Világgazdaság, 1974. december (6. évfolyam, 230/1480-250/1497. szám)

1974-12-03 / 230. (1480.) szám

2 – 1974. DECEMBER 3. Szovjet rendelések a láthatáron OPTIMISTA AZ AMERIKAI REPÜLŐGÉPIPAR New York-i tudósítónktól. A szovjet polgári repülésügyi minisz­térium és az Aeroflot küldöttsége nem­rég fejezte be megbeszéléseit a Boeing Company, a legnagyobb amerikai sze­mélyszállító repülőgépgyár vezetőjével. Amerikai forrásból származó tájékozta­tás szerint a delegáció konkrét vásár­lásokról és esetleges kooperációról tár­gyalt az amerikai szakemberekkel. A megbeszélések tulajdonképpen a Boeing képviselőivel korábban Moszkvában folytatott tárgyalásokhoz kapcsolódtak. Szovjet részről 10 darab, több száz sze­mély befogadására és interkontinentális útvonalakon való közlekedésre alkalmas Boeing 747 egyik változata iránt érdek­lődnek. A széles testű, Jumbo Jet néven ismert típusból eddig 239 darab épült, a polgári repülést sújtó jelenlegi dekon­junktúra miatt azonban a légitársaságok jelenleg már 30-at leállítottak és a to­vábbi szállításokra vonatkozó opcióik érvényesítését sorra elhalasztják, illet­ve a megrendeléseket lemondják. A szovjet—amerikai tárgyalásokon szóban forgó gépek együttes értéke 300 millió dollár, szakmai körökben azon­ban a lehetséges rendelés értékénél is jelentősebbnek tartják, hogy ez lesz az első eset, amikor a Szovjetunió modern polgári gépeket vásárol az USA-tól. A két ország közötti árucserében lényeges fordulatot jelentene, ha a legfejlettebb technológiával készült termékek a nyersanyagok és a fogyasztási cikkek mellett megfelelő részesedéssel bírná­nak. Ilyen irányba hathat az is, hogy amerikai részről viszont fontolóra vet­ték szovjet repülőgépmotorok vásárlá­sát, amelyek az adott kategóriákban kedvezőbb üzemanyag-felhasználással működnek. Ha az említett üzletek való­ban létrejönnek, a két ország repülő­gépipari árucseréje szilárdabb alapra helyeződne, s nem egyedi üzletről len­ne többé szó. Az amerikai repülőgépipar vezetői egyébként — a jelenlegi nehézségek el­lenére — derűlátóan ítélik meg az 1980—1985-ös időszak kilátásait. Noha az elmúlt 15 esztendőben tapasztalt évi 15—20 százalékos forgalomemelkedést nem tartják valószínűnek, arra számíta­nak, hogy a szállítási igény évenként 6—9 százalékkal fog növekedni. Ezt ele­gendőnek tartják ahhoz, hogy az ipar zökkenésmentesen bővíthesse a terme­lést. A becslések ugyanakkor struktu­rális változásokkal számolnak mind a forgalomban, mind a gépek iránti ke­resletben. Bradley, a First National City Bank elnöke (ez a pénzintézet a repü­lőipar legnagyobb finanszírozója) kije­lentette: a következő öt évben csupán az USA belső járatain 683 új gépre lesz szükség, s ezeknek értéke 11,5 mil­liárd dollár. Más szakemberek szerint a megrendelések értéke elérheti az 50 milliárd dollárt is. Elsősorban a rövi­­debb távú, kontinentális forgalomban várnak nagyobb fejlődést,­­és ennek megfelelően a keskeny testű és keve­sebb utast befogadó gépek fokozott vé­telére számítanak. Hozzáteszik, hogy a­­földrészek között közlekedő több száz személyes gépek a forgalom növekedé­séhez képest a jelek szerint korán je­lentek meg, és még néhány évig eltart­hat, amíg a járatokat teljesen meg tud­ják tölteni utasokkal. Enyhíti majd va­lamelyest a problémát, hogy a követ­kező években esedékessé válik az 1958 és 1963 között épített Boeing 707-es és DC—8-as gépek kiselejtezése és újakkal pótlása — valószínűleg