Világgazdaság, 1972. december (4. évfolyam, 214/963-233/982. szám)

1972-11-01 / 214. (963.) szám

1972. NOVEMBER 1., SZERDA IV. ÉVFOLYAM, 214. (963.) SZÁM EGYENLETESEBB EXPORTSZÁLLÍTÁSOKAT Kadala Miklós a magyar—szovjet kereskedelemről Két hónappal az év vége előtt csak nagyjából körvonalazható a ma­gyar—szovjet kereskedelem végső eredménye. A végső adatokat nagyon befolyásolhatja, hogy mekkora értékű szállításokra kerül sor a még hátra­levő időben. A hivatalos felmérések szerint amíg a szovjet vállalatok nagy­jából egyenletes szállítására vállalkoztak — és ha a teljesítésben van is egyes területeken lemaradás, azt ellensúlyozzák más vállalatok előszállí­tásai —, addig nálunk már a szerződés szerinti export 60 százaléka a máso­dik félévre, egyharmada pedig az utolsó negyedre jut. Kadala Miklóst, a moszkvai magyar külkereskedelmi kirendeltség vezetőjét kértük meg, vála­szoljon ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. Hogyan teljesítjük idei szállítási kötele­zettségeinket? — Pontos adatokat természetesen még nem tudunk. Az már bizonyosnak látszik, hogy termelő- és külkereske­delmi vállalatainknak, valamint a szál­lítmányozással foglalkozóknak a hátra­levő időszakban nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy ne legyen nagyobb lemaradásuk az év végén, mint tavaly volt. Számokban kifejezve: a most ér­vényes „rekordot” tavaly decemberben állítottuk fel. Akkor 31 nap alatt 106 millió rubelnyi áru lépte át a ma­gyar—szovjet határt. Most ennél a mennyiségnél többre — mégpedig tar­tósan többre — van szükség. A hátra­levő időszakban havonta 110—115 mil­lió rubel értékű árut kell kiszállítani. Közben számolnunk kell olyan tőlünk független akadályokkal is, mint ami most októberben adódott: a szovjet vállalatok öt napig nem­ fogadták a magyar árukat, mert a szállítóeszközö­ket a mezőgazdasági betakarítási mun­kákra összpontosították. Miből adódnak az év végi „hajrák”? — Kivitelünknek mintegy 50 száza­léka gépipari termék. A cikklistán fő­leg egyedi gépek, komplett berendezé­sek szerepelnek. Gyártási idejük ter­mészetesen hosszabb — érdemes lenne megvizsgálni, indokoltan-e,­­ amihez hozzájárul még, hogy a magyar válla­latok általában az év végén kötik meg következő évi szállítási szerződéseiket. Ebből egyenesen következik: az esetek nagy részében csak a második félévre vállalnak exportot. A másik ok, hogy kivitelünk jelentős része mezőgazda­­sági termékekből áll. Ezeket csak a második félévben, de még inkább az utolsó negyedévben tudják feladni az exportőrök. Mit lehetne tenni, hogy a következő években egyenletesebb legyen a magyar export? — A három felsorolt tényező közül kettő, a mezőgazdasági és a bővítés ob­jektív tényező. Itt legfeljebb annyi a teendő, hogy amint lehetőség nyílik, azonnal meg kell kezdeni a szállításo­kat. A gépipari területen viszont lehe­tőség nyílik előrelépésre. Az eddigi hely­telen gyakorlatot meg kellene szüntetni, és ki kell használni az első félévet ko­rábban aláírt szerződésekkel. Ennek legjobb módja az, hogy hosszú lejáratú megállapodás alapján több évre szóló magánjogi kötéseket hoznak létre. E te­rületen erőteljes munkára van szükség. Hogyan alakulnak az 1973. évre szóló magánjogi szerződések? — A hosszú lejáratú megállapodás­ban foglalt szállítási mennyiséghez vi­szonyítva — mivel éves megállapodá­sunk még nincs — jelenleg körülbelül 70 százalékos kötésállománnyal rendel­kezünk. Ez megfelel a sokéves átlagnak. Gépszállításokra is körülbelül 70 szá­zalékos kötésállomány jött létre. Az im­portoldalon viszont még csak 35 szá­zalékos teljesítésről tudunk beszámolni, ami kevesebb az átlagnál. A nyers­anyagra vonatkozóan eddig még nem írtunk alá jelentős szerződést. Említésre méltó viszont, hogy a hosszú lejáratú megállapodásban előirányzott gép­importunk mintegy 60 százalékában már megállapodtunk, s itt a tavalyinál jobb a