Világgazdaság, 1974. május (6. évfolyam, 82/1332-102/1352. szám)

1974-05-03 / 82. (1332.) szám

1974. MÁJUS 3. Nagyszabású nyugatnémet-iráni üzletkötések A Szovjetunió is bekapcsolódik a tárgyalásokba Először találkoztak a Szovjetunió, az NSZK és Irán képviselői, hogy együt­tesen vitassák meg a tervezett transz­kontinentális földgázüzletet, amelynek keretében Irán évente 13 milliárd köb­méter földgázt exportál az NSZK-nak, vagy a Szovjetunión keresztül földgáz­­vezetéken — s szakértők szerint ez a gazdaságosabb — vagy switch-üzlet keretében. Ez azt jelenti, hogy a Szov­jetunió használja fel az iráni földgázt, s ugyanilyen mennyiségben ad át sa­ját termeléséből az NSZK-nak. A csü­törtöki teheráni találkozó az első al­kalom, hogy mind a három ország képviselője egyidőben jelen van, eddig csak kétoldalú kapcsolatfelvételek tör­téntek. A háromoldalú tanácskozást megelő­zően tartották Teheránban a nyugat­német-iráni beruházási konferenciát. Ennek fő célja egymás lehetőségeinek jobb megismerése volt, de — mint a konferencia után kiadott közlemény megállapítja — a találkozó messze túl­lépett eredeti célkitűzésén és nem ke­vesebb, mint 24 előzetes megállapodás jött létre Irán és az NSZK cégei között mintegy 2,2 milliárd dollár értékben. Az aláírt elvi megállapodás közül a legjelentősebb az 1 milliárd dolláros olajfinomító-ügylet. Ezt a NIOC iráni állami olajvállalat és a nyugatnémet Gelsenberg képviselője írta alá. Az elvi megállapodás szerint a finomítót a dél­iráni Bushehr kikötővárosban építik fel, 50—50 százalékos érdekeltséggel. A ka­pacitás évi 25 millió tonna lesz. Előzetes megállapodás született az irá­ni állami acélvállalat és a nyugatnémet Krupp, Mannesmann, Korf, Salzgitter és Klöckner cégekből álló konzorcium kép­viselői között is a Perzsa-öböl partvi­dékén tervezett 600—800 millió dolláros acélkombinát felépítéséről. Az iráni acélvállalat a Thyssen céggel is meg­egyezésre jutott, hogy az ugyancsak dél­iráni Achwazban 50 millió márkáért di­rekt redukciós eljárással működő acél­üzemet létesítenek. Ennek tervezett ka­pacitása 330 ezer tonna. A többi előzetes üzleti megállapodás közül figyelmet érdemelnek a követke­zők: Diesel-motorokhoz szükséges por­lasztókat előállító üzem (építési költség 100 millió márka), elektromos berende­zéseket gyártó üzem (50 millió márka), rozsdamentes acélipari berendezéseket gyártó vállalat (50 millió dollár), vala­mint egy szivattyúgyár (10 millió dol­lár). Ezenkívül az iráni állami gázipari vállalat és a Bayer, valamint a Höchst petrolkémiai üzem létesítéséről kötött előszerződést. Ennek részleteit még nem tették közzé. Folytatódik a vita az USA kubai politikájáról Ifjabb amerikai autógyártó argentin leányvállalata kötött szerződést Kubá­val. A Ford Motor Buenos Aires-i ér­dekeltsége 30 millió dollárért 3000 sze­mélyautót és 1500 nehézteherautót szál­lít a karib-teng­eri szigetországnak 1974 és 1976 között. A múlt héten — mint jelentettük —, a Chrysler argentin vál­lalata kötött 24 millió dolláros ügyletet 9000 darab személyautó szállításáról. A harmadik amerikai autóóriás, a Ge­neral Motors is kapcsolatban áll Kubá­val, s megfigyelők szerint hamarosan hasonló megállapodás születik, mint az előző két vállalat esetében. A finanszí­rozás az argentin kormány közreműkö­désével történik. Mint ismeretes, a la­tin-amerikai ország tavaly 1,2 milliárd dolláros hitelkeretet nyitott Kubának. Régi húrokat pengetett meg Kubával kapcsolatban Dent kereskedelemügyi miniszter. Miközben az amerikai üzleti élet egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a szigetország iránt és a politikusok kö­rében is terjed a felfogás, hogy