Világgazdaság, 1974. május (6. évfolyam, 82/1332-102/1352. szám)
1974-05-03 / 82. (1332.) szám
1974. MÁJUS 3. Nagyszabású nyugatnémet-iráni üzletkötések A Szovjetunió is bekapcsolódik a tárgyalásokba Először találkoztak a Szovjetunió, az NSZK és Irán képviselői, hogy együttesen vitassák meg a tervezett transzkontinentális földgázüzletet, amelynek keretében Irán évente 13 milliárd köbméter földgázt exportál az NSZK-nak, vagy a Szovjetunión keresztül földgázvezetéken — s szakértők szerint ez a gazdaságosabb — vagy switch-üzlet keretében. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió használja fel az iráni földgázt, s ugyanilyen mennyiségben ad át saját termeléséből az NSZK-nak. A csütörtöki teheráni találkozó az első alkalom, hogy mind a három ország képviselője egyidőben jelen van, eddig csak kétoldalú kapcsolatfelvételek történtek. A háromoldalú tanácskozást megelőzően tartották Teheránban a nyugatnémet-iráni beruházási konferenciát. Ennek fő célja egymás lehetőségeinek jobb megismerése volt, de — mint a konferencia után kiadott közlemény megállapítja — a találkozó messze túllépett eredeti célkitűzésén és nem kevesebb, mint 24 előzetes megállapodás jött létre Irán és az NSZK cégei között mintegy 2,2 milliárd dollár értékben. Az aláírt elvi megállapodás közül a legjelentősebb az 1 milliárd dolláros olajfinomító-ügylet. Ezt a NIOC iráni állami olajvállalat és a nyugatnémet Gelsenberg képviselője írta alá. Az elvi megállapodás szerint a finomítót a déliráni Bushehr kikötővárosban építik fel, 50—50 százalékos érdekeltséggel. A kapacitás évi 25 millió tonna lesz. Előzetes megállapodás született az iráni állami acélvállalat és a nyugatnémet Krupp, Mannesmann, Korf, Salzgitter és Klöckner cégekből álló konzorcium képviselői között is a Perzsa-öböl partvidékén tervezett 600—800 millió dolláros acélkombinát felépítéséről. Az iráni acélvállalat a Thyssen céggel is megegyezésre jutott, hogy az ugyancsak déliráni Achwazban 50 millió márkáért direkt redukciós eljárással működő acélüzemet létesítenek. Ennek tervezett kapacitása 330 ezer tonna. A többi előzetes üzleti megállapodás közül figyelmet érdemelnek a következők: Diesel-motorokhoz szükséges porlasztókat előállító üzem (építési költség 100 millió márka), elektromos berendezéseket gyártó üzem (50 millió márka), rozsdamentes acélipari berendezéseket gyártó vállalat (50 millió dollár), valamint egy szivattyúgyár (10 millió dollár). Ezenkívül az iráni állami gázipari vállalat és a Bayer, valamint a Höchst petrolkémiai üzem létesítéséről kötött előszerződést. Ennek részleteit még nem tették közzé. Folytatódik a vita az USA kubai politikájáról Ifjabb amerikai autógyártó argentin leányvállalata kötött szerződést Kubával. A Ford Motor Buenos Aires-i érdekeltsége 30 millió dollárért 3000 személyautót és 1500 nehézteherautót szállít a karib-tengeri szigetországnak 1974 és 1976 között. A múlt héten — mint jelentettük —, a Chrysler argentin vállalata kötött 24 millió dolláros ügyletet 9000 darab személyautó szállításáról. A harmadik amerikai autóóriás, a General Motors is kapcsolatban áll Kubával, s megfigyelők szerint hamarosan hasonló megállapodás születik, mint az előző két vállalat esetében. A finanszírozás az argentin kormány közreműködésével történik. Mint ismeretes, a latin-amerikai ország tavaly 1,2 milliárd dolláros hitelkeretet nyitott Kubának. Régi húrokat pengetett meg Kubával kapcsolatban Dent kereskedelemügyi miniszter. Miközben az amerikai üzleti élet egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a szigetország iránt és a politikusok körében is terjed