Világgazdaság, 1972. április (4. évfolyam, 65/814-83/832. szám)

1972-04-07 / 67. (816.) szám

MAGYAR GAZDASÁG VILAGGAZDASAG Az UNCTAD harmadik értekezletének előkészítésére — mint ismeretes — a múlt év őszén 77 fejlődő ország kép­viselői Limában összegyűltek, hogy az értekezletre közös állásfoglalásokat dol­gozzanak ki. Ez az előkészítő megbeszé­lés a többi között igyekezett meghatá­rozni, melyek ma azok a legszegényebb országok, amelyek külön támogatásra tarthatnak igényt a „gazdagabb” orszá­gok által e célra létesített külön segély­alapból. A kiválasztás és besorolás eléggé körülményesnek bizonyult. Az ENSZ szakértői 1970-ben már megállapították a legszegényebb 25 fej­lődő ország jegyzékét. Ennek összeállí­tásánál elsősorban az egy főre jutó nemzeti jövedelem szempontja volt mérvadó. Ennek az ismérvnek alapján a legszegényebb országok közé sorolták többek között Felső-Voltát (egy főre jutó 50 dollár nemzeti jövedelemmel), Csádot (60 dollár), Etiópiát (70 dollár), Szomáliát (60 dollár), Guineát (90 dol­lár), valamint Indiát (100 dollár). Ugyanakkor a gazdagabb országok kö­zött szerepel Argentína (820 dollár), Kolumbia (310 dollár), Chile (480 dol­lár) és Costa Rica (450 dollár). A lap szerint az ily módon való­ osz­tályozás nem kielégítő, így például In­dia jelentékeny ipari hatalom, amely­nek saját atomipara van. India eseté­ben azonban a kedvezőtlen demográfiai helyzet ellensúlyozza a viszonylagos ipari fejlettség előnyeit. Másfelől Costa Rica egy főre jutó, jóval magasabb nemzeti összterméke kizárólag egyetlen agrárterméken, a kávén nyugszik. Emellett egy magasabb kategóriába be­sorolt országnak lehetnek igen fejlett és kevésbé fejlett övezetei, míg egy másik, kedvezőtlenebbül minősített or­szág gazdasága homogénebben fejlett és a termelési ágak szerint is diverzifi­káltabb lehet. Az UNCTAD-nak most Santiagóban újonnan kell a fejlettségi szintkülönbség legfontosabb ismérveit megállapítania. Az egyes országok fejlettségi foka szerinti eltérések vizsgálatának azon­ban nem lehet csupán a harmadik vi­lágra szorítkoznia. A szakértők igyekez­nek meghatározni a fejlődő, valamint a fejlett ipari országok közti egyenlőt­lenség fokát is, hogy ebből a jövőre nézve levonhassák a szükséges követ­keztetéseket és megfelelő segélypoliti­kát alakíthassanak ki. E vizsgálatok során gyakran esik szó a fejlett és a fejlődő országok közti szakadék kimélyüléséről. A fejlett nyugati országok egy főre jutó nemzeti terméke a fejlődő orszá­gokénak 1870-ben még csak három­szorosa volt. Ez az arány 1970-ben már tízszeresre szökött fel, a 2000. év­ben pedig körülbelül 13-szorosra fog tovább növekedni. A lap szerint azon­ban ezeknek a megállapításoknak érté­kéből sokat levon, hogy a vizsgált or­szágok gazdasága nem homogén az egyes szektorok szerint sem. (1972. évi 6. szám.) A VILÁGSAJTÓBÓL Wirtschaftliche Mitteilungen Informations Economiques Különbségek a fejlődő országok között INFORMATIONS of COMMENCE EX­­­EIN­ESK A múlt évi gyenge (0,3 százalék) nö­vekedés után a nemzeti össztermék 1972-ben valószínűleg újra normálisabb ütemet vesz, 3,5 százalékkal emelke­dik. Ez annál is inkább jó teljesítmény, mert 1972 -ben lép érvénybe a munka­idő leszállítása heti 42 és fél óráról 40 órára, ami becslés szerint az összter­mékben több mint 2 százalékos veszte­séget okoz. A bruttó beruházások értéke 1972-ben előreláthatólag 7 százalékkal lesz ma­gasabb a múlt évi 2,4 százalékkal szemben. Ennek azonban az a feltétele, hogy a központi hatóságok 7 százalék­kal, a helyi közigazgatási szervek 6,5 százalékkal többet ruházzanak be az előző évinél és a befektetések növeke­dési rátája az iparban