széles testű 747-esek és DC—10-esek állnak helyük­re. A 707-esekből és DC—8-asokból még ma is több száz közlekedik, sok közülük már csak char­ter­járatokon vagy a te­herszállításban. Az amerikai szakemberek derűlátá­sát a remélt piaci lehetőségek mellett másvalami is indokolja. Megfigyelők rámutatnak arra, hogy a nyugat-euró­pai repülőgépgyárak erőfeszítései a polgári repülőgépgyártás folytatására sorra kudarcot vallanak. A Concorde most már klasszikusnak számító buká­sa után az angol Hawker Siddeley fel­adta a kísérletet, hogy új 100 személyes, rövid hatósugarú repülőgépet fejlesszen ki. A közös nyugat-európai vállalkozás­ban készülő, széles testű, A—300-ra (Airbus) csupán 23 rendelés van. A Caravelle utódjának szánt Mercure szá­mára a franciák ugyancsak hiába ke­resnek piacot. Minden jel arra mutat, hogy a következő évtizedben a nagy nyugat-európai polgári repülőtársasá­gok egyre inkább csak amerikai cégek­től vásárolnak. ­ Strougal csehszlovák miniszterel­nök egyhetes látogatásra tegnap Indiá­ba érkezett. Két héten belül ő a har­madik szocialista országból érkezett kormányfő, előzőleg Fock Jenő és Lin­­dermann járt Indiában, és írt alá ke­reskedelmi megállapodást. A csehszlo­vák miniszterelnök várhatólag szintén kereskedelmi megállapodást ír alá.­­ A francia kormány jóváhagyta, hogy mázsánként 17,11 frankkal fel­emeljék a finomított cukor árát. A cu­korfinomítók általában azon a vélemé­nyen vannak, hogy a 8,5 százalékos ár­emelés nem kielégítő. Könnyen előfor­dulhat, hogy a cukrot olyan országok­ba exportálják, amelyekben magasabb az árszint, ez pedig veszélyeztetheti a francia piac ellátását.­­ A Rank Xerox több mint 1 milliárd font sterling értékben adott el másoló­gépeket a Szovjetuniónak — jelentette be az angol vállalat egyik vezetője, aki az angol—szovjet kereskedelmi kamara küldöttségének tagjaként járt a Szov­jetunióban. Az izlandi halászhajók nem köthet­nek ki a nyugatnémet kikötőkben. Bonn intézkedése megtorlás, mert az izlandi hatóságok elfogtak egy nyugat­német halászhajót, amely megsértette Izland egyoldalúan kiterjesztett halá­szati zónáját. A nyugatnémet kikötő­kön keresztül az izlandi hajók évente mintegy 90 ezer tonna halat szállítanak Európába.­­ Portugália 1975-től kezdve évi 2 milliárd escudo értékben vásárol kő­olajat Iraktól — jelentette be a por­tugál tájékoztatásügyi minisztérium. A minisztérium közleménye a kőolaj mennyiségéről nem tett említést.­­ Bulgáriában tartózkodik Lamrani, a marokkói állami foszfátvállalat vezér­­igazgatója. Colov miniszterelnök-he­lyettessel, Nedev külkereskedelmi, és Pankov vegyipari miniszterrel tárgyalt a műtrágyaipari, a vegyipari és mező­­gazdasági együttműködésről.­­ Olaszországban októberben 1,9 szá­zalékkal emelkedtek a megélhetési költségek. Az előző évhez képest ez az inflációs mutató 24,3 százalékkal lett magasabb, tehát a drágulás továbbra is Olaszországban a legnagyobb a Közös Piac tagországai között.