Világgazdaság, 1976. február (8. évfolyam, 22/1766-41/1785. szám)

1976-02-03 / 22. (1766.) szám

TILf­ BGMDAMG 1976. FEBRUÁR 3., KEDD VII­. ÉVFOLYAM, 22. (1766.) SZÁM Görögország — EGK ATHÉNNAK NEM TETSZIK A FELTÉTELES „IGEN” Elképedéssel fogadták Athénban a brüsszeli bizottság nagyon is sok feltétellel körülbástyázott „igen”-jét Görögország tagfelvételi kérelmére. Karamanlisz miniszterelnök magához kérette az EGK-tagállamok nagyköve­teit, „erkölcsileg és politikailag megengedhetetlennek” nevezve a bizottság állásfoglalását, mely szerint Görögország csak hosszú előkészítő és átmeneti időszak elteltével lehet a Közös Piac teljes jogú tagja. A brüsszeli doku­mentum nemcsak a görög fővárosban okozott kisebbfajta vihart, hanem magán a bizottságon belül is. A szigorú feltételeket támasztó csoport éppen hogy összegyűjtötte a szükséges többségét, jellemző, hogy Ortoli bizott­sági elnök el sem ment a szavazásra. A dokumentum persze még nem kötelező, hiszen a bizottság csak javasol, a végső döntést a miniszteri ta­nácsnak kell meghoznia. A 13 bizottsági tag által mérlegelt érvek és ellen­érvek mellett azonban a miniszterek sem mehetnek el, így minden bi­zonnyal hosszú ideig tartó vitára és alkudozásra van kilátás, amelynek tétje nem kevesebb, mint az EGIK jövője. Brüsszel előkészítő és átmeneti idő­szakot javasol, ami akár 10 évig is el­húzódhat. Soames, a brüsszeli bizottság külügyekért felelős tagja a javaslat in­doklásában „gazdasági és politikai ne­hézségekre” utalt, mondván, hogy a görög gazdaság szerkezeti gyengeségei miatt a jelenlegi feltételekkel Görögor­szág évente több mint 360 milliárd dol­lárjába kerülne a közösségnek. „A görög kormány nem kíván min­denáron belépni a Közös Piacba, és soha nem fogadná el a csatlakozást olyan feltételekkel, amelyek sértik a görög nép nemzeti méltóságát'’"­— mon­dotta többek között Karamanlisz mi­niszterelnök szombaton a közös piaci országok nagyköveteinek. A görög kor­mány közleményben is állást foglalt a brüsszeli feltételekkel szemben: a do­kumentum több pontja „ellentétben van a tagállamok politikai akaratával, hogy Görögország mielőbb az EGK tagja legyen”. A kormányhoz közel álló Kathimerini utal arra, hogy Athén semmiképpen sem remélhet közeli tag­ságot, ha nem oldja meg vitáját Török­országgal. A lap szerint mindazonáltal korai lenne eltemetni a közeli csatla­kozás reményét, mert „a bizottságon belül is teljes a konfúzió”. Valóban, a hírügynökségi jelentések­ből kiderül, hogy a 13 bizottsági tag között korántsem volt teljes az egyet­értés. Hét „igen” szavazat mellett né­gyen elfogadhatatlannak tartották a feltételeket, ketten pedig tartózkodtak. „Rossz hír Európának” — mondotta a bizottsági ülésről távozó Spinein, a bi­zottság iparpolitikáért felelős tagja. „Nyugat-Európa kötelessége kedvező választ adni Görögországnak és még a látszatát is kerülnie kell annak, mint­ha Hellaszt másodosztályú államnak tekintené.” Ortoli bizottsági elnök el sem ment az ülésre. A vita is tükrözi, hogy a görög ké­rés nem egyszerű formai ügy. Nagyon komoly gazdasági és politikai érveket kell a miniszteri tanácsnak mérlegel­nie, hogy a végső feltételeket kidol­gozza. A Közös Piac további kibővítése mindenekelőtt megköveteli az EGK belső rendtartásának megváltoztatását. Ami jó a kilenc tagállamra szabott kö­zösségnek, mondják Brüsszelben, az nem jó egy nagyobb államalakulatnak. Athén után ugyanis Portugália, Tö­rökország, sőt Spanyolország csatlako­zási kérelmére is számítanak és az Athénnal kialkudott feltételek irány­adók lesznek a későbbiekben is. És itt egy újabb kérdés: mekkora is legyen a Közös Piac? A római szerződés ugyan kifejezetten kimondja, hogy az EGK- ba felvételét kérheti „bármely európai állam”, a megfigyelők szerint a