és kereskedelem­ben elérte a 9,5, a lakásépítésben pedig a 3 százalékot. A személyi fogyasztás, amely 1971- ben 0,2 százalékkal csökkent, 1972-ben valószínűleg 4 százalékkal emelkedik. Ezzel szemben a közületi kiadások visszaesnek 4,2 százalékról 3 százalékra. Jóllehet 1972-ben a kereskedelmi mérlegben mintegy 1 milliárd 755 millió korona többletre lehet számítani, a fize­tési mérlegben problémát okoz a szol­gáltatások és tőkeforgalom mérlegében mutatkozó deficit további fokozódása (ide értve a svéd külföldi befektetése­ket), valamint a fejlődő országoknak nyújtott megnövekedett fejlesztési segé­lyeket is), így azután az 1972. évi fize­tési mérleg előreláthatólag 500 millió korona hiánnyal fog zárulni (az 1971. évi 750 milliós aktívummal szemben). A külkereskedelem területén az 1971. évi összes svéd vásárlásoknak értéke 36,19 milliárd korona, 0,4 százalékkal kevesebb, mint 1970-ben volt. Az export viszont 9 százalékos növekedés mellett elérte a 38,16 milliárd korona értéket. Felélénkülőben a svéd gazdasági élet Ami az 1972. évi kilátásokat illeti, egy felmérés szerint a svéd bevitel összesen 38 milliárd 250 millió, a kivitel pedig 40 milliárd 025 millió koronát képvisel, a növekedés tehát az importban 5,7, az exportban pedig 4,9 százalék lesz. A műszaki és elektromos berendezé­sek csoportjában 1972-ben jelentéke­nyen felszökik a számítógépek import­ja, az 1967—1968. évek szintjére fog visszaesni viszont a beruházási javak bevitele. Növekszik a személyi fogyasz­tást szolgáló cikkek importja. A növe­kedés különösen számottevő lesz a tex­tilféléknél , 1972-ben ugyanis újabb textil- és ruhaipari üzemeket zárnak be Svédországban. Emelkedni fog még az autó, a vas és acél, valamint az épí­tési anyagok importja, csökkennek vi­szont a kőolajvásárlások az elektromos művek olajfelhasználásának korlátozása miatt. Az export területén tovább tart a műszaki és elektromos berendezések kivitelének hanyatlása. Ennek oka egy­részt a repülőgépalkatrészek dániai szállításainak a befejezése, másrészt pedig a nyugat-európai beruházási elő­irányzatok ez évi alacsony színvonala. Érzékenyen visszaesik a növekedési ráta a svéd vas és acél exportjában is, jóllehet ez a papír után a svéd ipar második fő exportterméke. Minden más árucikknél nagyobb arányban (10,5 szá­zalékkal) növekszik viszont a papiros­pép kivitele, mivel az európai készletek tavaly felhasználódtak és ebben az év­ben számítani lehet felújításukra. A jó termés következtében tavaly az agrártermékek kivitele számottevő eredménnyel zárult (30 százalékos nö­vekedés). Az idén ellenben normális termés esetén az export 6 százalékos csökkenésével kell számolnia a svéd mezőgazdaságnak. (1972. évi 24. szám.) The Economist Napjainkban az államháztartás gaz­daságpolitikai lehetőséget ad a nem­zeti jövedelem egy részének újrael­osztására. A költségvetések azonban matematikai és közgazdasági feltétele­zéseken és találgatásokon alapulnak Ily találgatás volt Barber pénzügymi­niszter részéről, hogy az 1972—73 költ­ségvetési évre tervezett 1,2 milliárd font sterling adómérséklés az ország gazdasági növekedését 1973 közepéig éves szinten 5 százalékra fogja meg­gyorsítani — a pénzügyminisztérium által eredetileg előirányzott évi 3 száza­lék helyett. Ha ezzel szemben az orszá­gos gazdaságkutató intézet (NIESR) számítása bizonyul helyesnek, úgy a gazdasági növekedés éves szinten csu­pán 3,5 százalék lesz, a munkanél­küliség pedig tovább fog emelkedni. Kétségtelen, hogy a pénzügyminisz­ter feltételezéseit kellően megokolt számításokra alapozta, ráadásul külön­böző tartalékokkal is rendelkezik az esetre, ha a helyzet a várakozásoktól