Világgazdaság, 1975. szeptember (7. évfolyam, 166/1663-185/1682. szám)

1975-09-02 / 166. (1663.) szám

AZ ÚJ NEMZETKÖZI GAZDASÁGI REND FÓRUMA Megnyílt az ENSZ rendkívüli ülésszaka Tegnap délután megnyílt az ENSZ rendkívüli ülésszaka, a második azok közül, amelyeket a fejlődő országok gazdasági követeléseinek meg­vitatására hívtak össze. A közgyűlést, amelyen 138 ország képviselteti magát, Buteflika algériai külügyminiszter, az ülésszak elnöke nyitotta meg. A tanácskozás méltán érdemel különleges figyelmet, hisz színhelye a világ­­szervezet, a legmagasabb fórum. Mégis csupán egy a sűrűsödő értekezletek között, amelyek arra hivatottak, hogy a változott politikai erőviszonyoknak és gazdasági realitásoknak megfelelően igazságos és egyenlő elbánást biz­tosítsanak a fejlődő országoknak. Az ülésszak közvetlen előzménye volt az el nem kötelezett országok limai értekezlete, ahol részben körvonalazódott már az, hogy miről folyik majd 12 napon a szó az ENSZ-palotában, s a New York-i tanácskozással párhuzamosan folyik a Világbank konferenciája, amelynek ugyancsak egyik központi problémája a fejlett és a fejlődő or­szágok közötti gazdasági kapcsolatok újjáalakítása. Jóllehet az ENSZ-közgyűlés ülés­szaka alapvetően gazdasági jellegű, e gazdasági kérdéseket a politika priz­máján keresztül kell vizsgálni — álla­pítja meg a Pravda New York-i tudó­sítója. A politikai mozzanatnak, (amely elválaszthatatlan az enyhülés folyama­tától) nyomatékot kölcsönöz egyrészt a szocialista országok, az el nem kötele­zett csoport és a fejlődő államok össze­találkozása; az hogy érdekük és állás­pontjuk számos alapvető kérdésben ro­kon. Másrészt az olajválság mindenki számára megvilágította: a termelők és fogyasztók között nemcsak kölcsönös függés van, de ezen az interdependen­­cián belül a fejlődő országok is komoly adókkal rendelkeznek. Az olajfegyver hatékonysága, való­színűleg ez az a meggondolás, ami egy táborba tereli a harmadik és (az energia drágulását leginkább megsínylő) negye­dik világ országait. Kivált minthogy néhány olajország mesés gazdagodása ellenére a gazdagok és szegények közötti szakadék­ az elmúlt időszakban — főleg a rohamos infláció miatt — még nagyobb lett. A fejlődő országok a különböző re­gionális tanácskozásokon, illetve a múlt héten a perui fővárosban megfo­galmazták követeléseiket, most az ipari hatalmakon a sor, hogy választ adja­nak. A szegény országok lényegében új gazdasági világrend kimunkálását óhajtják: nyersanyag-kartellek létre­hozását az OPEC mintájára; a nyers­­anyagárak és a folytonosan emelkedő iparcikk árak valamiféle indexszel való összekapcsolását; szabad behato­lási lehetőséget az ipari országok pia­caira; végezetül a segélypolitika sza­bályozását, azaz a sokszor kilátásba helyezett, de ez ideig meg nem való­sított automatizmust, amelynek értel­mében a fejlett országok nemzeti össz­termékük meghatározott hányadát se­gélyezésre fordítják. E kívánalmaik fényében nagy vára­kozás előzi meg az Egyesült Államok nyilatkozatát és a Közös Piac állás­­foglalását. Előzetes értesülések szerint az Egyesült Államok képviselője, Moynihan nagykövet (ő a Távol-Kele­ten időző Kissinger helyett szólal fel) hajlékonyabb álláspontot foglal el, mint a korábbi tanácskozások alkalmával. A New York Times kombinációi szerint az Egyesült Államok ezúttal konkrét felajánlásokat tett a világ élelmezési helyzetének javítására. Emellett — írja a lap — készséget mutat majd a vám­tarifák leszállítására, a mezőgazdasági fejlesztési támogatás növelésére. Túl ezen, állítólag hajlik arra is, hogy a Nemzetközi Valuta Alap keretében kiegyensúlyozó mechanizmusok létesí­téséhez is hozzájáruljon a fejlődő or­szágok