Világgazdaság, 1973. január (5. évfolyam, 1/1003-21/1023. szám)

1973-01-03 / 1. (1003.) szám

1973. JANUÁR 3., SZERDA V. ÉVFOLYAM, 1. (1003.) SZÁM AZ EGK KIBŐVÜLÉSÉNEK VISSZHANGJA* Hatok helyett ezentúl Kilencek Január 1-től Anglia, Dánia és Írország hivatalosan is a Közös Piac tagja. A csatlakozás napjáról Angliában nagyszabású ünnepségsorozattal emlékez­tek meg, Dániában és Írországban jóval kevesebb visszhangot kapott az ese­mény. Az angol ünneplésnek részben a közvélemény megnyerése is célja, hi­szen a közvéleménykutatások még mindig arról tanúskodnak, hogy a britek véleménye erősen megoszlik a csatlakozásról. Az angol lapok többsége az ellentétek tompítását sürgeti, azonban a munkáspárti ellenzék és a szakszer­vezetek is változatlanul nemtetszésüknek adnak hangot. Az új év első napján Brüsszelben Nagy-Britannia, Írország és Dánia kép­viselője átnyújtotta az új EGK-bizott­­ság tagjainak hivatalos megerősítését igazoló okiratot. Ezzel formálisa­n is megkezdte működését a kilencre bővült Közös Piac, amely a csatlakozással a tőkés világ legnagyobb kereskedelmi hatalmává, az Egyesült Államok után pedig a második leghatalmasabb gazda­sági egységévé lépett elő. A brit közvélemény még mindig megosztott Szerte Nagy-Britanniában ünnepsége­ket rendeztek. Heath miniszterelnök a BBC-nek adott nyilatkozatában hangoz­tatta, hogy Anglia számára a mostani időszak még csak az első lépést jelenti. „Most következnek el a legizgalmasabb idők” — mondotta, mielőtt Ottawába utazott Pearson volt­­kandai miniszter­­elnök temetésére. Az angol Timesban írott cikkében Heath kiemelte, hogy a Közös Piacnak nem célja a nemzeti tradíciók kisebbítése, hanem ezek „új európai dimenzióba való helyezése”. A közös piaci tagállamok együttesen olyan dolgok véghezvitelére is képesek, ame­lyeket külön-külön nem tehetnének meg — mondotta. Wilson ellenzéki pártvezér újévi üze­netében sürgette a Munkáspártot, szá­molja fel a közös piaci tagság megíté­lésében tapasztalható megosztottságot. Wilson mindenkit felhívott a hivatalos irányvonal támogatására, amely a szer­ződés újratárgyalását kívánja. A brit szakszervezeti főtanács (TUC) szintén a közös piaci csatlakozás elutasító állás­pontját ismételte meg: a TUC szerint a kormánynak sokkal következeteseb­ben kellett volna ahhoz az elvhez ra­gaszkodnia, hogy az EGK-tagsággal járó terhek és az abból származó haszon ki­egyenlítse egymást. A kisebbségi libe­rális pártvezér, Thorpe ezzel szemben üdvözölte a belépést, majd sürgette, hogy néhány éven belül közvetlenül válasszák meg az Európai Parlament tagjait, biztosítva, hogy azok teljesen függetleníthessék magukat a „tisztán nemzeti választótagságtól”. A BBC a csatlakozás napján sugárzott egyik fő műsorában ismertette közvélemény­kutatásának adatait. Ezek szerint a megkérdezettek 39 százaléka nem he­lyeselte a belépést, 38 százalék örült, 23 százalék pedig nem tudott válaszolni. A lapok közül a Daily Telegraph sze­rint az EGK kibővítése egy egykori nagyhatalom végső elhalását, vagy pe­dig az angol történelem új és ragyogó fejezetét tekintheti. Túl hosszú ideig volt Nagy-Britannia tanácstalan szem­lélője a Hatok növekvő gazdasági jó­létének és politikai hatalmának — írja. A Times arról ír, hogy Anglia a tag­sággal megoldhatja saját problémáit. Utal rá, hogy London az EGK pénzügyi központja, Európa Wall Street­je lehet. Hangzatos „Andante Európa felé” című írásában a Guardian rámutat, hogy „nem kell boldogtalannak lenni az angolok egy részének tartózkodása miatt.” Az viszont tragikus lenne, ha az angolok a következő években visz­­szamenőleg azon tanakodnának „ki lépett rosszul, és mikor”. A Munkás­pártot figyelmezteti: „ne essen kísér­tésbe, ne bizonygassa, hogy