eltérően alakulna. Egyrészt ugyanis figyelembe kell venni, hogy az 1972— 1973 költségvetési év 1,2 milliárd font sterling összegű adómérséklései az 1973—74. évre javasolt módosítások figyelembevételével több mint 2 mil­liárd font sterlingre emelkednek. Ezen­kívül, ha a munkanélküliség a jövő télen tovább növekszik, a pénzügy­­miniszter felhatalmazást kapott arra, hogy a közvetett adók tételeit leszál­líthassa. Barber pénzügyminiszter sze­rint ez az intézkedés a „kereslet rugal­ Másfél milliárd fontos adómérséklés Angliában más szabályozásának” lényeges eleme. A szabályozás feladatából azonban a lap szerint a Bank of England nem veszi ki kellően a részét: 1971—72-ben az intézet a pénzforgalmat illetően semmilyen rugalmasságot sem tanúsí­tott. A hagyományos „stop-go” politika Anglia számára az 1972—74. években azzal a veszéllyel járhat, hogy az ország fizetésimérleg-zavarokba jut, amit a belföldön bérinfláció kísér, vagy pedig a gazdasági növekedés nem éri el még a 4 százalékot sem és a munkanélküliség tovább emelkedik. A lap szerint a helyes gazdaságpoli­tika megköveteli, hogy a kormánynak meg legyenek az eszközei, hogy a fenti nehézségek bármelyikét képes legyen elhárítani. A pénzügyminiszter kije­lentette: a gazdaság növekedését nem szabad kockáztatni azáltal, hogy a meglevő valutaparitásokhoz ragasz­kodnak akkor is, ha azok irreálissá válnak. A lap elismeréssel fogadja a pénzügyminiszternek ezt az állásfogla­lását, ugyancsak helyesli adópolitikai intézkedéseit is. Ezzel szemben hiá­nyolja, hogy a kormány a Bank of England pénz- és hitelpolitikája felett nem képes ellenőrzést gyakorolni, mindenekelőtt pedig veszélyben látja a gazdaság évi 5 százalékos növekedését, minthogy — úgymond — a kormány­nak semmilyen hatékony eszköze sincs a súlyosbodó bérinfláció megfékezé­sére. (1972. március 25.) HOGYAN HALAD A HAZAI KONTÉNERGYÁRTÁS? A svéd járműgyár, a Volvo is rendelt konténereket a Magyar Hajó- és Darugyártól. Az MHD 1968 óta gyárt konténereket, jelenleg elsősorban tőkés exportra. Belföldön csak öt-hat év múlva számítanak nagyobb piacra, amikor is a rakodóberendezések gyarapodásával meggyorsul az áttérés a korszerűbb szállítási módra, a konténerizációra. A svéd Volvo cég az elmúlt hetekben szerződést írt alá a Magyar Hajó- és Darugyárral: évente mintegy 2 millió koronáért szándékszik konténert vásá­rolni a magyar vállalattól. 1972-re már feladta a rendelést. Az 1973—75-ös évekre opciós megállapodást kötöttek. A svéd gyár olyan konténert kért, amely (a magasságot kivéve) megfelel ugyan az ISO (Nemzetközi Szabvány­­ügyi Szervezet) ajánlásainak, kategó­riáján belül azonban speciális, a vevő kívánságának megfelelően konstruált típus. Az MHD svéd üzletének jelentő­ségét növeli a konténerizáció időszerű­sége. Az egységes konténertípusok meg­teremtése céljából az ISO már régen megjelentette ajánlásait. A legfonto­sabb a méretekre vonatkozik. A szab­ványos konténer 8X8 láb keresztmet­szetű, hosszúsága 6,6—10—20 — vagy 40 láb. A pontos méret a teherbíró­képesség záloga is. Hogy a hatalmas „dobozokat” halmazokba rakhassák, a legalsó konténernek el kell bírnia to­vábbi öt megrakott „doboznak” a sú­lyát, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a sarokelemek pontosan egymás fölé esnek. Noha az óceánon túli kereske­delemben a­­ legnagyobb típust is gaz­daságosnak tekintik, egyelőre a 20 láb hosszú a legnépszerűbb, különösen a magyar gyár számára oly fontos nyu­gat-európai piacon, így az MHD — je­lenleg a konténerek egyetlen hazai gyártója — ezt a méretet választotta az ISO-szabványból. Ismerve a fejlő­dés irányát, 1968-ban némi kockázatot vállalva kezdték