Világgazdaság, 1976. március (8. évfolyam, 42/1786-63/1807. szám)

1976-03-02 / 42. (1786.) szám

VILÁGGAZDASÁG! 1976. MÁRCIUS 2., KEDD VII­. ÉVFOLYAM, 42. (1786.) SZÁM A Szovjetunió tizedik ötéves tervének Alekszej Koszigin kongresszusi beszámolójából Hétfőn délelőtt folytatta munkáját az SZKP XXV. kongresszusa. Leonyid Brezsnyev zárszavával befejeződött a központi bizottság beszá­molójának vitája, majd a küldöttek egyhangúlag jóváhagyták az SZKP KB politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét. Ugyancsak egy­hangúlag elfogadták a központi bizottság beszámolóját és a központi revíziós bizottság jelentését. Ezt követően Alekszej Koszigin elemezte a kilencedik ötéves terv eredményeit, majd részletesen ismertette a szovjet népgazdaság 1976—1980-as fejlesztésének fő irányait. „A tizedik ötéves terv fő feladata — mondta a miniszterelnök —, hogy következetesen meg­valósítsa a kommunista pártnak a nép anyagi és szellemi jóléte emelését célzó irányvonalát, a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejleszté­sével, hatékonyságán­ak növelésével, a tudományos-műszaki haladás meg­gyorsításával, a munkatermelékenység emelésével és — a népgazdaság valamennyi ágazatában — a munka minőségének minden eszközzel való javításával.” A tizedik ötéves terv — mondotta Alekszej Koszigin — a minőség és a hatékonyság magas fokra emelését szolgálja. Hozzátette: a döntő most az, hogy határozott fordulatot hajtsunk végre az országunkban létrehozott ha­talmas termelési-technikai potenciál hatékonyabb kihasználására. Az inten­­zifikálás a gazdaság szerkezetét tekint­ve azt jelenti, hogy különösen szigo­rúan kell ügyelni a helyes népgazda­sági és ágazati arányokra. Ezt a fel­adatot szolgálja annak az irányvonal­nak a folytatása, amelynek célja a fel­halmozás lényeges mértékű átcsoporto­sítása a mezőgazdaság javára. A nép­­gazdasági beruházások teljes összegé­ből a mezőgazdaság részesedése 18 szá­zalékról 23 százalékra nő. Intézkedése­ket hoztunk a mezőgazdaság gépesíté­sének és kemizálásának meggyorsítá­sára. A Szovjetunió Állami Tervbizott­sága a népgazdaságfejlesztés fő ará­nyainak kidolgozása mellett fokozott figyelmet fordít a terv kiegyensúlyo­zottságára, a komplex programok össze­állítására, a termelőerők gazdasági körzetesítésére, a társadalmi termelés hatékonyságának növeléséhez vezető utak meghatározására. A tizedik ötéves tervben folytatódik az irányítás szervezeti rendszerének fejlesztése. Befejeződik a termelői egyesülések létrehozása; ezek — álla­pította meg Koszigin — minőségileg új állomást jelentenek az ipari termelés irányításában. „Nem a vállalatok me­chanikus egyesítéséről, hanem egysé­ges gazdálkodási komplexumról van szó, amelyben szerves egységet alkot a tudomány és a termelés, a magas szín­vonalú, szakosodás és a kooperáció.” Az ötéves terv másik fontos célki­tűzése — a minőség előtérbe állítása mellett — a fokozott, takarékosság. Ez megköveteli a munkaerő-tartalékok ésszerű felhasználását, a munka terme­lékenységének növelését. Az egész nép­gazdaságban a termelékenységet az 1971—1975-ös 23 százalékhoz képest mintegy 27 százalékkal növelik,ez 26 millió dolgozó munkájának meg­takarításával egyenlő. Az előirányza­tok szerint a társadalmi munka