a Ku­bával szemben folytatott amerikai po­litika felülvizsgálatra szorul, Dent szer­dán a képviselőház pénzügyi albizott­ságában a kereskedelmi embargó fenn­tartását szorgalmazta. Mindezt a jól is­mert módon, az USA nemzetbiztonsági érdekeire hivatkozva tette. Megjegyez­te, hogy az amerikai külügyminiszté­rium két héttel ezelőtt engedélyt adott az USA autógyártóinak, hogy argentin leányvállalatai személy- és teherautó­kat adjanak el Kubának. Dent ezt a döntést „kivételnek” minősítette, amely — úgymond —, nem jelent változást az USA Kubával szemben követett politi­kájában. A kereskedelmi miniszter az Egye­sült Államok bizonytalan külkereske­delmi kilátásaira hivatkozva a kong­resszus hozzájárulását kérte az Ex­port-Import Bank tevékenységének meghosszabbítására és a kikölcsönöz­hető összeg 10 milliárd dolláros növelé­sére. Az első két hónapban az amerikai kereskedelmi mérleg ugyan 687 millió dolláros aktívumot mutatott, de már­ciusban már megint deficitessé lett. Ilyen körülmények között feltétlen szükség van az Eximbank támogatására az amerikai kivitelben. A szocialista országokról szólva Dent az úgynevezett biztonsági érdekekre hivatkozva to­vábbra is szükségesnek tartja az export ellenőrzését, különösen ami a stratégiai cikkeket illeti. Casey, az Eximbank elnöke ismét védelmébe vette a pénzintézetnek a szocialista országok irányában kifejtett tevékenységét. Rámutatott azokra a le­hetőségekre, amelyek az energiaterme­lésben mutatkoznak, és amelyekben el­maradhatatlan az Eximbank közremű­ködése. Mint mondta, a szibériai erede­tű földgáz az amerikai energiaszükség­let 1­2, a földgázszükségletnek pedig mintegy 10 százalékát fedezheti. Casey védelmébe vette a többek által bírált műtrágyaüzletet is, amelyet az Occiden­tal Petroleum kötött. Hangsúlyozta: az ügylet keretében a Szovjetunió az USA- ban részlegesen hiánycikknek számító nitrogénműtrágyát szállítaná, míg fosz­fátműtrágyát vásárolna, amelyből vi­szont az USA-ban bőséges az ellátás. (Reuter, AP,DJ, AFP) im Waldheim, az ENSZ főtitkára jú­nius elején közel-keleti és afrikai kör­útra indul. Jól értesült New York-i kö­rök szerint ellátogat Libanonba, Izrael­be, Egyiptomba és esetleg Szíriába is. Június 11. és 13. között Szomália fő­városában részt vesz az Afrikai Egység­szervezet csúcsértekezletén. Lehetséges, hogy a körutat szudáni és újabb kairói látogatással fejezi be. • Kiegyensúlyozottabb lett az USA és az európai szocialista országok árucse­re-forgalma. Januárban és februárban az USA kivitele 9 százalékkal, a tavalyi 295,4 millió dollárról 268,7 millió dol­lárra csökkent, míg bevitele 88 száza­lékkal, 71,3 millió dollárról 133,8 millió dollárra emelkedett. Jóval dinamiku­sabb volt a Kínai Népköztársasággal lebonyolított amerikai forgalom. Az USA exportja ez idő alatt csaknem meghétszereződött, 33 millió dollárról 220,9 millió dollárra ugrott fel, import­ja viszont továbbra is alacsony szinten maradt, 10,1 millióról 13,1 millió dol­lárra nőtt.­­ A kambodzsai kormány több szük­ségintézkedést jelentett be a fokozódó infláció megfékezésére. Stabilizálták a legfontosabb élelmiszerek árait, mér­sékelik a luxuscikkek importját, növe­lik a mezőgazdasági termelést és kor­látozzák a kormány kiadásait. • Befejeződött a Szovjetunióból Cseh­szlovákián és Ausztrián keresztül Nyu­­gat-Európába vezető nemzetközi tran­zit-gázvezeték utolsó szakaszának épí­tése. Olaszország ebben az évben 800 millió köbméter szovjet földgázt kap. Később 6 milliárd köbméterre emelked­nek a szállítások. • Az NDK és Finnország között új komphajójárat indult. Az Inselsberg nevű 450 tonnás hajó hetente közleke­dik és egyszerre 350 személygépkocsit szállíthat a fedélzetén, jelenti : Szaúd-Arábia részesedést vállalt a négy nagy amerikai olajvállalatban, a Texacóban, a Standard Oil of Califor­­niában, az Exxonban és a Mobil Oilban — értesült az Ál Szejasszen című ku­vaiti hivatalos lap. E négy cég Szaúd- Arábiával közös érdekeltsége az Aram­­co. Szaúd-Arábia — ha a hír igaznak bizonyul —, megerősítheti szerepét az olaj világpiacán, nemcsak mint terme­lő, hanem mint forgalmazó is.