Világgazdaság, 1973. október (5. évfolyam, 189/1191-210/1212. szám)

1973-10-02 / 189. (1191.) szám

1973. OKTÓBER 2., KEDD V. ÉVFOLYAM, 189. (1191.) SZÁM Élénk olajdiplomácia a Közel-Keleten Az amerikai Bechtel Corp. kapott megbízást Egyiptomtól a szuezi alexandriai kőolajvezeték felépítésére. Kuvait, majd Líbia után Algéria is úgy döntött, hogy az olajkészletek konzerválása címén csökkenti a kiter­melést, s ezzel párhuzamosan jelentékenyen emeli az árakat. Líbia — mint Dzsallád miniszterelnök mondotta — fontolóra vette Brandt és Pompidou ajánlatát, s hajlandó a Nyugat-Európával kötendő olajüzletekben kikapcsolni a közvetítő amerikai olajcégeket. Mindezek az események valamilyen for­mában visszatükrözik a Közel-Keleten és az olajdiplomáciában észlelhető mozgásokat. Az Egyesült Államok új szaúd-ará­­biai nagykövete igen komoly formában figyelmeztette a washingtoni vezetőket, hogy Fejszal király fenyegetéseit nem szabad figyelmen kívül hagyni. James Akins, az új nagykövet, aki ezt meg­előzően az amerikai külügyminiszté­rium üzemanyag- és energiaügyi hi­vatalának igazgatója volt, úgy véli, hogy Szaúd-Arábia hajlandó beváltani fenyegetéseit, és felfüggeszti az olajter­melés növelésére kidolgozott programo­kat, ha az USA nem változtat Izraelt támogató közel-keleti politikáján. Az US News and World Report című amerikai hetilapnak adott nyilatkozatá­ban a neves energiaügyi szakember hangsúlyozta: az Egyesült Államok szá­mára nincs más választás, mint az arab olaj, s a térség valamennyi­ országa közül Szaúd-Arábia az egyetlen, amely azt a mennyiséget tudja szállítani, amire Amerikának szüksége van. A tőkés világ olajtartalékainak legalább egyharmada, sőt talán fele ebben az országban összpontosul. A világ más tájain végzett kutatások mind a mai napig csalódást keltőek voltak. Sem In­donéziában, sem Ausztráliában, sem Nigériában, de még az Északi-tengeren sem váltak be a nagy remények. Ami a Közel-Keletet illeti, Líbia, Kuvait és Algéria a termelés csökken­tése mellett döntött, az olajtartalékok idő előtti kimerülésének megakadályo­zására. Irán hamarosan eléri a napi 8 millió barreles kitermelési maximumot, s ezek után mindössze egy ország ma­rad, amely talán még korlátlan meny­­nyiségben tud szállítani nyersolajat: ez pedig Szaúd-Arábia. Egyiptom Az amerikai Bechtel Corp. kapott megbízást Egyiptomtól a Szuez és Alexandria közötti 331 kilométeres olajvezeték lefektetésére. Hilal egyip­tomi olajipari miniszter a hét végén bejelentette, hogy az előterjesztett in­dítványok közül az amerikai vállalaté volt a legelőnyösebb. Ez az építést 345,4 millió dolláros költséggel vállalta, míg a nagy versenytárs, a nyugat­európai konzorcium ajánlata 365 millió dollár volt. A Bechtel, amely a Kidder and Peabody és a First National City Bank társaságában vállalja a kivitelezést San Francisco-i vállalat, amely olajvezeté­kek építésére szakosodott. Többek kö­zött Líbiában és Szaúd-Arábiában fek­tetett le csővezetékeket. Megfigyelők rámutatnak, hogy az egyiptomi megbízás az eddigi legna­gyobb amerikai beruházás előtt nyitot­ta meg az utat az EAK-sean. Egyben — mondják — a dollár kétszeri leérté­kelése segített az amerikaiaknak a megbízást elnyerni a nyugat-európaiak előtt. A vezeték építése januárban kezdő­dik meg, s két év elteltével részleges — évi 40 millió tonnás — kapacitással működhet, további hat hónap múltán éri el teljes, 80 millió tonnás teljesít­ményét. Olajipari szakértők megjegy­zik, hogy a Szuezi-csatorna esetleges megnyitása nem érinti majd az olajve­zeték üzemeltetését, mert a csatorna nem alkalmas a szupertartályhajók át­engedésére. Egyiptom reméli, hogy az olajtranzitból évente legalább 150 mil­lió dolláros­­bevételhez