Világgazdaság, 1973. április (5. évfolyam, 65/1067-81/1083. szám)
1973-04-03 / 65. (1067.) szám
1973. ÁPRILIS 3. Hosszú távra szóló megállapodás Amerikai hitel az algériai földgáziparnak Létrejött a végleges megállapodás az Egyesült Államok és Algéria között a világ legnagyobb földgáz-cseppfolyósító üzemének létesítéséről Arzewben. A kivitelező az amerikai Chemical Construction cég lesz, amelynek szóvivője elmondta, hogy az építkezés május 1-vel kezdődik. A lassan már több éve folyó tárgyalások a hét végén fejeződtek be, amikor az amerikai Export- Import Bank és az algériai Sonatrach állami kőolaj- és földgázipari vállalat képviselője aláírta a hitelmegállapodást. A Chemical Construction szóvivője elmondta, hogy a teljes beruházási költség 2 milliárd dollár, s a most aláírt legutolsó hitelmegállapodás 556 millió dollárról szól. Ezt részben az Eximbank, részben pedig egy nemzetközi konzorcium nyújtja; utóbbit az Eximbank garantálja. A konzorciumban amerikai pénzintézetek mellett kanadai és japán bankok is helyet kapnak. Az arzewi földgáz-cseppfolyósító napi kapacitása 200 ezer barrel kőolajnak, illetve 49 ezer tonna szénnek megfelelő földgáz lesz. A termelés 1976 áprilisában kezdődik, az üzem 1977 közepén éri el teljes tervezett kapacitását. A mostani hitelmegállapodás előfeltétele volt annak, hogy megvalósulhasson a Sonatract és az amerikai El Paso hosszú lejáratú földgázszerződése. Ennek alapján az El Paso évente 10 milliárd köbméter cseppfolyósított földgázt kap 25 esztendőn keresztül, 1976-tól kezdve. A földgázt a szaharai Hassi R’mel térségéből szivattyúzzák Arzewbe, az Oran közelében fekvő kikötővárosba. A cseppfolyósított gázt azután kilenc tartályhajón szállítják az Egyesült Államok keleti partvidékére, ahol ismét gázzá konvertálják és ipari fűtőanyagként használják fel. Az algériai nyersanyag jelentősen hozzájárul az amerikai földgázhiány mérsékléséhez és csökkenti a környezetszennyező hatásokat is, mert kevésbé szennyezi a levegőt kéndioxiddal, mint az olaj- vagy széntüzelésű erőművek. (Reuter) Expanzív gazdasági program Irakban Barter-üzletek vagy kemény valuta Irakban április 1-vel kezdetét vette az új gazdasági év. Ebből az alkalomból eltörölték a tavalyi államosításkor meghirdetett takarékossági rendszabályokat, sőt az 1973/74-es új évre rendkívül expanzív politikát hirdettek meg — írja a Reuter jelentése. Jazrawi iparügyi miniszter elmondta, hogy az Iraq Petroleum Company-vel született végleges kártalanítási megállapodás újból megnyitotta az iraki nyersolaj előtt a tőkés piacokat. Az innen beáramló kemény valuta ambiciózus fejlesztési tervek megvalósítását teszi lehetővé nemcsak az olajiparban, hanem az ipar más ágazataiban és a mezőgazdaságban is. A most végződő pénzügyi évben a takarékossági intézkedések miatt egyetlen új programot sem kezdtek el, csak a régieket folytatták, az április 1-vel kezdődő 12 hónapban viszont 310 millió iraki dinárt (megközelítőleg 1 milliárd dollárt) fordítanak új beruházásokra. Feltétlenül összefügg a bagdadi kormány új rendkívül expanzív gazdasági koncepciójával az a feltételezés, hogy Irak a jövőben nem barter-üzletek keretében adja el a nyersolajat, hanem készpénzért. A bejrúti Middle East Economic Survey bagdadi ipari körökre hivatkozva azt írja: Bagdadban nem akarják többé az olajat a korlátozott lehetőséget nyújtó barter-megállapodások keretében szállítani, amikor az már kemény devizáért is értékesíthető az IPC-vel született megállapodás után. A szocialista országok többségének hosszú lejáratú gazdasági megállapodása van Irakkal, amelyekben ezek az országok hitelkeretet nyitottak Irak számára. A konkrét hitelmegállapodások mindig olyan záradékkal készültek, hogy a törlesztés iraki részről nyersolajjal történik. A