­­ A Salzgitter A. G. rövidesen saját irodát nyit Moszkvában. A nagy nyu­gatnémet konszern az 1972—73-as üzleti évben 800 millió márka értékben­­expor­tált a KGST-országokba. Ez mintegy fele a cég teljes exportjának. • Japán fizetési mérlege a március 31-én lezárult pénzügyi évben 13,45 milliárd dolláros rekorddeficittel zárult. Egy évvel korábban a mérleg 2,29 mil­liárd dolláros többletet mutatott fel. A nagyarányú hiány elsősorban annak a következménye, hogy 1973-ban Japán bevitele 81 százalékkal, míg az export mindössze 32, százalékkal emelkedett. Másodlagos tényezőként hozzájárult eh­hez a tőkekivitel erőteljes kiszélesedése is.­­­ Francia bankok egy csoportja fél­­milliárd frank összegű hitelt bocsátott Mexikó rendelkezésére a főváros metró­jának bővítésére. Mexikó az összeg nagy részét francia berendezések, köz­tük új metrókocsik vásárlására használ­ja fel. • Kanada és Olaszország központi bankja megállapodást kötött. Ennek ér­telmében a Bank of Canada 250 millió dolláros készenléti hitelt bocsát a Ban­­ca d’Italia rendelkezésére. • A Nemzetközi Beruházási Bank és a jugoszláv kormány képviselői Moszkvá­ban megállapodást írtak alá a bank és Jugoszlávia együttműködésének főbb el­veiről. Ausztrália és az NDK gazdasági munkaprogramot írt alá Véget ért Berlinben az NDK és Auszt­rália gazdasági vegyes bizottságának első ülése. Az ötnapos találkozó befejez­tével munkaprogramot írtak alá, célja, hogy elősegítse a nemrég kötött hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás gyakorlati végrehajtását. Mint ismere­tes, a februárban aláírt ötéves együtt­működési szerződés keretében az NDK barnaszén-kitermelési technológiát ad át az ausztráliai bányák feltárásához, s ennek fejében különféle nyersanyagot, búzát, gyapjút és ásványkincseket vá­sárol. A munkaprogramban a két fél elő­irányozta szakértői küldöttségek cseré­jét, elsősorban azokon a területeken, amelyek kulcsfontosságúak az ipari és műszaki együttműködés, valamint a külkereskedelem szempontjából. Auszt­rália a jövőben rendszeresen részt vesz a lipcsei vásáron — először múlt hónap­ban­ jelentkezett áruival — az NDK pe­dig 1975 elején kereskedelmi kiállítást rendez Sydneyben és Melbourne-ben. Az ausztrál küldöttséget Scully kül­kereskedelmi miniszterhelyettes vezet­te, akit fogadott Lindermann minisz­terelnök és Spelle külkereskedelmi mi­niszter is. (Reuter) Bulgária és Finnország liberalizálja árucsere-forgalmát Bulgária és Finnország meghatározott időn belül eltörli az egymás közötti vá­mokat, és a kereskedelmi egyéb akadá­lyait, s nem vezetnek be újabb korláto­zásokat. Az erről szóló egyezményt a két ország külkereskedelmi minisztere, Ivan Nedev és Jermy Laine Helsinkiben írta alá. A megállapodás végrehajtására ve­gyes bizottság alakul. (ETA) Fékevesztett infláció Japánban Fékevesztett ütemet diktál az infláció Japánban. A legújabb, áprilisra vo­natkozó adatok 3,5 százalékos tokiói drágulásról tanúskodnak. Az áremelke­dés üteme a múlt év azonos időszaká­hoz képest 23,9 százalékos, ehhez fog­ható pénzértéktelenedésre 1949. júniu­sa óta nem volt példa. A japán miniszterelnöki hivatal nyil­vánosságra hozott jelentéseiből kitűnik, hogy márciusban 24 