a felfogás, hogy a Kubával szemben folytatott amerikai politika felülvizsgálatra szorul, Dent szerdán a képviselőház pénzügyi albizottságában a kereskedelmi embargó fenntartását szorgalmazta. Mindezt a jól ismert módon, az USA nemzetbiztonsági érdekeire hivatkozva tette. Megjegyezte, hogy az amerikai külügyminisztérium két héttel ezelőtt engedélyt adott az USA autógyártóinak, hogy argentin leányvállalatai személy- és teherautókat adjanak el Kubának. Dent ezt a döntést „kivételnek” minősítette, amely — úgymond —, nem jelent változást az USA Kubával szemben követett politikájában. A kereskedelmi miniszter az Egyesült Államok bizonytalan külkereskedelmi kilátásaira hivatkozva a kongresszus hozzájárulását kérte az Export-Import Bank tevékenységének meghosszabbítására és a kikölcsönözhető összeg 10 milliárd dolláros növelésére. Az első két hónapban az amerikai kereskedelmi mérleg ugyan 687 millió dolláros aktívumot mutatott, de márciusban már megint deficitessé lett. Ilyen körülmények között feltétlen szükség van az Eximbank támogatására az amerikai kivitelben. A szocialista országokról szólva Dent az úgynevezett biztonsági érdekekre hivatkozva továbbra is szükségesnek tartja az export ellenőrzését, különösen ami a stratégiai cikkeket illeti. Casey, az Eximbank elnöke ismét védelmébe vette a pénzintézetnek a szocialista országok irányában kifejtett tevékenységét. Rámutatott azokra a lehetőségekre, amelyek az energiatermelésben mutatkoznak, és amelyekben elmaradhatatlan az Eximbank közreműködése. Mint mondta, a szibériai eredetű földgáz az amerikai energiaszükséglet 12, a földgázszükségletnek pedig mintegy 10 százalékát fedezheti. Casey védelmébe vette a többek által bírált műtrágyaüzletet is, amelyet az Occidental Petroleum kötött. Hangsúlyozta: az ügylet keretében a Szovjetunió az USA- ban részlegesen hiánycikknek számító nitrogénműtrágyát szállítaná, míg foszfátműtrágyát vásárolna, amelyből viszont az USA-ban bőséges az ellátás. (Reuter, AP,DJ, AFP) im Waldheim, az ENSZ főtitkára június elején közel-keleti és afrikai körútra indul. Jól értesült New York-i körök szerint ellátogat Libanonba, Izraelbe, Egyiptomba és esetleg Szíriába is. Június 11. és 13. között Szomália fővárosában részt vesz az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletén. Lehetséges, hogy a körutat szudáni és újabb kairói látogatással fejezi be. • Kiegyensúlyozottabb lett az USA és az európai szocialista országok árucsere-forgalma. Januárban és februárban az USA kivitele 9 százalékkal, a tavalyi 295,4 millió dollárról 268,7 millió dollárra csökkent, míg bevitele 88 százalékkal, 71,3 millió dollárról 133,8 millió dollárra emelkedett. Jóval dinamikusabb volt a Kínai Népköztársasággal lebonyolított amerikai forgalom. Az USA exportja ez idő alatt csaknem meghétszereződött, 33 millió dollárról 220,9 millió dollárra ugrott fel, importja viszont továbbra is alacsony szinten maradt, 10,1 millióról 13,1 millió dollárra nőtt. A kambodzsai kormány több szükségintézkedést jelentett be a fokozódó infláció megfékezésére. Stabilizálták a legfontosabb élelmiszerek árait, mérsékelik a luxuscikkek importját, növelik a mezőgazdasági termelést és korlátozzák a kormány kiadásait. • Befejeződött a Szovjetunióból Csehszlovákián és Ausztrián keresztül Nyugat-Európába vezető nemzetközi tranzit-gázvezeték utolsó szakaszának építése. Olaszország ebben az évben 800 millió köbméter szovjet földgázt kap. Később 6 milliárd köbméterre emelkednek a szállítások. • Az NDK és Finnország között új komphajójárat indult. Az Inselsberg nevű 450 tonnás hajó hetente közlekedik