Világgazdaság, 1974. december (6. évfolyam, 230/1480-250/1497. szám)
1974-12-03 / 230. (1480.) szám
2 – 1974. DECEMBER 3. Szovjet rendelések a láthatáron OPTIMISTA AZ AMERIKAI REPÜLŐGÉPIPAR New York-i tudósítónktól. A szovjet polgári repülésügyi minisztérium és az Aeroflot küldöttsége nemrég fejezte be megbeszéléseit a Boeing Company, a legnagyobb amerikai személyszállító repülőgépgyár vezetőjével. Amerikai forrásból származó tájékoztatás szerint a delegáció konkrét vásárlásokról és esetleges kooperációról tárgyalt az amerikai szakemberekkel. A megbeszélések tulajdonképpen a Boeing képviselőivel korábban Moszkvában folytatott tárgyalásokhoz kapcsolódtak. Szovjet részről 10 darab, több száz személy befogadására és interkontinentális útvonalakon való közlekedésre alkalmas Boeing 747 egyik változata iránt érdeklődnek. A széles testű, Jumbo Jet néven ismert típusból eddig 239 darab épült, a polgári repülést sújtó jelenlegi dekonjunktúra miatt azonban a légitársaságok jelenleg már 30-at leállítottak és a további szállításokra vonatkozó opcióik érvényesítését sorra elhalasztják, illetve a megrendeléseket lemondják. A szovjet—amerikai tárgyalásokon szóban forgó gépek együttes értéke 300 millió dollár, szakmai körökben azonban a lehetséges rendelés értékénél is jelentősebbnek tartják, hogy ez lesz az első eset, amikor a Szovjetunió modern polgári gépeket vásárol az USA-tól. A két ország közötti árucserében lényeges fordulatot jelentene, ha a legfejlettebb technológiával készült termékek a nyersanyagok és a fogyasztási cikkek mellett megfelelő részesedéssel bírnának. Ilyen irányba hathat az is, hogy amerikai részről viszont fontolóra vették szovjet repülőgépmotorok vásárlását, amelyek az adott kategóriákban kedvezőbb üzemanyag-felhasználással működnek. Ha az említett üzletek valóban létrejönnek, a két ország repülőgépipari árucseréje szilárdabb alapra helyeződne, s nem egyedi üzletről lenne többé szó. Az amerikai repülőgépipar vezetői egyébként — a jelenlegi nehézségek ellenére — derűlátóan ítélik meg az 1980—1985-ös időszak kilátásait. Noha az elmúlt 15 esztendőben tapasztalt évi 15—20 százalékos forgalomemelkedést nem tartják valószínűnek, arra számítanak, hogy a szállítási igény évenként 6—9 százalékkal fog növekedni. Ezt elegendőnek tartják ahhoz, hogy az ipar zökkenésmentesen bővíthesse a termelést. A becslések ugyanakkor strukturális változásokkal számolnak mind a forgalomban, mind a gépek iránti keresletben. Bradley, a First National City Bank elnöke (ez a pénzintézet a repülőipar legnagyobb finanszírozója) kijelentette: a következő öt évben csupán az USA belső járatain 683 új gépre lesz szükség, s ezeknek értéke 11,5 milliárd dollár. Más szakemberek szerint a megrendelések értéke elérheti az 50 milliárd dollárt is. Elsősorban a rövidebb távú, kontinentális forgalomban várnak nagyobb fejlődést,és ennek megfelelően a keskeny testű és kevesebb utast befogadó gépek fokozott vételére számítanak. Hozzáteszik, hogy aföldrészek között közlekedő több száz személyes gépek a forgalom növekedéséhez képest a jelek szerint korán jelentek meg, és még néhány évig eltarthat, amíg a járatokat teljesen meg tudják tölteni utasokkal. Enyhíti majd valamelyest a problémát, hogy a következő években esedékessé válik az 1958 és 1963 között épített Boeing 707-es és DC—8-as gépek kiselejtezése és újakkal pótlása — valószínűleg