helyzet. Faragó András Közös piaci fellépés az infláció ellen Megállapodások és nézeteltérések A viszonylag nyugodt hétfői nap után nehézségek léptek fel a Közös Piac Luxemburgban tartott miniszteri értekezletének második napján. Az inflációellenes programról tanácskozó pénzügy- és mezőgazdasági minisz­terek tegnap nem tudtak megegyezni az ipari vámleszállítási tervben, pusz­tán a marhahús vámjának időleges csökkentéséről jött létre megállapodás. Felszínre kerültek a bonni kabineten belüli nézeteltérések is. Érti nyugat­német földművelésügyi miniszter ellenezte a részleges mezőgazdasági vám­leszállítást, Schmidt pénzügyminiszter pedig támogatta. A hétfői napon mégis több kérdésben megegyezés született: a miniszterek biztosítani kíván­ják, hogy a jövő évi infláció ne haladja meg a 4 százalékot. Azt is elhatá­rozták, hogy a GNP növekedésével arányosan korlátozzák a forgalomban levő pénz mennyiségének gyarapodását és mérséklik a költségvetési kiadá­sokat. A keddi tárgyalásokra a francia— nyugatnémet ellentétek nyomták rá a bélyeget. Schmidt nyugatnémet pénz­ügyminiszter támogatta a brüsszeli bi­zottság ipari vámleszállítási javaslatát, sőt 15 százalék helyett 20 százalékos vámmérsékletet ajánlott. Giscard d’Estaing francia gazdasági csúcsmi­niszter ezzel szemben a vámleszállítást „haszontalan lépésnek” nevezte, sür­gette viszont a marhahús vámjának fel­függesztését. Ez utóbbit viszont Érti földművelésügyi miniszter ellenezte, mondván, hogy a korábbi tapasztala­tok szerint az ilyen lépés a múltban vajmi kevés hatással volt az inflációra. A többi tagállam részéről is általában kritikák hangzottak el a vámleszállítás­sal kapcsolatban. Vlerick belga pénz­ügyminiszter szerint a lépés komoly be­vételi forrásoktól fosztaná meg az álla­mot, az árakra azonban alig hatna. Hollandia csatlakozott Belgiumhoz. Ma­­lagodi olasz pénzügyminiszter je­lezte, hogy az olasz gazdaság jelenlegi helyzete legfeljebb szelektív vámcsök­kentést tenne lehetővé. Rippon brit Európa-miniszter ezzel szemben támo­gatta a brüsszeli bizottság javaslatát és közölte, hogy London követné a példát, ha a Hatok a vámleszállítás mellett foglalnának állást. A vámokkal kapcsolatban végered­ményben a miniszterek csak abban tud­tak megegyezni, hogy a marhahús vám­ját február 1-ig felére csökkentik, a burgonya importjának korlátozását pe­dig feloldják. Az ipari vámleszállításról felszínre került nézeteltérések miatt a kérdést valószínűleg visszautalják a brüsszeli bizottsághoz, hogy dolgozzon ki még ebben az évben új javaslatokat. Közös­piaci források szerint ez a lépés egyér­telmű a jelenlegi nézeteltérések álcázá­sával. Ugyancsak visszautalják a fejlő­dő országokból származó késztermék importkvóták bővítésére vonatkozó ja­vaslatot is. Hétfőn a miniszterek viszonylag gyorsan egyetértésre jutottak az inflá­cióellenes csomagterv három első pont­jában. Kimondták, hogy az inflációs ráta növekedését a jövő évben 4 száza­lékig tartják elfogadhatónak, a forga­lomban levő pénz mennyiségének növe­kedését a GNP növekedésének megfe­lelően korlátozzák és az állami kiadá­sokat mérséklik. Ez utóbbi két pontnál jelezték, hogy a krónikus munkanélkü­liséggel küszködő országok rugalmassá­got tanúsíthatnak a határozatok alkal­mazásánál. A központi bankokat felszólították, hogy kamatláb- és kötelező tartalékle­­tét politikájukat, s a spekulációs tőke­mozgások megakadályozására vonatko­zó lépéseiket hangolják össze. Arról is határozat született, hogy a kormányok ösztönözni fogják a piaci versenyt az infláció letörésére. Külön hangoztatták a verseny szükségességét az élelmiszer- és a gyógyszeriparban. (DPA, Reuter, AP) Folytatódnak a tárgyalások Heath csomagtervéről A brit kormány, a TUC és a CBI há­romoldalú megbeszélései tegnap éjfél után értek véget. Az inflációt megféke­ző csomagtervet illetően nem jutottak megállapodásra, de a hírügynökségek az