Világgazdaság, 1974. március (6. évfolyam, 42/1292-63/1313. szám)

1974-03-01 / 42. (1292.) szám

A KÖZEL-KELETI VÁLSÁG A RENDEZÉS UTÁN A negyedik világ megsegítése Alig néhány napja, hogy az indiai szubkontinenst fölkavaró viszály végére pontot tettek, Pakisztán és Banglades kölcsönösen elismerte egy­mást, s tegnap már a Közel-Keletről érkeztek nagy jelentőségű, ígéretes hírek. A tűzszünetet kieszközlő két nagyhatalom vezető , diplomatája ismét­ a Közel-Keleten tartózkodik, s fáradozásuk eredményeként a megbékélés" útján újabb lépések várhatók. A szovjet külügyminiszter, aki tegnap a Szí­riai vezetőkkel tárgyalt, ma Kairóba repül, ahol vendéglátói mellett, Kis­­singerrel is találkozik. Az amerikai külügyminiszter jelenlegi — negye­dik — közel-keleti látogatásának eredményeként állítólag létrejött az elvi megállapodás az izraeli—szíriai csapatszétválasztásról. Helyreállították az amerikai—egyiptomi diplomáciai kapcsolatokat is. Fölújította a diplomáciai viszonyt Irak és az NSZK, a líbiai miniszterelnök pedig európai­ arab együttműködésre szólította föl az őt fogadó Brandt kancellárt. Kairóban időzik a Világbank elnöke is. A háború ütötte sebek gyógyításában való közreműködésen kívül arról — az iráni sah által megpendített — lehető­ségről is tárgyal, hogy a fölhalmozódott arab olajtőkék bizonyos hányadát fordítsák a „negyedik világ”, a nyersanyagokban szegény fejlődő országok támogatására. Szadat elnök tegnap bejelentette: Egyiptom és az Egyesült Államok fel­újítja a diplomáciai kapcsolatokat. Egyben közölte, hogy Nixon valamikor tavasszal Egyiptomba látogat. A kap­csolatok felújítása — hangoztatta­­ Sza­dat­­—­ új szakasz a két ország történe­tében. Kairóban nagy jelentőséget tulajdoní­tanak annak a ténynek — írja az MTI tudósítója —, hogy Gromiko látogatása egybeesik Kissinger missziójával. Ezt annak jeleként értékelik, hogy a genfi békeértekezlet társelnöki szerepét be­töltő két nagyhatalom továbbra is együttes erőfeszítéseket tesz a közel­­keleti rendezés előmozdítására. A szov­jet külügyminiszter látogatását értékel­ve — jelenti a DPA tudósítója — Da­­maszkuszban kifejtették: jelenléte ré­vén sikerült kifejezésre juttani, hogy az Asszad elnök köré csoportosult veze­tők semmikép sem kívánnak egyoldalú külpolitikai orientációt folytatni, emel­lett több sikerrel kecsegtet Asszadnak az a törekvése, hogy enyhítse a Szíria és Irak között levő feszültséget. Gromi­ko kairói útjáról szólva a Reuter tudó­sítója úgy véli: ez jelentős lesz mind politikai, mind gazdasági szempontból a két ország kapcsolatainak jövőjét ille­tően. Valószínűleg tárgyalnak majd az Egyiptomnak nyújtandó további szovjet segítségről. Ezt alátámasztja az is, hogy a külügyminisztert több gazdasági szak­értő is elkíséri. A Szovjetunió — jegyzi meg a tudósító — érdekelt a Szuezi­­csatorna megnyitásában. A csatorna aknamentesítésének prob­lémáját ez idő szerint egy amerikai katonai küldöttség is vizsgálja — foly­tatódik a jelentés. Ugyancsak a Reuter ad hírt arról, hogy Nagy-Britannia szintén felajánlotta tengerészeti erői­nek részvételét a csatorna megtisztítá­sához. McNamara látogatásának ha­sonlóképpen ez az egyik témája. A Világbank elnöke az egyiptomi fejlesz­tési programokban való részvételről, a csatorna menti rombadöntött városok újjáépítéséről folytat megbeszéléseket. A Világbank elnökének tárgyalásain emellett nyilván érintik majd az arab olajtőkék hovafordításának kérdését. Az egyiptomi sajtó jelezte már, hogy az arab országok hajlandók fontolóra venni az IMF által felvetett elgondo­lást. A terv lényege, hogy különleges alapot képeznek, amely kölcsönöket ad a fejlett és fejlődő országoknak, ha fi­­zetésimérleg-nehézségekkel küzdenek az olajárak