telje­sítményének növekedéséből kell szár­maznia a nemzetijövedelem-emelkedés 85—90 százalékának. Fontos feladat az állóalapok hozamának növelése, s a termelés anyagigényességének csök­kentése. Mindez megköveteli a ter­melés sokoldalú intenzifikálását, a tudományos-műszaki haladás meggyor­sítását. A hatékonyság növekedését segíti elő a premizálás rendszerének fejlesztése­ is. „Szélesebb körben fogjuk alkalmazni az anyagi ösztönzés progresszív for­­máit – mondotta a miniszterelnök. A szovjet gazdaság ötéves fejlesz­tésének legfontosabb mutatói a követ­kezők. A nemzeti jövedelem (1973-as árakon) 1975-höz viszonyítva 24—28 százalékkal nő 1980-ra, eléri a 449— 462 milliárd rubelt. Ebből a fogyasz­tási alap részesedése 337—344 mil­liárd rubel lesz, 27—29 százalékkal emelkedik. Felhalmozásra 112,118 milliárdot fordítanak 1980-ban, a nö­vekedés itt 17—23 százalékos. Az ipa­ri termelés (1967. július 1. árakon mérve) az előző tervidőszak záróesz­tendejéhez viszonyítva 35—39 száza­lékkal gyarapodik, az 1975-ös 523 mil­liárd rubelről 1980-ra 710—729 mil­­liárdra emelkedik. Az ipar egészén be­lül az A szektor termelése — az elő­ző tervidőszak utolsó évéhez képest — 38—42 százalékkal lesz nagyobb, és eléri az 525—540 milliárd rubelt. A B szektorban az emelkedés 30—32 százalékos, a tervezett 1980-as szint 186—189 milliárd rubel. Az tc?Trve­lés öt fr­ossit­t 35­—30 százalékkal növekszik, a nehézipar továbbra is meghatározó jelentőségű lesz, különösen a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításában. A nehéz­ipar termelésnövekedési előirányzata 38—42 százalékos. Az egész anyagi ter­melés minőségi mutatóinak javításában elsődleges szerepet k­ap a gépgyártás, mindenekelőtt a munkaeszközök gyár­tása, ami a következő öt év alatt 1,6-szeresére nő. Ezen belül az átlagos­nál gyorsabban fejlődik az atom­ener­getikai, a fémkohászati és a vegyigép­gyártás, valamint az elektronikai, a rá­dióelektronikai ipar, a szerszámgép­­gyártás és a műszeripar. „A folyó ötéves tervben kezdjük megalapozni energetikai potenciálunk növekedését, főleg a vízenergiát, az atom- és az olcsó szénenergiát fej­lesztjük” — mondotta a többi között a tüzelőanyagok és az energetika kér­déscsoportját elemezve Koszigin mi­niszterelnök. Ami a kőolajat és a földgázt illeti­­a kőolajtermelés, bele­értve a cseppfolyósított földgázt is, öt év alatt 26—30 százalékkal gyara­podik, és így 1980-ra 620—640 millió tonna lesz. Földgázból 38—50 száza­lékkal emelik a kitermelést, 1980-ra 400—435 milliárd köbméterre­. Ezek termelésnövekedését mindinkább tech­nológiai szükségletekre fordítják. En­nek megfelelően a 67—70 millió kilo­watt elektromos áram termeléséhez szükséges új kapacitások üzembe he­lyezése mellett az atom- és vízerő­művek aránya a kilencedik ötéves terv­beli 22 százalékról majdnem 40 szá­zalékra emelkedik. A feladat a bányák komplett gépesítése és automatizálása, a kőolajfeldolgozás 25—30 százalékos emelése, új, hatalmas föld alatti föld­gáztartályok építése. Különösen je­lentős a Szovjetunió európai része és az Ural-vidék tüzelő- és energetikai problémáinak minél hatékonyabb meg­oldása. Ezt egyrészt az atomerőmű­vekkel, másrészt a szibériai hőerőmű­vek és a kazahsztáni hőerőművek épí­tésével lehet megoldani. A