Világgazdaság, 1974. július (6. évfolyam, 124/1374-145/1395. szám)

1974-07-02 / 124. (1374.) szám

n. Eredménytelenül zárult a mexikóvárosi ENSZ-értekezlet Eredménytelenül zárult a mexikóvá­rosi értekezlet, amelynek feladatául az ENSZ titkársága azt szabta, dolgozzák­ az egyes országok gazdasági jogainak és kötelezettségeinek alapokmányát. A charta alapvetően a harmadik világ ke­reskedelmi pozícióját erősítette volna, a 18 napos vita azonban nem közelítette egymáshoz a fejlett és a fejlődő orszá­gok álláspontját. Az UNCTAD negyven tagállamának értekezletét, mint ismere­tes Echeverría mexikói elnök javaslatá­ra hívták össze. Rabasa mexikói külügy­miniszter így summázta a tanácskozást: „nagy haladást értünk el, négy kérdés­ben azonban nem sikerült eloszlatni a nézeteltéréseket. Erre szeptemberben Genfben újra alkalom lesz” — akkor fogják folytatni ugyanis a tanácskozást. Eredetileg azt tervezték, a Mexikóvá­rosban megszövegezett chartát szep­temberben az ENSZ közgyűlése elé ter­jeszthetik elfogadásra. Az utolsó plenáris ülésen Peru kül­dötte keserűen bírálta a „nyugati keres­kedelmi hatalmakat” és a multinacio­nális társaságokat élesen tiltakozott az Egyesült, Államok, Japán és az EGK utolsó pillanatban benyújtott javaslata­i­i ellen, amellyel egyenlő, hátrányos meg­különböztetést nem tartalmazó elbánást követelnek a multinacionális vállalatok részére. Ezen az utolsó plenáris ülésen a részt­vevők elhatározták, hogy a multinacio­nális vállalatokról, a külföldi vagyonok államosításáról az ENSZ közgyűlésén folytatják majd a vitát, mégpedig úgy, hogy a kérdések mellett rögtön öt meg­oldási módot is előterjesztenek. Peru és a 77-ek Csoportja azt az alternatívát szövegezte meg, amely a külföldi cégek­kel fennálló vitás kérdéseknek a helyi jog szerinti elbírálását írja elő. A konferencia befejezése előtt néhány órával a 77-ek nyilatkozatot adtak ki, amelyben kijelentik, hogy a szuvereni­tás szabad gyakorlásának jogát egyetlen államtól sem vehetik el. Minden ország­nak teljes és elvitathatatlan szuvereni­tása van gazdasága, természeti kincsei felett és saját nemzeti jogrendszere az egyedül illetékes a külföldi beruházá­sok lebonyolításának, illetőleg a terüle­tén működő multinacionális társaságok tevékenységének ellenőrzésére. (Reuter, AP—DJ) Felszólalások a tengerjogi világkonferencián A Szovjetunió elismeri minden or­szág jogát arra, hogy partjaitól 200 mér­­földes távon belül ellenőrizze a tenge­rek kincseit, bár ez a halászati lehető­ségeket lényegesen csökkenti — jelen­tette ki Koloszovszkij, a szovjet dele­gáció vezetője az ENSZ caracasi tenger­jogi konferenciáján. A Szovjetunió kész támogatni a fejlődő országok 200 mér­­földes úgynevezett gazdasági övezetre támasztott igényét — folytatta­ —, hi­szen ez hozzájárul gazdaságuk erősíté­séhez, a tengerek kincseinek felhaszná­lása ugyanis előbbre viszi a politikai függetlenségért vívott harcukat. Kolo­szovszkij kijelentette továbbá, hogy a felségvizek határát 12 mérföldben kel­lene maximálni. A brazil küldöttség vezetője felszóla­lásában ismét a 200 mérföldes vízihatár törvénybe iktatását követelte, de jelez­te kormányának hajlandóságát arra, hogy e határon belül más országok gaz­dasági érdekeit is figyelembe vegye. A Costa