Világgazdaság, 1974. november (6. évfolyam, 210/1460-229/1479. szám)

1974-11-01 / 210. (1460.) szám

vii Manzini Silfi 1974. NOVEMBER 1. PÉNTEK VI. ÉVFOLYAM, 210. (1460.) SZÁM SZOVJET—JAPÁN—AMERIKAI BERUHÁZÁS TERVE Gazdasági megállapodást írt alá Moszkvában Schmidt Tegnap befejeződött a Schmidt kancellár és Genscher külügyminiszter vezette nyugatnémet kormánydelegáció látogatása a Szovjetunióban. Moszk­vában nyilvánosságra hozták a kormányközi megállapodást, amely célul tűzi ki a két ország közötti gazdasági kapcsolatok magas szinten való ápo­lását, és az energia-, valamint nyersanyag-kitermelés terén megvalósuló hosszú távú kooperációk, a gazdasági kapcsolatok kereskedelmi-technikai részének megkönnyítését. A most létrejött szerződés valószínűleg az év végén lejáró kereskedelmi megállapodás helyettesítője lesz. Közben foly­tatódnak a szovjet—japán gazdasági tárgyalások: a kelet-szibériai földgáz­mezők feltárásába amerikai cégeket is be akarnak kapcsolni. Tudósítónktól. A Szovjetunió és az NSZK között létrejött gazdasági megállapodás — amely Nyugat-Berlinre is érvényes — leszögezi, hogy a két fél a jövőben is a kölcsönös előnyök alapján fejleszti és mélyíti a gazdasági, ipari és műszaki együttműködést. Arra fognak törekedni, hogy elérjék gazdasági kapcsolataiknak mind magasabb színvonalra való eme­lését. Elősegítik majd a széles alapon való­­együttműködést, s e téren a to­vábbiakban is figyelembe veszik a kö­zép- és kisvállalatok érdekeit Nagysza­bású, közös programok esetén az együttműködés eredményeképpen előál­lított termék szállításával történik a­­ki­­egyenlítés. Az együttműködés fejlesztésének fő­iránya — írja moszkvai tudósítónk — a nyersanyag- és energiahordozók ter­melésének a bővítése, „hogy ezekből a termékekből mind teljesebb mértékben fedezzék a két ország szükségleteit”. Ösztönözni kívánják az ipari kooperá­ciókat, beleértve a közös termelést is. A hosszú távú tervek megvalósulásának keretében szabadalmakat, licenceket, know-how-kat adnak át egymásnak, műszaki információkat cserélnek, új technológiát, gépeket, komplett beren­dezéseket szállítanak, s a közös beruhá­zások termékeit bekapcsolják a két or­szág árucsere-forgalmába. A nagyszabású tervek elengedhetetlen kellékéről, a közép- és hosszú lejáratú hitelek nyújtásáról az egyezmény így foglal állást: ,,A szerződő felek erőfe­szítéseket tesznek annak érdekében, hogy az általános pénzügyi kérdéseket a két államban meglevő előírások ke­retei között, lehetőség szerint kedvező feltételek mellett biztosítsák.” A megállapodás rendezi a gazdasági kapcsolatok bővítéséhez szükséges ke­reskedelemtechnikai feltételeket, köz­tük a műszaki szakemberek utazásainak előmozdítását, vállalati képviseleti iro­dák nyitását. Kimondja, hogy az NSZK cégei képviseleteket létesíthetnek a Szovjetunióban, míg szovjet külkeres­kedelmi szervek részvételével az NSZK- ban vegyes cégek hozhatók létre. Az egyezmény megvalósítása felett a szovjet—nyugatnémet gazdasági és tu­dományos-műszaki együttműködési bi­zottság őrködik. A két ország képviselői évenként legalább egyszer felváltva ta­lálkoznak, Bonnban és Moszkvában. Áttekintik a gazdasági, ipari és műszaki együttműködésről idén januárban létre­jött megállapodással együtt a mostani szerződés teljesítését is. Véleménycse­rét folytatnak a gazdasági fejlődés elvi tendenciáiról és ennek megfelelően je­lölik ki a követendő utat. Moszkvai megfigyelők úgy vélik, hogy ez a gazdasági megállapodás fogja a gyakorlatban helyettesíteni az év végén lejáró kétoldalú kereskedelmi megálla­podást, amelyet mint ismeretes, az NSZK nem újított meg a közös piaci rendelkezésre való hivatkozással. Ha­sonló