bejrúti gazdasági hetilap értesülései szerint Irak valamennyi eddigi hitelmegállapodását teljesíteni fogja, de ezen túl minden vásárlójának kemény valutával kell fizetniük az iraki olajért. A bejrúti újság szerint bizonyos esetekben Irak nyilvánvalóan kivételt tesz, és hajlandó barter-üzletet is kötni, ha ez, a fajta üzlet legalább olyan előnyös, mintha az olajat devizáért adták volna el. Mindenesetre Bagdadban — írja a lap — Irak utolsó barter-üzleteként említik az olasz ENI-vel kötött megállapodást, amelynek keretében Irak 20 millió tonna olajat szállít 10 év alatt, és cserébe ipari gyárat, gépeket és berendezéseket, valamint technológiát kap. (Reuter, AP) TANÁCSKOZÁS BENGÁLIA SEGÉLYEZÉSÉRŐL A Bengáli Népköztársaságnak 550 millió dollár külföldi hitelre van szüksége, hogy finanszírozhassa a júliusban kezdődő ötéves gazdaságfejlesztési terv programjait — mondta a kormány képviselője a Daccában tartott kétnapos nemzetközi konferencián. Ezen 17 ország (Belgium, Ausztrália, Anglia, Kanada, Dánia, Franciaország, az NSZK, Olaszország, Japán, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Románia, Svédország, Svájc, az Egyesült Államok és Jugoszlávia) és hat nemzetközi szervezet, többek között az EGK, az Ázsiai Fejlesztési Bank és a Nemzetközi Valuta Alap képviselői vettek részt és vitatták meg Bangladesh gazdasági helyzetét és az újjáépítéshez szükséges segítséget. A konferencia alapvető célja az volt, hogy megértesse a külvilággal az ország fejlesztési törekvéseit és problémáit — hangsúlyozta a bengáli kormány szóvivője, s hozzáfűzte, hogy e célt elérték. A záróközlemény szerint a résztvevők teljes mértékben egyetértenek a bengáli kormány gazdaságfejlesztési koncepciójával, amely az elsőbbséget a mezőgazdaságnak és a születésszabályozásnak adja. A tanácskozás több résztvevője vállalta, hogy élelmiszersegélyt ad Bangladeshnek a nagy hiány pótlására, s több — élelmiszert nem exportáló — ország küldötte készpénzt ajánlott fel Bengáliának élelmiszerek, műtrágya és mezőgazdasági gépek vásárlására. A daccai kormány az idén 1,4 millió takát (majd 200 ezer dollár) fordít élelmiszerimportra. (Reuter) Lapunk következő száma április 6-án, pénteken jelenik meg. • Brüsszelben szombaton megnyílt az „Europlastica” elnevezésű negyedik nemzetközi műanyagvásár. Az április 8-ig tartó rendezvényen 15 ország kiállítói vesznek részt. Most első alkalommal a Kínai Népköztársaság is részt vesz az ENSZ Ázsiai és Távol-Keleti Gazdasági Bizottságának (az ECAFE-nak) az ülésén. Az április 11-én kezdődő 29. közgyűlésen 14 tagú küldöttség képviseli Kínát. • öt évre szóló műszaki együttműködési megállapodást írt alá a nyugatnémet Gildemeister szerszámgépgyár szovjet partnerekkel. A szerződés alapján a szovjet vállalatokkal közösen szerszámgépeket és más fémmegmunkáló gépeket fejlesztenek ki. A Gildemeister már eddig is sok szerszámgépet exportált a Szovjetunióba, az idén körülbelül 400 darabot szállít. A Román—kínai tudományos együttműködési megállapodást írtak alá március utolsó napján Bukarestben. A dokumentum szerint 1973-ban és 1974- ben számos szakember utazik tapasztalat- és információcserére. Az eredeti tervnél előirányzottnál többet költenek 1971 és 1975 között Lengyelországban beruházásokra. Erre a célra 1973-ban 330 milliárd zlotyt fordítanak. A lengyel beruházásügyi pártés kormánybizottság döntött így, mivel enélkül az ország nem tud lépést tartani a tudományos-műszaki forradalom követelményeivel. Pekingben aláírták a Kínai Népköztársaság és Kamerun gazdasági és műszaki együttműködési megállapodást. JELENTI • Az OPEC-tagállamok Bécsben tanácskozó szakértői megegyeztek a nyugati olajtársaságokkal folytatandó tárgyalások alapjául szolgáló dokumentumban. Noha erről részleteket nem hoztak