Világgazdaság, 1974. október (6. évfolyam, 187/1437-209/1459. szám)

1974-10-01 / 187. (1437.) szám

1974. OKTÓBER 1., KEDD VI. ÉVFOLYAM, 187. (1437.) SZÁM Washingtoni figyelmeztetés az olajtermelőkhöz Az olajdollárok az IMF-közgyűlés középpontjában Az infláció további felgyorsulása, a termelés stagnálása és hatalmas fizetésimérleg-hiányok fogják jellemezni a tőkés világgazdaságot a követ­kező időszakban — fejtegette Witteveen, a Nemzetközi Valuta Alap vezetője az IMF és a Világbank hétfőn megnyílt évi közgyűlésén. A 126 ország kép­viseletében Washingtonban megjelent pénzügyminiszterek és jegybank­­elnökök találkozójára nemcsak a baljós gazdasági előrejelzések, hanem az olajtermelők és a tőkés olajfogyasztó országok közötti konfrontáció kiélező­dése is rányomja bélyegét. Az öt vezető tőkés állam külügy- és pénzügymi­nisztereinek értekezletén hírek szerint Párizs feltűnő együttműködési haj­landóságról tett tanúságot, s az olajfogyasztók frontjának szorosabbra zárása nyomán Washingtonból újabb kardcsörtető nyilatkozatok hangzottak el. „Az Egyesült Államok nemzeti létét fenyegeti az olajtermelők árpolitikája és minden rendelkezésünkre álló eszközt igénybe kell vennünk a nemzeti érdekek védelmében” — hangoztatta az amerikai szövetségi energiahivatal vezetője; az amerikai kongresszusban néhányan a gazdasági és katonai segélyek leállítását, a vámkedvezmények felfüggesztését követelik. Nem lehet véletlennek tekinteni — hangsúlyozzák washingtoni megfigye­lők —, hogy az amerikai vezetés ponto­san a Nemzetközi Valuta Alap idei köz­gyűlésének összehívása előtt hívta egy­be az „öt nagy” értekezletét, és arra a következtetésre jutnak, hogy a Valuta Alap és a Világbank fórumát igyekez­nek majd felhasználni az olajtermelő országok ellen, megpróbálva azokat ár­politikájuk módosítására bírni. Mint az amerikai energiaügyi hivatal feje né­hány nappal ezelőtt tett és most nyil­vánosságra hozott nyilatkozatában ki­fejtette: pénzügyi téren megkezdődött az olajdollárok visszaszivattyúzása a tőkésországok vérkeringésébe, a nem­zetközi pénzintézetek erőfeszítéseket tesznek nemcsak a főbb ipari országok, hanem a fejlődő országok gazdaságai­nak megsegítésére. De mint hozzátette: az olaj ára magas maradt, sőt legutóbb ismét emelkedett. A tőkésországok mindeddig nem voltak képesek gazda­sági és diplomáciai erejük mozgósításá­ra az árak letörésére, mivel túlságosan lefoglalták őket a belső gazdasági prob­lémák, különösen az infláció. Az OECD­országok, és különösen Japán habozásá­nak okát egy újabb olajembargó, illetve az olajszállítások csökkentése miatti fé­lelemben lehet keresni — mutatott rá az amerikai „energiafőnök”. Párizs hajlékonyságának és az USA- ban elhangzott fenyegető hangvételű nyilatkozatoknak magyarázatát Schmidt nyugatnémet kancellár közvetve adta meg, amikor a Time-ban kifejti: az olajár-válság következményei már túl­mennek a gazdasági kereteken, számos országban a társadalmi feszültségek éleződése, a sztrájkok elszaporodása várható. A jelenlegi árak fennmaradá­sa mellett olyan helyzet alakulhat ki, amikor a termelékenység emelkedését a reáljövedelmek stagnálása, sőt csökke­nése kíséri. „Az USA-nak, Japánnak és Nyugat-Európa vezető tőkésországainak össze kell fogniok, ha 1975-ben úrrá akarunk lenni a gazdasági fejleménye­ken” — hangsúlyozta a nyugatnémet kormányfő. Ilyen előzmények után sokan arra számítottak, hogy Ford elnök az IMF közgyűlésén kemény hangot üt meg, és megnyitó beszédét felhasználja az olaj­termelő országok elleni támadásra. Ehe­lyett inkább általánosságokban beszélt. Mint kifejtette, az inflációs ráta maga­sabb az elviselhetőnél, soha nem ta­pasztalt nehézségek jelentkeznek a nyersanyagellátásban és súlyos akadá­lyok nehezítik