jut. Algéria Algéria hivatalosan tájékoztatta rendszeres vásárlóit, hogy az 1974-es és 1975-ös exportárualap elmarad a koráb­ban tervezett mögött. Ezek szerint a Sonatrach algériai állami olaj- és gáz­vállalat 1974-ben és 1975-ben 37 millió tonna nyersolajat­ és olajterméket ex­portálhat, szemben az eredetileg vál­lalt 46 millióval. A csökkenést műszaki elmaradások és a kutatási tevékenység lassulása idézte elő. De szándékos elem is van benne, mégpedig az algériai olajkincs idő előtti kimerülésének megakadályozása. A Sonatrach a hét végén egy másik bejelentést is tett: e szerint 3,60 dol­lárról 5,00 dollárra emelte az adózás alapjául szolgáló árat, az úgynevezett „posted price”-t. Az intézkedés fő célja, hogy összhangba hozzák az algériai árszínvonalat a nemzetközi árszinttel. Algéria nem részese egyetlen olajár­egyezménynek sem, amelyet a kőolaj­­exportáló országok (OPEC) keretében kötöttek, így egyedi döntéseivel tart lépést az OPEC-országokkal. Itt érdemel említést, hogy a hét vé­gén Venezuela is újabb áremelést haj­tott végre, összhangban a nemzetközi fuvardíjak alakulásával. Október 8-án Bécsben ülnek tárgyalóasztalhoz az OPEC képviselői a nemzetközi olaj­­vállalatok delegációjával, hogy előter­jesszék újabb áremelési követeléseiket. A szervezet legutóbbi konferenciájá­nak határozata szerint a teheráni, tri­­poli és lagosi megállapodások felül­vizsgálását kérik, elsősorban az egyre erőteljesebb általános infláció miatt. Líbia Dzsallád miniszterelnök küszöbönál­ló párizsi látogatásán az olajkérdés központi helyet foglal el. A líbiai kor­mányfő az egyiptomi Al Ahramnak adott nyilatkozatában kijelentette: ta­nulmányozni fogják azt a lehetőséget, hogy Európa kőolajellátását közvetlen kormányközi kapcsolatok révén szabá­lyozzák, s kiiktatnák a közvetítő sze­repet betöltő nemzetközi olajvállalato­kat. Erre egyébként Pompidou és Brandt tett elsőként ajánlatot. Dzsallud a hét végén egyébként Egyiptomban tartózkodott és részt vett az egyiptomi—líbiai unió legfelsőbb tervezési tanácsának ülésén. A megbe­szélésekre egy napra Kadhafi elnök is Kairóba látogatott, de váratlanul visz­­szautazott Tripoliba. Hivatalosan meg nem erősített értesülések szerint Kad­hafi bizalmatlanul szemléli Szadat el­nöknek az arab egység megteremtésére irányuló erőfeszítéseit, amelynek révén normalizálódtak, illetve normalizálódó félben vannak a kapcsolatok Jordánia és az EAK, továbbá Jordánia és Szíria között, s amelynek keretében az egyip­tomi elnök felvette és intenzívebbé fűzte a kapcsolatokat a szaúd-arábiai királlyal. V. A. TRANSZATLANTI PÁRBESZÉD Az atlanti kapcsolatok „új alapokra való helyezése” érdekében folyó konzultációk főszereplője, az USA, a Közös Piac és Japán, mintha most próbálná behozni az utolsó hónapokban elvesztegetett időt. A múlt héten Brandt kancellár Nixon vendége volt, az amerikai elnök őszre tervezett nyugat-európai látogatása, illetve az atlanti együttműködés kereteinek kialakítása állt tárgyalásuk középpontjában. E csúcstalálkozóval egyidejű­leg New Yorkban a közös piaci országok képviselői Stoessel amerikai kül­ügyi államtitkárral szintén a közös atlanti nyilatkozatról tárgyaltak s el­határozták, hogy október 18-án Koppenhágában folytatják munkájukat. Hétfőn Nixon fogadta Ortolit, a brüsszeli bizottság elnökét. Tanaka japán miniszterelnök londoni és párizsi tanácskozásain is a szövetségi viszony háromszöggé fejlesztése volt előtérben. A brüsszeli bizottság elnöke, a fran­cia Oriols hétfőn Nixon elnökkel és Kissinger külügyminiszterrel tárgyalt a Közös Piac és az Egyesült Államok jövőbeni kapcsolatának jellegéről. Kö­zös piaci vélemények szerint már a találkozó ténye is jelzi, hogy legalábbis a gazdasági kérdések