Világgazdaság, 1975. október (7. évfolyam, 187/1684-209/1706. szám)

1975-10-01 / 187. (1684.) szám

Határozat az import korlátozásáról A Labour-konferencia jóváhagyta Wilson gazdasági politikáját A brit Munkáspárt blackpooli országos kongresszusa győzelmet és vere­séget egyaránt hozott a Wilson-kormány számára. Sikerült jóváhagyatnia inflációellenes gazdaságpolitikai programját, a résztvevők többsége bele­törődött abba, hogy a kormány addig nem hajlandó ösztönözni a gazdaság növekedését, amíg nem sikerült legyűrni a 26 százalékos inflációt. A szak­­szervezeti mozgalom a kormány mellé állt, de a munkáspárti tagság elége­detlensége jutott kifejezésre abban, hogy a párt országos végrehajtó bizott­ságából kibuktatták Healey pénzügyminisztert, s e politikát formáló testü­letbe a párt balszárnyához tartozó Heffert választották. Megerősödött tehát a balszárny, s követelésére iktatták be a szelektív importkorlátozások be­vezetésének javaslatát a kongresszus határozatába. Magabiztos Wilson lépett tegnap a szónoki emelvényre a brit Munkás­párt blackpooli országos kongresszusán. Mint hangsúlyozta, „nem szabad lan­kadni a céljainkat és eszményeinket fenyegető inflációellenes harcban, és amíg nem koronázza siker erőfeszíté­seinket, a gazdaság felfuttatására sem lehet gondolni”. A súlyos gazdasági helyzet kialakulását összefüggésbe hozta az immár egy egész generáció óta tartó szűkös tőkeberuházásokkal. Az alacsony termelékenységért a gya­kori munkabeszüntetéseket és a szak­­szervezetek „m­akacskodását" okolta, ami egyes gazdasági ágazatokban túl­foglalkoztatottsághoz vezetett. A miniszterelnök nem hagyott két­séget afelől, hogy a kormány nem haj­landó engedni a költségvetési kiadá­­sok fokozását, a hitelpolitika könnyí­tését sürgető követeléseknek, de arra sem hajlandó, hogy pánikba esve drasztikusan lefaragjon az állami ki­adásokból. Hasonló hangnemben nyi­latkozott Healey pénzügyminiszter is, mondván, hogy csak az adók számot­tevő emelésének árán lehetne további kiadásokkal megterhelni a költségve­tést. Elutasította az importkorlátozások bevezetésére vonatkozó követeléseket is, figyelmeztetve a várható ellenlépé­seie. A pénzügyminisztert előzőleg súlyos vereség érte: a Munkáspárt balszár­­nyának sikerült felbuk­tatnia őt a párt országos végrehajtó bizottságából, he­lyébe Heffer volt iparügyi minisztert választották. Heffer megválasztásában a választókerületi pártszervezetek elé­gedetlensége tükröződik Wilson gazda­ságpolitikájával szemben. A legnagyobb szakszervezeteket azonban Wilsonnak sikerült maga mellé állítania — hang­súlyozzák a politikai kommentátorok. Ez döntötte el lényegében a black­pooli konferencia legfontosabb szavazá­sát, amelyben döntő többséggel jóvá­hagyták a kormány inflációellenes programját. A baloldal az 1,25 mil­liós munkanélküliség leküzdése, a 26 százalékos infláció leszorítása érdeké­ben követelte, hogy adják fel az ed­digi jövedelempolitikát, azaz azt az elvet, hogy a béremeléseket­­az átlag­bérek 10 százalékra korlátozzák, bár az infláció mértéke sokkal nagyobb. De hiába idézték fel a 2 milliós mun­kanélküliség rémét, a vitát lényegében eldöntötte a TUC, a szakszervezeti ve­zérkar, amely a jelenlegi helyzetet ha­talmi kérdésként kezeli, és nem haj­landó a Wilson-kormányzat jövőjét kockáztató lépései..