széles testű 747-esek és DC—10-esek állnak helyükre. A 707-esekből és DC—8-asokból még ma is több száz közlekedik, sok közülük már csak charterjáratokon vagy a teherszállításban. Az amerikai szakemberek derűlátását a remélt piaci lehetőségek mellett másvalami is indokolja. Megfigyelők rámutatnak arra, hogy a nyugat-európai repülőgépgyárak erőfeszítései a polgári repülőgépgyártás folytatására sorra kudarcot vallanak. A Concorde most már klasszikusnak számító bukása után az angol Hawker Siddeley feladta a kísérletet, hogy új 100 személyes, rövid hatósugarú repülőgépet fejlesszen ki. A közös nyugat-európai vállalkozásban készülő, széles testű, A—300-ra (Airbus) csupán 23 rendelés van. A Caravelle utódjának szánt Mercure számára a franciák ugyancsak hiába keresnek piacot. Minden jel arra mutat, hogy a következő évtizedben a nagy nyugat-európai polgári repülőtársaságok egyre inkább csak amerikai cégektől vásárolnak. Strougal csehszlovák miniszterelnök egyhetes látogatásra tegnap Indiába érkezett. Két héten belül ő a harmadik szocialista országból érkezett kormányfő, előzőleg Fock Jenő és Lindermann járt Indiában, és írt alá kereskedelmi megállapodást. A csehszlovák miniszterelnök várhatólag szintén kereskedelmi megállapodást ír alá. A francia kormány jóváhagyta, hogy mázsánként 17,11 frankkal felemeljék a finomított cukor árát. A cukorfinomítók általában azon a véleményen vannak, hogy a 8,5 százalékos áremelés nem kielégítő. Könnyen előfordulhat, hogy a cukrot olyan országokba exportálják, amelyekben magasabb az árszint, ez pedig veszélyeztetheti a francia piac ellátását. A Rank Xerox több mint 1 milliárd font sterling értékben adott el másológépeket a Szovjetuniónak — jelentette be az angol vállalat egyik vezetője, aki az angol—szovjet kereskedelmi kamara küldöttségének tagjaként járt a Szovjetunióban. Az izlandi halászhajók nem köthetnek ki a nyugatnémet kikötőkben. Bonn intézkedése megtorlás, mert az izlandi hatóságok elfogtak egy nyugatnémet halászhajót, amely megsértette Izland egyoldalúan kiterjesztett halászati zónáját. A nyugatnémet kikötőkön keresztül az izlandi hajók évente mintegy 90 ezer tonna halat szállítanak Európába. Portugália 1975-től kezdve évi 2 milliárd escudo értékben vásárol kőolajat Iraktól — jelentette be a portugál tájékoztatásügyi minisztérium. A minisztérium közleménye a kőolaj mennyiségéről nem tett említést. Bulgáriában tartózkodik Lamrani, a marokkói állami foszfátvállalat vezérigazgatója. Colov miniszterelnök-helyettessel, Nedev külkereskedelmi, és Pankov vegyipari miniszterrel tárgyalt a műtrágyaipari, a vegyipari és mezőgazdasági együttműködésről. Olaszországban októberben 1,9 százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek. Az előző évhez képest ez az inflációs mutató 24,3 százalékkal lett magasabb, tehát a drágulás továbbra is Olaszországban a legnagyobb a Közös Piac tagországai között. Kína és Algéria kereskedelmi megállapodást kötött. Az Új Kína hírügynökség csak az aláírók nevét közölte. A VI/VA] JELENTI . Az olasz idegenforgalom bevételei az év eddig eltelt részében 15,3 százalékkal maradtak el a tavalyitól. A visszaesést a fokozódó bűnözéssel és az energiaválság hatásaival magyarázzák. • Franciaország 130 millió frank áruhitelt és kölcsönt nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. A tavalyi hitelkeret összege 100 millió frank volt. • Az Ázsiai