vonatkozásában, előrehaladás várható az atlanti együtt­működés „korszerűsítése” terén. Né­hány nappal korábban ez volt fő té­mája a nyugatnémet—amerikai csúcs­­találkozónak is. Mint washingtoni for­rások rámutatnak, Brandt és Nixon eszmecseréjének középpontjában az a kérdés állt: milyen lehetőség van Wa­shington Atlanti Deklaráció-tervezeté­­nek, illetve a közös piaci kilencek múlt hónapban megfogalmazott kop­penhágai nyilatkozatának összegyúrá­sára. Brandt Washigtonból történt el­utazása előtt adott sajtóértekezletén e megbeszélések eredményéről csupán annyit mondott: a maga részéről kívá­natosnak tartaná, ha Nixon nyugat­európai látogatására már a következő hónapokban sor kerülne. Mint kifejtet­te, Nixon amellett, hogy tárgyalni fog a NATO-val és a Közös Piaccal, fel­keresi „az egyes országokat” is. Meg­figyelők szerint ez nyílt célzás arra, hogy mind ez ideig nem sikerült Pá­rizzsal elfogadtatni az amerikai—nyu­gat-európai csúcsértekezlet gondolatát. Brandt sajtóértekezletén utalt arra a megbeszéléssorozatra is, aminek első szakaszát New Yorkban rendezték meg Stoessel amerikai külügyi államtitkár, valamint a kilenc közös piaci állam külgyminisztériumi osztályvezetőjének részvételével. Ez az a fórum, ahol „technikai szinten” igyekeznek kidol­gozni a transzatlanti kapcsolatok poli­tikai és gazdasági irányelveit lefektető közös nyilatkozatot, az új Atlanti Chartát. Mint a konzultáció után köz­zétett kommüniké bejelentette, sike­rült haladást elérni és a résztvevők megállapodtak abban, hogy október 18-án Koppenhágában ismét össze­ülnek. Brüsszeli vélemények szerint az opti­mista nyilatkozatok ellenére sem ke­rült egymáshoz közelebb a Közös Piac és az USA álláspontja a kialakítandó kapcsolatok jellegéről. Mint a belga fővárosban rámutatnak, az amerikaiak túlságosan homályosnak tartják a ki­lencek javaslatait, a közös piaci orszá­gok viszont még mindig úgy vélik, hogy Washington csomagtervet akar rájuk erőszakolni, vagyis egyszerre akarja a gazdasági, a pénzügyi és a katonai kérdések megoldását. Figye­lemre méltó a Le Soir kommentárja: a nyugat-európai országok sokkal ke­vésbé tartják fontosnak a tárgyalást, mint az USA, mert nem bíznak a Nixon-kormány tartósságában. Tovább bonyolódik a képlet — mutatnak rá nyugat-európai felelős tényezők —, ha az amerikai javaslatnak megfelelően Japánt is bevonják a szövetségbe. „E kérdést igen komolyan kell megvizs­gálni, s ez ügyben szoros kapcsolatban maradunk Washingtonnal” — hangoz­tatta Brandt kancellár. „Jelenleg még nem beszélhetünk Washingtont, Brüsz­­szelt és Tokiót magába foglaló »három­szögről«. A világ harmadik legfejlettebb or­szága arra törekszik, hogy a tőkés vi­lág erővonalainak átrendeződésénél erőteljesen hallassa hangját. Tanaka miniszterelnök Párizsban a francia ve­zetőkkel mindenekelőtt Japán és a Közös Piac viszonyáról tárgyalt. Nem is titkolt törekvése, hogy árui számára megnyittassa Nyugat-Európa piacait. H. R. NAPRÓL NAPRA ♦ AMERIKAI CÉG ÉPÍTI EGYIPTOMMBAN­­ a­ Szuezi-csa­torna pótlására szolgáló kőolajvezetéket. Algéria korlátozza az olajkitermelést és emeli a létfontosságú nyersanyag árát, Líbia pedig hajlik arra, hogy a nyugat-európai olajüzletekből kikapcsolja az amerikai közvetítőiket. Ezek a legjelentősebbek az összefoglalónkban ismertetett közel-keleti fejlemények közül. ♦ AZ ATLANTI KAPCSOLATOK ÚJJÁRENDEZÉSÉRŐL folyó tárgya­lásokat ismertető cikkünk Brandt kancellár amerikai látogatásáról, a közös piaci országok képviselőinek New York-i megbeszéléseiről, a brüsszeli bizottság elnökének washingtoni útjáról és Tanaka japán miniszterelnök nyugat-európai tanácskozásairól számol be. ♦ MEGINDULT A SZOVJET FÖLDGÁZ ÁRAMLÁSA NYUGAT­NÉMETORSZÁGBA. A