és egyszerre 350 személygépkocsit szállíthat a fedélzetén, jelenti : Szaúd-Arábia részesedést vállalt a négy nagy amerikai olajvállalatban, a Texacóban, a Standard Oil of Californiában, az Exxonban és a Mobil Oilban — értesült az Ál Szejasszen című kuvaiti hivatalos lap. E négy cég Szaúd- Arábiával közös érdekeltsége az Aramco. Szaúd-Arábia — ha a hír igaznak bizonyul —, megerősítheti szerepét az olaj világpiacán, nemcsak mint termelő, hanem mint forgalmazó is. A Salzgitter A. G. rövidesen saját irodát nyit Moszkvában. A nagy nyugatnémet konszern az 1972—73-as üzleti évben 800 millió márka értékbenexportált a KGST-országokba. Ez mintegy fele a cég teljes exportjának. • Japán fizetési mérlege a március 31-én lezárult pénzügyi évben 13,45 milliárd dolláros rekorddeficittel zárult. Egy évvel korábban a mérleg 2,29 milliárd dolláros többletet mutatott fel. A nagyarányú hiány elsősorban annak a következménye, hogy 1973-ban Japán bevitele 81 százalékkal, míg az export mindössze 32, százalékkal emelkedett. Másodlagos tényezőként hozzájárult ehhez a tőkekivitel erőteljes kiszélesedése is. Francia bankok egy csoportja félmilliárd frank összegű hitelt bocsátott Mexikó rendelkezésére a főváros metrójának bővítésére. Mexikó az összeg nagy részét francia berendezések, köztük új metrókocsik vásárlására használja fel. • Kanada és Olaszország központi bankja megállapodást kötött. Ennek értelmében a Bank of Canada 250 millió dolláros készenléti hitelt bocsát a Banca d’Italia rendelkezésére. • A Nemzetközi Beruházási Bank és a jugoszláv kormány képviselői Moszkvában megállapodást írtak alá a bank és Jugoszlávia együttműködésének főbb elveiről. Ausztrália és az NDK gazdasági munkaprogramot írt alá Véget ért Berlinben az NDK és Ausztrália gazdasági vegyes bizottságának első ülése. Az ötnapos találkozó befejeztével munkaprogramot írtak alá, célja, hogy elősegítse a nemrég kötött hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás gyakorlati végrehajtását. Mint ismeretes, a februárban aláírt ötéves együttműködési szerződés keretében az NDK barnaszén-kitermelési technológiát ad át az ausztráliai bányák feltárásához, s ennek fejében különféle nyersanyagot, búzát, gyapjút és ásványkincseket vásárol. A munkaprogramban a két fél előirányozta szakértői küldöttségek cseréjét, elsősorban azokon a területeken, amelyek kulcsfontosságúak az ipari és műszaki együttműködés, valamint a külkereskedelem szempontjából. Ausztrália a jövőben rendszeresen részt vesz a lipcsei vásáron — először múlt hónapban jelentkezett áruival — az NDK pedig 1975 elején kereskedelmi kiállítást rendez Sydneyben és Melbourne-ben. Az ausztrál küldöttséget Scully külkereskedelmi miniszterhelyettes vezette, akit fogadott Lindermann miniszterelnök és Spelle külkereskedelmi miniszter is. (Reuter) Bulgária és Finnország liberalizálja árucsere-forgalmát Bulgária és Finnország meghatározott időn belül eltörli az egymás közötti vámokat, és a kereskedelmi egyéb akadályait, s nem vezetnek be újabb korlátozásokat. Az erről szóló egyezményt a két ország külkereskedelmi minisztere, Ivan Nedev és Jermy Laine Helsinkiben írta alá. A megállapodás végrehajtására vegyes bizottság alakul. (ETA) Fékevesztett infláció Japánban Fékevesztett ütemet diktál az infláció Japánban. A legújabb, áprilisra vonatkozó adatok 3,5 százalékos tokiói drágulásról tanúskodnak. Az áremelkedés üteme a múlt év azonos időszakához képest 23,9 százalékos, ehhez fogható pénzértéktelenedésre 1949. júniusa óta nem volt példa. A japán miniszterelnöki hivatal nyilvánosságra hozott jelentéseiből kitűnik, hogy