Világgazdaság, 1974. december (6. évfolyam, 230/1480-250/1497. szám)

1974-12-03 / 230. (1480.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1974. DECEMBER 3., KEDD Utolsó miniszteri menet a csúcsértekezlet előtt A párizsi értekezlet esélyei Schmidt londoni útja után Az is nyilvánvaló, hogy Schmidt útja azért nem szerelte le a munkáspárt balszárnyát , mint egyes újságok ál­lítják. Ryman munkáspárti képviselő, a baloldali szárny egyik neves képviselő­je rámutatott, hogy a balszárny kitart a népszavazás mellett. Nem győzték meg Schmidtnek az európai egységről mondott kijelentései — mondta. Végül a csúcsértekezlethez tartozik az a (nem tudni, mennyire megalapo­zott) értesülés, hogy Párizs mielőbb vissza akarja bújtatni a frankot a kö­zös piaci valuták „kígyójába”. Egyes megfigyelőket nagyon meglepett a hír, hiszen alig néhány hónapja a válasz­tási kampányban Giscard éles szavak­kal bélyegezte meg szocialista ellen­felét Mitterandt, aki hasonló javaslat­tal állt elő. Azóta pedig nem hogy ja­vult, hanem romlott Franciaország gazdasági helyzete. A miniszteri értekezlet témakörét az MTI a következőkben foglalja össze: a területfejlesztési alap nagysága és a se­gélyben részesülő államok megállapítá­sa, a közös piaci intézmények jövője, az energiagondok megközelítése, a brit hozzájárulás csökkentésére vonatkozó londoni követelés, valamint a külkap­csolatok egyes problémái. Athén csalódott Tegnap ülést tartott a külügyminisz­terek részvételével az EGK és Görög­ország közötti társulási tanács is. Athén csalódott — írja a DPA hírügynökség. Papaligouras gazdasági koordinációs miniszter sérelmezte, hogy az EGK ál­tal ajánlott kereskedelmi feltételek „rosszabbak, mint az 1967 előtti puccs idején voltak, sőt egyes esetekben hát­rányosabbak még az ezredesek idejé­ben érvényben levő rendelkezéseknél is”. Papaligouras különösen rossz né­ven vette a görög gyümölcs- és főze­lékfélék exportjára kirótt illetéket. Gö­rögország helyzetét nehezíti, hogy kivi­telének élénkítése versenyt támasztana egyes közös piaci tagállamoknak. A Közös Piac mindazonáltal kilátásba he­lyezte, hogy kedvezményeket ad a görög olívaolaj, a bor és a dohány ex­portjára. Athén hitelnyújtási kérelme több sikert ért el. Az 1967-es állam­csíny előtt befagyasztott 56 millió dol­láros pénzügyi segélyt ismét folyósíta­ni fogják, s később a kilencek újabb hitelmegállapodást kötnek Görögor­szággal. Mindent összevetve azonban az eredmény sovány Görögország szem­pontjából. Athén ugyanis a teljes jogú tagságot szorgalmazza, de erre a ki­lencek (ritka egyhangúsággal) nemet mondanak. B. T. Hétfőn kétnapos ülésszakra ült össze Brüsszelben a kilenc közös piaci ország külügyminisztere. A konferencia bokros teendői között szerepel az egyik nyugati lap által baljóslatúnak nevezett csúcstalálkozó előkészítése, de terítékre kerülnek a külkapcsolatok egyes kérdései is, Görögország és az EGK viszonya, valamint a 44 fejlődő országgal kiépítendő kapcsolatok jövője. A figyelem középpontjában természetesen a csúcstalálkozó előkészí­tése áll. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy az állam- és kormányfők­nek csak minimális programban sikerül majd december 9-én és 10-én meg­egyezniük. Persze sok függ London magatartásától: a pénteken még harcias Közös Piac-ellenes munkáspárti küldöttek szombaton megenyhültek, a nyu­gatnémet sajtó nagy része Schmidt kancellárt ünnepli, mint aki londoni beszédével hozzájárult a fordulathoz. A megfigyelők rámutatnak: a retori­kai fogásoknál jóval nagyobb súlya van Bonn pénztárcájának, amelyből a szegényebb országok által hőn óhajtott területfejlesztési alapot kellene fel­tölteni. Schmidt — vélik — a színfalak mögött „lekenyerezte” Wilsont. A közös piaci triumvirátus harmadik tagja, az értekezletet kezdeményező