tervbe vett intézkedések biztosítják az ország energiájával való folyamatos ellátását és megteremtik a feltételeket az ösz­­szes népgazdasági ágazat folyamatos fejlődéséhez. A könnyűipar termelése 1975-höz viszonyítva 26—28 százalékkal gyara­podik, 1980-ra az előirányzat szerint 99—100 milliárd rubellel nő, az élel­miszeriparnál 26—28 százalékos az emelkedés az 1980-as előirányzat 58— 59 milliárd rubel. (A hús- és tejipar 20—22 százalékkal emeli termelését, értéke 1980-ra 47—48 milliárd rubel­ra nő.) Az élelmiszeriparban a lakos­ság céljait szolgáló termelésnövekedést úgy kívánják előmozdítani, hogy csök­kentik az értékes mezőgazdasági nyersanyagok ipari célokra történő fel­használását. A kulturális és közszük­ségleti, valamint háztartási cikkeket gyártó ipar termelése a tervidőszak végére 35 milliárd rubel lesz, 1975- höz viszonyítva 57 százalékkal emel­kedik. A mezőgazdaság — mondotta Koszi­­gin — ami új ötéves tervidőszakban megkülönböztetett figyelmet kap. „A cél az, hogy a mezőgazdaságot nagy ha­tékonyságú és magas termelékenységű ágazattá változtassuk, lényegesen növel­jük az ország mezőgazdasági termékek­kel való ellátottságának megbízhatósá­gát, javítsuk minőségét, csökkentsük a rendkívül fontos népgazdasági ágazat fejlődésének függőségét az időjárási vi­szonyoktól, és nagymértékben közelítsük egymáshoz a városi és falusi életviszo­nyokat.” Az előirányzatok szerint a mezőgazdaság bruttó termelése a­­ terv­időszakban 14—17 százalékkal, a gabona­termesztés 18—21 százalékkal, a hús­termelés pedig 7—11 százalékkal fog emelkedni. A mezőgazdasági gépgyártás az ötéves tevidőszakban 1,5-ször több gépet gyárt, mint a megelőzőben. A mezőgazdasági, termelés növekedé­sét — szögezte le a szovjet miniszter­­elnök — mindenekelőtt valamennyi me­zőgazdasági kultúra terméshozamának ■növelésével. ..r ... ''z.tc produk­tivitásának emelésével kell biztosítani. A tizedik ötéves terv beruházási elő­irányzata 630 milliárd rubel, ez azt je­lenti, hogy a beruházások csak 25 szá­­­­zalékkal nőnek, szemben az előző terv­időszak 42 százalékával. Ezért előtérbe kerülnek a beruházások hatékonysága fokozásának kérdései. A terv szerint 1980-ra a befejezetlen beruházások állo­mánya az állami beruházások évi volu­menének 65 százalékára csökken, szem­ben az 1975 évi 76 százalékos aránnyal. Az új ötéves tervben a beruházások volumenének — hangsúlyozta Koszigin — szigorú összhangban kell lennie pénz­ügyi és anyagi erőforrásaiinkkal. A külgazdasági kapcsolatokról szólva Koszigin hangsúlyozta, hogy a tizedik ötéves tervben célul tűzik ki, hogy a szovjet népgazdaság az eddiginél mé­lyebben kapcsolódjék be a nemzetközi munkamegosztásba, s a külgazdasági kapcsolatok fokozottabban álljanak át hosszú távú alapokra. Az exportnak mind mennyiségét, mind piaci ver­senyképességét növelni akarjuk. Tervbe vették olyan üzemek létrehozását, ame­lyek speciálisan az exportra szakosod­­nának. Ezek elősegítenék, hogy a szovjet külkereskedelme jövedelmezőbb legyen és fokozódjék a népgazdaság egészére gyakorolt kedvező hatása. A behozatal­nál elsőrendű szempont, hogy elősegítse a műszaki haladás meggyorsítását és a lakosság ellátását. A Szovjetunió első számú külkeres­kedelmi partnerei továbbra is a szocia­lista