a közös piaci tagság az oka Nagy-Britannia minden bajának.” A Financial Times rámutat, hogy a nemzeti félelmeket, előítéleteket, érde­keket és törekvéseket nem lehet egyik napról a másikra egyszerűen megszün­tetni. Ez csak akkor történhet meg, ha a tagállamok elismerik, hogy van­nak olyan dolgok, amelyeket csak kö­zösen tudnak megtenni. Az újság re­méli, hogy az EGK az eddiginél szo­rosabb közösséggé fejlődik, amelynek intézményeit „egy nap nagyobb fele­lősséggel ruházzzák fel a legfelső szu­verenitás, a védelem területén is.” A GATT-TÁRGYALÁSOK ELŐTT Élesedik az EGK és az USA viszálya Az Egyesült Államok fenntartja a jo­gát, hogy módosítsa az EGK-val szem­ben érvényes vámszintet — jelenti a Reuter-iroda, s hozzáfűzi —, az ameri­kai kormány döntése előrevetíti az USA és az EGK közötti kemény alku­dozásokat az idén kezdődő GATT-tár­­gyalásokon. A washingtoni kormány megerősítette, hogy értesítette erről az elhatározásáról a GATT tagállamait. A hivatalos amerikai álláspont szerint e bejelentés nagyobb rugalmasságot köl­csönöz a szeptemberben kezdődő GATT-megbeszéléseknek. Az amerikai lépés válasz volt a Kö­zös Piac néhány nappal korábbi hason­ló döntésére. A GATT előírásai lehető­vé teszik, hogy három évente módosít­ható legyen az egyes tagállamokban ér­vényes vámszint. Az EGK korábban már élt ezzel a jogával, de csak egyes speciális árucikkek vonatkozásában. Ez­úttal egész import vámszínvonalának módosítását tervezi. Washingtoni meg­figyelők meglepőnek találják az EGK döntését, amellyel a közösség — véle­ményük szerint — nyomást akar gyako­rolni az amerikai gazdaság vezetőire. Az Egyesült Államok viszont először élt ezzel a bejelentési jogával. Gazda­sági körök szerint az amerikai döntés csak az EGK-ból származó importra vonatkozik, s nem terjed ki az USA többi jelentős kereskedelmi partnerére. Sőt Washingtonban jelezték, hogy ha­marosan tárgyalásokat szeretnének kez­deni Kanadával és Japánnal a Közös Piac vámmódosítási döntéséről. Az EGK az amerikai mezőgazdasági export leg­nagyobb felvevő piaca. Az USA agrár­köreiben azonban egy ideje attól fél­nek, hogy a közösség kibővülése a piac zsugorodásával jár majd együtt. Az Egyesült Államok kereskedelmi partnereinek a jövőben sokkal mere­vebb amerikai kereskedelmi, politikát kell majd elviselniük — mondta Burgs­ten neves amerikai közgazdász egyik előadásában. Washington már sokkal energikusabban használja fel a döm­pingellenes rendelkezéseket és a ki­egyenlítő vámokra vonatkozó törvényt, és sokkal keményebben tárgyal, mint a múltban. Bergsten elmondta, hogy a többi tőkésországnak engednie kell az Egyesült Államok szempontjából tény­leg fontos kérdésekben: a Közös Piac­nak a mezőgazdasági ártámogatás mó­dosításával, Japánnak pedig belső piaca megnyitásával. Bergsten javasolta, hogy a GATT alapszabályzatát egészítsék ki olyan rendszabályokkal, amelyek a közvetett külföldi beruházásokra és a multina­cionális vállalatok tevékenységére vo­natkoznak. A GATT eddigi szabályzata ezeket a területeket nem öleli fel. A közgazdász helyeslőleg szólt Schultz pénzügyminiszter javaslatáról, amely a fizetésimérleg-fölösleg leépítésére a fel­­értékelés mellett a kereskedelmi vámok egyoldalú csökkentésének módszerét is elfogadhatónak tartja. Bergsten azon­ban kiegészítéseket javasolt ehhez: te­gyék lehetővé, hogy az érintett tagál­lam visszaállítsa a korábbi vámszintet, ha a fizetési mérlegének egyenlege is­mét deficitessé vált. Érintette az USA és Nyugat-Európa kereskedelmi huzavonájának témáját Schnittker mezőgazdasági szakember. Egy torontói gazdasági szervezet ülésén elmondta, hogy a nemzetközi mező­gazdasági kereskedelem kilátásai 10—15 éves távlatban jók, de rövid és közép­távon inkább