Franciaország az alkudozásokban némileg háttérbe szorult. Giscard sem gazdaságilag, sem politikailag nincs abban a helyzetben, hogy a közös piaci egység zászlóvivője legyen. várják a hatást, amelyet Schmidt nyu­gatnémet kancellár Wilsonra gyakorolt londoni útján. Pénteken a kongresszus Közös Piac elleni szárnya kerekedett felül, s akkor Londonban úgy vélték, Schmidt nyu­gatnémet kancellár oroszlánbarlangba megy, ha a kongresszuson fel kíván szólalni. Schmidt szombati beszéde előtt már fordulat jelei mutatkoztak: a kongresszus jóváhagyta a centrum­nak és a jobbszárnynak a javaslatát, amely változatlanul hagyja a parla­menti frakció és a kormány szuvereni­tását. Visszavonták a katonai költség­­vetés egymilliárd fontos csökkentésé­nek javaslatát is. Ebben a megválto­zott légkörben mondott beszédet Schmidt a konferencián. A nyugatné­met sajtó nem győzi méltatni Schmidt „államférfiúi bölcsességét”, amellyel ki tudta csikarni a delegátusok tapsát. Schmidt felszólalásával kapcsolatban két dologra kell rámutatni: az egyik, hogy senki sem tudja miről volt szó a színfalak mögött. Egyes híresztelések szerint a kancellár a már említett te­rületfejlesztési alap létrehozása mellett megígérte, hogy kedvezően bírálják el a költségvetési hozzájárulás csökkenté­sére vonatkozó brit kérelmet. Schmid­­ter hazatérése után egy újságíró meg­kérdezte a brit hozzájárulás kérdésé­ről. A kancellár azt válaszolta, hogy „tág tere van a kompromisszumnak”. Feltétel: a területfejlesztési alap A kényes témák között is a legbo­nyolultabb a területfejlesztési alap kérdése. Létrehozásáról még az 1972-es párizsi csúcstalálkozó döntött, de azóta sem történt semmi, mert az érdekeltek nem tudtak megegyezni az alap nagy­ságában és az elosztás elveiben. Íror­szág és Olaszország attól tette függő­vé a csúcstalálkozón való részvételt, hogy előzőleg garanciákat kapjon az alap azonnali létrehozására. Az olasz rádió szombati kommentárjában — mint a DPA jelenti — szintén az alap létrehozására irányuló követelés ka­pott hangsúlyt. A Reuter bonni jelen­tése szerint az NSZK, a Közös Piac „fő bankára” az eddigiekkel ellentétben most már hajlandó nagyobb összege­ket lekanyarítani az alap céljaira, hogy mennyit, erről még nem szólnak a hí­rek. Nyilván azonban — írja a brit hírügynökség — a még oly tekintélyes tartalékokkal rendelkező NSZU­-nak is kétszer meg kell gondolnia minden márka kiadását, hiszen Schmidt kan­cellár helyzete nem a legszilárdabb. Párizs is ellenezte korábban az alap létrehozását, de a múlt héten (talán a beígért nagyobb összegű nyugatnémet hozzájárulás hatására) visszakozót fújt. Az energiaproblémákból származó vita közismert: Párizs külön utakon jár, és a külső jelekből ítélve nem haj­landó csatlakozni a fogyasztók Washington által sugalmazott szerveze­téhez. Schmidt puhítja Wilsont Két másik problémakör, elsősorban Nagy-Britannia álláspontjával kapcso­latos­ vita tárgya a külügyminiszterek által kidolgozott okmányok jellege és az intézmények reformja. Nagy-Bri­tannia jelenleg nem hajlandó az Euró­pai Parlament hatáskörének növelésé­re, a külügyminiszterek által kidolgo­zott okmányokat pedig csak ajánlások­nak tekinti. A megfigyelők kíváncsian Varsó csak részben teljesíti cukorkiviteli megállapodásait Lengyelország értesítette az érintett nyugati államok külképviseleteit, hogy részben teljesíti 1974. évi cukorkiviteli szerződéseit: kész szállítani a lekötött — összesen mintegy 120 ezer tonnányi — mennyiség felét. Varsó korábban vis maiorra hivat­kozva felfüggesztette a cukorexportra vonatkozó magánjogi szerződések tel­jesítését. Az intézkedés, mint már je­lentettük, nagy nyugtalanságot keltett a nyugati — elsősorban a párizsi — piacon, és maga után vonta számos or­szág hivatalos tiltakozását is. (Reuter) Ford—Schmidt találkozó az