országok lesznek. Ezzel kapcsolat­ban Koszigin kiemelte a KGST-országok integrációs együttműködésének jelentő­ségét a komplex­ program továbbfej­lesztésének fontosságát. A Szovjetunió tovább bővíti kapcsolatait a fejlődő és a fejlett tőkés országokkal­ is. A fejlett tőkés országokhoz fűződő gazdasági kap­csolatok formái közül Koszigin azokat az együttműködési megállapodásokat, amelyek a Szovjetunióban" felépítendő ipari létesítmények felszerelésére vonat­koznak. (MTI) fő irányai Egymillió javaslat az ötéves tervhez Moszkvai tudósítónktól­ Több mint egymillió észrevétel érke­zett a lakosság köréből a tizedik ötéves terv programjához két hónap alatt — közölte Afanaszjev, a Kommunyiszt fő­­szerkesztője, az SZKP XXV. kongresz­­szusának hétfői ülése után tartott sajtó­­tájékoztatón. A Központi Bizottság kü­lön munkacsoportot hozott létre, amely már m­eg is kezdte a javaslatok és ki­egészítő indítványok tanulmányozását. A népgazdaság fejlődése szempontjából alapvető fontosságú gondolatokat figye­lembe veszik a végleges tervtörvény ki­dolgozásánál. tISZTAK H­O­­­ NAPRÓL NAPRA + ÖSSZESEN 650 MILLIÓ DOLLÁR SEGÉLYT SZERZETT SZADAT ELNÖK KÖZEL-KELETI KÖRÚTJÁN. A körút megszilárdította az arab politikai egységet — mondta az egyiptomi elnök. A Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság kikiáltása tovább élezte Marokkó és Algéria ellentétét. + MEGNYÍLTAK A HIVATALOS OLASZ DEVIZAPIACOK. A leapadt tartalékok miatt Rómának újabb külföldi kölcsönök után kell néz­nie, amelyek feltételei egyre szigorodnak. -­ KERESETT A MAGYAR SAJT A VILÁGBAN — de tőkés exportra nem jut elég. Az évek óta visszaeső sajtexporton csak a hazai tehén­tej-, illetve juhtejtermelés növelése segíthet.­­ A MAGYAR HÁZTARTÁSI ÜVEGÁRUK KANADAI SIKERÉT a fi­nom kézi munkával magyarázzák. A FERMMION az idén több mint 2 millió kanadai dollárért szállít Kanada két legnagyobb áruházi konszernjének ólomkristályokat és más háztartási üvegárut. + JAVULTAK AZ NSZK KÜLKERESKEDELMI CSEREARÁNYAI. A nyersanyagok és féltermékek importja viszonylag olcsóbbá vált, a kivitel árszintje pedig emelkedett. + A FELHALMOZÓDOTT RÉZKÉSZLETEK VÁLTOZATLANUL NYOMJÁK AZ ÁRAKAT. A termelők legtöbbje veszteséggel dolgo­zik, nemzetközi rézár-kiegyenlítő alap létrehozása pedig jelenleg nem valósítható meg. A termelők szorgalmazzák a párbeszédet a fogyasz­tókkal helyzetük javítása érdekében. Of­ ÚJABB FRANCIA-AMERIKAI NÉZETELTÉRÉS Az Egyesült Államok és Franciaor­szág között újabb mélyreható nézet­­eltérés került napvilágra , ezúttal a világkereskedelem liberalizálására irá­nyuló sokoldalú tárgyalások ügyében. A vita Párizsban hétfőn kapott nyil­vánosságot egy közös francia-amerikai sajtóértekezleten. Walker, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője az Általános Vámtechnika és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) égisze alatt folyó kereskedelmi körtárgyalásokon, meg­beszélést folytatott a francia munkál­tatók szervezetének küldöttségével, s azt követően tájékoztatta a sajtó képvi­selőit Ferry-vel, a Patronat alelnökével együtt. A sajtóértekezlet előtt közzétették annak a beszédnek a szövegét, amelyet Walker mondott a francia küldöttekkel zárt ajtók mögött tartott ülésen. Ebben azzal vádolta Franciaországot, hogy