százalékos volt a fogyasztási cikkek országos méretű drá­gulásának üteme,, és áprilisban újabb rekord „ígérkezik”. (AP—DP­A) Jugoszlávia hitelről tárgyal a Világbankkal Befejeződtek a Világbank küldöttsé­gének a jugoszláv szakemberekkel foly­tatott tárgyalásai Portorozsban, s már csak a világbank igazgató tanácsának jóváhagyásától függ, hogy Jugoszlávia 72 millió dolláros hitelt kapjon a pénz­intézettől. Ebből 166 kilométeres vonal­­szakaszt akar villamosítani, valamint 85 vasútállomást és tranzitraktárat felsze­relni korszerű jelző- és távközlési be­rendezésekkel. Rijekában 320 megawatt teljesítmé­nyű hőerőművet épít az olasz Ansaldo, az osztrák Wagner—Biro valamint a ju­goszláv INA csoport részvételével ala­kult nemzetközi konzorcium. Az ola­szok végzik az általános tervezést, szál­lítják a turbógenerátort, az osztrákok a hőkazánt és az INA az infrastruktu­rális létesítményeket. (AP—DJ) Argentínai küldöttség Moszkvában Ma kezdi tíznapos kelet-európai kör­útját a Gelbard argentin kereskedelmi miniszter vezette gazdasági küldöttség. Első állomásuk a Szovjetunió lesz, majd Lengyelországban, Csehszlová­kiában és Magyarországon tárgyalnak. Perón újbóli hatalomra kerülése óta ez a harmadik jelentősebb gazdasági körút, amelyek a „világ valamennyi országával folytatandó nyílt kereske­delem” programjának jegyében zajlot­tak le, és Kubából, valamint Líbiából igen jelentős kereskedelmi szerződése­ket vittek haza. (Reuter) A FRANCIA GAZDASÁGI HELYZET ÉS AZ ELNÖKVÁLASZTÁS I. Az úgynevezett „olajválság” első hul­lámainak elmúlásával a francia kon­junktúra bizonyos — bár lassú ütemű — megélénkülést mutat. A különféle kon­junktúrakutató intézetek által számított indexek szerint novembert és decembert követően januárban és februárban is bi­zonyos kismértékű visszaesés követke­zett be, de márciustól már ismét élén­kül­t a tendencia. Ez igaz mind a legfon­tosabb termelési mutatókra, mind a fog­lalkoztatottság indexére vonatkozóan. Az előrejelzések alapján továbbra is mintegy évi 4 százalékos ipari növeke­déssel kell számolni. A vállalatok ren­delésállománya ugyan bizonyos mérték­ben csökken, de a csökkenés mértéke meglehetősen lassú és a készletek fel­­töltése is, amely a konjunkturális moz­gásnak egyik élénkítő tényezője volt, csak vontatottan halad előre. Nemcsak a hazai rendelésállomány tűnik még meglehetősen kedvezőnek, de a külföldi megrendelések volumene is. Az exportőrök kedvező kilátásokkal szá­molnak, amelyeket részben befolyásol a legnagyobb piacnak, az NSZK-nak az év második felére jósolt fellendülése, de szerepet játszik az állam által az ex­portnak juttatott különféle támogatás és igen szerény mértékben a frank lebeg­tetése, amely­­ a növekvő belső árak és költségek ellenére az exportot rentábi­lissá teszi. E kedvező jelek ellenére azonban bi­zonyos nehézségek továbbra is fennáll­nak, a kapacitások viszonylag korláto­zottak és mivel a termelés emelkedése folytatódik,­­a szűk kapacitások fékezik a termelés em­elkedését és az új kapa­citások üzembe lépése e feszültségeket csak lassan oldja fel. A vállalatok finanszírozási nehézsé­gekkel küzdenek, ezek növekedtek, bár a legutóbbi időben a kormány — első­sorban az export elősegítése céljából — enyhítette a hiteleket és a beruházások­hoz kedvezményeket adott. Az áremelkedéseket követően a bérek is növekedtek. Az első negyedévi körül­belül 4 százalékos áremelkedés a szak­­szervezeteket — teljesen indokoltan — a vásárlóerő megtartása érdekében újabb bérkövetelésekre serkenti és a pénzügyminisztérium igyekezete ellené­re — a munkásság nyomására és a sztrájkok hatására — a vállalatok egy része kénytelen a béremeléseket