Világgazdaság, 1972. április (4. évfolyam, 65/814-83/832. szám)

1972-04-01 / 65. (814.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1972. ÁPRILIS 1., SZOMBAT IV. ÉVFOLYAM, 65. (814.) SZÁM AZ USA ÉS AZ EGK Aggodalmak a kapcsolatok jövője miatt Az Egyesült Államok és a Közös Piac viszonyáról újabb figyelemre méltó megnyilatkozások hangzottak el. A Christian Science Monitor „Atlanti szakadás” címmel arra figyelmeztet: kritikus szakaszába érkezett az Egye­sült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatainak rendszere. Az amerikai ag­godalmat tolmácsolja Butz mezőgazdasági miniszter is, amikor szemére hányja a Közös Piacnak, hogy a mezőgazdasági áremelések milyen nagy kárt okoznak az amerikai mezőgazdaságnak. Az újságcikkek és a miniszteri nyilatkozat szervesen illeszthető Nixon elnök Manshaltnak küldött távira­tához, amelyben — mint már arról hírt adtunk —, az amerikai—nyugat­európai kapcsolatok szorosabbra fűzését szorgalmazta. Érdekes nyilatkoza­tot tett Dahrendorf, a brüsszeli bizottság külügyekért felelős tagja, aki na­gyobb mozgásszabadságot követel az EGK végrehajtó testületének külügyi kérdésekben. Dahrendorf, az „Európai Közösség” című folyóiratnak adott nyilatkozatá­ban azt fejtegette, hogy a miniszteri tanács által a brüsszeli bizottságnak adott tárgyalási mandátumnak biztosí­tania kell a bizottság mozgásszabad­ságát. A miniszteri tanács direktívái­nak lehetőséget kell nyújtaniuk arra, hogy a tárgyalófelek rugalmasan köze­lítsék meg a kitűzött célt. Dahrendorf nyilatkozatát az APA híriroda úgy ér­tékeli, hogy az EGK „külügyminisz­tere” több játékteret követel a közös EGK-külpolitikának. Az EGK és az USA viszonyával kapcsolatos amerikai aggodalmaknak ad hangot a Christian Science Monitor cikke. A lap hangoztatja, hogy egye­lőre egyetlen felelős megfigyelő sem merne „katasztrófát” jósolni, de „az atlanti kapcsolatokkal foglalkozó ma­gas rangú hivatalos személyek szá­mára nagyon is valóságos veszélynek tűnik, hogy az USA és Nyugat-Európa önkéntelenül is ellenségeskedésbe sod­ródnak bele”. A cikkíró nyugat-európai forrásokat és lapvéleményeket idéz, amelyek egybehangzóan „pénzügyi fe­lelőtlenséggel” vádolják Washingtont, kiemelve a fedezet nélküli papírdol­lárok Európába áramlását és azt, hogy az amerikai részvénytársaságok ez utóbbiak segítségével vásárolják fel európai versenytársaikat. „Az Egyesült Államok és Nyugat- Európa közötti szakadás gazdasági té­ren következett be” — hangsúlyozza, majd rámutat, hogy az UJSA elnök­­választásra, Franciaország és az NSZK parlamenti választásokra készül. Nagy- Britannia az ír kérdéssel és a kibőví­tett EGK-hoz való csatlakozás gond­jaival van elfoglalva, azaz az Atlanti­óceán mindkét partján a belpolitikai problémák dominálnak, de a gazdasági ingerültség — fűzi hozzá — „gyorsan átterjedhet a külkapcsolatok terére is”. Butz mezőgazdasági miniszter a Kö­zös Piac mezőgazdasági politikája miatt aggódik. Szerinte a miniszteri tanács múlt heti határozata a mezőgazdasági árak emeléséről káros helyzetbe hozza az amerikai mezőgazdaságot. Különö­sen az amerikai kukoricaexport kerül­het nehéz helyzetbe a nyugat-európai piacokon. 1972—73-ra a kukoricaára­kat 5, majd augusztusban újabb 11 szá­zalékkal emelik, a dollár leértékelését belekalkulálva azonban az amerikai kukorica 20—30 százalékkal is drágul. Butz szerint az új kereskedelmi kor­látozások „keserű csalódást okoznak és visszavetik a világkereskedelmet”. Ki­fejtette, hogy a közös piaci politika eredményeképpen a hatékonyan gazdál­kodó amerikai kukoricatermesztők hát­rányba kerülnek és csökkenteniök kell a termelést, a kevésbé hatékonyan dol­gozó nyugat-európai termesztők viszont a protekcionizmusra felbuzdulva újabb és újabb földeket vetnek be kukoricá­val. A