Világgazdaság, 1973. május (5. évfolyam, 82/1084-102/1104. szám)

1973-05-03 / 82. (1084.) szám

Brezsn­ye­v—Nixon—Brandt—Heath—Pompidou— Tanaka A CSÚCSDIPLOMÁCIA ÉVADJA Az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi külpolitikai tárgyú tanács­kozásai külön felhívták a figyelmet a vezető államférfiak közvetlen talál­kozóinak jelentőségére a békés egymás mellett élés erősödő irányzatának szolgálatában. Brezsnyev tervezett bonni és előkészületben levő washingtoni útjai példázzák azt a szerepet, amelyet a szovjet politikai ebben a folyamatban vállal. Az SZKP KB állásfoglalásának elemzése mellett a hírügynökségek figyelme a többi csúcsdiplomáciai eseményre irányul. Brandt tegnap zárta le tárgyalásait Nixonnal, és bejelentették a Heath—Pompidou találkozót is. Újabb részletek kerültek nyilvánosságra Tanaka utazási terveiről. Az év hátralevő része csúcsdiplomáciai szezonnak ígérkezik, és a vezető államfér­fiak személyes erőfeszítései jelzik az előkészítés alatt álló döntések komp­lexitását és horderejét. Ha a washingtoni kormány — mint Kissinger nyilatkozatából erre követ­keztetni lehetett — az új Atlanti Chartáról folytatandó tárgyalásokat tervezte keretként a szövetségeseivel fennálló problémák rendezésére, akkor — úgy tűnik — igen sok nehézségre kell felkészülnie. A partner jelöltek Bonntól Tokióig az első udvarias meg­jegyzések után mind hűvösebben nyi­latkoznak Kissinger javaslatáról, mely­ben elsősorban arra látnak kísérletet, hogy az Egyesült Államok, „globális felelősségére” való hivatkozással, re­gionális szerepkörre korlátozza Nyu­­gat-Európa és Japán politikai és gaz­dasági funkcióját. Nixon­ Brandt A hírügynökségek egybehangzó je­lentése szerint az Egyesült Államok és Nyugat-Európa jövendő viszonyának kérdései álltak az amerikai elnök és a bonni kancellár tegnap befejeződött washingtoni tárgyalásainak középpont­jában. A szűkszavú hivatalos közlések szerint Brandt „megfelelő” választ ka­pott a Chartával kapcsolatban feltett kérdéseire. A Reuter és a DPA azon­ban nagy jelentőséget tulajdonít an­nak, hogy a bonni kormányfő, ha nem is Európa szóvivőjeként, de mint Európa egyik képviselője, a franciák által reklamált „európai személyiség” képviseletében lépett fel és emlékez­tette partnerét — a díszvacsorán el­mondott beszédében —, hogy Európa egyenrangú partnerséget kíván. A DPA és más források szerint Scheel külügyminiszter Rogerssel folytatott eszmecseréje keretében elutasította azt az amerikai kívánságot, hogy a kato­nai, kereskedelmi és pénzügyi kérdé­sekről egymással junkuimban tárgyal­janak és azokat „egy csomag”-ban oldják meg. A Reuter tudni véli, hogy Nixon igyekezett megnyugtatni Brandt­­ot: az Egyesült Államok nem kívánja az amerikai fegyveres erők európai jelenlétét kereskedelmi és pénzügyi engedményekért csere tárgyává tenni. A két államférfi tárgyalásainak ered­ményeire jellemzőnek tűnik, hogy Brandt az eszmecserék után adott sajtó­­tájékoztatójában bejelentette: Nixon őszi európai körútja során találkozni fog a Közös Piac vezető szerveivel is. Az elnök — mondják jól értesült körök — valószínűleg az EGK miniszteri ta­nácsával folytat majd megbeszélést. Heath—Pompidou Politikai és diplomáciai körökben nagy érdeklődést keltett az a bejelentés, hogy Heath angol miniszterelnök május 21-én és 22-én Párizsban Pompidou el­nökkel találkozik —írja az MTI párizsi tudósítója. Az eszmecsere középpontjá­ban előreláthatóan a Közös Piac pénz­ügyi és gazdasági problémái, valamint a EGK és az USA viszonyának kérdései állnak majd. E két komplexum szoro­san összefügg egymással. Párizsban, ahol ugyancsak hűvösen fogadták az új Atlanti Chartára vonatkozó amerikai ja­vaslatot, bírálják, hogy Anglia még mindig folytatja a font lebegtetését, és ezzel hátráltatja a Közös Piac pénzügyi