számos ország, köztük a legszegényebbek gazdasági fejlődését. Jelezte, hogy Simon pénzügyminiszter később részleteiben is kifejti az ameri­kai kormány javaslatait a nemzetközi gazdasági problémák megoldására. A szervezet ügyvezető igazgatója, Witteveen beszédének középpontjába is a magas olajárak miatt kialakult helyzet került: az olajimportáló or­szágok fizetési mérlegdeficitje idén 65 milliárd dollárra fog emelkedni, és a következő években tovább növekszik, ha nem sikerül nemzetközi együttmű­ködéssel útját állni. Az olajdollárok áramlásának irányítása, különösen az olajtőkék hosszú lejáratú befektetése a következő időszakban is az egyik legsúlyosabb probléma marad, fejtette ki. Az átszivattyúzás intézményesítése ugyan már megkezdődött, de a Valuta Alap jelenlegi 3,4 milliárd dolláros olaj­­alapját jövőre lényegesen ki kell bő­víteni, ha a fejlődő országok szükség­letét ki akarjuk elégíteni — mon­dotta. Az Ötök washingtoni tanácskozásán ugyancsak szó volt az olajjövedelmek összevonásáról és az arra rászorulók­nak történő kikölcsönzéséről. Healey brit pénzügyminiszter hatalmas, 30 milliárd dolláros alap létrehozását ja­vasolta, amelybe az olajtermelők az eurodollár-piaci kamatokkal arányos, 12 százalékos kamat fejében helyez­hetnék el tőkéiket. Az USA állítólag elvetette ezt az indítványt, mint ahogy nem fogadta el azt a nyugat­német javaslatot sem, hogy állítsanak fel nemzetközi beruházási bankot, amelyben az olajexportőrök és fo­gyasztók megosztanák egymás közt az értékveszteségi kockázatot. Az ameri­kai álláspont szerint mindkét javas­lat túlságosan sok biztonságot nyújt az olajtermelőiknek, akik a nemzetközi pénz- és hitelpiacon amúgy is egyre nagyobb összegeket helyeznek el. McNamara, a Világbank elnöke el­sősorban a fejlődő országok szemszö­géből foglalkozott a jelenlegi válsággal és arra figyelmeztetett, hogy millió­kat fenyeget az éhhalál a fejlesztési segélyek lényeges emelése nélkül. Ja­vasolta, hogy a következő öt évben 36 milliárd dollárra emeljék a Világ­bank kölcsönalapját és célzott arra, hogy ennek az összegnek nagy részét az olajexportáló országoknak kellene előteremteni. Az olaj­probléma mellett a Nemzet­közi Valuta Alap értekezletén más kérdéseket is megvitatnak: szerdán előreláthatólag elfogadják annak az új bizottságnak a létesítését , amely a „tényleges erőforrások” transzferá­lására hivatott a gazdagabb országok­ból a szegény országokba. Az érte­kezlet végén pedig előreláthatóan el­fogadják a tagállamok kvótáinak eme­lését célzó javaslatot, és ezzel 1975- ben mintegy 50 százalékkal nőnek a Nemzetközi Valuta Alap pénzügyi erő­forrásai. (Reuter, AP—DJ) EGK-csúcsértekezlet összehívását fontolgatja Bonn A nyugatnémet kormány „nem zárja ki közös piaci csúcsértekezlet összehí­vásának lehetőségét” az agrárárak kö­rül kirobbant vita rendezésére. Ezt mondotta Bölling, a kormány szóvivője. A bonni kormány ma dönt arról, mi­lyen vonalat kövessen a továbbiakban. Bölling szerint „nincs ok a helyzet dra­­matizálására”. Rámutatott azonban, a kérdés olyan bonyolult, hogy a mező­­gazdasági miniszterek jövő szerdán kez­dődő ülésükön esetleg nem tudnak meg­egyezni. Bonni megfigyelők szerint a szóvivő kijelentései arra utalnak, hogy a nyu­gatnémet kormány ezentúl nem elég­szik meg partnerei ígéretével, hanem rövid időn belül ki akarja harcolni a mezőgazdasági politika megváltoztatá­sát. Bölling mindazonáltal hangsúlyoz­ta: „pusztán mérsékelt kiigazításokról” van szó. (Reuter) Szovjet—amerikai tudományos és műszaki tárgyalások Vasárnap szovjet küldöttség utazott New Yorkba, Gvisianinak, a tudomá­nyos és műszaki állami bizottság el­nökhelyettesének vezetésével. A dele­gáció részt vesz a szovjet—amerikai tudományos-műszaki együttműködés