Világgazdaság, 1972. augusztus (4. évfolyam, 148/897-170/919. szám)

1972-08-01 / 148. (897.) szám

ÁGGAZDASÁG 1972. AUGUSZTUS 1., KEDD IV. ÉVFOLYAM, 148. (897.) . FRANCIA JA­VASLAT KÖZÖS PIACI ARA­NYÁRRA Újabb aranyláz Nyugat-Európában A nyugat-európai központokban tegnap változatlan hevességgel folyta­tódott a múlt héten megindult aranyláz. Időközben fény derült a spekulációs hullám hátterére. Pompidou múlt heti olaszországi látogatásán azt javasolta, hogy a Közös Piac valutáris együttműködésének keretében az aranyat ne hivatalos áron, hanem reális értékéhez, szabadpiaci árához közelebb eső szin­ten számolják el. Ennek a — hivatalosan persze meg nem erősített — elkép­zelésnek a nyilvánosságra kerülése nemcsak az arany iránti spekulációs ke­resletnek adott újabb ösztönzést, hanem ismét rávilágított a nyugati valuta­helyzet ingatagságára is. Ha a francia elgondolás megvalósulna, az eddigi kettős aranypiac helyett hármas piac alakulna ki, háromféle aranyárat je­gyeznének és a tőkésországok valutarendszere darabokra hullana szét, még mielőtt a Nemzetközi Valuta Alap őszi közgyűlése megadná a lehetőséget a rendszer reformjára, módosított formában való konzerválására. A londoni aranypiacon tegnap dél­után átmenetileg a 70 dollárt is megkö­zelítette az unciánkénti jegyzés, mert a lázas kereslettel szemben az eladók nem akartak megválni árujuktól — mondja a Reuter-jelentés. Hasonló volt a helyzet Zürichben is, ahol 68,75— 69,25 dollárt jegyeztek unciánként. Frankfurtban is minden eddigi rekord megdőlt: az egy kilogrammos aranyru­­dat 7050 márkával jegyezték a múlt pénteki 6870 márkával szemben. Pá­rizsban a 12,5 kilogrammos aranyrúd jegyzése unciánként a 69,20 dollárnak felelt meg a pénteki 68,60 dollárral szemben. A devizapiacokon nyugodt volt a helyzet, a dollár valamennyi központ­ban tartotta magát, csak zárás felé gyengült egy kicsit, ezt azonban techni­kai tényezőknek tulajdonítják, elsősor­ban annak, hogy kedden a svájci piacok a nemzeti ünnep miatt zárva tartanak. Emiatt a svájci frank iránt nagyobb volt a kereslet és ezért lany­hult a dollár a svájci frankkal szemben. A front árfolyamára alig hatott a kikö­tőmunkások sztrájkja. Az újabb aranylázat kiváltó híreszte­léseket, amelyek részben a sajtóban is megjelentek, a Reuter-iroda pénzügyi szerkesztője a következőkben foglalja össze: Franciaország azt javasolta Olaszországnak, hogy a közös piaci va­lutapolitikai együttműködés keretében (tehát a 2,25 százalékos ingadozási sáv betartását célzó intervenciós művele­tekben) az aranyat piaci áron számít­sák be, nem a hivatalos unciánként 38 dolláros áron. Emlékezetes, hogy a közös piaci or­szágok a font lebegtetésének beveze­tése után csak azzal tudták rávenni Olaszországot a 2,25 százalékos sáv to­vábbi betartására, hogy megengedték neki a dollárban való devizapiaci in­tervenció folytatását. Mint akkor az olasz jegybank elnöke kereken meg­magyarázta: e nélkül az engedmény nélkül Olaszország kénytelen lenne a líra védelmében felhasznált eszközöket (az aranyat és a közös piaci megálla­podás értelmében felhasználandó ,„aranytartalmú” eszközöket) piaci ér­tékük feléért átutalni. Olaszország aranytartaléka jelenleg körülbelül 3 milliárd dollárnak felel meg a 38 dol­láros áron számítva. A francia javaslat elfogadása esetén ez a tartalék az EGK egymás közti tranzakcióiban majdnem 6 milliárd dollárra emelkedne, így ál­talában is megerősítené a líra helyze­tét. (Június 28-i számunk második olda­lán számoltunk be Anglia fizetéseiről, amelyeket a fontmentés költségei fejé­ben teljesített. E fizetésekben az „aranytartalmú” eszközök 630 millió dollárt tettek ki, a Pompidou-javaslat alapján azonban mintegy 320 millió dollárnak megfelelő összeg is elég lett volna.) A francia javaslatot Rómában állító­lag hűvösen fogadták, más közös piaci fővárosokban még nem