Közös Piacról beérkezett híreknél még figyelemre méltó a Reuter­nek a kívülrekedt EFTA-tagállamokkal folyó tárgyalásokról adott tudósítása. A nem csatlakozó EFTA-államokkal folyó tárgyalások két eddigi szakasza nem sok eredményt hozott — írja a Reuter. Mind a hat Brüsszellel tárgyaló állam sokkal rugalmasabb álláspont el­fogadására kérte az EGK-t. A közös piaci bizottság a tanácskozásokról szó­ló jelentését most a miniszteri tanács elé terjeszti, ez fogja eldönteni április 24-én és 25-én, adjon-e új instrukciókat. A legnagyobb gondot az érzékeny áruk kérdése okozza. Ezeket az EGK szeretné kizárni a tarifacsökkentésre hivatott termékek köréből. Az elmúlt két hétben mind a hat ország figyel­meztette Brüsszelt, ilyen alapon nem tárgyalhat. Elsősorban Finnország Izland és Portugália elégedetlen a Közös Piac magatartásával. Az előbbi kettő ex­portja alapvetően függ néhány ter­méktől, Portugáliának pedig az iparo­sodás alacsony foka jelent problémá­kat. Igaz, az óra- vagy az acélexport korlátozása nehézségeket okozhat pél­dául Svájcnak vagy Svédországnak, ezek az államok azonban a fejlettség magas szintjére jutottak el és így, mint brüsszeli jól tájékozott források­ban mondják, a velük való megegye­zés inkább elképzelhető. Valószínű. Elsőnek a New York Times közölte a hírt, hogy az Egyesült Államok kincs­tára „drámai lépés” tervét fontolgatja: a már 10 milliárd dollár alá apadt hi­vatalos aranykészlet egy részét a sza­badpiacon értékesíteni. Connally pénz­ügyminiszter állítólag híve ennek a gon­dolatnak, de még nem hozott döntést. A törvények értelmében a pénzügymi­niszternek bármikor joga van ilyen el­adás elrendelésére. Az amerikai pénzügyi tisztviselők sze­rint ez a művelet kettős célt szolgálna. Egyrészt leverné a szabad piaci arany­árat, másrészt demonstrálná az Egye­sült Államok kormányának azt a szán­dékát, hogy fokozatosan megszüntesse az arany szerepét a nemzetközi valuta­­rendszerben. Ami az első célt illeti, az amerikai tisztviselők hangsúlyozzák, hogy az aranypiac általában igen „sovány”, te­hát forgalma viszonylag csekély. Ilyen­formán kis mennyiségű kínálat is nagy hatást gyakorolhat az árak alakulására. Az amerikai arany megjelenése a pia­con legalább is azzal az eredménnyel járna, hogy mindenkinek világossá ten­né: a szabadpiaci aranyjelzés nincs semmiféle összefüggésben a valutapa­ritásokkal, a devizapiacokkal, s általá­ban a világgazdasággal. A második céllal kapcsolatban Wa­shingtonban azt mondják: az arany­eladással az USA bizonyítaná, hogy nem látja értelmét nagy aranykészlet tartásának monetáris célokra, különö­sen most, amikor a dollár már nem váltható át aranyra. Az aranypiacon a legtöbb szakértő szerint idővel a kíná­latot meghaladó kereslet várható, tehát az ár hosszabb távon tovább emelke­dik. Mint Bennett amerikai pénzügyi államtitkár az International Herald Tribune jelentése szerint mondotta: „Eljöhet az idő, amikor az arany túl értékes lesz ahhoz, hogy pénzre paza­roljuk.” Az amerikai pénzügyminisz­térium szeretné bizonyítani, hogy az arany ma éppen úgy pusztán árucikk, ahogyan az ezüst már régóta az. Volcker amerikai pénzügyminiszter­helyettes az OECD úgynevezett harma­dik munkabizottságának ülése altal­hogy a miniszteri tanács megváltoz­tatja a brüsszeli bizottságnak adott mandátumot, a változások országról országra különbözőek lesznek. Az EFTA-országok — Svájc és Finn­ország kivételével — még nem fogad­ták el az iparcikkek szabadkereske­delmének elvét, amelyet Brüsszel fel­kínált. Svédország teljes vámunióra tör, Ausztria pedig érdekelt abban, hogy a mezőgazdasági termékeket is belevegye a megegyezésbe. Portugália inkább társulni szeretne a teljes jogú tagság kilátásával. Izland nem fogad­hat el olyan rendezést, ami életfon­tosságú halexportját