munkájában. A műszaki együttműködés megindu­lása óta eltelt időszakban a Szovjet­unió 21 licencet adott el az USA-nak, a fémkohászatban, az elektrotechniká­ban, az elektronikában, a gépiparban, az orvostudományban használatos tech­nológiáról és berendezésekről. Ugyan­ebben az időszakban szovjet cégek 13 licencet vásároltak az Egyesült Álla­mokban. Washingtonban aláírták a vízszeny­­nyezés megakadályozására alakult szovjet—amerikai együttműködési mun­kacsoport második ülésszakáról készült jegyzőkönyvet. (TASZSZ) MNB-képviselet Frankfurtban Október 4-én ünnepélyes keretek kö­zött avatják fel Frankfurtban a Ma­gyar Nemzeti Bank képviseleti irodá­ját. Mint ismeretes, az MNB eddig Párizsban és Zürichben nyitott képvise­leti irodát, Londonban pedig bankfiókja tevékenykedik. (Reuter) MN­­DK—csehszlovák vegyipari kapcsolatok Október 7-re elkészül a böhlen— záluzi etilén-csővezeték, amely novem­ber elején kezdi meg működését. Ez lesz az NDK és Csehszlovákia eddigi legjelentősebb integrációs beruházása. A Záluziban épített új vegyikombinát az NDK-ból szállított, műanyaggyártás­hoz szükséges alapanyag feldolgozásá­val 1975-ben 50 ezer tonna, a követ­kező évtől kezdve pedig már 100 ezer tonna PVC-t termel. A két szomszédos állam vegyipará­nak fejlesztését segíti elő az is, hogy Csehszlovákia műtrágya gyártásához szükséges új berendezéseket juttat az NDK-beli Piesteritz Nitrogénművek­nek, továbbá, hogy a két állam külön­féle műszálakat cserél egymással. (MTI) Lengyel—NDK közös csapágy-gyár Lengyelország és az NDK közös csapágy-gyárat épít. Az erről szóló kormányszerződést szombaton írta alá Poznanban Tadeusz Wrzaszczyk len­gyel gépipari miniszter és Günter Klei­ber, az NDK minisztertanácsának el­nökhelyettese. A gyár a poznani gazdaságban épül, építési költsége mintegy 2,5 milliárd zloty. A közös vállalat 2000 dolgo­zót foglalkoztat, és évente több millió golyóscsapágyat készít majd. Az üzem terveit a lengyelek készítik, a techno­lógia kidolgozásával az NDK szakem­berei foglalkoznak. A 15 évre szóló egyezmény szerint a beruházást a felek fele-fele arányban finanszírozzák és a termékekből is ilyen arányban részesednek. Az új léte­sítmény nagy jelentőségű mindkét or­szág gépipari fejlődése szempontjából. Interport néven az NDK és Lengyel­­ország új vállalatot hoz létre Szczecin székhellyel, a két ország kikötői for­galmának, illetve Wismar, Rostock, Stralsund, Svinousce, Szczecin, Gdynia és Gdansk fejlesztésének koordinálá­sára. (E kikötők jelentős szerepet ját­szanak Csehszlovákia, Magyarország és más szocialista országok külkereske­delmi forgalmának lebonyolításában is.) Az elképzelések szerint a vállalat munkáját számítógépek fogják segíteni. Tervezik közös teherkikötő építését is. (PAP) NAPRÓL NAPRA ♦ LENGYEL—OSZTRÁK KORMÁNYFŐI TÁRGYALÁSOK KEZDŐD­TEK Bécsben, középpontjukban a gazdasági kérdések állnak. Megfi­gyelők szerint hosszú lejáratú megállapodások születhetnek, s szóba kerül majd lengyel elektromos energia exportja Ausztriába. Jóllehet erről most nem várnak konkrét megállapodást, az áramimport helyet­tesíthetné az utóbbi években részesedésében felére csökkent (és ezzel az áruforgalom szerkezeti javulását tükröző) szénbehozatalt. ♦ A HÉT VÉGI WASHINGTONI GAZDASÁGI CSÚCSÉRTEKEZLET nem hozott egyértelmű javaslatot a súlyos amerikai gazdasági prob­lémák megoldására. Konkrét eredmény mindössze a gazdaságpolitikai tanács és a munkaügyi bizottság létesítése. Ford elnök bejelentette, hogy tíz napon belül közzéteszi gazdasági akcióprogramját. ♦ KUBA A KAPCSOLATOK JAVÍTÁSÁRA TÖREKSZIK AZ USA-VAL — számolt be havannai magánjellegű látogatásáról a két amerikai szenátor. Egyikük kifejezte meggyőződését, hogy a két ország norma­­lizálja majd kapcsolatait. ♦ MAGYARORSZÁG ÉS JUGOSZLÁVIA KÖZPONTI TERVEZŐ SZER­VEZETEI szorosabbra fűzik kapcsolataikat. A két ország tervhivatali vezetői áttekintették az eddigi termelési kooperációkat és az együttmű­ködés újabb területeit vizsgálták meg. Ezek sorában szó volt a közle­kedési, idegenforgalmi és építőipari kapcsolatokról is. ♦ A NYUGATI ORSZÁGOK ALUMÍNIUMTERMELÉSE év végére össz­hangban lesz a kereslettel, hosszabb távon azonban elmarad a kínálat a fogyasztástól. Az év végére kialakuló egyensúly feltehetőleg lejjebb viszi a jelenlegi igen magas termelői árat. Az évtized hátralevő évei­ben elsősorban a kapacitásbővítés akadályai teszik valószínűvé, hogy a kínálat újból elmarad a kereslettől. Magyar—ausztrál hosszú lejáratú megállapodás Hétfőn a Külkereskedelmi Miniszté­riumban dr. Szalai Béla külkereskedel­mi miniszterhelyettes és John R. Row­land nagykövet aláírta az új hosszú le­járatú kereskedelmi megállapodást Ma­gyarország és Ausztrália között. A gaz­dasági kapcsolatok bővítése érdekében a két kormány támogatja a hosszú le­járatú áruszállítási szerződések megkö­tésére irányuló vállalati kezdeményezé­seket, elősegíti a két ország között a ke­reskedelmi és műszaki szakemberek lá­togatását. A két ország között a kereskedelmi forgalom a nagy távolság ellenére is di­namikusan fejlődik. Az 1963. évi 1,5 millió dolláros szintről 1973-ra 33,2 millióra nőtt a kétoldalú áruforgalom. Magyarország könnyűipari fogyasztási cikkeket — elsősorban textíliákat — va­lamint élelmiszereket, vegyipari cikke­ket, izzólámpákat, gyógyszereket szállít Ausztráliába. Importunk legjelentősebb tételei a bőrök,a gyapjú és más nyers­anyagok, de a legutóbbi időben az élen­járó színvonalú ausztrál műszaki cik­kek — elsősorban mezőgazdasági gépek — is ismertek lettek Magyarországon. Az új hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás célja a gazdasági együtt­működés további elmélyítése. A két or­szág között az áruforgalom diszkrimi­nációmentesen, az Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) sza­bályai szerint bonyolódik le. Az új megállapodás külön cikkben foglalkozik az ipari és műszaki kooperációk támo­gatásával. A megállapodás vegyes bizottság lét­rehozásáról intézkedik, amelynek fel­adata a két ország közötti kereskedelem, az ipari és műszaki kooperációk helyze­tének vizsgálata, új területek felkutatá­sa és a gazdasági kapcsolatok fejlődé­sének előmozdítása. JAROSZEWICZ BÉCSBEN TÁRGYAL A lengyel miniszterelnök hétfőn négynapos hivatalos látogatásra Bécsbe érkezett. A lengyel—osztrák tárgyalásokon elsősorban gazdasági kérdéseket érintenek, a két ország között nincsenek rendezetlen problémák. A lengyel és az osztrák sajtó méltatja a két ország kapcsolatainak alakulását: a keres­kedelmi forgalom rendkívül dinamikusan fejlődik, Lengyelország ma Auszt­ria nyolcadik legnagyobb kereskedelmi partnere. A gazdasági kooperációk is jól fejlődnek. Jaroszewicz miniszterelnök Kreisky osztrák kancellár tavalyi varsói látoga­tását viszonozza. Mint az APA osztrák hírügynökség írja, a két ország közötti kapcsolatok problémamentesek, Varsó és Bécs egyaránt ösztönzi a gazdasági kapcsolatok minél sokrétűbb fejleszté­sét. A lengyel delegációban hat minisz­ter foglal helyet, ez is jelzi, hogy Varsó nagy jelentőséget tulajdonít a látoga­tásnak. Egyes értesülések szerint a tárgyalá­sokon az 1973-ban kötött tízéves gazda­sági együttműködési megállapodás ke­retében hosszú lejáratú programban ál­lapodnak meg. Elsősorban a VÖEST— Alpine és a Chemie Linzzel születhet hosszú távú együttműködési megállapo­dás. A VÖEST esetleg közreműködik majd egy katowicei acélmű bővítésé­ben. A lengyel nehézipari miniszter a közelmúltban jelezte: esetleg 120—150 millió dolláros megrendelésre