kilen­­ceknek előbb-utóbb meg kell vonniuk az EGK végső határait. A kibővítés el­nehezítené a döntéshozatali mechaniz­must, nem is beszélve arról, hogy a vétő­jog fenntartása esetén Görögor­szág kirekeszthetné Törökországot az EGK-ból. Görögország nemcsak a ciprusi há­ború óta, hanem szinte sok évtizede megszakítás nélkül feszültségben él keleti szomszédjával. A kilencek azon­ban még a látszatát is el akarják ke­rülni annak, hogy a ciprusi vitában Athén mellé állnak, elvégre Törökország is NATO-szövetséges, és az EGK tár­sult tagja. (Az EGK-n belül sajátos szereposztás alakult ki, Karamanlisz elsősorban Párizstól kap támogatást, Ankara pedig Bonntól. Leber nyugat­német hadügyminiszter ezekben a na­pokban tárgyal a török fővárosban fegyverek, így Leopard tankok és Alpha vadászgépek szállításáról. Nyugatnémet licenc alapján már gyártanak Cobra rakétákat és az NSZK rövidesen 4 da­rab 1000 tonnás tengeralattjárót is szál­lít a törököknek. Az NSZK évi 25 millió dollár katonai segélyt nyújt Ankarának, de Törökország a segély növelésére szeretné rábírni Bonnt. Az igazság kedvéért tegyük még hozzá, hogy Leber nem nagyon lelkesedik a kérés teljesítéséért. Egyesek szerint Washing­ton keze van a dologban, most folynak ugyanis az amerikai—török tárgyalá­sok az USA törökországi támaszpont­jainak jövőjéről.) Athén és Törökország között Erisz almája a kontinentális talapzat kiakná­zásának a kérdése is. A görögök 1974-ben olajat találtak közel a török partokhoz és az értékes ásványt ki akar­ják bányászni. A törökök attól tarta­nak, hogy Athén a 3049 görög szigetre hivatkozva „ belső tóvá” teszi az Égei­­tengert. A tárgyalások, amelyek néhány nappal ezelőtt Bernben újrakezdődtek, eddig édeskevés eredményt hoztak. A görög csatlakozás gazdasági téren is bonyodalmakra vezethet. A görög mezőgazdaság integrálódása egy sor in­tézkedést követel, nem is beszélve arról, hogy a görög bor,­paradicsom, körte és olívaolaj versenytársa lenne az olasz és francia termekőknek. Az ipar köz­vetlenül nem kerülne súlyos helyzetbe, mert már a társulási időszak alatt a legtöbb termék vámját megszüntették. Másként vetődik fel azonban a kérdés, ha az EGK külső szerződéseit nézzük. Hogy adhatja meg Görögország a kedvez­ményeket a fejlődő országoknak, hogyan szüntesse meg egyes iparágak (minde­nekelőtt a textilipar) szubvencióját? Végül a tőkeszegény Athénnek részt kel­lene vállalnia az EGK költséges segély­­programjaiban. Bonyolult kérdések ezek, persze végső soron nem megoldhatatlanok, minden attól függ, hogy a kilencek szerint a többletkiadások egyensúlyban vannak-e a politikai nyereséggel, sőt egyáltalán lehet-e politikai haszonról beszélni? Görögország mindenesetre több vasat tart a tűzben. Karamanlisz miniszter­­elnök a tavaly nyáron balkáni konfe­rencia megtartására tett javaslatot, az értekezlet most folyik Athénben szak­értői szinten. A szakértők hír szerint eddig nem sokra jutottak: a balkáni országok többsége fontosabbnak tartja a kétoldalú együttműködést, mint va­lamiféle regionális szervezet létreho­zását. Persze a kétoldalú együttműkö­dés a szomszéd országokkal „nem rossz üzlet” Athénnak, erre utal Görögország élénkülő kereskedelme a térség államai­val. B. T. Megnyílt a 77-ek miniszteri értekezlete Új szervezet a GATT helyett? A harmadik világ gazdasági rendsze­rének megteremtésére szólította fel a fejlődő országokat Marcos Fülöp-szigeti elnök a 77-ek manilai miniszteri érte­kezletének megnyitó ülésén. A hétfőn kezdődött harmadik miniszteri konfe­rencián 108 ázsiai, afrikai és latin­amerikai ország miniszterei és parla­menti képviselői vesznek részt. Fel­adatuk többek között az, hogy közös álláspontot alakítsanak ki az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferen­ciájának (UNCTAD) májusi nairobi ér­tekezletére. Marcos javasolta, hogy az UNCTAD-ot alakítsák át világkereskedelmi és fej­lesztési szervezetté, amely hatékonyan képes hozzájárulni a fejlődő országok nehézségeinek megoldásához. Korea, az UNCTAD főtitkára a múlt héten véget ért szakértői megbeszélések után je­lezte, ajánlást terjesztenek a miniszteri értekezlet elé, amelynek lényege: az UNCTAD ne csupán vitafórum, hanem valóban kereskedelmi tárgyalások szín­tere legyen. Az UNCTAD májusi konfe­renciájának új kereskedelmi világszer­vezet megalakítását fogják javasolni, olyanét, amely képes lesz az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) felváltására — mondta. A miniszteri konferenciát beárnyé­kolja, hogy a 77-ek csoportjában sza­kadás keletkezett a különböző nyers­anyagkészletek finanszírozására létesí­tendő 1 milliárd dolláros alap miatt. (Lásd: VILÁGGAZDASÁG január 31. első oldal.) A nézeteltérések oka, hogy az afrikai országok nem akarnak le­mondani azokról a kereskedelmi ked­vezményekről, amelyeket a közös piac­cal tavaly megkötött loméi egyezmény biztosít számukra. Ez szembeállítja őket a dél-amerikai és ázsiai országokkal, amelyek átfogó nyersanyagprogram mel­lett vannak. Valószínű, hogy a kompro­misszum megkeresése lesz a miniszteri értekezlet fő témája. A másik probléma a fejlődő országok tartozásainak kér­dése; mint ismeretes, a fejlődők el akar­ják érni, hogy a fejlett államok ne szá­mítsanak kamatot a hitelek után. Megfigyelők szerint a megbeszélések általános koncepciója az lesz, hogy a 77-ek csoportját „militánsabb” szerve­zetté, a Világbankhoz és a Nemzetközi Valuta Alaphoz hasonló intézménnyé tegyék. Manilai hivatalos körökben egyébként jelezték, hogy az eredetileg 77 tagú csoport létszáma 108-ról való­színűleg 110-re bővül; a miniszteri érte­kezlet csaknem biztosan felveszi a tagok sorába a tavaly függetlenné vált Suri­­nam­ot (a volt holland Guayanát) és a Palesztin Felszabadítási Szervezetet. (MTI, Reuter) Megindul az élet Bejrútban Tegnap három hónap óta először kinyitott Libanonban a részvénytőzsde és a pénzpiaci műveletek is megindul­tak, az üzleti tevékenység azonban na­gyon csekély volt — jelenti az AP—DJ. Az élet lassú normalizálódását jelzi az is, hogy hétfőn az egész országban újra megnyitották az iskolákat is. Tegnap a bejrúti kormány jóváhagyta az idei költségvetést, amely 1,71 mil­liárd libanoni font (mintegy 620 millió dollár) kiadást irányoz elő,­­32 millió dollárral többet, mint tavaly. A leg­nagyobb tétel bejrúti lapok jelentése szerint a hadügyi tárca költségvetése, 130 millió dollár. Oktatásra 110 milliót, közmunkákra pedig majdnem 90 millió dollárt fordítanak. Megfigyelők szerint a polgárháború okozta hatalmas veszte­ségek miatt a költségvetés erősen defi­cites. Kar­ami miniszterelnök közölte: a költségvetést kormányrendelet útján léptetik érvénybe, mert a parlament egyelőre még működésképtelen. Ettől függetlenül Bejrútban egyre nő a re­mény, hogy­­a megbékélés tartós lesz, és a szembenálló politikai csoportok ki­békülését elősegítik azok a reformok, amelyeket várhatóan Frangio elnök szíriai látogatása után tesznek közzé. E reformok nagyobb politikai és gaz­dasági befolyást fognak biztosítani a muzulmán lakosságnak. (Reuter, AP) . NAPRÓL NAPRA MEGHÁROMSZOROZÓDIK A LENGYEL__FRANCIA. ARIFPOR­GALOM a következő ötéves időszakban. A Varsóban folytatott kor­mányközi tárgyalásokkal egy időben nagy jelentőségű vállalati szer­ződés jött létre. Lengyelország­ként szállít francia vegyipari és textil­ipari cikkek fejében. -t- AUSZTRIÁNAK LÉTÉRDEKE AZ EXPORT fellendítése. A gazdaság­­kutató intézet igazgatója elemzi az ezzel kapcsolatos nehézségeket. -f A CSEPELI EGYEDI GÉPGYÁR IS KEDVEZMÉNYES HITELRE SZÁMÍT a Magyar Nemzeti Banktól, kérelmét előzetesen már jóvá is hagyták. A következő tíz évben a beruházások nyomán több mint 44 millió dollárt szállítanának termékeikből elsősorban a fejlődő országokba.