drágulása miatt. Kairói lapjelentések szerint a termelők fel­tételei: garancia a leértékelésekkel szemben; ésszerű kamatlábak; és az arab szavazatok 15 százalékra emelése a Nemzetközi Valuta Alapban. (A je­lenlegi szavazati arány: 5,35 százalék). Ami a fejlett országokkal kiépítendő együttműködést illeti, erről figyelemre méltó szavakat ejtett a Bonnban tar­tózkodó Dzsallud is. Felszólította az európaiakat, hogy fűzzék szorosabbra kapcsolataikat az arab világhoz, s bo­csássák rendelkezésükre technikai is­mereteiket. Kifejezte reményét, hogy Brandtot hazájában üdvözölheti, amely „nem elszigetelődésre, hanem nyitásra” törekszik. A békés fejlődés biztosítása, a nem­zetközi munkamegosztás szerkezetének javítása szempontjából talán még je­lentősebb az a lehetőség, hogy az olaj­dollárok egy, részét a nagy népességű, nyersanyagokban szűkölködő elmara­dott országok segítésére fordítják. Az iráni sah 1 milliárd dolláros felaján­lása eme országok o­lajköltségeinek ki­egyenlítéséhez fontos események kez­det lehet — állítja az AP—DJ teheráni tudósítója. A „negyedik világ” — vagyis azok az országok, amelyek­ az energia­­válságot mind az olaj, mind a kész­áruk drágulása okán megsínylik, nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy a töb­bi olajtermelő ország felkarolja Irán kezdeményezését és csatlakozik a fej­lesztési alaphoz. Eddig Venezuela je­lentette be az OPEC tagjai közül, hogy támogatja a javaslatot. A sah felaján­lása csupán kezdeti kötelezettségválla­lás ehhez az alaphoz, amely a tervek szerint a Világbank és az IMF ellen­őrzése alatt áll majd. McNamara sze­rint ennek jelentősége akkora lehet a fejlődő országok szempontjából, ami­lyen a Marshall-terv volt a háború utáni Nyugat-Európa számára. Az arab országok márciusban döntenek arról, hogy valamennyi fejlődő országot tá­mogatásban részesítsék-e, avagy csu­pán az iszlám országokat. A Világbank felmérése szerint 39 szegény országnak idén 9,7 milliárd dollárba kerül az olaj drágulása, ugyanakkor, amikor 8,6 milliárd dollár külföldi segélyt kapnak. Egyszersmind ugrásszerűen emelkedik az említett or­szágokban az importált élelmiszerek és műtrágyák ára is. E tételek kombinált költségkihatása id­én 14 milliárd dol­lárra tehető. A legsúlyosabban a túlné­pesedett Indiát érinti ez, a fordulat. Jóllehet Afrika legtöbb államában vi­szonylag alacsony a népsűrűség, a problémák ott sem kisebbek. Wald­heim, az ENSZ főtitkára, aki jelenleg az éhínség sújtotta nyugat-afrikai or­szágokban tesz körutat, kijelentette: a gazdagok és szegények közötti szaka­dék áthidalására tett eddigi kísérletek elégtelennek bizonyultak. Ezt a problé­mát alapvetően át kell értékelni, ami­re jó alkalmat nyújt az ENSZ ápri­lisban kezdődő, rendkívüli nyersanyag­konferenciája. V. J. Lanyhulás az aranypiacon A New York Times kommentárja Nyereségrealizáló eladások kezdődtek tegnap az aranypiacokon és a nemes­fém jegyzése 160 dollárra esett a két nappal korábbi 185 dolláros csúcsról. Kételkedően fogadták­ azt a hivatalos be­jelentést is, hogy az­­NSZK-nak nem áll szándékában aranytartalékainak egy részét a szabadpiacon értékesíteni, mi­vel különösképpen nem zavarja a je­lenlegi magas­­ ár. A találgatásokra Schmidt pénzügy­­miniszter állítólagos nyilatkozata adott okot, aki a Bild Zeitung szerint meg­jegyezte volna, hogy az árszint össze­omlik, ha akár egy nagyobb jegybank is aranyat dob a piacra tartalékaiból. Sokan rögtön arra következtettek, hogy az NSZK komolyan foglalkozik ezzel a gondolattal. Pohl pénzügymi­nisztériumi államtitkár azonban vilá­gosan értésre adta, hogy egyrészt a Bundesbanknak nincs szüksége arany­­tartalékainak mobilizálására, kellő (87,7 milliárd márka összegű) valuta­tartalékokkal