Világgazdaság, 1975. november (7. évfolyam, 210/1707-228/1725. szám)

1975-11-01 / 210. (1707.) szám

TILAGGAZDASÁG 1975. NOVEMBER 1. SZOMBAT VII. ÉVFOLYAM, 210. (1707.) SZÁM Francoista örökség — monarchista tervek Tegnap a spanyol minisztertanácson már Juan Carlos elnökölt. Ezzel úgy tűnik, új szakaszába jutott a francoista rendszer, s egyben új kor­szak köszöntött Spanyolországra. Az utód személye azonban olyan rezsim­hez kapcsolódik, amely a szétbomlás jeleit mutatja. A legkülönfélébb ellenzéki szervezeteket tömörítő Spanyolországi Demokratikus Tanács ismét jelezte: nem hajlandó elfogadni a herceget királynak. A hatalmi válsággal egyre érezhetőbb gazdasági nehézségek is párosulnak. A legtöbb nyugat­európai országgal ellentétben itt a recesszió még csak most bontakozik ki. A beruházások esnek, a külföldi üzletemberek nem szívesen tesznek a bi­zonytalanra. A kormány Franco instrukciói híján csak „intézi” az ügye­ket, felidézve annak a veszélyét, hogy a felhalmozódott problémákat a Franco utáni korszak kormánya majd csak nagyon népszerűtlen intéz­kedésekkel tudja megoldani. Arias Navarro spanyol miniszterel­nök csütörtökön az alkotmány értel­mében felkérte Juan Carlos trónörö­köst, ideiglenesen vegye át az állam­fői tisztséget. A tegnapi minisztertaná­csot már a Zarzuela kastélyban, a her­ceg rezidenciáján tartották. Végleges vagy ideiglenes A madridi megfigyelők szerint a 37 esztendős Bourbon herceg, bár meg­bízatása csak ideiglenes, gyakorlatilag az új spanyol államfőnek tekinthető — írja a DP­A. A 82 éves Franco állapo­ta változatlanul rendkívül súlyos, és az orvosok szerint még akkor sem tudná betölteni funkcióját, ha netalán felépülne. A legtöbb megfigyelő az­­utódlás kérdését ennek ellenére tá­­i­ólról sem tekinti rendezettnek. A Spanyolországi Demokratikus Ta­nács nem hajlandó elfogadni a monar­chista megoldást, mivel „egyenes foly­tatása lenne a francoista diktatúrá­nak” — hangoztatta a szervezet szóvi­vője madridi sajtóértekezletén. A leg­különfélébb ellenzéki csoportokat, köz­tük a Spanyol Kommunista Pártot is magába foglaló illegális szervezet szó­vivője szerint Juan Carlos csak akkor veheti át az államfői tisztet, ha nép­szavazás dönt a monarchia mellett. Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára az amerikai Time magazin­nak adott nyilatkozatában rámutatott, hogy „a francóizmus minden maradvá­nyának, így Juan Carlosnak is el kell tűnnie”. Ha a spanyol nép a királyság mellett dönt, uralkodónak a jelenleg száműzetésben élő Don Juant, Juan Carlos apját kellene tekinteni. Óvatos önportré Milyen lesz a Franco utáni Spanyol­­ország? A Newsweek Juan Carlos politikai nézeteit igyekszik kipuhatolni. A ter­jedelmes interjút nagyfokú óvatosko­dás jellemzi­ ,a nemzeti egység szim­bóluma kívánok lenni, politikai pártok felett. A demokrácia megteremtésére törekszem mindenfajta káoszt elkerül­ve”. Az amerikai folyóirat összhang­ban az amerikai politika céljaival „aperturistának”, azaz „nyitó politikus­nak” jellemzi Juan Garrost, aki azon­ban leszögezi, hogy nem hajlandó tör­vényesíteni a kommunista pártot. A romló gazdasági helyzet minden bizonnyal erőteljesen befolyásolja az egyes politikai csoportok állásfoglalá­sát. Az elég erős spanyol középosztály két oldalról is veszélyeztetve érzi jó­létét: fél a gazdasági válságtól és min­denfajta politikai vihartól. Ez Juan Carlos kezére játszik. Támogatókra tett szert a herceg a liberális jobb­oldal, főként a gazdasági élet körei­ben. Juan Carlos számíthat a franco­­izmustól eltávolodott Fraga Iribarne korábbi tájékoztatási miniszter cso­portjára is. „Liberalizmusát” azonban mérsékelnie kell, ha meg akarja tar­tani a szélsőjobboldali fallangisták­­nak és a hadsereg konzervatív elemei­nek a rokonszenvét. Az ellenzék magatartása is rányom­ja majd bélyegét