Világgazdaság, 1976. január (8. évfolyam, 1/1745-21/1765. szám)

1976-01-03 / 1. (1745.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1976. JANUÁR 3., SZOMBAT USA, NSZK, JAPÁN A tőkés világgazdaság bizonytalan el­átásai Hogyan alakul az idén a tőkés világgazdaság? A hírügynökségek egyre másra ismertetik a szakértők és kutatóintézetek jóslatait, amelyeknek ko­rábbi magabiztossága jócskán legyengült, utat engedve a szkepticizmusnak. A konjunktúra megélénkül? Lehet — mondják —, de ezzel ismét felszínre kerülnek azok a strukturális ellentmondások, amelyek korábban egyre in­kább elmélyítették a nyugati gazdaságok egyensúlyzavarait. Ezek pedig végső soron ismét feléleszthetik a recessziós tendenciákat. Csak találgatni lehet, hogy az előre lendítő vagy a visszahúzó erők kerekednek-e felül. A tőkés világ minden reményét az USA, Japán és NSZK fellendülésébe veti. Az amerikai közgazdászok többsége a társadalmi össztermék 6 százalékos gyarapodásával számol, tokiói vélemé­nyek szerint a japán GNP körülbelül 5,6 százalékkal haladja meg idén a ta­valyit, az NSZK-­ban pedig az előre­jelzések többsége 4,5 százalékos ex­panziót feltételez. A három kormány­nak égető szüksége van eredmények felmutatására, így a munkanélküliség visszaszorítására, s ha nyeregben akar maradni, hiszen választási erőpróba előtt áll. Lehet-e fenntartás nélkül elfogadni az optimista jóslatokat? Tavaly ilyen­kor — emlékezzünk — a prognózisok szinte mindenütt növekedést jósoltak és a valóságban recesszió volt a javá­ból. Túl, mechanikus lenne a feltétele­zés, hogy az anticiklikus konjunktúra­politika mindenre orvosság. A pénz­ügyi kapcsolatok ziláltsága, a termelési szerkezet és a kereslet összhangjának megbomlása már önmagában fékező lehet. De lehet-e figyelmen kívül hagy­ni vagy előre látni a pszichológiai ténye­zőket? A három kormánynak meg kel­lene győznie a fogyasztókat: a gazda­sági bizonytalanság a múlté, fel kell hagyni a takarékoskodással, ki-ki pénztárcájához mérten zavartalanul fogyaszthat. De a magánberuházók szí­vébe is optimizmust kell önteni, akik nem egykönnyen felejtik el a csőd­hullámot, a szükségtelenül felduzzasz­tott és most kihasználatlan kapacitá­sokat. A recesszió mély politikai vi­harokat is kavart, a nyugati gazdasági nagyhatalmak egyike sincs bebiztosít­va a társadalmi feszültségek éleződése ellen. A politikai robbanó töltetek egyike a munkanélküliség, amely még a leg­merészebb jóslataik szerint is csak im­­mel-ámmal húzódik vissza. Washingto­ni szakértők szerint 1976 novemberé­ben is az aktív lakosság 7,5 százaléka lesz munkanélküli, csak 0,8 százalék­kal kevesebb, mint­­ 1975 végén. A nyugatnémet előrejelzések sem remé­lik, hogy a munkát keresők tábora egymillió alá esik. Japánban egyene­sen a munkanélküliség növekedésével számolnak: az első negyedév végén, 1,3 millió munkanélküli lesz (az állás­talanok mostani számáról nincsen megbízható adat). A másik mumus, az infláció átme­netileg enyhült, de a recesszió elmé­lyülésének árán. A fellendülés óhatat­lanul ismét feljebb taszítja az árakat. Az áremelkedés gyorsulásának jelei máris mutatkoznak, bár Washington és Bonn reménykedik, hogy a pénzromlás üteme az idén 6 százalék alatt lesz tartható. A bizonytalansági tényezők közé tar­tozik a külkereskedelem is. Egyesek azt mondják: ami a válságban rossz volt, most jóra fordul, a tőkés világ összefonódása egy időben taszított hul­lámvölgybe szinte minden gazdaságot, a párhuzamosan bekövetkező élénkülés viszont tovagyűrűző hatásával üdvös lesz minden országnak. Az amerikai szakértők szerint 1976-ban az USA tör­ténetének legnagyobb külkereskedelmi aktívumát jegyezhetik fel, holott 1974- ben még közel 