egységének kialakítását. A francia kor­mány szeretne világos választ kapni arra a kérdésre, mennyiben számíthat Nagy-Britannia közreműködésére ab­ban, hogy a Közös Piac országai egysé­ges álláspontot képviselhessenek a Kis­singer által felvetett javaslatokkal szemben és az Egyesült Államokkal ősszel kezdődő kereskedelmi tárgyalá­sokon. A France Soir kommentátora sze­rint Pompidou nagyon határozottan meg fogja kérdezni Heath-től, mik Anglia igazi szándékai a Közös Piacon belül. A válasz egyelőre késik és Hume brit külügyminiszter legutóbbi nyilatko­zata sem jelent eligazítást, aki Kissin­ger javaslatát kommentálva az atlanti összefogás szükségességének és a keres­kedelmi háborúk veszélyének hangozta­tása mellett a „konfliktusok körülhatá­­lását” sürgette. Tanaka utazási tervei Az amerikai elképzelés egy olyan új Atlanti Charta létrehozására, amelyben Japán is szerepet kapna, nemcsak arra irányul, hogy a nyugat-európai orszá­gok többet vállaljanak a katonai ter­hekből, hanem arra is, hogy az Egye­sült Államok saját gazdasági terheit áthárítsa Nyugat-Európára és Japánra — foglalja össze a japán fővárosban hallható véleményeket az MTI tokiói tudósítója. A Tanaka-kormány különö­sen óvatos ebben az ügyben, mert egy­részt attól tart, hogy az Egyesült Álla­mok elsősorban Japán számlájára sze­retné megszilárdítani helyzetét Euró­pában és Ázsiában, másrészt számol azzal a heves ellenállással, amelyet a japán közvélemény tanúsít minden olyan tervvel szemben, amely az or­­szág határain kívül katonai szerepet szán a távol-keleti szigetországnak. A Japán előtt álló problémák „önálló ja­pán diplomáciai megoldása” a hajtó­ereje Tanaka vállalkozásának, amely­nek keretében többszakaszos világkö­rüli utat tesz. Júliusban folytatja a Washingtonba látogató vezető tőkés ál­lamférfiak sorát, hogy Nixonnal tanács­kozzék. Szeptemberre tervezi, hogy Brezsnyev meghívásának eleget téve a szovjet fővárosba megy, ezenkívül pe­dig az ősz folyamán felkeresi Nyugat- Európa és Délkelet-Ázsia legfontosabb központjait. Watergate A csúcsdiplomáciai szezon hatalmas programja érzékelteti a Nixon-kormány erőfeszítéseit kitűzött céljai elérésére. Érthető, hogy a megfigyelők — egyéb kérdések mellett — a siker lehetőségét az erkölcsi feltételekkel is összefüggés­be hozzák. Az MTI washingtoni tudó­sítója szerint amerikai politikai körök­ben erősödnek a kételyek, hogy a bel­­politikailag megrendült Nixon-kormány képét, lesz-e szándékait ráerőltetni partnereire. Javíts republikánus szená­tor, a kongresszus atlanti lobbyjának egyik vezetője, súlyos aggodalmát fe­jezte ki amiatt, hogy a Watergate-bot­rány „megbénította a kormány műkö­dését”. S hogy az aggodalom nem kor­látozódik amerikai körökre, tükrözi a Frankfurter Rundschau tegnapi vezér­cikke is. „A Watergate-ügy magának Nixonnak a hitelét nyirbálta meg” — állapítja meg a nyugatnémet lap. „Már­pedig szavahihetőség nélkül a világpo­litika veszélyes dolog... A washingtoni Fehér Házban futnak össze a nyugati hatalom szálai és egyetlen kormány sem lehet közömbös az iránt, miként élnek ezzel a hatalommal... Ez nem meddő moralizálás kérdése, hanem a megfontolt politikáé.” Mag Prognózis az USA szocialista exportjáról Casey, az amerikai külügyminiszté­rium kereskedelmi ügyekben illetékes államtitkára azt mondotta egy tanács­kozáson, hogy a szocialista országokba irányuló amerikai export öt éven belül évi 2 milliárd dollárra ugorhat fel. A georgiai egyetemen rendezett ke­let-nyugati szimpozion keretében tar­tott előadásban kijelentette: az ameri­kai kereskedelempolitika elsődleges cél­ja, hogy az Egyesült Államokat Nyu­­gat-Európával és Japánnal egyenlő, ver­senyképes pozícióba hozza a szocialista kereskedelmet illetően. Megjegyezte: úgy véli, hogy a Szovjetunió szívesen fogadná, ha az