Juan Carlos politi­kájára. Egyrészt a spanyolországi De­mokratikus Tanácsba tömörült pártok, másrészt pedig a Demokratikus Kon­vergencia csoport, amely az előbbi ri­válisa akar lenni és főként keresztény­­demokratákat tömörít. A hadseregben megizmosodott Demokratikus Katonai Unió, amely a Franco-ellenes tisztek­re van nagy befolyással. Végül meg kell említeni a szeparista mozgalma­kat, mindenekelőtt a baszkok külön­féle szervezeteit. A tegnapi minisztertanácson Juan Carlosnak már egy napi problémával is szembe kellett néznie: a foszfátban rendkívül gazdag Spanyol-Szahara kö­­rüli konfliktussal. A diplomáciai al­kudozások ellenére a helyzet rendkí­vül feszült, a spanyol polgári szemé­lyek kiürítését megkezdték a gyar­matról. A gyarmat státusát érő min­den változást államfői aláírásnak kel­lene szentesíteni és az alkotmány nem mondja meg világosan, hogy Juan Carlos rendelkezik-e hatáskör­rel bármiféle szerződés érvényesítésé­hez. A megfigyelők szerint a másik ha­laszthatatlan probléma valamiféle gaz­dasági szükségprogram megszerkesz­tése. A kormány az utóbbi hónapok­ban óvakodott nagyobb horderejű lé­pések megtételétől, így a recesszió el­len sem tudott erőteljesen fellépni. Morózus üzleti világ A politikai válság csak tovább mér­gezte a gazdasági légkört, amelyet a recesszió nyomaszt. Az ipari termelés az év első három hónapjában 9,6 szá­zalékkal esett, az infláció 18 száza­lékos — a gazdaságpolitikusoknak te­hát egyszerre kell küzdeniük a két „sötét ellenség” ellen. A munkanél­küliség félmillió embert érint, az ak­tív lakosság 4 százalékát. A beruhá­zások érezhetően esnek. Az 1974-re a tervezett 24,6 milliárd pesetás beruhá­zásból csak 11,6 milliárd valósult meg. A Carrero Blanco admirális ellen el­követett 1973 decemberi merénylet előtt tíz beruházó közül legfeljebb, ha egy vette számításba a politikai­ kockázatot — állapítja meg a Les Echos —, ma már viszont mindenki A „gazdasági csoda” éveinek ellenére (amikor a bruttó nemzeti termék nö­vekedési üteme 7 százalékos volt és Spanyolország közelebb került a világ ipari hatalmaihoz) gyenge a spanyol termékek nemzetközi versenyképessé­ge, a közgazdászok által elkerülhetet­lennek minősített strukturális refor­mokat nem hajtották végre. A vállala­toknak közel 90 százaléka még mindig 250 munkásnál kevesebbet foglalkoz­tat. A szolgáltató ágazatok felduzzad­tak, az elmúlt évtizedben 21 száza­lékról 47 százalékra emelkedett a har­madik szektorban dolgozók részaránya. Sokan külföldre mentek dolgozni, visszaáramlásuk nagy nehézségeket okozhat. Az olcsó munkaerő és az ala­csony adóterhek miatt 1959 és 1974 között 500 milliárd peseta értékű ide­gen tőke áramlott az országba. Teljes iparágak kerültek — legalábbis rész­ben — külföldi kézre: a gépkocsi­­gyártás, az elektronika, a műanyag­ipar vagy az élelmiszeripar. A „ki­­rálycsinálók” között is figyelembe kell venni idegen erők erőteljes befolyását. A politikai és a gazdasági képlet tehát rendkívül bonyolult. Ha a veze­tés szilárd alapokra támaszkodhat, a gazdasági bajok is enyhülhetnek. De egyáltalán nem biztos, hogy Spanyol­­országban ez a helyzet. B. T. Az EGK kész Juan Carlos támogatására ANGLIA ÉS AZ ENERGIA-VILÁGKONFERENCIA A közös piaci külügyminiszterek ró­mai konferenciáján megállapodtak: a testület elvben kész arra, hogy Franco örökösének, Juan Carlos hercegnek tá­mogatást nyújtsorai A nyugatnémet küldöttség szóvivőjének ismertetése szerint ez a tanácskozás egyik figye­lemre méltó eredménye. Az időszakos eszmecsere során, a külügyminiszterek elhatározták: az ENSZ közgyűlésén együttesen síkra­­szállnak ama javaslattal szemben, amely a cionizmus és a rasszizmus közé egyenlőségjelet húz. Megállapo­dás született arról is, hogy a helsinki csúcskonferencia határozatainak valóra váltásával kapcsolatos tapasztalatokat