Világgazdaság, 1972. április (4. évfolyam, 65/814-83/832. szám)
1972-04-07 / 67. (816.) szám
MAGYAR GAZDASÁG VILAGGAZDASAG Az UNCTAD harmadik értekezletének előkészítésére — mint ismeretes — a múlt év őszén 77 fejlődő ország képviselői Limában összegyűltek, hogy az értekezletre közös állásfoglalásokat dolgozzanak ki. Ez az előkészítő megbeszélés a többi között igyekezett meghatározni, melyek ma azok a legszegényebb országok, amelyek külön támogatásra tarthatnak igényt a „gazdagabb” országok által e célra létesített külön segélyalapból. A kiválasztás és besorolás eléggé körülményesnek bizonyult. Az ENSZ szakértői 1970-ben már megállapították a legszegényebb 25 fejlődő ország jegyzékét. Ennek összeállításánál elsősorban az egy főre jutó nemzeti jövedelem szempontja volt mérvadó. Ennek az ismérvnek alapján a legszegényebb országok közé sorolták többek között Felső-Voltát (egy főre jutó 50 dollár nemzeti jövedelemmel), Csádot (60 dollár), Etiópiát (70 dollár), Szomáliát (60 dollár), Guineát (90 dollár), valamint Indiát (100 dollár). Ugyanakkor a gazdagabb országok között szerepel Argentína (820 dollár), Kolumbia (310 dollár), Chile (480 dollár) és Costa Rica (450 dollár). A lap szerint az ily módon való osztályozás nem kielégítő, így például India jelentékeny ipari hatalom, amelynek saját atomipara van. India esetében azonban a kedvezőtlen demográfiai helyzet ellensúlyozza a viszonylagos ipari fejlettség előnyeit. Másfelől Costa Rica egy főre jutó, jóval magasabb nemzeti összterméke kizárólag egyetlen agrárterméken, a kávén nyugszik. Emellett egy magasabb kategóriába besorolt országnak lehetnek igen fejlett és kevésbé fejlett övezetei, míg egy másik, kedvezőtlenebbül minősített ország gazdasága homogénebben fejlett és a termelési ágak szerint is diverzifikáltabb lehet. Az UNCTAD-nak most Santiagóban újonnan kell a fejlettségi szintkülönbség legfontosabb ismérveit megállapítania. Az egyes országok fejlettségi foka szerinti eltérések vizsgálatának azonban nem lehet csupán a harmadik világra szorítkoznia. A szakértők igyekeznek meghatározni a fejlődő, valamint a fejlett ipari országok közti egyenlőtlenség fokát is, hogy ebből a jövőre nézve levonhassák a szükséges következtetéseket és megfelelő segélypolitikát alakíthassanak ki. E vizsgálatok során gyakran esik szó a fejlett és a fejlődő országok közti szakadék kimélyüléséről. A fejlett nyugati országok egy főre jutó nemzeti terméke a fejlődő országokénak 1870-ben még csak háromszorosa volt. Ez az arány 1970-ben már tízszeresre szökött fel, a 2000. évben pedig körülbelül 13-szorosra fog tovább növekedni. A lap szerint azonban ezeknek a megállapításoknak értékéből sokat levon, hogy a vizsgált országok gazdasága nem homogén az egyes szektorok szerint sem. (1972. évi 6. szám.) A VILÁGSAJTÓBÓL Wirtschaftliche Mitteilungen Informations Economiques Különbségek a fejlődő országok között INFORMATIONS of COMMENCE EXEINESK A múlt évi gyenge (0,3 százalék) növekedés után a nemzeti össztermék 1972-ben valószínűleg újra normálisabb ütemet vesz, 3,5 százalékkal emelkedik. Ez annál is inkább jó teljesítmény, mert 1972 -ben lép érvénybe a munkaidő leszállítása heti 42 és fél óráról 40 órára, ami becslés szerint az össztermékben több mint 2 százalékos veszteséget okoz. A bruttó beruházások értéke 1972-ben előreláthatólag 7 százalékkal lesz magasabb a múlt évi 2,4 százalékkal szemben. Ennek azonban az a feltétele, hogy a központi hatóságok 7 százalékkal, a helyi közigazgatási szervek 6,5 százalékkal többet ruházzanak be az előző évinél és a befektetések növekedési rátája az iparban és