olaj árnyékában Az olaj árának tetemes megdrágulá­sáról és annak következményeiről lesz elsősorban szó Schmidt kancellár és Ford amerikai elnök csütörtökön kez­dődő washingtoni találkozóján — je­lentette be a nyugatnémet kormányfő. A fő gond a kőolajbehozatalra utalt nyugati országok többségének fizetési­­mérleg-deficitje — mondta a kancellár a US News and World Report hetilap­nak adott interjújában. El kell kerülni a szükségtelen konfrontációt az olajter­melőkkel — mondotta —, mert ha nem sikerül az érdekelt országok együttmű­ködésének kialakítása világméretű dep­resszió alakulhat ki. Ha az olajtermelő országok mind Amerikát, mind Nyugat-Európát boj­kott alá vennék, a nyugati világgazda­ság előre nem látható, gyors átalaku­láson menne át, bekövetkeznék a nyug­talanság, a csökkent politikai megbíz­hatóság időszaka — hangsúlyozta a nyugatnémet kancellár. Közben egyre több arab kőolajterme­lő ország támogatását nyeri el az ener­gia problémával foglalkozó háromolda­lú konferencia terve, Giscard d’Estaing javaslata. Szaúd-Arábia, Kuvait és Irán után Bagdad — mint az iraki főváros­ban tartózkodó Chirac miniszterelnök közölte — adta jóváhagyását a terme­lők, fogyasztók és fejlődő országok hár­mas értekezletének jövő év eleji össze­hívásához. Sauvagnargues, francia külügyminisz­ter és Kissinger között levélváltás volt a két ország energiapolitikai álláspont­jának összehangolásáról. Mint ismere­tes, az USA először az olajfogyasztók sorait akarja rendezni, ezt szolgálja a 25 milliárd dolláros garanciaalap létre­hozását célzó Kissinger-terv is, s csak ezután hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni az olajtermelőkkel. Tokió próbál közve­títeni a két főváros között, de mint Kissinger nemrég japán kollegájának, Timurénak leszögezte, az energiameg­takarítási terveket illetően összeegyez­tethető a két álláspont, ám a prioritás kérdésében Washington nem enged. Simon pénzügymi­niszter egy bejrúti lapnak ismét úgy nyilatkozott, hogy az USA el van szánva az olajárak letöré­sére. De nevetségesnek és minden ala­pot nélkülözőnek mondta az amerikai katonai intervenció lehetőségét emlege­tő találgatásokat. Pontosabban fogalma­zott Pansky pénzügyminiszter helyettes: az USA barrelenként 7,25 dollárra akar­ja levinni az olaj árát, bár rövidebb távon, az olajtársaságok energiafejlesz­tési beruházásainak érdekében maga­sabb árra lehet szükség — közölte. A barrelenkénti 3 dolláros ártól azonban végleg búcsú kell venni — tette hoz­zá. (Reuter) A lengyel vasúti szállítás problémái A lengyel kormányelnökség legutób­bi ülésén foglalkozott a vasúti szállítá­sok problémáival. Megállapította, hogy a Lengyel Államvasutak néhány hó­napja nem teljesíti szállítási tervfel­adatait. A kormányelnökség rámutat: a prob­lémák megoldására határozott szerve­zési-műszaki intézkedéseket kell foga­natosítani. Egyebek között kötelezték a vállalatokat, hogy pontosan tartsák be a vagonok be- és kirakási idejét. „A kormány számít a vasutasokra és szál­lítómunkásokra” — hangoztatja a kor­mányelnökség közleménye.. (MTI) VI. ÉVFOLYAM, 230. (1480.) SZÁM NAPRÓL NAPRA. Kr ♦ AZ OLAJ DRÁGULÁSA lesz a fő témája az amerikai elnök é­­ a nyugatnémet kancellár küszöbönálló találkozásának. A bonni kor­mányfő bízik abban, hogy sikerül elkerülni az olajfogyasztó és ter­melő országok „konfrontációját”. Erre lehetőséget ad az amerikai és a francia elképzelések összehangolása, amelyet a két külügyminiszter már megkezdett. Az arab olajtermelők általában támogatják a fran­cia elképzelést. ♦ AZ OLAJDOLLÁR ÚJABB MEGLEPETÉST OKOZOTT: Kuvait ré­szesedést vásárolt az NSZK talán legtekintélyesebb autógyártó válla­latában. Az arab olajtermelő állam megvásárolta a Daimler-Benz cég részvényeinek 14 százalékát. A hír hallatára a bonni kormány kilátásba