nyilatkoztak róla, sőt Párizsban még a javaslat hírét sem voltak hajlandók megerősí­teni. De a jelentős aranytartalékokkal rendelkező országok számára kétségte­lenek az előnyei, így érthető az arany­piac élénk reagálása. Londoni devizapiaci körök magyará­zata szerint az új elképzelés megvaló­­sulása háromszoros aranypiac kialaku­lására vezetne. A nemzetközi hivatalos tranzakciókban továbbra is a 38 dollá­ros ár maradna érvényes, a Közös Piacon belüli hivatalos fizetéseknél en­nél jóval magasabb, de bizonyára szin­tén rögzített ár érvényesülne, s végül tovább működne a szabad aranypiac is. Az aranyláz indokainak felsorolásából egyetlen jelentés sem hagyja ki az egész nyugati világban ismét erősödő inflációs tendencia miatti aggodalmat, az Egyesült Államok kereskedelmi mér­legének egyre nagyobb deficitjét és ál­talában a valutahelyzet bizonytalansá­gait. A valutahelyzettel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a Nemzetközi Valuta Alap igazgató tanácsa befejezte a postai szavazást és túlnyomó többséggel jóvá­hagyta a húsz tagú bizottság létrehívá­sát a nemzetközi valutareform kidolgo­zására. Nagy kérdés azonban, hogy a reform előkészítése nem késett-e máris el. A legújabb fejlemények mintha megerősítenék De Vries legutóbbi ag­gódó figyelmeztetését. A Nemzetközi Valuta Alap helyettes vezérigazgatója a napokban egy cikkben kijelentette: ha nem sikerül hamarosan gondoskodni a dollár jelenleg megüresedett központi szerepének betöltéséről (például a kü­lönleges lehívási jogokkal), akkor a vi­lággazdaság regionális tömbökre törede­zik, mert a dollár szerepét különféle nemzeti valuták veszik át. Ez az Alap­nak és vele az egész nyugati valuta­­rendszernek az összeomlására vezetne. —IP— BREZSNYEV FOGADTA PETERSONT Szovjet—amerikai tudományos együttműködés Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vasárnap délelőtt krími nyaralójában fogadta Peterson amerikai kereskedel­mi minisztert. A moszkvai amerikai nagykövetség tisztviselője szerint a háromórás találkozón megvitatták, mi­lyen konkrét lépéseket tehet a két or­szág a természeti erőforrások kiakná­zása és egyes termékek gyártása, vala­mint értékesítése érdekében. Megfigyelők szerint a szibériai föld­gázkészletek kiaknázásában való ame­rikai részvételről volt szó. A Szovjet­unió földgázzal fizetne az Egyesült Ál­lamoknak a­ kitermelés költségeiért, amelyeket 4 milliárd dollárra becsül­nek. A nagykövetségtől származó in­formációk szerint már készül egy erre vonatkozó tanulmány. Ez két földgáz­mező kiaknázását irányozza elő, az egyiket Nyugat-Szibériában, a másikat a Távol-Keleten. Brezsnyev és Peterson találkozóján jelen volt Patolicsev külkereskedelmi miniszter is. A két miniszter a múlt héten elkezdett gazdasági vegyes bi­­­zottsági ülés két delegációjának veze­tője. . Tájékoztatták Brezsnyevet az ülésszak eddigi menetéről. A Nixon májusi látogatásakor felállított gazda­sági vegyes bizottság a közös vállalko­zások lehetőségéről, ezeknek állami finanszírozásáról, a második világ­háborúból fennmaradt lend-lease (köl­csönbérleti) tartozások rendezéséről, a szabadalmak és licencek kérdéséről, a kereskedelmi viták jogi rendezésének módszereiről, a tengerhajózási egyez­ményről és az amerikai üzletemberek moszkvai kereskedelmi tevékenységé­nek szabályozásáról folytattak eszme­cserét. Az a tény, hogy Brezsnyev — sza­badsága idején — személyesen fogadta az amerikai minisztert, nyugati meg­figyelők szerint arra mutat, hogy a a vegyes bizottsági­­ ülésen a két fél közel került a kereskedelmi megálla­podás sikeres megkötéséhez. A bizott­ság hétfőn ismét plenáris ülés tartott. Diplomáciai körökben azt várják, hogy Peterson elutazása előtt még parafál­­ják a két ország kereskedelmi egyez­ményét. A moszkvai vegyes bizottsági tárgya­lásokkal egyidőben, de függetlenül azoktól, a hét végén aláírták