nyilvánosságra, politikai megfigyelők szerint a közeljövőben tartandó bejrúti tárgyalásokon az OPEC tagállamai a dollár leértékelése miatt keletkezett veszteségek teljes kompenzálására fognak törekedni. ötven százalékkal emelkedtek az árak Csehszlovákia legtöbb szállodájában. Az azonos kategóriába tartozó szállodai szobák ára Prágában és más városokban ezentúl azonos lesz. • Április 9. és 15. között rendezik meg Zágrábban a tavaszi nemzetközi vásárt. Ezen 25 ország több mint 1400 kiállítója mutatja be termékeit. • Franciaország könnyűjármű-gyártása februárban 6,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit és 276 654 darab volt. Nehézjárművekből 31686 darab készült. A kivitel, most első ízben, meghaladta a 170 ezer darabot. A Hollandia gazdasága 1972 utolsó negyedében már a konjunkturális fellendülés jeleit mutatta — írja most közzétett jelentésében a holland központi bank. Mindenesetre még nincs javulás a beruházások területén, és nem növekszik a magánfogyasztás sem. • Autoprogress ’73 néven június 26. és július 5. között nemzetközi autóbemutatót tartanak a prágai Julius Fucik parkban. A prágai autószalonon 16 ezer négyzetméter alapterületen 15 ország 150 vállalata mutatja be újdonságait. A szocialista országok és a nyugat-európai tőkés államok mellett még Ausztrália is jelezte részvételét. Svéd papírgyár épül a VDK-ban Svédország eddigi legnagyobb külföldi beruházási programja keretében 300 millió korona (65 millió dollár) költséggel papíripari kombinátot és hozzá kapcsolódó létesítményeket épít fel a VDK-ban. A svéd nemzetközi fejlesztési hatóság nevű szervezet irányításával 1977 végére épül fel a több mint 600 munkást foglalkoztató gyár, amelyhez új úthálózatot is lefektetnek, valamint lakóházakat építenek. Az építkezés színhelye Hanoitól északnyugatra található. Itt korábban már működött egy francia papírgyár, amely a háború során elpusztult. Az építkezést vezető stockholmi szervezet igazgatója a Reuter tudósítójának elmondta, hogy a beruházáshoz szükséges összeget a VDK újjáépítésének segélyezésére létesített svéd kormányalapból fedezik. Szovjet—kínai repülésügyi tárgyalások Kínai polgári repülésügyi küldöttség utazott március 31-én Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson a Peking—Irkutszk—Moszkva repülőjárat megnyitásáról — jelentette be az Új Kína hírügynökség. A megbeszéléseket a két ország 1954. évi légiiszállítási egyezményének keretében tartják. A kínai hírügynökség nem tett említést a tárgyalások várható időtartamáról. (Reuter) Napirenden az EGK mediterrán politikája összeültek a Közös Piackülügyminiszterei, hogy megvizsgálják az EGK kapcsolatait a Földközi-tenger menti államokkal. Megvitatják a brüsszeli bizottság tervezetét, amelynek értelmében a feldolgozott ipari termékekre kirótt vámot kölcsönösen csökkentenék, vagyis a mediterrán országok is vámkedvezményt, úgynevezett fordított preferenciát adnának. Az Egyesült Államok ebben érdekeinek csorbítását látja, mert romlana versenyhelyzete a mediterrán országokban. Lehetséges, hogy a fordított preferenciák vitás kérdését végül is kompromisszummal oldják meg: a mediterrán országok belátására bíznák, hogy ugyanolyan mértékű vámkedvezményt nyújtsanak az Egyesült Államoknak is, mint a Közös Piac országainak. Franciaország ezt ellenzi és azt akarja, hogy a kérdést a GATT- tárgyalások keretében vitassák meg. A miniszterek foglalkoznak majd Romániának arra vonatkozó kérésével is, hogy a Közös Piac tekintse Romániát fejlődő országnak, vagyis terjessze ki az általános vámpreferenciákat Romániára is. (Reuter, AP-DJ) o• ** •• horog takarékossági program A görög kormány tervet jelentett be az állami költségvetésnek körülbelül 300 millió dolláros megnyirbálására. Makarezosz miniszterelnök-helyettes