Világgazdaság, 1973. szeptember (5. évfolyam, 168/1170-188/1190. szám)

1973-09-01 / 168. (1170.) szám

w k Híresztelések Shultz moszkvai útjáról Shultz amerikai pénzügyminiszter a Washington Post pénteki számának ér­tesülése szerint rövidesen Moszkvába látogat. A lap tudni véli, hogy a pénz­ügyminisztert fogadja majd Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is. A­­tárgya­lásokon a szovjet—amerikai kereskede­lem további fellendítésének kérdései kerülnének szőnyegre. Shultzot elkíséri útjára Casey gazdasági ügyekkel fog­lalkozó külügyminiszterhelyettes, Dent kereskedelmi miniszter és Bennet pénz­ügyminiszter-helyettes is — írja a Washington Post. Shultz korábbi jelentések szerint október 5-én nyugatnémet kollégájának meghívására Borinba látogat, majd Belgrádba utazik, ahol a gazdasági élet vezetőivel tárgyal. (AP-DJ) VILÁGGAZDASÁG 1973. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT V. ÉVFOLYAM, 168. (1170.) SZÁM A GATT-konferencia előkészületei A „TOKIÓI DEKLARÁCIÓ” ÉS AMI UTÁNA KÖVETKEZIK Alig két hét van hátra a világkereskedelmi konferencia megnyitásáig, és már nagyjában látható, hogy mi várható Tokióban, illetve utána az ér­demi tárgyalásokon. Az előzetes elképzelések szerint a japán fővárosban a tárgyalások előkészítésére kereskedelmi bizottságot alakítanak, s ennek javaslatai alapján folynak majd a tényleges alkudozások. A közös nyilatkozattervezettel szemben egyes fejlődő országok fenn­tartásokat hangoztatnak, de ennél nyomosabb, hogy az amerikai kereske­delmi törvény jóváhagyása csigalassúsággal folyik, sőt még a Közös Piac sem alakította ki végleges álláspontját. A megfigyelők prognózisa szerint a tarifacsökkentések ezúttal kisebb mérvűek lesznek, mint a Kennedy-forduló során, viszont magasabb haladás remélhető a nem-tarifális akadályok lebontásában. De — hangoztatják — a legnagyobb kérdés változatlanul az, van-e esély a nemzetközi pénzügyek rendezésére, s ha nem, érdemes-e egyáltalán a kereskedelem reformjával foglalkozni. A GATT miniszteri tanácsa szep­tember 12-én ül össze a japán fő­városban s a „tokiói deklaráció” ün­nepélyes elfogadásával indítja útjára a multilaterális kereskedelmi meg­beszéléseket, amelyek várhatólag 1975 végéig húzódnak el — írja a Reuter­­hírügynökség tokiói tudósítója. A japán külügyminisztérium gazda­sági ügyosztályának vezetője e köz­léshez hozzáfűzte: a genfi előkészítő bizottság által kidolgozott nyilatkozat­­tervezet nem tekinthető véglegesnek. A küldöttek egy része elégtelennek tartja a kereskedelmi reform és a nemzetközi pénzügyek rendezésének szükségessége közötti kölcsönhatásra vonatkozó szövegrész fogalmazását, emellett a közép-amerikai államok csoportja egészében véve hibásnak tartja a nyilatkozattervezetet. Mind­azonáltal — folytatta — a 80 ország küldötteinek túlnyomó része úgy véli: a nyilatkozattervezet jó alapot nyújt a kereskedelmi köztárgyalásokhoz. Genfben úgy határoztak: amely or­szágok elvetik a nyilatkozatot, eljátsz­­szák a jogot arra, hogy részt vegye­nek a megbeszéléseken, hacsak utóbb nem ismerik el a deklarációt. A japán politikus közölte: a nyilat­kozat előirányozza „kereskedelmi tár­gyalóbizottság” alakítását. Ez dolgozná ki a javaslatokat a vámcsökkentésre, a nem tarifális akadályok lebontásá­ra, az importbiztosítékok rendszeré­nek kimunkálására, az agrárkereske­delem problémáira, a fejlődő orszá­goknak nyújtandó kedvezményekre és az egyéb felmerülő kérdésekre. A bi­zottság valamikor november elején ülne össze, és nagyjában márciusra elvégezné a dolgát, ami után megkez­dődhetnének az érdemi alkudozások. Valamennyi ország, amely elfogadta a „tokiói deklarációt”, közreműködhet a köztárgyalásokon, akkor is, ha nem tagja a GATT-nak, jóllehet, beleszólási joga korlátozottabb lesz. A