meg a gyártást. Nem kívántak a nullpontról indulni, feles­leges kísérletezés helyett kapcsolatba léptek az egyik legismertebb nyugat­európai konténergyárral, a nyugat­német IWT céggel. Először kooperációs megállapodást kötöttek: a licencért, a technológiáért és — főleg kezdetben — a sarokelemekért kész konténerekkel fizetett az MHD. Azóta az import egyre kevesebb, a konténer pedig bevált exportcikke lett a Magyar Hajó- és Darugyárnak — annál is inkább, hi­szen kiforrott technológiát vettek át, s­­a konténerekből már az első darab is „tőkés” exportminőségű volt. Az első 250 darabot azonnal ki is küldték az NSZK-ba. Még az első évben 300 ezer dollár értékű konténert gyártottak (mintegy 30 százalékos importhányad­dal). Az MHD váci gyáregységében ön­álló konténerüzemet hoztak létre, a kulcsfontosságú gépek az NSZK-ból származnak. Mint említettük, az MHD jelenleg főleg Nyugat-Európában értékesíti kon­ténereit. Az üzleti helyzet évről évre változik, a piac inkább telítettnek mondható, de változatlan a kereslet a speciális típusok iránt (8,5 láb magas, oldalajtós, nyitott tetejű vagy oldalú változatok, tartálykonténerek). A ma­gyar vállalat viszonylag kisebb szériá­kat gyárt, ezért amúgy is könnyebben figyelembe veheti a megrendelők spe­ciális kívánságait — a húszlábas ISO- kategórián belül, így 1969-ben a John­son Line svéd hajóstársaság számára még „normál” konténereket szállítottak ugyan, de már ezek is rendelkeztek egy rendhagyó tulajdonsággal: szabvá­nyos külső méretük ellenére különle­gesen nagy volt a térfogatuk. A 150 ezer dolláros svéd rendelést rövidesen követte egy hasonló volumenű üzlet, ez csak tavaly zárult le: a Johnson Line számára konstruált típusból vásárolt a Matchappij Zeevahrt holland—ír ve­gyes társaság is. Tavaly a Direkt­transport (egy svéd társaság hamburgi leányvállalata) mintegy félmillió dol­lárért adott fel rendelést, szintén spe­ciális — oldalajtós, s részben 8,5 láb magasságú — típusokra. (Ami iá Volvo számára készítendő változatot illeti, a speciális kikötések közül megemlítjük azt, hogy az áru korrózióvédelme cél­jából a légcsere óránként legfeljebb 40 köbméteres lehet.) A közeljövőben Párizsban tárgyal az MHD a Citroennel. Áprilisban pedig a kanadai piacon mutatkozik be a Ma­gyar Hajó- és Darugyár, a nemzetközi konténerkiállításon. A konténer azonban nemcsak tárgya, hanem eszköze is a kereskedelemnek. Ezért érdemes szólnunk a belföldi hely­zetről. A MAHART és a MÁV 1969— 70-ben körülbelül 250 ISO-szabványú konténert vásárolt az MHD-tól, kísér­letképpen. Néhány darabos kísérleti rendelés kisebb vállalatok részéről is érkezett. Ezenkívül a MÁV és a Volán vagy 400 darabot vett a KGST ajánlá­sainak megfelelő, öt tonna befogadó­­képességű konténerekből. Az utóbbi tí­pust eddig alumíniumból gyártották, most próbálnak áttérni az olcsóbb acél­alapanyagra. A prototípusok a MÁV rendelése alapján készülnek, a Magyar Államvasutak 150 darabot vásárol 1972 —73-ban. Kísérletezik az MHD ISO- szabványú, 20 láb hosszú tartálykonté­nerekkel is; a kísérleti darabokban a MAHART bort szállít. Az, hogy hazánkban a konténerizáció lassan halad, s főleg, hogy a nemzet­közi szabványú darabokból egyelőre keveset rendelnek, jórészt a kezelő­berendezés hiányának tulajdonítható. A nagy, 20 tonnás konténereket csak Csepelen vagy talán még a József­városi pályaudvaron tudják kezelni. Húsztonnás daru kevés van. Az igények felfutására az MHD csak a ralkodó­­berendezések gyarapodásával számíthat. A nagyobb belföldi rendeléseket in­kább az 1975—80-as időszakra várják. Persze a konténerek és a rakodóberen­dezés problémája szorosan összefügg és nem szabad