kereskedelemben elérte a 9,5, a lakásépítésben pedig a 3 százalékot. A személyi fogyasztás, amely 1971- ben 0,2 százalékkal csökkent, 1972-ben valószínűleg 4 százalékkal emelkedik. Ezzel szemben a közületi kiadások visszaesnek 4,2 százalékról 3 százalékra. Jóllehet 1972-ben a kereskedelmi mérlegben mintegy 1 milliárd 755 millió korona többletre lehet számítani, a fizetési mérlegben problémát okoz a szolgáltatások és tőkeforgalom mérlegében mutatkozó deficit további fokozódása (ide értve a svéd külföldi befektetéseket), valamint a fejlődő országoknak nyújtott megnövekedett fejlesztési segélyeket is), így azután az 1972. évi fizetési mérleg előreláthatólag 500 millió korona hiánnyal fog zárulni (az 1971. évi 750 milliós aktívummal szemben). A külkereskedelem területén az 1971. évi összes svéd vásárlásoknak értéke 36,19 milliárd korona, 0,4 százalékkal kevesebb, mint 1970-ben volt. Az export viszont 9 százalékos növekedés mellett elérte a 38,16 milliárd korona értéket. Felélénkülőben a svéd gazdasági élet Ami az 1972. évi kilátásokat illeti, egy felmérés szerint a svéd bevitel összesen 38 milliárd 250 millió, a kivitel pedig 40 milliárd 025 millió koronát képvisel, a növekedés tehát az importban 5,7, az exportban pedig 4,9 százalék lesz. A műszaki és elektromos berendezések csoportjában 1972-ben jelentékenyen felszökik a számítógépek importja, az 1967—1968. évek szintjére fog visszaesni viszont a beruházási javak bevitele. Növekszik a személyi fogyasztást szolgáló cikkek importja. A növekedés különösen számottevő lesz a textilféléknél , 1972-ben ugyanis újabb textil- és ruhaipari üzemeket zárnak be Svédországban. Emelkedni fog még az autó, a vas és acél, valamint az építési anyagok importja, csökkennek viszont a kőolajvásárlások az elektromos művek olajfelhasználásának korlátozása miatt. Az export területén tovább tart a műszaki és elektromos berendezések kivitelének hanyatlása. Ennek oka egyrészt a repülőgépalkatrészek dániai szállításainak a befejezése, másrészt pedig a nyugat-európai beruházási előirányzatok ez évi alacsony színvonala. Érzékenyen visszaesik a növekedési ráta a svéd vas és acél exportjában is, jóllehet ez a papír után a svéd ipar második fő exportterméke. Minden más árucikknél nagyobb arányban (10,5 százalékkal) növekszik viszont a papirospép kivitele, mivel az európai készletek tavaly felhasználódtak és ebben az évben számítani lehet felújításukra. A jó termés következtében tavaly az agrártermékek kivitele számottevő eredménnyel zárult (30 százalékos növekedés). Az idén ellenben normális termés esetén az export 6 százalékos csökkenésével kell számolnia a svéd mezőgazdaságnak. (1972. évi 24. szám.) The Economist Napjainkban az államháztartás gazdaságpolitikai lehetőséget ad a nemzeti jövedelem egy részének újraelosztására. A költségvetések azonban matematikai és közgazdasági feltételezéseken és találgatásokon alapulnak Ily találgatás volt Barber pénzügyminiszter részéről, hogy az 1972—73 költségvetési évre tervezett 1,2 milliárd font sterling adómérséklés az ország gazdasági növekedését 1973 közepéig éves szinten 5 százalékra fogja meggyorsítani — a pénzügyminisztérium által eredetileg előirányzott évi 3 százalék helyett. Ha ezzel szemben az országos gazdaságkutató intézet (NIESR) számítása bizonyul helyesnek, úgy a gazdasági növekedés éves szinten csupán 3,5 százalék lesz, a munkanélküliség pedig tovább fog emelkedni. Kétségtelen, hogy a pénzügyminiszter feltételezéseit kellően megokolt számításokra alapozta, ráadásul különböző tartalékokkal is rendelkezik az esetre, ha a helyzet a várakozásoktól eltérően