­­ Kína és Algéria kereskedelmi meg­állapodást kötött. Az Új Kína hírügy­nökség csak az aláírók nevét közölte. A VI/VA] JELENTI . Az olasz idegenforgalom bevételei az év eddig eltelt részében 15,3 száza­lékkal maradtak el a tavalyitól. A visszaesést a fokozódó bűnözéssel és az energiaválság hatásaival magyarázzák. • Franciaország 130 millió frank áru­hitelt és kölcsönt nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. A ta­valyi hitelkeret összege 100 millió frank volt. • Az Ázsiai Fejlesztési Bank 47 mil­lió dollár kölcsönt ad Pakisztánnak a Tarbela vízi erőmű felépítéséhez. A kölcsönből 34 millió dollárt a bank különleges alapjából folyósítanak, ezt 1 évi türelmi időszak után 40 év alatt évi 1 százalékos kezelési költséggel együtt kell visszafizetni. A fennmaradó 13 millió dollárt a bank tőkekészletei­ből nyújtják, ezt ötéves türelmi idő­szak után 25 év alatt évi 8,25 százalé­kos kamattal kell visszafizetni. ma Dél-Szerbia és Macedónia építőipari vállalatai lakóépületeket és ipari léte­sítményeket építenek Szófiában és an­nak környékén a jugoszláv—bolgár épí­tőipari együttműködés keretében. Mint­egy 600 jugoszláv építőipari munkás dolgozik Bulgáriában, idén 2,3 millió dollár értékben építettek lakóházakat. Szakemberek véleménye szerint jövőre 10 millió dollárig emelkedhet az ilyen jellegű együttműködés értéke. A Belga cégek közreműködésével évi 100 ezer tonna kapacitású rézfeldolgo­zót építenek Zairében. A volt Belga- Kongó viszonzásul kötelezettséget vál­lalt arra, hogy 1980-ig 150 ezer tonna nyers rezet és 80 ezer tonna félkész terméket szállít a belga feldolgozóipar­nak. A fővállalkozó ugyanaz a Société Générale, amely annak idején az Union Miniére révén kezében tartotta a ka­­tangai rézbányászatot.­­­ Japánban a nominálbérek egy év alatt 23,9 százalékkal mentek feljebb. A látszólag magas béremelkedés mö­gött azonban mindössze 0,1 százalékos reálnövekedés áll, ugyanis a közszük­ségleti cikkek 23,8 százalékkal drágul­tak. Lever, Wilson brit miniszterelnök gazdasági tanácsadója december első hetében Teheránba látogat, hogy gazda­sági és pénzügyi kérdésekről tanácskoz­zék. Vele egyidőben tárgyal Szaúd-Ará­­biában Healey brit pénzügyminiszter, november elején pedig a Bank of Eng­land kormányzója Kuvaitban folytatott TP Q S S Z v? 10 s 0 1c 0t. Tristar gépet akarnak eladni az Aeroflotnak A Lockheed amerikai repülőgép­gyártó vállalat megállapodásra jutott az Aeroflottal: tanulmányozni fogják annak a lehetőségét, hogy a szovjet repülővállalat gépeket vásároljon az amerikai cégtől. A Lockheed elnöke elmondta, hogy az L 1011 Tristar típusú gépnek új, hosszabb hatósugarú változatát fejlesztették ki. Ezt ver­senyképesnek tartják a Boeing 747-es úgynevezett Jumbo géppel, amelynek megvásárlásáról szintén tárgyal az amerikaiakkal az Aeroflot. A Lockheed reméli, hogy a tökéletesített Tristarból legalább 30 példányt eladhatnak a Szovjetuniónak. Az Aeroflot—Lock­­heed-megállapodás még a washingtoni kormány jóváhagyására szorul. (AP— DJ) Ausztriába utazik az NDK külkereskedelmi minisztere Tízéves ipari és gazdasági együttmű­ködési megállapodást ír alá a jövő hét elején Sölle, az NDK külkereskedelmi minisztere és Stainbacher osztrák ke­reskedelmi miniszter. Sölle december 7-én érkezik Bécsbe, négy napra. Beil, az NDK külkereskedelmi állam­titkára az APA tudósítójának elmond­ta, hogy a V­EST—Alpine várhatólag 4 milliárd schilling, értékben köt üzle­teket az NDK külkereskedelmi válla­lataival. Több más országokban terve­zett együttműködésről is folynak tár­gyalások. Tervezik egy barnaszénbánya közös kiaknázását Ausztráliában, kő­olajfinomító létesítését Mauritániában és kohászati üzem építését egy — kö­zelebbről meg nem nevezett — távol­keleti országban. (APA) Lengyel—egyiptomi és bolgár—egyiptomi megállapodás Varsóban aláírták a lengyel—egyip­tomi tudományos és technikai együtt­működés jövő évi munkatervét. A do­kumentum