számíthat a VÖEST 1977 végéig. A küszöbönálló megegyezésre utal az is, hogy a lengyel küldöttség felkeresi mindkét üzemet. Ami a tárgyalások másik témáját il­leti, szóba kerül majd lengyel elektro­mos energia exportja Ausztriába. Eb­ben a hónapban, mint ismeretes, Varsó­ban előzetes megállapodás született ar­ról, hogy Lengyelország 1998-ig áramot szállít Ausztriának. Nem valószínű azonban, írja az osztrák hírügynökség, hogy a szerződés már a mostani látoga­tás alkalmával megszületik. Lengyelor­szág ugyanis az áram szállításának kér­dését összekapcsolja bizonyos hitelkér­désekkel. A lengyel fél 10 évnél hosz­­szabb lejáratra 3 milliárd schilling hi­telt kér Ausztriától. Az osztrák hitel kérdése ugyan nincs közvetlen kapcso­latban az energetikai beruházásokkal, de Lengyelország csak a hitel esetében hajlandó megkezdeni az áram export­ját. Bécs egyelőre elzárkózik a kérdés elől, mert kevesli az évi 6-7 százalékos kamatot. A szőnyegre kerülő témák között em­lítjük meg az általános kereskedelmi kérdéseket is. E téren nincs különösebb probléma, a forgalom rendkívül gyor­san fejlődik. A Lengyelországba irá­nyuló export az 1970-es 1,2 milliárd schillingről 1973-ban 2,5 milliárd schil­­lingre emelkedett, az idén augusztusig pedig 2,3 milliárd schilling volt. A Len­gyelországból származó osztrák import 1970-ben 1,5 milliárd schilling, 1973- ban 1,7 milliárd schilling volt, az idei első hét hónapban pedig 1,3 milliárd. Bécs a Lengyelországból származó im­portot január 1-től teljesen liberalizál­ja. Az áruforgalom szerkezete az utóbbi időben erőteljesen változott: a szén ré­szesedése a lengyel exportban 80 száza­lékról 40—45 százalékra süllyedt. Az osztrák export fő tételei: gépek, papír, vasöntvények, acél, műszál, vegyi alap­anyagok, csövek, festékek, szerszámgé­pek és könnyűipari termékek. A szén mellett a lengyel kivitel fő cikke a fa­gyasztott hús, valamint a fa, a kén, a vegyi alapanyagok, az élő állatok és kü­lönféle fogyasztási cikkek. Az osztrák és a lengyel sajtó egyaránt méltatja az út jelentőségét. A Trybuna Ludu kommentárjában hangoztatja: Ja­roszewicz látogatása újabb jelentős lé­péssel viszi előre a két ország együtt­működését, a lengyel—osztrák külkeres­kedelem az évtized második felében várhatóan megháromszorozódik. A Zy­­cie Warszawy a kooperációk jelentősé­gét méltatja, külön kiemeli a Steyr— Daimler—Puch és a VÖEST céget a kooperációs partnerek sorában. Egyre jelentősebb szerepet játszanak az oszt­rák—lengyel vegyes vállalatok: a Pol­­carbon, az Agropolcommerce, valamint az Ostrava. Az osztrák sajtó többek között az épí­tési és az építőanyagipari kooperációt emeli ki. A közelmúltban zajlottak le Bécsben tárgyalások e kérdésről, a gaz­dasági vegyes bizottságban külön mun­kacsoportot hívtak életre a témakör ta­nulmányozására. (PAP, Reuter) Román—francia együttműködési jegyzőkönyv Radulescu román miniszterelnök­helyettes és Segard francia külkereske­delmi államtitkár, a román—francia gazdasági, tudományos és műszaki ve­gyes bizottság elnöke jegyzőkönyvet írt alá a két ország kereskedelmének és együttműködésének bővítéséről, a gaz­dasági-, ipari-műszaki kooperáció fej­lesztéséről a vegyészet, az elektronika, az elektrotechnika és a repülés terü­letén. Megállapodást kötöttek a vegyes tár­saságok kettős megadóztatásának elke­rülésére. A jegyzőkönyv aláírása után Segard újságíróknak adott nyilatkozatában de­rűlátón beszélt az év végén Románia és Franciaország együttműködéséről aláírandó megállapodásról is. A két ország gazdasági kapcsolatai­nak fejlődéséről elmondta, hogy a ro­mán—francia árucsere-forgalom idén 3,4-szeresre nőtt 1965-höz viszonyítva. Megemlítette, hogy tervezik „családi népautó” közös gyártását is. (Ager­­press)

Next