­­ ÚJABB 700 AUTÓBUSZT ADOTT EL A MOGÜRT a Szovjetunióba. A szerződés szerint 1976 első felében 250 darab IKARUS 255-ös típusú buszt bocsátanak az orenburgi gázvezeték építőinek rendel­kezésére. - A RÉZÁRAK HÁTRÁNYOS ALAKULÁSA világszerte a termelés korlátozására ösztönöz. A szakértők szerint azonban az idén az irány­zat kedvező fordulata várható. -­- AZ ACÉLIMPORT KORLÁTOZÁSÁT TERVEZIK WASHINGTON­BAN kontingensek megállapítása útján. Az Egyesült Államok acél­­termelése tavaly 20 százalékkal volt kevesebb az előző évinél.­­ A TRAKTOR- ÉS MEZŐGÉPGYÁRTÁS FELADATAI a Szovjetunió­ban bonyolultabbak lesznek a következő ötéves tervidőszakban. Ez megköveteli a nemzetközi munkamegosztás további szélesítését, első­sorban a KGST országaival. A SZOVJETUNIÓ TAVALYI GAZDASÁGI EREDMÉNYEI Moszkvai tudósítónktól: Az ipari termelésnek a tervezettet meghaladó ütemű növekedése, a műszaki színvonal javulása, a mezőgazdaság mérsékelt eredményei s a be­fejezetlen beruházásállomány emelkedése jellemezte a múlt évben a szovjet népgazdaságot. Az eredményekhez tartozik továbbá a külkereskedelmi for­galomnak a tervezettet csaknem kétszeresen meghaladó bővülése. A múlt évben az ipari termelés 7,5 százalékkal nőtt, szemben a ter­vezett 6,7 százalékkal. A leggyorsab­ban a műszaki haladást meghatározó iparágak fejlődtek. A gépgyártás — ezen belül is a számítástechnika, az automatizálási eszközök, a mezőgaz­dasági gépgyártás, a vegyipari beren­dezések előállítása — valamint a vegyipar — elsősorban a műtrágya­­termelés — egyaránt 11—11 százalék­kal bővítette termelését. Teljesültek a tervek az energia és energiahor­dozók termelésében is. Elmaradt azon­ban a tervtől az olajberendezések, vasúti szállítási eszközök gyártása. Amint azt a leggyorsabban fejlődő iparágak is jelzik, a múlt éviben meg­gyorsult a műszaki fejlődés, a gaz­dálkodásban előtérbe kerültek az in­tenzív tényezők. Tavaly több mint 3 ezer új terméknek kezdődött meg a sorozatgyártása, 1700 elavultnak ítélt gép és berendezés termelését vi­szont megszüntették. A termelékeny­ség javulása valamennyi ágazatban meghaladta a tervezettet, az ipar­ban például 5,9 százalékot ért el az előirányzott 5,7 százalékkal szemben. Az iparcikkeket és a fogyasztási cikkeket gyártó szektor egyaránt túl­teljesítette tervét, az előbbi 7,9 szá­zalékkal növelte termelését, az utóbbi pedig 6,5 százalékkal. A fogyasztási cikkek előállítása főleg a tartós ter­mékek körében bővült, lenszövetből és felső ruházati cikkekből viszont ke­vesebbet kapott a népgazdaság, mint egy évvel korábban. A nemzeti jövedelem 362 milliárd rubel volt tavaly, 14 milliárddal több, mint 1974-ben. A növekedést a szak­emberek némileg keveslik, mert az előirányzatnak csak kétharmadát képviseli. Ezt döntően a mezőgazda­­sági termelés kedvezőtlen alakulása és a beruházások elhúzódása magya­rázza. A mezőgazdasági termelés ér­téke mintegy 10 milliárd rubellel alatta marad a tervezettnek: a gya­pot, a rizs és néhány más mezőgaz­dasági cikk termesztése, valamint az állattenyésztés programszerűen — egyes esetekben azt meghaladó mér­tékben — fejlődött ugyan, ez azon­ban csak részben pótolta a kedve­zőtlen időjárás okozta kiesést a ga­bona, a zöldség és a gyümölcs ter­mesztésében. Hivatalos adatok sze­rint tavaly 140 millió tonna szemes­terményt takarítottak be. A beruházásokban minden intézke­dés ellenére tavaly tovább nőtt a be­fejezetlen beruházások állománya. Invesztícióra 1975-ben összesen 114 milliárd rubelt fordítottak, üzembe azonban csak 106 milliárd rubel ér­tékű létesítményt helyeztek. A Szovjetunió külkereskedelmi