rosszaknak tekinthetők. Pesszimizmusának okaként a Közös Piac kibővítését hozta fel. Anglia csat­lakozása után a vámtétel ebben az or­szágban is erősen megugrik, a rozs importvámja például 107 százalékkal lesz nagyobb. Hosszabb távon tudja csak ellensúlyozni a Közös Piac pro­tekcionizmusát néhány kedvező ténye­ző, például a húskereslet világszerte tapasztalható növekedése, a Szovjet­unió gabonavásárlásai és a Kínával való új kapcsolatok lehetőségei. A rö­vid és középtávon mutatkozó borús ki­látások miatt viszont meglehetősen kö­zömbösen követik majd a nyugati világ mezőgazdasági termelői az idén kez­dődő GATT-tárgyalásokat. Az ír gazdaságot veszély fenyegeti Írországban viszonylag kevesebb ün­neplésben részesítik a belépést. Le­­nihan új ír külügyminiszter rádióinter­júban rámutatott, hogy a közös piaci tagság elvezethet az ír egység megte­remtéséhez. Az ír függetlenségi moz­galom egy nagygyűlésen elfogadott ha­tározata szerint viszont a következő időszakban „súlyos veszélyek fenye­getik az ír gazdaságot”. A köztársasági mozgalom hivatalos szárnya Írország gyásznapjává nyilvánította január el­sejét, és felszólította az íreket, hogy a nemzeti emlékműveket vonják be fe­kete drapériával. Dániában viszonylag nyugodtan fo­gadták a csatlakozás napját. Nem volt sem ünneplés, sem tüntetés. Joergensen miniszterelnök szokásos újévi üdvözle­tében csak az NSZK-ra utaló egyik meg­jegyzésében tett említést a Közös Piac­ról, kijelentve: „jó jelnek tartja, hogy a belépés pillanatában Brandt az EGK egyik leghatalmasabb tagországának a kancellárja”. Andersen külügyminiszter „nagy jelentőségűnek” nevezte a közös piaci tagságot. A konzervatív Berlingska Tidende szerint a népszavazáson ki­nyilvánított nagy többség miatt nincs szükség olyan támogatógyűlések szerve­zésére, mint Angliában. A francia megnyilatkozások közül fi­gyelemre méltó a Vie Francaise gazda­sági hetilap „Franciaország meghódí­tása” című cikke, amely arról ír, hogy a brit tőke az elmúlt hónapokban élén­ken terjeszkedett Franciaországban. Kü­lönösen az építőiparban, az élelmiszer­­iparban és a textiliparban nagy a brit előretörés. A franciaországi ingatlan­­forgalomnak 10 százalékát brit cégek bonyolítják le. Egy brit vállalat például felvásárolta a Louvre nagyáruházát, és ott irodát rendezett be. Egy másik cég Nizza mellett téli sportközpontot épít. Angol kézre kerül három nagy párizsi szálloda is — írja a lap. Az NSZK-ban Scheel külügyminiszter adott rádióinterjút, kijelentve, hogy a nyugatnémet külpolitika fő feladata a Közös Piac megerősítése. Scheel szerint belátható időn belül Norvégia is meg­változtatja elhatározását és csatlakozik. Ami a kilenceket illeti, mint a külügy­miniszter kifejtette, nemcsak a gazda­sági és pénzügyi uniót kell megterem­teni,, hanem eltökélten kell törekedni a politikai unióra is. A TASZSZ hírügynökség szerint a brit csatlakozás „bizonytalansággal és aggo­dalommal teli korszakot” hoz Angliára. A Pravda utal arra, hogy Nagy-Britan­nia az angolok többségének akarata el­lenére került az EGK-ban. A Komszo­­molszkaja Pravda képtelennek nevezi azokat az elképzeléseket, hogy a Közös Piac „a harmadik erő” szerepét töltheti be az Egyesült Államok és a Szovjet­unió között. (Reuter, DPA, AFP, TASZSZ, MTI) Chile harca a gazdasági nehézségekkel A KORMÁNY ERÉLYES LÉPÉSEKRE KÉSZÜL Chile súlyos gazdasági nehézségeit Allende az előzetes jelzések szerint hadigazdálkodás bevezetésével akarja leküzdeni. Az országban burjánzó fekete kereskedelem és a szédületes iramú infláció megszüntetése érdeké­ben jobb, termelékenyebb munkát és az ország szempontjából takarékosabb fogyasztást várnak a lakosságtól. A kormány 1973. évi költségvetése viszont az ország