szerződést proosáluak a napokban a franciákkal is. Még Kijevben tartózkodott a nyugat­német delegáció, amikor a szovjet mi­niszterelnök fogadta a japán—szovjet gazdasági együttműködési bizottság Moszkvában tárgyaló vezetőit. A meg­beszélést követően a japán küldöttség bejelentette — írja az AFP moszkvai tudósítója —, hogy november 12. és 18. között Párizsban szovjet—japán—ame­rikai tanácskozást kezdenek a kelet­szibériai földgázlelőhelyek kiaknázásá­nak tervéről. Az Egyesült Államok és Japán mintegy 2 milliárd dollár köl­csönnel finanszírozná a beruházást, amely azonban a szovjet álláspont sze­rint csak akkor valósulhat meg, ha az amerikai kongresszus jóváhagyja a leg­nagyobb kedvezmény elvének megadá­sát. kancellár Anyagi ösztönzés, energiatakarékosság Romániában Új bérezési törvényt fogadott el a román nemzetgyűlés, jelentős szerepet szánva a prémiumnak és egyéb ösz­tönzőknek. A törvény célja, hogy emelje a termelékenységet és a haté­konyságot, és elősegítse, hogy Románia a 80-as évek végéig utolérje az ipa­rosodott nemzeteket. Az új rendszer jutalmat biztosít a többlettermelésért, az anyag- és mun­kaerő-megtakarításért, az exporttöbb­letért, valamint a termelési költségek és az import csökkentéséért. A törvény következtében a szak­munkások minimális keresete a havi 1040 lejről 1350 lejre nő, az átlagos havi kereset pedig 1850 lejre. A rendelet előtérbe állítja a gazda­ságosság és a megtakarítás kérdését. A takarékosság volt a központi gon­dolata Manescu beszédének is. Az energiatakarékosság eredményeképpen 6,3 milliárd lejt takarítottak meg 1974- ben Romániában — jelentette be a mi­niszterelnök a nemzetgyűlés előtt tar­tott beszámolójában, amelyben az or­szág energiahelyzetét elemezte a nem­zetközi energiaválság viszonyai között. Manescu elmondta, hogy az energiá­val, a fűtő- és nyersanyaggal való ta­karékosságról és a közületi és magán­­fogyasztás csökkentéséről hozott hatá­rozatok megvalósítása jelentős meg­takarításokat eredményezett. Az elekt­­romosenergia-fogyasztás 4 milliárd kilowattra csökkent, az olajfogyasztás is jelentősen visszaesett. A nemzeti energiamérleg javításá­nak távlati tervéről szólva Manescu elmondta, hogy az elektromos energia termelésében nagy szerepet kap a szén és a vízi energia. A szén aránya az elektromos energia termelésében az 1975. évi 46,5 százalékról 1980-ra 60,7 százalékra nő, míg ugyanezen időszak alatt a szénhidrogének aránya 50,3 százalékról 34,9 százalékra csökken. Más energiaforrásokat is igénybe kí­vánnak venni: a távlati tervekben je­lentős helyet foglal el az atomerőmű­vek építése. (AP—DJ, Agerpres) Vita regionális agrárkereskedelmi értekezletekről Az EGK elutasította a kelet-európai szocialista országoknak azt a javasla­­tát, hogy regionális értekezleteken vi­­assák meg a mezőgazdasági cikkek, el­sősorban a marhahús, a gabonafélék és­­ tejtermékek kereskedelmét és árát. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági szervezetének (FAO) a közelmúltban­­Lausanne-ban tartott tanácskozásán a közös piaci országok azzal érveltek, hogy az ár- és ellátási problémák nem csupán európai, hanem világméretek­ben jelentkeznek, ezért megoldásuk is csak más kontinensek országainak be­vonásával képzelhető el. Az élelmezési és mezőgazdasági vi­­ágszervezet vezetői közölték, hogy a kelet-európai országok különösen a jú­­iusban elrendelt közös piaci vágómar­­­a- és marhahús-beviteli tilalom miatt dtak hangot aggodalmuknak. (Reuter) Több marhahúst esznek Nyugat-Európában Nyugat-Európában most majdnem annyi marhahúst fogyasztanak, mint az 1970-es fogyasztási csúcs idején — álla­pítja meg az EGK bizottságának jelen­tése. A kilenc tagországban 