-­ teírni. Mivel a kongresszuson a 6,5 milliónyi tömb­­szavazatból 5,8 milliót a szakszerve­zetek adnak le, és ezeknek nagy ré­sze a TUC vezetőségét támogatta, Wil­son győztesként kerül ki ebből a harcból. A Munkáspárt baloldali szárnyának azonban sikerült érvényre juttatni ál­láspontját az importpolitika módosítá­sával kapcsolatban: a hazai iparágak védelmében a túlságosan olcsón kínált lábbelik, pamutáruk és más textilipari készáruk importjának korlátozását kö­vetelik. A Munkáspárt végrehajtó bi­zottsága lényegében helyt adott a „sze­lektív importellenőrzés” bevezetését célzó követeléseknek. A Labour-kor­mányt elvileg nem kötik a konferencia határozatai, de kérdés, hogy Healey pénzügyminiszter sokáig ellent tud-e állni az újabb munka­helyek elveszíté­sétől aggódó szakszervezetek nyomá­sának. A konferencián végső soron háttér­be szorultak az alapvető strukturális reformokra, az államosítások kiterjesz­tésére, a munkásrészvétel biztosításá­ra, a vállalati tervek ellenőrzésére vo­natkozó javaslatok, azon a címen, hogy először a gazdasági életet kell konszo­lidálni. A végrehajtó bizottság nyilat­kozata sem sürgeti erőteljesebben az államosításokat, mindössze arra utal, hogy a kormánynak mielőbb létre kell hoznia a tervmegállapodásokkat a 30 legnagyobb iparvállalattal. Varley ipar­ügyi miniszter tegnap úgy nyilatkozott, hogy a kormány mielőbb állami kézbe akarja venni a hajóépítő ipart. Rögtön hozzátette azonban, hogy erre és a repülőgépipar államosítására legko­rábban egy év múlva kerülhet sor. A munkásképviselet megvalósítása a vál­lalati irányításban Varley véleménye szerint csak fokozatosan, a tapasztala­tok gazdagításával mehet előbbre. A brit munkásság és vállalkozók me­rev elkülönülésére hívta fel a figyel­met Schmidt kancellár, akinek a brit gazdasági helyzethez fűzött néhány megjegyzését a Guardian tegnapi szá­ma ismertette. Anglia immár nem szá­mítható haladó országnak — állította a nyugatnémet kormányfő —, az ösz­­szeegyeztethetetlen kívánságok, köve­teléseik és várakozások inflálódásának országa lett. Más nyugat-európai or­szágokhoz képest túlhaladott a munká­sok és a tőkések bértárgyalásainak jel­lege és módszere. Túlságosan sok a Szakszervezet és ezért a TUC haté­konysága jóval kisebb, mint például az NSZK szakszervezeti szövetségéé, amelyhez csak 16 tagszakszervezet tar­tozik. Százezer munkanapra kivetítve a sztrájknapok száma Angliában átla­gosan 10—15-ször több, mint az NSZK- ban, ennek ellenére a brit szakszer­vezetek kevesebbet tudnak kiharcolni életszínvonal-emelés tekintetében, mint nyugatnémet társaik — állapította meg Schmidt kancellár. H. R. További tárgyalások az olaj áráról Szabad az út a párizsi energia-nyersanyag értekezlet előtt Kuvait meg fogja hívni a főbb Per­zsa-öböl menti olajtermelő országokat, hogy megvitassák az olajár differen­ciálásának, többek között a minőségi felárnak a problémáját — közölte al-Kazimi kuvaiti olajminiszter. A bé­csi értekezleten az olajminisztereknek erre nem futotta idejükből — tette hozzá. Egyelőre nem világos, hogy Ku­­vait az OPEC keretében, vagy pedig azon kívül akarja-e megrendezni a ta­lálkozót, hívják fel a figyelmet a szakértők. A Perzsa-öböl menti olajter­melők a múltban a Kőolajexportáló Országok Szervezetén belül ültek ösz­­sze egyes regionális kérdések megtár­gyalására, az értekezleteken általában Kuvait, Szaúd-Arábia, Irán, Katar és az Arab Emirátusok Államszövetsége vett részt. A kuvaiti miniszter utalt rá: az OPEC tárgyalásokat kezd arról, hogy a fejlődő országoknak olcsóbban adja olaját. A pénzügyminiszterek október­ben megvitatják a most véget ért bé­csi értekezleten Kuvait, Venezuela, Irak és Irán által beterjesztett javas­latot, s valószínű, hogy a fejlődők még az év vége előtt barrelenként 11,51 dollárnál olcsóbban fogják kapni az olajat. Újabb vélemények láttak napvilágot az olaj drágulásának várható hatásá­ról. A 10 százalékos áremelés évente 7 milliárd dollár többletbevételhez juttatja a Perzsa-öböl menti olajterme­lőket. Szaúd-Arábia 2,4 milliárd