Rica-i külügyminiszter a tenge­reknek a szárazföldeknél igazságosabb, sokrétűbb és körültekintőbb nemzetkö­zi jogi rendszerének kialakítására szólí­totta fel a caracasi konferencia részt­vevőit. A japán kormány olyan javaslatot kí­ván a világértekezlet elé terjeszteni, amely a parti vizek határát 50 mérföld­ben szabja meg, ez lenne az „óceánok szennyeződését megelőző övezet”. A ja­vaslatot a július 21-én a venezuelai fő­városba érkező tokiói környezetvédelmi küldöttség ismerteti, de előzetes értesü­lések szerint nem támogatja sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok. A tengerek szennyezését ma gyakorla­tilag nem tudják szankcionálni. Egyetlen nemzetközi megállapodás van érvény­ben, amit 1969-ben a nyílt tengerek olaj­szennyezéséről kötöttek. Ez sem műkö­dik hatékonyan.­­Két lehetőség van, az egyik a nemzetközi jog alapján áll, a szennyeződéstől szenvedő ország jegy­zékben tiltakozik a szennyezést okozó hajó tulajdonosának kormányánál. A másik lehetőség, hogy annak az ország­nak a jogrendszere alapján döntöttek, amelynek kikötőjébe a szennyeződés okozó hajó befut.) A konferencián résztvevő delegációk most sorban ismertetik kormányuk ál­láspontját a területi vizek határának, a tengerek kitermelésének, a szárazföldi országok jogainak és a szennyeződés el­leni küzdelemnek a kérdésében. (Reu­ter, AP—DJ, Kyodo) • • Jugoszlávia és Románia gazdasági kapcsolatainak alapjait a központi ter­vező szervek együttműködése, a koope­rációk, az árucsere bővülése vetik meg — állapították meg a múlt héten meg­tartott vegyes bizottsági ülésen. A tár­gyalások utolsó napján hozták nyilvá­nosságra, hogy Tito július első felé­ben hivatalos látogatásra Romániába utazik. • Ausztrália tiltakozik a Közös Piac marhahús beviteli korlátozásai miatt. A canberrai kormány küldöttsége a napokban fejezte be brüsszeli tárgyalá­sait, ahol hivatalosan is tiltakozott az intézkedések ellen. Különösen a fa­gyasztott hús Nagy-Britanniába irá­nyuló hagyományos exportját akadá­lyozza a korlátozás. • Megkezdte működését a lengyel— svéd közös tulajdonú halászati válla­lat, a Trans-Ryb. Székhelye a svédor­szági Göteborgban van, halászattal, halfeldolgozással és -értékesítéssel fog­lalkozik. Kezdetben egy lengyel és egy svéd felségjelű hajóval dolgozik, bár a svéd fél hajója is a gdyniai hajógyár­ban készült. A lengyel Dalmar 49 szá­zalékkal, a svéd Transatlantic pedig 51 százalékkal részesedik a közös vállalat alaptőkéjében. A Az algériai állami gabonavállalat évi 300 ezer tonna argentin gabona vá­sárlásáról kezdett tárgyalásokat Bue­nos Airesben. Tavaly Argentína 50 ezer tonna keménybúzát szállított Al­gériának. A jugoszláv Rudnap külkereskedel­mi vállalat háromezer vasúti teherva­gon szállításáról kötött szerződést a brazil államvasutakkal. A szerződés ér­téke 100 millió dollár, a szállítások két év alatt bonyolódnak le. • A Daimler-Benz felemelte gépkocsi­jainak árát. A 4,2 százalékos áremelés messze elmarad a költségek növekedé­sétől — közölte a vállalat. Az 1973 utolsó negyedévében bekövetkezett nagymértékű alapanyag- és energiadrá­gulást a bérköltségek 19 százalékos nö­vekedése követte, a WGol jelenti • Július 1-én és 2-án Londonban tár­gyal a nyugatnémet mezőgazdasági mi­niszter angol és a