for­galma tavaly a tervezett 13 százalék­kal szemben 25 százalékkal bővült, értéke meghaladta az 50 milliárd ru­belt. F. A. Nemzetközi Energia Hivatal Megegyezés az együttműködési programban Hosszú lejáratú együttműködési prog­ramban állapodtak meg pénteken Pá­rizsban a Nemzetközi Energia Hivatal­hoz (IEA) tartozó 18 tagállam dele­gátusai. A megállapodás szerint az IEA tagállamai barrelenként 7 dollá­ros minimális árat (úgynevezett kü­szöbárat) állapítanak meg az importált olajra. (7,5—8 barrel­l 1 tonna az olaj minőségétől függően). A program további pontjai: energiatakarékosság, az alternatív energiafajták gyorsabb kifejlesztése, kutatási, fejlesztési együtt­működés és a tagállamok egyenlő jo­gainak biztosítása egymás fosszilis energiahordozó-készleteinek kiaknázá­sában. Az utóbbi probléma számos nézetel­térésre adott okot Kanada és a többi tagállam között. A kompromisszumot jelzi a rendkívül általánosságokban mozgó fogalmazás is: „a tagállamok fokozatosan elhárítják az akadályokat, amelyek gátolják a belföldi energia­­források gyorsított kiaknázását”. Ka­nada ellenezte, hogy más országok szabadon kutathassanak olaj után, és szállíthassanak ki olajat az országból, vagy más módon húzzanak előnyt a kanadai energiaforrásokból. A fő ok az, hogy az olajban gazdag kanadai tartományok — elsősorban Alberta — saját maguk ellenőrzik készleteiket, nem pedig az ottawai szövetségi kor­mány. Az IEA-hoz közel álló körök szerint a megállapodás fogalmazása azt jelzi, hogy Kanadának elvben joga lesz korlátozni a külföldi beruházáso­kat, de — noha Ottawa a szövetségi kormány ellenőrzési jogának hiánya miatt nem tudja megadni a legnagyobb kedvezmény elvét a többi tagállamok­nak — igyekszik a megállapodás szelle­mében eljárni, azaz nem diszkriminál­­ni a külföldi befektetéseket. Az IEA-nak Franciaországon kívül az összes jelentős nyugati ipari ország tagja. Párizsra így nem vonatkoznak a hivatal energiaprogramjának előírá­sai, de figyelemre méltó, hogy a brüsz­­szeli bizottság által kidolgozott közös piaci energiaprogram lényegében azo­nos az IEA tervével, beleértve a 7 dolláros küszöbárat is. (MTI, Reuter) Washington taktikázik a diszkrimináció ügyében Kissinger amerikai külügyminiszter a szenátus pénzügyi bizottsága előtt ki­jelentette, hogy a Ford-kormányzat a közeljövőben nem fogja kérni a kong­resszust a Szovjetunióval szemben al­kalmazott kereskedelmi korlátozások felszámolására, „tekintettel az angolai helyzetre”. Ugyanakkor indokolta a kormány kiváló magatartását az Exim­­bank hitelmegszorításaival kapcsolat­ban is. Mint ismeretes, a kongresszus maximálisan évi 300 millió dollár álla­milag szubvencionált hitel folyósítását engedélyezi a Szovjetunióba irányuló amerikai export finanszírozásánál. A külügyminisztérium — tette hozzá Kissinger —megfontolja Ribk­off sze­nátor javaslatát, hogy a most folyó szov­j­et—amerikai ola­jtárgyalásokon létrejövő esetleges megállapodást ter­jesszék a kongresszus elé jóváhagyásra. Rámutatott arra, hogy a Szovjetuniótól vásárolni kívánt olaj mennyisége mind­össze 3 százalékát fedezné az USA évi importjának. (AP-DJ, Reuter) Béremelési korlátozás Ausztráliában Bérkorlátozást jelentett be a gazda­ság talpraállítását szolgáló program első lépéseként a liberális párti új ausztráliai kormány. A kormány nyi­latkozata szerint az előirányzotthoz ké­pest csupán felével­­emelik a béreket. Az infláció nemcsak a gazdaság talpra­­állását hátráltatja, hanem fontos gaz­dasági reformok bevezetését is késlel­teti — mondta a nyilatkozatot ismer­tető Lynch pénzügyminiszter. 6,4 százalékos béremelés növelné az inf­lációt, a munkanélküliséget és aláak­názná a gazdasági élénkülést, a kor­mány ezért csupán 3,2 százalékos bér­emelést hajlandó támogatni. (Reuter)

Next