sújtaná. A mara­dék EFTA-országok és az EGK június vége előtt tető alá akarja hozni a megállapodást, hogy az január 1-én életbe lépjen. mával tartott sajtóértekezletén (lásd a VILÁGGAZDASÁG március 28-i szá­mának 1. oldalát) kijelentette, nem tud arról, hogy kormánya aranyat szándé­kozna értékesíteni a szabadpiacon. Hozzátette, hogy az USA ilyen lépést semmi esetre sem tenne partnereinek előzetes megkérdezése nélkül. A cáfolat nyomatékából azonban sokat elvett Volcker ezt követő fejtege­tése — írja a Financial Times. A pénz­ügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, hogy Amerika mindenképpen csökken­teni szándékszik az arany jelentőségét a nemzetközi valutarendszerben. Ebben a megfigyelők a megerősítését látják annak a hírnek, hogy — legalábbis az amerikai pénzügyminisztériumon be­lül — foglalkoznak az aranykészlet ér­tékesítésének tervével. A londoni szabadpiacon az arany ára jelenleg 38 százalékkal magasabb, mint a régi unciánként 35 dolláros hivatalos ár és 27 százalékkal van felette az új, 38 dolláros szintnek. MÉG MINDIG BIZONYTALAN A VALUTAHELYZET Washington aranyeladási tervvel foglalkozik A hét elején Párizsban tartott valutatanácskozás optimista hangulatú sajtótájékoztatója és a nyugat-európai devizapiacok nyugalma ellenére úgy tűnik, hogy a tőkés valutarendszer helyzete még mindig bizonytalan. A leg­újabb izgalmat az a hír keltette, hogy a washingtoni kormány azt tervezi: aranytartalékának egy részét a szabad piacon értékesíti. A párizsi tanács­kozáson részt vevő amerikai pénzügyminiszterhelyettes cáfolta ugyan ezt az értesülést, de nyilatkozata nem volt nagyon meggyőző. Annál kevésbé, mert egyidejűleg hangsúlyozta, milyen fontosnak tartja az USA az arany mone­táris szerepének visszaszorítását. A Renault elnöke Moszkvában Vlagyimir Novikov, a szovjet minisz­tertanács elnökhelyettese pénteken a Kremlben fogadta Pierre Dreyfust, a Renault francia állami autógyár elnök­vezérigazgatóját. Ez alkalommal átte­kintették a szovjet gazdasági szerveze­tek és a Renault gyár üzleti együttmű­ködésével összefüggő kérdéseket. Japán hitelt ajánl a VDK-nak A japán kormány értesítette a Viet­nami Demokratikus Köztársaságot, haj­landó az Export-Import Bankon ke­resztül hiteleket nyújtani a VDK gaz­daságfejlesztési terveinek végrehajtásá­hoz. Jól értesült körök szerint a kor­mány szándékát már februárban közöl­te a Hanoiba látogató két magas rangú japán tisztviselő. Az Export-Import Bank hiteleivel meggyorsítható az észak-vietnami szén­bányák feltárása. A Kyodo értesülése szerint a Mitsui és a Sumitomo kon­szernek már tárgyalnak Észak-Vietnam­mal a szénbányászat nagyméretű fej­lesztéséről és tavaly novemberben a VDK szénbányászati delegációja járt Japánban. Tokiói megfigyelők jelentősnek tart­ják a japán ajánlat kiszivárogtatásának időzítését — írja az MTI tokiói tudó­sítója —, minthogy jelenleg egy 14 tagú észak-vietnami gazdasági küldöttség tartózkodik Japánban. Éljen április 4 NAPRÓL NAPRA ♦ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS NYUGAT-EURÓPA kapcsolatai kri­tikus szakaszba érkeztek — írja egy amerikai lap. Ezt az állítást illusztrálja néhány legutóbb elhangzott nyilatkozat. Az USA föld­művelésügyi minisztere a mezőgazdasági árak emeléséért bírálta a Közös Piacot, Dahrendorf, a brüsszeli bizottság diplomáciai feje vi­szont nagyobb politikai mozgásszabadságot követelt nemcsak az EGK- nak, hanem a bizottságnak is. ♦ AZ USA EL AKARJA ADNI A FORT KNOX-BAN őrzött aranykészlet egy részét. A nyugati pénzügyi központokban elterjedt hírek szerint konkrét formában foglalkoznak ezzel az elgondolással, de döntés még nem született. A monetáris aranykészlet leépítésével Washington egye­bek között azt akarná bizonyítani, hogy komolyan veszi az arany sokat