a Szov­jetunió és az Egyesült Államok tudo­mányos együttműködésének elmélyíté­séről szóló jegyzőkönyvet, amelyet Davidnek, Nixon elnök tudományos ta­nácsadójának moszkvai látogatása ide­jén már parafáltak. Kirillin, a Szovjetunió tudományos és műszaki állami bizottságának elnöke Moszkvában, David pedig­­Washington­ban írta alá a jegyzőkönyvet. A megállapodás meghatározza azo­kat a fő területeket, amelyekben a tu­dományos és műszaki kapcsolatokat fejleszteni fogják: az energiaiparban, a számítógépiparban, a mezőgazdaság­ban, a vegyiparban. Az aláírás alkal­mával szovjet részről kifejtették: meg­történt az első lépés a Nixon moszkvai látogatása idején kötött tudományos­műszaki együttműködési egyezmény megvalósításában. A konkrét együtt­működési program kidolgozását a kö­zeljövőben egy szakértői csoport kezdi meg. (Reuter, TASZSZ, APA) Rövidesen újra kezdik a japán-amerikai tárgyalásokat A Japánban tárgyaló amerikai gazda­sági küldöttség vezetője, Eberle szom­baton megbeszélést folytatott Tanaka miniszterelnökkel és Nakasone külke­reskedelmi miniszterrel. A japán veze­tőkkel való találkozás után Nixon kü­­lönmegbízottja a korábbinál valamivel derűlátóbban nyilatkozott a két ország gazdasági kapcsolatainak jövőjéről. Hangsúlyozta, hogy japán részről elis­merik az amerikai külkereskedelmi de­ficit csökkentésének szükségességét és kötelezettséget vállaltak, hogy 1973 már­ciusáig — az 1 milliárdos amerikai ke­­veteléssel szemben — 600 millió dol­lárral csökkentik az USA-val folytatott külkereskedelem többletét. Az ameri­kai gazdaságpolitikus hivatkozott Na­kasone állásfoglalására, aki kijelentette, hogy Tokió minden körülmények között el akarja kerülni a jen újbóli felértéke­lését. Nyilatkozott a japán külkereske­delmi miniszter is, aki azt a vélemé­nyét fejtette ki: el lehet kerülni, hogy a gazdasági ellentétek a Nixon—Tanaka csúcstalálkozó napirendjére kerüljenek. Nakasone az amerikai—japán külke­reskedelem távlati kiegyensúlyozódását a belső japán expanzió felgyorsulásától és az evvel együttjáró importtöbblettől várja. Hangoztatta a tokiói kormány készségét, hogy a belső expanziót gaz­daságpolitikai intézkedésekkel serkent­sék. Nakasone egyetértett azzal, hogy Japán nagy mennyiségű uránércet és dúsított urániumot vásároljon az USA- tól, ennek feltétele azonban az, hogy az amerikaiak világpiaci árakon szállítsa­nak. Bejelentették, hogy a két fél a közel­jövőben folytatja a Hakoneban megkez­dett tárgyalásokat; a megfigyelők sze­rint eredményt szeretnének elérni még a csúcstalálkozó előtt. E megbeszélések keretében egyebek között megvitatják a japán export ellen amerikai részről felhasznált dömpingellenes törvények alkalmazását is. (Reuter) Stefi.*4 NAPRÓL NAPRA A NYUGATI ARANYPIACOKON FOLYTATÓDIK A SPEKULÁCIÓS LÁZ, mert a franciák hír szerint azt javasolták, hogy a Közös Piac az egymás közti tradíciókban új, a jelenleg érvényes hivatalos árnál magasabb aranyárat állapítson meg. A francia javaslat megtételét hiva­talosan nem erősítették meg, de a hír és az általa kiváltott arany­vásárlási hullám rávilágít a tőkés valutahelyzet ingatagságára, a reform kidolgozásának sürgősségére. A SZIBÉRIAI FÖLDGÁZKÉSZLETEK KIAKNÁZÁSA volt a központi téma Brezsnyev és Peterson vasárnapi találkozóján. Az amerikai keres­kedelmi miniszter tájékoztatta az SZKP főtitkárát a szovjet—amerikai gazdasági vegyes bizottság Moszkvában folyó ülésszakának eddigi menetéről. A szovjet és az amerikai fővárosban a két ország kép­viselője a hét végén aláírta a szovjet—amerikai tudományos együtt­működés elmélyítéséről szóló jegyzőkönyvet. ÚJBÓL INFLÁCIÓ FENYEGET az USA-ban — figyelmeztet Burns, amerikai pénzügyi szakember. Nixon elnök fő gazdasági tanácsadója ellenben hangsúlyozta, hogy az infláció és a munkanélküliség mér­séklődik. Az amerikai gazdasági szakemberek mégis tartanak