elfelejteni, hogy a kon­ténerterminálok a tranzitforgalom növe­lésével segítenének jobban kihasználni hazánk kedvező földrajzi fekvéséből származó előnyöket. D. L. ­ Az ELEKTROMODUL és a szovjet Mashpriborintorg össz-szövetségi egye­sülés szerződést írt alá a VIDEOTON által gyártott hangdobozok 1972. évi 849 ezer rubel értékben történő exportjáról. A Május 1. Ruhagyár Svájc számára eddig csupán bérmunkát végzett. Most a külkereskedelem közvetítésével tisz­­tagyapjú-kabátokat, kosztümöket szállí­tanak svájci cégeknek. Ha a termékek megfelelnek, újabb megállapodásra van kilátás, amelynek alapján évente 80 ezer különféle konfekcióárut szállíthat­nak Svájcba. A SZIM esztergomi marógépgyára francia licenc alapján az idén meg­kezdi a nagy pontosságú numerikus ve­zérlésű szerszámgépek gyártását. Az első két berendezést a BNV-n bemutat­ják. Kilenc hagyományos és egy újfajta, tíz egységből álló, óránként 4,5 tonna teljesítményű zöldbor­sóv­onalat gyárt szovjet rendelésre a pécsi Sopiana Gép­gyár. Holland rendelésre 25 ezer darab karatron-pantallót gyárt a Vörös Októ­ber Férfiruhagyár nyíregyházi üzeme. A METRIMPEX április 10—15-ig laborműszer-szakbemutatót rendez Prágában. Olaszországból 6 munkafolyamatot végző kultivátort vásárolt a Tiszasülyi Állami Gazdaság. RÖVIDEN Harminchatezer pár cipőt indított a napokban a Szovjetunióba és 25 ezer párat Nyugat-Európába az Alföldi Cipőgyár. A Geological Survey of India aján­latot kért a Dunántúli Kőolajipari Gépgyártól a NIKEX útján 1,5 mil­lió rúpia értékű görgős véső szállítá­sára. Festékexport Több mint 30 ezer tonna festéket ké­szítenek a Tiszai Vegyi Kombinátban az idén. A szerződések szerint a Szov­jetunióba 4200 tonna zománcfestéket, Bulgáriába 1000 tonna padlózománcot és olajfestéket, az NDK-ba 3000 tonna Jugoszláviába pedig 1200 tonna mű­gyantát szállítanak. A gyár új rész­legében több hónapos próbáik után megkezdték az epoxi műgyanta nagy­üzemi előállítását is. BUDAPEST - PATENTINFORM 72 A Kohó- és Gépipari Minisztérium, a KGM MTTI, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület, a TESCO Nemzetközi Mű­szaki Tudományos Együttműködési Iroda, a Licencia Találmányokat Érté­kesítő Vállalat ez év április hó 12. és 19. között rendezi meg a műszaki szellemi termékek kiállítását és az ezzel egybe­kötött nemzetközi konferenciát. A nem­zetközi konferencia és kiállítás célja, hogy elősegítse a műszaki fejlődést, hozzájáruljon a kutatási és fejlesztési munkák meggyorsításához, tegye lehe­tővé a párhuzamos fejlesztési munkák elkerülését, segítse elő a licencek adás­vételét, cseréjét és a hazai és nemzet­közi kooperációt, járuljon hozzá a mű­szaki szellemi eredményekkel kapcso­latos — a Komplex Programban meg­határozott — integráció kibontakozásá­hoz. A rendezvények iránt nagy érdek­lődés nyilvánul meg. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a kiállí­tásra már számos kohó- és gépipari üzem jelentkezett találmányaival, nagy jelentőségű újításaival, kutatási ered­ményeivel. A konferencia jelentkezői között a hazai műszaki, iparjogvédelmi szakem­bereken kívül, bejelentette részvételét a Szovjetunióból a Licenciatorg külkeres­kedelmi egyesülés, a szovjet elektro­technikai minisztérium stb. Az NDK- ból részvételre jelentkezett a Zentrales Büro Int. Lizenzhandel, a Deutsche Stahl Handelsgesellschaft mbH., vala­mint az NDK elektrotechnikai és elekt­ronikai iparának képviseletében a Carl-Zeiss Jena, Csehszlovákiát a Poly­­techna külkereskedelmi vállalat, a Pat­­expo szellemi termékeket értékesítő vál­lalat és a VUMA technológiai kutató­intézet képviseli. A rendező szervek kezdeményező­készségének egészséges