Világgazdaság, 1975. május (7. évfolyam, 82/1579-102/1599. szám)

1975-05-03 / 82. (1579.) szám

„A termelési eszközök ezentúl népi tulajdonban” Szerveződik az új élet Dél-Vietnamban Újfajta „hadijelentésekről” érkeznek hírek Dél-Vietnamból. A népi erők katonai győzelme után most az eddigi, a korrupt és velejéig korhadt Thieu­­rezsim társadalmi és gazdasági struktúrájának lerombolása van soron. Ehhez épp úgy hozzátartozik a prostitúció betiltása, mint a pártok, a társadalmi szervezetek és a szakszervezetek újjászervezése és az a pénteki bejelentés, hogy Dél-Vietnamban a termelési eszközök ezentúl a nép tulajdonát képe­zik. Saigonban (amelynek nevét a DIFK megtartja, de azért használja a francia gyarmatosítók elleni küzdelem idején elterjedt Ho Si Minh-város elnevezést is) egy-két napon belül összeül az ideiglenes forradalmi kormány 25 tagja, az első saigoni kabinetülésre. A DIFK párizsi szóvivője közölte, hogy Dél-Vietnam bármely országtól hajlandó feltétel nélküli gazdasági és műszaki segélyt elfogadni. Egyben felszólította az érintett külföldi kormá­nyokat, haladéktalanul juttassák vissza a dél-vietnami nép jogos tulajdo­nának tekintett repülőgépeket, hajókat, s több tonna aranyat, mindazt, amit az előző rendszer kiszolgálói menekítettek külföldre. A felszabadult Dél-Vietnamban gyor­san szerveződik az új társadalmi és gazdasági rend. A Felszabadulás rádió­adó bejelentette: a termelési eszközök ezentúl a nép tulajdonát képezik. A ku­bai hírügynökség jelentése szerint ál­lami tulajdonba mentek át a kereske­delmi bankok, a termelőüzemek, a me­zőgazdasági ültetvények és a külföldi vállalkozások közül az amerikai kézben levő érdekeltségek. Az ideiglenes for­radalmi kormány nyilatkozatban szö­gezte le, hogy minden vagyon, amit Dél-Vietnamból nemrégiben juttattak külföldre, a dél-vietnami nép jogos tu­lajdona. A nyilatkozat zavart okozott Thaiföl­­dön, ahová a bukott rezsim katonái 125 harci repülőgépen és hadihajókon me­nekültek, valóságos arzenált vittek ma­gukkal. A honvédelmi miniszter először hajlott arra, hogy teljesítse a DIFK ké­rését, később azonban, minden bizony­nyal amerikai nyomásra, jelezte, hogy Washingtonnak fogják kiszolgáltatni a hadianyagot és a fegyvereket. (Az USA- nak sovány vigasz­ ez, a Dél-Vietnamban hátrahagyott 5 milliárd dollár értékű vadonatúj felszerelésért: 500 páncélost, 650 helikoptert és több mint 500 harci repülőgépet „ajándékoztak” a felszaba­dító erőknek és mintegy 1 milliárd dol­lár értékű repülőtéri­, kikötői berende­zési­, utánpótlási- és távközlési berende­zést hagytak maguk mögött.) A DIFK-nyilatkozat félreérthetetle­nül utal a több tucat tonna aranyra, amit Thieuék loptak ki az országból, hogy java részét Svájcba menekítsék. A svájci kormány csütörtökön rendelet­ben tiltotta meg a Dél-Vietnamból és Kambodzsából származó arany behoza­talát, s hogy megelőzze­­a tilalom ki­játszását, a banktitok szentségét is ha­tályon kívül helyezte. A svájci kormány intézkedését megelőzően olyan hírek terjedtek el, hogy mintegy 160 millió dollár értékű aranyat hajóztak át Indo­­kínából a svájci páncélszekrényekbe. Több nemzetközi légitársaságot keres­tek fel a Thieu-rezsim emberei még áprilisban, közvetlenül az összeomlás előtt, hogy 16 tonna arany kiszállítását bízzák rájuk — állítólag eredménytele­nül — emlékeztetnek svájci körökben. Közben Washingtonban az amerikai pénzügyminisztérium rendeletileg zá­rolt minden dél-vietnami követelést és megtiltotta a felhatalmazás nélkül foly­tatott kereskedelmi ügyleteket amerikai cégek és Dél-Vietnam között. A külön engedélyt nemcsak kereskedelmi ügy­leteknél kell kérni, hanem emberbaráti segély nyújtásakor is. Mint a minisz­térium szóvivője közölte, néhány héttel ezelőtt még 120 millió dollár értéket képviseltek az USA-ban