rendelkezik, másrészt a magas szabadpiaci aranyár csak an­y­­nyira zavaró, mint amennyire a többi nyersanyag árában bekövetkezett emelkedés. A New York Times csütörtökön megjelent szerkesztőségi cikke arra biz­tatja az amerikai kormányt, hogy to­vábbra is szálljon szembe a hivatalos aranyár emelését célzó törekvésekkel. „Lehet, hogy az arany pénzügyi szere­pének fenntartása hasznos lehet a Kö­zös Piac összetartása szempontjából” — írja a keleti partvidék tőkés csoport­jainak véleményét tükröző tekintélyes lap. Az áremelés azonban pontosan ak­kor vezetne be merev elemet a mone­táris rendszerbe, amikor az árfolyamok lebegnek, és rendkívül ingatagok. Jobb lenne egyszer s mindenkorra megsza­badulni a hivatalos aranyártól, ami nemcsak az arany árujellegét fokozná, hanem azt is lehetővé tenné a jegyban­koknak, hogy tetszés szerint adják és vegyék a sárga fémet. E szenvedélyes felhívástól egyáltalán nem zavartatva a kuvaiti kereskedelmi bankok nemrég megkezdték tartalékaik egy részének átváltását aranyra, amire korábban még nem volt példa. Régeb­ben e bankok tőkéjüket nyugat-európai és amerikai valutákba fektették, vagy még hagyományosabb módon, telekvá­sárlásokban kötötték le. Az olajszámlák kifizetése teszi sür­gőssé a hivatalos aranytartalékok fel­­értékelését. Ezeknek értéke a jelenlegi hivatalos, 42,22 dolláros unciánkénti áron 50 milliárd dollárt képvisel, nagyjából egyenlő az olajfogyasztó or­szágok várható deficitjével, amely fi­zetési mérlegeik folyó tételein jelent­kezik. A hivatalos ár felemelése — ez a nyugat-európai vélemény — nem­csak felértékelné a tartalékokat, ha­nem egyúttal ösztönzően hatna a ve­lük való fizetésre is. Mennyiségben a hivatalos aranykészletek mintegy 37 ezer tonnát nyomnak. Az amerikai Fort Knox-iban 8500 tonna aranyat őriznek, az NSZK aranytartaléka 3600 tonna, Olaszországé 2500 tonna, a francia bank aranykészlete pedig 3 ezer tonna. A nemzetközi valutapiacokra a vá­rakozás nyomta rá bélyegét csütörtö­kön : várták a brit választások vég­eredményét, a francia kormány név­sorát, az NSZK külkereskedelméről ma megjelenő adatokat. Emiatt az iz­galmasabb árfolyammozgások elma­radtak, s nem akadályozta a dollár további erősödését Dent kereskede­lemügyi miniszternek az a jóslata sem, hogy az idén az USA-nak 1,7 mil­liárd dolláros kereskedelmi deficitre kell felkészülnie. (AP,DJ, Reuter, APA) Dent 1,7 milliárdos deficitet jósol Az Egyesült Államok kereskedelmi mérlege az idén nagyjából 1,7 milliárd dolláros deficittel zárul, vagyis a hiány az idén körülbelül annyi lesz, mint a tavalyi aktívum volt — mondta Dent kereskedelmügyi miniszter. Washingto­ni sajtóértekezletén a Szovjetunióba irányuló amerikai exportról szólva azt jósolta, hogy az USA szállításai a ta­valyi 1 milliárd dollárról körülbelül 700 millióra apadnak, főként a búza­export csökkenése miatt. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ KUBA LATIN-AMERIKAI ELISMERÉSÉT jelzi, hogy meghívták a latin-amerikai államok uruguayi konferenciájára, amelyen március 4. és 6. között az EGK és a térség kapcsolatairól lesz szó. Fokozódik az amerikai cégek külföldi leányvállalatainak érdeklődése is a karib­­tengeri szigetország iránt. Újabban az argentin leányvállalatok mel­lett egy kanadai fiókcég is jelezte, hogy üzletet szeretne kötni Kubá­val. ♦ STARIBACHER KOOPERÁCIÓS TERVEKET ADOTT ÁT IRÁNBAN. A vendéglátó ország szakemberei több terv iránt konkrét érdeklődést mutatnak. Ezekben hamarosan megkezdődnek a vállalati szintű ta­nácskozások. Irán viszont azt javasolta a Teheránban tartózkodó osztrák küldöttségnek, hogy közreműködik a linzi petrolkémiai kom­binát felépítésében. ♦ A SZELLEMI TERMÉKEK EXPORTJÁNAK intenzívebb kibontakoz­tatására