fizetési mérleg hiányának eny­hítésére. A Közös Piac képviseletében Moro olasz külügyminiszter szólal majd fel. Brüsszel koncepcióját az alábbiakban körvonalazza a DP­A hírügynökség: készség arra, hogy esetről esetre nyers­anyagegyezményeket kössenek, de nyersanyag-kartellek kötésének gondo­latát elutasítják. Konkrét hozzájárulást nyújtanak az exporthozamok stabili­zálására, de nem kaphatók a nyers­anyag- és az iparcikk árak indexének kidolgozására. Ráállnak a fejlesztési se­gélyek emelésére, viszont nem kötele­zik el magukat a segélyek automatikus folyósítása mellett. Nagyjában ezek a reális szándékok, amelyeket eltakar a „nem konfrontá­ciót, de kooperációt” manapság sű­rűn hangoztatott jelszava. Sok megfi­gyelő úgy véli, hogy a fejlett iparral rendelkező országok gesztusai nem elégítik ki majd a harmadik világ or­szágait. Ezeket az országokat sarkallja az, hogy erejük tudatára ébredtek, ugyanakkor megszenvedik, hogy az árak olyan szeszélyesek, mint az idő­járás, sorvasztja őket az infláció és a recesszió szorítása, a devizák ingatag­sága. Ám ha e közgyűlés végezetül nem ad sokkal többet annál, minthogy fölfedi az egyetértés lehetséges terüle­teit­, s e témák kimunkálását más nem­zetközi testületek szakértői csoportjá­ra bízza, akkor is újabb mérföldkő, korunk egyik legfontosabb, de legfogó­­sabb kérdésének, az új nemzetközi vi­lágrend kialakításának rögös, de fel­tartóztathatatlan útjában. v T Két évre szóló aranymegállapodás Washingtonban tanácskozik az IMF és a Világbank közgyűlése Hétfőn 127 tagállam pénzügyminisztereinek részvételével megkezdődött Washingtonban a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank idei közgyűlése. Már a hét végén tartott megbeszéléseken sikerült a fejlett tőkésországok­nak megállapodniuk a nemzetközi valutareformot érintő néhány fontos részletkérdésben. A fejlődő országokat ennél sokkal inkább foglalkoztatja a nemzetközi támogatás fokozásának kérdése, amelyre McNamara, a Világ­bank elnöke hívta fel az iparosodott országok figyelmét. Witteween, a Valuta Alap főtitkára az USA-t, az NSZK-t és Japánt gazdaságai összehan­golt fellendítésére sürgette. Az aranymegállapodást a hét végén dogozta ki a tíz vezető tőkésország pénzügyminisztereinek külön értekez­lete. Ennek értelmében már jövő év elején megkezdődhet a Nemzetközi Valuta Alap aranykészletének kiárusí­tása, közölték nem hivatalosan Witte­ween főtitkár sajtóértekezletén hozzá­tette: az aranyat fokozatosan, 2-3 év alatt fogják értékesíteni, nehogy felborítsák a piacok működését, hi­szen 25,6 millió uncia, azaz a jelen­legi piaci áron számolva 4,1 milliárd dollár értékű arany eladásáról van szó. (Az aranypiacokat a megnyugtató nyilatkozat ellenére felkavarta a be­jelentés, Londonban, Zürichben un­ciánként 5-6 dollárral estek az árak hétfőn. A megállapodás a következő ponto­kat tartalmazza: végleg eltekintenek az arany hivatalos árától, és a jövő­beni kvótaemeléseknél nem írják elő a kötelező aranyhányad befizetését. Az IMF eladhatja aranykészletének egy­­hatodát, a 25,6 millió unciát a tagál­lamok jegybankjainak, avagy a sza­badpiacon. A haszonból, mintegy 2,5 milliárd dollárból a fejlődő országok támogatására szolgáló különleges ala­pot fogják finanszírozni. Az IMF arányának másik egyhatodát vissza­szolgáltatják a tagállamoknak, mégpe­dig korábbi befizetéseik arányában. A megállapodás aláírásától számí­tott kétéves időszakban a résztvevő jegybankok (az egyezményhez az alá­író 10 vezető tőkésországon kívül bár­melyik más tagállam is csatlakozhat) kötelezettséget vállalnak, hogy együt­tes aranykészletük nem haladja meg az 1975 májusi szintet, amikor a Tízek és az IMF együttes aranykészlete