1970-ben 6 millió 265 ezer tonna marhahúst fo­gyasztottak, 1972-re ez a mennyiség 6 millió 93 ezer tonnára apadt, annak el­lenére, hogy közben a lakosság száma növekedett. Az okot a magas kiskeres­kedelmi árakban jelölték meg. Tavaly óta újra emelkedni kezdett a fogyasztás, és az előrejelzések szerint az idén el­éri a 6 millió 200 ezer tonnát, ennek 99 százalékát Nyugat-Európában állítják elő. A jelentés kizárólag a nagykereske­delem szempontjából készült, nem em­líti a kiskereskedelmi árakat, amelyek a termelői árak esése ellenére jelentő­sen emelkedtek. A termelői árakról a jelentés megállapítja, hogy azok emel­kedése csak lassú folyamat eredménye lehet, és kétségtelenül meg kell várni 1975 második felét. (AP—DJ) NAPRÓL NAPRA ♦. FELOLDOTTÁK AZ URÁNIUM KIVITELI TILALMÁT — evvel a hírrel fogadták Ausztráliában a japán miniszterelnököt. Japánnak energiaszükségletének fedezéséhez rendkívül nagy szüksége van e ter­mékre, az import garantálásáért szívesen szállnának be tőkével is a kitermelésbe. Az ausztrál kormány azonban saját atomenergia bizottságának kizárólagos hatáskörébe utalta az urániumbányászatot. ♦ EGYRE NÖVEKSZIK NAGY-BRITANNIA KÖZÖS PIACI KERES­KEDELMÉBEN A DEFICIT, az EGK-tagság mindeddig nem segí­tette elő Anglia kereskedelmi mérlegének javulását. Az EGK társ­országokba irányuló export gyorsabban bővül, mint a brit összkivitel, az onnan származó import viszont még ennél is jobban növekszik. ♦ A BOLGÁR IPAR GYÁRTMÁNYSTRUKTÚRÁJÁT GYÖKERESEN ÁTALAKÍTOTTÁK azok a vegyipari beruházások, amelyek a közel­múltban léptek be a termelésbe. Bulgáriai felfedező körútra indult munkatársunk úti jegyzetének első részében néhány új létesítmény­ben szerzett tapasztalatairól számol be. ♦ A MAGYAR SERTÉS- ÉS MARHAHÚSNAK, DE A KUKORICÁNAK ÉS BÚZÁNAK IS ÍGÉRETES elhelyezési piaca lehet Portugália — mondta lapunknak adott nyilatkozatában az egyik legnagyobb por­tugál kereskedelmi bank igazgatója. A portugál bankigazgató a két ország közötti bankkapcsolatok elmélyítéséről, a május óta alkalma­zott szabaddevizás elszámolásból adódó problémákról és az árufor­galom fejlesztéséről tárgyal Budapesten. ♦ A SZUEZI-CSATORNA MEGNYITÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEIT fontos a magyar áruforgalom szempontjából jó előre felmérni. A Szuezi-csatorna hajózhatóvá tételének tagadhatatlanul nagy elő­nyei vannak, de vannak bizonytalansági tényezők is — cikkünk a harmadik oldalon ezeket próbálja megvilágítani.­ ­ \ A korszerűbb társadalom megteremtéséért A Fülöp-szigetek nyitása a szocialista országok felé A Fülöp-szigeti Köztársaság nemzetközi kapcsolataiban napjainkban bizonyos változás figyelhető meg. Gazdasági függése az Egyesült Államok­tól és Japántól, és ugyanakkor a délkelet-ázsiai térség politikai bizony­talansága új külpolitikai irányvonal kialakítására készteti Marcos elnök kormányát. A szomszéd országokkal való fokozottabb együttműködéssel párhuzamosan Manila kitárja ablakait a közép- és kelet-európai szocialista országok felé. Ennek első jele a diplomáciai kapcsolatok felvétele volt szá­mos szocialista országgal. Ez az árucsere-forgalom növekedésében is tük­röződik, amely az OECD kelet-nyugati statisztikája szerint, 1973-ban több mint 250 százalékos volt. Magyarország és a Fülöp-szigetek pénzügyi, ke­reskedelmi kapcsolatai e pillanatban még jelentéktelennek mondhatók. Romulo külügyminiszter jelenlegi budapesti tárgyalásai azonban az állam­közi viszony pozitív változásán kívül a gazdasági kapcsolatok fejlődését is eredményezhetik. A tavaly augusztusban hivatalba lé­pett újabb Marcos-kormány figyelemre méltó programot hirdetett egy korsze­rűbb társadalom megteremtésére. Vég­re