meg­adni. A konjunktúra-mutatók közül figye­lemre méltó­­a külkereskedelem fedezett­ségének mutatója. A francia hatodik öt­éves terv előírása szerint az export-im­port fedezettség mutatójának 106 száza­léknak kellett volna lenni. Amint isme­retes, ezt a mutatót 1972-ben és 1973- ban a francia külkereskedelem nem ér­te el, mintegy 104 százalékos volt a fe­dezettség­­mutató. Az olajárak emelke­désének hatására szeptembertől kezdő­dően a mutató fokozatosan romlott: ok­tóberben 101,5, novemberben 102, de­cemberben 102,1­­százalék, 1974 január­jában 101,9 és februárjában már csak 98 százalékos volt. Alig várható, hogy 1974 folyamán a mutató ismét 100 szá­zalék fölé emelkedik. Ami a gazdasági helyzetben különö­sen figyelemre méltó, és megmagyaráz­za, hogy miért számítanak a vállalatok és a kereskedők rövid távon viszonylag kedvező konjunktúrára, az az infláció­val összefüggően a lakosság megtakarí­tási hajlamának erős csökkenése. A fo­gyasztók pénzüket — a további áreme­léstől félve — kiadják, illetve reálérté­kekbe fektetik. A rövid távú konjunkturális helyzet önmagában nem megnyugtató. Az inflá­ció folytatódása, a nagymértékű külke­reskedelmi deficit, a frank iránti biza­lom megingása lelassíthatja­ a beruházá­si kedvet, munkanélküliséget idézhet elő és a recesszió veszélyével fenyeget. A francia gazdaságpolitika — most társa­dalmi kockázatokról nem is szólva — a következő hónapokban több veszéllyel néz szembe, így a kereskedelmi mérleg krónikus hiányával, a fokozódó infláció miatt a beruházási kedv lanyhulásával, a frank iránti bizalom megingásával és egy újabb devalváció veszélyével. A tervhivatal szerint a korábbi évek eredménye mindenekelőtt a francia autóexport sikerének tulajdonítható, amely egyedül 1973-ban 8,8 milliárd aktív mérleget eredményezett. Ismere­tes az, hogy az olajkrízis hatására 1974- ben hasonló eredményekkel nem lehet számolni és 1976-ra az autóexport és -import mérlege csak mintegy 3 mil­liárd frank lesz. Ahhoz, hogy 1976-ban a francia ipar, amint ezt a francia terv­hivatalban kidolgozott úgynevezett Montjoie-jelentés előírja, mintegy 12 milliárd frankos mérlegtöbbletet érjen el, az ipar többi ágazatainak kell meg­javítani a teljesítményét. A többi ipar­ágnak, az autóipartól eltekintve, 1973- ban az export-import egyenlege nega­tív volt, 1976-ra mintegy 10 milliárdos többletet kellene elérni, ami nem egy­szerű feladat. A jelentés megjegyzi: ha ezt a célt nem sikerül elérni, akkor 1976-ban a francia külkereskedelmi mérleg deficitje mintegy 20 milliárd frankos hiánnyal zárul; ha pedig a célt el lehet érni, a akkor mintegy 10 milliárd­­ra lehet csökkenteni a külkereskedelmi mérleg hiányát és csak 1978-ban — és nem mint a Giscard d’Estaing féle prog­nózisok mondották: 1976-ban — lehet a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát helyreállítani. Eb­ben a helyzetben a francia gazda­ság számára más megoldás nem marad, minthogy masszívan eladósodjék és köl­csönökkel fedezze az évi 15—20 milliárd frankos nagyságrendű mérleghiányt. Nyilvánvaló, hogy az ilyen nagymér­tékű eladósodásnak gazdasági és poli­tikai kockázatai — Franciaország ve­zető szerepre áhítozó ambícióját is fi­gyelembe véve — igen nagyok. A terv szerint az ipar által — az autó­ipartól eltekintve — biztosítandó 10 mil­liárd frankos export—import mérleg­többlet 1976-ban csak úgy érhető el, ha az export fokozása mellett erőteljesen az importhelyettesítés politikáját is al­kalmazzák. Az exportfokozás mindenek­előtt a gépipart, az elektromos ipart, a távközlési ipart, a vegyipart és repülő­­gépipart érinti. Az importhelyettesítés­ politikát pedig a kohászatban (durva­lemezek