tényleges alkudozások megkezdése nem várható a közeljövőben, minthogy az amerikai kongresszus halogatja a kereskedelmi törvényjavaslat elfogadá­sát. A javaslatot, amely felhatalmazná az elnököt a vámcsökkentésekre, je­lenleg a képviselőház gazdasági bizott­sága tárgyalja, és a jelek szerint még hosszú ideig foglalkozik vele. Az ame­rikai huzavona nem állja útját a tokiói nyilatkozat elfogadásának, az alkudo­zások azonban nem kezdődhetnek meg, ha a törvényt legalábbis a jövő év ele­jéig nem fogadják el. A mezőgazdasági termékek kereske­delmére vonatkozóan — írja az AP tudósítása — a nyilatkozat elfogadható kompromisszumot tartalmaz, de ami az érdemi alkudozásokat illeti, a kilátá­sok meglehetősen csüggesztőek. ■ Szeptember 11-én, tehát a GATT- konferencia előtti napon az EGK mi­niszterei utolsó kísérletet tesznek arra, hogy hiánytalanul összeegyeztessék tárgyalási pozícióikat. A japán kormány hétpontos prog­ramot dolgozott ki a tárgyalásokra. Japán — úgymond — teljes mérvű köl­csönösséget tart szükségesnek, továbbá az ipari tarifák maradéktalan felszá­molását, igaz, hosszú távra, talán 20 vagy 30 esztendőre. Megjegyzendő: az EGK az ipari tarifák „harmonizálását” tartja kívánatosnak, az ipari országok közötti jelenleg érvényes vámok alsó szintjén.) A tokiói kormány mellett a nem tarifális akadályok felszámolására, de legalábbis mérséklésére törekszik; szükségesnek ítéli a multilatrális biz­tosítékok felülvizsgálását; kívánatos­nak mondja az agrártermékek kereske­delmének folyamatos fejlesztését, fi­gyelembe véve a piac stabilitását, ami egyként érdeke az exportáló és impor­táló országoknak. Túl a mondottakon, további kedvezményeket kíván biz­tosítani a fejlődő országoknak, szem előtt tartva fejlesztési szükségleteiket. Mértékadó brit források szerint a kü­szöbön álló köztárgyalásokon nem le­het olyan látványos vámleszállításokra számítani, mint az előző liberalizációs fordulóban, viszont nagyobb haladás remélhető a nem tarifális akadályok lebontásában. Londonban rámutatnak, hogy a Kennedy-forduló során nem sok eredményt értek el az importkontin­gensek felszámolásában, illetve az im­portált javak önkényesen megállapított technikai szabványainak összehangolá­sában. Sőt a Kennedy-forduló a vám­falak mérséklésével egyidejűleg ösztö­nözte a nem tarifális gátak továbbépí­tését. A svájci kormány a külgazdasági po­litikáról közzétett jelentésében kifejti: híve a világkereskedelem további libe­ralizálásának, de a nemzetközi monetá­ris rendszer újjászervezését a kereske­delmi rendszabályok egészséges műkö­dése előfeltételének tekinti. A Közös Piac ugyancsak mindenekelőtt a tőkés valutarendszer újjászervezésétől teszi függővé a kereskedelempolitikai dönté­sek elfogadását — jelenti Brüsszelből az MTI tudósítója. Washington viszont minden bizonnyal ellenköveteléssel áll elő, a kilencek protekcionista agrárpo­litikájának felülvizsgálatát követeli majd. (Reuter, AP, MTI) Az EGK visszaállítja a húsvámot A brüsszeli bizottság visszaállítja a teljes importvámot az EGK élő marha és borjú, valamint marha- és borjúhús importjára, és ezzel véget vet annak a mérsékelt importvámrendszernek, amelyet a közösségben kialakult mar­hahúshiány miatt vezettek be. Az európai országokból származó importra szeptember 10-től, a tengerentúli bevi­telre pedig szeptember 17-től érvénye­sek a teljes importvámok. A brüsszeli bizottság illetékes szak­emberei elmondták, hogy az élő marha nagykereskedelmi átlagára a közösség­ben ezen a héten száz kilogrammon­ként 88,658 elszámolási egységre esett a múlt heti 89,246-ról. Ezt megelőzően heteken keresztül csökkenő volt az irányzat. Ezen a héten az átlagár mind­össze 2,85 százalékkal haladta meg az EGK által meghatározott irányárat. A közösség mezőgazdasági miniszte­rei