álláspontok közeledéséről számolnak be. A CBI vezetői előzetesen nem akartak elfogadni semmilyen törvényes árkor­látozást. A tegnapi megbeszélések vé­gén azonban az önkéntességről lemond­va, már attól tették függővé az árak törvényes ellenőrzésének elfogadását, hogy a TUC beleegyezik-e a bérek emelkedésének hasonló korlátozásába. A TUC ezért ma délelőttre összehívta főta­nácsának ülését, hogy a háromoldalú ta­nácskozás ma délután folytatandó ülé­sén már az esetleges új álláspont birto­kában tárgyalhasson. Heath közölte, a kormány mindaddig nem nyúl az árak­hoz, amíg hasonlóképpen nem rendez­heti a bérek kérdését. A parlament új ülésszakát megnyitó trónbeszédében a háromoldalú megbe­szélések eredménytelensége folytán a királynő még nem szólhatott a kormány inflációellenes intézkedéseiről. Elmon­dotta: ahogy a körülmények lehetővé teszik, visszatérnek a font sterling megállapított határok közötti rögzítésé­hez. Megígérte, hogy a kormány erőfe­szítéseket tesz a gazdasági növekedés meggyorsítására és az inflációs ráta leszállítására. A kormányprogram egy nagyon lé­nyeges pontja, amelyet Davies kereske­delmi és iparügyi miniszter már ko­rábban ismertetett, a „Fair Trading Bill” elnevezésű törvény. Ebben a fo­gyasztók védelmét szolgáló intézkedé­seket rögzítették. Az új törvény értelmé­ben az államosított ipar és az egyéb állami kézben levő kereskedelmi szol­gáltató szervek is a monopóliumokról intézkedő törvény hatáskörébe kerül­nek. (Reuter) Giscard d’Estaing a francia—szovjet együttműködésről Giscard d’Estaing francia gazdasági csúcsminiszter nyilatkozott a TASZSZ- nak abból az alkalomból, hogy Brezs­­nyev, az SZKP főtitkára egy évvel ez­előtt látogatott el Franciaországba. Ekkor kötötték meg a 10 éves gazda­sági, műszaki és ipari együttműködési egyezményt is. A miniszter szerint jó esélyek vannak rá, hogy 1970 és 1974 között az áruforgalom megkétszere­ződjön. Méltatta a két ország tudomá­nyos és műszaki kapcsolatait, a szak­emberek közötti közvetlen érintkezést. A gazdasági együttműködés perspek­tíváit vázolva Giscard d’Estaing nagy reményeket fűzött a 10 éves gazdasági együttműködési egyezményhez. Az el­múlt napokban intenzív tárgyalások folytak az egyezménynek a gyakorlat­ba való ültetéséről. A „nagybizottság” elhatározta, hogy vegyes munkacsopor­tot alakít a konkrét javaslatok meg­vitatására. E munkacsoport lefektette a hosszú lejáratú programok alapjait. A miniszter végül kijelentette, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a fran­cia—szovjet kapcsolatok fejlesztésének, és mindent megtesz, hogy erre francia részről a legjobb feltételeket biztosítsa. * NAPRÓL NAPRA ♦ A VÁMLESZÁLLÍTÁSRÓL CSAK RÉSZLEGES MEGÁLLAPODÁS született a Közös Piac miniszteri értekezletén: a marhahús vámját időlegesen mérséklik. A francia—nyugatnémet nézeteltérés mellett új, meglepő vita keletkezett. Az NSZK földművelésügyi minisztere szembefordult a bonni külügyminiszter javaslatával, mert ellenzi a vámleszállítás kiterjesztését a mezőgazdasági cikkekre. ♦ NAGY ERŐFESZÍTÉSEKRE VAN SZÜKSÉG, HOGY VÁLLALA­TAINK A SZOVJETUNIÓBa irányuló szállítások teljesítésében ne maradjanak le. Az év végi hajrá csak részben indokolt, különösen a gépipari területen lenne lehetőség arra, hogy az export üteme egyenletesebb legyen — mondja nyilatkozatában moszkvai kirendelt­ségünk vezetője. ♦­ ELFOGADTA A JÖVŐ ÉVI LENGYEL TERV IRÁNYELVEIT a párt politikai bizottságának és a kormány elnökségének együttes ülése. Kedvezően értékelte a gazdaság idei eredményeit és elhatározta, hogy a legfontosabb élelmiszerek árának az 1970. december 13. előtti szin­ten való rögzítését, amely eredetileg két évre szólt, továbbra is érvényben tartják. ♦ ALÁÍRTÁK JAPÁN ÉS A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG memoran­dum-kereskedelmi megállapodását, valószínűleg az utolsó ilyen nem hivatalos egyezményt a két ország