Fejlesztési Bank 47 millió dollár kölcsönt ad Pakisztánnak a Tarbela vízi erőmű felépítéséhez. A kölcsönből 34 millió dollárt a bank különleges alapjából folyósítanak, ezt 1 évi türelmi időszak után 40 év alatt évi 1 százalékos kezelési költséggel együtt kell visszafizetni. A fennmaradó 13 millió dollárt a bank tőkekészleteiből nyújtják, ezt ötéves türelmi időszak után 25 év alatt évi 8,25 százalékos kamattal kell visszafizetni. ma Dél-Szerbia és Macedónia építőipari vállalatai lakóépületeket és ipari létesítményeket építenek Szófiában és annak környékén a jugoszláv—bolgár építőipari együttműködés keretében. Mintegy 600 jugoszláv építőipari munkás dolgozik Bulgáriában, idén 2,3 millió dollár értékben építettek lakóházakat. Szakemberek véleménye szerint jövőre 10 millió dollárig emelkedhet az ilyen jellegű együttműködés értéke. A Belga cégek közreműködésével évi 100 ezer tonna kapacitású rézfeldolgozót építenek Zairében. A volt Belga- Kongó viszonzásul kötelezettséget vállalt arra, hogy 1980-ig 150 ezer tonna nyers rezet és 80 ezer tonna félkész terméket szállít a belga feldolgozóiparnak. A fővállalkozó ugyanaz a Société Générale, amely annak idején az Union Miniére révén kezében tartotta a katangai rézbányászatot. Japánban a nominálbérek egy év alatt 23,9 százalékkal mentek feljebb. A látszólag magas béremelkedés mögött azonban mindössze 0,1 százalékos reálnövekedés áll, ugyanis a közszükségleti cikkek 23,8 százalékkal drágultak. Lever, Wilson brit miniszterelnök gazdasági tanácsadója december első hetében Teheránba látogat, hogy gazdasági és pénzügyi kérdésekről tanácskozzék. Vele egyidőben tárgyal Szaúd-Arábiában Healey brit pénzügyminiszter, november elején pedig a Bank of England kormányzója Kuvaitban folytatott TP Q S S Z v? 10 s 0 1c 0t. Tristar gépet akarnak eladni az Aeroflotnak A Lockheed amerikai repülőgépgyártó vállalat megállapodásra jutott az Aeroflottal: tanulmányozni fogják annak a lehetőségét, hogy a szovjet repülővállalat gépeket vásároljon az amerikai cégtől. A Lockheed elnöke elmondta, hogy az L 1011 Tristar típusú gépnek új, hosszabb hatósugarú változatát fejlesztették ki. Ezt versenyképesnek tartják a Boeing 747-es úgynevezett Jumbo géppel, amelynek megvásárlásáról szintén tárgyal az amerikaiakkal az Aeroflot. A Lockheed reméli, hogy a tökéletesített Tristarból legalább 30 példányt eladhatnak a Szovjetuniónak. Az Aeroflot—Lockheed-megállapodás még a washingtoni kormány jóváhagyására szorul. (AP— DJ) Ausztriába utazik az NDK külkereskedelmi minisztere Tízéves ipari és gazdasági együttműködési megállapodást ír alá a jövő hét elején Sölle, az NDK külkereskedelmi minisztere és Stainbacher osztrák kereskedelmi miniszter. Sölle december 7-én érkezik Bécsbe, négy napra. Beil, az NDK külkereskedelmi államtitkára az APA tudósítójának elmondta, hogy a VEST—Alpine várhatólag 4 milliárd schilling, értékben köt üzleteket az NDK külkereskedelmi vállalataival. Több más országokban tervezett együttműködésről is folynak tárgyalások. Tervezik egy barnaszénbánya közös kiaknázását Ausztráliában, kőolajfinomító létesítését Mauritániában és kohászati üzem építését egy — közelebbről meg nem nevezett — távolkeleti országban. (APA) Lengyel—egyiptomi és bolgár—egyiptomi megállapodás Varsóban aláírták a lengyel—egyiptomi tudományos és technikai együttműködés jövő évi munkatervét. A dokumentum elfogadását