Világgazdaság, 1972. június (4. évfolyam, 105/854-126/875. szám)

1972-06-01 / 105. (854.) szám

1972. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK IV. ÉVFOLYAM, 105. (854.) SZÁM FELADAT: A KÜLKERESKEDELMI EGYENSÚLY BIZTOSÍTÁSA Gyorsabban nőtt a kivitel mint a behozatal A külkereskedelemre ható szabályozók működésének tapasztalatairól, a külkereskedelmi vállalatok érdekeltségi rendszeréről, a bér- és személyi jövedelem szabályozásáról tartottak sajtókonferenciát szerda délelőtt a Kül­kereskedelmi Minisztériumban. A kapott információk szerint megállapítható, hogy a szabályozók kedvezően hatnak, a külgazdasági egyensúly biztosítható, és a fizetési mérleg további javulására lehet számítani. Kovács Gyula főosztályvezető beveze­tőjében röviden a múlt évi külkeres­kedelem alakulását ismertette. Elmon­dotta, hogy 1971-ben problémát okozott a külkereskedelmi mérlegben, a gép­import nagyarányú növekedése. A múlt évben, 1970-hez képest a rubelterüle­tekről 39, a dollár relációkból 56 szá­zalékkal nőtt a gépbehozatal. Az idén egyrészt a hitelpolitika szigorítása kö­vetkeztében, másrészt a szabályozó­­eszközök kedvező hatása miatt az első négy hónapban sikerült kiegyensúlyo­zottabb külkereskedelmi forgalmat el­érni. Így tehát az 1972. évi népgazda­sági tervnek megfelelően az export több lett, míg az import a tavalyi szinten maradt. A külkereskedelmi mérleg passzívuma (az első négy hónap adatai alapján) a tavalyinak egyharmadára csökkent. Április végéig a rubelterületekre jutó exportunk 33 százalékkal, a dollár relá­ciókba kerülő kivitelünk pedig 10 szá­zalékkal több mint a múlt év azonos időszakában. Rubelimportunk mind­össze 93 százaléka i­ tavalyinak, dollár­importunk pedig 85 százaléka, örven­detes, hogy a magyar exportban növek­szik a gépek és berendezések részará­nya. (Az első négy hónapban gépexpor­tunk közel 30 százalékkal nőtt.) Emel­kedett a mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari termékek kivitele is mintegy 40 százalékkal. Javulnak a cserearányok A magyar export növekedését elősegí­tette, hogy az iparvállalatok az első négy hónapban több árut ajánlottak fel eladásra mint egy évvel korábban, a nagykereskedelmi vállalatok pedig a felesleges készleteket csökkentették és kevesebb árut rendeltek az ipartól. (A nagy- és kiskereskedelem készletei áp­rilis végén 7 százalékkal voltak kiseb­bek mint egy évvel korábban.) A külkereskedelmi mérleg kedvező alakulásában szerepet játszottak a ja­vuló árak is: a külkereskedelmi csere­aránymutatók az első negyedévben tő­kés viszonylatban 2,4 százalékkal jobbak, mint a múlt év azonos időszakában. A külkereskedelmi vállalatok export kötésállománya április végéig 25 szá­zalékkal, az import kötésállománya pedig 12 százalékkal volt nagyobb, mint az előző év hasonló időszakában. (A tőkés import kötésállomány valamivel alacsonyabb a tavalyinál.) A főosztályvezető részletesen ismer­tette a szabályozórendszer hatását. Ez megfelel az előzetes várakozásnak. A jövedelemszabályozási intézkedések nemcsak a behozatalt, hanem a hazai termelést is befolyásolták, ami együt­tesen az exportkínálatot növelte. A bel­földi gazdasági környezet exportnövelő hatása pedig megfelelt a külső piaci helyzetnek. Megállapítható továbbá az is, hogy a szabályozók hatásaként a devizakitermelési mutató mind a szo­cialista, mind a tőkés relációkban javult, s ezzel párhuzamosan fokozatosan csök­kent az állami visszatérítés összege, az export gazdaságossága pedig javult. (A gépipari vállalatok nyereséghelyzete pél­dául az ipar átlagánál a múlt évben már kedvezőbben alakult.) Állami visz­­szatérítésben 1971-ben 160 gépipari vál­lalat részesült, ezek közül több mint 30 egyedi elbírálás alapján, a többi pedig iparági átlagot kapott. Egyébként a IV. ötéves terv során fokozatosan csökken az állami