között, mert a diplomáciai kap­csolatok helyreállításával lehetővé válik majd a kormányközi meg­állapodás. A kínai külgazdasági kapcsolatokról szóló összefoglalónk­ az osztrák kereskedelmi miniszter pekingi tárgyalásairól is beszámol. A Nixon-forduló előkészítése SVr­a nyílik a GATT közgyűlése Ma nyílik és két héten át ülésezik Genfben a GATT közgyűlése, az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény szerződő feleinek legjelen­tősebb fóruma. A tanácskozások a Kennedy-forduló mintájára általában Nixon-fordulónak nevezett multilaterális tárgyalások előkészítésének a je­gyében folynak. A közgyűlés lényegesen biztatóbb körülmények között ül össze, mint a tavalyi, amikor az USA és a Közös Piac gazdasági ellentétei már-már nyílt kereskedelmi háborúval fenyegettek. Az elképzelt ütemhez képest azonban kétségtelenül elmaradt az előkészítése a tárgyalássorozat­nak, amelyet az USA és az EGK, illetve az USA és Japán közös deklará­ciói szerint a GATT keretében 1973-ban kellene lefolytatni. Tudósítónktól: A közgyűlés munkája döntően e tár­gyalások alapszabályainak, módszerei­nek és feltételeinek tisztázására össz­pontosul. Az átfogó kereskedelmi tár­gyalások lebonyolítására megvan a po­litikai akarat. Hogy csak a legfőbb ér­dekelteket említsük, a Közös Piac, az USA és Japán egyre sürgetőbb szüksé­gét érzi a rendezésnek, amelyet a má­sodik világháború óta döntően megvál­tozott gazdasági erőviszonyok, követel­nek. Mégis annyi kérdés tisztázása van még hátra, hogy a tárgyalásokra 1974 előtt előreláthatólag nemigen kerülhet sor. Meglehetősen egyértelműek azok a fejlemények, amelyek a legfontosabb tőkésországokat a tárgyalások megtar­tására kényszerítik. A Közös Piac gaz­dasági nagyhatalommá vált, különösen amióta kilenc tagra bővült és követke­zetes politikával igyekszik érdekszférá­jába vonni egy sor afrikai és dél-euró­pai országot. Japán rendkívüli mérté­kű gazdasági fejlődése, valamint a fej­lődő országok súlyának megnövekedése és problémájának előtérbe kerülése is azokhoz a fejleményekhez tartozik, amelyek megváltoztatták a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági kapcsolato­kat. Megnőtt a szocialista országok sze­repe és súlya a világgazdaságban, s a GATT munkájában valamennyi európai szocialista ország részt vesz — a Szov­jetunió és az NDK kivételével — tag­ként vagy megfigyelőként. A Közös Piac által teremtett prefe­­renciális kapcsolatok nem felelnek meg a GATT előírásainak. Az USA-nak ez az egyik legsúlyosabb kifogása, és a washingtoni kormány csak nehezen érte el, hogy a Közös Piac hajlandó legyen e kérdésről a multilaterális konferencia keretében tárgyalni. Az EGK és az USA kapcsolatának másik nagy problémája a Közös Piac mezőgazdasági politikája. Ezt az USA kereskedelmi érdekei szem­pontjából tartja sérelmesnek. A GATT már felmérte a különféle nemzeti ter­melési politikák, importkorlátozások és exporttámogatások teljes skáláját, de abban a fő kérdésben nem jutott előbb­re, hogy milyen termelési vagy keres­kedelempolitikai eszközök megszünte­tése, leépítése vagy szabályozása lenne alkalmas a széles körű mezőgazdasági protekcionizmus által teremtett helyzet orvoslására. E témakörhöz kapcsolódik a nem vám jellegű kereskedelmi akadályok (meny­­nyiségi korlátozások, szabványelőírások stb.) kérdése. A multilaterális tárgyalá­sok céljai közé tartozik ezeknek a le­­ém­lése is. Ezeknek a nem új keletű intézkedéseknek a kereskedelmet korlá­tozó szerepe viszonylag megnőtt annak a következtében, hogy 1967 és 1971 kö­zött a Kennedy-forduló eredményeként jelentős mértékben leszállították a nem­zetközi vámszintet. Jelenleg az ipari cikkeket termelő átlagos vámszint még a 10 százalékot sem éri el. Ez a tény azonban nem kisebbíti a vámcsökkentés terén még megtehető lé­pések jelentőségét. Az USA például a multilaterális tárgyalások előkészítése során olyan javaslatot is