helyezte, hogy megszigorítja a tőkeimport bejelentésére vonatkozó előírásokat. ♦ SZOVJET REPÜLŐGÉP-MEGRENDELÉSEKRE SZÁMÍT AZ AMERI­KAI IPAR. A Boeing vállalat képviselőinek tárgyalásairól számol be New York-i tudósítónk. Időközben beérkezett hírügynökségi jelentés szerint a Lockheed szintén versenyben van és előzetes megállapodásra is jutott az Aeroflot vezetőségével az eladási lehetőségek tanulmá­nyozásáról. ♦ MAGYARORSZÁG BEKAPCSOLÓDIK TÖBB PERUI BERUHÁZÁSI TERV MEGVALÓSÍTÁSÁBA, nevezetesen az egészségügy­, az ener­giaipar, az üvegipar, a csőgyártás és az elektronika területén. A ma­gyar—perui vegyes bizottsági tárgyalások befejezésével egyidejűleg pénzügyi megállapodás is létrejött a Magyar Nemzeti Bank és a perui fejlesztési szervezet között. A Ganz-MÁVAG vízerőmű-berendezés, a MEDICOR pedig kórházi berendezés szállítására vonatkozó szerződést parafált az illetékes perui állami vállalatokkal. Spanyol fogyasztási cikkek árubemutatója SPANYOL VÉLEMÉNY A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK FEJLESZTÉSÉRŐL Cipők, női fehérneműk, kasmír sálak, textíliák, csempék, kozmetikai cikkek várják a látogatókat a Duna Intercontinentalban, ahol hétfőn dél­után nyílt meg 36 spanyol vállalat fogyasztásicikk-bemutatója a két ország kereskedelmi kamarájának szervezésében. Nem hiányoznak a kiállításról a spanyol italok, konzervek és az Ibériai Légitársaság információs irodája sem. A kiállítás megtekintésére majd ezer magyar szakembert hívtak meg a szervezők. Pedro de Ussia, a spanyol kereskedelmi kamarák magyar tago­zatának elnöke munkatársunknak kifejtette: a kiállítás legfőbb célja, hogy felhívja a figyelmet a spanyol árukra. Itt az ideje annak, hogy a két ország közötti alacsony külkereskedelmi forgalom végre erőteljes növeke­désnek induljon. A nagyjából azonos termelési szerkezet miatt ennek igazán csak a kooperációk adhatnak lendületet. A spanyol külkereskedelem bőví­teni akarja kapcsolatait a szocialista országokkal, így Magyarországgal is, hogy megszabaduljon a közös piaci egyoldalú függőségtől. Gépeit és be­rendezéseit nyugati versenytársainál kedvezőbb pénzügyi és hitelfeltételek mellett tudja kínálni. Helyesen tette a VILÁGGAZDASÁG — kezdte a beszélgetést de Ussia, aki egyben a spanyol nemzeti bank elnöke is —, hogy a spanyol rendezvénysoro­zattal foglalkozó cikkében az ipari koo­perációk fontosságát emelte ki, hiszen ezek nélkül árucsere-forgalmunk fej­lődhet ugyan, de reális célként legfel­jebb megkétszerezését tűzhetjük ki a következő évekre (tavaly a spanyol— magyar árucsere-forgalom 190 millió devizaforint volt). Elejét vehetjük a rapszodikus ingadozásoknak is, hiszen például, mint Önök is írták, 1972-ben a sertéshúsvásárlások miatt szökött fel hirtelen a spanyol import, majd ismét visszaesett. A következő években is elő­fordulhat, hogy egy-egy jelentősebb té­tel vásárlása miatt kedvező számokat mutatnak a statisztikák. Az igazság az, hogy mindkét ország alapanyagban sze­gény, és nagyjából azonos fejlettségi fokú ipari termelése nem nagyon egé­szíti ki egymást, ezért nehéz a forga­lom bővítése. Kooperációkkal lehet a bajon segíteni, ezért lényegesnek tart­juk egymás vállalatainak, a kínált ter­mékféleségeknek kölcsönös megismeré­sét. A lapjukban megjelent cikk szerint a magyar termékeket importáló spanyol vállalatok gyakran lassan kapják meg az importengedélyeket. Hozzám spanyol vállalatok ilyen panasszal még nem fordultak, bár nem tagadom, hogy elő­fordulhattak ilyen esetek. Ennek azon­ban elvi alapja nincs, hiszen tapaszta­lataim szerint mi is sokkal könnyebben tudunk a szocialista piacokra bejutni, kevesebb formasággal állunk szemben, mint akár a közös piaci országokba irá­nyuló exportunknál. Nem titok, hogy jóllehet Spanyolor­szág előbb-utóbb csatlakozni akar a Kö­zös Piachoz, egyelőre