2,5 milliárd dolláros volt a passzívum. A jó külkereskedel­mi teljesítmény — reménykednek Ja­pánban és Nyugat-Európában — hát­térbe szoríthatja a protekcionista ten­denciákat az USA-ban, és nagyvonalú amerikai importot tesz majd lehetővé. Ennek egyik fő haszonélvezője lehet az NSZK: egy közvélemény-kutatásban megkérdezett nyugatnémet gyáriparo­sok arra számítanak, hogy kivitelük reálértékben az idén 5,6 százalékkal emelkedhet, elsősorban az amerikai el­adások gyorsulását várják. Japánban még ennél is merészebbek: tokiói szak­értők 13 százalékos exportnövekedés­ről beszélnek. A külkereskedelem s végső soron a tőkés konjunktúra alakulásában azon­ban beleszólhat a nyersanyagpiac is, amelyre viszont kihat a nyersanyag­­termelő és fogyasztó országok párbe­szédének alakulása. Megannyi bizony­talansági tényező. A nagy gazdasági kutatóintézetek ilyenformán az idei évre szóló prognózisoknak általában a „fellendülés” címet adták ugyan, de utána biggyesztik a kérdőjelet is. B. T. Készülődés a kingstoni IMF-találkozóra Jóváhagyták Anglia hitelkérelmét Jövő hét szerdáján és csütörtökén a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) pénz­ügyminiszterei több mint másfél éves előkészület után megpróbálják végle­ges formába önteni a valutarendszer szakaszos reformjának három fontos elemét, hogy ezzel minden akadályt elhárítsanak gyakorlati bevezetésük elől. A kvóták 32,5 százalékos átlagos emeléséről és ezzel egyidejűleg újra­felosztásukról már tavaly augusztus­ban megállapodtak. Mint ismeretes, a fejlett tőkés országok kvótaarányuk egy részéről lemondanak, és így az olajtermelők az eddigi 5 százalékról­­10 százalékra növelhetik részesedésü­ket, ezzel növekszik szavazati arányuk, s így befolyásuk az IMF-be, ugyanak­kor fejlesztési segély címén nagyobb tőkéket mozgósíthatnak a rászoruló or­szágok javára. Kingstonban, ahová egyébként a dél­afrikai küldöttség is el tud utazni, mert a jamaikai kormány átmenetileg felfüggesztette a dél-afrikai állampol­gárokra vonatkozó beutazási tilalmat, az IMF átmeneti bizottsága, a húsz miniszterből álló irányítóterület fog­lalkozik majd egy másik, ugyancsak messzemenően előkészített kérdéssel, az árfolyamokéval. Rambouillet-ben Pá­rizs és Washington gyakorlatilag áthi­dalták ellentéteiket, a miniszterek te­hát immár végleges áldásukat adhat­ják az árfolyamlebegtetésre. Mindazon­által semmi akadálya sem lesz annak, hogy egyes tagállamok vagy ország­­csoportok, így a nyugat-európai valu­takígyó tagjai többé-kevésbé szilárd árfolyamokat tartsanak fenn. Az utóbbi napokban Washingtonban is erőteljesen bírálták az aranymegál­lapodást. Bizonyos hátsó gondolatokat ébresztett befolyásos kongresszusi kö­rökben az aranyeladási terv, egyrészt félnek az arany szerepének további nö­vekedésétől és ezzel az eredeti szán­dékok „visszaütésétől”, másrészt a Reuss képviselő mögött felsorakozott csoport rossz néven veszi, hogy az IMF egyedül az amerikai arany elár­verezéséből félmilliárd dolláros nye­reséget fordíthat a fejlődők támogatá­sára, ahelyett, hogy ezt az összeget a politikai megfontolásokkal dúsan ötvö­zött amerikai segélypolitika keretében osztanák fel. Emellett arra is hivatkoz­nak, hogy az IMF-alapszab­álymódosí­­tás csak a kongresszus jóváhagyásával történhet meg, és ezért törvénytelen az olyan átmeneti megoldás, hogy a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja közvetítsen az IMF aranyárverésén. Az aranycsomag ügyében is létrejött a leggazdagabb tőkésországokat tömö­rítő tizek klubjának megállapodása. En­nek értelmében a nemesfém szerepét tovább akarják csökkenteni a nemzet­közi valutarendszerben. Mint ismeretes, az alap 150 millió uncia súlyú