visszatérítés összege, sőt bizonyos területeken teljesen meg­szűnik. (Ez összefügg a gazdaságos ter­meléssel és az exportstruktúra módosí­tásával is.) Az utóbbi években a belső egyensúlyi problémák a külkereskedelemben csa­pódtak le, de az idén várhatóan a kül­gazdasági egyensúly a tavalyinál job­ban biztosítható. Ehhez hozzájárul, hogy a külső piaci feltételek kedve­zőek, a hazai vállalatok exportösztön­zése és exportorientációja kedvezőbb mint egy évvel korábban. Importárak alakulása Ezután Berényi Lajos, a miniszté­rium deviza, pénzügyi, és árfőosztá­lyának vezetője az importról és az ár­politika összefüggéseiről szólt. Elmon­dotta, hogy a szocialista országokkal már 1971-ben rögzítettük — a világ­piaci árak alapján — a IV. ötéves tervidőszakra vonatkozó árakat. A szocialista importunkban emelkedtek a színesfémek, faféleségek és energia­­hordozók árai, a vegyianyagok ára vi­szont csökkent. A szocialista kereske­delmünkben az új árak megfelelnek a világpiaci áraknak és a magyar nép­gazdaságnak ez továbbra is előnyös. 1971-ben a tőkés kereskedelem im­port árai két százalékkal emelkedtek 1970-hez viszonyítva. Ezen belül ár­emelés volt egy sor alapanyagnál és félkészterméknél, valamint néhány me­zőgazdasági terméknél. 1972-ben azzal számolunk, hogy tőkés kereskedel­münk cserearányai valamelyest javul­nak. A Külkereskedelmi Minisztérium, a vállalatok és a KOPINT bevonásá­val rendszeresen készít árprognóziso­kat, amelyek célja, hogy az irányító munkának segítséget adjon, valamint a vállalatok üzleti munkájában az ár­prognózisokat még jobban figyelembe tudják venni. A külső és a belső árak kapcsolatában arra törekszünk — mon­dotta —, hogy a világpiacon tartósan bekövetkezett változások a hazai árak­ban még következetesebben érvénye­süljenek. Ezt szolgálják egyébként az 1972-ben elhatározott színesfém és mű­anyag árváltozások is. Csökkent a nyereség 1971-ben a külkereskedelmi vállala­tok nyeresége 40 százalékkal volt ke­vesebb, mint egy évvel korábban. Ez részint a szabályozók változásának (kereskedelmi adó bevezetése), részint a tőkés konjunktúra kedvezőtlen alaku­lásának a következménye. Az 1971. évi külkereskedelmi nyereség 57 százaléka az exportból és 35 százaléka az import­ból származott. A vállalatok részesedési alapja a múlt évben, az előző évhez képest 32 százalékkal csökkent. Ezzel párhuzamosan kevesebb fejlesztési alap képződött. 55 külkereskedelmi vállalat­nál 700 millió forint fejlesztési alap képződött. Ebből több olyan beruházást finanszíroztak a külkereskedelmi válla­latok, amelyek a nagyobb exportot se­gítik elő, így például a TERIMPEX (öt éven keresztül) 75 millió forintot ad a Szegedi Szalámigyárnak a nagyobb kivitel biztosítására. A MONIMPEX a Méhészeti Vállalattal közös társulást hozott létre, és 8 millió forintot bocsá­tott a termelő vállalat rendelkezésére. A Badacsonyi Állami Gazdaságnak 6 millió forintot adott a fejlesztési alap­jából a MONIMPEX palackozó gépsor beszerzésére. A KOMPLEX 13 millió forintot biztosít a Mosonmagyaróvári Gépgyár műszaki fejlesztésére a na­gyobb szovjet export céljából. Végezetül elmondta a főosztályvezető, hogy a kül­kereskedelmi vállalatok érdekeltségi rendszerén nem változtatnak, s a to­vábbfejlesztés csak távlatilag képzel­hető el. Dr. Maros Mária személyzeti főosz­tályvezető a külkereskedelmi vállalatok bér- és személyi jövedelméről szólt. A múlt évben 18 500 fő dolgozott a kül­kereskedelemben, 6,2 százalékkal töb­ben mint 1970-ben. A külkereskede­lem általában vonzza az embereket, ennek ellenére még ma is több vállalat létszámgonddal küzd. (Az idén, az első negyedévben 2 százalékos volt a lét­számhiány.) 