történetében a legmagasabb összegű. Rövidesen folytatódnak azok a tárgyalások is, amelyeken eldől, hogy a Népi Egység kormánya kap-e fizetési haladékot az Egyesült Államoktól. Allende chilei elnök a hírügynökségi jelentések szerint napokon belül beje­lenti a hadigazdálkodás, valamint olyan intézkedések bevezetését, amelyektől Chile súlyos gazdasági betegségeinek orvoslását várják. Elsősorban a fogyasz­tási cikkek elosztási rendszerét kíván­ják javítani, hogy véget vethessenek a virágzó fekete­piacnak. Prats tábornok, a belügyminiszter egy beszédében arról szólt, hogy az ország külső és belső gazdasági nehézségeinek leküzdéséhez több, igényesebb munkára és a fogyasztásnál nagyobb önmegtar­tóztatásra van szükség. Az élelmiszerek és egyéb fogyasztási cikkek hiánya, va­lamint az ahhoz természetesen párosuló zugkereskedelem miatt a Népi Egység kormányában részt vevő baloldali pár­tok az ellenzéket kárhoztatják, mond­ván, ezzel a kormány hitelét akarják rontani. A politikai ellentétek úgy élesednek, ahogy közeledik a márciusi választások napja. Az ellenzék minden lehető mó­don gáncsolja Allende kormányának intézkedéseit. Legutóbb az 1973. évi költségvetés megszavazásánál sikerült lefaragniuk a kormány előirányzatai­ból. Ennek ellenére Chile történelmé­nek legnagyobb állami költségvetését fogadták el: a kormány 143 milliárd escudót (7,15 milliárd dollárt) költhet a következő évben. Az ehhez szükséges összegek előteremtése azonban koránt­sem lesz könnyű feladat. Az állami vál­lalatok tavalyi veszteségeit chilei köz­gazdászok 1,1 milliárd dollárra becsü­lik. Az ország legfontosabb jövedelmi forrásának, a réznek világpiaci ára vál­tozatlanul lefelé tartó trendvonallal jel­lemezhető. A legutóbbi fémpiaci jelen­tések azonban a rézfogyasztás jelentős fellendülését jósolják, aminek első je­leiként a hatalmas raktárkészletek csökkenéséről adnak hírt. Ez valame­lyes derűlátásra adhat okot, de válto­zatlanul meg kell küzdeni azzal a prob­lémával, hogy megfelelő mennyiségű deviza álljon a külkereskedelem rendel­kezésére a rendkívül jelentős élelmi­szerimport fedezésére. A belső piaci árakat legalábbis chilei mértékek sze­rint stabilizálni kell (ott a 25—30 szá­zalékos infláció az évek hosszú során át megszokottá vált), tavaly ugyanis 150 százalékkal emelkedett a fogyasztói árak szintje. Mint arról a VILÁGGAZDASÁG rendszeresen hírt adott, magas szinten dialógus kezdődött Chile és az Egyesült Államok között az adósságok visszafi­zetéséről, illetve a törlesztések átüte­mezéséről. Az amerikai tárgyaló fél a chilei kérés teljesítését az Anaconda és a Kennecott rézmonopóliumok kártala­nításától teszi függővé. A tárgyalásokat januárban tovább folytatják. Ha sike­rül az Allende-kormány számára is el­fogadható megállapodásra jutni, az meghatározó jelentőségű lehet még akár a márciusi választások eredménye szem­pontjából is. Ha pedig az Egyesült Ál­lamok pénzügyileg engedményt tesz a Népi Egység kormányának, ezzel erősí- ■ tené Chile külpolitikai pozícióját is. B. J. M­­agyar—indiai kereskedelmi tárgyalások Y. T. Shah indiai külkereskedelmi államtitkár vezetésével kedden keres­kedelmi delegáció érkezett Budapestre az 1973. évi magyar—indiai árucsere­­forgalommal kapcsolatos tárgyalásokra. A VDK gazdasági küldöttsége Budapesten Kedden Budapestre érkezett a Viet­nami Demokratikus Köztársaság gaz­dasági küldöttsége, amely a magyar- vietnami gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottság III. ülés­szakán vesz részt. A delegációt Le Thanh Nghi, a minisztertanács elnök­­helyettese vezeti. Az együttműködési bizottság szerdán a Parlamentben kezdi meg ülését. Angol—román bank nyílik Londonban Londoni tudósítónktól. Ha az illetékes állami