arany­­készletének egyhatodát hivatalos áron visszaadja a 126 tagországnak, másik egyhatodát pedig a következő négy év­ben lehetőség szerint a szabadpiaci áron elárverezi. Ebből a fejlődő orszá­gok javára létesülő segélyalapot töltik fel, a tervek szerint évi 400 millió dol­lár összeggel. Itt azonban nem várt ne­hézségek támadtak. A fejlődő országok keveslik, hogy az IMF csak az arany­­készlet egyhatodát akarja segélyre át­változtatni és azzal érvelnek, hogy a másik egyhatod visszaszolgáltatása mél­tánytalan előnyökhöz juttatja az iparo­sodott országokat: az NSZK például 100 millió dollár haszonhoz jut, hogy koráb­ban befizetett aranyát a 42,22 dolláros hivatalos áron kapja vissza, míg a fej­lődő országok kvótája kisebb lévén, en­nél jóval alacsonyabb nyereséggel kény­telenek megelégedni, Banglades pél­dául csak 10 millió dollárral. Párizsban azonban nem adták fel a reményt, és tagadják a Le Figaró­nak azt az értesülését, hogy a washing­toni kormány figyelmeztette a franciá­kat: tartózkodni fog Jamaicában az aranycsomag megszavazásától, ha nyílt konfliktus robban ki a fejlett tőkés és a fejlődő országok között az arany­eladás ügyében. Közben természetesen nem szünetel­nek az IMF hitelügyletei: újévkor je­lentették be, hogy a Valuta Alap hoz­zájárul Anglia mintegy 2 milliárd dolláros hitelkérelméhez. Ebből 1,17 milliárd dollárt az IMF olajalapjából folyósítanak, még ebben a hónapban, 819 millió dollárt pedig mint készenléti hitelt, amelyet a brit kormány idén folyamatosan hívhat le a szervezettől. A két tranzakció a szervezet történeté­nek eddig legnagyobb hitelnyújtása. A hitelnyújtások feltételeiről semmit sem hoztak nyilvánosságra, de ismeretes, hogy az olajkölcsönöket az IMF 4-7 évre nyújtja 7,75 százalékos évi kamat mellett, a rendes IMF-kölcsönöket pe­dig 3—5 évre 4—6 százalékos kamat­tal. Anglia IMF-kvótája 3,3 milliárd dollár. A készenléti kölcsön nem ha­ladja meg ennek 25 százalékát, ezért nem von maga után szigorú gazdaság­­politikai megszorításokat a Valuta Alap részéről. H. R. Vili. ÉVFOLYAM, 1. (1745.) SZÁM Megkezdődtek a szovjet gázszállítások Franciaországba Újév napján a 20 évre szóló megál­lapodás értelmében megkezdődött a szovjet gáz exportja Franciaországba. Közvetlen vezeték híján a Szovjet­unió évi 1 milliárd köbméter gázt szál­lít Csehszlovákián és Ausztrián keresz­tül Olaszországba a SNAM cégnek, amely, hollandiai telepéről, hasonló mennyiségű gázt ad cserébe Francia­­országnak. A közvetlen szovjet szállítások 1980- ban kezdődhetnek meg, ekkor fejezik be az NSZK-n át húzódó vezeték épí­tését. A szovjet—francia szerződés ér­telmében a szállításra kerülő gáz mennyisége a továbbiakban fokozato­san évi 4 milliárd köbméterre emelke­dik. (AP—DJ) NAPRÓL NAPRA VENEZUELÁBAN ÉRVÉNYBE LÉPETT AZ OLAJIPAR ÁLLAMO­SÍTÁSÁT KIMONDÓ TÖRVÉNY: a Petroleos de Venezuela irányí­tása alatt 14 állami vállalat végzi az ország legfontosabb természeti kincsének kitermelését. Venezuela nem hajlandó szembefordulni az OPEC árpolitikájával, inkább belenyugszik az export lassúbb növe­kedésébe. HÚZÓDOZNAK DÉL-KOREA KÖLCSÖNKÉRELMEINEK TELJESÍ­TÉSÉTŐL az amerikai nagybankok, mert Szöul túlságosan eladóso­dott. A nyersanyagszegény ország gazdasági növekedésének kilátásai is fölötte bizonytalanok. A BANK XEROX ANGOL—AMERIKAI CÉG a szocialista országok piacának 85 százalékát látja el fénymásoló gépekkel. A vállalat mar­ketingtevékenységéről, amelyet termelési kooperációk is kiegészíte­nek, Kelet—Nyugat rovatunkban számolunk be. AZ UTCAI ELÁRUSÍTÓ AUTOMATÁK széles körű bevezetését kü­lönféle nehézségek hátráltatják. A hazai gyártás megindítása nem járható út, a szocialista országokból rendelt