1971-ben a külkereskedel­mi vállalatok 565 millió forint munka­bért fizettek ki. Ezután a főosztály­­vezető a személyi jövedelmek alakulá­sáról, az ösztönzés új módjairól, vala­mint a magasabb szakképzettség hono­rálásáról szólt. Véleménye szerint a vállalatok belső ösztönzése ma már differenciáltabb mint régebben. M. E. Nincs szó újabb dollárleértékelésről Volcker amerikai pénzügyminiszter­helyettes a leghatározottabban cáfolta, hogy keddi, Genfben tartott sajtóérte­kezletén — mint lapunk tegnapi szá­mában jelentettük — kitérően válaszolt volna a dollár újabb leértékelésének lehetőségéről feltett kérdésekre. Volcker a sajtóértekezlet után továbbított hír­­ügynökségi jelentéseket „teljes értel­metlenségnek” nevezte. Az aranypiac azonnal reagált az állí­tólagos kitérő válaszra. A New York-i valutatőzsdén nagyarányú dolláreladá­sok kezdődtek, s még kedden rekord­szintre emelkedett a nemesfém uncián­kénti ára a legfontosabb devizapiaco­kon. A cáfolatra viszont már nem rea­gáltak olyan hevesen az aranypiacok. Londonban, Zürichben­, Frankfurtban és Párizsban szerdán egyaránt az előző esti magas szinten jegyezték az árakat. Alkalmanként a keddinél magasabb jegyzéseken is kötöttek üzleteket. Lon­donban záráskor 59,10—59,50 dolláros unciánkénti áron cserélt gazdát az arany. A nemesfém szabadpiacán az utóbbi napokban végbement meredek áremel­kedésnek nincs monetáris jelentősége — mondta szerdán Emminger, a Bundes­bank alelnöke. Az áralakulás a speku­lációra vezethető vissza, amely első­sorban a dél-afrikai aranyeladások kor­látozásával függ össze. Másrészről élénk az ipari kereslet is a nemesfém iránt. (Reuter, AP) Peterson a szovjet-amerikai kereskedelem jövőjéről A moszkvai csúcs eredményeképpen lényeges előrehaladás történik a szov­jet—amerikai kereskedelem fejlesztése terén — hangoztatta Peterson ameri­kai kereskedelemügyi miniszter a Fe­hér Házban tartott sajtóértekezletén. A sajtóértekezletet a belső gazdasági kabinet ülése után hívták össze, ahol a csúcstalálkozó eredményeit tekintet­ték át a gazdasági tárcák miniszterei. Peterson határozottan elutasította azokat a találgatásokat, hogy a csúcs­találkozón nem sikerült a várakozás­nak megfelelő haladást elérni keres­­kedelmi kérdésekben: „Nixon meg van győződve arról, hogy megbeszélései hozzásegítettek a két ország kereske­delmét eltorlaszoló számos akadály el­hárításához.” A szovjet—amerikai gazdasági ve­gyes bizottság tevékenysége már né­hány napon belül komoly eredménye­ket hozhat, jósolta a miniszter, de igyekezett lehűteni a túlzott várako­zást. Mint mondotta, három év múlva is inkább 100 milliókban, mint mil­­liárdokban lehet majd kifejezni a szovjet—amerikai kereskedelem dollár­értékét. (Ismeretes, hogy a szovjet— amerikai kereskedelem értéke jelenleg évi 200 millió dollárt képvisel.) Az NBC televíziós társaságnak adott nyilatkozatában, amikor az amerikai kereskedelmi mérleg helyzetéről be­szélt, már kevésbé derűlátó hangot ütött meg a miniszter. Kifejtette, hogy a jelenlegi negyedévben az ország ke­reskedelmi mérlege valószínűleg min­den eddiginél kedvezőtlenebbül zárul majd, amelynél még az első három hó­napban kimutatott 1,5 milliárd dollá­ros passzívum is jobb volt. Reményét fejezte ki, hogy a harmadik negyed­évben végül is csökken a mérleghiány. (Reuter, AFP) NAPRÓL NAPRA ♦ KEDVEZŐ FORDULAT BONTAKOZIK KI KÜLKERESKEDEL­MÜNKBEN a szabályozók hatására: kereskedelmi és fizetési mérle­günk helyzete javuló tendenciát mutat. A külkereskedelmi mérleg passzívuma májusig a tavalyinak egy­harmadára csökkent. Tőkés vi­szonylatban javultak a külkereskedelmi cserearányok is. A kötésállo­mányok alakulása szintén optimizmusra ad okot. ♦ NEM AKARJÁK MEGINT DEVALVÁLNI A DOLLÁRT. Volcker amerikai pénzügyminiszter-helyettes teljes értelmetlenségnek nevezte a sajtó ilyen irányú találgatását. A devalválásról szóló hírek nyomán egyébként rekordszintre emelkedett az arany ára és nagyarányú dol­láreladások kezdődtek. ♦ LÉNYEGES ELŐREHALADÁS TÖRTÉNIK