hatóságok beleegyeznek, 1973-ban Londonban megnyílik az Anglo—Romanian Bank. Alaptőkéje 3 millió font lesz, melynek 50 százalékát a román külkereskedelmi bank, 30 százalékát a Barclays Bank International, 20 százalékát pedig az amerikai Manufactures Hanover Trust jegyzi. Az új bankház elsősorban a Románia és Nagy-Britannia, illetve a Románia­­ás a Nemzetközösség többi tagállama közötti kereskedelmet finan­szírozza. - -------------------- ///1 9“ NAPRÓL NAPRA ♦ AZ ÚJÉVTŐL HIVATALOSSÁ VÁLT A KÖZÖS PIAC KIBŐVÜ­LÉSE, a közvéleménykutatások szerint azonban a britek véleménye változatlanul megoszlik. Wilson munkáspárti pártvezér, s a szakszer­vezetek is az eddiginél jobb feltételeket követelnek. A Közös Piac kibővítésének okait és az EGK három vezető hatalma közötti erő­viszonyok alakulását elemzi írásunk a második oldalon. AUSZTRIÁBAN BEVEZETTÉK AZ ÉRTÉKNÖVEKEDÉSI ADÓT. A hatóságok az árakat az új adóforma figyelembevételével igyekeztek úgy megállapítani, hogy a lakosságnak ne jelentsenek többletkiadást. Ausztria gazdasági életét egyébként a nyár óta újabb konjunkturális fellendülés jellemzi. Az áremelkedések üteme a többi nyugat-európai országhoz hasonlóan ott is felgyorsult. ALGÉRIA NÉGYÉVES GAZDASÁGFEJLESZTÉSI TERVIDŐSZAKÁ­NAK utolsó évét az új pénzügyi törvény, a költségvetés aláírásával kezdi meg. A tavalyi évet a gyors fejlődés jellemezte, a kőolajipar­ban helyreállt a normális termelés, jó eredményeket értek el a gaz­daság más szektorai, így a mezőgazdaság is. Az ország külkereske­delmi forgalma erőteljesen növekedett. REKORD BEVÉTELT ÉRT EL A MONIMPEX a tőkésországokba irányuló exportjában, ami egyébként a népgazdasági szinten elért átlagot is meghaladta. Sikeresnek értékeli a vállalat behozatali tevé­vé­nyét is, jelentős mennyiségű devizamegtakarítást könyvelhetett el.­ 1973. évben azonban számolnia kell bizonyos termékek kedve­­zőtlen­ebb piaci helyzetével. ♦ ERŐS­­elEMELÉSEKRE LEHET SZÁMÍTANI A LONDONI FÉM­TŐZSDÉN. A készletek jelentős csökkenésével számolnak, és ez a kereskedelem kilátásait kedvezővé teszi. Az elmúlt évben a font lebeg­tetése az angol valuta mintegy tízszázalékos leértékelődését eredmé­­nyé­nyekré, így a fémpiacon valóságos árnyereséget csak az ezüst és az ólom kereskedelme hozott. Rekordokat dönt a Reuter árindex A Reuter hírügynökség összesített nyersanyagár-indexe tegnap 762,1 volt, túlszárnyalva az 1972. év utolsó munka­napjának 753 pontos rekordját. (Az in­dexet 1931-es bázison, 17 tőzsdecikk árának súlyozott átlagaként számítják.) A Reuter-iroda jelentése szerint 1972- ben állandó és meredek emelkedést mértek: 1972 és 1973 első munkanapja között az index 223,2 ponttal ment fel­jebb. A legjobban a gyapjú ára emel­kedett: Bradfordban a fésűsszalag kilo­grammonkénti jegyzése az év eleji 89 pennyről 218 pennyre ugrott. A 17 főbb árucikk között egyedül az amerikai gya­pot libránkénti ára esett vissza: az év elején 39,25 cent volt, az évet pedig 36,25 centes áron zárta. Szovjet segítség Perunak Peru és a Szovjetunió képviselői mű­szaki és gazdasági segélyezési jegyző­könyvet írtak alá Limában. A jegyző­könyv értelmében a Szovjetunió részt vesz a Pampa de Olmos-i hidroelekt­romos erőmű és öntözőrendszer építési munkálataiban. A Lambayeque északi részében építendő létesítmény teljes be­ruházási költsége mintegy 375 millió dollár. Az Aragones kubai halászati minisz­ter vezetésével Peruban járt delegáció 32,5 millió dollár értékben 110 halász­hajót rendelt egy magánkézben levő perui hajógyártól. A hajókat 1973 júniusa és 1975 között adják át a meg­rendelőnek, köztük 12 tonhal­halászatra szolgáló gyorsjáratú nagy vitorlás hajót, valamint apró rákok lehalászá­sára alkalmas vízi járműveket. (AP)

Next