import késik, az auto­maták tömeges beállítását pedig a kereskedelmi vállalatok nem tud­nák gazdaságosan megoldani. NEHEZEBBÉ VÁLTAK AZ USA GABONAEXPORTŐREI SZÁMÁRA a piaci feltételek. Ez részben az ismételt minőségi kifogások és ha­sonló botrányok számlájára írható, részben annak tulajdonítható, hogy a konkurrencia olcsóbban kínál. Lehetséges, hogy a Szovjet­unióval kötött gabonaüzlet keretében az amerikai exportőrök kény­telenek lesznek argentínai vagy európai búzát is szállítani. A Szovjetunió beruházási politikája Novikov miniszterelnök-helyettes nyilatkozata a Moszkvai tudósítónktól: Kevesebb új beruházásba fognak bele az idén a Szovjetunióban, mint a korábbi években, az 1976-os év legfontosabb beruházási feladata a már megkezdett építkezések befejezése. E politikával összhangban — mondta Novikov miniszterelnök-helyettes a Pravdának adott interjújában — a beruházáson belül nő a gépekre és berendezésekre fordított összegek ará­nya. A működésbe lépő új üzemek termékeiből jelentős tételt exportra szánnak, a következő ötéves tervidőszakban a Szovjetunió külkereskedelmi áruforgalma várhatóan 30—35 százalékkal nő. legnagyobb eseménye a kámai autó-Beruházásokra az idén 116,8 mil­liárd rubelt fordítanak a Szovjetunió­ban, az összeg kétharmada rekonstruk­ciókra, műszaki felújításokra, a már működő termelési­­ kapacitások fejlesz­tésére jut. A beruházások rangsorolá­sakor előnyben részesülnek azok az ágazatok, amelyek az egész népgazda­ság fejlődését meghatározzák és elő­mozdítják a műszaki-tudományos ha­ladást. Ilyen kedvezményezett ágazat az energetika, a fémkohászat, a gép­gyártás, az olaj- és szénhidrogénipar, valamint a vegyipar. A villamos erőművek kapacitása 1976- ban 12,2 millió kilowattal bővül. Új erőművek elsősorban a Szovjetunió európai részén — Kijevben, Cserno­­bilban, Zaporozsjében — lépnek üzem­be, s megkezdődik az energiatermelés az or­szág keleti körzeteiben fekvő uszty-ilimi, szar-darjai erőművekben­ is. A fémkohászat főleg a kurszki mág­neses anomáliára telepített kombiná­tokkal gazdagodik, de az Uralban (Szverdlovszk), valamint Szibériában (Kemerovo) is üzembe helyeznek kom­binátokat. Az egymástól messze fekvő szénhidrogénmezők és felhasználói körzetek összekötésére több ezer kilo­méter hosszú vezetékszakasz lefekteté­sét tervezik. Vegyipari üzemeket idén többek között Pavlodarszk Novo-Bakunyinban és az Angara tén építenek. A gépipari beruháztok gyár első egységének, valamint a hoz­zátartozó gyáraknak az üzembe helye­zése lesz. A beruházási feladatok jelentősek — mondotta interjújában Novikov —, megoldásuk az építőktől maximális erőfeszítést igényel. Meg kell szüntet­ni a hiányosságokat — tette hozzá a miniszterelnök-helyettes —, mindenek­előtt az erők és az anyagi források szétforgácsolását. Csökkenteni kell a beruházások költségeit, az átfutási időt. Különösen fontos, hogy az építkezése­ken a munka tervszerűen folyjon, s az állásidő, valamint a tervidőszak végi hajrák a minimálisra csökkenjenek. A most kezdődött ötéves tervidő­szakban a Szovjetunió külkereskedel­mi áruforgalma a tervek szerint 30—35 százalékkal bővül. Tavaly — jelenti a TASZSZ — a forgalom értéke 39,6 milliárd rubel volt, a külkereskedelem mérlege 2 milliárd rubeles aktívum­mal zárult. A forgalom legnagyobb ré­szét, 54 százalékát a Szovjetunió a szo­cialista országokkal folytatta, a legje­lentősebb kereskedelmi partnerei ta­valy az NDK, Lengyelország és Cseh­szlovákia volt. A fejlett tőkésorszá­gokkal a Szovjetunió külkereskedelmi galmának 31 százalékát bonyolította, édő országok részesedése a szov­­ilkereskedelemben tavaly 15 szá­­m volt. ÖTÉVES MEGÁLLAPODÁS A SZVETUNIÓ ÉS AZ NDK KÖZÖTT Moszkvában