súlyos nehézsé­gekbe ütközik az idén év végén lejáró preferenciális egyezményünk meghosz­­szabbítása. Nem vagyunk hajlandók ugyanis ismét belemenni abba, amit 1968-ban az akkor létrejött szerződésnél elfogadtunk: míg a spanyol árucikkek­nek csak 20 százalékára terjesztették ki a vámpreferenciákat, mi kénytelenek voltunk ugyanezt megadni a közös pia­ci áruk 70—75 százalékára. Mezőgazda­­sági termékeink, a déligyümölcsök, a borok semmifajta kedvezményt nem kapnak, és ezt a jövőben sem akarják biztosítani. Amíg nem részesülünk egyenértékű viszontkedvezményekben, igyekszünk diverzifikálni árucsere-for­galmunkat, hiszen eddig ennek több mint 50 százalékát a Közös Piac tag­államaival bonyolítottuk le. Ez a keres­kedelempolitika érvényesül akkor is, amikor a szocialista országokkal, így Magyarországgal­­ tárgyalunk. Ismert, hogy a spanyol külkereskede­lem hagyományosan óriási deficitet mu­tat fel. Az importnak például 1974 első hat hónapjában csak 50 százalékát fe­dezte az export. A szolgáltatások, első­sorban az idegenforgalom, a külföldi vendégmunkások átutalásai és a tőke­­befektetések eddig kiegyensúlyozták ezt a deficitet. Ma viszont az általános visszaesés miatt más a helyzet, a tu­rizmus hanyatlik, vendégmunkásainkat visszaküldik, de a spanyol iparosítás is nagy számban vonzza a munkaerőt. Közben, ugyanúgy mint Önöknél, romlottak a kereskedelmi cserearányok. A fizetési mérleg most már deficites, megcsappantak arany- és valutatartalé­kaink. Ilyen feltételek mellett a követ­kező időszakban lendületet akarunk ad­ni a kivitelnek, új exportösztönző ren­deleteket akarunk hozni. Önöket min­den bizonnyal érdekli: gép- és berende­zés-eladásaink pénzügyi feltételei már ma is gyakran kedvezőbbek, mint más nyugat-európai országoké. Áraink ver­senyképesek, és öt-tízéves exporthite­leinket 6,9 százalékos évi kamattal tud­juk felajánlani — mondotta befejezésül de Ussia, H. R. Szovjet—finn olajmegállapodás Finnország jövő évi kőolaj-felhasz­nálásának kétharmadát fedezi a Szov­jetunió. A szovjet Szojuznyeftexport és a finn állami kőolajvállalat megálla­podása alapján a Szovjetunió 1975-ben 6 millió tonna olajat szállít Finnor­szágnak 2 milliárd finn márka (600 millió dollár) értékben. (Reuter) Iráni gazdasági miniszter Bonnban Anszari iráni gazdasági és pénzügy­­miniszter hétfőn Bonnban megbeszélé­seket folytatott a nyugatnémet—iráni gazdasági együttműködés kérdéseiről az NSZK vezetőivel, köztük Schmidt kancellárral. Elsősorban az olaj és az energia drágulásával kapcsolatos kér­dések, valamint az olajjövedelmek fel­­használásának problémája kerül sző­nyegre. A bonni gazdasági miniszté­rium szóvivője szerint tárgyaltak to­vábbá kőolajfinomító és olajvegyészeti üzem létesítéséről Iránban, valamint az iráni gázszállításokról a Szovjetunión keresztül. (Reuter) Tőkekorlátozó intézkedés Svájcban A Svájci Nemzeti Bank intézkedése­ket hozott az idegen tőke beáramlá­sának megfékezésére. Elrendelte, hogy a kereskedelmi bankok fizessék be a nemzeti bankba a külföldiek számlá­jára október 31. óta beáramló össze­gek nagy részét mint tartalék letétet. A lépés nyomán megerősödött a dol­lár az európai valutapiacokon. Októ­berben a spekulánsok ugyanis felhaj­tották a nyugatnémet márka és a svájci frank árfolyamát, a dollár vi­szont meggyengült. Hétfőn a dollárt Frankfurtban 12,50 márkával jegyezték, Zürichben pedig 2,749 frankkal. A külföldi spekulánsokat más ren­deletek is sújtják. Egy korábban ho­zott határozat kimondja, hogy a kül­földieknek évi 12 százalék adót kell fizetni a svájci bankszámlák után. A most hozott rendelkezés szerint egyéb­ként a látra szóló letétek növekmé­nyének 80, a határidős letétek gyara­podásának pedig 60 százalékát kell a kereskedelmi bankoknak tartalékletét­ként befizetni. (Reuter)

Next