Egyesült Államok hosz­­szú lejáratú gazdasági és kereskedelmi együttműködést építene ki a szocialista országokkal. A kétnapos tanácskozáson — amelyen számos tekintélyes üzletember vesz részt — arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a szocialista piacokra történő be­hatolás komoly erőfeszítéseket igényel, de az ebből származó haszon indokolja a fáradtságot. Ha egy nyugati vállalat­nak sikerül valamely szocialista ország tényleges ipari igényeit kielégítenie, nagy méretű, sok esztendőre szóló szer­ződésekre számíthat. Bécsben — mielőtt tovább utaztak Brüsszelbe — sajtóértekezletet tartott és beszámolt moszkvai, varsói buda­pesti tapasztalatairól az amerikai sze­nátorok delegációja. Kijelentették: ko­moly lehetőségeket látnak a kelet- nyugati kereskedelem bővítésére. Most az üzletembereken a sor, hogy kiaknáz­zák az adott lehetőségeket. A Brezs­­nyevvel folytatott megbeszélésről szólva közölték: a Szovjetunió kész a kölcsö­nös előnyök alapján nyugvó kereskede­lem fejlesztésére, fontosnak tartja a legnagyobb kedvezmény biztosítását, hosszú lejáratú megállapodásokat sze­retne az energiaszektorban, és a termé­szeti erőforrások kiaknázása terén. Amerikai részről kifejtették: érdekeltek a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozá­sában, abban, hogy együttesen keresse­nek kiutat a közelgő energiaválságból, s új piacok meghódítására törekszenek az amerikai gépek, berendezések és technikai ismeretek részére, összefog­lalva: a szocialista kereskedelem fej­lesztésével szemben megnyilvánuló el­lenállást könnyebben sikerüljön lesze­relni. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A KELET—NYUGATI KERESKEDELEM BŐVÍTÉSÉRE komolyak a lehetőségek — hangsúlyozták bécsi sajtóértekezletükön a többi szocia­lista országban járt amerikai szenátorok. Nagy erőfeszítéseket igényel a szocialista kereskedelem növelése, de az ebből származó haszon indo­kolja a fáradtságot. ♦ VEGYES VÁLLALATOT KÍVÁN LÉTESÍTENI A SZOVJETUNIÓVAL a nyugatnémet Salzgitter AG. A társuláshoz — mint a vállalat elnöke a hannoveri vásáron elmondta — más nyugatnémet cégek is csatlakoz­nának. A Salzgitternek már eddig is jó kapcsolatai vannak a Szov­jetunióval, többek között részt vesz a kurszki acélgyár felépítésében. Hétfőn egyébként Nyugat-Berlinben megnyílt az első szovjet ipari kiállítás. Ezen 28 külkereskedelmi vállalat mutatja be termékeit. ♦ AZ ALGÍRI MAGYAR KIÁLLÍTÁST NAGY ÉRDEKLŐDÉS KÍSÉRI, ugyanúgy, mint a gép- és műszeripari kiállítással egyidőben tartott műszaki-tudományos napok előadásait. A hivatalos program mellett — jelenti tudósítónk az algériai fővárosból — intenzív üzleti tanács­kozások folynak. Ezek eredményeként már megvették az algériaiak a TECHNOIMPEX által kiállított szerszám-, cipő- és műanyagipari gépeket. ♦ FRANCIAORSZÁG ÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ÁRUFOR­GALMA tavaly 11,5 százalékkal emelkedett, lassabban mint Francia­­ország és tőkés partnereinek kereskedelme — írja a Világsajtóból című rovatban ismertetett szemelvény. Különösen csalódást okozott a francia vállalatoknak a Kínával folytatott árucsere kedvezőtlen alakulása. ♦ A VILÁG AGRÁRKERESKEDELMÉNEK TELJES LIBERALIZÁLÁSA megközelítőleg 8 milliárd dollárral növelné az amerikai importbevé­teleket — olvasható Flanigan gazdaságpolitikai tanácsadó jelentésében, amely a mezőgazdasági világkereskedelem különböző kérdéseivel fog­lalkozik. A liberalizálás esetén a Közös Piaccal szembeni mezőgazdasági deficit a jelenlegi 3,26 milliárd dollárról 2,7 milliárd dollárra csök­kenne. fiz Európai gazdasági Közösség mezőgazdasági politikájának ellentmondásai Kompromisszum az utolsó pillanatban A Közös Piac mezőgazdasági minisztereinek három sikertelen ülésszak után a kedden hajnalban záródó maratoni értekezleten sikerült