indított kampányt a MTESZ, amely első, lépésként felmérést készít a szellemi termékek forgalmazásáról, és arról, milyen körül­mények gátolják ennek erőteljesebb kibontakozását. A szellemi ter­mékek értékesítése igen kifizetődő. ♦ A VILÁG KŐOLAJTERMELÉSÉNEK NÖVEKEDÉSI ÜTEME tavaly — az arab termeléskorlátozások ellenére — meghaladta az előző éve­két. Földünkön több mint 2,8 milliárd tonna nyersolaj került a fel­színre, ami 8 százalékkal haladja meg az 1972. évi adatot. A vezető helyen továbbra is az Egyesült Államok áll, a második a Szovjetunió, a harmadik pedig Irán. A Közel-Kelet és Észak-Afrika részesedése a világtermelésből meghaladja a 40 százalékot. Ma írják alá az új magyar-román vegyipari együttműködési megállapodást Magyarország és Románia külkereskedelme ebben az évben előrelát­hatólag meghaladja a 150 millió rubelt. Az árucsere-forgalomban igen fontos szerepet játszik a vegyipari termékek értékesítése, így 1974-ben közel 12 mil­lió rubel a vegyipari szállítások értéke. A vegyipar kiemelt szerepet tölt be a két ország iparában. A magyar—román vegyipari munkabizottság az el­múlt napokban tartotta hatodik ülését Budapesten. Itt kidolgoztak egy meg­állapodástervezetet a petrolkémia- és a növényvédőszer-ipar közötti együtt­működésre. Az elgondolások szerint a két ország jelenlegi vegyitermék­forgalmát 1980-ig megkétszerezik. A parafáit megállapodást — a VILÁG­GAZDASÁG értesülése szerint — a két kormányfő, Fock Jenő és Ion Gheorghe Maurer pénteken írja alá. A román vegyipar gyors fejlődésére egy jellemző adat: az iparág termelése 1973- ban az előző évhez képest 18,3 százalékkal nőtt, s az idei terv hason­lóan gyors fejlődést irányoz elő. Ma­gyarországon is a leggyorsabban fej­lődő ágazat a vegyipar volt: az elmúlt évi fejlődési ütem 10,9 százalékos. Elsősorban a kénsavgyártás, a nitrogén­műtrágya-termelés, a kőolajfeldolgozó ipar és a műanyagipari cikkek terme­lése emelkedett gyors ütemben. A vegyipari árucsere a két ország között 1974- ben oldalanként 6,7 millió rubel értékű, s úgy látszik, az együttműkö­dés lehetőségeit még nem használtuk ki teljesen. A román é—magyar vegy­ipari munkabizottság az elmúlt napok­ban tartott hatodik ülésén két olyan megállapodást írtak alá, amelynek eredményeképpen a vegyitermék-for­­galom 1980-ig megkétszereződik. Mind a magyar, mind a román gumi­ipar gyorsan fejlődik. Magyarország nagy méretű gumikerék-abroncsokat és műszaki gumiárukat gyárt — a gyors termelésfelfutást a járműprogram in­dokolja — Románia pedig a személy- és tehergépkocsigyártás, valamint a traktorgyártás szükségleteit figyelembe véve növeli gumiáru-termelését. Az e területen fontos alapanyag gyártására született az egyik kooperációs megálla­podás a két ország között. Eszerint Magyarország mintegy 5000 tonna izopréntartalmú C­,-frakció szállítása ellenében évente mintegy 3800 tonna ciszpoliizoprén kaucsukot vásárol 15 éven keresztül. A szállítások érték­különbözetének kiegyenlítését a hosszú lejáratú külkereskedelmi megállapodá­sok biztosítják. A kooperációs szállí­tások értéke évenként 1,7— 2 millió rubelt jelentenek mindkét fél számára. A másik hosszú lejáratú megállapo­dást a növényvédőszerek gyártására kötötték. A nagyobb hozamok elérése érdekében ugyanis mind a két ország mezőgazdasága egyre több növényvé­dőszert használ fel. A gyártásszakosí­tás lehetővé teszi azt is, hogy mind a két ország csökkentse a növényvédő­szer behozatalát a tőkésországokból. (Magyarország például 1973-ban 25 millió dollárért vásárolt növényvédő­szereket, illetve alapanyagokat a tő­kés államokból.) A szakosítási egyez­mény az 1976—80. évi tervidőszakra vonatkozik. A magyar szállítások ér­téke öt év alatt 20—25 millió rubel, a román