nem kívánja őszintén a világkereskedelem liberalizását. Ferry, a francia küldött­ség vezetője ingerülten, elutasította ezt a vádat, viszont fokozódó protekcioniz­mussal vádolta az Egyesült Államokat. Franciaország és a Közös Piac — han­goztatta a francia küldött — igyekszik a világ gazdasági problémáira olyan megoldásokat találni, amelyek kizárják a korlátozó intézkedéseket. Az Egyesült Államokban azonban az 1974-ben meg­szavazott kereskedelmi törvény alapján több mint 50 dömpingellenesnek minő­sített eljárás, illetve vizsgálat folyik, ezeknek „protekcionista jellege nyilván­való”. Walker — mint röviden már közöl­tük — bejelentette, hogy az USA már­cius 23-án átfogó tarifaleszállítási ja­vaslatot szándékozik a GATT égisze alatt Genfben ülésező konferencia elé terjeszteni. Ezzel kapcsolatban hangot kapott a megbeszéléseken egy másik francia—amerikai ellentét, a valuta­rendszerrel kapcsolatos. Walker elítélte a francia álláspontot, hogy ,a genfi meg­beszéléseken csak akkor lehet kölcsö­nös engedményekben megállapodni, ha a nemzetközi valutahelyzetben sikerül helyreállítani a stabilitást. Az USA megérti Franciaország régóta ismeretes valutapolitikai álláspontját — fejtette ki Walker —, de a rögzített árfolyamok rendszerére pillanatnyilag nem lehet visszatérni, tehát „bele kell nyugodni bizonyos mértékű valutáris kiegyensú­lyozatlanságba, bármilyen rendszert is fogadunk el.” Ferry figyelmeztette Washingtont, hogy minden importkorlátozási intéz­kedés, például kontingensek megálla­pítása, veszélybe sodorná a genfi világ­kereskedelmi tárgyalásokat. (AP—DJ) A francia külügyminiszter lisszaboni tárgyalásai Franciaországnak, mint Portugália minden barátjának,­­hozzá kell járul­nia a portugál gazdaság talpraállítá­­sához — mondotta Sauvagnargues francia külügyminiszter lisszaboni saj­tóértekezletén. Nem részletezte, hogy Párizs milyen és mekkora segítségre gondol, csak annyit mondott: erről a két ország illetékes képviselői to­vábbi tárgyalásokat folytatnak majd. Mindamellett sejtetni engedte, hogy Párizs esetleg köcsönt nyújt Lissza­bonnak, ha Portugália elzálogosítja aranytartalékainak egy részét, mint ahogy korábbi nyugati kölcsönök ese­tén tette. A jövőben a két ország egyezteti Afrika-politikáját. Mindkét fél egyetért, hogy az afrikai országoknak függetlenségben kell fejlődniük, külső beavatkozás nélkül — mondta. (MTI, Reuter, AP—DJ) EGK miniszteri értekezletek Először vitatták meg a KGST-meg­­állapodás tervezetét az EGK külügy­miniszterei. Igaz, nem hivatalos for­mában, hanem a miniszteri tanács­ülés előtt kötetlen eszmecserén. A ta­nácsülés tegnap kezdődött Brüsszel­ben, és ami a KGST—EGK viszonyt jelenti, nem valószínű, hogy hivatalos álláspont is napvilágot lát. A ma záródó ülésszak egyik fő kérdése az Európai Parlament 1978- ban esedékes közvetlen megválasztá­sának előkészítése. A fő vitatéma: mi­ként osszák el a képviselői székeket. A kis államok ellenzik az arányos képviseleti rendszert, mert úgy vélik, hogy hangjuk így beolvadna a nagy tömegbe. A másik kérdés: Nagy-Bri­­tannia és Dánia korainak tartja az 1978-as időpontot, ezért a brit és dán választási feltételeket előreláthatóan külön jegyzőkönyvben rögzítik. Szőnyegre került még az úgyneve­zett Európa-útlevél