többi közös piaci partnerével. Érti hivatalos látogatásá­nak célja a Kenilworth-ban rendezett angol mezőgazdasági bemutató megte­kintése, ezen az NSZK is részt vesz. Érti az EGK közös mezőgazdasági po­litikájával kapcsolatos problémák meg­tárgyalására is felhasználja angliai útját. Több, mint 3 milliárd korona ér­tékben írtak alá export- és import­­szerződéseket a csehszlovák külkeres­kedelmi vállalatok az Incheba ’74-en. A legtöbb megállapodást szovjet és az NDK-beli partnerekkel kötötték. • Az amerikai bankok közül elsőként a First National Bank of Chicago nyit képviseleti irodát a lengyel fővárosban — jelentette be a pénzintézet Varsóban tárgyaló elnöke. A szeptember elsején nyíló iroda tevékenységi körében első­sorban a Lengyelország és az USA kö­zötti hitelügyletek finanszírozása szere­pel majd. • A porcelán és az üveg importja már a belföldi termelést veszélyezteti Jugo­szláviában. Az ország üveg-, porcelán-, azbeszt- és csempegyártása öt hónap alatt 14 százalékkal növekedett a múlt év azonos időszakához képest, és a ki­vitel is gyors, 41 százalékos növekedést mutat. Az import azonban olyan mér­tékben veszélyezteti a belföldi termé­kek eladhatóságát, hogy a gyárak vé­delmi intézkedéseket kérnek az illeté­kes szervektől. • Az osztrák építőipar az év első ne­gyedében 8,7 milliárd schilling terme­lési értéket ért el. Ez átlagban 17,0 szá­zalékos növekedést jelent, a magasépí­tés értéke 10,6 százalékkal növekedett, a mélyépítésé 22,0 százalékkal. Az Egyesült Államokban folyama­tos reklámtevékenységet fejtenek ki és nagy kiterjedésű publicitást biztosíta­nak a mélyhűtött élelmiszerek fogyasz­tásának. Ennek eredményeként az or­szág minden lakosa most évente 37 ki­logramm mélyhűtött élelmiszert fo­gyaszt. • • 1974. JÚLIUS 2. Lengyel—osztrák gazdasági megbeszélések A lengyel—osztrák együttműködési vegyes bizottság a múlt héten Bécsben megtartotta első ülését. Staribacher osztrák külkereskedelmi miniszter és Dlugosz lengyel külkereskedelmi és ten­gergazdasági miniszterhelyettes megtár­gyalta a gazdasági, ipari és műszaki-tu­dományos együttműködés hosszú lejá­ratú programját, valamint a mennyisé­gi korlátozások 1975. január 1-re terve­zett megszüntetését. Mindkét előzetes megállapodást Jaroszewicz lengyel mi­niszterelnök idei bécsi látogatása során írják alá. A vegyes bizottság ülésével párhuza­mosan tárgyaló kétoldalú munkacsopor­tok javaslatokat terjesztettek a bizott­ság elé a gépiparban, ezen belül külö­nösen a járműgyártásban, a nehézipar­ban (mindenekelőtt a kohászatban), a vegyiparban és az energiatermelésben megvalósítandó együttműködésről, va­lamint a harmadik piaci gazdasági koo­perációról. ( APA) A világpiaci drágulás hatása a lengyel külkereskedelemre Nehéz feladatot állított a lengyel gazdaság elé a nyers- és félkésztermé­kek árának drágulása a világpiacon. Lengyelország passzívuma, a tőkésor­szágok irányában az árváltozások kö­vetkeztében jelentősen megnőtt, az ex­portot pedig nem sikerült a korrigált külkereskedelmi terv előirányzatai alapján teljesíteni. Az év első öt hó­napjában bekövetkezett 27,3 százalékos kiviteli növekedés alacsonyabb volt a tervszámnál, az import viszont ugyan­­­ebben az időszakban 45 százalékkal emelkedett a tervezett 29 százalék