke­dett és elérte a 4 milliárd 540 millió dollárt. A kereskedelmi mérleg látványos ja­vulására egyébként hivatalos körök­ben egyelőre nem is számítanak. Con­­nally pénzügyminiszter a szenátus pénzügyi bizottsága előtt kifejtette, hogy erre az évre csak „bizonyos” ja­vulást várnak. A külkereskedelmi passzívum az idén még fennmarad. Connally egy másik nyilatkozatában utalt arra: legalább másfél évre van szükség ahhoz, hogy Amerika kereske­delmi pozíciója számottevően megja­vuljon. A pénzügyminiszter szerint va­lószínű a japán külkereskedelmi több­let fennmaradása is. A japán aktívum az idén szerinte mintegy 7 milliárd dollár lesz, 900 millióval kevesebb, mint tavaly. Tekintettel a jen 16,9 százalé­kos felértékelésére, ez igen jelentős eredmény lenne. Connally az átfogó kereskedelmi tör­vénytervezetről is nyilatkozott. Szerinte nem valószínű, hogy ez ebben az évben a kongresszus elé kerülhet. A külkereskedelmi adatokkal ellen­tétben az amerikai gazdaság összesített indexe januárban kedvezőbb képet mutat. Az index 2,3 százalékkal emel­kedett és így 134,8 pontra ugrott (1967 - 100 bázison). A januári ered­mény a legkedvezőbb 1968 októbere óta. Decemberben a mutató még 1,2 ponttal süllyedt. A jelentést kommentálva Pas­ser kereskedelmi miniszterhelyettes ki­fejtette: az Index alátámasztja a gazda­sági fellendülést jósoló előrejelzéseket. (Reuter) Kína repülőgépeket vásárol ? Az amerikai—kínai kereskedelmi kapcsolatok normalizálódása jegyében az USA hajlandó lenne Tristar-típusú óriás utasszállító repülőgépeket fel­ajánlani Pekingnek, amennyiben ilyen irányú kérést kap — írja az Aviation Week legutóbbi száma, amely alig egy nappal azután jelent meg, hogy Nixon elbúcsúzott a kínai vezetőktől. A lap véleménye szerint a Fehér Ház első­sorban a Tristarokat ajánlaná a kínaiaknak, amelyeket az USA néhány hónapon belül rendszeres légiforgalom­ban is üzembe állít. Londonban ezzel egyidőben a Daily Express azt a hírt röppentette szárny­ra, hogy Davies kereskedelem- és ipar­ügyi miniszter Pekingbe készül, hogy megpróbálja rávenni Kínát az angol— francia szuperszonikus Concorde meg­vásárlására. Az angol lap tudni véli, hogy a miniszter egy Concorde-gépen repül Pekingbe a brit kereskedelmi ki­állítás megnyitására. A minisztérium cáfolta a hírt, ugyan­akkor közölte, hogy Kína komoly ér­deklődést mutat a gép iránt, és jelenleg angol—francia szakértői küldöttség tar­tózkodik a kínai fővárosban. (AFP, (Reuter) Magyar gazdasági napok Lengyelországban Lengyelországban májusban magyar gazdasági napok lesznek, ezeknek során neves magyar szakemberek Varsóban 20, Katowicében 10, és Bielskóban egy előadást tartanak. A lengyel fővárosban tegnap délelőtt Mizsák Gyula kereske­delmi tanácsos előzetes sajtókonferen­cián tájékoztatta a lengyel szaklapok és napilapok, képviselőit a rendezvé­nyek programjáról és a magyar—len­gyel gazdasági kapcsolatok fejlődésé­ről. Hangsúlyozta, hogy Magyarország külkereskedelmi forgalmában Lengyel­­ország a negyedik helyet foglalja el és hogy a kereskedelmi kapcsolatok mel­lett magyar részről sok lehetőséget lát­nak a kooperációs kapcsolatok bővíté­sére is, elsősorban a gépiparban, a vegyiparban, a műszál-, gyógyszer- és gumigyártásban, valamint a gépkocsi­iparban. Szovjet-ír gazdasági tárgyalások A kereskedelmi kapcsolatok fejlesz­téséről folytatnak tárgyalásokat Dub­­linban Írország és a Szovjetunió kép­viselői. A 8 tagú szovjet delegációt Manzsulo külkereskedelmi miniszter­­helyettes vezeti. 