alakulna. Egyrészt ugyanis figyelembe kell venni, hogy az 1972— 1973 költségvetési év 1,2 milliárd font sterling összegű adómérséklései az 1973—74. évre javasolt módosítások figyelembevételével több mint 2 milliárd font sterlingre emelkednek. Ezenkívül, ha a munkanélküliség a jövő télen tovább növekszik, a pénzügyminiszter felhatalmazást kapott arra, hogy a közvetett adók tételeit leszállíthassa. Barber pénzügyminiszter szerint ez az intézkedés a „kereslet rugal Másfél milliárd fontos adómérséklés Angliában más szabályozásának” lényeges eleme. A szabályozás feladatából azonban a lap szerint a Bank of England nem veszi ki kellően a részét: 1971—72-ben az intézet a pénzforgalmat illetően semmilyen rugalmasságot sem tanúsított. A hagyományos „stop-go” politika Anglia számára az 1972—74. években azzal a veszéllyel járhat, hogy az ország fizetésimérleg-zavarokba jut, amit a belföldön bérinfláció kísér, vagy pedig a gazdasági növekedés nem éri el még a 4 százalékot sem és a munkanélküliség tovább emelkedik. A lap szerint a helyes gazdaságpolitika megköveteli, hogy a kormánynak meg legyenek az eszközei, hogy a fenti nehézségek bármelyikét képes legyen elhárítani. A pénzügyminiszter kijelentette: a gazdaság növekedését nem szabad kockáztatni azáltal, hogy a meglevő valutaparitásokhoz ragaszkodnak akkor is, ha azok irreálissá válnak. A lap elismeréssel fogadja a pénzügyminiszternek ezt az állásfoglalását, ugyancsak helyesli adópolitikai intézkedéseit is. Ezzel szemben hiányolja, hogy a kormány a Bank of England pénz- és hitelpolitikája felett nem képes ellenőrzést gyakorolni, mindenekelőtt pedig veszélyben látja a gazdaság évi 5 százalékos növekedését, minthogy — úgymond — a kormánynak semmilyen hatékony eszköze sincs a súlyosbodó bérinfláció megfékezésére. (1972. március 25.) HOGYAN HALAD A HAZAI KONTÉNERGYÁRTÁS? A svéd járműgyár, a Volvo is rendelt konténereket a Magyar Hajó- és Darugyártól. Az MHD 1968 óta gyárt konténereket, jelenleg elsősorban tőkés exportra. Belföldön csak öt-hat év múlva számítanak nagyobb piacra, amikor is a rakodóberendezések gyarapodásával meggyorsul az áttérés a korszerűbb szállítási módra, a konténerizációra. A svéd Volvo cég az elmúlt hetekben szerződést írt alá a Magyar Hajó- és Darugyárral: évente mintegy 2 millió koronáért szándékszik konténert vásárolni a magyar vállalattól. 1972-re már feladta a rendelést. Az 1973—75-ös évekre opciós megállapodást kötöttek. A svéd gyár olyan konténert kért, amely (a magasságot kivéve) megfelel ugyan az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) ajánlásainak, kategóriáján belül azonban speciális, a vevő kívánságának megfelelően konstruált típus. Az MHD svéd üzletének jelentőségét növeli a konténerizáció időszerűsége. Az egységes konténertípusok megteremtése céljából az ISO már régen megjelentette ajánlásait. A legfontosabb a méretekre vonatkozik. A szabványos konténer 8X8 láb keresztmetszetű, hosszúsága 6,6—10—20 — vagy 40 láb. A pontos méret a teherbíróképesség záloga is. Hogy a hatalmas „dobozokat” halmazokba rakhassák, a legalsó konténernek el kell bírnia további öt megrakott „doboznak” a súlyát, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a sarokelemek pontosan egymás fölé esnek. Noha az óceánon túli kereskedelemben a legnagyobb típust is gazdaságosnak tekintik, egyelőre a 20 láb hosszú a legnépszerűbb, különösen a magyar gyár számára oly fontos nyugat-európai piacon, így az MHD — jelenleg a konténerek egyetlen hazai gyártója — ezt a méretet választotta az ISO-szabványból. Ismerve a fejlődés irányát, 1968-ban némi kockázatot vállalva