megindult a földreform végrehajtá­sa, az államhatalom keményen megfé­kezte a feudális oligarchákat, megvédte a mezőgazdasági bérlőket, mindezzel megszerezte a parasztok jó részének tá­mogatását. Az adócsaló tőkések üze­meinek államosítása, a korrupció elleni harc és a közbiztonság megszilárdítása az utca emberének szimpátiáját bizto­sította. Végül a fejlesztési tervek új le­hetőségeket kínáltak a nemzeti bur­zsoáziának is. Az átalakulási folyamat azonban heves belpolitikai megrázkód­tatással járt, s ez alaposan lerontotta a lakosság képzeletét megragadó refor­mok gyakorlati értékét. Az államfői és végrehajtói hatalom egyesítését az ál­lampolgári jogok felfüggesztése követ­te. A belpolitikai helyzetet tovább élez­te a déli szigeteken élő, önállóságra törekvő mohamedánok zendülése, és a maoista irányzatú fegyveres szerveze­tek támadásai. A Marcos-kormány a rendkívüli állapot árnyékában minden rendelkezésre álló erővel igyekszik el­fojtani az ideológiailag egymástól oly eltérő jellegű, de a központi hatalmat együttesen veszélyeztető kettős felke­lést. A több mint hétezer kisebb-nagyobb szigetet egyesítő Fülöp-szigetek 40 mil­lió körüli lakosságának jelentős hánya­da viszonylag kis területre, Luzon szi­get középső övezetébe zsúfolódik. A népesség évente 3,5 százalékkal nő, a családok nagy többségének jövedelme nem haladja meg az évi 2500 pesót, kö­rülbelül 373 dollárt. A délkelet-ázsiai állam egészen a legutóbbi időkig jelleg­zetes ázsiai mezőgazdasági ország volt, amelynek fejlődését az elavult birtok­­rendszer gátolta.­­ Az ország gazdasági szerkezetének megváltozását vetítik előre azok az iparfejlesztési tervek, amelyek a behí­vott idegen tőkére, valamint a hazai bányakincsek bőségére támaszkodnak. A legfontosabb ásványok a réz, a króm és a nikkel, ezenkívül a vas, az arany, az ezüst, az urán. A ritkafémek bányá­szata is jelentős. Kevés viszont az ener­giahordozó, és ezért a Fülöp-szigetek nagyobb mennyiségű olajat importál az Arab-öböl országaiból. A muzulmán kérdés kiéleződése gazdaságilag is fe­nyegeti Manilát, mert ha az arab ter­melők az eddig kedvezményes olajár emelésével válaszolnak, a Fülöp-szigeti fejlesztési tervek könnyen felborulhat­nak. Ezért a kormány azt tervezi, hogy növekvő olajszükségletét hosszú távon hazai forrásokból elégíti ki. A PNOC állami olajtársaság utasítást kapott a kísérleti fúrások megkezdésére. A kedvező feltételek, a szakképzett és szabad munkaerő — a Fülöp-szige­­teken több százezer munkanélküli van — vonzza a nyugati tőkét, amely 1973 második felében 500 millió dollár ér­tékben áramlott az országba, 50 száza­léka beruházások formájában. Az ame­rikai GM és a Ford, nyugatnémet VW és a japán Toyota új összeszerelő üze­meket épít. A hagyományos feldolgozó iparágakon (élelmiszer, textil, dohány, kézműipar) kívül a vas-, acél- és a ha­jógyártás föllendülése várható. Bár az országnak súlyos külföldi adósságai vannak, arany- és valutatartalékai szá­mottevőek, körülbelül 275 millió dollár értékűek. A bruttó nemzeti termék nö­vekedési üteme 1973-ban elérte a 10 százalékot. A legfontosabb külkereske­delmi partnerek: az USA, Japán, Hol­landia, az NSZK, Nagy-Britannia. A bevezetőben említetteken kívül az útkereséshez hozzájárul az is, hogy Ma­nila piacokat keres áruinak. Ezért fe­lülvizsgálja a Szovjetunióval és Kíná­val szembeni korábban ellenséges ál­láspontját, és az államközi viszony nor­malizálására törekszik. Ennek egyik gazdasági megnyilvánulása, hogy a jö­vő hónaptól kezdve szovjet hajók bo­nyolítják le az Európába irányuló szál­lításokat (lásd VILÁGGAZDASÁG, ok­tóber 26., második oldal), továbbá az az együttműködés is, amely Kínával ala­kult