az újabb erőteljes inflációtól, mutatja ezt, hogy igen sokan bírálják a Nixon­­kormány költségvetését. AZ AFRIKAI FEJLESZTÉSI ALAP létrehozásáról megállapodás szü­letett. Az intézmény alaptőkéjéhez az Afrikai Fejlesztési Bank 5 millió dollárral, 16 ipari ország pedig 98 millió dollárral járult hozzá. A bank képviselői egy ideig tárgyalást folytattak a szocialista országok, köztük Magyarország képviselőivel is az alapban való részvételről. A NYUGATNÉMET ALUMÍNIUMTERMELŐK ÁRKARTELL létre­hozására kértek engedélyt a kormánytól. A legtöbb termelő jelentős veszteségekről számolt be az elmúlt hónapokban. Minisztériumi for­rások szerint mégis kétséges, hogy megengedik-e az árrögzítő kartell megalakítását. ­ Határmenti tervezés Ausztriával, Jugoszláviával és Csehszlovákiával Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányításával, tervező­­intézetek bevonásával egyre szélesedő együttműködés bontakozik ki három szomszédos állam — Ausztria, Csehszlovákia és Jugoszlávia — hasonló szer­vei között a határmenti együttműködés fejlesztéséért. Osztrák viszonylatba az előkészítő munka fejeződött be: állandó munkabizottság dolgozik cseh­szlovák relációban az állandó bizottság szervezi a magyar—jugoszláv közös tervezést. Mindhárom szomszédos állammal megállapodások születtek a to­vábbi teendőkre. Az utóbbi években egyre szélesedő együttműködés bontakozik ki északi, déli és nyugati szomszédainkkal a kö­zös határmenti tervezés megvalósítá­sáért. Szilágyi Lajostól, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium mi­niszterhelyettesétől kaptunk összefog­laló információt ennek a közös tevé­kenységnek jelenlegi helyzetéről. Az alapelv, hogy a határmenti terü­letek egyes fejlesztési problémái csak gyors együttműködésben oldhatók meg. Kétoldalú érdek, hogy a távlati tervek és hatékonyabban lehessen fejleszteni a gazdaságokat, a településeket, az infrastruktúrát stb. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az erőforrások közös kihasználása. Ismeretes például, hogy a munkaerőgondokkal küzdő magyar üzemekbe rendszeresen járnak át szlo­vák területről asszonyok dolgozni, másrészt pedig magyar szakmunkások enyhítik egyes csehszlovák határmenti üzemek munkaerőgondját. A legfiatalabb az osztrák—magyar határmenti együttműködés. A magyar szervek 5 éve állnak kapcsolatban az österreichische Gesellschaft für Raum­forschung und Raumplannung bécsi in­tézettel a közös határmenti tervezés céljából. Több előzetes tárgyalás után 1969 őszén állították össze azoknak a problémáknak a jegyzékét, amelyeknek megoldását a két ország együttműkö­dése segítené. Ugyancsak 1969 júniusá­ban magyar oldalon, 1970 májusában pedig osztrák oldalon terveztek határ­bejárást. Tavaly novemberben Bécsben megállapították a közös értekezleten, hogy a munka előkészítése eredményes volt és lezártnak tekinthető. A követ­kező lépés az együttműködés szervezeti kialakítása és a közös tervező munka beindítása. Előbbre tart a közös munka a csehszlovák viszonylatban. Ez érthető, hiszen a­ két ország más irányú szoros együttműködése jó alapokat teremtett a közös határmenti tervezéshez. Tavaly áprilisban alakult meg Pozsonyban a csehszlovák—magyar gazdasági és tu­dományos-műszaki együttműködési ve­gyes bizottsághoz tartozó magyar— csehszlovák területfejlesztési állandó munkabizottság, amely az alakuló ülé­sen elfogadta az évi munkatervet. A legfontosabb együttműködési kérdések: a határmenti területek gazdasági fej­lesztése; főbb infrastrukturális kapcso­latok megoldása; az emberi környezet védelme; a településfejlesztés egyezte­tése; koordináció megvalósítása; végül a közös kutatások. Tavaly kidolgozták a közös tervezés metodikáját. Kísérlet­képpen a közös metodika alapján a Borsod megyei körzet és a szarvasi kör­zet anyaga készült el. Mind a metodi­kát, mind a kidolgozott anyagot az év decemberében