kezdték meg a gyártást. Nem kívántak a nullpontról indulni, felesleges kísérletezés helyett kapcsolatba léptek az egyik legismertebb nyugateurópai konténergyárral, a nyugatnémet IWT céggel. Először kooperációs megállapodást kötöttek: a licencért, a technológiáért és — főleg kezdetben — a sarokelemekért kész konténerekkel fizetett az MHD. Azóta az import egyre kevesebb, a konténer pedig bevált exportcikke lett a Magyar Hajó- és Darugyárnak — annál is inkább, hiszen kiforrott technológiát vettek át, sa konténerekből már az első darab is „tőkés” exportminőségű volt. Az első 250 darabot azonnal ki is küldték az NSZK-ba. Még az első évben 300 ezer dollár értékű konténert gyártottak (mintegy 30 százalékos importhányaddal). Az MHD váci gyáregységében önálló konténerüzemet hoztak létre, a kulcsfontosságú gépek az NSZK-ból származnak. Mint említettük, az MHD jelenleg főleg Nyugat-Európában értékesíti konténereit. Az üzleti helyzet évről évre változik, a piac inkább telítettnek mondható, de változatlan a kereslet a speciális típusok iránt (8,5 láb magas, oldalajtós, nyitott tetejű vagy oldalú változatok, tartálykonténerek). A magyar vállalat viszonylag kisebb szériákat gyárt, ezért amúgy is könnyebben figyelembe veheti a megrendelők speciális kívánságait — a húszlábas ISO- kategórián belül, így 1969-ben a Johnson Line svéd hajóstársaság számára még „normál” konténereket szállítottak ugyan, de már ezek is rendelkeztek egy rendhagyó tulajdonsággal: szabványos külső méretük ellenére különlegesen nagy volt a térfogatuk. A 150 ezer dolláros svéd rendelést rövidesen követte egy hasonló volumenű üzlet, ez csak tavaly zárult le: a Johnson Line számára konstruált típusból vásárolt a Matchappij Zeevahrt holland—ír vegyes társaság is. Tavaly a Direkttransport (egy svéd társaság hamburgi leányvállalata) mintegy félmillió dollárért adott fel rendelést, szintén speciális — oldalajtós, s részben 8,5 láb magasságú — típusokra. (Ami iá Volvo számára készítendő változatot illeti, a speciális kikötések közül megemlítjük azt, hogy az áru korrózióvédelme céljából a légcsere óránként legfeljebb 40 köbméteres lehet.) A közeljövőben Párizsban tárgyal az MHD a Citroennel. Áprilisban pedig a kanadai piacon mutatkozik be a Magyar Hajó- és Darugyár, a nemzetközi konténerkiállításon. A konténer azonban nemcsak tárgya, hanem eszköze is a kereskedelemnek. Ezért érdemes szólnunk a belföldi helyzetről. A MAHART és a MÁV 1969— 70-ben körülbelül 250 ISO-szabványú konténert vásárolt az MHD-tól, kísérletképpen. Néhány darabos kísérleti rendelés kisebb vállalatok részéről is érkezett. Ezenkívül a MÁV és a Volán vagy 400 darabot vett a KGST ajánlásainak megfelelő, öt tonna befogadóképességű konténerekből. Az utóbbi típust eddig alumíniumból gyártották, most próbálnak áttérni az olcsóbb acélalapanyagra. A prototípusok a MÁV rendelése alapján készülnek, a Magyar Államvasutak 150 darabot vásárol 1972 —73-ban. Kísérletezik az MHD ISO- szabványú, 20 láb hosszú tartálykonténerekkel is; a kísérleti darabokban a MAHART bort szállít. Az, hogy hazánkban a konténerizáció lassan halad, s főleg, hogy a nemzetközi szabványú darabokból egyelőre keveset rendelnek, jórészt a kezelőberendezés hiányának tulajdonítható. A nagy, 20 tonnás konténereket csak Csepelen vagy talán még a Józsefvárosi pályaudvaron tudják kezelni. Húsztonnás daru kevés van. Az igények felfutására az MHD csak a ralkodóberendezések gyarapodásával számíthat. A nagyobb belföldi rendeléseket inkább az 1975—80-as időszakra várják. Persze a konténerek és a rakodóberendezés problémája szorosan összefügg és nem