folyamatosan kicserélik, jóllehet úgy vélik, korai volna még az értekezlet mérlegét megvonni. Tárgyaltak Ciprus kérdéséről és a libanoni helyzetről is. Az elnöklő Ramor olasz külügymi­niszter kifejtette: valamennyi közös piaci ország sajnálatosnak tartja a libanoni válságot, de azt belügyinek tekinti, amibe nem akar beavatkozni. (Beavatott körök szerint a Közös Piac kerülni akarja azt a látszatot, mintha részrehajló lenne a libanoni keresz­tény közösség javára.) Rumor szólt ar­ról is, hogy az EGK-országok figye­lemmel kísérik a portugáliai fejle­ményeket, s amint lehetséges, pénzügyi és egyéb segélyeket nyújtanak Portu­gáliának. A római tanácskozás felszínre hozta, hogy Anglia és közös piaci partnerei között növekszik az ellentét, két kér­dést illetően. Az egyik a december közepén tartandó nemzetközi energia­konferencia, a másik az esetleges an­gol importkorlátozások kérdése. Shore brit kereskedelmi miniszter bejelentette: Anglia importkorlátozáso­kat vezet be, ha nem észlelhető át­fogó javulás a nemzetközi kereskede­lemben, s ha a brit kulcsiparokat a gyorsan növekvő import­­még súlyo­sabban fenyegeti. föltették neki a kérdést: nem tartanak-e Londonban esetleges megtorlásoktól? Válaszában Shore elismerte, hogy e lehetőség „fontos tényező” az importkorlátozá­sok bevezetésének mérlegelésében. Olaszország vonatkozásában hozzáfűz­te: „Colombóval és De Mitával foly­tatott megbeszéléseim során nem nyer­tem azt a benyomást, hogy Olasz­ország korlátozni akarja az importot.” (Ennek lehetőségét gyakran fölvetik, mint eszközt, hogy lefékezzék az olasz kereskedelmi deficit további növeke­dését — jegyzi meg az AP—DJ tudó­sítása.) Feltűnést keltett, hogy Anglia nem szerepel azon az előzetes listán, amely a Párizsban tartandó energia- és nyers­anyagértekezlet részvevőit tartalmazza. London, mint ismeretes, azt kérte, kü­lön — a Közös Piactól független — képviseletet kapjon­ a konferencián. Az OECD által kiadott lista szerint azon­ban a meghívottak sora a következő: az Egyesült Államok, Japán, Kanada, Svédország, Svájc, Görögország, Auszt­rália és a Közös Piac. A helyzet azonban még tisztázatlan, legalábbis ezt mondotta a brit külügy­minisztérium szóvivője, hozzáfűzve, hogy a listának, ami csupán előzetes, nincs különösebb jelentősége. Anglia továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy külön képviseletet kapjon, figyelembe véve, hogy potenciálisan a nagy olaj­termelők közé tartozik. A földművelésügyi miniszterek em­lítésre méltó eredmény nélkül tartott luxemburgi konferenciájáról további értesülések érkeztek. A hírügynöksé­gek jelentései szerint valószínű, hogy a közös mezőgazdasági politika megre­formálására vonatkozó elképzeléseket a november végi római kormányfői ér­tekezleten ismét napirendre tűzik. A frontok, ha lehet, még világosabbá váltak: Nyugat-Németország és Angla eltökélten harcol a költséges és nagy tejtermék-, marhahús-, gabona- és bor­fölöslegekre vezető politika ellen. Fran­ciaország és Olaszország szembeszáll bármely kísérlettel, amely a kisgazdál­­kodók újabb csoportjait kergeti el a földről és fokozza a gazdasági válsá­got az elmaradottnak minősített, öveze­tekben. Ugyanakkor a külső bírá­lat is erősödik: Ausztria újból in­terveniált Brüsszelben a marhahús­­import-stop okából folyamatosan romló agrárkereskedelmi mérleg miatt. V. J. NAPRÓL NAPRA + AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÖZEL-KELETI SEGÉLYPROGRAM­JÁBÓL jövőre is Izrael kapja az oroszlánrészt, de Egyiptomnak há­romszor annyi jut, mint előző évben. Az egyiptomi elnök viszonzásul megígérte, hogy minden módon igyekeznek kedvében járni az Egyip­tomba behatoló amerikai tőkének. A MELEGHÁZI KLÍMÁBAN TÚL GYORSAN NÖVEKEDETT A GAZ­DASÁG a tőkés világban. Ebben látja a jelenlegi visszaesés okát egy svájci bankigazgató. Lapunknak adott nyilatkozatában a szak­ember amellett foglalt állást, hogy a kelet-nyugati finanszírozásban is a normális piaci feltételek érvényesüljenek.