elfogadását megelőzően — november 27. és 30. között — a len­gyel fővárosban a két ország delegá­ciója megvizsgálta, milyen lehetőség van a gazdasági-tudományos közös munka hatékonyabb formáinak kiala­kítására, s általában a kapcsolatok bő­vítésére. Az 1975—76. évi együttműkö­dést rögzítő okmány egyúttal kulturá­lis megállapodást is tartalmaz. Bulgária és Egyiptom árucsere-for­galma 1975-ben az idei évhez képest előreláthatólag 40 százalékkal, mintegy 86 millió dollárra emelkedik. Erről az az új kereskedelmi egyezmény rendel­kezik, amelyet a két ország képviselői néhány nappal ezelőtt írtak alá Szófiá­ban. A bolgár külkereskedelmi vállala­tok gépeket és üzemi felszereléseket, vegyipari termékeket, gyógyszert, do­hányt és más árufélét szállítanak Egyiptomba. Az arab ország Bulgáriá­ba irányuló exportja: gyapot, rizs, vas­úti vagonok és tartályok, fogyasztási cikkek, gyapotszövet, pamutszövet és bőrruházati cikk. (PAP, BT­A) Kuvait is tulajdonosa lesz a Daimler-Benznek Tegnap reggel fény derült egy rej­télyre: a bonni gazdasági minisztérium közölte, hogy Kuvait vásárolta fel a Daimler-Benz AG részvénypakettjének 14 százalékát. A múlt hét végén való­sággal lázba hozta a nyugatnémet gaz­dasági köröket, hogy egy ismeretlen or­szág­­ jelentős érdekeltséget vállal az NSZK vezető autóipari konszernjében. A hivatalos bonni bejelentés előtt is már valamelyik olajtermelő országra gyanakodtak. Kuvait a Quandt ipari holding cso­porttól vette meg a részvényeket, becs­lések szerint mintegy 1 milliárd már­káért. A szabaddemokraták parlamenti frakciójának gazdaságpolitikai szónoka „elviselhetetlennek” nevezte, hogy a bonni kormány, a Daimler-Benz veze­tősége és a nyilvánosság csak több nap­pal a tranzakció nyilvánosságra hozatala után értesülhetett a vásárló kilétéről. Szemére vetette a gyáriparosok szövet­ségének, hogy nem tartják be a tőke­importra vonatkozó jelentési kötelezett­ségüket és kilátásba helyezte, hogy a kormány megszigorítja az idevonatkozó törvényt. Maga az ügylet nem ütközik a bonni kormány politikájába. A szabaddemok­rata párt üdvözölte, hogy az olajter­melők tartósan az iparosodott orszá­gokban fektetik be olajbevételüket. Mint emlékezetes, júliusban Irán vállalt 25,17 százalékos érdekeltséget a Krupp kon­szern acél- és gépipari leányvállalatá­ban.( Azóta sem hozták nyilvánosságra, hogy Teherán mennyi készpénzt fizetett az átvett részvényekért. A Krupp az iráni tőke és a nyugatnémet technoló­giai ismeretek „házasságáról” beszélt, amely alapját képezi majd világméretű acél- és gépipari vállalkozásoknak. A Daimler-Benz 1,187 milliárd márka névértékben bocsátott ki részvényeket, s 50 márka névértékű értékpapírjait a kuvaiti vásárlás bejelentése után ötszö­rös áron, 250 márkáért kínálták a tőzs­dén. (Reuter) Nagy katonai kiadások az új iráni költségvetésben Rekordösszegű — 36,2 milliárd dol­láros — költségvetési javaslatot ter­jesztett Hoveida iráni miniszterelnök vasárnap a parlament elé. Az új költ­ségvetés 1975 márciusától esedékes. Az állami kiadásokból 7,7 milliárd dollárt kívánnak fordítani az ország védelmére, a gazdaság fejlesztésére, az oktatásra, a szociális helyzet és az egészségügyi szolgáltatások javítására. Hoveida bejelentette, hogy Irán foly­tatja az ország védelmének erősítését. A miniszterelnök hozzátette, hogy a Perzsa-öböllel kapcsolatos ügyek inté­zését teljesen az öböl menti államokra kellene bízni. A költségvetés új vasútvonalak