dol­lárral, Irán 2 milliárddal, Irak és Ku­vait 800 millióval, Katar 175 millióval, Abu Dhabi 450 millióval vesz be töb­bet. Ehhez azonban az szükséges, hogy az áremelés következtében ne essen vissza még jobban a fogyasztás, s az ár­emelés valóban 10 százalékos legyen. A Standard Oil ezzel szemben úgy véli, hogy a különböző kőolajfajták árának súlyozott átlagát tekintve csak 7 százalékkal fog drágulni az olaj. Bi­zonytalan az is, milyen mértékű ár­emelést jelentenek végülis az olajter­melők. Sadli indonéziai bányaügyi mi­niszter például jelezte: országa októ­ber 1-től emeli az olaj árát, de nem az OPEC által megszabott 10 száza­lékkal. Az összes meghívott országok pozi­tív választ adtak, s így nincs akadá­lya, hogy október 13-án Párizsban megkezdődjenek a fejlődő országok és a nyugati ipari államok energia-nyers­­anyag-értekezletének előkészítő meg­beszélései — jelentette be az Elysée palota szóvivője. Az októberi megbe­szélésen a kőolajtermelők képviseleté­ben Szaúd-Arábia, Irán, Venezuela és Algéria, az olajimportáló fejlődők kö­zül Brazília, India és Zaire vesz részt, a nyugati országokat pedig az USA, Ja­pán és államcsoportonként a Közös Piac képviseli. A találkozó előtt Kissinger amerikai külügyminiszter meglehetősen békülékeny nyilatkozatot tett New Yorkban az arab országok külügyminiszterei és vezető politiku­sai előtt. Hangsúlyozta az olajterme­lők és fogyasztók egymásra utaltságát, de az olajár emelésére utalva jelezte: egyoldalú lépések egyetlen országnak sem állnak érdekében. (MTI, Reuter, AP—DJ) ­ AUj valutaárfolyamok a Szovjetunióban Moszkvai tudósítónktól: A Szovjetunió Állami Bankja októ­ber 1-től tíz tőkés valuta árfolyamát módosította. Mintegy 3 százalékkal több rubelt adnak a doháért mint koráb­ban : 100 dollárért október 1-től 76 rubelt számolnak el. Az idén ez a dollár legma­gasabb árfolyama a Szovjetunióban. A kanadai dollár is erősödött, 100 egysé­gért ezután 74,51 rubelt fizetnek, szem­ben a szeptemberi 71,61 rubelle. 100 svájci frankért 27,44 rubel helyett ezen­túl 28,46-ot adnak. Gyengült a font: a jövőben 1 font 1,55 rubelt ér. Visszaesett a norvég és a dán korona, az osztrák schilling és a belga frank is. A valuta­csúcs előkészítése Megbeszélésre ülnek össze október 5-től 6-ig New Yorkban Franciaország, az USA, Anglia, az NSZK és Japán képviselői, hogy előkészítsék a Giscard francia elnök kezdeményezte gazdasá­gi csúcstalálkozót­­­ jelenti jól tájéko­zott párizsi forrásokra hivatkozva az AP—DJ. Giscard javasolta, hogy az év vége felé tartsák meg az öt vezető nyugati ország csúcstalálkozóját, amelyen mo­netáris problémákat vitatnának meg. Francia vélemény szerint ezek jelentik a világ gazdasági problémáinak kulcsát. Y? 1- NAPRÓL NAPRA + LEMARADT AZ EXPORTHITELEK TERÉN FOLYÓ VERSENYBEN az USA, panaszolja az Export-Import Bank jelentése, amelyet az amerikai kongresszus elé terjesztettek. Az amerikai ipart kiszorítják a szovjet piacról a nyugati versenytársak. + FELEMÁS HELYZET ALAKULT KI A KÖZÖS PIAC minisztereinek értekezletei után. Az NSZK lemondott a közös kiadások korlátozá­sáról, s a borháború elcsitult, de mindkét kérdés idővel újabb ellen­tétek gyújtópontja lehet.­­ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK BÉCSI KERESKEDELMI KÖZPONTJA nem felelt meg a hozzá fűzött várakozásoknak, s október végén be­szünteti működését. Kelet-Nyugat rovatunkban a lengyel Pol-Mol és az osztrák Steyr megállapodásának hátterét ismertetjük. + JÓ PIACA A MEDIMPEXNEK INDIA; a vállalat idei exportja a dél-ázsiai országba várhatóan meghaladja az 5 millió dollárt. Rövi­desen valószínűleg kooperációs megállapodást írnak alá a Hindustan Antibiotics céggel. ________________ _ TÖBB MINT 19 MILLIÓ RUBELES KOOPERÁCIÓRA SZERZŐDÖTT az NDK-beli Transportmaschinen cég a KOMPLEX-szel. A jövő évre szóló megállapodás értelmében mezőgazdasági gépekhez gyártanak majd hazánkban részegységeket — az NDK-ból küldött dokumen­táció alapján.