megálla­podniuk az új agrárárakban, amelyek rögtön életbe is léptek. A megfigyelők szerint a tagállamok érdekellentétei sokkal élesebb formában kerültek nap­világra, mint a korábbi hasonló jellegű miniszteri találkozókon. Franciaország némi tért vesztett az alkudozásokban, Bonn csak egyre nagyobb engedmé­nyek fejében hajlandó finanszírozni a közös mezőgazdasági politikát. A 4,7 százalékos átlagos áremelés hátrányosan érinti az átállás gondjaival küsz­ködő brit gazdaságot, de ez az egyik ára annak, amit Londonnak a csatla­kozásért kell fizetnie. Az agrárvita legfontosabb külgazdasági vonatkozása: az Egyesült Államok olyan Közös Piaccal találja magát szemben a kereske­delmi tárgyalásokon, amelynek csak nagy nehézségek árán sikerül saját álláspontját megfogalmaznia. _____________________ A május 1-én életbe lépett agrárszub­venció-emelés átlagban 4,7 százalékos. A legtöbb gabonaféle és a cukor felvásár­lási árát 1 százalékkal, a tejtermékekét 5,5 százalékkal emelték. (Ezen belül a tejpor 12 százalékkal drágult, a vaj pe­dig 5,5 százalékkal olcsóbb lett.) A húsfélék közül a marhahús ára 10,5, a borjúhúsé 7,5, a sertéshúsé 4 száza­lékkal drágult. A zöldség és gyümölcs­­félék átlagos emelkedése 7,5 százalék. A valutaárfolyam-változások kapcsán bevezetett kiegyenlítési határilleték­­rendszer fokozatos leépítése érdekében a miniszterek elhatározták, hogy a tej árát a Benelux-államokban és az NSZK- ban 5,5 százalék helyett csak 4 száza­lékkal emelik. Az ülés után Érti nyugatnémet mező­­gazdasági miniszter kijelentette, hogy a kompromisszum minden tárgyaló féltől „sok áldozatot” követelt, a brit Godber igyekezett megnyugtatni honfitársait, hogy az új árak — úgy­mond —– csak kevéssé fogják emelni a brit megélheté­si költségeket. A miniszter azonban „el­viselhetetlennek” minősítette, hogy ennyire elhúzódtak a tárgyalások. Chi­rac francia miniszter szerint a meg­egyezéssel elejét sikerült venni a nézet­­eltérések elmérgesedésének, amelyek há­rom területen éreztették volna hatásu­kat: a közös agrárpiac technikai mecha­nizmusában, politikai vonalon és a közös agrárpolitika belső és külső ellenségei­nek „tálcán” szállította volna az érveket. Boersma holland mezőgazdasági minisz­ter dicsérte Ertlt, akit a „maratoni érte­kezlet morális győztesének” nevezett. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó a Frankfurter Rundschau megállapítása. A nyugatnémet lap szerint, Ertl „bajor nyakasságának” köszönhető, hogy a kö­zös agrárpolitika abszurditása a vita folyamán ennyire kitűnt. Bonn először tette nyilvánvalóvá, hogy nem hajlandó a tartós nemzetek feletti mezőgazdasági politikára, amíg nem teremtik meg a szupranacionális konjunktúra- és va­lutapolitikáját. A luxemburgi kompromisszum politi­kai jelentőségét nem szabad lebecsülni — írja a Rheinische Post. A konferen­cia­­ kudarca összeomlással fenyegette volna az agrárpiacot, amely mind ez ideig a Közös Piac tartópillére volt. A francia Le Monde szerint az ár­megállapodás „politikai győzelem” Nyugat-Európa számára, de megmu­tatja, hogy Franciaország elvesztette korábbi súlyát a Közös Piacon. Chirac miniszter néha agresszivitásba átcsa­pó tárgyalási modora ellenére teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Franciaor­szágnak nincs olyan befolyása a mi­niszteri tanácsban, mint egykoron. Ez a Közös Piac kibővítésének egyik kö­vetkezménye — írja a lap —, majd az Egyesült Államokkal küszöbön álló tár­gyalásokra utalva azt írja, hogy a tag­államoknak sikerült az összetartás lát­szatát kelteniük. Ez lehetővé teszi — írja az újság —, hogy megkezdődhes­senek az érdemi tárgyalások az USA- val, amely elégedett lehet a viszonylag kismértékű gabonaár emelkedések miatt. A gaulleista Nation arról ír, hogy az álláspontok és az érdekek ezúttal rend­kívül