Csehszlovákián át haladó vezeték ünnepélyes megnyitásában mindkét fél a Szovjetunió és az NSZK még tovább­fejleszthető energiaipari együttműködésének első, jelentős lépését látja. ♦ A KÖZÖS PIAC TAGÁLLAMAI KÖZÖTTI ELLENTÉTEK kerültek felszínre a regionális fejlesztésről folytatott tárgyalásokon. A brüsszeli bizottság október közepén terjeszt elő új javaslatokat, miután a szak­értők nem tudtak megegyezni az e célra fordítandó összegben. ♦ A SZOVJETUNIÓ NAGY MENNYISÉGŰ GABONÁVAL siet az élel­mezési nehézségekkel küzdő India segítségére. A szovjet gesztus hozzá­járul a világszerte fenyegető élelmiszerhiány enyhítéséhez. Az élel­mezési válság veszélyéről Rómában ötven ország képviselői kezdtek tanácskozást. Megkezdődtek a magyar gazdasági napok a Szovjetunióban Hétfőn Moszkvában Lázár György, a minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke ünnepélyesen megnyitotta a magyar gazda­sági napok eseménysorozatát. A 65 előadásból, kiállításokból és szakmai bemutatókból álló háromhetes rendezvénysorozat hivatalos beindítása nagy száz magyar és szovjet kereskedelmi, érdeklődés közepette történt több műszaki szakember részvételével. A megnyitó ünnepség keretében hangzott el a magyar gazdasági napok első szakmai előadása, amelyet Heté­­nyi István, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese tartott. Bevezetőjében át­tekintette a két ország negyedszázados kapcsolatát, s a többi között megállapí­totta, hogy a magyar népgazdaság a dinamikus fejlődést elsősorban a Szov­jetunióval kialakított szoros gazdasági együttműködésnek köszönheti. Az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese ezután részletesen foglalkozott a jelenlegi ötéves tervidőszak gazdasá­gi kapcsolataival. Kiemelte, hogy az el­múlt időszakban egy sor nagyjelentő­ségű két, illetve több oldalú megálla­podást írtunk alá a Szovjetunióval. Külön szólt az usztyoilimi cellulóz­­kombinátról, valamint a krembnevszkiji azbesztkombinátról, amelynek építésé­ben Magyarország is részt vállal. Si­keresen valósulnak meg azok a meg­állapodások, amelyeket az elmúlt évek­ben írtunk alá a szovjet szervekkel a kétoldalú kooperáció és szakosítás szellemében — hangsúlyozta Hetényi István. Példaként az SZTB automata szövőgépeket említette meg. Hozzáfűzte még, hogy tovább fejlődik az együtt­működés a személygépkocsik, az autó­buszok gyártásában, valamint legújab­ban a cipőipar területén is. Jó ütem­ben haladnak azok a kooperációs tár­gyalások, amelynek eredményeként egy sor fontos fűtő- és nyersanyag im­portja növekszik majd. Az elnökhelyettes a magyar — szov­jet külgazdasági kapcsolatok jövőjével foglalkozva megállapította, hogy a Szovjetunió ezentúl is vezető helyet foglal el külkereskedelmünkben. Szá­míthatunk rá, hogy a Szovjetunió a továbbiakban is kielégíti a KGST-or­szágok és ezen belül Magyarország nyersanyag- és fűtőanyagszükségleté­­nek nagy részét. A következő években a szovjet gé­pek és berendezések meghatározó sze­repet játszanak majd a magyar nép­gazdaság olyan fejlesztési programjá­ban, mint a gázipar, a kohászat, az épí­tőanyag-termelés, a légi és autóközle­kedés, a tengerhajózás és a mezőgazda­ság, és bővül a szovjet tartós fogyasz­tási cikkek behozatala is. Ugyanakkor arra is számítunk, hogy a magyar ipari termékek továbbra is fontos szerepet töltenek be a Szovjet­unió importjában. A szovjet népgazda­ságnak szállítási eszközöket, elektro­mos­ berendezéseket, gyógyszereket, élelmiszer- és könnyűipari berendezé­seket, fogyasztási cikkeket kívánunk eladni. F. A. Könnyűipari együttműködési tárgyalások Élénk együttműködési tárgyalások jegyében kezdődött a hét a könnyűipar vezetői számára. Budapestre érkezett dr. Karl Bettin, a Német Demokratikus