A SZOVJET—AMERIKAI KERESKEDELEM fejlesztése terén — hangoztatta Peterson amerikai kereskedelemügyi miniszter. Elutasította a találgatásokat, hogy a csúcstalálkozón nem sikerült a várakozásnak megfelelő haladást el­érni kereskedelmi kérdésekben. ♦ A JAPÁN GAZDASÁG A STABILIZÁLÓDÁS JELEIT MUTATJA. Az export növekedése lelassult, az import pedig gyorsult, a fizetési mérleg kiegyensúlyozottabbá vált. A belgazdasági fejlemények is a szilárdulást mutatják: a termelés az elmúlt hónapok lanyha növeke­dése után ismét expanziós irányzatot vett. ♦ AZ USA SEGÉLYT AD BENGÁLIÁNAK. 90 milliárd dolláros hitel­ről van szó. E kereten belül Dacca különböző árucikkeket vásárolhat, valamint amerikai segítséget vehet igénybe különböző nagyobb je­lentőségű létesítmények felépítéséhez. ­ Újabb megtorpanás az olasz gazdasági életben Borús jövő vár az olasz gazdaságra, ha hosszú ideig elhúzódik az új kor­mány megalakulása — mondta Carli, a központi bank kormányzója. Felso­rolta azokat a tüneteket, amelyek világosan tükrözik az üzleti élet negatív reagálását az elhúzódó bizonytalanságra: a múlt év végén elkezdődött javu­lás megállt, nő a munkanélküliség és a nagy exporttöbblet is inkább a belső piac renyheségének, mintsem az exportáló ágazatok dinamikus fejlődésének tudható be. Az új kormány megalakulása és jövője körül változatlan a tel­jes bizonytalanság. Az OKP a kommunista, szocialista és katolikus erők együttműködését sürgeti. A párt konkrét kormányprogramot követel a fel­gyülemlett problémák — így a gazdaságiak — nem átmeneti, hanem vég­leges megoldására. Leone elnök tovább folytatja puhato­­lódzó megbeszéléseit. Fogadta már Ru­mort és Colombót, az előző két keresz­ténydemokrata kormány fejét. A régebbi középbal koalíció felújítá­sát jelenleg lehetetlenné teszi a szocia­listák és a szociáldemokraták nézetelté­rése a kommunistákkal való együttmű­ködésről. Az inkább elképzelhető, hogy a szocialisták helyére a liberálisok lép­nek be a kormányba, vagy pedig, mint már annyiszor, egyszínű keresztényde­mokrata „strandkormány” alakul — ír­ja a Reuter. Az OKP ellenez minden ilyen át­meneti megoldást. Nafta, a párt par­lamenti csoportjának vezetője a Köz­ponti Bizottság ülésén hangoztatta, hogy a választások nyomán kialakult helyzet lényegében megerősítette az OKP elgondolását, amikor a kommu­nista, a szocialista és a katolikus erők együttműködésének gondolatát vetette fel. Az OKP konkrét kormányprog­ramot sürget a problémák megoldá­sára. Ezen belül is elsődlegesnek tartja a gazdasági fellendülés biztosítását, a kereslet és az állami beruházások nö­velésével, az állami tervezés szerepé­nek fokozásával. Carli, a központi bank kormányzója kifejtette, hogy a politikai bizonyta­lanság észrevehetően rontotta a gazda­sági javulás esélyeit. Az olasz gazda­sági helyzetről kiadott évi jelentés is­mertetésekor elmondotta, hogy az ipari termelés múlt év végén megindult fejlődő irányzata megtorpant. A teljes, illetve részleges munkanélküliség nö­vekedett, a kereskedelmi mérleg nagy aktívuma pedig arról tanúskodik, hogy igen lanyha a belső kereslet. Jelenleg nincs olyan ösztönző, amely a magánfogyasztás különböző össze­tevői felől érkezne — fejtegette. A vállalatok bizonytalan pénzügyi hely­zete és a kapacitások alacsony kihasz­­náltsági foka pedig még tovább bonyo­lítja a beruházási helyzetet. Igaz, az állami és az állami része­sedésű vállalatok beruházásai folytono­san emelkednek. Carli azonban figyel­meztet, hogy a múlt két év erőltetett állami beruházási üteme miatt az ex­panziós ráta lassulni fog. A jelenlegi éves terv a közületi be­ruházásokra ezerötszáz milliárd lírát irányoz elő. Ezt a jelenleg rendelke­zésre álló adatok alapján, nem fogják teljesíteni, mondotta Carli. Fő okként hozta fel, hogy nehézségek mutatkoz­nak a decentralizáció megvalósításánál. (A