ezenkívül közölte, hogy korlátozzák a nem kereskedelmi bankok által nyújtott hitelnyújtást, és növelik a telekkönyvi átírási adót. Az állami kiadásokat elsősorban a közmunkáknál és az állami épületvásárlásoknál csökkentik. Az intézkedés jövő március végéig marad érvényben. A miniszterelnök-helyettes szerint az idén a bruttó nemzeti termék körülbelül 7 százalékkal növekszik a tavalyi 10 százalékkal szemben, a megélhetési költségek emelkedése pedig megközelíti a 6 százalékot, hacsak nem mérséklődik a nemzetközi infláció. A miniszterelnök-helyettes szerint a kormány a jelen pillanatban nem tervez sem bérbefagyasztást, sem a bérek nagyobb mérvű emelését. (Reuter) Kamatemelés Japánban Japánban a hét végén jelentősen emelték a hivatalos leszámítolási kamatlábat, hogy— mint a hivatalos indoklás mondja — felvegyék a harcot a paritásmódosítások ellenére felgyorsult inflációs tendenciákkal. A háború óta legnagyobb, 0,75 százalékos emelés után a kamatláb 5 százalékos lesz, egy szintre kerül a nyugatnémet bankkamattal. Tokiói pénzügyi körök arra számítanak, hogy a jövőben még jobban összehangolják Japán és Nyugat-Európa kamatpolitikáját. A hitelfelvételek megnehezítése előtt hozták nyilvánosságra Tokióban, hogy a japán főváros körzetében márciusban 9 százalékkal volt magasabb a fogyasztási cikkek ára, mint a múlt év azonos időszakában. Egyedül a múlt hónapban 2,3 százalékkal drágultak a kiskereskedelmi árak, és az irányzat tartósnak ígérkezik — jósolják gazdasági szakértők. Egy részük azonban aggódik amiatt, hogy a leszámítolási kamat „túlságos emelésével” megtörhet a gazdasági fellendülés és egy újabb exportkampány veheti kezdetét. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG VALUTÁRIS PARADOXONOK, KÉRDŐJELEK A tőkés nemzetközi valutarendszerben sorozatosan megismétlődő váratlan fordulatok, válságok lassan e rendszer állandó jellegzetességévé válnak, így szinte meglepő, hogy a nyugati valuták frontján pillanatnyilag elcsendesült a harci zaj: a nemzetközi devizapiacokon nem indult meg újabb támadás a dollár ellen, sőt az amerikai valuta a nyugateurópai tőzsdéken kisebb, Japánban nagyobb mértékben megerősödött. Tokióban az ottani jegybanknak dolláreladásokkal kellett beavatkoznia az árfolyam-alakulásba, nehogy az USA javára szolgáló jen-felértékelődés csökkenjen. Ugyanekkor a tervezett monetáris reform ügyével foglalkozó, Washingtonban tartott újabb tárgyalásokon az USA partnerei igen hajlékony politikát követve, igyekeztek fenntartani a „baráti” együttműködés szellemét, vagy inkább annak látszatát. E megbeszélésekről kiadott hivatalos közlemény azt a benyomást kelti, hogy mindenki elégedett. Nem szükséges túlságosan erős elemzőkészség ahhoz, hogy e jelenségek ellenére a legfőbb kérdés megoldása a nyugati valutarendszer stabilitásának megteremtése még nagyon is várat magára. A közelebbi múlt eseményeit fontolgatva, arra a következtetésre juthatunk, hogy az egy-két évvel ezelőtt még elképzelhetetlen valutáris fejlemények ellenére fenn kellett és lényegében fenn lehetett ugyan tartani a nemzetközi gazdasági forgalom, főleg pedig az árucsere zavartalanságát, ezért azonban máris elég nagy árat kell fizetni. Ez mindazokra vonatkozik, akik részt vesznek a nemzetközi gazdasági forgalomban, kivéve azokat, akik valóban spekulációs jelleggel tevékenykedve a piacokon, busás nyereségekre tehetnek szert. Akik eddig a dollár leértékelődésére, illetve más vezető valuták felértékelődésére számítottak, jól jártak. Azok a vállalatok, külkereskedelmi érdekeltségek azonban, amelyek jogosan keresnek védelmi eszközöket a számukra kedvezőtlen valutáris fejlemények során, egyre nagyobb költségek vállalására kényszerülnek. A valutarendszer rendkívüli ingatagsága nagyfokú kalkulációs