1971 decemberéig Ír­ország 2,8 millió font sterling értékben importált javakat a Szovjetunióból, el­sősorban olajat és fát, az ír export nagysága pedig 200 000 font sterling volt. Írországnak, a szocialista országok közül eddig Bulgáriával van kereske­delmi egyezménye. Ír gazdasági kül­döttség járt ezenkívül Lengyelország­ban és Csehszlovákiában is. A kelet­európai országokból származó import tavaly 13,4 millió font sterling volt, az export ezzel szemben mindössze 2,2 millió. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ JAPÁN EZENTÚL ENGEDÉLYEZI ÁLLAMI EXPORTHITEL igény­­bevételét a Kínai Népköztársaság viszonylatában. Ezzel a gazdasági intézkedéssel egészítette ki a Szato-kormány a politikai fordulatot, amelyet a miniszterelnök a parlamentben bejelentett. Tokiói üzleti körökben Nixon pekingi látogatása után is lehetségesnek tartják, hogy Japán még lekörözheti az Egyesült Államokat a kínai piacért folyó versenyben. ♦ NEM ÁLLÍTOTTA MEG AZ AMERIKAI CÉGEK NYU­GAT -EURÓPAI TERJESZKEDÉSÉT a tavaly decemberi valutamegállapodás, holott a dollár leértékelésétől ezt lehetett volna várni. A tengerentúl még így is érdemesnek látják a nyugat-európai beruházásokat, amelyek a korábban legkívánatosabbnak tartott Angliából egyre inkább az EGK hat tagállamára terelődnek át — állapítja meg az Atlanti-óceán két oldalán működő óriásvállalatok konkurrenciájáról közölt cikkünk első része. ♦ AZ ÖNELSZÁMOLÁS A SZOVJETUNIÓBAN IS a gazdaságirányí­tás egyik jelentős módszere. A nagy gazdasági egységekben, a különféle típusú ipari egyesülésekben azonban egyelőre nem érvé­nyesül a szükséges hatékonysággal. A Világsajtóból rovatunkban ismertetett cikk e kérdés megoldását a gazdasági fejlődés kulcsának minősíti, tekintve az ipari egyesülések szaporodását. Azt ajánlja, hogy az önelszámolás rendszerét egyedileg alakítsák ki, az egyesülé­sek sajátosságait figyelembe véve. ♦ A MINŐSÉG JAVÍTÁSA SZÜKSÉGES A SZŐLŐ és bor piacainak megtartásához. Erre a következtetésre vezet a szőlő és a bor világ­piaci helyzetének elemzése. A borpiacon a múlt évtizedben feszült­ségek jelentkeztek, de a jövő évtized végén a termelés valószínűleg már nem fedezi a szükségletet. A csemegeszőlő esetében már most is mutatkozik ez a tendencia. ♦ AZ ÉSZAKI TENGER OLAJKINCSÉHEZ nagy reményeket fűznek a környező országok, annál is inkább, mert a legutóbbi angol bá­nyászsztrájk ismét felhívta a figyelmet Nyugat-Európa energiastruk­túrájának viszonylagos elmaradottságára. Románia, Ausztria, India AZ EGK KÜLSŐ KAPCSOLATAI Élénk a tevékenység a Közös Piac főhadiszállásán. A kibővített mi­niszteri tanács — mint tegnapi számunkban már jelentettük — megálla­podásra jutott a csúcskonferencia időpontjáról és napirendjéről. Megvitatta a gazdasági és valutaunió megkezdésével összefüggő kérdéseket, de dön­tését elhalasztotta következő ülésére. A mezőgazdasági miniszterek is kí­sérletet tettek vitás