mintegy 958 millió unciát tett ki. Az USA engedett abból az állás­pontjából, hogy az egyes jegybanok két évig ne változtassanak az 1975 májusában rendelkezésükre álló aranymennyiségen, és ennek fejében a franciák hajlandónak mutatkoztak az árfolyamkérdésről kétoldalú tárgya­lásokat folytatni az USA-val. A kvóták újraelosztásának kérdésé­ről kevesebb részletet hoztak nyilvá­nosságra: az USA hajlandó az eddigi 23 százalék helyett megelégedni 20 százalékos kvótarészesedéssel, mivel a fontos kérdésekben ez még mindig vé­tójogot biztosít számára. Anglia kvó­taaránya is valamelyest csökken, de az USA után még így is a második legbefolyásosabb tagország marad kvótáját, illetve a szavazati arányát il­letően. Az olajtermelők az eddigi 5 százalék helyett megkapják a 10 szá­zalékos kvótarészesedést. Witteween főtitkár megnyitó beszédé­ben rámutatott, hogy az IMF számára nem jelentene nehézséget, hogy egyes országok lebegtessék valutájukat, mi­közben mások az árfolyamrögzítés bi­zonyos formáit alkalmazzák. A Világbank elnöke, McNamara arra figyelmeztetett, hogy a fejlődő orszá­gok súlyos valutaválsággal nézzenek szembe és a Világbank kölcsöntevé­­kenységének fokozását sürgette. A bank és szervezetei az 1976. június 30-ával végződő pénzügyi évben 7 milliárd dol­lár összegű kölcsön engedélyezésére ké­szülnek, amely 1 milliárd dollárral több a tavaly folyósított kölcsönöknél. Ha az olajimportáló fejlődő országok az egy főre eső nemzeti jövedelmet egyálta­lán növelni akarják, évente 49 milliárd dollárt kellene magán- és állami tá­mogatások útján hozzájuk eljuttatni. A világméretű infláció, az exportpiacok stagnálása miatt a fejlődő országok gaz­dasági kilátásai ma baljósabbak, mint egy évvel ezelőtt — mondta McNama­ra. .A Föld lakosságának nincstelen­jei, több mint 1 milliárdan, legfeljebb azt remélhetik, hogy 1980-ig a jelenle­gi 105 dollárról 108 dollárra növekszik az egy főre eső évi jövedelem, miköz­ben az iparosodott világ az 1970. évi 3100 dollár helyett az évtized végére 4000 dollárra számít. Az IDA számára az 1977 júliusától kez­dődő hároméves programban 6 milliárd dollárt szánnak, és az úgynevezett „har­madik ablak”, a szubvencionált kama­tozású kedvezményes hitelek keretét jö­vőre 500 millió—1 milliárd dollár ösz­­szegben szabnák meg. Külön programot dolgoznak ki a legszegényebb városi la­kosság megsegítésére, erre a célra 7 milliárd dollárt szánnak a következő öt évben. (Reuter, AP—DJ, DP­A) MEGNYITOTTA KAPUIT A LIPCSEI ŐSZI VÁSÁR A hagyományos lipcsei őszi vásáron közel félszáz országból több mint 6000 kiállító fogyasztási cikkeit, illetve az ezek előállításához szükséges gé­peit és berendezéseit tekinthetik meg a látogatók. A szocialista államok közül — jelenti az MTI — a Szovjetunió kínálja a leggazdagabb áruválasz­tékot. A KGST-országok mindenekelőtt az integráció eredményeit igyekez­nek szemléltetni. Lipcsében jelen vannak a fejlődő és a tőkésországok is­mertebb cégei is, az idei seregszemle a jelek szerint jó alkalom az NDK és a nyugati országok kereskedelmi kapcsolatainak felmérésére. „A Német Demokratikus Köztársaság igyekszik lépést tartani a világszínvo­nallal, ezt igazolja a 2800 termelőüzem illetve kütsikereskedelmi vállalat bemu­tatója” — hangsúlyozta a többi között a megnyitó alkalmából tartott sajtó­konferenciáján Wonsack kiállításigaz­­gató. Hozzátette: üzlet- és tapasztalat­­szerzés szempontjából is eredményes­nek ígérkezik az idei bemutató. Lipcsében 46 ország 271 ezer négy­zetméteren mutatja be termékeit. A szo­cialista államok közül a legimpozán­sabb a szovjet árubemutató, ahol — mint moszkvai tudósítónk jelenti — 24 külkereskedelmi egyesülés több mint 400 ipari vállalata