a munkabizottság II. ülé­se jóváhagyta. Ez év májusában a ha­tár mindkét oldalán megtörtént a bejá­rás. Elkészült a teljes határszakasz vizsgálati anyaga. A további feladato­kat az őszre tervezett III. — Pozsony­ban tartandó — ülés elé terjesztik. Aktív a magyar—jugoszláv együtt­működés a közös határmenti tervezés­ben is. 1970 júniusában alakult meg Belgrádban a magyar—jugoszláv urba­nisztikai és területrendezési állandó al­bizottság. Célul tűzték ki az együtt­működést a területrendezési és fejlesz­tési tervek készítésénél; a települések fejlesztési tervének kidolgozásánál; a lakás- és kommunális kérdések meg­oldásánál; a környezetvédelem kérdé­seinél; végül műszaki-tudományos együttműködésben. A munka első fázi­saként még 1970-ben a határ mindkét oldalán bejárást tartottak a problémák feltárására. Tavaly elkészült a két ha­társzakasz vizsgálati anyaga és ezt a budapesti II. ülésen már el is fogad­ták. A határszakaszt a jugoszláv köz­társaságok határainak megfelelő öve­zetekre osztották és teljes határszakasz koncepciójának kidolgozására 2-3 éves határidőt szabtak: a magyar fél kidol­gozta a tervezés közös elemeire vonat­ozó vitaanyagot, a jugoszlávok pedig közös jelkulcsot állítottak össze az együttes tervezés céljára. Ez év június­ban tartotta Zágrábban az állandó al­bizottság III. ülésszakát. Ezen már megállapodtak a szakemberek közös cseréjében, határozatot hoztak, hogy az együttműködő magyar—jugoszláv intézetek körét bővíteni kell. Elfogad­ták a tervezés metodikáját és a közös jelkulcsot és azt a javaslatot, hogy kö­zéptávú munkatervet dolgoznak ki a legfontosabb tervezési, kutatási, fejlesz­tési feladatokra. Ugyancsak döntés született arról, hogy jövő tavasszal Budapesten az állandó albizottság IV. ülésén további egyeztetés után a ter­vezés metodikáját és a szlovén határ­­szakasz koncepcióját vitatják meg, hagyják jóvá. A munkaterv szerint a jövőben minden ülésszakon egy-egy fontosabb kérdést kiemelten tárgyal­nak. A következő ülésszakra a falusias települések tervezési problémáinak részletes megbeszélését tűzték ki. Mindhárom relációban azt várják a szakemberek a további tárgyalásoktól és munkától, hogy egyre jobban kiala­kulnak a közös koncepciók, a közös fejlesztési „nyelv”, s ennek eredmé­nyeképpen a határok két oldalán össze­­fogottabb, egységesebb, ezzel hatéko­nyabb lesz a települések, az ipari ob­jektumok fejlődése. — i —­s — BEFEJEZŐDÖTT AZ ECOSOC ÜLÉSSZAKA Genfben pénteken véget ért az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 53. ülésszaka. A négyhetes tanácskozás résztvevői széles körű és kimerítő vé­leménycserét folytattak a tagországok gazdasági és társadalmi fejlődésének kérdéseiről. A szocialista országok de­legátusai felhívták a figyelmet az álta­lános nemzetközi enyhülés jelenleg ta­pasztalható tendenciáira, és hangsúlyoz­ták, hogy az ENSZ-nek tevékenysége során e tendenciákat mindenképpen fi­­gyelembe kell vennie. Rámutattak, hogy az enyhülés légkörében a KGST- országok nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a más államokkal folytatandó ke­reskedelmi gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés bővítésére. Az ülésszakon több határozatot fo­gadtak el. Jóváhagyták a földreform végrehajtásának kérdéseivel kapcsola­tos határozatot, amely az egyes álla­mok agrárpolitikája vonatkozásában rá­mutat a politikai, gazdasági és társa­dalmi tényezők szoros összefüggésére. Többségi támogatást kapott Magyaror­szág és több fejlődő ország közös ha­tározattervezete a gyarmati rendszer teljes felszámolására hozott ENSZ-ha­­tározatok végrehajtásáról. Határozat született a fejlődő országokat sújtó, nem egyenrangú partnerség kiküszöböléséről is. A fejlődő országok természeti kin­csei feletti szuverenitás kérdésének vi­táját azonban a nyugati országok nyo­mására elhalasztották. TASZSZ, APA)

Next