levő dél-viet­nami követelések. „Az utóbbi hetekben ez az összeg valószínűleg számottevően apadt” — tette hozzá. Amerikai üzleti körökben már azt mérlegelik, hogy a gyakorlatilag keres­kedelmi embargót jelentő intézkedés mennyiben érinti érdekeiket. Tavaly 675 millió dollárt tett ki a Dél-Viet­­namba irányuló amerikai export (a fegyverszállításokon kívül), az összkivi­­tel egy százalékát. A behozatal, mind­össze 2,7 millió dollár volt. Túlságosan nem aggódnak tehát, s eleve leírták azt a mindössze 30 millió dollárt, amit az utóbbi évtizedben körülbelül 120 ame­rikai vállalat fektetett be Dél-Vietnam­­ban. Jellemző,­hogy ez az összeg nevet­ségesen kevés az USA összes külföldi befektetéseinek 100 milliárd dolláros értékéhez képest. Az amerikaiak indokínai kivonulása — mondják Washingtonban — még a hadiipari komplexumot sem aggasztja különösen. A katonai segély elapadásá­val gyorsan zsugorodott a dél-vietnami felvevőpiac. A repülőgépipar hadászati szektorát pedig a légierő korszerűsítése pótolta a dél-vietnami megrendelések elmaradásáért. Végső konklúzió: bár az USA húsz éven keresztül vállára vette a dél-vietnami rezsim gazdasági fenn­maradásának terhét, pénzügyi és keres­kedelmi érdekei már nem fűzték szoro­san a korhadó rendszerhez. Az amerikai vállalatok közül kétség­telenül az olajkonszernek, az Exxon, a Mobil Oil, a Cityes Service a fő vesz­tesek. A Thieu-kormánytól part menti olajkutatásra vásárolt koncessziós jogo­kat most elsöpörte a hatalomváltozás. Vannak azonban, akik készen állanak az űr betöltésére: az olasz ENI és a francia SNPA. E két állami érdekeltség a VDK-val is jó kapcsolatokat épített ki. A Business Week szerint a szocialis­ta országok a part menti olajkutatás­ban még nem rendelkeznek­­eleg ta­pasztalattal, ezért az új népi rendszer az olaszokkal és a franciákkal akar majd együttműködni. A fiatal saigoni kormánynak egyelő­re jóval sürgetőbb feladatokat kell megoldania, s a legújabb jelentések sze­rint sikeresen birkózik meg az élet nor­malizálásának követelményével. Sai­gonban helyreállt a rendszeres városi közlekedés, biztosítják a villamos ener­giát és a folyamatos vízellátást, sőt pén­teken már megjelent az első, a forra­dalmi szervezetek által kiadott napi­lap, a Felszabadulás. A kínai nyelvű lapot Saigon kínai városrészében, Cholonban terjesztik. Előzőleg a népi kormány be­tiltotta a magánkézben levő kiadványok megjelenését, beleértve a napilapokat és a folyóiratokat is. A Fel­szabadulás rádióadó közölte, hogy az országban újjászervezik a pártokat, a társadalmi szerveket és a szakszervezeteket. H. R. Angol nyersanyagterv a kingstoni konferencia előtt A nyersanyagok világkereskedelmének átalakítására tett javaslatot Wilson brit kormányfő a Nemzetközösség kingstoni csúcsértekezletén. Ja­vaslata a nagy általánosságok szintjén mozgott, s még így sem sikerült megszereznie a nemzetközösségi társországok vezetőinek támogatását. Be­szédének híre a londoni nyersanyagpiacokon sem váltott ki lelkesedést. Alapvetően különbözik a brit és a nemzetközösségi országok elképzelése abban, hogy termékenkénti, vagy általános nyersanyagegyezményre van-e szükség, hogy kell-e indexkapcsolatot létesíteni a nyersanyagok és az ipar­cikkek árának alakulása között. Úgy látszik, London vezető szerepe a Nemzetközösségben visszahozhatatlanul a múlté, pedig Wilson azt remélte, javaslatai alapján a nemzetközösségi országok egységesen léphetnek fel szeptemberben az ENSZ hetedik rendkívüli közgyűlésén. A nyersanyagok piacának és árának stabilizálására világkereskedelmi egyez­mény-tervezetet ismertetett Wilson brit kormányfő a nemzetközösségi országok kingstoni csúcsértekezletén. Elképzelé­sének lényege, hogy a termelő és a fo­gyasztó országok működjenek együtt, a termelők a maguk részéről biztosít­sák