hozzávetőleg 7000 árucikket kínál, s ezeknek 80 százaléka új termék, vagy egy korábban is gyár­tott áru lényeges műszaki fejlesztéssel készült újabb változata. A Zsiguli gép­kocsik el­ső három típusán kívül (az autókiállítás talán a legimpozánsabb) már láthatók a Volga, a Zaporozsec és több teherautó legújabb modelljei is. A lakkok, festékek és műanyagok mellett a szovjet—NDK kooperációban gyártott ,,Afrika” mosógépen kívül a szovjet pa­vilonban korszerű televíziók, rádió­­készülékek, magnetofonok, továbbá ha­gyományos és új élelmiszerféleségek láthatók. Huszonhat magyar külkereskedelmi és külkereskedelmi joggal rendelkező iparvállalat vonultatja fel legújabb ter­mékeit — a HUNGEXPO rendezésében — több mint 25 ezer négyzetméteren az idei lipcsei őszi vásáron. Vasárnap ma­gyar küldöttség érkezett az NDK-b­a, amelyet Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes vezet. A vásár meg­tekintése mellett NDK-beli kollégájá­val megvitatja az idei és a jövő évi árucsere-forgalommal, valamint a két­oldalú, hosszú lejáratú (1976—1980) ke­reskedelmi egyezmény előkészítésével kapcsolatos kérdéseket. A kilenc fejlődő ország között ismét Indiáé a legnagyobb bemutató. Ami pe­dig a tőkésállamokat illeti, 26 ország­ból 1569 kiállítót jegyeztek be. Erich Honecker, az NSZEP első titkára a vá­sár megnyitóján a többi között felke­reste a legjelentősebb tőkés államok , így az NSZK, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Japán és Olaszország pavilonjait. Ez utóbbi kiállításon megjegyezte, az NDK ré­széről szívesen látnák ha az olasz vál­lalatok, más nyugati cégekhez hason­lóan, bekapcsolódnának az NDK követ­kező ötéves népgazdasági tervében sze­replő létesítmények beruházási munkái­ba. A szovjet állami bank Moszkvai tudósítónktól: Tartósan javul a dollár helyzete a szovjet pénzpiacon. Az amerikai valu­tát több mint egy százalékkal felérté­kelték — az állami bank szeptemberi árfolyama szerint — s most 100 dol­lárért kereken 74 rubelt adnak. Figye­lemre méltó, hogy ebben az esztendő­ben még egyszer sem jegyezték ilyen magasan az amerikai dollárt a Szov­jetunióban. (Augusztusban 100 dollár­ért 73,25 rubelt, júliusban pedig 69,25 rubelt adtak.) Úgy látszik, hogy rövid életűnek bi­­zonyult a font sterling javulása, egy hónapi emelkedés után ugyanis ismét csökkent a valuta jegyzése. Egy fontot ezután 1,56 rubellel számolnak el, ez minden idők egyik legalacsonyabb ár- árfolyammódosításai folyamát jelenti. Ismételten felértékel­ték a rubelt a nyugatnémet márkához képest. 100 egységért 28,60 rubelt ad­nak, ez az idén negatív rekordnak számít. Felértékelték a rubelt a hosszú idő óta mozdulatlan olasz lírához ké­pest is, mégpedig 1 százalékkal. Az északi országok valutái közül ezután kevesebbet ér a norvég és a svéd korona, valamelyest emelkedett az izlandi korona értéke. A fejlődő országok pénzegységei közül — a ru­belhez viszonyítva — némileg javult a Szíriai és libanoni font, az argentin pesó és az új-zélandi dollár viszont erőteljesen romlott. A Szovjetunió ál­lami bankjának szeptemberi listáján összesen 12 tőkés valuta jegyzése vál­tozott meg. fi / NAPRÓL NAPRA ■+ VALAMELYEST JAVULTAK A FEJLETT TŐKÉSORSZÁGOK VI­LÁGPIACI CSEREARÁNYAI. A Nemzetközi Valuta Alap jelentése szerint mind az export- mind az importárak esnek, de a második ne­gyedévben a 0,5 százalékos exportárcsökkenéssel 1,8 százalékos im­portár esés állt szemben, + TOVÁBB ROMLIK A KÖZÖS PIACI ORSZÁGOK GAZDASÁGI HELYZETE. A brüsszeli bizottság a második negyedévről szóló jelen­tése szerint az infláció és a munkanélküliség változatlanul súlyos. Az eddigi reflációs intézkedések nem hozták meg a várt eredményt. + A GAZDASÁGI PROBLÉMÁK