le­fektetését, a gyorsforgalmi utak bőví­tését, három új olajfinomító felállítá­sát, a polgári alkalmazottak fizetésének emelését és 300 ezer olcsó bérű lakás építését is előirányozza. (Reuter) VILÁG­GAZDASÁG A BRIT GAZDASÁG ÉS A BOMBÁK Londoni tudósítónktól: December elején már megállapítha­tó, hogy Nagy -Britannia az idén rosz­­szabb gazdasági évet zár, mint 1973- ban. Az angol bel- és külgazdaság mu­tatói egyaránt kedvezőtlenek. Az ame­rikai Hudson Institute a közelmúltban nyilvánosságra hozott összefoglaló je­lentése élesen bírálja a brit gazdaság belső viszonyait. A dokumentum rámu­tat, hogy a fejlett tőkésországok közül jelenleg Angliában a legalacsonyabb a gazdasági növekedés rátája, romlik a termékek nemzetközi versenyképessé­ge, esik a lakosság életszínvonala. Anglia gazdasági fejlettsége alapján ma a tizenegyedik helyen áll Európá­ban és 1980-ra előreláthatólag még hátrább csúszik. Healey pénzügyminiszter ez év no­vember közepén már a harmadik költ­ségvetést nyújtotta be a parlamentbe. A pénzügyi tervek ilyen gyors változá­sa nemcsak azt jelzi, hogy az infláció miatt gyakorlatilag lehetetlen egy évre szóló, reális bevételi és kiadási elő­irányzatot készíteni, hanem a kormány bizonytalan gazdaságpolitikáját is tük­rözi. Így a márciusi költségvetés nö­velte a fogyasztói adókat, a júliusi csökkentette. Tavasszal növekedtek a vállalati adóterhek, most ismét mér­séklődtek. Miután a gazdaságpolitika az összállami politika függvénye, vilá­gos, hogy Healey a fogyasztókat sújtó adók júliusi csökkentésekor tekintetbe vette a közelgő parlamenti választáso­kat, most viszont a munkanélküliség emelkedésének megfékezésére, a beru­házási terv ösztönzésére inkább a vál­lalatok adóit szállítja le. Miután várható, hogy a recesszió — amely elsősorban az USA-ból indul ki — jelentős hatást gyakorol Angliára is, a brit kormány a menekülés útját az energiatakarékosságon kívül a ter­melés növelésében látja, elsősorban a beruházási szektor és az export áru­alap szolgálatában. Az exportcélú termelésnövekedés szempontjából az idei évet mindenkép­pen negatívan kell értékelni. A nyers­anyagok világpiaci árának emelkedése és az ún. „bérküszöb-megállapodások” (ezeknek az a lényege, hogy a megél­hetési index emelkedése automatikusan maga után vonja a bérek bizonyos szá­zalékú növekedését) következtében a termelés költségei anélkül nőttek, hogy a termelékenység emelkedett volna — azaz a költségnövekedést semmilyen pozitívum sem ellensúlyozta. Azok a szakszervezetek, amelyek az említett bérmegállapodásokat kivívták, ragasz­kodnak ezekhez, és elutasítanak min­den új megállapodást, amely a bérszin­tet a munkatermelékenység változásá­val kapcsolná össze. Angliában az ok­tóbert megelőző tizenkét hónap alatt a bérek átlagosan 22,8 százalékkal emel­kedtek, és a novemberi mutató való­színűleg még magasabb lesz. Egyelőre semmi jele sincs, hogy megnövekedett volna a brit tőke beru­házási kedve Angliában. Úgy tűnik, csak az állami vállalatok és a költség­­vetésből finanszírozott közületek vé­geznek említésre méltó fejlesztéseket, a magántőkét főként a külföldi beru­házások érdeklik. A korszerű technoló­gia lassan terjed, így például az északi­tengeri olaj- és gázmezők kitermelésé­nél használatos 20—22 fúrókúttípus kö­zül mindössze kettőt gyártanak a szi­getországban. Azok a textilipari üze­mek, amelyek korszerűsíteni kívánják gépsoraikat, inkább Japánból importál­nak