he­lyett. A fő feladat a fenti arányok megvál­toztatása — állapította meg a LEMP Központi Bizottságának múlt heti plé­numa, amely a külkereskedelem és a külföldi országokkal való gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozott. Elsősorban az elektromos gépipari ter­mékek kivitelét kell növelni, mert eb­ben az ágazatban a lengyel termékek versenyképesek. (PAP) Komputer-együttműködés a Közös Piacon A Közös Piac miniszteri tanácsa leg­utóbbi ülésén határozatot fogadott el a közös nyugat-európai számítógépgyár­tás alapjainak lerakásáról. A határozat együttműködésre szólítja fel a tagálla­mok e területen működő üzemeit, ugyanakkor segélyeket ígér a számító­­gépgyártás fejlesztéséhez, s központi tervet készíttet ebből a célból az EGK bizottságával. A miniszteri tanács fel­szólította a tagállamokat, hogy az ál­lami rendeléseket lehetőleg nyugat­európai gyártmányú gépekre adják fel. A határozat hátterében az áll, hogy a nyugat-európai piacon az amerikai számítógépgyártás szinte monopolhely­zetben van. Egyetlen amerikai vállalat, az IBM szállította a Nyugat-Európában jelenleg használatban levő gépek mint­egy 60 százalékát. A Közös Piac bizott­sága már a múlt évben javasolta, hogy a tagállamok ezzel teremtsenek meg­felelő versenyt az amerikai iparnak. Az Egyesült Államok korábban jelezte, hogy ellenzi a nyugat-európai tervet, mert a költséges gépek exportja jelen­tős bevételi forrás az amerikai ipar számára. A magánkezdeményezések ed­dig nem vezettek kellő eredményre, bár a nyugatnémet, a francia és az angol cégek között már van bizonyos — ki­sebb mértékű — együttműködés a gyár­tásban. A megegyezés legfőbb akadá­lya, hogy a piacnak azért a töredé­kéért, amely egyáltalán jut a nyugat­európai cégeknek, erős verseny van a többi között a francia és az angol ipar között. (MTI) Nem rentábilis a francia számítógépprogram Párizsi tudósítónktól. A francia kormány 1966 és 1973 kö­zött 1,36 milliárd frankkal támogatta a francia számítógépgyártást. A minisz­terelnök alá rendelt információs bizott­ság által végzett felmérés szükséges­nek tartja az állami ellenőrzés szigorí­tását. A bizottság jelentése megállapít­ja, hogy a kitűzött célokhoz mérten je­lentős a lemaradás, különösen a fej­lesztés menetében, de a perifériák te­rületén is. A katonai célokat szolgáló gyártás fejlesztése viszont a szükség­lethez képest erősen túlméretezett. A jelentés szerint a tavalyi több mint 800 millió frank forgalom elle­nére is számottevő a lemaradás. A hol­landi Philips-szel és a nyugatnémet Siemens-szel kötött megállapodás alap­ján a francia CN­ betársult az TM­IDA­­TA nemzetközi kartellbe, ami új hely­zetet teremt. Ebben az összefüggésben felül kell vizsgálni a CII állami ellen­őrzésének eddigi formáit. A bizottság jelentése további támo­gatást kér az állami adminisztrációtól annak érdekében, hogy alkalmazzák külföldi gépek helyett a CII számító­gépeit. Katarban a jugoszláv gazdasági küldöttség Katarba érkezett szombaton a jugo­szláv gazdasági küldöttség, amely Jan­kó Smole, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács tagjának vezetésével a Perzsa-öböl menti úgynevezett olajsejkségeket lá­togatja végig. Dohában, az emirátus fő­városában az emírrel, a kereskedelmi és gazdasági