korábbi találkozójukon megállapod­tak abban, hogy a bizottság automati­kusan visszaállíthatja a teljes import­vámot, ha az átlagár az irányárat 3 szá­zalékkal meghaladó szint alá esik. Je­lenleg (és szeptember 10-ig) egyelőre még az a helyzet, hogy egyáltalán nincs importvám az élő borjúra, míg Anglia és Írország kivételével az élő marhára, a marhahúsra és borjúhúsra a teljes importvámnak felét számítják fel. (Reuter, AP) Munkásönkormányzat Peruban? A perui kormány részleteket tett közzé abból a törvénytervezetből, amely lehetővé tenné, hogy a válla­latok egy részének irányítása és tu­lajdonjoga munkások kezébe menne át. A munkások által irányított válla­latok a kormány szerint a gazdaság négy szektorának egyikét alkotnák. A törvénytervezet feltételként szabja meg, hogy a részvénytulajdonosok többsége jóváhagyja a tulajdonjog átruházását a munkásokra, továbbá, hogy az érintett vállalat anyagi hely­zete szilárd legyen. A munkások akkor alapíthatnak új vállalatot, ha annak életképességét hivatalos vizsgálat bizonyítja. A dol­gozók által irányított cégek megsegíté­sére a törvénytervezet szerint úgy­nevezett „társadalmi tulajdonalapot” hoznának létre. (Reuter) Szovjet—japán megállapodás a szibériai kooperációkról Gyorsítják a szibériai kőolaj és föld­gáz kiaknázására vonatkozó szovjet— japán közös tervek kidolgozását. Pén­teken fejeződtek be a tárgyalások, amelyek megindulásáról lapunk ha­sábjain már hírt adtunk. A megbeszé­lésekről kiadott memorandum szerint, amelyet Szemicsasztnov szovjet külke­reskedelmi miniszterhelyettes és Isemu­­ra, a Keidanren elnöke írt alá, a Szov­jetunió és Japán a tervek mielőbbi végső formába való öntésére törekszik. Szemicsasztnov tegnap felkereste Aichi pénzügyminisztert, aki közölte, hogy minisztériuma támogatja a szi­bériai erőforrások közös kiaknázására vonatkozó terveket. A miniszterhelyet­test fogadta Nakasone ipar- és keres­kedelemügyi miniszter is, akivel a szi­bériai tervekre vonatkozó pénzügyi problémákat vitatta meg. Nakasone sze­rint Tokió kész hitelekkel támogatni a kooperációt. Utalt ezzel kapcsolatban a tokiói Eximbank elnökének moszkvai útjára. A miniszter azonban­ hangoztat­ta, hogy még néhány technikai jellegű kérdést tisztázni kell. A japán—szovjet tárgyalások ered­ményeként határozat született arról, hogy a jövő év elején megtartják a gazdasági vegyes bizottság elhalasztott hatodik ülésszakát. (Reuter, AP-DJ) Bíró József Szófiába utazott Dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter Ivan Nedev bolgár külkereske­delmi miniszter meghívására pénteken Szófiába utazott. A két miniszter át­tekinti a magyar—bolgár árucsere-for­galom jelenlegi helyzetét, és megálla­pítja az 1974. évi árucsere-forgalmi tárgyalások célkitűzéseit. Dr. Bíró Jó­zsef ezután részt vesz a plovdivi nem­zetközi vásár megnyitásán. (/ / NAPRÓL NAPRA ♦ LASSÚ HALADÁSRA LEHET CSAK SZÁMÍTANI A TOKIÓI GÁTT­­KONFERENCIÁN. Egyes fejlődő országok fenntartásokat hangoztat­tak a közös nyilatkozattervezettel szemben, az EGK még nem alakí­totta ki végleges álláspontját, s húzódik az amerikai kereskedelmi törvény vitája is. Nagy probléma a nemzetközi valutahelyzet zilált­sága. ♦ A KÖZÖS PIAC VISSZAÁLLÍTOTTA A HÚSVÁMOT. A világpiaci árak az elmúlt hetekben süllyedő irányzatot mutattak, s már 3 szá­zalékkal sem haladják meg az EGK-ban érvényes árat. Ezzel a vám automatikusan visszaáll. ♦ JAPÁN ÉS A SZOVJETUNIÓ MEGÁLLAPODOTT A KOOPERÁCIÓS TERVEK GYORSÍTÁSÁBAN. A most véget ért tárgyalásokon arra is határozat született, hogy a jövő év elején megtartják a vegyes vő bizottság elhalasztott hatodik ülésszakát. ♦ EGYRE TÖBB MAGYAR HANGSZÓRÓ KERÜL NYUGAT-EURÓ­­PÁBA. Az Elektromodul főleg Franciaországba exportál a termékből, de most tárgyalások kezdődtek más tőkés országokkal is export­­megrendelésekről. Az éles verseny ellenére a tárgyalások sikerrel kecsegtetnek. ♦ RENDKÍVÜLI BÚZAKONFERENCIÁT HÍVOTT ÖSSZE A FAO. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szeptember 20-án kezdődő római kongresszusán a gabonahiány kérdései kerülnek sző­nyegre. A FAO azt szeretné, ha nemzetközi megállapodással osztanák szét az exportra kerülő gabonát, hogy­­elkerülhető legyen az éhínség egyes országokban. ♦ CSÖKKENTIK A KÁVÉKIVITELT A TERMELŐ ORSZÁGOK. Lon­doni értekezletük határozott így, hogy a kivitel mintegy 10 százalé­kos visszafogásával sikerüljön stabilizálni a világpiaci árakat. PAN-üzem, lengyel kooperáció, olefinprogram Mint a lapok hírül adták, befejezte a próbaüzemet és megkezdte a ter­melést Nyergesújfalun a Viscosa új PAN-üzeme. Az olasz technológiával és licenc alapján dolgozó üzem a lengyel—magyar gyártmányszakosítási megállapodás keretébe illeszkedik be. További bővítése során az olefin­programra támaszkodik. Így jó példája a legfejlettebb technológia felhasz­nálásának s egyben a szocialista országok integrációja fokozatos kialakí­tásának. A nyergesújfalui Magyar Viscosa Gyár új üzeme, a poliakrilnitril (PAN) gyár egy hónapja folyamatosan, üzemszerűen termel. Ez a tény több, mint egy új üzem indulásáról szóló egyszerű híradás. A PAN-üzem létre­hozása, technológiája, felvevő piaca, s elképzelések a további bővítésről, egy sor olyan célkitűzést realizálnak, amelyektől egész iparunk, népgazdaságunk gyorsabb fejlődését várjuk. Nyilvánvalóan helyes az a meggondolás, hogy a tervszerű hazai kutatáson kívül iparunk fejlődésének egyik forrása a külföldön kidolgozott korszerű techno­lógiák átvétele, megvásárlása. Ennek a több mint egymilliárd forintos költség­gel épített új üzemnek licencét, tech­nológiáját, gépi berendezését a milánói Sina Viscosa cégtől vásárolták. A fel­szerelést, a próbaüzemet, az első kész­termékek vizsgálatát a szállító cég szakemberei irányították. Néhány to­vábbfeldolgozó gépet és kiegészítő be­rendezést más szállítóktól — a Szovjet­unióból, Nyugat-Németországból, Fran­ciaországból — vásároltak a beruhá­zók mindenhonnan a célnak megfelelő, legkorszerűbb egységeket. Az új gyárból már a termelési pró­bák alatt is olyan szintetikus szál ke­rült ki, amelynek minőségével elége­dettek voltak a gyár vezetői és a fel­használók. A „crumeron” néven forga­lomba kerülő új szintetikus szál hason­ló a nálunk őrlőn, chasmilon néven is­mert termékekhez, megjelenési formá­jában a legközelebb áll a gyapjúhoz. Élénk színű, tartós, így egyaránt alkal­mas a kötszövőipar és a lakástextil­ipar céljaira. A most üzembe helyezett gyáregység termelését évi 4600 tonnára tervezik, ezzel máris az ország legnagyobb szin­­tetikusszál-gyára. A beruházás egyik fő célja annak a lengyel—magyar megál­lapodásnak a teljesítése volt, amelyről annak idején már hírt adtunk. Ennek értelmében a lengyel és a magyar ipar között gyártmányszakosítási megálla­podás jött létre. A poliészter anyagok nagy tömegű gyártását és a magyar igények kielégítését vállalta a lengyel fél. Magyarországon viszont erőteljesen fejlesztik a poliakrilnitril gyártását, és ebből a termékből kielégítik a lengyel igényeket. Ez a gyártmányszakosítási megállapodás nyújtott módot arra, hogy a rendelkezésre álló pénzt, erőt a most üzembe helyezett PAN-üzemre össz­pontosíthassák, s azt a jövőben erőtel­jesen bővíthessék. Néhány esztendőn belül, a második lépcsőben az üzem termelését több mint megkétszerezik, elérik az évi 10 ezer tonnát, s 1980-ig, a harmadik ütemben ezt a teljesít­ményt ismét kétszerezve a magyar poli­akrilnitril szál gyártás évi 20 ezer ton­nára emelkedik. Ez a tervek szerint ki­elégíti majd az eddig folyamatosan növekvő magyar és lengyel igényeket is. Hasonló