a nyersanyagok szállítását, a fo­gyasztók pedig kedvezőbb kereskedel­mi feltételek mellett importálják a nyersanyagokat. Az árak kérdésében is meglehetősen általános a Wilson-féle javaslat: azt mondja, hogy a terme­lők és a fogyasztók érdekeinek egy­aránt megfelelő szinten kell őket stabi­lizálni. Áruként a nyersanyagegyezmé­nyek kidolgozását sürgeti, s magától értetődően itt is elsősorban a fogyasz­tói érdekeket tartja szem előtt. Wilson — mint mondta — javaslatait alapanyagul szánta, s Kingstonban már el is határozták, szakértői bizottságot hívnak életre, a tervezet tanulmányozá­sára, s részletes kidolgozására. A nem­zetközösségi országok pénzügyminiszte­rei szeptemberben ülnek össze, érte­kezletük napirendjének legfontosabb pontja e szakértői bizottság jelentése lesz. A karibi­ tagországok nevében Burn­ham guyanai miniszterelnök éles sza­vakkal bírálta Wilson tervezetét, mert az — mint mondta — csak a kereske­delem szűk szempontjából közelíti meg a világgazdaság égető kérdéseit. A fej­lődő országoknak nemcsak kedvezőbb kereskedelmi feltételekre van szüksé­gük, hanem arra is, hogy átalakítsák az egész világgazdaság szerkezetét. Burn­ham az AP&DJ értesülések szerint sík­ra szállt azért, hogy a nemzetközi pénz­ügyi és gazdasági szervezetekben az egyes országok ne nemzeti jövedelmük alapján, hanem népességük arányában kapjanak szavazati jogot. A nemzetközösség egyetlen kőolajter­melő országa, Nigéria képviseletében Gowon államfő támogatta Wilson ter­vezetét. Itt említjük meg, hogy a lon­doni nyersanyagpiacokon tegnap ko­rántsem fogadták lelkesen Wilson kingstoni beszédét. Többen kifejtették, hogy a miniszterelnök csak általános­ságokban beszélt és tulajdonképpen semmi újat nem mondott. Manley jamaicai miniszterelnök, a konferencia házigazdája, kampányt in­dított a nyersanyagok és az iparcikkek árának összekapcsolásáért, s a Reuter tudósítója úgy véli, ehhez sikerült meg­nyernie a Nemzetközösség fejlődő tag­országait is. (A nyers- és késztermékek ára közötti index kapcsolat tulajdon­képpen azt jelentené, hogy a fejlett tő­késországok inflációs rátájának alaku­lása szerint rendszeresen kiigazítanák a nyersanyagok árát.) Wilson számos fenntartást hangoztatott, úgy vélekedik, ez az indexkapcsolat csak az inflációs spirál felgyorsulását eredményezné, s ami evvel együtt jár, tovább drágítaná a fejlődő országok importlistáján sze­replő termékeket. A fejlődő országok exportbevételei­nek stabilizálására a legjárhatóbb út­nak a loméi konvencióban szereplő mechanizmust tartja a kingstoni csúcs szinte valamennyi résztvevője. (Az EGK és 46 fejlődő ország, köztük 21 nemzetközösségi állam megállapodása értelmében bizonyos termékek export­­bevételeit egy erre a célra létrehozott pénzalap segítségével stabilizálják.) Az ázsiai nemzetközösségi országok a leg­hangosabb szószólói az ilyen mechaniz­mus általánossá tételének, ők ugyanis nem szerepelnek a loméi konvenció aláírói között. B. J. + MÓDOSÍTANI KELL AZ AMERIKAI KERESKEDELMI TÖRVÉNYT — hangsúlyozta Ford elnök, sürgetve a Szovjetunióval való kereske­delmi megállapodás mielőbbi megkötését. Ingersol külügyminiszter­helyettes elítélte a brit, a finn és az osztrák importkorlátozásokat. -­ LENGYELORSZÁG ELEKTROMOS ÁRAMOT EXPORTÁL AUSZT­RIÁBA. A már parafáit szerződés értelmében a lengyel szénnel fűtött, lengyel területen létesített hőerőművekben termelt áramot 1979-től távvezetéken szállítják az osztrák fogyasztókhoz. A MAGYARORSZÁG ÉS MEXIKÓ megkötötte első kereskedelmi meg­állapodását. Eszerint biztosítják egymásnak a legnagyobb kedvez­ményt. A magyar—mexikói árucsere-forgalom tavaly 63 százalékkal haladta meg a korábbi esztendejét.