terjesztett elő, hogy az iparcikkek vámjait teljes mér­tékben töröljék el. Emögött kétségtelenül az a szándék húzódik meg, hogy felszá­molják a Közös Piacot, mint vámuniót. A vámtárgyalások mellett azonban a nem vámjellegű akadályok óriási töme­gével kell szembenézni. A GATT titkár­sága 800 ilyen kereskedelmi akadályt lajstromozott. E kérdésben főleg az ne­hezíti a megegyezést, hogy az USA az agrárkereskedelemben alkalmazott vá­mon kívüli akadályokat is napirendre akarja tűzni, tehát a Közös Piac mező­­gazdasági politikáját is. Az EGK ellenzi a tárgyalások kiterjesztését a mezőgaz­daságra. Ennek az ellentétnek a felol­dása sorsdöntő lehet, mert az amerikai szenátus aligha ad tárgyalási felhatal­mazást az elnöknek, ha nem tudják megnyerni az amerikai farmereket a tárgyalások célkitűzéseinek. A tárgyalásokkal kapcsolatos prob­lémák felsorolásánál említést kell ten­ni a fejlődő országokról. A tárgyalást célul kitűző deklarációk egybehang­zóan kitértek arra, hogy különleges fi­gyelmet kell szentelni a fejlődő orszá­gok problémáinak. Az ünnepélyes nyi­latkozatoknak gyakorlati tárgyalási módszerekre való átváltása azonban szintén késedelmet szenved. A fejlődő országok maguk sem tudták mindeddig pontosan meghatározni az igényeiket, részben azért, mert érdekeik nem min­denben azonosak. Annyi már világo­san kezd kirajzolódni, hogy álláspont­jukat csak a GATT keretében érvénye­síthetik. Kudarcba fulladt a fejlődő or­szágoknak az a próbálkozása, hogy az UNCTAD útján kívülről gyakoroljanak nyomást a GATT tárgyalásaira. A Genfben most befejeződött UNCTAD- tanácsülés a chilei konferencia határo­zata nyomán megkísérelte kidolgozni a fejlődő országok közös plattformját a multilaterális tárgyalásokra. Ez azon­ban meghiúsult, egyrészt az afrikai, másrészt az ázsiai, illetve latin-ameri­kai országok ellentétei miatt. Mind­azonáltal várható, hogy a fejlődő or­szágok erőteljesen lépnek fel a GATT- közgyűlésen, mert attól tartanak, hogy a vezető tőkésországok — az ünnepé­lyes nyilatkozatok ellenére — a kulisz­­szák mögött fogják egymás között ki­dolgozni a tárgyalási feltételeket és célkitűzéseket, és abba a fejlődő orszá­goknak nem lesz beleszólásuk. A tárgyalások már formai okokból sem indulhatnak meg a közeljövőben. Az amerikai fél csak akkor állhat elő végleges javaslatokkal, ha az elnök tár­gyalási felhatalmazást kap a szenátus­tól. Erre pedig csak az elnökválasztás után kerülhet sor. Választások állnak küszöbön Nyugat-Németországban és Franciaországban is. A kényszerű idő­­veszteséget láthatóan nem bánja a Kö­zös Piac, mert a tárgyalások megkezdé­séig tovább növelheti gazdasági erejét. Időt vesz azonban igénybe a kilenc tag­állam érdekeinek közösségi szinten va­ló egyeztetése is. A ma megnyíló GATT-közgyűlés ki­látásai tehát nem túlságosan biztatók, nem várható, hogy látványosan előbbre vigye a multilaterális tárgyalások mene­tét, de kétségtelenül fontos szakasza lesz a tárgyalási feltételek tisztázásá­nak. Számítástechnikai együttműködés Magyarország és az NDK között Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter és Otfried Steger, az NDK elektrotechnikai és elektronikai minisz­tere kedd este Budapesten aláírta tár­gyalásainak jegyzőkönyvét. Mindenek­előtt arról tárgyaltak, hogy a két ország — az integrációs program jegyében — hogyan működhet együtt számítástech­nikai rendszerek kialakításában. Elha­tározták, hogy a munkát összehangolva fejleszt és gyárt a két ország olyan be­rendezéseket, amelyek a KGST-orszá­­gok számítástechnikai rendszerébe il­leszkednek. Az együttműködést kiter­jesztik számítógépcsaládok, távadatfel­dolgozó és adatátviteli berendezések kö­zös fejlesztésére is. Megállapították, hogy a Magyarországon gyártandó R— 10-es típusú elektronikus adatfeldolgozó géppel modern kiskategóriájú számítás­­technikai berendezés áll az érdekelt or­szágok rendelkezésére.

Next