emlegetett „demonetizálását”. ♦ CHILE SZORGALMAZZA A MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉT. E program keretében jelentős ügyletet kötött a Szovjetunióval: 5 ezer traktort vásárolt. A szerződés magában foglalja pótalkatrészek szállí­tását és a chilei traktorosok kiképzését is. ♦ OLASZORSZÁG GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSE GYORSABB VOLT tavaly, mint korábban gondolták. A kormány évi gazdasági jelentésé­ből az derül ki, hogy a nemzeti össztermék ténylegesen 1,4 százalékkal volt nagyobb 1971-ben, mint az előző esztendőben. A korábbi becs­lések 0,8 és 1 százalék közé tették a tavalyi expanziót. Az eredmény azonban így is erősen elmarad az 1970-ben elért 5,1 százalékos reális növekedéstől. ♦ JAPÁN KÉSZ A VDK-NAK HITELEKET NYÚJTANI a tokiói Export- Import Bank útján. A japán ipar elsősorban az észak-vietnami szén­bányák fejlesztése iránt érdeklődik. A VDK és Japán kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztéséről egyébként a Világsajtóból című rovatunk egyik szemelvénye rajzol körképet. A fűtőanyagmérleg problémái Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter csütörtökön délelőtt a Magyar Sajtó Házában újságírókkal beszélgetett a tárca elképzeléseiről, gondjairól. Kérdésekre válaszolva elsősorban az energiahordozók termelésének és fel­­használásának perspektíváiról, valamint az ország energiastruktúrájának változásáról szólt. Az ország fűtőanyagmérlegében az idén tovább csökken a szilárd tüzelő­anyagok aránya és növekszik a szén­­hidrogéneké. Az energiastruktúra terv­szerű átalakításának folyamatában ma körülbelül feleúton járunk — mon­dotta dr. Szekér Gyula. A mostani ötéves tervben épülő, illetve bővülő tiszai és százhalombattai hőerőműve­ket szénhidrogénre alapozzák és ez is tükrözi a szerkezet tudatos megvál­toztatására irányuló törekvést. A ter­vezett magyar atomerőmű első blokk­jának­­teljesítménye 880 MW lesz) 1980-ban kell belépnie az energiaszol­gáltatásba és a következő három év során fokozatosan megkezdi majd a többi egység is az energiatermelést. Az építkezés előreláthatólag 1974—75- ben indul meg, hogy a nagyberuházás időben felkészüljön. A miniszter ismertette az energia­­hordozók hazai kitermelésének per­spektíváit és az ezzel kapcsolatos prob­lémákat. Mint ismeretes, Magyaror­szág szénvagyonát körülbelül 2 mil­liárd tonnára becsülik, de ebből csak mintegy 700 millió tonna — más becs­lések szerint csak 500 millió tonna­­ van a jelenleg működő bányák kör­zetében. Viszonylag jó helyzetben van a mecseki bányavidék, mert itt még jelentősek a tartalékok, de a nógrádi, tatai és dorogi szénmedencében a készletek előreláthatólag néhány év­tizeden belül kimerülnek. A hazai erő­művek ellátására a jövőben még szá­mításba jöhet a bükkábrányi lignit­készlet is, amelynek felszíni kiterme­lése esetleg megindítható. Az idei rendkívül enyhe tél követ­keztében a szénbányák a téli hóna­pokban a vártnál többet termeltek és ugyanakkor a felhasználás is természe­tesen kisebb volt. Ez a készletek növe­kedésére vezetett, ami a magyar szén raktározhatóságának közismert nehéz­ségei miatt a kitermelés bizonyos fokú visszafogását teszi szükségessé. Ez egy­általán nem jelenti azt, hogy az or­szágnak nincs szüksége a bányában kitermelt szénre, csupán átmeneti ne­hézségről van szó. A földgáz termelését a lehetőségek­hez képest megpróbálják növelni,­­a földgázfelhasználás központi kifejlesz­tési programjának megfelelően. Kő­olajból az országban bányászott meny­­nyiség már régóta nem fedezi a szük­ségleteket és a jövőben egyre több szénhidrogén importjára kell felké­szülni. A felhasználók szükségleteinek kielégítése céljából jelentős beruházá­sok vannak folyamatban és az idén több mint 1 milliárd forintos költség­gel, részben