szembeötlő eltérést mutattak, a hangnem néha „veszélyesen keménnyé” vált és már szinte elkerülhetetlennek tűnt a Közös Piac válsága. Párizs és Bonn igen élesen összecsapott, holott eddig az ő egységük volt a döntő pillé­re a közösségnek. Ebből is látható — állapítja meg a Nation —, hogy milyen negatív hatása lehet a nemzetközi pénzügyi rendszer gyengeségének és az azzal kapcsolatos manipulációknak a közös nyugat-európai politika kialakí­tására. A kompromisszum egy országot sem elégít ki, de egyik sem szenvedett „megsemmisítő vereséget”, és egyik ál­lamot sem kényszerítették arra, hogy olyan szöveget fogadjon el, amely elle­ne mond érdekeinek. A brit Financial Times sürgeti az ed­dig „csak Franciaország számára hasz­not hajtó agrárpiac” újjászervezését. A lap szerint a luxemburgi találkozó ki­domborította a közös agrárpoltika nyil­vánvaló gyengeségeit. A miniszterek megegyeztek abban, hogy októberben megkezdik a reformra vonatkozó tár­gyalásokat, de nem szabad elfelejteni — figyelmeztet az újság —, hogy a Ha­tok már több mint négy éve beszélnek reformról, anélkül, hogy kézzelfogható eredményre jutottak volna. Ennek oka, véli a lap, hogy Franciaország, az EGK legfőbb mezőgazdasági termelője, mindig jól kihasználta a pillanatnyi po­litikai helyzetet. A vashegyet és a Kö­zös Piac árpolitikájának többi vadhaj­tását az NSZK és Olaszország fizette meg. A francia kormány természetesen nem érdekelt abban — vonja le a kö­vetkeztetést a brit lap —, hogy a közös erőforrásokat szerkezeti reformok vég­rehajtására használják fel. A nyugatnémet fogyasztók munkakö­zössége élesen bírálja a miniszteri ha­tározatot, amely „a fogyasztók érde­keit sérti, és erősíti az inflációt”. Az élelmiszerárak már világszerte mérték­telenül gyorsan emelkednek és a most elfogadott határozatokkal „előre prog­ramozták az inflációt” — olvasható tiltakozó nyilatkozatukban. B. T. Szovjet —nyugatnémet vegyes vállalat terve A nyugatnémet Salzgitter gép- és acélipari társaság vegyes vállalatot kí­ván létesíteni a Szovjetunióval — írja a Reuter. Birnbaum, a vállalat igazga­tótanácsának elnöke, a hannoveri vásá­ron nyilatkozott erről, s azt mondotta, reméli, a társuláshoz más nyugatnémet cégek, közte elektromosipari vállalatok is csatlakoznak majd. Mint ismeretes, az állami tulajdon­ban levő Salzgitter AG. és a magán­kézben levő Korf-csoport szovjet cégek­kel együttműködve acélgyárat épít Kurszkban. Az új vállalkozásról májusban dönte­nek, s ha a terveket jóváhagyják, jö­vőre megkezdődik a munka. A terve­zett acélmű évi termelési kapacitása 5 millió metrikus tonna acél lesz, s a termelés a legmodernebb technológia alapján folyik majd. A szovjet—nyugatnémet együttműkö­désben kifejlesztett know-how-t el­adásra kínálják majd fel külső partne­reknek. Emellett — közölte a szakem­ber — szó van szovjet—nyugatnémet kooperációban létrehozandó vegyipari projektumokról is. A Salzgitter egy újabb polietilén mű eladásáról tárgyal szovjet illetékesekkel. Az ügylet értéke 150 millió márka. A hannoveri vásáron sajtóértekezle­tet tartott a szovjet pavilon igazgatója is — jelenti tudósítónk. Kifejtette, hogy , a Szovjetunióban pozitívan értékelik a nyugatnémet és szovjet cégek közötti kooperáció lehetőségeit. Mint jó példát, megemlítette, a Mannesmann, a Ruhr­­gas és a Deutsche Bank, illetve a szov­jet külkereskedelem között kötött hosz­­szú lejáratú szerződést, amelynek értel­mében nagy átmérőjű csövek ellenében földgázt szállítanak. Természetesen — folytatta — a Szovjetunió gépeket és berendezéseket nemcsak vásárolni, de eladni is akar. Annak érdekében, hogy a nyugatnémet üzleti körök megfelelően tájékozódjanak a szovjet cégek szállí­tási lehetőségeinek széles skálájáról, a Szovjetunió 1974 első felében nemzeti kiállítást rendez Düsseldorfban.

Next