miniszterrel és a külügy­miniszterrel a kétoldalú kapcsolatokat tekintették át. A küldöttség útjának első állomásán, Kuvaitban — mint már közöltük — 100 millió dolláros hitelt vett fel a Kuwait Foreing Trading Contract and Investment Companytól. Abu Dhabiban Zaid bin Szultán ural­kodó, egyben az Arab Emirátusok Ál­lamszövetségének elnöke fogadta a ju­goszláv küldöttséget. A kuvaiti hitelfelvétellel kapcsolat­ban (lásd VILÁGGAZDASÁG június 26., 1. oldal) a Politika című belgrádi napilap megállapítja, hogy ez az első ilyen hitelmegállapodás Jugoszlávia és egy másik el nem kötelezett ország kö­zött. A jövőben további, szintén közvet­lenül — azaz a hagyományos pénzügyi központok kihagyásával — kötött hitel­­megállapodások várhatók más el nem kötelezett országokkal is. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG Változások a nyugat-európai hadiipar struktúrájában Amsterdami tudósítónktól. A holland békekutató intézet konfe­renciát rendezett a hadiipar különböző kérdéseiről. A konferencia egyik előadá­sa a nyugat-európai hadiiparban végbe­ment változásokkal foglalkozott. Meg­állapította, hogy a strukturális változá­sok egyik legszembetűnőbb jellegzetes­sége az iparágnak az általánosnál jóval nagyobb koncentrálódása és multinacio­­nalizálódása. Az elmúlt években Anglia és Fran­ciaország volt a nyugat-európai hadi­ipar koncentrálódásának legfőbb képvi­selője. A fegyvertermelés multinaciona­­lizálódásának egyik alapvető oka a ha­dikiadások rendkívüli mértékű emelke­dése, amely megkívánta­­az anyagi és a szellemi erők összpontosítását. A vi­lág hadikiadásainak összege 1973-ban — folyó árakon számolva —­ meghaladta a 200 milliárd dollárt, ami több mint a fele a világkereskedelem jelenlegi ér­tékének. Az elmúlt húsz év alatt a világ, és ezen belül a fontosabb fejlett tőkésor­szágok hadikiadásai a következő mér­tékben emelkedtek: (1960-as árakon, millió dollárban): Nyugat-Európa hadiiparának integ­rálódása, majd multinacionalizálódása főleg a 60-as években gyorsult fel. Az együttműködés hol a kormányok, hol az iparágak között jött létre. A nyugat-európai hadiiparban végbe­ment másik jellegzetes változás a hadi költségvetés strukturális átalakulása. A költségvetés struktúraváltozása kétirá­nyú: egyrészt egyre kutatásigényesebb lett, másrészt megnőtt a folyó költsé­gek aránya. A kutatások erősödése is a költségek növekedéséhez, az iparág multinacionalizálódásához vezet. A ha­diipar kutatásigényességét szemlélteti a következő táblázat. A kutatás és fejlesztés részesedése 100 dollár értékű termelésben. (A képet még plasztikusabbá teszi, hogy ugyanezt az összehasonlítást a polgári termelésben is megtesszük.) A multinacionális hadiipari vállalatok kialakulásában szerepet játszott a tö­rekvés a kutatási és fejlesztési időszak lerövidítésére. Jelenleg a hadiipari ter­mékek átfutási ideje 8—11 év, amiből a kutatás 2—3 év, a fejlesztés, illetve a prototípus megépítése 3—4 év, a gyár­tásé pedig egy-két év. A hadiköltségvetések másik jellegze­tes változása a személyi jövedelmeket és az üzemeltetési költségeket tartalma­zó folyó költségek arányának növekedé­se, ami jelentős szerepet játszik az inf­láció terjedésében. Anglia, Franciaország és az NSZK kö­zül a kutatás és fejlesztés aránya Fran­ciaországban a legnagyobb, a fegyver­kezési kiadások közel egyötödét emész­­ti fel. Fegyvervásárlásra mindhárom ország a hadiköltségvetés 20—25 szá­zalékát fordítja. 