behozatal pedig 6—7 millió rubel. Az értékkülönbözetet ebben az esetben is egyéb vegyipari termékek szállításával hidalják át. A két egyezmény így összesen az 1976—80. közötti évekre oldalanként mintegy 25—30 millió rubel értékű ve­gyiipari termék szállítását irányozza elő. A vegyipari munkabizottság ülésén elhatározták, hogy az együttműködést kiterjesztik a vegyipar más területére is: az év végéig gyártásszakosítási egyezményt dolgoznak ki a gumiipar területén, és a két ország gyógyszer­­ipara is közvetlen megállapodást köt 1974 harmadik negyedévének, végéig. A vegyipari termékek világpiaci árá­nak emelkedése nyomán felvetődött a lehetőség a már aláírt megállapodáso­kon felül vegyipari szállításokra. E. P. Bíró József Tripoliba utazott A líbiai miniszterelnök februári ma­gyarországi látogatása alkalmával Bu­dapesten megállapodások aláírására került sor. Ezek megteremtették Ma­gyarország és Líbia gazdasági kapcso­latainak szerződéses kereteit. A meg­állapodások megfelelő alapot biztosí­tanak arra, hogy kereskedelmi forgal­munk Líbiával dinamikusan növeked­jék. A kölcsönös gazdasági adottságok jobb megismerése, a magyar szállítási lehetőségek bemutatása érdekében rendszeresen részt vesztünk a tripoli nemzetközi vásáron. A március 1-i megnyitásra líbiai meghívás alapján csütörtök délutáni dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszter vezetésével magyar delegáció utazott Tripoliba. Éleződő vita az amerikai olajárakról Nixon elnök szembekerült az ame­rikai kongresszussal, amikor a szená­tus múlt heti jóváhagyása után teg­nap a képviselőház is megszavazta a rendkívüli energiatörvény módosított formáját. Az elnök még a hét elején jelezte, hogy megvétózza a kongresz­­szusi döntést, ha az a kiegészítést is elfogadja. A rendkívüli energiatörvény legtöbb vitát kiváltó pontja a belföldi terme­lői olajárak rögzítése. Ez a törvényhez csatolt kiegészítő formula szerint bár­ felenként 5,25 dollárra szorítja le a nyersolaj árát. Az intézkedés az ame­rikai olajtermelés körülbelül egynegye­dét érinti, mert az 1972 előtt a kiter­melésbe bevont olajlelőhelyek termé­kére már érvényes az 5,25 dolláros árplafon, míg az új lelőhelyek olajá­nak ára szabadon alakult s az utóbbi hetekben meghaladta a 10 dollárt is. Az elnök és az amerikai ola­j­intézet (a magánvállalatokat képviselő szerv) éles hangon támadta a kongresszusi döntést. Hangsúlyozzák: a teljes ár­plafon korlátozza a termelést, s — mint Nixon mondta — ebben az eset­ben tényleg elkerülhetetlen lesz a benzinjegyrendszer bevezetése. A rend­kívüli energiatörvény egyébként 1975. május 15-ig érvényes, felhatalmazza az elnököt többek között a benzinadago­lás elrendelésére és különböző energia­takarékossági intézkedésekre. A törvényjavaslat most, a kongresz­­szusi jóváhagyás után az elnök elé ke­rül, akinek aláírásával hatályba lépne, vagy — ha az elnök nem írja alá, azaz megvétózza — újabb kongresszusi szavazás következik. A javaslatból ak­kor lesz törvény, ha a képviselőház és a szenátus kétharmados többséggel le­szavazza az elnöki vétót. Megfigyelők szerint ez utóbbira rendkívül csekély a kilátás. (Reuter, AP—DJ) A tőzsde a torykra tippel A londoni részvénypiacon tegnap emelkedtek a jegyzések: a spekuláció, úgy látszik, a konzervatívok választási győzelmére számít. A kereslet ugyan válogatós volt, a forgalom mérsékelt maradt, a Financial Times részvény­indexe mégis 4,3 ponttal emelkedett. Felment az állami kötvények árfolyama. A Royal Dutch Shell negyedik negyed­évi kiemelkedően magas profitjának ismeretessé válása után az olajcégek jegyzései is feljebb szöktek, de hasonló­képpen emelkedő volt a bankok és a biztosító társaságok részvényeinek irányzata is. (Reuter)

Next