megelőzően — november 27. és 30. között — a lengyel fővárosban a két ország delegációja megvizsgálta, milyen lehetőség van a gazdasági-tudományos közös munka hatékonyabb formáinak kialakítására, s általában a kapcsolatok bővítésére. Az 1975—76. évi együttműködést rögzítő okmány egyúttal kulturális megállapodást is tartalmaz. Bulgária és Egyiptom árucsere-forgalma 1975-ben az idei évhez képest előreláthatólag 40 százalékkal, mintegy 86 millió dollárra emelkedik. Erről az az új kereskedelmi egyezmény rendelkezik, amelyet a két ország képviselői néhány nappal ezelőtt írtak alá Szófiában. A bolgár külkereskedelmi vállalatok gépeket és üzemi felszereléseket, vegyipari termékeket, gyógyszert, dohányt és más árufélét szállítanak Egyiptomba. Az arab ország Bulgáriába irányuló exportja: gyapot, rizs, vasúti vagonok és tartályok, fogyasztási cikkek, gyapotszövet, pamutszövet és bőrruházati cikk. (PAP, BTA) Kuvait is tulajdonosa lesz a Daimler-Benznek Tegnap reggel fény derült egy rejtélyre: a bonni gazdasági minisztérium közölte, hogy Kuvait vásárolta fel a Daimler-Benz AG részvénypakettjének 14 százalékát. A múlt hét végén valósággal lázba hozta a nyugatnémet gazdasági köröket, hogy egy ismeretlen ország jelentős érdekeltséget vállal az NSZK vezető autóipari konszernjében. A hivatalos bonni bejelentés előtt is már valamelyik olajtermelő országra gyanakodtak. Kuvait a Quandt ipari holding csoporttól vette meg a részvényeket, becslések szerint mintegy 1 milliárd márkáért. A szabaddemokraták parlamenti frakciójának gazdaságpolitikai szónoka „elviselhetetlennek” nevezte, hogy a bonni kormány, a Daimler-Benz vezetősége és a nyilvánosság csak több nappal a tranzakció nyilvánosságra hozatala után értesülhetett a vásárló kilétéről. Szemére vetette a gyáriparosok szövetségének, hogy nem tartják be a tőkeimportra vonatkozó jelentési kötelezettségüket és kilátásba helyezte, hogy a kormány megszigorítja az idevonatkozó törvényt. Maga az ügylet nem ütközik a bonni kormány politikájába. A szabaddemokrata párt üdvözölte, hogy az olajtermelők tartósan az iparosodott országokban fektetik be olajbevételüket. Mint emlékezetes, júliusban Irán vállalt 25,17 százalékos érdekeltséget a Krupp konszern acél- és gépipari leányvállalatában.( Azóta sem hozták nyilvánosságra, hogy Teherán mennyi készpénzt fizetett az átvett részvényekért. A Krupp az iráni tőke és a nyugatnémet technológiai ismeretek „házasságáról” beszélt, amely alapját képezi majd világméretű acél- és gépipari vállalkozásoknak. A Daimler-Benz 1,187 milliárd márka névértékben bocsátott ki részvényeket, s 50 márka névértékű értékpapírjait a kuvaiti vásárlás bejelentése után ötszörös áron, 250 márkáért kínálták a tőzsdén. (Reuter) Nagy katonai kiadások az új iráni költségvetésben Rekordösszegű — 36,2 milliárd dolláros — költségvetési javaslatot terjesztett Hoveida iráni miniszterelnök vasárnap a parlament elé. Az új költségvetés 1975 márciusától esedékes. Az állami kiadásokból 7,7 milliárd dollárt kívánnak fordítani az ország védelmére, a gazdaság fejlesztésére, az oktatásra, a szociális helyzet és az egészségügyi szolgáltatások javítására. Hoveida bejelentette, hogy Irán folytatja az ország védelmének erősítését. A miniszterelnök hozzátette, hogy a Perzsa-öböllel kapcsolatos ügyek intézését teljesen az öböl menti államokra kellene bízni. A költségvetés új vasútvonalak lefektetését, a gyorsforgalmi utak bővítését, három új olajfinomító felállítását, a polgári alkalmazottak fizetésének emelését és 300 ezer olcsó bérű lakás építését is előirányozza. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG A BRIT GAZDASÁG ÉS A BOMBÁK Londoni tudósítónktól: December elején már megállapítható, hogy Nagy -Britannia az idén roszszabb gazdasági évet zár, mint 1973- ban. Az angol bel- és külgazdaság mutatói egyaránt kedvezőtlenek. Az amerikai Hudson Institute a közelmúltban nyilvánosságra hozott összefoglaló jelentése élesen bírálja a brit gazdaság belső viszonyait. A dokumentum rámutat, hogy a fejlett tőkésországok közül jelenleg Angliában a legalacsonyabb a gazdasági növekedés rátája, romlik a termékek nemzetközi versenyképessége, esik a lakosság életszínvonala. Anglia gazdasági fejlettsége alapján ma a tizenegyedik helyen áll Európában és 1980-ra előreláthatólag még hátrább csúszik. Healey pénzügyminiszter ez év november közepén már a harmadik költségvetést nyújtotta be a parlamentbe. A pénzügyi tervek ilyen gyors változása nemcsak azt jelzi, hogy az infláció miatt gyakorlatilag lehetetlen egy évre szóló, reális bevételi és kiadási előirányzatot készíteni, hanem a kormány bizonytalan gazdaságpolitikáját is tükrözi. Így a márciusi költségvetés növelte a fogyasztói adókat, a júliusi csökkentette. Tavasszal növekedtek a vállalati adóterhek, most ismét mérséklődtek. Miután a gazdaságpolitika az összállami politika függvénye, világos, hogy Healey a fogyasztókat sújtó adók júliusi csökkentésekor tekintetbe vette a közelgő parlamenti választásokat, most viszont a munkanélküliség emelkedésének megfékezésére, a beruházási terv ösztönzésére inkább a vállalatok adóit szállítja le. Miután várható, hogy a recesszió — amely elsősorban az USA-ból indul ki — jelentős hatást gyakorol Angliára is, a brit kormány a menekülés útját az energiatakarékosságon kívül a termelés növelésében látja, elsősorban a beruházási szektor és az export árualap szolgálatában. Az exportcélú termelésnövekedés szempontjából az idei évet mindenképpen negatívan kell értékelni. A nyersanyagok világpiaci árának emelkedése és az ún. „bérküszöb-megállapodások” (ezeknek az a lényege, hogy a megélhetési index emelkedése automatikusan maga után vonja a bérek bizonyos százalékú növekedését) következtében a termelés költségei anélkül nőttek, hogy a termelékenység emelkedett volna — azaz a költségnövekedést semmilyen pozitívum sem ellensúlyozta. Azok a szakszervezetek, amelyek az említett bérmegállapodásokat kivívták, ragaszkodnak ezekhez, és elutasítanak minden új megállapodást, amely a bérszintet a munkatermelékenység változásával kapcsolná össze. Angliában az októbert megelőző tizenkét hónap alatt a bérek átlagosan 22,8 százalékkal emelkedtek, és a novemberi mutató valószínűleg még magasabb lesz. Egyelőre semmi jele sincs, hogy megnövekedett volna a brit tőke beruházási kedve Angliában. Úgy tűnik, csak az állami vállalatok és a költségvetésből finanszírozott közületek végeznek említésre méltó fejlesztéseket, a magántőkét főként a külföldi beruházások érdeklik. A korszerű technológia lassan terjed, így például az északitengeri olaj- és gázmezők kitermelésénél használatos 20—22 fúrókúttípus közül mindössze kettőt gyártanak a szigetországban. Azok a textilipari üzemek, amelyek korszerűsíteni kívánják gépsoraikat, inkább Japánból