1950 1961 1970 USA 17 773 47 335 59 319 Franciaország 1 987 3 876 4 560 Anglia 3 568 4 628 4 604 NSZK 1 000 3 082 4 112 Katonai Polgári Anglia (1964—65) 62,2 4,9 USA (1964—65) 54,0 7,5 Franciaország (1963) 51,0 1,9 Kanada (1963—64) 20,4 1,3 Svédország (1965) 10,8 3,3 NSZK (1964) 10,6 1,7 Olaszország (1965) 8,8 1,3 Svéd vállalatok offenzívája az EGK-ban Stockholmi tudósítónktól: A Saab-Scania, a Volvo és az LM Ericsson felajánlotta Hollandiának és Belgiumnak: az elkövetkező tíz évben közel 10 milliárd svéd koronát hajlan­dó beruházni e két országban, ha azok vásárolnak a Viggen vadászrepülőgép­ből. Az ajánlat szerint a repülőgépeket a vásárló országokban gyártanák. Ren­delés esetén a gépeken kívül a légierőt segítő más művekben, elektronikai be­rendezéseket gyártó vállalatokban is részt vennének, a Saab személygépko­csigyárat és Volvo teherautógyárat épí­tenének az EGK-ban. A Svenska Dabladet című lap szerint a három svéd vállalat mindent megtesz annak érdekében, hogy minél „euró­paibbá” válhasson. Hollandia és Bel­gium ugyanis hangsúlyozták: a Viggen vadászgép vásárlásának legnagyobb aka­dálya, hogy Svédország mind a Közös Piacon, mind a NATO-n kívül áll. Hírügynökségi jelentések hozzáfűzik, hogy a belga légierő elavult Starfighter gépeinek leváltására a franciáktól, az angoloktól és az amerikaiaktól is kapott nem kis kölcsönökkel kecsegtető aján­latokat. Az angol anyagmozgató berendezések piacai Az angol exportadatok elemzése azt mutatja, hogy az anyagmozgató gépek és berendezéseik mind nagyobb része kerül a Közös Piac országaiba, és vi­szonylag csökken a hagyományos pia­cok súlya. 1971-ben az export értéke 76,4 millió font sterling volt. Ebből 22 és fél millió a brit Nemzetközösség országai­ból, 10,3 millió az EGK államaiból, 8,5 millió pedig az EFTA országokból szár­mazott. Tavaly a kivitel értéke 63,9 millió volt, ebből a Nemzetközösség 15,4 millió, az EGK 14,6 millió és az EFTA 5,8 millió font értékű szállítmányt vett át. Az emelő és rakodó berendezések importja az 1971. évi 27,5 millió font sterlingről tavaly 47,2 millióra nőtt. Eb­ből az EGK 11 millió, illetőleg 27,2 mil­lió font értékűt szállított. Az iparág teljesítményében két terü­letet kell megkülönböztetni — írja­ a Financial Times. Igen kedvezően ala­kult a villás emelő targoncák exportja és importja, gyengébb volt viszont a daru­üzlet. Oka, hogy ez az iparág vi­szonylag felaprózott és az európai or­szágok mindegyikének fejlett a saját darugyártása. A másik ok, hogy a bel­földi ipart a nem vámjellegű sorompók egész sora védi, és a beszerzéssel fog­lalkozó hatóságok — például a kikötők igazgatóságai — inkább belföldről fe­dezik szükségleteiket. Franciaországban a darukötelekre vonatkozó szabványok különlegesek, a holland és olasz előírá­sok is eltérnek az általánostól. Az angol ipar nemcsak Európában, de másutt is szembe találja magát az európai nemzeti iparok versenyével. Vi­lágszerte erős kereslet nyilvánul meg például sólyatéri nehéz daruk iránt. A Közel-Keleten most tervbe vett hatal­mas szárazdokk ellátása darukkal hosszabb