Köztársaság könnyűipari minisztere. Vendéglátójával, Keserű Jánosáéval hétfőn a Könnyűipari Minisztériumban megkezdődtek a tárgyalásai az együtt­működés kérdéseiről, a továbbfejlesztés lehetőségeiről. Dr. Karl Bettin meglá­togat néhány textil- és kötszövőipari vállalatot is. Pesti Ernő miniszterhelyettes vezeté­sével könnyűipari szakértői küldöttség utazott Jugoszláviába, hogy a bőr- és cipőipari együttműködést tanulmá­nyozza. MEGINDULT A SZOVJET FÖLDGÁZ SZÁLLÍTÁSA AZ NSZK-BA A nyugatnémet háziasszonyok tegnap óta szovjet földgázt használnak a ház­tartásokban — írja a Reuter tudósítója Waidhaussból. Ebben az NSZK és Cseh­szlovákia határán levő nyugatnémet kisvárosban tegnap történt meg az ün­nepélyes „gombnyomás”, s ezután meg­indult a szovjet földgáz áradata a dél­­baj­orországi háztartásokba. A földgázt a szibériai Tyumenyből — Csehszlovákián át — 5500 kilométe­res vezeték szállítja az NSZK-­ba. Az ünnepélyes megnyitón Friderichs, az az NSZK gazdaságügyi minisztere és Orudzsev szovjet földgázipari minisz­ter arról szólt, hogy tovább kell fejlesz­teni az energiaipari együttműködést a két ország között. Friderichs azt mond­ta, reméli, hogy a Szovjetunió villa­mosáramot is szállít majd Nyugat-Né­­metországnak. Az NSZK — folytatódik a Reuter je­lentése — összesen 120 ezer millió köbméter földgázra kötött szerződést. Ezt a mennyiséget, amelyet a követ­kező 20 évben folyamatosan továbbíta­nak, 7 milliárd márka ellenértékért vá­sárolta. Az idei éviben a Szovjetunió 500 mil­lió köbméter földgázt exportál — közli a TASZSZ jelentése­­. A Szovjetunió partnere a Ruhrgas nyugatnémet cég, amely a földgáz fejében hiteleket fo­lyósított. A hitelt a Szovjetunió arra használta fel, hogy a szovjet gázipar fejlesztéséhez szükséges berendezéseket vásároljon az NSZK-ban, elsősorban acélcsöveket. 1980-tól a gázexport évi 7 milliárd köbméterre növekszik. A Szovjetunió Ausztriának és Olaszor­szágnak ugyancsak szállít földgázt ezen a vezetéken. A „Transit” földgázvezeték a kelet— nyugati kooperációs vállalkozások egyik legnagyobbika — írja kommen­tárjában a DPA hírügynökség. A köz­lemény megjegyzi: az 5500 kilométeres vezetékből az utóbbi három évben 1000 kilométert csehszlovák területen épí­tettek. Ennek során 21 folyót kellett áthidalni, 140-szer vasutakat és 518- szor országutakat megkerülni. Cseh­szlovákia eddigi történetében ez volt a legnagyobb beruházások egyike. A földgázvezeték létfontosságú Cseh­szlovákia számára, mert nemcsak nagy mennyiségű földgázt vesz át, hanem a tranzit szolgáltatásokért további 1,65 milliárd köbméter földgázt nyer. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a csehszlo-­­vák gazdaság számára pótolja a szén­tartalékok csökkenését. Az amerikai pénzügyminiszter moszkvai tárgyalásai Shultz amerikai pénzügyminiszter vasárnap késő este a szovjet fővárosba érkezett. Shultz, akinek kíséretében van Dent kereskedelmi miniszter is, máris megkezdte moszkvai tárgyalá­sait. Patolicsev szovjet külkereskedel­mi miniszternél tett látogatást, akivel áttekintette az amerikai—szovjet gaz­dasági vegyes bizottság harmadik ple­náris ülésének napirendjét. Schultz ve­zeti a vegyes bizottság tegnap kezdő­dött tanácskozásán résztvevő amerikai küldöttséget. A miniszter tervek sze­rint tárgyal majd szovjet kollégájával, Corbuzovval, valamint Novikov mi­niszterelnök-helyettessel, és valószínű­leg fogadja őt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is. A szovjet—amerikai tárgyalások kö­zéppontjában a nagyszabású közös ter­vek mellett szó lesz mindenekelőtt a legnagyobb kedvezmény elvének érvé­nyesítéséről. Schultz Moszkvába érke­zésekor kijelentette: igyekszik meg­oldást találni a problémára. (Reuter)

Next