bizonytalanságot idéz elő, és ezzel összefüggésben az árfolyamkockázat elleni védekezés (az úgynevezett fedező műveletek) költségei mind jobban felfelé ívelnek. Ily módon nyilvánvaló, hogy az idő múlása sürgeti egy biztonságosabb valutarendszer megteremtését. Ezt azonban a vezető tőkésországok érdekellentétei még mindig erősen hátráltatják, az USA partnerei, szövetségesei az amerikai valutáris offenzívával szemben a lassú visszavonulás útját választották, abban reménykedve, hogy majd valahol jobb védelmi állásokat építhetnek ki. A nyugati valutarendszer jelenlegi legfontosabb ismérve a paradoxonok, a kérdőjelek halmozódása. Ezek úgy elburjánoztak, hogy cikkünk keretében csupán egyet-kettőt ragadhatunk ki. Kezdjük azzal a közismert ténnyel, hogy ma mindegyik vezető tőkés valuta elvileg „szabadon” lebeg, kivéve több közös piaci valutát, amelyeknél az egymás közötti viszonylatokban rögzítve van a paritás. Ez a „szabad” lebegés azonban valójában manipulált, mert a jegybankok időnként hol gyengébben, hol erősebben beavatkoznak, vagyis befolyásolják a valutaárfolyamok alakulását. A „szabad” lebegtetés tehát csak látszat és egyáltalán nem támasztja alá azokat a teoretikusokat, akik a valutáris bajok meggyógyítását kizárólag a valutaárfolyamok szabaddá tételében látják. Míg azonban az ilyen fajta beavatkozást, a növekvő valutáris állami dirigizmust a hatóságok — legalábbis némileg — igyekeznek elkendőzni, addig ez az irányzat egy másik területen teljes leplezetlenségében tárul elénk. Azokra az igen széles körű tőkeforgalmi korlátozásokra gondolunk, amelyeknek az lenne a célja, hogy a spekulációs áramlásoknak gátat vessenek. Az ilyen jellegű korábbi intézkedéseket a valuták általános „szabad” lebegtetésének elhatározása után nemcsak nem hatálytalanították — a „tiszta” elmélet szerint ezt kellett volna tenni —, hanem ellenkezőleg, számukat gombamódra szaporították. Ez arra vall, hogy a nyugati kormányok még a manipulált lebegtetéstől sem várták a rövid lejáratú tőkék nagy zavarokat okozó áramlásának kimerülését. A közelmúlt fejleményei során bebizonyosodott, hogy ezek a devizakorlátozások kudarcba fulladtak, mert az árfolyamváltozásokra számító tőkéseknek mindezek ellenére sikerült céljaik elérése. Éppen ezért megválaszolatlan a kérdés: valóban sikerül-e most már leverni a spekulációt? Tagadhatatlan, hogy ha a reálgazdasági meggondolások legalább részben előtérbe kerülnének, akkor korántsem lenne lehetetlen a dollár árfolyamának tartósabb megszilárdulása. Gondoljunk csak arra, hogy — amerikai hivatalos nyilatkozat szerint — a dollár első leértékelésétől napjainkig eltelt időszakban, vagyis mindössze 15 hónap alatt az amerikai valutával szemben például a jen 42 százalékkal, a svájci frank 34 százalékkal, a nyugatnémet márka 30 százalékkal, a francia frank 21 százalékkal értékelődött fel. A klasszikus vásárlóerő-paritás elméletének közegében gondolkodva, de akár csak a józan észre támaszkodva felmerül a kérdés: valóban ilyen arányban csökkent a dollár belföldi vásárlóereje az említett valutákéval szemben? Nyilvánvaló, hogy ez akkor következett volna be, ha az USA és a fenti országok inflációs rátái között ilyen mérvű lenne az eltolódás. A helyzet, legalábbis eddig, éppen ellenkező előjelű: az amerikai áremelkedések üteme jóval lassúbb, mint a többi vezető nyugati országban. A fentiek alapján néhány következtetésre és ezzel együtt újabb kérdőjelekhez lehet jutni. Az USA célja — világméretű politikai stratégiájának szerves részeként — a dollár tőkés világon belüli hegemóniájának megőrzése. Ennek érdekében hatalmas arányú exporttöbblet elérésére törekszik a dollár maximális leértékelődését jelentő árfolyamrendszer kicsikarásával, továbbá kereskedelmi engedmények és végül külföldi