márciusban 24 százalékos volt a fogyasztási cikkek országos méretű drágulásának üteme,, és áprilisban újabb rekord „ígérkezik”. (AP—DPA) Jugoszlávia hitelről tárgyal a Világbankkal Befejeződtek a Világbank küldöttségének a jugoszláv szakemberekkel folytatott tárgyalásai Portorozsban, s már csak a világbank igazgató tanácsának jóváhagyásától függ, hogy Jugoszlávia 72 millió dolláros hitelt kapjon a pénzintézettől. Ebből 166 kilométeres vonalszakaszt akar villamosítani, valamint 85 vasútállomást és tranzitraktárat felszerelni korszerű jelző- és távközlési berendezésekkel. Rijekában 320 megawatt teljesítményű hőerőművet épít az olasz Ansaldo, az osztrák Wagner—Biro valamint a jugoszláv INA csoport részvételével alakult nemzetközi konzorcium. Az olaszok végzik az általános tervezést, szállítják a turbógenerátort, az osztrákok a hőkazánt és az INA az infrastrukturális létesítményeket. (AP—DJ) Argentínai küldöttség Moszkvában Ma kezdi tíznapos kelet-európai körútját a Gelbard argentin kereskedelmi miniszter vezette gazdasági küldöttség. Első állomásuk a Szovjetunió lesz, majd Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon tárgyalnak. Perón újbóli hatalomra kerülése óta ez a harmadik jelentősebb gazdasági körút, amelyek a „világ valamennyi országával folytatandó nyílt kereskedelem” programjának jegyében zajlottak le, és Kubából, valamint Líbiából igen jelentős kereskedelmi szerződéseket vittek haza. (Reuter) A FRANCIA GAZDASÁGI HELYZET ÉS AZ ELNÖKVÁLASZTÁS I. Az úgynevezett „olajválság” első hullámainak elmúlásával a francia konjunktúra bizonyos — bár lassú ütemű — megélénkülést mutat. A különféle konjunktúrakutató intézetek által számított indexek szerint novembert és decembert követően januárban és februárban is bizonyos kismértékű visszaesés következett be, de márciustól már ismét élénkült a tendencia. Ez igaz mind a legfontosabb termelési mutatókra, mind a foglalkoztatottság indexére vonatkozóan. Az előrejelzések alapján továbbra is mintegy évi 4 százalékos ipari növekedéssel kell számolni. A vállalatok rendelésállománya ugyan bizonyos mértékben csökken, de a csökkenés mértéke meglehetősen lassú és a készletek feltöltése is, amely a konjunkturális mozgásnak egyik élénkítő tényezője volt, csak vontatottan halad előre. Nemcsak a hazai rendelésállomány tűnik még meglehetősen kedvezőnek, de a külföldi megrendelések volumene is. Az exportőrök kedvező kilátásokkal számolnak, amelyeket részben befolyásol a legnagyobb piacnak, az NSZK-nak az év második felére jósolt fellendülése, de szerepet játszik az állam által az exportnak juttatott különféle támogatás és igen szerény mértékben a frank lebegtetése, amely a növekvő belső árak és költségek ellenére az exportot rentábilissá teszi. E kedvező jelek ellenére azonban bizonyos nehézségek továbbra is fennállnak, a kapacitások viszonylag korlátozottak és mivel a termelés emelkedése folytatódik,a szűk kapacitások fékezik a termelés emelkedését és az új kapacitások üzembe lépése e feszültségeket csak lassan oldja fel. A vállalatok finanszírozási nehézségekkel küzdenek, ezek növekedtek, bár a legutóbbi időben a kormány — elsősorban az export elősegítése céljából — enyhítette a hiteleket és a beruházásokhoz kedvezményeket adott. Az áremelkedéseket követően a bérek is növekedtek. Az első negyedévi körülbelül 4 százalékos áremelkedés a szakszervezeteket — teljesen indokoltan — a vásárlóerő megtartása érdekében újabb bérkövetelésekre serkenti és a pénzügyminisztérium igyekezete ellenére — a munkásság nyomására és a sztrájkok hatására — a vállalatok egy része kénytelen a béremeléseket