gyártása), a vegyiparban (a petrolkémiai ipar továbbfejlesztése) és a beruházási javak termelésében kíván­ják megvalósítani. Mindez az állami szervek részéről erőteljes, de szelektív hitelpolitika megvalósítását igényli. A terv szerint a költségvetési eszkö­zökből támogatni kell a geológiai kuta­tásokat, állami támogatást kell nyújta­ni bizonyos üzemeknek (útépítő- és építőgépeket, textilgépeket gyártó üze­mek), állami forrásokból támogatni kell a kis- és középüzemek kapacitásának növelését és az állami üzemeket, pél­dául Renault-t támogatni kell abban a törekvésében, hogy termelését diverzifi­kálja. Georges Marchais a Le Monde-ban közzétett cikkében kiemeli azt, hogy a Montjoie-jelentés a gazdasági növeke­désnek ugyanazon modellje mellett áll ki, amely az utóbbi években mind a dolgozó osztályok számára, mind az or­szág gazdasági egyensúlya szempontjá­ból sikertelennek bizonyult. Mint el­kerülhetetlen tényt fogadja el, hogy a gazdasági növekedésnek lassúbbodnia kell, az áremelkedésnek pedig folyta­tódnia. A terv nem tartja megvalósíthatónak az úgynevezett provine-i programot (a kormánynak az 1973. évi választások al­kalmával kitűzött programja), illetve azzal számol, hogy azt csak mintegy 50 —70 százalékában lehet a jelenlegi hely­zetben megvalósítani. Georges Marchais kiemeli, hogy a terv a legnagyobb ipari csoportoknak az export ösztönzése és az importhelyet­tesítés érdekében — bár szelektív mó­don —, de jelentős pénzügyi eszközöket kíván rendelkezésre bocsátani, s ezzel az inflációnak adhat újabb lökést. R. Szabó János NACIONALIZÁLÁS VENEZUELÁBAN A külföldi tőke nacionalizálása áll­­ítani a külföldi vállalatok megvásár­a venezuelai demokratikus akciópárt gazdaságpolitikai programjának közép­pontjában. Pérez, a caracasi kormány elnöke ismertette e programot, amely­nek lényege, hogy a Venezuelában működő külföldi tulajdonú cégek rész­vényeinek 80 százalékát a belföldi tőkének kell átadni. A külföldi válla­latok felvásárlását az ország erősen megnövekedett (8—10 milliárd dollár) olajexportbevétele teszi lehetővé, és egyszersmind szükségessé is. A venezuelai gazdaságvezetésnek ugyanis a hirtelen megugrott olaj­bevé­telek várható hatása igen nagy gon­dokat okozott. Most a részvényeladá­sok elrendelése az ország olajiparának 95 százalékát ellenőrző húsz külföldi olajvállalatot is érinti. Pérez elnök kö­zölte, mennyi időn belül kell lebonyo­lását, de a venezuelai iparban jelen­tős érdekeltségekkel rendelkező kana­dai holding vállalat, a Canadian Inter­national Power értesülése szerint há­rom év áll rendelkezésre. A venezuelai kormány gazdaságpoli­tikája megfelel az Andesi Közös Piac előírásainak, sőt még szigorúbb annál, hiszen a hat országot (Bolívia, Chile, Ecuador, Kolumbia, Peru és Vene­zuela) tömörítő Andesi-csoport a kül­földi tőke részesedését 30 százalékban maximálta. Caracasban kedden Hurtado pénz­ügyminiszter megnyitotta a nyugati félteke központi bankjai képviselőinek találkozóját és ez alkalomból kijelen­tette, hogy a világgazdaság problémái nem oldhatók meg az olajárak leszál­lításával. (Reuter, AP—DJ, AFP) VILÁGGAZDASÁG Emelkedtek a minimális órabérek Franciaországban A francia kormány legutóbbi ülésén határozatot hozott a minimális órabérek felemeléséről. A május 1-ével érvénybe lépő intézkedés 850 ezer ipari és mező­gazdasági dolgozót érint; garantált mi­nimális órabérük 6,25 százalékkal, 5,95 frankra emelkedett. (DPA) KÜLKERESKEDELMI NAGYVÁLLALAT pénzügyi osztályvezető mellé aktív, devizaügyekben is jártas, idegen nyelvek ismeretével rendelkező munkatársat keres Szakképzettek előnyben. „Komoly perspektíva . .. jeligére, a kiadóba.

Next