­­ A CUKOR VILÁGPIACI ÁRÁNAK STABILIZÁLÁSÁRÓL tanakod­nak a latin-amerikai cukortermelő országok. A szakértők nem tartják valószínűnek, hogy az olajtermelőkéhez hasonló kartell alakításában állapodjanak meg. JELENTŐSEN BŐVÜL A SZOVJET-PORTUGÁL ÁRUCSERE-FORGALOM Moszkvába várják Gomes államfőt Moszkvai tudósítónktól: Moszkvában várakozással tekintenek Costa Gomes portugál államfő látoga­tása elé. A háromnaposra tervezett moszkvai tartózkodása során Gomes találkozik Podgornij államelnökkel és Koszigin miniszterelnökkel, s jól tájé­kozott moszkvai körökben úgy tudják, fogadja Brezsnyev főtitkár is. A tár­gyalásokon minden bizonnyal fontos helyet kapnak a k­ét ország kereske­delmi-gazdasági kapcsolatai. Moszkvá­ban nem tartják kizártnak, hogy hosz­­szú lejáratú — esetleg öt évre szóló — szovjet—portugál árucsere-forgalmi egyezmény tető alá hozása is a meg­beszélések napirendjére kerül. Ez áru­listákat tartalmazna, amelyek a fe­leknek több évre előre biztos értéke­sítési és vásárlási lehetőséget terem­tenének. Portugál részről feltehetően parafát, bort, könnyűipari cikkeket, hajókat­ és más hagyományos exportcikkeket aján­lanak fel, a Szovjetunió pedig gépek és berendezések — elsősorban mező­­gazdasági és energetikai felszerelések —, valamint nyersanyagok eladását szorgalmazná. A szovjet—portugál áru­csere-forgalom tavaly alig érte el a 7 millió rubelt (bár a tavalyi év a nagy politikai változások eredménye­képpen nem szolgálhat a számítások alapjául), s azon belül a szovjet szál­lítások meghaladták a 6,3 millió ru­belt, amiből 4,1 millió rubelt csak a 69 ezer tonnás kőolajexport tett ki. Ezenkívül halkészítményeket és gya­potot adott a Szovjetunió a szinte ki­zárólag parafából álló portugál export ellenében. Az idei évben a forgalom jelentős bővülésére számítanak a szakembe­rek, értéke — úgy vélik — meghalad­ja a 100 millió dollárt, megközelíti a 80 millió rubelt. A tavaly decemberben aláírt kereskedelmi egyezmény szelle­mében a szakemberek több progra­mot dolgoztak ki, hogy Portugália gyorsabban és az eddiginél eredménye­sebben hasznosíthassa saját ásványkin­cseit és meglevő kapacitásait. Ennek kapcsán felmerült egy cementgyár épí­tésének terve, tanulmány készült a lig­nitelőfordulások kiaknázására és komp­lex hasznosítására. Mivel Portugália energiahordozókban meglehetősen sze­gény, felmerült egy szovjet atomerő­mű létesítésének gondolata is. A geo­lógiai kutatások Portugália egyes ré­szeiben jelentős piritelőforduláso­kat tártak fel, ezeket is szovjet közremű­ködéssel szeretnék hasznosítani. Végül szó van néhány barnaszénbánya re­konstrukciójáról, amit szintén szovjet berendezésekkel végeznének el. Portugália eurovaluta-hitelt vesz fel Portugália valószínűleg rövidesen igénybe veszi a tavaly szeptember óta rendelkezésére álló 150 millió dolláros készenléti eurovaluta-hitelkeretet — mondják londoni bankkörökben. A hi­telt amerikai és kanadai bankok kon­zorciuma 1979-ig nyújtja Portugáliá­nak, s az ezzel kapcsolatos teendőkkel a­ Citicorp International Bankot bízta meg. E bank képviselői az utóbbi idő­ben rendszeresen látogatnak Lissza­bonba, hogy figyelemmel kísérjék az ország gazdasági és monetáris helyze­tét. Londonban tudni vélik, a portu­gál kormány minden előkészületet meg­tett hogy lehívhassa a hitelt, a leg­nagyobb összegű devizaforrást, amihez Portugália most hozzányúlhat. Mint Soares, a szocialista párt ve­zetője