­­ LESZ-E ELÉG SÖR AZ IDÉN? — erre a kérdésre sajnos nemmel kell válaszolni. Pedig az idén a söripar nagy értékű külföldi palac­kozó gépsorokat vásárol. A hiány enyhítésére mintegy félmillió hektoliter sört importálunk. + EGYRE NEHEZEBB A BANÁNTERMELŐ ORSZÁGOK HELYZETE. A termelőknek össze kell fogniuk, hiszen a nyereség túlnyomó részét a transznacionális vállalatok zsebelik be. , + TÖBB CUKORRÉPÁT VETNEK, MÉGIS CSÖKKEN A VILÁG CUKORTERMELÉSE. Európában például az idén 7,57 millió hektá­ron termesztenek cukorrépát a tavalyi 6,99 millió helyett, mégis a termelés 24,67 millió tonna lesz a tavalyi 26,9 millióval szemben. ELŐTÉRBEN A HOSSZÚ LEJÁRATÚ VÁLLALATI EGYÜTTMŰKÖDÉS Baczoni Jenő nyilatkozata olaszországi tárgyalásairól Római tudósítónktól. Eredményesen fejezte be tárgyalásait a Baczoni Jenő külkereskedelmi államtitkár vezetésével Olaszországban járt delegáció. A tavaly kötött 10 éves együttműködési megállapodás alapján tartott első vegyes bizottsági ülésen magyar részről 34 együttműködési lehetőséget vázoltak fel, amelyek előmozdíthatják a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlődését. Ehhez arra lenne szükség, hogy a magyar vállalatok hosszú lejáratú keretszerző­déseket kössenek olasz ipari konszernekkel. Az új alapokra helyezett együttműködés — mint az államtitkár elmondta — a jövőben lehetőséget adhat operatívabb, rugalmasabb és a változó adottságokhoz igazodó munkára. Rómában április 29-én aláírták a 10 éves magyar—olasz gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás első vegyes bizottsági ülésének jegyző­könyvét. Ennek melléklete a vegyes bizottság működési szabályzata. Baczo­ni Jenő államtitkár hazaindulása előtt a következő nyilatkozatot adta a VI­LÁGGAZDASÁG tudósítójának. Olaszországgal előnyösen fejlődtek gazdasági­­kapcsolataink, s az áruforga­lom alapján nem szocialista partne­reink között Olaszország az utóbbi években általában az első vagy a má­sodik helyen állt. Ez a fejlődés nem problémátlan, hiszen — mint ismere­tes — a korábbi években a magyar ex­port 75 százaléka volt az élő állat és a marhahús. Nem lehetünk teljesen elé­gedettek az ipari együttműködésben el­ért eredményekkel sem. Egy korábbi kooperációs megállapodás keretében már megpróbáltuk létrehozni az együtt­működést harmadik piacokon. Ezen a téren azonban az olaszokkal kevésbé boldogultunk, mint más nyugati part­nereinkkel, így különös jelentőséget tu­lajdoníthatunk a múlt év májusában Budapesten aláírt 10 éves gazdasági, ipari és műszaki ,együttműködési meg­állapodásnak. A megállapodás előirá­nyozta, hogy államtitkári szinten vegyes bizottságot állítsunk fel, s ez tartotta most első ülését Rómában. (Az olasz partner Cattanei külügyi államtitkár volt.) Tárgyalásaink eredményét pozitívan értékelhetjük, hiszen a legfontosabb szervezeti és tartalmi kérdésekben meg­felelt a várakozásnak. A jegyzőkönyv világosan rögzíti a magyar—olasz gaz­dasági kapcsolatokban eddig elért ered­ményeket, de­­a problémákat is, sőt fel­hívja­ a figyelmet arra, hogy mindkét fél tehetett volna többet a dinamiku­sabb fejlődés érdekében. A magyar de­legáció 34 olyan gazdasági, kereskedel­mi és ipari együttműködési lehetőséget ismertetett, amely egyrészt beleillik hazai tervkoncepciónkba, másrészt — az olasz piac ismerete alapján — meg­valósíthatónak látszik az olasz partne­rekkel. Külön fejezetben utaltunk azok­ra a lehetőségekre, amelyek harmadik piacokon kínálkoznak az együttműkö­désre. A jegyzőkönyv meghatározza a ve­gyes bizottság működési formáját. En­nek kialakításában arra törekedtünk, hogy minél operatívabban, rugalmasab­ban és a változó lehetőségeknek megfe­lelően dolgozzunk. A hivatalos szervek két megállapodása — az államközi együttműködési megállapodás és a ve­gyes bizottsági végrehajtási megállapo­dás — véleményünk szerint hasznos se­gítséget nyújt az ipari és üzleti körök­nek, hogy kidolgozzák, illetve megvaló­sítsák