közületi beruházások irányításának egy része, mint ismeretes, a tartomá­nyok hatáskörébe került.) Carli megkérdőjelezte az expanziós állami beruházási és hitelpolitika ha­tékonyságát. Ez ugyanis csak akkor hat hatékonyan a gazdaságra, ha a terme­lékenységnek a béremeléssel arányos javulását eredményezi. Az egy főre jutó termelés azonban hanyatlott. Igen súlyos aránytalanságok tapasztalhatók a vállalati költségek és az eladási árak között. Példának hozta fel, hogy a gépipar­ban az elmúlt két év során a bérkölt­ségek 29 százalékkal, az eladási árak viszont csak 13 százalékkal növeked­tek. Az egész ipart tekintve a nettó termelés folyó árakon 670 milliárd lírával, a bérköltségek és szociális jut­tatások viszont ezerötszáz milliárd lírá­val emelkedtek. (Reuter, MTI) „Marhahúsháború” Anglia és az EGK között Az angol kormány a marhahúsexport tilalmának elrendelését tanulmányozza. Ez ellenintézkedés lenne a közös piaci országokban érvényes marhahúsadó megváltoztatására. Az új közös piaci adórendszer eltereli a dél-amerikai marhahúst a hagyományos brit piacról. Anglia marhahúsellátását eddig az olcsó latin-amerikai, főként argentin import fedezte, amelyet kiegészített a hazai termelés. Az utóbbi időben azon­ban egyre kevesebb dél-amerikai hús került Angliába. Ennek fő oka, hogy a kontinensen megnövekedett az egy főre jutó húsfogyasztás, s a hiány pótlására új szállítók után néztek. A dél-amerikai exportőrök pedig inkább a Közös Piac országaiba adják el a húst, ahol többet kapnak érte, mint Angliában. A brit piacon a húshiány az árak emelkedését vonta maga után, s a to­vábbi drágulás megakadályozására az angol kormány exporttilalmat akar be­vezetni. (Reuter) márkával apasztja le a bankok likvidi­tását. A bankelnök hangsúlyozta, hogy a tanács határozata nem tekinthető hi­telkorlátozási intézkedésnek. Csak az a célja, hogy felszívja a piacról azo­kat az összegeket, amelyek június­ban és júliusban szabadulnak fel, ha a kormány viszatéríti az inf­lációellenes pótadót. A visszatérítési akció eredményeként közel 5,9 mil­liárd márka kerül vissza a gazdasági élet vérkeringésébe. A Bundesbank hi­telpolitikája — mondta Klasen — lénye­gileg változatlan marad. A bank tovább is minden tőle telhetőt elkövet az inflá­ció megfékezése érdekében. (A nyugat­német jegybank intézkedésének hátte­rére vonatkozólag lásd május 31-i szá­munk 1. oldalát.) (Reuter) Csökkentik a nyugatnémet bankok likviditását A Nyugatnémet Szövetségi Bank köz­ponti tanácsa szerdai ülésén úgy dön­tött, hogy változatlanul hagyja a hiva­talos leszámítolási kamatlábat. Mint Klasen, a Bundesbank elnöke az ülés után bejelentette, elhatározták azonban, hogy a bankok belföldi betétállománya után járó minimális tartalékletét össze­gét július 1-től kezdődően 8 százalék­kal emelik, és ezzel egyidejűleg körül­belül 10 százalékot lefaragnak a keres­kedelmi bankok visszleszámítolási kvó­tájából. Klasen szerint ez a két intéz­kedés összesen mintegy 4,5 milliárd Szovjet-lengyel gazdasági tárgyalások Patolicsev szovjet és Olechowski len­gyel külkereskedelmi miniszter a két ország kereskedelmével összefüggő kér­déseket vitatta meg Moszkvában. A két ország árucsere-forgalma az idén tovább fejlődik és eléri a 2,7 milliárd rubelt. A­ tavalyi növekedés 7 százalékos volt. Lengyelország a Szovjetunió harma­dik legnagyobb kereskedelmi partnere, az idei évre szóló szovjet—lengyel áru­csere-forgalmi jegyzőkönyv 8 százalé­kos növekedést irányoz elő, értékét pe­dig 12 milliárd zlotyban határozza meg. A lengyel szállításokból 53 százalékban részesednek a gépek és berendezések, a Szovjetunió pedig elsősorban a nyers­anyagok kivitelét növeli. Kőolajból 9,6 millió tonnát, olajtermékekből 1,4 mil­lió tonnát, vasércből 5,6 millió tonnát és mangánércből 150 ezer tonnát szállít (TASZSZ, PAP)

Next