szabad elfelejteni, hogy a konténerterminálok a tranzitforgalom növelésével segítenének jobban kihasználni hazánk kedvező földrajzi fekvéséből származó előnyöket. D. L. Az ELEKTROMODUL és a szovjet Mashpriborintorg össz-szövetségi egyesülés szerződést írt alá a VIDEOTON által gyártott hangdobozok 1972. évi 849 ezer rubel értékben történő exportjáról. A Május 1. Ruhagyár Svájc számára eddig csupán bérmunkát végzett. Most a külkereskedelem közvetítésével tisztagyapjú-kabátokat, kosztümöket szállítanak svájci cégeknek. Ha a termékek megfelelnek, újabb megállapodásra van kilátás, amelynek alapján évente 80 ezer különféle konfekcióárut szállíthatnak Svájcba. A SZIM esztergomi marógépgyára francia licenc alapján az idén megkezdi a nagy pontosságú numerikus vezérlésű szerszámgépek gyártását. Az első két berendezést a BNV-n bemutatják. Kilenc hagyományos és egy újfajta, tíz egységből álló, óránként 4,5 tonna teljesítményű zöldborsóvonalat gyárt szovjet rendelésre a pécsi Sopiana Gépgyár. Holland rendelésre 25 ezer darab karatron-pantallót gyárt a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzeme. A METRIMPEX április 10—15-ig laborműszer-szakbemutatót rendez Prágában. Olaszországból 6 munkafolyamatot végző kultivátort vásárolt a Tiszasülyi Állami Gazdaság. RÖVIDEN Harminchatezer pár cipőt indított a napokban a Szovjetunióba és 25 ezer párat Nyugat-Európába az Alföldi Cipőgyár. A Geological Survey of India ajánlatot kért a Dunántúli Kőolajipari Gépgyártól a NIKEX útján 1,5 millió rúpia értékű görgős véső szállítására. Festékexport Több mint 30 ezer tonna festéket készítenek a Tiszai Vegyi Kombinátban az idén. A szerződések szerint a Szovjetunióba 4200 tonna zománcfestéket, Bulgáriába 1000 tonna padlózománcot és olajfestéket, az NDK-ba 3000 tonna Jugoszláviába pedig 1200 tonna műgyantát szállítanak. A gyár új részlegében több hónapos próbáik után megkezdték az epoxi műgyanta nagyüzemi előállítását is. BUDAPEST - PATENTINFORM 72 A Kohó- és Gépipari Minisztérium, a KGM MTTI, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület, a TESCO Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda, a Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat ez év április hó 12. és 19. között rendezi meg a műszaki szellemi termékek kiállítását és az ezzel egybekötött nemzetközi konferenciát. A nemzetközi konferencia és kiállítás célja, hogy elősegítse a műszaki fejlődést, hozzájáruljon a kutatási és fejlesztési munkák meggyorsításához, tegye lehetővé a párhuzamos fejlesztési munkák elkerülését, segítse elő a licencek adásvételét, cseréjét és a hazai és nemzetközi kooperációt, járuljon hozzá a műszaki szellemi eredményekkel kapcsolatos — a Komplex Programban meghatározott — integráció kibontakozásához. A rendezvények iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kiállításra már számos kohó- és gépipari üzem jelentkezett találmányaival, nagy jelentőségű újításaival, kutatási eredményeivel. A konferencia jelentkezői között a hazai műszaki, iparjogvédelmi szakembereken kívül, bejelentette részvételét a Szovjetunióból a Licenciatorg külkereskedelmi egyesülés, a szovjet elektrotechnikai minisztérium stb. Az NDK- ból részvételre jelentkezett a Zentrales Büro Int. Lizenzhandel, a Deutsche Stahl Handelsgesellschaft mbH., valamint az NDK elektrotechnikai és elektronikai iparának képviseletében a Carl-Zeiss Jena, Csehszlovákiát a Polytechna külkereskedelmi vállalat, a Patexpo szellemi termékeket értékesítő vállalat és a VUMA technológiai kutatóintézet képviseli. A rendező szervek kezdeményezőkészségének egészséges megnyilvánulása