időre foglalkoztatná az angol ipart. A rohamos infláció és az erősen növekedő költségek miatt azonban a gyárak nem merik rögzített áron vál­lalni a szállítást. Más országokban vi­szont megoldották ezt a problémát. Az angol ajánlatokat így nem is veszik fi­gyelembe, mert a franciák, vagy a nyu­gat-németek vállalják a szállítást rözí­­tett áron. (Mint ismeretes, a francia hi­telbiztosítási szervezet vállalja az inflá­ciós költségemelkedések kockázatát.) Az európai piacon kooperációk van­nak kialakulóban speciális gépek kifej­lesztésére. A Jones Cranes gyár egy finn üzemmel közösen tervezett hidrau­likus autódarukat, mert egy cég számá­ra az előállítás rendkívül költséges. E daruk jól mutatják a fejlesztés nemzet­közi voltát. Egy finn cég, a Perkins gyár, a Crane és egy nyugat-német üzem szállítja az egyes részeket. Születtek értékesítési kooperációs megállapodások is. A francia Haulotte darugyár vállalta az angol Rapier gyártmányainak értékesítését Francia­­országban, ahol fejlesztik a tengeri és folyami kikötőket. A Franciaországban gyártott rakodó­daruk angliai terjesz­tésére pedig külön vállalat alakult Angliában. Az Északi-tenger olaja miatt Anglia maga is vonzó beruházási területnek látszik a daru­gyártás szempontjából. Az American Hoist and Derrick Co., amely e téren vezető szerepet visz, most építi ki angliai üzletét. A holland Mas­ter Cranes is foglalkozik a londoni ér­tékesítés gondolatával. Jelentős piacot kínálnak a fejlődő világ gazdaságilag haladottabb országai is. A Közel-Keleten, például Abu Dhabi területen már jó ideje foglalkoznak na­gyobb kikötő építésével. A Földközi­tenger keleti részén pedig a Szuezi-csa­­torna újbóli megnyitása aktuálissá te­heti új szárazdokkok és javító üzemek létesítését az Adria, vagy az Égei-ten­­ger mentén. Érdekes piac lehet Latin- Amerika is. A szocialista országokban kooperációs megállapodásokra törekszenek. Majd­nem minden nemzetközi vásáron szere­pelnek autódaruk. A Rubery Owen cég, amelynek konténermozgató berendezé­sei az USA-ban nagy sikerrel szerepel­nek, szoros kapcsolatba lépett Bulgáriá­val. A rögzített árakból adódó gondok el­lenére az angol vállalatok kedvező hely­zetben vannak. Alacsony kamatlábbal adhatnak el a világ egyik leggyengébb valutájában. Mivel a nyersanyagköltsé­gek kedvezőbb alakulására van kilátás, a darugyárak a jelenlegi helyzethez ha­sonlóan sok rendelést kaphatnak a jö­vőben is. Ehhez azonban exportpiacai­kat ki kell építeniük az olajtermelő és az olajhiánnyal küzdő országokban egyaránt. Algériai földgáz Nyugat-Európába A Sonatrach algériai állami olaj­­vállalat 1979-től kezdve húsz éven át évi 6 milliárd köbméter földgázt szál­lít a Ruhrgas és a Salzgitter Ferngas nyugatnémet cégeknek különböző olaj­ipari berendezések és csövek fejében. A szaharai földgázt csöveken vezetik az algériai tengerpartra, ahonnan hajó­kon továbbítják Nyugat-Európába. Szó van arról, hogy a holland Neder­­landse Gasunie csatlakozik a konzor­ciumhoz. Amennyiben a csatlakozási tárgyalások eredményre vezetnek, el­képzelhető évi 10—12 milliárd köb­méter földgáz szállítása is. Pénzügyi részletek egyelőre nem is­meretesek, mert az 1973. szeptemberi előzetes megállapodásban szereplő árakról újra kell tárgyalni. (Reuter)

Next