importálnak berendezéseket. Egyedül az energiatakarékosság érdekében tett többet a novemberi költségvetés a korábbi kettőnél. Az adóemelés hatására a folyékony üzemanyagok ára is 20—25 százalékkal emelkedett és az év végéig valószínűleg tovább drágul. Kérdés azonban, hogy ezekkel az intézkedésekkel mennyire fog csökkenni a nyersolajtermékek fogyasztása. Az elmúlt évben — az iparban mutatkozó feszültségek mellett — súlyosbodtak az ellentmondások a mezőgazdaságban is. A szarvasmarha árának hirtelen esése, a marhahúsexport szinte teljes leállítása, a cukorimport csökkenése és a cukorellátás akadozásaegyebek között azt tükrözte, hogy a brit mezőgazdaságnak a Közös Piacba való integrálása nem megy zökkenők nélkül. A tejtermelésről a hústermelésre átállt brit farmerek követelik, hogy a kormány nyújtson szubvenciót, a felesleget pedig állami áron vásárolja fel és raktározza el. Az ilyen jellegű megoldást eddig épp az angolok bírálták a legélesebben. Peart mezőgazdasági miniszter — hosszas brüsszeli tárgyalás után — végül is elfogadta a marhahús- és cukorellátással kapcsolatos átfogó és kompromisszumos javaslatot, s ebben nem kis szerepet játszott az a tény is, hogy az eladhatatlan húskészletek miatt a brit farmerek hevesen tüntettek az ír marhahús behozatala ellen. Úgy tűnik, éppen ez a legérzékenyebb pont Nagy-Britannia mai belpolitikai és belső gazdasági helyzetében. A megoldatlan gazdasági problémák mind gyakoribbá váló kitörésekkel fenyegetnek. Az Észak-Írországban évek óta fennálló polgárháborús állapot éppúgy nem független a gazdasági ellentmondásoktól, ahogy az Angliaszerte mind gyakoribb bombamerényletek sem függetlenek a gazdasági feszültségtől. Peru külföldi tartozásai A perui állam 1973—74-ben több mint egy milliárd 500 millió dollár hitelt vett fel a gazdaságfejlesztési tervek finanszírozására és a már meglevő adósságok fedezésére. Az 1973-ban felvett 29 kölcsön 599 millió dollárt hozott, az idei 35 kölcsönfelvétel pedig 947 millió dollárral gyarapította az ország bevételeit. Vargas tábornok, gazdasági miniszter a közelmúltban rámutatott, hogy az összes külföldi adósságok már meghaladják az 1,9 milliárd dollárt, ebből a még fel nem használt alapok nagysága 1,25 milliárd dollár. A nemzetközi szervezetek által nyújtott hitelek összege 699 millió dollár, az exporthitelek pedig 420 millió dollárra rúgnak. Tavaly és az idén az Egyesült Államok közösen 562,7 millió dollár hitelt nyújtott 11 terv finanszírozásához. A Japán által nyújtott hitelek összege elérte a 380 millió dollárt. Az összegből 100 milliót olajkutatásra fordítanak az északkeleti országrészben levő őserdőben, 230 millió dollárból pedig 953 kilométer hosszú olajvezetéket építenek az őserdőből Bayovar északi kikötőig. Az Amerikaközi Fejlesztési Bank kilenc hitelt, a Világbank pedig ötöt nyújtott. A hitelezők között van még az NSZK, Kanada, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Franciaország, Svédország, a Szovjetunió, Románia és Hollandia, Svájc, Spanyolország, Dél-Afrika, Olaszország és Lengyelország. Az angol nyelvű Peruvian Times szerint az eladósodás jövőre gondokat okozhat az országnak, különösen, ha a hitelfeltételek az előrejelzések szerint szigorodni fognak. A kormány folytatja a hitelfelvételt, remélve, hogy az olajmezők és a rézmezők feltárása elősegíti az exportot és lehetővé teszi a hitelek visszafizetését. (AP—DJ)