­­ MÁSFÉLSZERESÉRE NŐ A MAGYAR—MONGOL ÁRUCSEREFOR­GALOM 1975—80 között az előző öt évhez képest, a közelmúltban aláírt tervkoordinációs jegyzőkönyv értelmében. Az ötéves időszak alatt gyógynövény-feldolgozóüzem és tufabeton-blokk gyár épül Mongóliában magyar részvétellel.­­ KÖZÖSEN VÁSÁROLNAK LICENCET MAGYAR ÉS SZOVJET VÁLLALATOK festékszóró berendezések gyártására. Az elképzelés szerint a svájci Wagner cég lesz az eladó. A licenceszerződést gyár­tásszakosítási és kooperációs egyezmény is kiegészíti majd a magyar és szovjet partnerek között.­ a BRAZIL KÁVÉTERMÉS KIESÉSE olyan piaci lehetőségeket kí­nál, amelyeket a világ más kávétermelőinek ki kell használniuk — vélekedik az afrikai kávétermelők szervezete. Segítséget ajánlunk a jemeni iparfejlesztési programhoz Szomáliai tárgyalásai után a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságba ér­kezett Losonczi Pál és kísérete. A fej­lődő országgal gazdasági kapcsolatain­kat az 1973 áprilisában megkötött ál­lamközi egyezmény szabályozza. A ke­reskedelmi megállapodás a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását biz­tosítja. Magyarország az elmúlt időben textíliákat, gyógyszereket, gépi beren­dezéseket, komplett kisüzemeket expor­tált. A forgalom elszámolása szabad de­vizában történik. A továbbiakban a ma­gyar külkereskedelem kész szállítani különböző kórházi berendezéseket, orvo­si műszereket, felszereléseket, a mező­­gazdaság részére gépeket, az élelmiszer­­iparnak gépsorokat és egyéb berendezé­seket. Az érvényben levő műszaki-tudo­mányos együttműködési megállapodás alapján magyar szakemberek már dol­goznak Jemenben a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és az egészségügy terü­letén. Sok jemeni fiatalt képeznek Ma­gyarországon, jelenleg hatvanan tanul­nak nálunk felsőoktatási intézmények­ben. Mindkét fél keresi az útját­­a kereske­delem további fejlesztésének és a mos­tani tárgyalásokon is a nagyobb forga­lom lehetőségét, valamint a további együttműködést vizsgálják. Magyaror­szág a jövőben még jobban be kíván kapcsolódni az ország fejlesztési prog­ramjába, magyar szakemberek kiküldé­sével, valamint ipari termékek szállítá­sával. A jelenlegi kormány fokozott figyel­met fordít a mezőgazdaság fejlesztésére, mivel ez adja a nemzeti jövedelem több mint 60 százalékát. Így a szocialista or­szágok már eddig is elsősorban a me­zőgazdaság fejlesztésébe kapcsolódtak be, gátak épül­tek, különböző feldolgozó ipari létesítmények születtek a szocia­lista országok vállalatainak közremű­ködésével. Az ország fő termékeit és ki­vitelének zömét a mezőgazdaság adja (búza, köles, kávé, cirok, datolya, ba­nán, dohány). A legfontosabb ipari nö­vény a gyapot, az ország keleti részén gyapotfeldolgozó gyárak működnek, amelyeket tovább szeretnének bővíteni. Jelentős bevételi forrásuk a halászat, el­sősorban a szardíniahalászat. Jemen­ben a mezőgazdaság fejlesztése mellett az iparosítási programot szintén gyors ütemben kívánják módosítani. Ehhez a magyar gazdaság is kész segítséget nyúj­tani. Az idén légügyi egyezményt kö­töttünk, s várhatóan most egészségügyi egyezmény aláírására is sor kerül. Véget értek Schmidt pekingi tárgyalásai Sauvag Margues Pekingbe látogat Kínai—nyugatnémet gazdasági ve­gyes bizottságot állítanak fel, amely évente tartja üléseit, felváltva a két országban. Az ezt rögzítő jegyzőköny­vön kívül hajózási és légiforgalmi megállapodást is aláírtak Schmidt kancellár tegnap véget ért pekingi tárgyalásain. A hajózási­ egyezmény, amely Ny­u­gat- B­erlinre is érvényes, megszünteti a hajóforgalom megadóz­tatását. A légiforgalmi megállapodás feljogosítja a két ország nemzeti