üzembe lép a Barátság II. kőolajvezeték. Dr. Szekér Gyula a konzultáción em­lítést tett az olefinprogram továbbfej­lesztéséről A következő ötéves terv folyamán Kazincbarcikán PVC-termelő kapacitást terveznek kiépíteni. Hason­lóan az etilénüzem beruházásához, sze­retnének a szocialista integrációra tá­maszkodva optimális kapacitású üzemet létrehozni. A miniszter megemlítette, hogy a magyar—szovjet olefinegyezmény ta­pasztalatait is figyelembe véve hasonló csehszlovák—NDK-megállapodás szüle­tett a közelmúltban, bizonyítva, hogy e területen csak az intenzív nemzet­közi együttműködés a jó választás. Az automobilizmus térhódítása a ne­héziparra is sok feladatot ró. Javítani kívánják a gumiabroncsok és a műszaki gumiipari cikkek minőségét, az autó­ápolási cikkek választékának bővítése révén pedig szeretnének lépést tartani az igényekkel. A miniszter megemlí­tette, hogy gyógyszeriparunk a tervidő­szakban berendezkedik növényvédő­szerek gyártására is. Szó esett a hazai vegyiszáltermelésről is. Köztudott, hogy a kapacitás kicsi, s a hazai textilipar ilyen irányú igé­nyeit nagyrészt tőkés importból kell fedezni. A népgazdaság teherbíróképes­ségét eddig más vegyipari beruházások tették próbára, de most már eljött az ideje annak, hogy új vegyiszáltermelő beruházás gondolatával foglalkozzanak. Szintén kívánatos lenne, ha ezt a szo­cialista országok integrációja keretében lehetne majd megvalósítani — tette hozzá dr. Szekér Gyula. V. M. SZOVJET TRAKTOROK CHILÉNEK Ülésezett a hitelezők párizsi klubja Chile állami gazdaságfejlesztési szer­vezete (CORFO) 5 ezer traktort vásá­rolt a Szovjetuniótól és versenytárgya­lást írt ki további 4 ezer darab beszer­zésére — jelentette be a vállalat szó­vivője. A szovjet traktorokat a Trakto­­export külkereskedelmi vállalat szállít­ja, az ügylet értéke 11,6 millió dollár. A megállapodás szerint a Szovjetunió alkatrészeket is szállít, valamint 50 mű­szaki szakembert küld Chilébe az otta­ni kezelőszemélyzet kiképzésére. Chile az ellenérték 15 százalékát készpénzzel fizeti, a fennmaradó részt 19 félévi rész­letben évi 3 százalékos kamattal. A traktorok felét még az idén eljuttatják a latin-amerikai országba. A Reuter tudósítója emlékeztet Chile egyik korábban kötött szerződésére, amely szerint Románia az idén 2000 traktort szállít, s összesen 3800 darabot ad el a CORFO-nak. A traktorok vásár­lása az Allende elnök által meghirde­tett mezőgazdasági program részét al­kotja. Chile fő hitelezői (a 16 országot tö­mörítő párizsi klub) március 28—29-én megbeszélést folytattak a latin-ameri­kai ország hiteltörlesztésének elhalasz­tásáról. Az ülésről részleteket nem tet­tek közzé, csak annyit jelentettek, hogy a hitelezők április 17. és 19. között is­mét üléseznek. Jól tájékozott körök szerint a megbeszélésen Chile 1971 és 1974 között esedékes 1,3 milliárd dollá­ros tartozásainak átütemezését kíván­ták megoldani. Allende egyik korábbi nyilatkozata szerint Chile összes kül­földi adóssága 3,7 milliárd dollárra rúg. A párizsi megbeszélések légkörét be­folyásolta Chile és fő hitelezőjének, az Egyesült Államoknak az utóbbi időben megromlott kapcsolata. Az amerikai küldött az ülésen szóba hozta az ame­rikai rézipari érdekeltségek tavalyi chi­lei államosítását, s azt a tervet, hogy a santiagói kormány állami tulajdon­ba veszi az ITT chilei érdekeltségeinek döntő részét is. Az USA-val szemben a latin-amerikai ország 1 milliárd dol­lárral adósodott el. A chilei El Teniente rézbánya mun­kásai egyébként elfogadták a kormány béremelési javaslatát. A kormány a ma­gas bérű bányászok keresetét 30 száza­lékkal javítja, az alacsony kategóriák­nál pedig 40 százalékkal. A munkások eredetileg 55 százalékos béremelést kér­tek. Így az április 3-ra tervezett sztrájk elmarad.

Next