a tényleges kooperációt. A vég­rehajtás azonban természetesen már az ipar feladata magyar oldalon és olasz oldalon egyaránt. Tapasztalataink alap­ján úgy látjuk, hogy­­kívánatos lenne nagy olasz ipari konszernekkel válla­lati szinten hosszú lejáratú keretszer­ződéseket kötni. Ilyen szerződések le­hetőségéről tárgyaltunk a Montedison vezérkarával s más ipari vezetőkkel is. Van azonban Olaszországban jelentős és színvonalas középipar is. Célszerű lenne ezzel is kiépíteni a vállalati kap­csolatokat. A vegyes bizottsági ülésen nagyon határozottan rámutattunk, hogy — bár munkánkat nehezíti a mai légkör, az olasz részről alkalmazott diszkriminá­ciós intézkedések — Magyarország ér­dekelt a gazdasági kapcsolatok további fejlesztésében, s általában a magyar— olasz kapcsolatok széles körű, egészsé­ges, baráti továbbvitelében. Az együtt­működést új alapokra helyeztük, s tö­rekszünk arra, hogy minél gyorsabban minél konkrétabb eredmények szülesse­nek. Ebben a jelek szerint egyetértettek velünk az olasz kormány képviselői és mindazok a befolyásos olasz gazdasági körök, amelyeknek képviselőivel talál­koztunk — fejezte be nyilatkozatát Ba­czoni Jenő államtitkár. Kvóták emelése a magyar—dán forgalomban Andersen külügyminiszter nyilatkozata A dán—magyar gazdasági kapcsola­tokkal, valamint a KGST és a Közös Piac­­közötti együttműködés lehetőségei­vel is foglalkozott Andersen dán kül­ügyminiszter szerdai budapesti sajtóér­tekezletén. „Mindkét ország érdekelt a forgalom élénkítésében, s ehhez adottak a kere­tek” — mondotta Andersen. „Május 5-én Koppenhágában előzetes tárgyalá­sok kezdődnek 10 évre szóló műszaki, gazdasági együttműködési megállapo­dás megkötéséről, ami új lehetőségeket nyithat a gazdasági kapcsolatok terén. Igaz, hogy a Dániába irányuló ma­gyar exportot bizonyos esetekben mennyiségi korlátozások sújtják, ezek azonban egyáltalán nem akadályozták a forgalom fejlődését. Dánia a közös piaci országok között a legliberálisabb kereskedelmi politikát folytató államok egyike. Az idei évre vonatkozó forgal­mat a bizottság két határozattal szabá­lyozta. Az elsőben az idei évre megál­lapított kontingensek mértéke hasonló a tavalyihoz, a második azonban növe­li a kontingenseket, rendkívüli esetek­ben 20 százalékos emelése lehetséges. A miniszter a VILÁGGAZDASÁG munkatársának kérdésére foglalkozott az EGK és a KGST közötti kapcsola­tokkal is. „Az első lépéseket 1973 má­sodik felében tette meg a két szervezet a tárgyalások megindítására” — mond­ta. — „Ebben az időszakban éppen Dá­nia töltötte be az EGK miniszteri taná­csának elnöki tisztét és igyekezett elő­segíteni a kapcsolatfelvételt. Nehézsé­geket okozott azonban a két szervezet felépítésének különbözősége, s ez bo­nyolítja a tárgyalásokat. Két hónappal ezelőtt Ortoli, a brüsszeli bizottság el­nöke tanácskozott a KGST képviselői­vel, és a látogatást csalódáskeltőnek minősítette. A kezdet persze mindig ne­héz, de remélhetőleg sikerül közös ne­vezőre hozni az álláspontokat. Emellett természetesen a tagországok közötti , kétoldalú kapcsolatok fejlődésére is le­hetőség nyílik.” B. T. Kéthónapos árstop Belgiumban A belga kormány két hónapra befa­gyasztja az árakat, hogy gátat vessen a Nyugat-Európában legmagasabbak kö­zé tartozó, 15 százalékos inflációnak. Egyidejűleg több gazdaság- és export­­ösztönző intézkedéssel próbál életet vin­ni a gazdaságba. Kevésbé adóztatja meg a készleteket, adómentességet ad a beruházások egyes fajtáira, leszállítja a nagyvállalatok társadalombiztosítási hozzájárulását. Ösztönzi a belga nem­zeti bank hitelkönnyítő intézkedéseit és véget vet a kereskedelmi bankok köte­lező tartalékrendszerének. Egyedül ez utóbbi rendelkezéstől 15 milliárd frank beáramlását várják a gazdaságba a kö­vetkező három hónap során. (DPA)

Next