re­pülővállalatait, hogy gépei leszál­ljanak a másik ország repülőterein. Egyelőre azonban bizonytalan, mikor indítja a Lufthansa első menetrendszerű gépeit Pekingbe és Sanghajba. Helmut Schmidt pénteken sajtóér­tekezleten számolt be a pekingi újság­íróknak tárgyalásairól. Néhány pont­ban teljes nézetazonosságot alakítot­tak ki: például mindkét ország pozi­tívan értékeli a fejlett ipari országok, az olajtermelők és a fejlődő államok küszöbönálló párizsi dialógusát. A kelet-nyugati enyhülés kérdésében azonban­ a Mao elnökkel és Teng Hsziao-ping ügyvezető miniszterelnök­kel folytatott közel hétórás megbeszé­lések sem hozták közelebb az állás­pontokat, bár erre Schnaidt nem is számított. Teng minden alkalommal élesen bírálta a Szovjetuniót, az Egye­sült Államok ellen azonban a kancel­lár szerint egyetlen bíráló megjegyzést sem ejtett. A kétoldalú kapcsolatok szempontjából a tárgyalások igen eredményese­k volta­k, és Schmidt re­ményét fejezte ki, hogy mielőbb sor kerül folytatásukra az NSZK-ban. A kínai főváros soron következő il­lusztris nyugat-európai vendége­­Sau­vagnargues francia külügyminiszter. Sauvagnargues november 17-én érke­zik hivatalos látogatásra Kínába, hogy viszonozza Teng Hszi­ao-ping májusi párizsi látogatását. (DPA, AFP) MEGEGYEZÉS AZ IFAD MEGALAKÍTÁSÁRÓL Ötnapos kemény alkudozás után sikerült megállapodnia a 69 fejlődő és fejlett országnak az 1,2 milliárd dol­láros új nemzetközi mezőgazdaság­­fejlesztési alap (IFAD) (lásd VILÁG­­GAZDASÁG október 31., 2 oldal) jogi státusáról. Az ENSZ szakosított szerve lesz, római központtal. Az USA 200 millió dollárral járul hozzá az alaphoz, a közös piaci országok hasonló összegű segély folyósítására tettek elvi ígére­tet, a fejlett tőkésországoktól járó további 200 millió dollárt Kanada, Ausztrália, a skandináv országok és az OECD más gazdag tagállamai adják össze. Az olajtermelő országok ugyan­csak 600 millió dollárral töltik fel az alapot. A szocialista államok nem vet­tek részt a római előkészítő értekez­leten, és mint a Reuter írja, nem ismeretes, hogy csatlakozni kívánnak-e az IFAD-hoz. Az alapot vonzóvá tette az olajtermelők számára, hogy felhasz­nálásába jóval nagyobb beleszólásuk lesz, mint a jelenleg is működő intéz­mények (Világbank, IMF) működé­sébe. Az élelmiszersegélyezési alapot hiva­talosan jövő februárban hívják életre Waldheim ENSZ-főtitkár elnökletével. Ezen az ülésen jelentik be az országok felajánlásuk összegét. Az IFAD messzemenő önállósággal fog rendelkezni s a segélypolitika ki­alakításában, a segélyezés lebonyolí­tásában azonban igény­be veszi a FAO (Élelmezési és Mezőgazdasági Szerve­zet), valamint az afrikai és az ázsiai fejlesztési bankok közreműködését. (Reuter) Szovjet trolibuszok Görögországnak Görögország 124 trolibuszt vásárol a Szovjetuniótól 223 millió drachmáért (mintegy 6,5 millió dollárért) jelentet­te be Athénben a kereskedelmi mi­nisztérium. Kompenzációs ügylet ke­retében a trolik ellenértékének 10 szá­zalékát Görögország konvertibilis va­lutában törleszti, a többit mezőgazda­­sági termékek eladásával. A miniszté­rium szóvivője elmondotta: a trolikat a következő három évben szállítják le, s a görög főváros levegőjének megtisz­títására indított kampány keretében, az eddig használt autóbuszokat váltják fel velük. (Reuter) Román—amerikai vállalati együttműködés Az Egyesült Államokban tartózkod Ion Patan román miniszterelnök-he­lyettes, külkereskedelmi miniszte egyezményt írt alá, mely a roma Universal Traktor külkereskedelmi vállalat és az amerikai Clark Equip­ment cég között irányoz elő termelés és értékesítési együttműködést hidrat­likus átviteli­­ rendszerekre. Bukarestben tartózkodik 15 amerika nagyvállalat képviselője, akik a ro­mán-amerikai hosszú távú együttmű­ködés lehetőségeiről folytatnak meg­beszélést. (Agerpres)

Next