megadni. A konjunktúra-mutatók közül figyelemre méltóa külkereskedelem fedezettségének mutatója. A francia hatodik ötéves terv előírása szerint az export-import fedezettség mutatójának 106 százaléknak kellett volna lenni. Amint ismeretes, ezt a mutatót 1972-ben és 1973- ban a francia külkereskedelem nem érte el, mintegy 104 százalékos volt a fedezettségmutató. Az olajárak emelkedésének hatására szeptembertől kezdődően a mutató fokozatosan romlott: októberben 101,5, novemberben 102, decemberben 102,1százalék, 1974 januárjában 101,9 és februárjában már csak 98 százalékos volt. Alig várható, hogy 1974 folyamán a mutató ismét 100 százalék fölé emelkedik. Ami a gazdasági helyzetben különösen figyelemre méltó, és megmagyarázza, hogy miért számítanak a vállalatok és a kereskedők rövid távon viszonylag kedvező konjunktúrára, az az inflációval összefüggően a lakosság megtakarítási hajlamának erős csökkenése. A fogyasztók pénzüket — a további áremeléstől félve — kiadják, illetve reálértékekbe fektetik. A rövid távú konjunkturális helyzet önmagában nem megnyugtató. Az infláció folytatódása, a nagymértékű külkereskedelmi deficit, a frank iránti bizalom megingása lelassíthatja a beruházási kedvet, munkanélküliséget idézhet elő és a recesszió veszélyével fenyeget. A francia gazdaságpolitika — most társadalmi kockázatokról nem is szólva — a következő hónapokban több veszéllyel néz szembe, így a kereskedelmi mérleg krónikus hiányával, a fokozódó infláció miatt a beruházási kedv lanyhulásával, a frank iránti bizalom megingásával és egy újabb devalváció veszélyével. A tervhivatal szerint a korábbi évek eredménye mindenekelőtt a francia autóexport sikerének tulajdonítható, amely egyedül 1973-ban 8,8 milliárd aktív mérleget eredményezett. Ismeretes az, hogy az olajkrízis hatására 1974- ben hasonló eredményekkel nem lehet számolni és 1976-ra az autóexport és -import mérlege csak mintegy 3 milliárd frank lesz. Ahhoz, hogy 1976-ban a francia ipar, amint ezt a francia tervhivatalban kidolgozott úgynevezett Montjoie-jelentés előírja, mintegy 12 milliárd frankos mérlegtöbbletet érjen el, az ipar többi ágazatainak kell megjavítani a teljesítményét. A többi iparágnak, az autóipartól eltekintve, 1973- ban az export-import egyenlege negatív volt, 1976-ra mintegy 10 milliárdos többletet kellene elérni, ami nem egyszerű feladat. A jelentés megjegyzi: ha ezt a célt nem sikerül elérni, akkor 1976-ban a francia külkereskedelmi mérleg deficitje mintegy 20 milliárd frankos hiánnyal zárul; ha pedig a célt el lehet érni, a akkor mintegy 10 milliárdra lehet csökkenteni a külkereskedelmi mérleg hiányát és csak 1978-ban — és nem mint a Giscard d’Estaing féle prognózisok mondották: 1976-ban — lehet a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát helyreállítani. Ebben a helyzetben a francia gazdaság számára más megoldás nem marad, minthogy masszívan eladósodjék és kölcsönökkel fedezze az évi 15—20 milliárd frankos nagyságrendű mérleghiányt. Nyilvánvaló, hogy az ilyen nagymértékű eladósodásnak gazdasági és politikai kockázatai — Franciaország vezető szerepre áhítozó ambícióját is figyelembe véve — igen nagyok. A terv szerint az ipar által — az autóipartól eltekintve — biztosítandó 10 milliárd frankos export—import mérlegtöbblet 1976-ban csak úgy érhető el, ha az export fokozása mellett erőteljesen az importhelyettesítés politikáját is alkalmazzák. Az exportfokozás mindenekelőtt a gépipart, az elektromos ipart, a távközlési ipart, a vegyipart és repülőgépipart érinti. Az importhelyettesítés politikát pedig a kohászatban (durvalemezek gyártása), a