volt, hogy a konferenciára nemcsak a szocialista, hanem a tőkésországokból is meghívtak résztvevőket. A meghívások eredményeként már eddig is számos tőkésország — Franciaország, az USA, az NSZK stb. — jelentette be a Magyar Iparjogvédelmi Egyesületnél, a TESCO■nál, a Licenciánál a konferencián való részvételi szándékát. A Budapest — Patentinform ’72 megrendezését — talán ezzel kellett volna kezdenünk — indokolja, hogy műszaki szellemi javaink (találmányok, jelentős újítások, kutatási eredmények) koránt sincsenek úgy hasznosítva, mint ahogy azok rendelkezésünkre állnak. A Kohó- és Gépipari Minisztérium területén csupán a múlt esztendőben csaknem 200 szabadalmat nyert találmányt valósítottak meg, s ugyancsak akkor a tárca területén több mint 11 000 újítást dolgoztak ki. Ezen túlmenően a tárca területén számos olyan kutatási eredmény született, amelyeket a találmányokkal, újításokkal együtt csak születési helyükön — vagy még ott sem — vezettek be. A Patentinform '72 kétségtelenül a magyar műszaki szellemi termékeknek seregszemléje és a nemzetközi iparjogvédelem és műszaki ismeretek terjesztésének és megismerésének nagy fóruma lesz. Tokár Péter Új magnetofon Az eddiginél 30 százalékkal olcsóbb magnetofon mintapéldánya készült el a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban. Az üzemben néhány év óta jó minőségű, de a külföldieknél 15—20 százalékkal drágább kazettás készüléket gyártanak, ez nem tudta felvenni a versenyt a Lengyelországból importált Grundig-licanc alapján gyártott magnetofonokkal. Ezért a gyár vezetői elhatározták, hogy új készüléket alakítanak ki, amelynek mintapéldányát a BNV-n mutatja be a BRG. A sorozatgyártást 1973 elején kezdik meg. Az új típusú magnetofonokra az NDK már be is jelentette igényét. A BRG a kis sorozat miatt gazdaságtalannak bizonyult drágább típusok gyártását fokozatosan megszünteti, s a tervek szerint az MK—23-as magnetofon licencét, valamint a gyártáshoz szükséges szerszámokat külföldön értékesíti. 120 magyar gyógyszertechnológia külföldön Százhúsz magyar gyógyszerkészítmény technológiáját vásárolták meg eddig külföldi cégek és több helyütt megkezdték előállításukat is. Az elmúlt évben is több mint 100 hazai gyógyszeripari szabadalom született , 60 százalékát külföldön is bejelentették. Közülük nem egy már 30—40 országban is védelmet nyert, a Trioxazint 60 országban szabadalmazták. A gyógyszeriparban a szellemi termékek áramlása mindeddig egyirányú volt: elsősorban eladtunk és jóval kisebb mennyiségben vásároltunk. Gyógyszeriparunk fejlesztésének IV. ötéves terve szerint azonban 1975-re a gyógyszergyártás 20 százalékát már külföldről vásárolt technológiák alapján valósítják meg. A Kőbányai Gyógyszerárugyár már megkezdte egy belga cégtől vásárolt nyugtató gyártását, a Chinoin a világhírű svájci Ciba-Geigytől vásárolta meg új szívgyógyszer és értágító gyártási eljárását, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár pedig már gyártja a svájci Landos cég kiváló termékeit, amelyekkel a légúti megbetegedéseket és az allergiát gyógyítják. Vásárlásainkkal egyidőben újabb magyar licenceket vettek meg nagyobb nyugati cégek, így például a Halidor nevű értágító, a Trioxazin nyugtató és a Devincan elnevezésű agyi értágító gyártási eljárását. Francia és nyugatnémet cégek kezdik meg ezek alapján a magyar gyógyszerek előállítását. 1972. ÁPRILIS 7.3 VILÁGGAZDASÁG 4 oldalon. A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1-3 Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 72.2180/3-04 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre vezérigazgató INDEX: 25 008