megnyilvánulása volt, hogy a konferenciára nemcsak a szocialista, hanem a tőkésországokból is meghívtak résztvevőket. A meghívások eredményeként már eddig is számos tőkésország — Franciaország, az USA, az NSZK stb. — jelentette be a Magyar Iparjogvédelmi Egyesületnél, a TESCO­­■nál, a Licenciánál a konferencián való részvételi szándékát. A Budapest — Patentinform ’72 meg­rendezését — talán ezzel kellett volna kezdenünk — indokolja, hogy műszaki szellemi javaink (találmányok, jelentős újítások, kutatási eredmények) koránt sincsenek úgy hasznosítva, mint ahogy azok rendelkezésünkre állnak. A Kohó- és Gépipari Minisztérium területén csu­pán a múlt esztendőben csaknem 200 szabadalmat nyert találmányt valósí­tottak meg, s ugyancsak akkor a tárca területén több mint 11 000 újítást dol­goztak ki. Ezen túlmenően a tárca terü­letén számos olyan kutatási eredmény született, amelyeket a találmányokkal, újításokkal együtt csak születési helyü­kön — vagy még ott sem — vezettek be. A Patentinform '72 kétségtelenül a magyar műszaki szellemi termékeknek seregszemléje és a nemzetközi iparjog­­védelem és műszaki ismeretek terjesz­tésének és megismerésének nagy fóruma lesz. Tokár Péter Új magnetofon Az eddiginél 30 százalékkal olcsóbb magnetofon mintapéldánya készült el a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban. Az üzemben néhány év óta jó minő­ségű, de a külföldieknél 15—20 száza­lékkal drágább kazettás készüléket gyártanak, ez nem tudta felvenni a versenyt a Lengyelországból importált Grundig-licanc alapján gyártott mag­netofonokkal. Ezért a gyár vezetői el­határozták, hogy új készüléket alakí­tanak ki, amelynek mintapéldányát a BNV-n mutatja be a BRG. A sorozat­­gyártást 1973 elején kezdik meg. Az új típusú magnetofonokra az NDK már be is jelentette igényét. A BRG a kis sorozat miatt gazdaságtalannak bizo­nyult drágább típusok gyártását foko­zatosan megszünteti, s a tervek szerint az MK—23-as magnetofon licencét, va­lamint a gyártáshoz szükséges szerszá­mokat külföldön értékesíti. 120 magyar gyógyszertechnológia külföldön Százhúsz magyar gyógyszerkészít­mény technológiáját vásárolták meg ed­dig külföldi cégek és több helyütt meg­kezdték előállításukat is. Az elmúlt évben is több mint 100 hazai gyógy­szeripari szabadalom született , 60 százalékát külföldön is bejelentették. Közülük nem egy már 30—40 ország­ban is védelmet nyert, a Trioxazint 60 országban szabadalmazták. A gyógyszeriparban a szellemi ter­mékek áramlása mindeddig egyirányú volt: elsősorban eladtunk és jóval ki­sebb mennyiségben vásároltunk. Gyógyszeriparunk fejlesztésének IV. ötéves terve szerint azonban 1975-re a gyógyszergyártás 20 százalékát már kül­földről vásárolt technológiák alapján valósítják meg. A Kőbányai Gyógyszerárugyár már megkezdte egy belga cégtől vásárolt nyugtató gyártását, a Chinoin a világ­hírű svájci Ciba-Geigytől vásárolta meg új szívgyógyszer és értágító gyártási el­járását, az Egyesült Gyógyszer- és Táp­szergyár pedig már gyártja a svájci Landos cég kiváló termékeit, amelyek­kel a légúti megbetegedéseket és az al­lergiát gyógyítják. Vásárlásainkkal egyidőben újabb ma­gyar licenceket vettek meg nagyobb nyugati cégek, így például a Halidor nevű értágító, a Trioxazin nyugtató és a Devincan elnevezésű agyi értágító gyártási eljárását. Francia és nyugat­német cégek kezdik meg ezek alapján a magyar gyógyszerek előállítását. 1972. ÁPRILIS 7.3 VILÁGGAZDASÁG 4 oldalon. A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1-3 Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 72.2180/3-04 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre vezérigazgató INDEX: 25 008

Next