vegyiparban (a petrolkémiai ipar továbbfejlesztése) és a beruházási javak termelésében kívánják megvalósítani. Mindez az állami szervek részéről erőteljes, de szelektív hitelpolitika megvalósítását igényli. A terv szerint a költségvetési eszközökből támogatni kell a geológiai kutatásokat, állami támogatást kell nyújtani bizonyos üzemeknek (útépítő- és építőgépeket, textilgépeket gyártó üzemek), állami forrásokból támogatni kell a kis- és középüzemek kapacitásának növelését és az állami üzemeket, például Renault-t támogatni kell abban a törekvésében, hogy termelését diverzifikálja. Georges Marchais a Le Monde-ban közzétett cikkében kiemeli azt, hogy a Montjoie-jelentés a gazdasági növekedésnek ugyanazon modellje mellett áll ki, amely az utóbbi években mind a dolgozó osztályok számára, mind az ország gazdasági egyensúlya szempontjából sikertelennek bizonyult. Mint elkerülhetetlen tényt fogadja el, hogy a gazdasági növekedésnek lassúbbodnia kell, az áremelkedésnek pedig folytatódnia. A terv nem tartja megvalósíthatónak az úgynevezett provine-i programot (a kormánynak az 1973. évi választások alkalmával kitűzött programja), illetve azzal számol, hogy azt csak mintegy 50 —70 százalékában lehet a jelenlegi helyzetben megvalósítani. Georges Marchais kiemeli, hogy a terv a legnagyobb ipari csoportoknak az export ösztönzése és az importhelyettesítés érdekében — bár szelektív módon —, de jelentős pénzügyi eszközöket kíván rendelkezésre bocsátani, s ezzel az inflációnak adhat újabb lökést. R. Szabó János NACIONALIZÁLÁS VENEZUELÁBAN A külföldi tőke nacionalizálása állítani a külföldi vállalatok megvására venezuelai demokratikus akciópárt gazdaságpolitikai programjának középpontjában. Pérez, a caracasi kormány elnöke ismertette e programot, amelynek lényege, hogy a Venezuelában működő külföldi tulajdonú cégek részvényeinek 80 százalékát a belföldi tőkének kell átadni. A külföldi vállalatok felvásárlását az ország erősen megnövekedett (8—10 milliárd dollár) olajexportbevétele teszi lehetővé, és egyszersmind szükségessé is. A venezuelai gazdaságvezetésnek ugyanis a hirtelen megugrott olajbevételek várható hatása igen nagy gondokat okozott. Most a részvényeladások elrendelése az ország olajiparának 95 százalékát ellenőrző húsz külföldi olajvállalatot is érinti. Pérez elnök közölte, mennyi időn belül kell lebonyolását, de a venezuelai iparban jelentős érdekeltségekkel rendelkező kanadai holding vállalat, a Canadian International Power értesülése szerint három év áll rendelkezésre. A venezuelai kormány gazdaságpolitikája megfelel az Andesi Közös Piac előírásainak, sőt még szigorúbb annál, hiszen a hat országot (Bolívia, Chile, Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela) tömörítő Andesi-csoport a külföldi tőke részesedését 30 százalékban maximálta. Caracasban kedden Hurtado pénzügyminiszter megnyitotta a nyugati félteke központi bankjai képviselőinek találkozóját és ez alkalomból kijelentette, hogy a világgazdaság problémái nem oldhatók meg az olajárak leszállításával. (Reuter, AP—DJ, AFP) VILÁGGAZDASÁG Emelkedtek a minimális órabérek Franciaországban A francia kormány legutóbbi ülésén határozatot hozott a minimális órabérek felemeléséről. A május 1-ével érvénybe lépő intézkedés 850 ezer ipari és mezőgazdasági dolgozót érint; garantált minimális órabérük 6,25 százalékkal, 5,95 frankra emelkedett. (DPA) KÜLKERESKEDELMI NAGYVÁLLALAT pénzügyi osztályvezető mellé aktív, devizaügyekben is jártas, idegen nyelvek ismeretével rendelkező munkatársat keres Szakképzettek előnyben. „Komoly perspektíva . .. jeligére, a kiadóba.