fejlesztési elképzelésekkel fokozza Lengyelország a poliészter szál gyártását, a termékcsere keretében fe­dezi a magyar poliészter szükségletet. Ugyancsak a szocialista országok in­tegrációs programjának keretében old­ják meg a rohamosan fejlődő üzem alapanyagellátását. A most termelő PAN-gyár osztrák akrilnitrilt dolgoz fel. Ezt a vágottszál termelés egy részé­­vel fizetik ki. A további bővítés nyers­anyagbázisát már az olefinprogra­m ad­ja. A tervezett bővítés következő üte­mére, 1976-ra már megszülettek a meg­állapodások. Ezek értelmében a követ­kező évi 5 tonnás lépcső alapanyag­szükségletét, az akrilnitrilt a Szovjet­unióból kapjuk az olefinprogram kere­tében. A mennyiségi fejlődésen túl a tech­nológia további korszerűsítését célozzák azok a szerződési pontok, amelyek a milánói Sina Viscosa céget arra kötele­zik, hogy átadja a megvásárolt gépeket és technológiát érintő, a következő években kidolgozandó műszaki változ­tatásokat, megoldásokat a nyergesúj­falui gyárnak. Anélkül, hogy hallgatnánk azokról az ilyen nagy beruházásoknál nálunk meg­szokott — de el nem fogadható és ki­küszöbölendő — problémákról, mint például az építészeti, szerelési késések stb., az új PAN-üzem mindenképpen például is szolgál. A technológia meg­vásárlása, a gyártmányszakosítás (len­gyel szerződés), a nyersanyagellátás (olefinprogram), olyan sokoldalú, át­gondolt és külkereskedelmileg szerve­zetten végrehajtott beruházás részei, amelyek túl a konkrét gazdasági hasz­non, egy sor jövőbe mutató célkitűzést is megvalósítanak. Szigorítják az állami ellenőrzést a zambiai réziparban A zambiai rézbányászat szerkezeté­nek és működésének módosítására ho­zott több intézkedést Kauada elnök. Ezek a termelés hatékonyabbá tétele mellett főként az állami ellenőrzés szigorítását célozzák. A közép-afrikai ország, a világ harmadik legjelentő­sebb réztermelője 1969-ben részlege­sen államosította az ország réziparát, amelyben két jelentős vállalat, a Roan Consolidated Mines és a Nd­anga Consolidated Copper Mines tevékeny­kedik. Ezeket fogta össze egy holding társaságban a zambiai bányaipari fej­lesztési társaság, a Mindeco. A két zambiai bányaipari vállalat közül az egyikben 20 százalékos érdekeltsége van az amerikai AMAX cégnek, s a másikban 49 százalékos részesedése az Anglo-American vállalatnak. Kaunda elnök tegnapi bejelentése szerint az 1969. évi részleges államo­sítás továbbfejlesztéseként a két zam­biai ipari vállalatot teljesen önállósít­ják a Mindeco-tól, s a vállalatvezetés, a műszaki fejlesztés és az értékesítés egyaránt a két vállalat zambiai ér­dekeltségének hatáskörébe kerül. Véget vetnek annak az időszaknak, fejtegette az elnök, amikor a kisebbségi kül­földi érdekeltség megvétózhatta a zambiai többség terveit. Eltörlik azo­kat az adókedvezményeket, amelyben az AMAX és az Anglo-American ed­dig részesedett. Ezek a kedvezmények sértették a zambiai nemzetgazdaság érdekeit, mert lehetővé tették a pro­fit akadálymentes repatriálását. Az a furcsa helyzet állt elő, hangsúlyozta az elnök,­­hogy a két zambiai réz­bányászati vállalat fejlesztési prog­ramját külföldi hitelekből finanszíroz­ták, mert a nyereséget kivitték az or­szágból. A Kauada által bejelentett intézke­dések egyébként előirányozzák egy teljesen állami tulajdonban levő zam­biai rézértékesítő vállalat felállítását. Mulembát, az ország bányaügyi mi­niszterét nevezték ki a Roan Consoli­dated Mines és a Nd­anga Consoli-,­dated Copper Mines elnökévé, s e vállalatok irányító munkájában az ál­lam képviselőjeként részt vesz a pénz­ügyminiszter is. A Mindeco tevékeny­ségi köre változatlan formában fenn­marad, csak a két rézvállalattól válik meg. Az elnök héttagú bizottságot ál­lít fel az átszervezés gyakorlati le­bonyolítására. (Reuter, AP-DJ)

Next