kérdéseik rendezésére, lapzártáig érkezett jelentések szerint nem sok eredménnyel. Az 1972—73-as mezőgazdasági árakról a tagállamok továbbra is eltérő nézeteket vallanak, de nincs egység a Hatok mezőgazdaságának megreformálásáról sem. A közösség belső életével kap­csolatos események közül említésre méltó még, hogy állami és magán­­vállalatok között megállapodás született az urándúsításban való együttmű­ködésről. Ezúttal a pezsgő közös piaci életből egy témát, a külkapcsolatokat ragadjuk ki, időszerűvé teszi ezt Románia lépése, amelyben a fejlődő országoknak járó általános vámpreferenciákat kéri. Kreisky osztrák kan­cellár nyugat-európai körútjának második szakasza, valamint a fejlődő országok és az EGK kapcsolatainak több, újabb fejleménye. Burtica román külkereskedelmi mi­niszter hivatalos levélben kérte Thorn luxemburgi külügyminisztert, a Közös Piac miniszteri tanácsának jelenlegi el­nökét, hogy az EGK terjessze ki Romá­niára is a fejlődő országokból érkező termékek importjára nyújtott általános vámpreferencia-rendszert. Ez az első eset — írja az APA­ hírügynökség —, hogy szocialista ország ilyen kéréssel fordul a Közös Piachoz. Burtica a levél­ben rámutatott arra, hogy Románia 50 százalékig még agrárország, s ez jogo­sítja a kedvezményes vámelbírálásra. Románia szállításai az EGK-ba a kö­zösség teljes importjának mindössze 0,5 százalékát teszik ki, s aligha be­folyásolják a Közös Piac külkereske­delmét. A miniszteri tanács jelenlegi elnöke sajtóértekezleten elmondta, hogy a Hatok tanulmányozzák a román ké­rést — fűzi hozzá a Reuter-iroda. A brüsszeli bizottság részéről cáfol­ták azt az értesülést, hogy Románia és Lengyelország kész közvetlen tárgya­lásokba bocsátkozni a Közös Piaccal konkrét megállapodások megkötéséről — írja a Neue Zürcher Zeitung egyik múlt heti száma. Eddig több tech­nikai egyezmény jött létre a mező­­gazdasági irányárak betartásáról, de nem valószínű, hogy a szocialista or­szágok egyelőre ennél tovább mennek — hangoztatják Brüsszelben. Most, amikor küszöbön áll a keres­kedelempolitikai illetékesség teljes át­adása a közös piaci intézményeknek — írj­a a lap —, a szocialista országoknak egyre gyakrabban kell dönteniük az EGK-val folytatandó formális tárgya­lások és az eddigi megállapodásokról való lemondás között. A pamuttextíliák kereskedelmével kapcsolatos lengyel kérelmet is csak akkor terjeszti a brüsszeli bizottság a Hatok miniszteri tanácsa elé, ha Varsó hajlandó tár­gyalni a Közös Piaccal, mint szerve­zettel.* Kreisky osztrák kancellár megkezdte nyugat-európai körútjának második szakaszát. Ezúttal Hágába, Bonnba és Luxemburgba látogat el, miután az előző héten Párizsban, Londonban és Brüsszelben tárgyalt. Következő állo­máshelyein is Ausztria és a Közös Piac kapcsolatait tartja a legfontosabb meg­vitatandó témának. Ausztria december­ben kezdte el tárgyalásait az EGK-val a szabadkereskedelmi megállapodás ki­dolgozására. E megállapodás keretében a felek öt év alatt kölcsönösen eltöröl­nék az ipari termékek vámtételeit. Az osztrák kormány azonban bizo­nyos aggodalommal szemléli, hogy a tárgyalások eddig a nem kívánt ered­ményeket hozták. Bécsben elsősorban azt kérik, hogy az úgynevezett „érzé­keny” termékekre, többek között 3 papírra és acélra, hosszabb átmeneti időszakot állapítsanak meg. A brüsszeli bizottság elképzelései szerint ugyanis e termékek vámtételét 12 év alatt csök­kentenék. Körútjának első szakasza után Kreisky — a Reuter jelentése sze­rint — elmondta, hogy Ausztria nem tartja elfogadhatónak a Közös Piac je­lenlegi javaslatait és feltételeit. Min­denesetre a tárgyalások kilátásait ille­tően optimista. Ezt a bizakodást rész­ben alátámaszthatja az elmúlt hetekben munkacsoport szinten tart­ott tárgyalás­­sorozat. A munkacsoportokban az EGK és Ausztria szerződésének ipari, mező­­gazdasági és egyéb vonatkozásait vizs­gálták. Hétfőn is ülésezett Brüsszelben egy munkacsoport, s ez a vas- és acél­­szektorral összefüggő kérdéseket vizs­gálta meg. Ausztria olyan szerződést szeretne kötni, amely túllépi az ipari szabad­kereskedelmi övezetet, s a vámmentes­séget bizonyos mezőgazdasági termé­kekre is kiterjeszti. Erre az osztrák ké­résre a brüsszeli bizottság hivatalos álláspontot még nem dolgozott ki, de az osztrák elképzeléseket minden bi­zonnyal élesen ellenzi majd Hollandia. Éppen ezért várható, hogy a nyugat­európai körút jelenlegi állomáshelyén, Hágában, folytatják majd a „legizgal­masabb” tárgyalásokat. * India brüsszeli képviselője memo­randumot nyújtott át a Közös Piac bi­zottságának. Ebben az ázsiai ország kéri az EGK-t, hogy minél hamarább kezdjen tárgyalásokat Indiával kereske­delmi egyezmény megkötéséről, s ez úton biztosítsa az indiai exportérdekek figyelembe vételét még Anglia csatla­kozása előtt. A nemzetközösségi keres­kedelmi preferenciák elvesztése érzéke­nyen érinti India exportját, elsősorban a juta, a textiláruk és bőráruk kivite­lét. Málta pénzügyi segélyt szeretne kap­ni az EGK-tól. Mintoff miniszterelnök kérte a brüsszeli bizottságot, hogy a közösség és Málta kapcsolataival fog­lalkozó tanács legközelebbi ülésszakára vegyék fel ezt a témát. A földközi-ten­geri ország tavaly társulási egyezményt kötött az EGK-val, s megkapta azokat a jogokat, amelyek a Földközi-tenger térségében fekvő országoknak járnak, azaz bizonyos termékei kedvezménye­sen juthatnak az EGK piacára. A közös­séggel társult afrikai országoknak azon­ban az EGK pénzügyi segélyt is nyújt. Ebben a támogatásban a földközi-ten­geri országok nem részesülnek. Málta kérését a Közös Piac napirendre tűzi — válaszolta Mintoffnak Thorn luxem­burgi külügyminiszter. Spanyolország külügyminisztere, Lo­pez Bravo március 1-én Luxemburgba utazik, ahol tárgyalásokat folytat luxemburgi kollegájával Spanyolország és a Közös Piac kapcsolatainak idő­szerű kérdéseiről. Mauritius szerdán kezdi meg tár­gyalásait a brüsszeli bizottsággal. A szigetországot a megbeszéléseken a mi­niszterelnök képviseli. Az Indiai-óceán­ban fekvő állam a Nemzetközösség tagja, de a brit belépés miatt elveszti előnyeit, amelyeket Anglia piacán él­vezett. Mauritius két út között vá­laszthatott: mint nemzetközösségi tag Anglia belépése után társulhat a Közös Piachoz, de mint Afrikához tartozó ország, azonnal tárgyalásokat kezdhet, hogy ugyanolyan jogokat szerezzen, amelyek a Yaounde-i Konvencióban tömörült 18 társult afrikai országnak járnak.

Next