szerdán a Szovjetunió és az NDK új ötéves kereskedelmi megállapodást és az 1976-ra szóló áru­csere-forgalmi jegyzőkönyvet. A két­oldalú kereskedelem értékét — az ár­módosulások figyelembevételével — 31,5 milliárd rubelben határozták meg, ami több mint 50 százalékkal megha­ladja az 1971—75-ös forgalmat. Az NDK exportlistáján a beruházá­si cikkek állnak az első helyen: adat­­feldolgozó és irodagépeket, kohászati berendezéseket, vasúti forgódarukat, szerszámgépeket, mezőgazdasági gépe­ket szállít a Szovjetuniónak, ahonnan növekvő mennyiségben importál Diesel-mozdonyokat, textil- és élelmi­­szeripari gépeket. A kétoldalú kereskedelem legdina­mikusabb tételei a gépipar, az elekt­rotechnika és az elektronika lesznek, de jelentősen növekednek a Szovjet­unió nyersanyag- és energiahordozó szállításai is. Nyersanyagszükséglete ki­elégítése érdekében az NDK szovjet­unióbeli beruházásokban is részvételt vállalt. A két külkereskedelmi miniszter, Patolicsev és Solle által aláírt megál­lapodások számot vetnek a népgazdasá­gok szorosabb összefonódásával. (ADN) A fejlődő országok deficitje A fejlesztési bizottság ülése elé A fejlődő országok fizetési mérle­gének deficitje várhatóan 31 milliárd dollár lesz az idén, 4 milliárddal ke­vesebb, mint a becsült tavalyi pasz­­szívum — idézik pénzügyi körökben a Nemzetközi Valuta Alap tanulmányát. Ezt a tanulmányt vitatják meg töb­bek közt a Világbank és az IMF fej­lesztési bizottságának január 9-én Ja­­maikában kezdődő ülésén. Washingto­ni pénzügyi körökben úgy tudják, hogy a fejlesztési bizottság, amelynek 20 pénzügyminiszter a tagja, elsősorban a nyersanyagok, ezen belül az árki­­egyenlítő alapok­­ és a fejlesztési se­gélyek problémájának szenteli a fő figyelmet. Napirendre kerül az egyes nemzetközi szervezetek, mint például az UNCTAD keretében esetleg létre­jövő nyersanyagegyezmények finanszí­rozása is. A minisztereknek azonban előbb politikai döntést kell hozniuk: részt vegyen-e a Világbank effajta te­vékenységben. A Reuter hírügynök­ség úgy értesült, hogy a bank igazga­tó tanácsa már néhány hónapja foglal­kozik a kérdéssel, de még nem tudott dűlőre jutni. Ami a nyugati ipari és az olajex­portáló országok által nyújtandó se­gélyeket illeti, a miniszterek várhatóan nem mennek túl az ENSZ által már felvázolt programok keretein. A vita egyik témája az lesz, hogy a Kőolajex­portáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai által folyósítandó segélyt az egyes országok GNP-jének százalékában határozzák-e meg, vagy pedig más módszert ajánlanak. A miniszterek megvizsgálják a fej­lesztési bizottság szakcsoportjának ta­nulmányát, amely azzal foglalkozik: milyen lehetőségei vannak a fejlődő országoknak a hitelpiacokra való kiju­tásra. Erről a kérdésről a szakcsoport valószínűleg a következő, júniusban vagy júliusban tartandó miniszteri ér­tekezlet elé terjeszti végső jelentését. (Reuter) A fejlődő országok tanácskozása Hétfőn kezdődik Párizsban 19 fejlő­dő ország képviselőinek tanácskozása, amelyen megkísérlik, hogy egységre jussanak: mi legyen politikájuk a nem­zetközi gazdasági együttműködési érte­kezlet február 5-én kezdődő szakértői tanácskozásain. A javaslatokat az értekezlet, illetve a négy szakbizottság társelnökei elé ter­jesztik; ezek január 26-án ülnek össze. A fejlődőknek platformjuk kidolgozása előtt egy sor nézeteltérést még el kell simítaniuk, mindenekelőtt a Kőolaj­­exportáló Országok Szervezetéhez (OPEC) tartozó államok és az olaj­­kinccsel nem bíró fejlődő országok közti véleménykülönbségeket. A tizen­­kilencek ülésén Perez­ Guerrero vene­zuelai külgazdasági miniszter elnököl, aki egyben a konferencia egyik társ­elnöke. (DPA)

Next