berendezéseket. Egyedül az energiatakarékosság ér­dekében tett többet a novemberi költ­ségvetés a korábbi kettőnél. Az adó­emelés hatására a folyékony üzem­anyagok ára is 20—25 százalékkal emelkedett és az év végéig valószínűleg tovább drágul. Kérdés azonban, hogy ezekkel az intézkedésekkel mennyire fog csökkenni a nyersolajtermékek fo­gyasztása. Az elmúlt évben — az iparban mu­tatkozó feszültségek mellett — súlyos­bodtak az ellentmondások a mezőgaz­daságban is. A szarvasmarha árának hirtelen esése, a marhahúsexport szin­te teljes leállítása­, a cukorimport csök­kenése és a cukorellátás akadozása­­egyebek között azt tükrözte, hogy a brit mezőgazdaságnak a Közös Piacba való integrálása nem megy zökkenők nélkül. A tejtermelésről a hústerme­lésre átállt brit farmerek követelik, hogy a kormány nyújtson szubvenciót, a felesleget pedig állami áron vásárol­ja fel és raktározza el. Az ilyen jelle­gű megoldást eddig épp az angolok bí­rálták a legélesebben. Peart mezőgaz­dasági miniszter — hosszas brüsszeli tárgyalás után — végül is elfogadta a marhahús- és cukorellátással kapcsola­tos átfogó és kompromisszumos javas­latot, s ebben nem kis szerepet játszott az a tény is, hogy az eladhatatlan hús­készletek miatt a brit farmerek heve­sen tüntettek az ír marhahús behoza­tala ellen. Úgy tűnik, éppen ez a legérzéke­nyebb pont Nagy-Britannia mai bel­politikai és belső gazdasági helyzeté­ben. A megoldatlan gazdasági problé­mák mind gyakoribbá váló kitörések­kel fenyegetnek. Az Észak-Írországban évek óta fennálló polgárháborús álla­pot éppúgy nem független a gazdasági ellentmondásoktól, ahogy az Anglia­­szerte mind gyakoribb bombamerény­letek sem függetlenek a gazdasági fe­szültségtől. Peru külföldi tartozásai A perui állam 1973—74-ben több mint egy milliárd 500 millió dollár hitelt vett fel a gazdaságfejlesztési tervek fi­nanszírozására és a már meglevő adós­ságok fedezésére. Az 1973-ban felvett 29 kölcsön 599 millió dollárt hozott, az idei 35 kölcsön­felvétel pedig 947 millió dollárral gya­rapította az ország bevételeit. Vargas tábornok, gazdasági miniszter a közel­múltban rámutatott, hogy az összes kül­földi adósságok már meghaladják az 1,9 milliárd dollárt, ebből a még fel nem használt alapok nagysága 1,25 mil­liárd dollár. A nemzetközi szervezetek által nyújtott hitelek összege 699 millió dollár, az exporthitelek pedig 420 millió dollárra rúgnak. Tavaly és az idén az Egyesült Álla­mok közösen 562,7 millió dollár hitelt nyújtott 11 terv finanszírozásához. A Japán által nyújtott hitelek összege el­érte a 380 millió dollárt. Az összegből 100 milliót olajkutatásra fordítanak az északkeleti országrészben levő őserdő­ben, 230 millió dollárból pedig 953 kilo­méter hosszú olajvezetéket építenek az őserdőből Bayovar északi kikötőig. Az Amerikaközi Fejlesztési Bank kilenc hitelt, a Világbank pedig ötöt nyújtott. A hitelezők között van még az NSZK, Kanada, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Franciaország, Svédország, a Szovjet­unió, Románia és Hollandia, Svájc, Spa­nyolország, Dél-Afrika, Olaszország és Lengyelország. Az angol nyelvű Peruvian Times sze­rint az eladósodás jövőre gondokat okozhat az országnak, különösen, ha a hitelfeltételek az előrejelzések szerint szigorodni fognak. A kormány folytatja a hitelfelvételt, remélve, hogy az olaj­­mezők és a rézmezők feltárása elősegíti az exportot és lehetővé teszi a hitelek visszafizetését. (AP—DJ)

Next