ki a Sulu-tengeri olajlelőhelyek kiaknázására. Romulo külügyminiszter nemrég ki­jelentette: „sok éven át elszigeteltük magunkat a szocialista államoktól, sőt ázsiai szomszédainktól is. Úgy vélem, hogy külpolitikai nyitásunk elősegíti a barátság és semlegesség, más szóval a békés egymás mellett élés elveinek ér­vényesülését a Fülöp-szigetek és a vi­lág országai között”. J. Gy. A rabati csúcson elvetették az olajembargó alkalmazását „A rabati csúcsértekezlet résztvevői elvetették az újabb olajembargó tervét, céljaikat ehelyett diplomáciai, illetve, ha kell, katonai eszközökkel kényszerí­tik ki” — jelentette ki II. Hasszán ma­rokkói király az Arab Liga nevében a csúcskonferenciát követő sajtóértekez­letén. Nyugati megfigyelők szerint a Husszein és Arafat közötti békítési kí­sérletek annyira igénybe vették a részt­vevők idejét és energiáját, hogy szinte alig maradt idő az olajjal kapcsolatos kérdések megvitatására. Bumedien al­gériai elnök — mutatnak rá egyes meg­figyelők —, elégedetlenül hagyta el Ra­­batot, ahol nem vettek tudomást az arab olajpolitikai csúcsértekezlet össze­hívását sürgető felhívásáról. Fejszál és más arab vezetők azonban útban haza­felé, tegnap rövid kitérőt tettek Algír­ban és az algériai államfő egyes jelen­tések szerint ismét felveti a témát. „Az olajexport visszatartása magunk­nak ártana a legtöbbet, véget vetne az olajpénzek zuhatagának” — érvelt saj­tóértekezletén a marokkói király. Az óvatos rabati állásfoglalásra némi fényt derít Bennett amerikai pénzügyminisz­ter-helyettes pénteki bejelentése: az év első 9 hónapjában az olajexportáló or­szágok 8 milliárd dollárt invesztáltak az Egyesült Államokban, ebből 5-6 milliárd dollárt államkötvények formá­jában kötöttek le. Ugyanebben az idő­ben államkasszáikba mintegy 35 mil­liárd dollár többletjövedelem folyt be. A pénzügyminiszter-helyettes magya­rázatot adott egy rejtélyre is. Mint is­meretes, Szaúd-Arábia nagy hirtelen visszavonta aranyát a New York-i Fe­deral Reserve Bank széfjeiből, amely­nek értékét a hivatalos, 42 dolláros áron kalkulálva is több mint 100 millió dollárra teszik. A szaúdi kormány — felelevenítve egy régi törvényt — az ország határai mögé vonja vissza az aranytartalékokat. Ennek tudható be, hogy júliustól­ szeptemberig valameny­­nyi aranyat áthajóztatta Szaúd-Arábiá­­ba. A Wall Streeten inkább óvatossági intézkedést sejtenek az arany kivonása mögött: Fejszál biztonságban szeretné látni aranyát, mielőtt az olajexportáló országok és az USA közötti újabb kon­frontáció esetén zárolnák. Közben ismét elszaporodtak azok a találgatások, hogy Fejszál 800 millió dollárt ajánlott fel az Aramcónak, a még amerikai kézben levő 40 százalékos érdekeltség felvásárlásáért. A négy amerikai olajóriás, a Texaco, a Stan­dard Oil, a Mobil Oil és az Exxon kép­viselői, valamint az arab kormány kö­zött átmenetileg megakadt tárgyalások ismét megkezdődtek és „az évszázad legnagyobb államosítása” a király el­képzelései szerint még az OPEC febru­árban esedékes teljes közgyűlése előtt végbemegy. (Reuter, AP—DJ) Megkezdődött az EFTA tanácsülése A finn fővárosban tegnap megkezdő­dött az Európai Szabad Kereskedelmi Társulás (EFTA) miniszteri tanácsának kétnapos ülése. A kétévenként tartott ülés legfontosabb napirendi pontjai ez­úttal: az infláció, a fizetési mérleg problémái, az energiaellátás és a tagál­lamok­ kereskedelmi kapcsolatai a Kö­zös Piac országaival. A miniszteri értekezlet keretén kívül megvitatják Portugáliának azt a szán­dékát, hogy gazdasági együttműködést épít ki az EFTA skandináv tagjaival. Liechtenstein nem tagja a szervezetnek, de megfigyelővel képviselteti magát az ülésen. (Reuter, AP—DJ)

Next