témája. Mint is­meretes, az EGK a közeljövőben egy­séges útlevéllel látja el a kilenc or­szág 250 millió polgárát. A külügyminiszterek tegnap este külön eszmecserén találkoztak török kollégájukkal, Caglayangil­lel. Török­ország és az EGK kapcsolatait egy sor gond árnyékolja be. A törökök sérel­mezik, hogy az EGK méltánytalanul kezeli a török mezőgazdasági expor­tot, több kedvezményt kívánnak kivi­telükre. Ankarát mélységesen aggaszt­ja továbbá Görögország belépési igé­nye, amely a legutóbbi állásfoglalá­sokból ítélve belátható időn belül tel­jesülhet. A mezőgazdasági miniszterek is konferenciát kezdtek tegnap. Vitá­juk hosszadalmasnak, bonyodalmasnak ígérkezik, mert a napirendi pont az örök viszályt jelentő árkérdés. Mint­­ismeretes, a brüsszeli bizottság de­cemberben 7,5 százalékos termelői ár­emelést indítványozott, ezt azonban több oldalról is támadták. A mező­­gazdasági importőr és exportőr álla­mokat, mint a múltban, most is, szem­beállítja az árvita. Emellett az NSZK külön sérelmezi a javaslatot a valuta­­árfolyamok hatását ellensúlyozó ki­egyenlítő illeték megszüntetésére. A briteknek nem tetszik a szarvasmarha-­­ tenyésztők közvetlen szubvencionálá­sának eltörléséről szóló indítvány. A franciák visszautasítják a bizottság­nak azt az indítványát, hogy a tej­porhegyre tekintettel a tejtermékek árát csak ősszel emeljék. Az olaszok a tervezettnél több segélyt szeretnének kicsikarni az olívaolaj-termelőknek, a francia és belga miniszterek pedig azt kívánják, hogy cukortermelési kvótájuk nagyobb legyen a brüsszeli előirányzatoknál. (Reuter) importkorlátozást követel a A munkahelyteremtő beruházások erőteljesebb ösztönzésére szólítják fel a brit szakszervezetek a kormányt. A szakszervezeti főtanács, a TUC gazda­sági javaslataiban az importkorlátozás szigorítása, beruházási adókedvezmé­nyek és kötelező nagyvállalati terve­zés szerepel a többi között. Béremelés­ről szó sincs, ami érthető, hiszen a kormány és a TUC már korábban megállapodott a 6 fontos heti béreme­lési plafonban. Az importot minden ágazatban az 1975-ös szinten kellene megállapítani. A legsürgősebb intézkedésekre a gép­kocsik, motor- és elektronikus alkat­részek, a tv-képcsövek, evőeszközök, textíliák és ruházati cikkek behozata­lánál van szükség. Devizaszabályozás­sal kellene rászorítani a brit cégeket, hogy külföldi profitjuk növekvő részét belföldön fektessék be. A TUC indít­ brit szakszervezeti főtanács ványozza beruházási tartalékalap lét­rehozását, amelyből a kormány által jóváhagyott programokra lehetne hite­leket felvenni. A kereskedelmi ban­koknak kamatmentes letéteket kellene elhelyezni a Bank of England-nál, amely ezt az ipari tevékenység fellen­dítésére fordítaná. A nem termelő ága­zatok viszont magasabb kamatokat fi­zetnének a kereskedelmi bankok hite­leiért. A javaslat felszólítja a kor­mányt, hogy áprilistól hat hónapon át kedvezményes kölcsönökkel támogassa a készletfelhalmozást. Ennek költségét a munkanélkülisegély csökkenéséből megtakarított pénzből lehetne fedezni. A legnagyobb száz iparvállalattal a kormány 1978-ig kössön tervmegálla­podást. A nagyvállalatok a beruházási tartalékalapból csak a tervben sze­replő létesítményekre kapnának hitelt — javasolja a TUC. (Reuter)

Next