IS HOZZÁJÁRULTAK AZ ECUA­DORI ÉS PERUI POLITIKAI VÁLTOZÁSOKHOZ. Ecuadorban, ahol államcsínykísérlet történt, az olajexport-bevételek visszaesése komoly gondokat okozott a vezetésben. Peruban a haladó rendszer sem tu­dott megbirkózni az inflációval és a munkanélküliséggel. -A BONN NEM HAJLANDÓ TÁMOGATNI AZ ALUMÍNIUMIPART. A világméretű recesszió hatására a nyugatnémet alumíniumkészletek megkétszereződtek. Nehéz helyzetben van a brit alumíniumipar is: az Alcan konszern szerint a kereslet alumíniumtermékek iránt mere­deken zuhant. A MEGKÉTSZEREZŐDIK A MAGYAR—ALGÉRIAI FORGALOM AZ IDÉN a múlt évihez képest — mondotta lapunknak adott interjújá­ban Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. Hangsúlyozta: erős a verseny az algériai piacon, de tovább növelhető a magyar export. A csehszlovák miniszterelnök Bukarestben Strougal csehszlovák miniszterel­nök tegnap hivatalos­ látogatásra a román fővárosba érkezett. Kíséretében van a kohászati és nehézipari, a gép­gyártási és a külkereskedelmi minisz­ter. Strougal román kollégájával, Manescuval folytat tárgyalásokat. Miculescu román mezőgazdasági mi­niszter az Egyesült Államokba utazott hivatalos látogatásra. Butz, amerikai mezőgazdasági miniszter hívta meg, a tárgyalások középpontjában az élel­miszeripari és mezőgazdasági együtt­működés áll. Vasárnap Bukarestbe érkezett há­romnapos hivatalos látogatásra Mar­garet Thatcher, a brit Konzervatív Párt vezetője. A megfigyelők emlé­keztettek rá, hogy Thatcher asszony két héttel Wilson brit miniszter láto­gatása előtt tárgyal Romániában. Wil­son, mint ismeretes, szeptember 16-án érkezik Bukarestbe, ez lesz az első eset, a második világháború óta, hogy brit miniszterelnök kelet-európai népi demokratikus országba látogat. Nagy-Britannia kölcsönt nyújt Ro­mániának öt BAC 1—11 repülőgép vé­telére. Hétfőn jelentették be, hogy a kölcsön összege 15,4 millió font lesz. A repülőgépeket 1977 nyarán szándé­kozik forgalomba állítani a Tarom ro­mán légivállalat. A román—brit kapcsolatokkal fog­lalkozik a Financial Times. Értesülése szerint London és Bukarest több je­lentős megállapodást köt Wilson láto­gatása kapcsán. Tavaly a brit—román kereskedelem angol szempontból deficites volt: 33,5 millió fontos brit exporttal 34,2 mil­liós import állt szemben. Az idei első félévben viszont a brit kivitel 27,5 millió fontra emelkedett, az import ellenben nem haladta meg a 18 millió fontot. A brit lap végül emlékeztet arra, hogy a nyugati állam- és kor­mányfők szinte egymásnak adják a kilincset Bukarestben. Ford amerikai elnök és Chirac francia miniszterelnök a közelmúltban tárgyalt a román fő­városban, és most fejeződött be Demi­­rel török miniszterelnök látogatása. (Reuter, AP,DJ) Kairó és Tel Aviv megállapodása Gyakorlatilag létrejött a Sínai-fél­­szigetre vonatkozó katonai megállapo­dás Kairó és Tel Aviv között, jelentik a hírügynökségek, miután az izraeliek elfogadták az egyezmény szövegét. A megállapodást a két vezérkari főnök fogja parafálni, s az Al Gumhuria című kairói lap úgy tudja, hogy a hivatalos aláírásra három héten belül Genfben kerül sor. Az AFP értesülése szerint, a részmegállapodás keretében az USA bizonyos gazdasági természetű kötelezettségeket vállalt. Izraelnek évi 350 millió dollár értékű olajtermékre van szüksége, ezt az USA fogja szál­lítani és részben finanszírozni, cserébe az Abu Rudeis-i olajmező átadásáért Egyiptomnak. Washington hosszú távú segélyeket is garantál Tel Avivnak és 2,5 milliárd dollárnyi azonnali gazda­sági és katonai segélyt nyújt. Kairó kedvező feltételek mellett 1 millió tonna gabonát kap, s az USA fegyver­­szállításokat is kilátásba helyezett. (AFP, Reuter, AP)

Next