katonai kiadásai egy részének áthárítása segítségével. Ez az exporttöbblet az USA számára széles körű manőverezési lehetőséget, főleg pedig tőkeexportja tartós és erős fokozását tenné lehetővé. Az amerikai valutáris támadás azonban nemcsak a partnerek — eléggé korlátozott hatékonyságú — ellenállásába ütközik, hanem az ezzel kapcsolatos valutáris bizonytalanság bizonyos mértékig nyugtalanító hatást fejthet ki magára az Egyesült Államokra is, e bizonytalanság tartósodásának hullámai amerikai területre is átcsaphatnak. Ily módon a rövid lejáratú tőkék mozgásának — mint a válságos helyzetek legfőbb előidézőjének — korlátozása amerikai érdekké is válhat. Ezért végső soron az USA számára sem lehet közömbös az elsősorban az europiacon felgyülemlett szabadon mozgó, nagymérvű dollártömegek leapasztása. Amerikai államérdek lehetne az is, ha az amerikai multinacionális vállalatok birtokában levő hatalmas dollárkövetelések áramlását az amerikai kormány, jegybank, teljes mértékben befolyásolhatná. E trösztök folyton növekvő hatalma azonban meghiúsíthatja a kormány szándékait. E problémák megoldása megannyi kérdőjel. Azt a véleményt mégis megkockáztatjuk, hogy a kulcskérdés még hosszú ideig a dollár iránti nemzetközi bizalom visszatérése, mert ellenkező esetben végül is blokkokra szakadhat a tőkés világ, egymás ellen kereskedelmi háborút viselve. Ezt a veszélyt viszont, nézetünk szerint, valamennyi tőkésország ellentmondásosan ugyan, de végül is el akarja, el fogja kerülni. Dr. Keviczky Loránd Értéknövekedési adó Angliában Az árarányok eddigi legnagyobb mérvű módosulása következett be Angliában az értéknövekedési adó bevezetésével. Az új forgalmiadó-rendszer, amely Olaszország kivételével most már a Közös Piac valamennyi tagállamában érvényes, módosítja a termékek és szolgáltatások nagy részének árát. A korábbi forgalmi adó alapját a termékek nagykereskedelmi ára képezte, míg az értéknövekedési adó a termelés különböző szakaszaiban az értéknövelés arányában rakódik a termékekre. Átlagos kulcsaként a legutóbbi költségvetés 10 százalékot állapított meg. Az értéknövekedési adó bizonyos cikkek árát lenyomja, ezek azonban többnyire olyan jellegűek (színes televízió, ékszer, luxusautó stb.), hogy a kiskeresetű rétegek sohasem, vagy csak ritkán vásárolják. Emelkedik viszont a konyhafelszerelések, a tisztítószerek, a különböző lakossági szolgáltatások ára, 10 százalékkal nőnek az éttermi árak. Az értéknövekedési adó premierje egybeesik a brit kormány új jövedelempolitikai szakaszának kezdetével. Az április elsejével beindult második szakaszban az áremelkedési korlátozásokat még jobban fellazítja az adó, s így az eddiginél is hátrányosabb helyzetbe kerülnek a bérből és fizetésből élők, akik számára őszig heti egy fontos, és ezenfelül az előző évi jövedelem 4 százalékának megfelelő bérjavítást engedélyeznek. A kormány jövedelempolitikájának ellenzői felhívják a figyelmet arra, hogy éppen ezt a réteget sújtja a legutóbbi hiteldrágítás, a lakbérek tervbe vett növelése és az élelmiszerárak november óta bekövetkezett 9 százalékos emelkedése. (MTI, Reuter) Thieu az Egyesült Államokban Thieu, a saigoni rezsim vezetője, tegnap az Egyesült Államokba érkezett, hogy Nixon elnökkel, majd a kongreszszus vezetőivel megkísérelje kialakítani a kapcsolatok új formáit a tűzszünet utáni helyzetben. Nixon — a Reuter értesülése szerint — a gazdasági és katonai segély folytatását ígéri majd vendégének, de könynyen lehet, hogy ezek az elképzelések, a kongresszus mértékadó körei részéről ellenállásba ütköznek. Az Egyesült Államok 1 milliárd 900 millió dollár értékű hadászati segélyt helyezett kilátásba az 1974 júliusában kezdődő pénzügyi évre. A gazdasági segély évi üteme nagyjából 500 millió dollár. (Reuter)