nemrég közölte, Portugália de­vizatartalékai kimerültek, s napirend­re került az aranytartalékok igénybe­vétele. Azokhoz még nem nyúltak, de hír szerint tavaly elzálogosították a Nemzetközi Fizetések Bankjától kapott rövid lejáratú hitel ellenében. (Reuter) Lengyel-amerikai gabonamegállapodás Lengyelország és az USA elvi megál­lapodásra jutott a hosszú lejáratú ga­bonaegyezmény megkötéséről — jelen­tették be Barcikowski lengyel és Butz amerikai mezőgazdasági miniszter tár­gyalásait követően New Yorkban. A közös közlemény szerint Butz a részle­tek tisztázása érdekében november vé­gén Varsóba utazik. A kedvezőtlen idő­járás miatt Lengyelországnak idén ga­bonát kell importálnia — mondja a közlemény, de Barcikowski jelezte: az importigény nem lesz olyan nagy, mint más országoké. Lengyelország az idén eddig 2,5 millió tonna amerikai ga­bonát vásárolt. A tárgyalásokon szóba került az amerikai gabonakivitel átmeneti fel­függesztésének kérdése is. (Lásd VI­LÁGGAZDASÁG szeptember 25., má­sodik oldal.) Butz jelezte, hogy a ti­lalmat a „lehető leggyorsabban?” fel fogják oldani, időpontot azonban nem jelölt meg. Egy másik lengyel—amerikai együtt­működési megállapodásról, tehergép­kocsigyár építéséről ad hírt a The New York Times. Az amerikai lap varsói kereskedelmi forrásokra hivat­kozva jelenti, hogy a General Motors hamarosan megkezdi féltonnás teher­gépkocsikat előállító gyár felépítését Lengyelországban. Hivatalos nyilatko­zatot még nem tettek közzé, de a lap tudni véli, hogy a részleteket decem­berben hozzák nyilvánosságra. A GM szóvivője részletek közlése nélkül meg­erősítette a lap értesülését. Hétfőn Varsóba érkezett Macenchen kanadai külügyminiszter. Olszowski külügyminiszterrel nemzetközi kérdé­sekről és a kétoldalú együttműködésről tárgyal. Lengyelország érdeklődik ke­reskedelmi kapcsolatainak bővítése iránt Kanadával; a két ország árucse­re-forgalma több mint háromszorosa a két év előttinek, de még mindig messze a lehetőségek alatt marad — írja a PAP hírügynökség. (Reuter, AP—DJ, DPA) Szovjet—olasz miniszteri megbeszélések Moszkvában hétfőn találkozott a szovjet és az olasz külkereskedelmi miniszter, hogy megvitassák a két or­szág közötti kereskedelem kiszélesíté­sének, illetve az ipari együttműködés elmélyítésének lehetőségeit — jelen­ti a TASZSZ. Az­ elmúlt évben Olaszország volt a Szovjetunió harmadik legnagyobb tő­kés partnere Nyugat-Németország és Finnország után. Az idén szeptember elején hitelmegállapodás jött létre a két ország között: Olaszország 900 mil­lió dolláros, ö­t évre szóló kölcsönt nyújt a Szovjetuniónak 7,55 százalékos kamattal, későbbi szovjet vásárlások­ra. Az AP-DJ hírügynökség jelentése szerint azonban de Mita látogatása nincs közvetlenül kapcsolatban a fen­ti megállapodással, pusztán tájékozódó jellegű, s nem várnak tőle konkrét megállapodásokat. Eszmecsere a szovjet-nyugatnémet együttműködésről Moszkvai tudósítónktól: Alekszej Koszigin miniszterelnök kedden hivatalában fogadta Helmuth Kohlt, a nyugatnémet Keresztényde­mokrata Párt vezetőjét, aki az Orosz Föderáció minisztertanácsának vendé­geként tartózkodik a Szovjetunióban. A kétórás találkozón a nemzetközi ese­mények áttekintése mellett eszmecse­rét folytattak a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok, azon belül a gazdasági együttműködés helyzetéről. A megbe­szélést követő sajtótájékoztatóján Kohl eredményesnek minősítette szovjetunió­beli látogatását. Elmondta, tárgyalt Novikov miniszterelnök-helyettessel is a kétoldalú kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokról, részleteket azonban er­ről nem közölt. Kohl ellátogatott a kámai autógyár építkezéséhez is.

Next